Délmagyarország, 1972. október (62. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-11 / 240. szám

4 SZERDA. 191?. OKTÖBER II. Szegedi emlékek Olyan ez, mint a gyémánt Zenei kalandozások Ausztriában A Művén/, presszó telísteli művészemberrel, u sarokban Borsos Miklós ül Vujisies Ti­hamér zeneszerzővel, a mel­lettük levó asztalnál Nádas Tibor beszélget négy másik operistával, két asztallal odébb Rodolfó lapozgat fi­nom ujjaival egy szakado­zott térképet. Csendes zson­gás. Csak én ülök egyma­gam, egy kávé mellett, rossz érzés. Aztán belép, akire várok, Fülöp Viktor Kossuth-díjas balett-táncos. Miután helyet foglalt, 6 ls körülnéz, kö­szönget, aztán odahajol hoz­zán: — Ha tudom, hogy Ilyen társaság van itt, másutt ta­operán nevelkedett, rögtön és spontán megtalálta, lllet­ve megteremtette azt a kon­taktust. ami nélkül egy ba­lettegyüttes nem élhet. — Véleményem szerint az együttes kivívta magának Szegeden az elismerést, ma­gas művészi teljesítményt nyújtott az akkori nehéz vi­szonyok között is. Sajnos meggyökeresedni nem tudott, mert — ha jól emlékszem negyvenkilencben — szélnek eresztettek valamennyiünket. Es tudtommal azóta sem adtak senkinek olyan lehető­séget és támogatást, hogy a balett-kultúra létrejöhessen Szegeden. Nem áldoztak rá — és anélkül nem megy. S lálkozunk... Nem szeretem h°Ry nem jó nyilatkozó. De talán még más is hiányzott a „művészetet" ilyen adag- nefn emiatt beszélgettünk hozzá. Az az akarat, lendület, ban... De hát mit is tudok két »lló órahosszat egyfoly- odaadás és intenzitás, ami a én magának mondani? — te­szi hozzá. — Az én történe­tem rettenetesen szokva tában, hanem, mert kitűnő háború utáni együttesben látású ember, alti túlnéz a meg volt: indokolni, hogy színház vastag falain. Mai miért vagyunk! Vaszy rop­nyos, hétéves koromtan a életünk, sorsunk, jövőnk épp- pant impulzív személyiség, szüleim beadtak a színház- érdekli, mint szűken úgyhogy ehhez a légkört még hoz. az Operaház balettisko- vett szakmájának állapota, fokozni is tudta. Aztán a ma Iájába, azóta ott zajlik az Kacskaringós volt a beszél- színházi életében sok a „Bak­életem. Nem tudom, érde- Retés — nehéz tehát a dol- kozás", borzalmasan sok. kes-e, hogy soha életemben Rom Nem is akarom 6t Mlnt a SJlínháa!Hk faialn kf_ nem akartam táncos lenni. ..megérni , beszéljen inkább belül is meg­Ttzenhat-tizenhet éves ko- niuga... » , ... . romban ott akartam hagyni — Szegedre úgy kerül terű lazult a hivatással járó fe­az egészet s ma ls, öreg fej- — rnondja —, hogy az ost- gyelem: a hivatás fegyelme jel is csak azt tudom mon- rom után, amikor Vaszy _ aml nélkül nem iehet jó dam, amit akkor anyámnak megalakította Zsedenyi Ka- lp(„hf...ni montam: nem szeretem a rollyal, ezzel a művelt, ki- együttest létrehozni. Szege­színházi mentalitást, a szín- vál6 szakemberrel a balett- den — valahányszor ott vol­házi légkört, mert nagyon együttest, a nővérem lement tam — mindig jól éreztem sok emberi deformációt okoz. Szegedre, s hívott engem ls, magum mert ott nem sak_ Nem feltétlenül, de sokak- mondván, hogy ott egy jó * ' nál együttes kovácsolódott össze. kozós ment- hanem munka. Harangozó is szólt, 6 tani- A munka alatt nem azt ér­totta be a Párizs lángjat-t, a tem, hogy nekilátunk és dol­„ , _ , Spartacus-t, a Fából faragott aozunk dolgozunk dolao­- Harangozó Gyula ma- királyfi-t. A fiatal táncoste- g° , ' dolgozunk- aolf° rasztott a pályán. Tőle kér- hetségeket mind levitte Sze- zunk • • • olyun ez ls, mint a tek véleményt a szüleim, gedre. a szabadtéri játékok- gyémánt. Amikor megtalál­mlt csináljanak? Azt mond- r£L Harangozó ott tanította ják, olyan mlnt egy klmo­ta kar volna^ ha abbahagy- be nekünk Csárdajelenetek V.' k Aztán csiszolják ná a f u, mert tehetséges. Én r[mű balettjét is. ez volt az , kay, CS18Z01JUK­mérnök szerettem volna eisd népi karakterű magyar 'esz belőle brllliáns. Nekem tenni... táncjáték a balett újkori tör- ez a csiszolás, ez a munka. — ... s lett Kossuth-díjas ténetében. Nagyon meglepő A kulturáltság, a nevelés, Ünnepi játékok Salzburgban 5 Szegedi ember számá- hozzá Josef Kaut Salzburgi üzletben érdekes hangle­• ra mindig különleges ünnepi játékok című köny- mezre bukkantam. Kél le­ós ünnepi élményt jelent véhez. Ez nem valamiféle mezuldalnyl operarészlettel Salzburgba utazni. Nemcsak díszes és méregdrága album, keresztmetszetet adott a a város már annyiszor mél- hanem kisalakú, pHpírköté- salzburgi ünnepi játékok tátott pazar szépsége, gazdug sű, mintegy 300 lapos doku- eddigi legjobb operaproduk­müvészetl emlékei, az ottani nienlácló a játékok eddigi dóiról. A lehető legszebb színházi zenei rendezvények múltjáról. A könyv légion- emlék a játékok vendégel és magas színvonala vonzó szá- tosabb és legterjedelmesebb hívei számára. Es emellett mára, hanem az u tudat is, része az adattár, mely az ed- kitűnő hírverés. Az lehetne hogy az ünnepi játékokat dlgi negyven fesztiválévad nálunk ls. Persze ez nem rendező osztrák város negy- valamennyi művészeti ren- olcsó mulatság, de megfele­ven esztendővel ezelőtt egy <dezvényének adatait, azaz lő előkészület és „gyűjtő­nagyon fontos korszakban időpontját, helyét, program- munka" után az öt esztendő ösztönzést és bátorító példát ját, a közreműködők nevét, múlva következő huszadik • - a teljes szereposztást tártai- évfordulóra nem megvalósít­akkori mazza. Ezután az eddig be- hatatlan dolog. adott Szegednek. Hont Ferenc, az szegedi színtársulat fiatal és mutatott művek majd a köz­nagyra látó rendezője a Dél- reműködő művészek névmu- , , magyarorszúg 1931. június tatója következik. A legjobb delkezésre álló művészi 14-1 számában megjelent, A tanulmánynál, a legügyesebb kökkel az ünnepi játékok szabadtéri játékok c. cikké- reklámszövegnél többet rendezvényeinek változatossá ben az európai szabadtéri mond a játékok múltjáról és es ártalmasabba tetele er­Játékokat számba veve be- muveszl színvonaláról ez az salzburgi Dóm adattár, a gazdag fesztivál­Salzburg példa lehet ab­ban is, hogyan kell a ren­dekében céltudatosan bánni. Szegeden is lenne például számolt a előtt rendezett drámaelőadá m H JP^.HI sokról, Hofmannsthal nevű reposztások szinte végtelen Pj?*™' _.. . , . ., osztrák drámaíró Jedermann egymásutánja. A szerző az L°n Ín,f le, 'k c. drámájának 1920 óta szin- adattár előtt; néhány fejezet- ii HJT te minden esztendőben meg- ben röyíd összefoglaló átte- ^ illetve .löiyVttei a közönség elé lépjenek. programok, s a pazar sze- hely és lgény arra hogy az opera- es dramabemutnte­epl és színművészek közül né­— Ml ragasztotta mégis a táncoBl pályához? táncos! és érdekes volt, hogy olyan Fülöp Viktor inas-szíjas réteg és olyan közönség, ember, előre megmondta, amelyik főként operetten s Önkéntes piktorok Október 2-án, hétfon reg- a titokzatos piktorok ügyé­gel riadalom támadt Sándor- ben. Még csak el se csöpög­falva két neveztes utcáiá- tették a festéket, takarékos­ban, az Ady Endre és az Ár- kodtak vele. Mindet fölken­pád úton. A háziasszonyok ték a falakra. A sándorfalvl vérnyomása ugrott magasra, rendőr házát se kerülték el. amint kilépve kapuikon, a Találgatják a faluban: házuk elejét elcsúfítva lát- lesz-e harmadik meszelés? ták. Merthogy három a magyar Szaladtak a szomszédok- igazség. Viszont az igazság ba, még jobban elkesered- korsóról szól. A sándorfalvi hettek; végig a két utcán a önkéntes piktorokból is házak falát krlks2-krakszok- lesznek törött korsók. kai, bárgyú ábrákkal befes­tették. Hétfőre virradóra. S az egyik utca a főutca. For­galmas még késő estében is. — Ki tehette? Megtaníta­nám én kesztyűbe dudálni. Egy hónap leforgása alatt Sándorfalván másodszor me­szelnek. A titokzatos pikto­rok, feltehetően ketten, ma­ximum hárman lehetnek. Egy ember nem valószínű, hogy húsz-huszonkét házat elcsúfíthatna rövid időn be­lül. A tanácsülésen Interpellá­ció is hangzott el az ügyben, az önkéntes piktorok nyo­mozását sürgetendő. A házi­ipari szövetkezetben dolgozik u csúffá lett házak lakóinak többsége, és jogos háborgá­suk, panaszuk. Ojra kell festeniük a házakat, a kő­porosokat. ledörzsölni és fes­tetni, a többit meszelni. Idő, faradság és többletkiadás. Különösen azok bosszankod­nak. akiknek házát második alkulommal részesítették megtisztelő figyelemben, és a zöldszínű, drága zománc­festékkel összepingálták. Az ábrák változóak; van, ahol mintha bögréből löttyintettek volna a falra egy adagot, máshol mintha pálcával húz­gálták volna az alaktalan fi­gurákat, politikai célzatosság nélkül. Arulkodo nyom mcwt sincs Sz. L. I. az emberi fedezet, amiből —, s csak ebből — jó mű, Jó alakítás születhet Ha ez hiányzik, ha „sakkozunk"...? Mi lehet abból? Autó, vil­la? Biztonságérzet, felszaba­dultság, magabiztosság biztos nem. A csiszoltsúg szükséges ahhoz, hogy az ember jól érezze' magát! Hogy is fo­galmazzak, hogy ne legyek tudálékos?... Keresi, keresi a szavakat a pontos, szabatos kifejezése­ket. Szaggatottan fogalmaz — ha ezt tekintjük, valóban nem jó riportalany. Ha vi­szont gondolatalt nézzük, ak­kor az. Nem anekdótázott. Pedig azt könnyebb. Gulay István ismételt bemutatójáról. Ez a klntést ad a játékok múlt­produkció, melyet a kor járói, közönségének alakulá- K^rri^'^nH-x^nv^niT,','^' egyik legjelentősebb színház- sóról, a rendezvények szín- » «„hadiért művésze, a német Max Rcln- helyéről, a szervezés munká- eiiztas b hard rendezett . mag, tö- Járói, a jelenről és a tervek- Xa szegtal f^ztlv^l preg­megszínhuz Jellegével pél- ról. ramlát dául szolgált a szabadtéri já- Szegeden az fittem Is, TaJnultógos Siutrmnkra a tékok szegedi hívei szamara, az lgeny ts és a lehetőseg Is flai2burK| fesztivál pénzíl ívi s elvezette őket Madách mű- meglenne egy ilyen szerény, gllzc|álkodásániak és támog-i­ve, Az ember tragédiája sze- de ízléses és nagyon busz- Uaénak jelenlegi rendszere gedl Dóm tért bemutatásé- nos könyvecske megjelente- lg ifiso-ben az osztrák pár­nak gondolatéig. Az 1933. tésére. Jövőre ünnepeljük a ia'ment törvényt fogadott el augusztus 20-án lezajlott el- Játékok felújításának tízen- a „aizburgt játékok pénzügyi ső szegedi Dóm téri Tragé- ötödik, a Tragédia első Dóm alapjáról Ennek értelmében dia-előadás egyik érdekessé- téri bemutatójának negyve- a játékok kiadásának fetle­ge az volt, hogy a római nedik évfordulóját. Az udut- őséhez szükséges álla ml színben a megtért Évát gyűjtő és feldolgozó munka hozzájárulás kétötöd rés :t Szent Péter a kivilágított, R.vors és megbízható elvég- „ szövetségi kormány, a töb­orgonazúgástó.1 hangos Dóm- zésére, a játékok múltjának b| háromötöd részéi periig ba vezette be. A rendező és Jelenének összefoglalásá- egyenlő arányban a tar >­Hont Ferenc ezt a nagyon ra bizonyára akadnak hozzá- mány, Salzburg városa és az látványos ós hatásos megöl- értő vállalkozó. Egy Ilyen idegenforgalmi alap bi/.tn­dast a salzburgi Jedermann- könyvecske, benne n felszu- 8(tja. 1909-ben a kladáí k előadásból vette át. badulás előtti és utáni szín- összege elérte u 70 millió A Szegedi Szabadtéri Já- vonalas prózai és opera- schillinget. Ennek a hatal­tékok megteremtéséről és bomutatók aduluival. világ- mas összegnek az előterem­jövőjéről szóló viták idején hírű énekesek, karmesterek léséhez 33 millió sehiilln gyakran elhangzott az, hogy és együttesek, a legjelentő- nyl hozzájárulásra v lt Szegednek a „magyar Salz- sebb hazai színművészek és szükség. A költségeknek l ­burggá" kell válnia. Erre színházi szakemberek közre- hát több mlnt 50 százalék ,t válaszolt Hont Ferenc, aml- működésének regisztrálásu- sikerült a bevételekből ír­kor egyik vitacikkében a/t val a hagyományápolás és a deznl. Ezt az arányt a jái M " ' kok irAnyftól kedvezőnek tartják. Az egyik bécsi hanglemez­válaszolt Hont Ferenc, ami­kor egyik vitacikkében a/t _. . . írta, hogy „a játékok csak propaganda egyik léghűtésű akkor kelthetnek igazun ér- sabb eszköze lenne, deklődést, ha teljesen ere­deti formában jelentkeznek és ha lényegesen különböz­nek minden más szabadtéri ünnepi játéktól". Hont Fe­renc érvelése ma is helyt­álló. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy Sze­ged a hagyományápolást, a játékok népszerűsítését, a művészeti program összeál­lítását, s az anyagi eszkö­zök előteremtését illetően nc leshetne el, ós ne vehetne át néhány hasznos dolgot Salz­burgtól. Még Bécsben Jutottam CSAPI,ÁR FERENC Tölgyóriások Háromezer év — ennyit zsének kerülete 13 méter 40 tesz kl közösen Lengyelor- centiméter. Alig marad el szág három legöregebb mögötte a gdanski vajdaság óriás-tölgyének életkora. A 1000 éves „aggastyánja" a „„„„.., ,,,„,. . . ..„,.„ maga 10 méteres kerülete­.,rangidőst a kielce, vajda- vp, A ]ublin. vajdaságbH11 Ságban találjuk. A helyi ievő legifjabb faóriás körül­lakosság által Bartek névre járáséhoz pedig „csak" fi,5 keresztelt fa 1200 éves. Tör- métert kell megtenni (MTI) BERCZELI A. KÁROLY 00. Gábor — látva anyja őszinte és meleg vonzó­dását a leányhoz — szerette volna ezt a íelre­vezető látszatot helyre igazítani, s néhány fél­reérthetetlen célzással — amennyire ezt férfi tisztessége megengedte — tájékoztatni őt Etelka valódi mivoltáról. De Zágora átható tekinteté­vel szinte beleszántott a fiúba s majdnem rend­re utasította. — Nem köll sömmU se mondanod, még ne­köm se. Ez nem méltó hozzád. Annál ts inkább, mert hamnrosnn körösztül láttam rajta. Neköd­való, jó felesúgöd lösz ez az Etelka. Nem lösz panaszod rá. — De hát honnan tudja ezt? — hitetlenkedett a fiú. — Te honnan tudtad? — Megéreztem. — No, én mög az anyád vagyok. Már e látogatás alkalmaval megemlítették, hogy este a színházba mennek, valami zenés vígjátékot mutatnak be, s ennek főszereplője Enyváry Sarolta lesz. Persze Pintér Pisti is ve­lük tart, illetve Gébor is csak az ő kedvéért nézi végig az előadást s viszi magéval a menyasszo­nyát is. most már minden szülői kíséret nélkül. Egyébként nem nagyon vonzották a híg zenés színmüvek s Pintér Pisti is inkább csak Sarolta ..égi" hangjától akart megrészegülni, hogy utá na ott ácsorogjon egy darabig a színház körül, s aztán a reménytelen szerelem teljes kétség­beesésével rohanjon haza, s foglalkoztassa órá­kig az öngyilkosság gondolata. Bizony, a színház épülete Inkább pajta volt, mint Thálla tisztes temploma, s még ennek ts örülni kellett, hiszen azelőtt csak a Hungária nagytermében, vagy a székház szálújában, eset­leg a rókusi Hétpacsirta nevű vendéglő nyári helyiségében léphettek föd a színeszek, osztoz­kodva a dicsőségben es a nyomorúságban a né­met teatristákkal. Még a híres Latabár ls ne­hezen boldogult Itt. s végső kínjában a felső­városi kaszinóban is fölléptette gárdáját, hogy legalább az útiköltséget meg tudja keresni. A jelenlegi színház ls hosszú ideig fedetlen volt, tehát csak nyáron lehetett benne játsza­ni, s akkor ls. ha nem esett az eső, de aztán u vállalkozó, aki bérelte a telket, mégis meg­gondolta magát, nem éppen hazafias buzgalom­ból, hanem mert a város közönsége is egyre igényesebb lett, s föltehető volt, hogy az elő­adásokat is, ha ügyes igazgatót bíznak meg a színház vezetésével, látogatni fogják. A desz­ka oldalfalak helyett tehát favázas téglafalakat emeltetett, a belsejét bepadlóztatta, a két sor­nyi páholyt helyrehozatta, a bejárat fölé pedig oszlopos, előrenyúló ereszt és csurgót építte­tett, s még két ajtónyílüst is vágatott a színé­szek s a műszaki személyzet számára. Az egyik oldalán, kívül, falépcső vezetett föl a tetőzetig, s egy kis erkélyben végződött. Innen lehetett megközelíteni a aslnórpadlást. Bal ül a púholy­aorok köze ékelődött a széles, lejtik karzat, leni számozott, vörös vlBszosvászonmal bevont zárt­székek sorakoztak, mögöttük sima padok, míg hátul és Jobbról-balród az álló nézők számúra tartották fönn a maradék helyet. Aradi igazgató valóban mindent elkövetett, hogy vonzóvá tegye színházát, mindent újra átfestetett, a páholyokat vadító vörösre, kli.ie­szellette a hatalmas hodölyt, s a karzati pad­sorokat is fölfrlssíltette, a rosszakat kicseréltet­te, hogy az ÍBtenl népnek se legyen kifogása a színház ellen, hiszen különösen vasárnap ja­varészt ők, s a diákok töltötték meg a nézőte­ret. Ok tapsoltak a leglelkesebben, néha akkbr ls, ha nem kellett volna, de a színészek sikerei­hez ők nagyban hozzájárultak, s Rónaszéki pél­dául, fittvet hányva a páholyok előkelőbb kö­zönségének, nekik rlpncskodott. s el ls érte célját, mert még kl sem nyitotta n száját, s máris nevettek rajta, s a nevét kiáltozták. Most azonban bemutató előadás vall, a je­Ryek zöme már bérlőiben elkelt, s a szűk elő­csarnokban. melyben u pénztár mellett. csak eRy-két műpálma szomorkodott, már gyülekez­tek az elökelőséRek, vagyis a városi urak s a sajtó emberei, hogy elismerően va:>' lesújtónn vélekedjenek az új produkcióról. A nézőtéren, s itt is, gázlámpák világítottak, s a kályhákban is duruzsolt, a tűz. A lefüggönyözött színpad előtt a zenészek hangolták hangszereiket, Lan­ger, Viktor karmester most végezte az utolsó simításokat nem mindig kifogástalan játéku­kon. s még a osupaszőr Aradi igazgató ís Iz­gatottan járkált ide-oda, üdvözölte a notabíl'­tásókat, s jóindulatokba ajánlotta szerény, de talán mégis tetszetős előadását. (folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents