Délmagyarország, 1972. október (62. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-10 / 239. szám

t KEDD, 1972. OKTÖBER 10. Másutt sem fenékig tejföl... Beszélgetés 2 Pécs városi tanács elnökhelyettesével A fflcfm arra utal, hogy rázata, hogy a beépítendő a beruházási-építési gondok területet idejében előkészínemcsak Szegeden torlódtak tettük, s a tervdokumentáössze irgalmatlanul, hanem ciók ugyanígy rendelkezésre nagyjából hasonló a helyzet álltak. S azt hiszem, via többi megyei városban is. szonylag olcsóbban is építPécsett például részben azonosak, részben mások a problémák, mint nálunk, a párt- és tanácsi vezetőknek azonban ott is eléggé fő a fejük, miképpen oldják meg azokat. Erről a miképkezünk, mint több más városban. Pécsett a lakások 90 százalékát nem házgyári elemekből, hanem az évente 1700 lakás teljesítőképességű panelüzem termékeiből készítjük, ami azt jelenti, hogy penröl érdeklődtünk hivata- egy megnövelt alapterületű Iában dr. Németh Lajostól, kétszobás lakás bruttó költa Pécs városi tanács elnök- sége 350—370 ezer forint helyettesétől, aki néhány körül mozog. Úgy hallottam, kérdésre adott válaszával Szegeden és Miskolcon a kész yolt tájékoztatni a Dél- házgyári lakások ennél töbmagyarország olvasóit be kerülnek. Hadd mondjam el azt is, hogy a mi 5—11 szintes lakóházaink külsőleg elég tetszetősek, jobban variálhatók, s fölszereltségük is korszerű, távfűtéssel ellátottak stb. Hogyan halad Önöknél a lakásépítés, illetve az építőanyag-árak emelkedése miatt föl tudják-e építeni a tervezett menynyiséget? apróságok részére. Az állandó fejlesztés ellenére alig javul a helyzet: idén is 1000—1100 óvodai fölvételi kérelmet kellett elutasítanunk, ebből csupán az Uránvárosban 600-at, pedig ezen az új településen több' az óvoda, mint Pécs többi részén. Ezek tények. Nem változtat rajta az sem, hogy nálunk 70—75 százalékos az óvodába járó kisgyerekek aránya, jóval magasabb az országos átlagnál. — Pécsett a tervek megvalósításában sokat segít a Mecseki Szénbányák Vállalat építő részlege. Ez, a 300 —400 fős gárda a többi között vállalta egy 12 tantermes szakközépiskola és egy 100 személyes óvoda fölépítését is. Idén adtuk át az első olcsó panelóvodát a szigeti városrészben, szerintem igen tetszetős, és a célnak tökéletesen megfelel. Megrendeltünk egy úgynevezett könnyűszerkezetes, 210 személyes óvoda-bölcsődét, összegezve: a negyedik öt— A legtöbb bajunk on- éves tervben előirányzott amelynek állítólag, három nan ered, hogy — főleg az 4400 lakást minden bizony- hónap az építési ideje, tehát úgynevezett bevándorlás nyal hiány nélkül föl tudjuk miatt — rohamosan nő Pécs építeni, jóllehet, ennél lélakossága. A legutóbbi nép- nyegesen többre lenne szükségünk. számláláskor 145 ezren laktunk itt, két év múlva, tehát 1971. december 31-én azonban már 156 ezer lélekszámot mutatott a statisztika. Az egyik évről a másikra mutatkozó 11 ezer főnyi szaporulat a magyarázata annak, hogy a legnagyobb igyekezet ellenére jelenleg is mintegy 7 ezer jogos lakásigénylőt tartunk számon. Az építkezéssel egyébként egyenesben vagyunk, helyesebben mondva a múlt év elején mutatkozott lemaradást idén úgyszólván # Vannak-e Pécsett óvoda-gondok, s ha igen, miképpen próbáinak azon enyhíteni? — Bizony vannak, ráadásul elég súlyosak. A tanács ötéves tervében 950 óvodai férőhely átadása szerepel, ebből idén 375-öt decemberben el kell készülnie. Valamivel drágább, mint a hagyományos építésű, de azt hiszem, nekünk megéri. C Az elhangzottakon kívül Pécsett milyen sajátos föladatokkal kell megbirkózni? Mi az, ami leginkább foglalkoztatja a lakosságot? — Máris mondhatom: a közművesítés, és a vízelláakarunk tető alá hozni. Az tós' Eléggé közismert, hogy óvodaépítéshez a vállalatok is támogatást nyújtanak, s most szervezzük, hogy a fönntartásukhoz is rendszeresen járuljanak hozzá. A megszüntetjük. Az 1972-ben meglevő óvodákat is igyekelkészülő 1090 lakásból 640- szünk bővíteni. Van olyan Pécs vízben szegény város, s ez a probléma változatlanul megoldatlan. Most már van mélyépítő vállalatunk, csakhogy a jobb vízellátás nem elsősorban kapacitás, hanem inkább pénz kérdése. et lakótelepen, 450-et pedig ház, amelynek a földszintjén Üj kutakat kellene fúrnunk, a városrekonstrukciós tervnek megfelelően adunk át a lakosságnak. — Elég jól haladunk tehát, s ennek egyik magyaóvoda, vagy bölcsőde működik, az emeleten meg lakások vannak. Ezeket a lakásokat megszüntetjük, illetve átalakítjuk és átadjuk az ellátására. Ülésezett a népfront városi elnöksége Ülést tartott tegnap, hét- Dr. Kedvessy György váfőn a Hazafias Népfront vá- rosi elnök méltató szavai rosi elnöksége. után az elnökség Hofgesang Dr. Diós József, a Haza- Péter felmentését elfogadta, fias Népfront városi bízott- s egyben megbízta Salamon ságának alelnöke a népfront Istvárif, a MŰM. 624. számú sokrétű művelődéspolitikai ipari szakmunkásképző intéíéladatairól tartott előadást. zet eddigi igazgatóhelyetteHofgesang Peter városi tit- .. , . ..., ... kár bejelentette a népfront- ^ a varosl tltkarl leend6k munkabizottságok megalakulását: az alkotmánypolitikai, a várospolitikai, a békemozgalmi, a gazdaságpolitikai, a nőbizottsági, a művelődéspolitikai és az információs bizottságok létrejöttét. Ezután Molnár Sándor, a Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottságának titkára javaslatot terjesztett elő. Hofgesang Péternek, a népfront városi titkárának tisztsége alóli felmentésére, mivel kinevezték az iparitanuló-intézet megyei igazgatójává. Egyben felkérte Hofgesang Pétert a népfront városi bizottsága alelnöki teendőinek ellátására. Horváth László, a Hazafias Népfront Országos Titkárságának nevében mondott köszönetet Hofgesang Péter egy évtizedes eredményes, áldozatos munkájáért és átnyújtotta Bencsik István országos főtitkár elismerő levelét. mert nem elég a Mohácsról vezetéken kapott víz. Szennyvíztisztító telepet is muszáj építeni, csakhogy erre is kevés a rendelkezésre álló összeg. Mondhatok mást is: kevés a szállodai férőhelyünk. A következő év első felében akarunk hozzáfogni egy 250 személyes új szálló építéséhez, de ez egyelőre nem könnyíti a helyzetet, mert a jó öreg „Nádort" azonnal be kell csukni, legalább két évre, hogy fölújíthassuk. Egyszóval nemcsak Szegeden, hanem nálunk is rendkívül összejöttek a dolgok, s ezeket mind-mind el kell végeznünk. F. N. I. — Olyan ez a nap, mint a többi — nyugtatják meg magukat reggel, amikör belépnek a kapun, csendesen felveszik a kékszínű munkaruhát. Bemennek a műhelyekbe, a gatter felszisszen, szerte repül a sárga forgács, élezik a fűrészlapokat, a csille viszi a rönköt, a kalapácsok rácsapnak a szögekre, a ládákat elviszi a kocsi. Dolgozik az öreg ládagyár. - Olyan ez a nap, mint a többi; de mégsem olyan. Hisz ünneplőben jöttünk. Ügy, mint május 1-én, ha felvonulunk. Mert búcsúzni is ünnepélyesen kell, tiszta ingben, vasalt ruhában, ilyen úgyse lesz az életben többé. Búcsúzunk a 105 éves öreg gyártól, amely most elhagy minket, vagy mi hagyjuk el? Mindegy! Az a lényeg, hogy holnap, meg holnapután már nem ide jövünk. A csille nem hordja a rönköt, a köszörű nem élezi a fűrészt, a kalapács nem csap a szögre, s nem jön a kocsi a ládákért. — Ezért vagyunk itt most ünneplőben, hogy elbúcsúzzunk. Hogy utoljára végigjárjuk a pajtát, azt a színt, azt a műhelyt, ahol dolgoztunk, 5, 10, 15, 20 éve. Ahol fiatalok voltunk. S nini, nemcsak mi öregszünk, hanem ez az épület is, hiányzik a cserép, s a .lyukon bekandikál este a hold. S milyen korhadtak az oszlopok! Hideg van. Itt mindig hideg volt, emlékezzünk, milyen kemény telek jártak, s csak a kis dobkályha adott, ott a középen valami meleget. Szállt a friss gyantaszag, de jó volt, régen volt. Annál az asztalnál kezdtem, valamikor inaskoromban. Látja azt az éles szekercenyomot a lapján? Na, az az első melléütésem. Most ezt az asztalt fölvágják, eltüzelik. — A búcsúnál ez természetes. Az ember elérzékenyedik, ha valamitől elszakad. Hogy remeg a hangom? S valami szorítja a torkom? Ezt nem szégyellem. Nézze, ott azt a nagy bozontos hajút, azt a gyereket, aki nálunk esztergál, látja, annak is csillog valami a szemében. Furcsa, mi? Ilyen menetet sem láttam még, de azt hiszem, nem is fogok látni már. Mintha nem jártunk volna eleget ezeken a téglákon, a rossz kavicson, s .nem szívtuk volna magunkba elégszer a nedvességtől elbomló fenyőfa szagát. Mit tudom én, mi van ebben a dologban. Egyszerűen nehéz megválni a régitől, ennyi az egész. Talán ennyi? RAGASZKODAS Irányelvek a nevelési tanácsadók működésére a tanulási vagy egyéb nevelési problémák csökkentése, vagy megszüntetése sajátos eljárásokat igényel. Gyermek- és ifjúságvédelmi feladat a környezeti veszélyezA gyermek- és ifjúságvé- leiktől függően, saját forrádelmi munka továbbíejlesz- saikból — nevelési tanácstését szolgáló jelentős in- adót hozhattak létre. A tatézkedés született: a műve- nácsadók feladata a gyermelődésügyi miniszter utasítá- kek komplex módszerekkel sa értelmében nevelési ta- történő személyiségvizsgálanácsadókat létesítenek. Az ta, ennek alapján a szülök, tetettség megelőzése, a szeutasítás aláhúzza: a család- az oktatási intézmények ré- mélyiségfejlődést gátló ban nevelkedő 3—18 éves ko- szére nevelési tanácsadás, okok feltárása, megszüntetérú gyermekek egészséges széles körű nevelési propa- se, a fiatalok helyes irányú személyiségfejlődésének, ve- ganda kifejtése és szakta- fejlődésének biztosítása. nácsadás a gyámhatóságok A nevelési tanácsadók számára. feladataiból következik, hogy A nevelési tanácsadók szorosan együtt kell működműködéséhez irányelveket niük a nevelési, az oktatási bocsátottak ki. Ebben hang- és az egészségügyi intézmésúlyozzák: különös gonddal nyekkel, a gyámhatóságokkell törődni azokkal a 3—18 kai, továbbá a pályaválaszéves gyermekekkel, akiknél tási tanácsadó intézettel. szélyeztetettségük megelőzésének, a nevelésükkel kapcsolatos problémák megoldásának segítésére a fővárosi, a megyei és a megyei városi tanácsok a korábbi kormányrendelet alapján — anyagi és személyi feltéteUlünk a rozzant ebédlőben, a falakról vastagon hámlik a mész, az ablakban fonnyadt virág. Nem költöttek már régóta egy fillért sem az üzemre, sem az étkezdére. Csend van, nagyon nagy csend, az igazgató beszél. — Emberek, én magukkal érzek, s tudom, mire gondolnak most. Kérem, mi mindent megteszünk, hogy ott, az új üzemben jól érezzék magukat. Higgyék el, tudom, mit éreznek... Az első sorban lehajtják fejüket az asszonyok. Megrándul a válluk. A másodikban a nagyhajú legény abban a rikító trikóban ugyanúgy lehajtja a fejét. S az öreg szegező is, amikor beszél: — Szeretném megköszönni, amit értünk tettek, hogy elhelyezzenek minket, ígérem, jól fogunk dolgozni. Üjra csend, nincs egy moccanás, aztán feláll a szakszervezet gyári titkára, s mondja: , — Ezzel befejeztük, vár bennünket a busz a portánál, hogy átmenjünk az új gyárba, a falemezbe, ott mindenki megtalálja öltözőszekrényét, megmutatjuk a gépeiket. Megyünk kifelé az ajtón és felkapják a fejüket. az emberek. Valamelyik asszony csendesen énekelni kezd. Ez nem volt benne a programban, mégis mindenki énekel. Egyre hangosabban, úgy mennek a buszokhoz. A tanácselnök-helyettes szavai járnak az eszemben: „Itt házak épülnek, szép új lakások. Bővül az Odesszalakónegyed, és azt hiszem, hogy a házak közé kellene egy pici füves térség, annak a közepén egy márványtömbre rátennénk valami emléket. Mondjuk egy gatteröntvényt, hogy itt állt az öreg gyár, amely helyet adott sok száz új lakásnak." Az alig húszéves KlSZ-trtkár mondja: „Tudja, sokan meglepődnek, hogy végül mindenki átmegy a falemezgyárba. Éntőlem is kérdezték: miért? Ne higgye, nem a nagy pénzért, hanem a társaságért. Igen, a társaságért, meg a művezetőért, a régi üzemvezetőért. Ritka rendes emberek, így együtt nagyon jól megvoltunk. Pénzt mindenütt lehet keresni, .a pénzért mindenütt dolgozni kell, de ilyen társaságot, nem hiszem, hogy máshol találni. Ezért megyünk át a lemezbe. Van, aki 5 óra helyett most 3-kor kel, mint az a fekete apátfalvi kislány, aki itt ül mellettem." A buszok elindultak, s átvitték a hídon a a százötven munkást. A gyárban néma csönd lett, s becsukták a kaput. Helyette ott az új festékszagú csarnok, ha kisebb is, de meleg, és jobban felszerelt gépekkel; ott vannak az öltözők, a tiszta, csempézett fürdő, egyszóval minden, ami kell. De ott lesz-e az, ami megvolt a régi, öreg ládagyárban? Az, amiért a sok munkás most együtt maradt, s nem indultak el máshová, amiért — igen elsiratták — az ódon műhelyeket. Meglesz-e? — ez a kérdés, s a választ előre nem lehet tudni. Ki lehet számítani a teljesítményt, az órabéreket, a fizetést, lehet kapacitásfölmérést készíteni. Ehhez számok, szaktudás, meg szabályok kellenek. De mi kell egy élő gyárhoz? Gépek, természetesen. És még? Munkások, természetesen. De ez még mindig kevés, hiányzik valami, amitől az egész élő, szervezett lesz, az, ami az öreg 105 éves gyárban bizony megvolt... A ládagyárban tegnap, hétfőn délután megtartott ünnepélyes utolsó munkásgyűlésen —, amelyen megjelent, s a dolgozóknak sok sikert kívánt új üzemükhöz dr. Varga Dezső, az MSZMP Szeged városi bizottságának titkára, Takács János, a városi tanács elnökhelyettese, valamint dr. Kakuszi László, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának osztályvezető-helyettese — Schmall Ferenc, a DEFAG igazgatója mondott beszédet. Bejelentette, hogy tegnaptól, megszűnt az újszegedi ládagyár, s területét — a fokozatos kitelepítés, s az anyagok elszállítása után — átadják Szeged megyei város tanácsának. A dolgozók nevében Horváth István szegező munkás mondott köszönetet azért, hogy a jövőben is biztosítják számukra a munkalehetőséget a falemezgyári új üzemben. Matkó István