Délmagyarország, 1972. október (62. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-08 / 238. szám

4 VASÁRNAP. 1972. OKTÓBFR 8. KöltőA szegedi anekdotakincsből Csongor Győző gyűjtése 1888-ban szerződ- tak a Napló ún. „Jártam, kint, tágan; s csorbán kerestelek lették a Szegedi Nap- „tentafoltos kölyök- Kerestelek csorbán, bei-küszöbökön ls, lóhoz a fővárosból asztalánál". S mindinkább keresve, voltál nagyobb tövis: Lipcsey Ádámot, még Nem tudom, me- Melyt neveltelek..." mint joghallgató no- lyik tudós állíthatta, vellistát, aki mint hogy nem is igazi ~ Letette-e már készüljön szorgalma,.gyakorló poéta", ember- az, aki soha- a költői vizsgát? — sun, s azt is, hogy nemsokára az akkori sem'írt életében ver- szakította félbe Lip. m.ikorára tűzik ki az szegedi híres bohém, 'séket. Mindenkinek csey- avatási terminust, társaság központjába életében van egy kor. Kósa csak nagyot Végre elérkezett a került. A Hüvelyk szak melyben az if- nézett- Ei"ről ő sem- várva várt nap. DráMatyi volt a társaság jú ' szív igyekszik mit sem hallott. Kdl- ga pénzen magyaros, élclapja, s a régi megszabadulni nyo- tői vizsga? Eddig °t zsinóros ruhát csinál. Hungária szállóban maszitó kötelékeitől még nem tudatosítot- tattak vele, kihajtós tartották föhadiszal- Ilyenkor csak a szép- tak arról,- hogy ilyen gallérral, nyakkendő lásukat. ről ábrándozik Leleményes, ki- Egy ilyen ifjú kölfogyhatatlan humorú tőjelölt, Kósa Lajos volt. Az akkori szo- pislogott oda egyszer kasokhoz híven, na- Lipcsey asztalához, gyon szerette ugratni Utána aztán nagyon a fiatal költöjelölte- sok mindenébe került ket. Volt is ezekből ez a pislantás. is létezik. Persze, nélkül, á la Petőfi, irigységből. s aztán kivitték a — Kérem ... — he- Valéria térre. Le kelbegte —, még nem lett dőlnie az anyamentem neki... de, földre, ahogyan a természetesen... el- nagy költőt ábrázolsörendű kötelessé- ták, midőn a segesgemnek érzem . . várj síkon vérévei a bőven. Ifjú titánok, Építési rajzolónak Hol kel! jelentkezni? „Hazám..." szót leakiik boldogok voltak, készült. Gyártotta a ha odaleshettek az verseket, s el is vitírók asztalához a te egyszer megmutatHungáriában, hát ni szerzeményeit, még ha helyet kap- Ilyeneket, hogy: „Fáradt vagyok mint megvert eb. Pillantásodtól még levertebb..." — Költő szeretne vágyam, lenni? — nézeM. föl Lipcsey Ádám. — Az a leghőbb seim Is: de vannak modernebb ver— Nálam. írjá. — És ... kérem. Különféle kérdésemiből áll ez? ket tettek föl neki, — Megvizsgáljuk a össze-vissza forgattehetségét megfelelő ták, lökdösték. hogy helyen, időben és soha nem tudta, mi formában. ebben a komoly, s Kósával madarat mi a tréfás ... Röglehetett volna fogatni tönöztettek vele vers. örömében. -Főleg, sorokat, megadott amikor megkapott témára, s végül is — minden fölvilágosi- pótvizsgára utasitottást, biztatást csak ták rímeléstanból... Egységes műveltség Újfent divatossá vált két- parasztok tömegeinek gyerféle műveltségről, vagy még pontosabban, egymással szembeállitött kultúráról és civilizációról beszélni. A kultúrsznobok pedig egyenesen kettéhasadt tudatot emlegetnek, mintha a világ kétféle embertípusra vált volna: egyesekre — a kevesekre —, akik elsajátították és őrzik az emberiség gazdag kulturális örökségét, és másokra, akik „csak" szaktudással rendelkeznek. Mondani sem kell, hogy ilyen szélsőséges eseteket nagyitóval kell keresni, tomekei, sőt a felnőttek előtt is. S nemcsak megnyílt, hanem szorgalmaztuk is, hogy éljenek vele. Iskolarendszerünk ezután alapjaiban megfelelt a várakozásnak. Az idő azonban halad, a tudományok, a szakterületek fejlődtek, s ma nagyobbak a műveltségi igények is. A mai ember — márcsak a televízió révén is — sokkal több hírt és újdonságot fogad be a világból, s hogy ezeket helyére tudja tenni, több ismeretet, nagyobb tájékovábbá, hogy az emberiség zottságot, műveltséget igékulturális örökségébe nem- nyel. Elérkezett az idő, hogy csak az eposzok, a drámák, továbbfejlesszük helyes alaa szobrok és a képek tar- pókon haladó oktatási rendtoznak, hanem a kőtáblák- szerünk munkáját. Ez a feltói a papírig fejlődött tech- ismerés vezettq a Magyar nika eszközei és eljárásai Szocialista Munkáspártot arcaakúgy, mint a szobrok ra, hogy alapos vizsgálatok vagy a művészi épületek és után a Központi Bizottság készítésmódjuk — tehát a szakismeretek is. A kultúrának és a civilizációnak a polgári eszmevilágból eredő szembeállítását az emberiség törtenete cáfolja. Az egyetemes kultúrgyarapodás fejeződik ki a civilizációnak egy-egy korszakban elért fokában. Ugyanakkor lehetnek és vannak is különbségek az emberek műveltségében kortársak között is. Ezek a különbségek részben természetesek, részben elfogadhatatlanok. Természetes, hogy nem egyforma az emberek képessége, érdeklődése, különböző foglalatosságot folytatnak. Ám elfogadhatatlanok az olyan különbségek, amelyek a társadalom osztélymegoszlásából erednek, és a tulajdonos—munkavégző ellentétét, a kizsákmányolást akarják fenntartani. Márpedig a műveltség monopóliuma ezt a célt szolgálja. Ezért az egységes műveltség célja a haladást, a valóban demokratikus társadalmi fejlődést, a szocializmust szolgálja. Amikor a felszabadulás után iskolarendszerünket átalakítottuk, a fő cél éppen az volt, hogy a műveltséghez mindenki hozzáférjen. Az általánosan kötelező iskola egységes műveltségi alapot adott mindenkinek, és megnyílt az út a középfokú és főiskolai, egyetemi tanuláshoz a munkások és megtárgyalja az állami oktatás helyzetét, és határozatot hozzon a továbbfejlesztésre. A határozat részletesen kitér, az oktatás egész területére és valamennyi fontos kérdésére. Egyik célja éppen az, hogy az egységes műveltség megalapozását, kialakítását erősítse. Ez ma főként minőségi feladatokat jelent. Az általános iskolában például — amely szervezetileg eleve ezt a célt szolgálja — a színvonal egységes, magasabb szintre fejlesztését tűzi ki célul, ismert, hogy a magasabb iskolába — így általánosból középiskolába, vagy onnan egyetemre — azonos érdemjeggyel kerülő tanulók gyakran nagyon különböző eredményt mutatnak fel. Ezt a különbséget csak az egységesebb képzési színvonallal lehet csökkenteni. De nemcsak ezen a téren — s ezen belül az iskolák felszereltségében, az oktatók munkájának színvonalában — van mit tennünk az egységes műveltség megalapozásáért. Az egységes műveltség jelszavában tehát az általánosan művelt ember, mint egyéni cél és érdek találkozik az együttéló emberek, a társadalom közös érdekével. Németh Ferenc Zenei kalandozások Ausztriában Egy este Anday Piroskával magát a Requiemet sem halkövetkezett. lottam soha... előfordult-e Mikor az est utáni fogadáson Szegedről való magyar ösztöndíjasként mutatkoztam be Anday Piroskának, azon3

Felejthetetlen, s a ma- ritkán, mint ami ezután ga nemében egyedül- „betét" után álló élmény volt a bécsi ma- Nem tudom, gyar kulturális központnak, a már, hogy „gépzenét" extáCollegium Hungaricumnak zissal fogadtak volna. A az egyik péntek esti rendez- Collegium Hungaricumban vénye. A 600 személyes szin- ugyanis ezen az estén ez a nal Vaszy Viktort, Simándy házterem zsúfolásig megtelt, szabálytalan dolog esett meg. Józsefet és a Carment emleA színpadra helyezett ba- Pedig a közönség java része gette, lelkesedéssel szólt még rokk íróasztalkán váza vi- túl volt már az ötvenedik annyi év után is arról a birággal, az asztal mellett két- életévén! Fegyelmezetlen zonyos szegedi Carmen előoldalt egy-egy hangfal. A „teneger'' — ahogy az egyik adásról és Simándy Don nézőtéri lámpák lassan ki- bécsi napilap zord zenekriti- José-járól. Amit a városról aludtak, s a színpadra be- kusa az opera állóhelyének és a Tisza-partról, a Tisza' jött egy nagyestélyibe öltö- fiatalabb törzsvendégeit zött idŐ6 hölgy. Helyet fog- minduntalan lalt az asztalka mögötti szé- hírmondóul sem akadt kökén, kissé elmosolyodva a zöttük. ruhájára, a megfelelő helyre Közben Anday Piroska pályája egy szép, és úgy láttűzte a parányi mikrofont és gyorsan visszaváltozott idős szik maradandó emlékű epibelekezdett élettörténetébe, és bölcs, nyugodt és öníró- zódjának felidézését jelentetAmikor egy-egy nevezete- nikus dámává, és érdekes te. sebb eseményhez érkezett, sztorival folytatta „önéletintésére felcsendült a zene, mondását": egy csodálatos althang mag- — A 20-as évek végén is szállóbeli koncertjeinek köemlegette — zönségéről dicsérőleg elmondott, nekünk már közhelyként hangzik, de számára nófelvételről. A bécsiek nemigen szoktak élő művészeknek emléket állítani, róluk utcát vagy inmerkedtem meg Bruno Wal- tézményt elnevezni. Nem sieA 70 év körüli hölgy An- terral. Egyik operai fellépéday Piroska volt, a magyar sem után megkért, énekeiszármazású operaénekesnő, jem el két nap múlva a valaha negyven esztendeig a koncertjén Verdi Requiemjé- letti Pressbaumban, melyben bécsi opera Európa-szerte nek alt-szólamát. A baj a művésznő nyaralóháza áll, ünnepelt sztárja. Nevét a azonban az volt, hogy nem- ma már Anday Piroska utszegedi operajátszás történe- csak hogy a szólamot nem cának hívják, tébe is maradandóan beírta, tudtam, hanem addig még 1946-ban ő énekelte annak a tik el a dolgot. Anday Piroskával azonban kivételt tettek. Azt az utcát a Bécs melCsaplár Ferenc bizonyos szegedi Carmen előadásnak a címszerepét, mely egy addig ismeretlen ifjú tenoristát elindított a hazai és nemzetközi hírnév felé. A fiatal énekest Simándy Józsefnek hívták. Azóta több mint negyedszázad telt el, s bizony már az ifjú tenorista, az egykori szegedi Don Jósé hangja is vesztett régi fényéből. Partnerének, Anday Piroskának a hangját pedig ott, a bécsi magyar színházteremben már csak az egykori nagy produkciókat megőrző technika segítségével hallhattuk. Ilyenkor egy kissé mindig elsötétült a színpad, s az előadó arca elrejtőzött a félhomályban. Mikor azonban felcsendült a Sámson és De Eltűnt ízek nyomában A fűszerek nálunk most reneszánszukat élik. Ezt a megállapítást pedig Romváry Vilmos nemrég megjelent munkájából, a Fűszerek könyvéből idéztük. Romvóry a Herbária Gyógynövénytermeltető Vállalat főosztályvezetője és vállalatának szaküzleteiben közvetlenül tapasztalhatja a régen használatos, a dédmamák kertjeiben és teritett asztalain mindig jelen volt, de azóta hűtlenül elfelejtett fűszerfélék iránt lila című operából a híres megújult érdeklődést. Csókária, varázslatnak lehet-' tünk tanúi. A művésznő szemei kigyúltak, az ária szerint kezdte venni a lélegzetet. s az első néhány ütem elhangzása után már belülről énekelte a szerelmi vágyról szóló operarészietet. Két alakot láttunk egyszerre. Egy tündöklő Delilát, s a fiatalkori énje. a szinpad, az egykori nagy sikerek után vágyakozó, ugyanakkor a megismételhetetlenség, a visszahozhatatlanság tudata miatt szenvedő, de az élet kérlelhetetlen törvényeit, ha fájdalommal is, ám bölcsen tudomásul vevő idős hölgyet. Ilyen sok színben felragyogó művészi produkciónak, mint ez a magnós Csókária, még soha nem lehettem tanúja. A hallgatóság olyan spontán és önfeledt lelkesedésének is — Mik azok a fűszerek, amit a mai háziasszony általában használ, és menynyit használhatna, ha változatos izekre, illatokra törekedne? — Ma az átlagosan fűszerező háziasszony a borson, paprikán, köményen, hagymán, petrezselymen, babérlevélen és talán a majorannán kivül alig vásárol és alkalmaz más ízesítőt — mondja Romváry, de hozzáteszi : — A teljes igazsághoz tartozik, hogy újabban a háziasszonyok egy része a bevásárlóhelyén már bővebb választékot keres és igényel fűszerekből, s a vendéglátóipar különleges üzemei, főként amelyek idegenforgalmi célokat szolgálnak, mind gyakrabban érdeklődnek a Herbáriánál az ízesítők teljes választéka Iránt. Az előbb felsorolt néhány fűszeren túl a boltok, de különösen a gyógynövényszaküzletek még 40— 50-féle fűszert és számos fűszerkeveréket tudnak nyújtani. A fűszerek változatos használata a magyar konyha hírének öregbítése és az étkezési kultúra fejlődése mellett azért is fontos, mert a fűszerek elősegítik az egészséges emésztést, s vitaminszegény hónapokban a szervezet vitaminellátását is. Hogy a fűszerszámoknak milyen ínycsiklandozó együttese tűnt el a családi otthonok és vendéglők-restik konyhájának polcairól, hogy mely fölséges ízek hiányoznak háziasszonyaink es konyhafönökeink fegyvertárából, annak érzékeltetésére felsorolunk néhányat hűtlenül elhagyott ízesítőink sokaságából: angyalfü, áfonya, ánizs, bazsalikom, cayeni bors. gyömbér, kakukkfű, kapri, kálmos, lestyán. sáfrány, szerecsendió, tárkony, vasfű. Ha pedig arra kíváncsi a háziasszony, hol kaphatók mindezek, arra is van válasz. Jó részük megvásárolható füszerboltokban, nagyobb piacokon, de a teljes, vagy majdnem teljes sorozat rendelkezésre áll a négy budapesti, valamint a debreceni. szegedi, pécsi, győri és miskolci gyógynövény-szaküzletekben. BERCZELI A. KAROLY H ta bele magát a dolgába, számára az ilyen esz- örökölte. Zágora a szerelmet elfogadta, tudomátelen vonzodás idegen volt, s ha már a józan sul vette, olykor még élvezte is, de sosem jutott eszét nem használhatta, akkor inkább a szeren- eszébe, hogy kalandos viszonyt kezdjen valakicsére bízta Veron jövőjét. Zágora békét, nyugalmat, megértést s nem szenvedélyt áhított a házasságban, de még csak vagyonra sem vével, mert a megszokott férj már elfásította érzékeit. Most ott ültek a nagy asztalnál, az asszony _ v v v Y Y gyott' biszen akkor nem utasította volna vissza egy kis süteményt készített a leány kedvéért s a Sezúag Ábrahám Jóskát annak idején; a szép azzai kínálgatta. Persze, a jövő terveit feszegetasszony igazában az otthont szerette a legjob- lék, hol lesz a lakásuk, s mire van szükségük 88 ban, s Péter betegsége óta is nem a szeretkezni rningyárt a legelején. — Mindenünk meglesz — mondta Etelka. — Apámnak egyszem gyereke vagyok, semmit sem Zágora anyai szívét ez édesen megborzongatta, s most ő is eltűnődött Etelka hamvas szökesévágyó férjet hiányolta, ez jutott eszébe a legritMég szerencse, ' hogy Kopasz Matyi szin- kábban, hanem a tevékeny, jelenlevő élettársat, te napi vendége lett a háznak, a nagy akinek megszokta napi tennivalóit, munkáját ^jnái'Tőlem'^Gábort máris^úgy' szereti!' mint erejű fiú megnyugtatta Zágorát is, aki lényének ismert megnyilatkozasait, s ezek most nem szolt ugyan, de egyre nagyobb megelé- mind, mind megszűntek, üressé, sivárrá léve a 8aJal nak gedéssel tapasztalta, hogy Veron kezd melegedni így az egész házat. " iránta a nyúlpaprikás valóban meghatotta, s Egy alkalommal Eteika is kilátogatott hozzámér titokban ő is foglalkozott az esetleges ujabb juk már régen nem volt titok) hogy hamarosan gén, halvány fehér bőrén s olyan különös távolSfl^f tJ^^lK^JEF' ne L„nt/ egybekelnek, így illendő volt, hogy Gábor csa- ságokat sejtető kék szemén, mely így együtt tömégis szova tette előtte e szándékát peisze ra- ]ádját . közeiebbről megismerje. Zágorával már ké,ete. eIlentéte volt „„ 6 sötét színeinek fekete beszélte, mar csak csaladjuk nehez helyzete m.- ^ (zben találkozott még a nyáron, s buja szép- A f ellentéte volt az ő sötét színeinek fekete att is, magat a nehezen ebredo szerelmet meg gége Gábor vonásaival való azonossága mindig szénkent parazslo tekintetenek s duzzadt, sotétegyszerű legyintéssel intézte el. lenyűgözte, s most sem tudott betelni vele, hogy piros szájának, mely olykor kissé nyitva felejtve — Az majd möggyün később — mondogatta. ne bámulja őt, aki így, ötvenévesen is hódító- a legmohóbb érzéki éhség látszatát keltette. BiZágora, aki mindenkiben heves vágyakat ger- nak látszott s alkalmasnak arra, hogy nagy s zonyoS) hogy kettőjük közül Zágora volt az injesztett, annyira szép és vonzó volt, furcsamó- igazi szerelmekbe bonyolódjék. Föl sem merült „ ... . , ,„„.,,A„K u„fAo,-, ,,„,.„„„ . ,„ don nem volt szerelmes természetű. Nem ismer- benne, hogy az asszony erre sose törekedett, gerlobb és gyuJtobb hatasu- nekl valoban ele§ te a nagy bolondulást. a gyötrő sóvárgásokat, nem is igen érdekelte, pedig el tudta képzelni • volt egy pillantas, hogy valakit megbolydítson, s bár Péter közeledését sose utasította vissza, róla, hogy a szegény Bite Péter közelinek mon- esetleg örökre magához láncoljon, kész szerenszámára az együvétartozásnak a nemi kapcsolat dott halála után az özvegynek gyorsan akadna cse bogy mjndez tudtán kívül történt mert socsak másodlagos tényezője volt, ő Bite Péterhez kérője, talán még a városi urak körében is. Ez ' . S7andékai npm voltak nyilvánvaló nem azért ment hozzá, mert maid meghalt érte, csak átsuhant Etelka agyán, de még Gábornak ha llyen szanöeKai nem voltak- s nyiivanvalo, hanem mert becsülte tiszta emberségét s erköl- sem említette meg, tudta, hogy a fiú rajong az b°gy ba mégis erre törekedett volna csak egycsös fölfogását is. Még lánya hevületén sem tu- anyjáért, s talán még ő sem sejti (ahogy Etelka szer is, tudatos hódítási eljárása kudarcba fuldott egészen eligazodni, aki valóban bolondu- sem), hogy az érzelmes természetet, az érzéki lo- ladt volna. lásig beleszeretett Sándorba, ezért nem is ártót- bogást nem tőle, hanem az ott köhécselő apjától (Folytatjuk.)