Délmagyarország, 1972. október (62. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-07 / 237. szám

I SZOMBAT, 1973. OKTÓBER 7. Dózsa feje Dózsa feje ismert Szege­den van, de nem „fehér gyolcsban" és nem „setét ejben" érkezett ide, Itt ven immár másodjára, s re­méljük, végleges mementó­ként, példaként és tisztel­gésként nagysága előtt. A legenda, az 500 év előtti történet szerint Székely Dózsa Györgyöt izzó vas­trónon megégették, felné­gyelték, majd „György fe­jet Szegedre küldték, mert ezek csatlakoztak hozzá". Elrettentő példának és fe­nyegető figyelmeztetésnek érkezett ide hajdan Dózsa , tiszköe és véres feje, de ez a rettentés, ez a megfé­lemlítés; eszmévé érett, ne­mes példává nőtt a törté­nelem századal folyamán parasztok, munkások sze­mében. Szellemének Juhász Gyula volt legnagyobb sze­gedi idézője, Számos versé­ben szól Dózsáról, alakjá­ról. Eleven ós máig ható tehát Dózsa és Szeged kap­csolata, és sok-sok alka­lommal szóltak mar jelen­tős egyéniségek arról — többek között szegedi la­pok hasábjain is —. hogy ezt a szegedi Dózsa-hagyo­mányt méltó szoborral kel­lene még élőbbé, még ele­venebbé tenni. Állítólag 1909-ben született ez ügy­ben az első újságcikk, ame­lyet azóta jó néhány köve­tett Es most nem szaporí­tani akarom ezen cikkek számát de ismét itt az al­kalom — minden eddiginél közelebbi —, hogy Dózsa szellemét ha nem is „ércbe öltözötten" és nem is híd­főit vigyázva, de egy szo­borral megidézzük. A szegedi Móra Ferenc Múzeum kupolájában ren­dezett emlékkiállításon néz ránk fából faragott, égett arccal, vaskoronába szorí­tottam Szervátius Tibor kolozsvári szobrászművész alkotta e ragyogó Dózsa­fejet — ahogyan Juhász Ferenc, a költő írja — „Dó­zsa üszkös-fekete, vak ar­cát, a farönk-rücsök-ósl, iz­zó iémpánttal koszorúzott, túzben-szétrepedt ös-dacfe­jet." A hárommázsás fa­portré szétnyíló gyökeret lángokként forrósítják a levegőt, a szemgödrök mé­lye évszázadok titkait rejti, égett felülete, üszkös repe­dései emberfeletti kínokról regélnek, vaskoronája, vas­szögel szinte bennünket szorítanak. De „szellemét a túz nem égeté meg, / Mert az maga tűz" — ezt fogal­mazta szoborrá Szervátius Tibor, Dózsa György máig egyik legrangosabb meg­idéző je. Itt a lehetőség. Dó­zsa feje ismét Szegeden van. Folynak a megbeszé­lések, a tárgyalások a mű­vész és a múzeum között a szobor megvásárlásáról. Reméljük, Szervátius Dó­zsa-portréja hamarosan a múzeumé lesz, Itt fog élni a kupolában több más, ed­dig közönség előtt be nem mutatott szobor között. Dózsa fejének itt kell új otthonra találni, Szegeden, ahol annyi éve hiába idéz­ték, de oly sok időn át őrizték emlékét. Itt kell áll­nia fénylő példának, őszin­te tisztelgésnek. T. 1* Petőfi­emlékszoba és emlék­plakett Kiskunfélegyháza város tanácsa Petőfi-emlékszoba berendezését, s emlékpla­kett alapítását határozta el, a költő születésének közel­gő, 150, évfordulója alkal­mából. A Petőfi-emlékpla­kettet Kovács Ferenc Mun­kácsy-díjas szobrászművész, a város szülötte készítette. Az érem egyik oldalán Pe­tőfi arcképe, a másikon az egykori Petrovies-féle mé­szárszék, a híres félegyházi Hattyúház homlokzata, cí­mere létható. A plakettet első ízben 1972. december 31-én, a költő emlékének szentelt ünnepi tanácsülésen adják majd át azoknak, akik kiemelkedő eredményt értek el a Petőfi-kultusz ápolásában, illetve a Petőfi­kutatásban. A neves kiskunsági Pető­fi-emlékhelyep, ahol a költő gyermekéveit 'töltötte, ugyanekkor nyitják meg az emlékszobát is, A város ta­nácsa e célra két helyiséget biztosított a Hattyúházhoz közeli épületben, amelynek helyén egykor a költő szü­leinek lakóháza állott. A szobákat a nemrég elhunyt kiváló Petőfi-kutató, a hosz­szú Ideig itt tevékenykedő Mezősy Károly hagyatéká­ból, és korabeli tárgyakból rendezik be. (MTI) Állami gazda­ságok komplex gépesítése Pénteken a Magyar Tudo­mányos Akadémia nagyter­mében megkezdődött az ál­lami gazdaságok kétnapos országos értekezlete, ame­lyen 170 állami gazdaság igazgatói és vezetői vesznek részt. Dr. Lénárt '-.ajos mező­gazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes megnyitó­ja után dr. Dimóny Imre mezőgazdasági és élelmezés­ügyi miniszter értékelte az állami gazdaságok munká­ját. Elmondotta, hogy az el­múlt években eredményesen növelték a termelést — pél­dául idén 32 mázsa hektá­ronkénti búzatermést értek el —, és a termelési szerke­zetük is változott. Kialakul­tak a komplex gépesítés feltételet és a nagyüzemek munkája új, közgazdasági elemekkel gazdagodott, A gazdaságok tevékenysége nem korlátozódik csupán a mezőgazdasági termelésre, egyre inkább foglalkoznak termékfeldolgozással és for­galmazással. Eddig két egye­sülést és két közös vállala­tot alakítottak, és közremű­ködésükkel 70 egyszerű gaz­dasaai társulás szerveződött, A vállalati önállóság, a köz­gazdasági környezet kedvező alakulása serkentően hatott a gazdaságok pénzügyi gaz­dálkodására is. Napirenden s négy év munkája TIT-e!nökségi ülés Négy év munkájáról ad elemző, ugyanakkor össze­foglaló jellegű tájékoztatást, értékelést, további feladato­kat jelöl meg a TIT VI. küldöttértekezletére készült beszámoló. Ennek tervezeté­ről tegnap, pénteken dél­után elnökségi ülésen mond­tak el véleményüket a me­gyei elnökség tagjai Szege­den. Az elnökség a beszá­moló tervezetében elemzi a négyéves időszak ismeret­terjesztő tevékenységének társadalmi feltételeit, tartal­mát, formáit, módszereit és eszközeit, ismerteti a. szer­vezet helyzetét, és kijelöli a főbb feladatokat a követke­ző négyéves időszakra. A vitában hangsúlyos he­lyet kapott a tudományos­technikai forradalom meg­határozó, új feladatok meg­oldását követelő szerepe az ismeretterjesztésben. A ja­vaslatok között szerepelt, hogy a TIT fordítson na­gyobb figyelmet munkájá­ban azoknak az emberi-tár­sadalmi változásoknak, a „szubjektív tényezőnek" vizsgálatára, amelyek a mű­szaki-technikai forradalom következményei. Az elnök­ségi ülés vitáján a felnőttek továbbképzésének eddigi ta­pasztalatai, feladatai kerül­tek középpontba. Csongrád megyében a lakosság 3 szá­zaléka analfabéta, 50 száza­léka nem végezte el az ál­talános Iskola nyolcadik osz­tályát, A hozzászólók rámu­tattak, hogy ezek a tények rendkívüli feladatok elé ál­lítják a TIT megyei szerve­zeteit is, részben meghatá­rozzák az ismeretterjesztés tartalmát. Javaslatok hangzottak el az ismeretterjesztés új for­málnak és módszerelnek meghatározásáról, bevezeté­séről, új estkötöU használa­táról, A szervezet tagságá­nak összetételéről szóló vi­tában az elnökség tagjai hangsúlyozták: kevesen van­nak a fiatalok, az eddiginél nagyabb gondot kell fordí­tani oa ifjúság TIT-munká­ra felkészítésére. A tegnapi ülés napirend­jén szerepelt a TIT alapsza­bály-módosításának vitája ls, Szélén a pokolnak A korholás ezernyi válto­zata röppent jogosan a vá­rosban eszeveszetten szágul­dó autósok utan. Borzaszto látvány, ha egy kocsi „szét­fröccsenti" a gyalogosokat, s ámokfutó kigyózik az úttes­ten, Az ilyen autósok életük­kel játszanak, másokéra fittyet hánynak, Miért te­szik? Nagyzolnak, vagy a sebesség rabjai? Talán mind­kettő, de egy biztos; ez a hobbi versenypályára való, ott igazán kiélhetik rohanó vágyalkat. De csak ott! TÚRÁZOK Sokan gyakran mossák a m kocsiju­kat, leltelik a krómot, hogy zsebkendővel fényesíthessék. Ha ez kész, vissza a garázs­ba, rohanás a buszhoz, ne­hogy elkéssenek. Egész hé­ten pihen az autó. Nem sza­bad használni, kopik!? Hét végen aztun gyerünk! Jöhet a kirándulás, szépen, lassan. Az ilyen kocsitulajdonos „nyári mikulás" a robogók szemében. Hogy a robogók kik? A sebesség megszállottai. Ál­landóan volánnál ülnek, ők nem lehelik a krómot. Pró­bálnak, „spéeizik" a motort, aztán megint próbálnak, Egyre gyorsabb a gép. Ha kész, jöhet az autózás. A túrázásnak egy másik fajtá­ja versenyszerű, ez a sport­autózás. A Magyar Autóklub éven­te több tűraversenyt rendez az országban. A legbátrab­bak, a legjobbak, a leggyor­sabb kocsik találkoznak ek­kor. Mi kell a túraversenyzés­hez? Nagyon jó műszaki állapo­tú autó, kiváló vezető, és Ugyanolyan kiváló navigátor. A két ember mintha egy volna, Közös a bátorság, a veszély, Osztoznak a sike­ren, a kudarcon. Eggyé teszi őket az összezártság, A na­vigátornak pontosan azt kell tudnia, mint a vezetőnek. Külön-külön nincs rallye, — En adom a ko­csit és vezetek a na­vigátor meg engem irányít. Az ő kezében van az itiner, a magantérkóp, ő kezeli a kürtöt, nézi az utat úgy, mint én. Az általunk készí­tett térképről száz méter pontosan tudja, mi követ­kezik. Bal- vagy jobbkanyar, vasúti > átjáró, kátyús út, bukkanó stb, így beszél a rally-pár egyik embere. Mit mond a másik? — Nem kell vezetnem, mégis vezetek, Reflexeim ugyanúgy reagálnak, mint a sofőré. Akkor kürtölök, ami­kor a „kormányzó" is kür­tölne, ő akkor fékez, amikor én is fékeznék. Ha ez az ér­zés szinkronban van, min­den rendben. Kiírás, biz­tosítás, le­velezés, út­vonallap, térképek és még ezernyi do­log a verseny előkellókei, és természetesen a pályabejó­ráe. Ez nem kötelező, de szinte nélkülözhetetlen. Az uivnnullap pontosan tájé­koztat mindenről, Ez a ver­seny forgatókönyve, be kell magolni utasításait. Nyilván a rajt előtti napokon, nyu­godtan, de versenyszerűen. Vujun tudjuk-e teljesíte­ni a feladatot? így sóhajt minden versenyzőpár. Szla­lommal kezdenek. Bólyák között kígyózik a gép, elő­ször előre, aztán vissza, böm­bölnek a kipufogók, nyüszí­tenek a gumik. Olyanok most az autók, mint a bi­ciklik; a szlalompályán job­bára két keréken járnak. Aztán jön a gyorsasági sza­kasz, Persze hegyen, az is­ten háta mögött. A szakasz hossza 19 kilométer, 17 per­cet adnak rá. Az út rettene­tes. Három méter széles er­dei út, Egyenes nincs benne, sima útfelület tenyérnyi sem. Átlagosan 130 méterenként kanyarog. Nem autónak va­ló: ökrösfogatpk, meg lánc­talpasok használják. Favágó út, Senki nem javítja, a le­csorgó zápor vize rontja, Na­gyon kell itt vigyázni,.. Nzáguld a kocsi, szünet nélkül szirénázik a dailam­kürt, A sebességmérő muta­tója 120—130 között vibrál. Ez annyit jelent, hogy má­sodpercenként 30—35 métert halad a kocsi, Elképesztő a rohanás. A kerekek kicsúsz­nak a szakadék széléig. De ügyee a pilóta. A száguldás­ban ls látnia kell a masszí­van kiálló öklömnyi sziklát, ami Itt „megfogja" a kocsit, S ezt a versenyzők mindket­ten látják. Szinkronban van­nak, A táj elhagyott. De íme, egy turista, aki nemáll arrébb, Hiába a fület szag­gató kürt, a szédítő tempó, Ö ott áll és integet: őrült! Vadállat — gesztikuláciői ezt jelentik. Ki kell kerülni. Ne­gyed másodperc alatt, hiszen tíz méterre van. Civil a versenypályán. Ez olyan itt, mint egy ámok­futó a nagykörúton. Vége a A KAPUBAN AKAM8ZÜNBT Encsijük fogyasztóinkat hogy 1072- október S-ón 7 óra 80 perctől 16 óráig n szsbadsHjta ti,, Ppídművea u„ Sárkány u„ Kömet) n„ Szabadság tér északi oldala. Daru u., Pftlfi u. által ha­tárolt területen áramszünet lesz, bekötánl munkák migtt, Fo­gyasztót szíves elnézését ké­ri a DEMASZ Szeged város) kirendeltsége, Dk, i» 500 A Sz'gedi Építő KiSí készpénzfizetés mellett elad • Ptufilupa mto fiaau kg nroökwő taxtti 1UIP kg Folp-óo 7 áb át 113.- Ft MittríiBíelrés? 10 db ái 00,- Ft Vaságy 10 db á? 05,-, yt Szegnd, Brüsszeli krt, 0- sz. alatti telepén. Héttőtói pén­tekig, 7—15 óráig. SOK, H39 KASZÁLJÁK A TISZÁT Nem olirás, nem té­védéi) u cím. Aki teg­nap, pénteken reggel 9 óra tájban a Tisza­parton sétált a klini­kák előtt, az megüt­közve tapasztalta. rig ért nekik a víz, " ameddig beértek a kaszaval, lecsapkod­tak a kikandikáló paréj tetejét, Ilyen tökéletes ka­szálást régóta nem hogy kilenc kaszas lájtunk. Nemhogy nekigyúrkőzve, szé- ősszel, nyáron sem, pen, komótosan ka­szált a rakparti tám­fal alatt. Gyomot, de­rékig é;ő gazt, pa­réjt kaszáltak. Közü­lük ketten gumicsiz­mában beálltak a Ti­szába is, Féllábszá­amikur pedig na­gyon kellett volna lile a rakpartra és az alatta elhurjánzu, el­bokrosodott giz-gaz­nak a kasza, hogy szép legyen a város „eleje". A tegnapi vízben kaszálás láttán ön­kéntelenül egy le­genda jutott az em­ber eszebe, a kuku­ty;ni zabhegyezés. Az is lehet persze, hogy a kilenc kaszás teg­nap azért serényke­dett, hogy a paréj megérett magja job­ban szétszóródjon és a vfzbe is hulljon. Mert teszem azt: ha a nyáron kassál Iák le, akkor még nem ereszt magot, nem tud megújulva bele­kapaszkodni a föld­be. így viszont igen, még a havazás előtt Mert miért is ka­szált úgy nekigyúr­kőzve az a kilenc ka­szás? Egyikük ezt vá­laszolta : — Hogy szép le­gyen a vízpart, E? igen, jobb ké­sőn, mint soha! U F. verseny­nek, meg­szűnt a ro­bogás, de annak nem a koc­káé zászló vetett véget. A kocsi a második gyorsasági szakaszt is pontosan teljesí­tette. Hetven induló közül — mint később kiderült — egyedül- Mégsem lett győz­tes. Szakadékba zuhant. No csak, nem jó a vezető? De igen, nagyon jó. Mégis hi­bázott —i ezt mondhatják az igazság viszont más. A ren­dezők pár száz meterrel előbbre hozták a célt. Lej­tős, éles kanyarba tették, ahol nincs mód a kifutásra. A módosítást nem jelezték. A szakadék széle, pedig a céltól mindössze 20 méter volt; a kocsinak fél másod­pere. Ennyi az élet? Nem tudni. Egy biztos. A zuha­nás. De nem mindegy, ho­gyan. A vezető mégis talált „öklömnyi'1 sziklát, egy vil­lanypóznát Annak irányítot­ta a kocsit ezért suhant csak ötven métert az erdős hegyoldalban. Ott landolt, addigra energiáját vesztette a gép. Mindketten karcolás nélkül bújtak ki az övböl.a pokolkapuban. Hazafelé hosszú kilométe­reken át nincs beszéd. Csa­pongnak a gondolatok. El kell terelni a gondolatot a szakadéktól. Elterelik. — Emlékszel a hegyei be­járásra, amikor stoppolt az öreg? Fura ember volt — Hát az. Hiába mond­tuk, hogy száguldunk, ver­senyre készülünk, 6 nem tá­gított. „Nem félek én sem­mitől, gyerünk csak, fiaim" — mondta­Kényszeredett nevetés, az­tán tovább kergetőznek a gondolatok. Derék dolog a versenyzés, de a sikerélmény arányban van-e az állandóan leselke­dő életveszéllyel? A hegyi szakaszon mindig tárva­nyitva a pokol kapuja. Az­tán mi haszna a turgver­senynek? Pénz nem jár a győztesnek, a kiadás viszont eleg sok. Mégis van értelme. A rallyesport a szágulddsi vágy villámhárítója, az ügyességi verseny meg biz­tonságérzetet ad a hétköz­napi forgalomra, Gyakran kell versenyzői ügyességgel korrigálni mások hibáit, Né­ha a rendezőkét is. Acs 8. Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents