Délmagyarország, 1972. október (62. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-29 / 256. szám

VASÁRNAP, 1972, OKTÖBER 2». HFJ5 m|a glalz Polner Zoltán ALGYŐ, 1968 Fölfelé suhanó füstben állok: ömlik te olaj, süvít a gáz. Karácsony este van. Virraszt velem az útszéli bádogkrisztus, a rögök mélyére szakadt dobogás. Harmatos hűvös hajnalokon cseléd-faluk jártak erre. Itt vonult el a szolga-Alföld: szétázott lábnyomuk még látszik A kitaszított, rongy tanyákról itt nentek el a harcterekre, őket nem lehet megváltani! A sorsuk: eltékozolt ország. Döng, dürdül a gáz jegenyéje, hullnak lombjából salak-szelek. Parázslik a sár. A megkínzott néma harag, a föld követeli őseim törvényes igazát. \ föld, a tövis szegénységgel koronázott bánat, a hetedíziglen rettenet. Hiába fent a csillagok kék tündöklése, ha ami él, van, embertelen. De halottaim nem halottak! A puszták alól is magasra emelik a kigöngyölt zászlót, a csattogó, hatalmas lángot. Arcuk gyökéren, sáron, füstön átsüt. Szép szavuk hűség, történelem. Zuhog a fény kövekre fákra. Kifeszítve az éjszaka. Szívüket tapintom, lázadva tóduló vér minden dobbanás, fgy élünk együtt. Konok dühökkel ők. Mi a kezünkben lánggal. Küzdelmünk jelen Idő: honfoglalás. CS. PATAJ MIHÁLY MŰHELYÉBEN t Andrássy Lajos AFORIZMAK látom gyermeki Lázongásodat... okát s célját még nem tudod — de hisz az sem lehetne téves céltudat: hogy Ismert út csak ismert tájra visz * tett egy valami szokatlant s nagyol ünnepelték s ő bölcsen hallgatott hát elfeledték s most már amíg él... tán feltámad még — mint Kund Abigél * bukhatsz — mondták — mint Góliát csak hogy ki lesz a Dávid?... hiszen legyűrni sem lehet akárkinek akárkit... * kereszt-rejtvény az élet — bonyolult kérdés-felelet-játék s mint amabban a teljes választ csak a legutolsó megfejtett kocka adja — mire azt kitöltöd ott van érted a haléi ... De azt a kockát be kell írni mégis. Ízig-vérig alföldi ember és alföldi testő Cs. Pataj Mihály. S ezt nemcsak képeinek címéből tudjuk, érezzük: Alföld, Alföldi táj, Tanya, Falusi házsor, Napraforgó kerítéssel... Az alföldi emberek szemlélete-világlátása jellemzi egyéniségét. Nemcsal: azért, mert e táj szülötte és neveltje, hanem a legkiválóbb Alföld-festők ereje hatott művészi indulására. Különösen Rudnav Gyula — aki mestere voflt a Képzőművészeti Főiskolán — Alföld rajongása és Tornyai János széles indulatú festészete hatott rá termékenyítő erővel. — Az átírás, az absztrakció a mi generációnknak, ákiknek tagjai tanulmányaik során még a Munkácsy-iskolán és a Rudnay— Tornyai-féle alföldi festészet realizmusán nevelkedtek, sokkal nehezebb, bonyolultabb és hosszan tartóbb folyamat. Egyrészt, mert a kötődés sokkal mélyebb és meghatározóbb jellegű volt, mint az utánunk következő művésznemzedékeké. A mai fiatalok magától értetődő természetességgel nyúlnak -az absztrakció, az átírás, a szimbólumok és jelek módszeréhez, éppen mert tágabb a világlátásuk, nem köti őket egyetlen szál E vallomásban foglaltak nem jelentik azt, hogy CB. Pataj Mí^hály megelégedett az indító élményekkel és az indító festői stílussal. Neki is meg kellett vívni, és ma is képről képre megvívja alkotói forradalmait, néha könnyen és egycsapásra, máskor képek hosszú során vívódva. * Festői világának ihletője az Alföld. Ez a sokszor megörökített táj ma is eleven forrásvidék számára. Mit tehet a mai Alföldfestő, a táj „változó világának" megörökítőja, hogy korszerű művész lehessen? Van, aki változásokra érzékeny, újat kereső figyelmével a megváltozott jelenségekre reflektál. Van. aki nosztalgiával fűszerezett, megbocsátó lírával a régi paraszti élet rekvizítumait menti át a művészeti alkotások szférájába. Olyan is akad, akr a régi tói még meglevő elemeit korszerű festői eszközökkel alkotja újra. — Az örök emberi kettősség izgat. A fegyelem és szertelenség. az ész és a szív. a rend és a líra, a múlt és a jelen összeszikrázl a fásából igy ekszem festői világot teremteni. SZERVEZÉS Tipikus alföldi világ jelenik meg kepéin a táj legjellemzőbb rekvizítumaival — regiekkel és újakkal —; görbe hátú falusi házak, megfeszített íjhoz hasonló gémeskutak, házsorok tető-fűrészei, csontváz-tanyák, foghíjas kerítések, emberi fejeket és napkorongot egyszerre idéző napraforgók, fúrótornyok íelkiálótjelei... E különös táj elemei ezek, s a kép mégsem köthető konkrét látképekhez. A táj elemeiből újraszerkesztett, tipizált Alföld-ábrázolások ezek. Olyanok, melyek magukban hordozzák a jelképlség lényegét, éppen ezért továbbgondolhatok. Tájainak vízszintesei, széles horizontjai a felszabadultság képzeleteit sejtetik, kerítései mögött zárt egységként húzódnak meg a kis falusi házak. Ezek a kerítések egy életforma jelképei — melegen tartottak egy családot, de ugyanakkor elzárták ezt a kis közösséget a tágabb közegtől. Gémeskútjának törött íja egy elszabadulni, kiröpülni képtelen életforma mementója, napraforgóinak sora a táj egyik legjellemzőbb növényének emberi tartalmait tágítják. Olyan alkotások ezek, melyekből ha kivonnánk a valóságra utaló egy-két konkrét kötődést, absztrakt foltok egyensúlyéra épülő alkotásokat nyernénk. * Képeinek mértanias rendje, kompozícióinak tömörsége indula. fos és erőteljes festésmóddal párosul. Üjabb alkotásain ehhez a rendhez és nagy ecsetfutamokhoz belső cizelláltság. a részek szép es érzékeny megmunkálása is kapcsolódik. Ezen festői eszközök összekapcsolása érlelt számára realista talajból kinövő és virágzó burkolt szimbolizmust, amelyben lendületes-indulatos fogalmazásmódot a részleteimegmunkálásával old harmonikus egységekké. Modern módon nyúl egy sokak számára ha nem is eltemetett, de túlhaladott világhoz — az Alföld és a tőle elválaszthatalan magyar parasztság világához. Egyéniségének és a kornak hangjaiból teremti meg hol drámai, hol lírával oldott hangulatú, öntörvényű képeit. Műtermében félig kész alkotások. Egyszerre több képen dolgozik. Egész sorozatot mutat, amelyeken a napraforgó lehetőségeit kutatja a realista ábrázolásmódtól a teljes absztrakció szintjéig. A soha nem nyugvó vívódó-cselekvő alkotó ember akarata dolgozik benne, s ez az akarat és a továbblépés igénye szüli képeinek sorát. — Modern képzőművészeti nyelven szeretném megfogalmazni azt, amit az Alföldön és Alföldről még el lehet és el kel! mondani. Modernül, de az ön célú modernkedés nélkül szólni a kor és e táj új relációiról. S hiszem, hogy még nagyon sok minden vár elmondásra. TANDI LAJOS A Bámexbvmfért fennállásának tizedik évfordulóján nagy ünnepségelcet rendezünk a, Ló utcai székházban, amelyre hatvanezer külföldi és harmincnégyezer belföldi vendéget hívtunk meg. Az ünnepség programja. a következő: 1. Kopj a térés » hivatal udvarán. IV. Henrik korabeli rn» t altban. s Lepínye«'ü-vers*ny. i. Vadászat ,i l.ó utcában idomított sólymokkal. 4. ükőrsltis, "űzilátéknal. 5. Szarmata lovasroham, előadjuk * vallalat dolgozói. 6. Ultiparii — élő kártyalapokki!. 7. A napközi otthon növendékeinek non-figuratlv kiállítása. C Tertferl csata egy mesterséges tanán: a ?5központ ené'iciélyével egy gályát és két na. szádot i'isullvsrt.ünk. 9 Monstre díszebéd a vállalat ebédlőjében, korhű igricek részit telével. .0. Monstre bál a váliaia. kuitúrtermépen. Néhány nappal az ünnepség előtt, amikor már minden elő volt készítve. amikor már minden úgy ment. mint a karikacsapás, megjelent a szervezőirodában a vállalat szakácsnője, Böbe néni, és sértődött hangon így szólt: — Rám ne számítsanak. Én ezt nem villalom. — Mit nem vállal, drága Böbe néni? — kérdeztük kórusban. — Én nem fogok főzni annyi embernek. Hányan is lesznek? — Ugyan, Böbe néni, még százezren se ... Mi az magának? — Nem vállalom. — Ha elvállalja, prémiumot kap. Nem is kis prémiumot! A mi tíöbe nénink megenyhült: — Hat jó... Legfeljebb várakoznak egy kicsit azok a vendégek ... És mi lesz a kiszolgálással? — Hogyhogy, ml lesz? Hiszen van egy felszolgálónk! Legyen nyugodt, mi mindenre gondoltunki Valóban: mi mindenre gondoltunk. Tudtuk, hogy a százszemélyes étteremben nem fér el egyszerre kilencvennégyezer ember, ezért hát kitaláltuk, hogy a várakozókat jelmezes-zenés felvonulásokkal és középkori misztériumjátékokkal fogjuk szórakoz • tatni. A gyengébb szervezetüek vitamininjekciókat kapnak: moz ga orvosi rendelők keresik fel majd a sorbanállókat. Amikor minden a legnagyobb rendben volt. amikor már minden úgy ment. mint a karikacsapás. valakinek eszébe jutott, hogy csak egy mosdónk van, és abban is csak tiz ember fér el egyszerre. Megnyugtattuk az illetőt, hogv nem lesz semmi baj. a mosdó mellett kiá'Vtást rcde-ünk a Bámerhvmf^rt történetéből. — És mi lesz, ha mégis morogni. fognak? — kérdezte egy kollégánk. — Ha ök is kifooisotják. hogy egy mosdónk van? — Hadd morogjanak — felelte a Bámexbvmfért igazaatója. — Száztagú renekar játszik maid, hát úgysem fogia hallani senki! MIKES GYÖRGY Öreg szuszék Alföldi táj • s 1