Délmagyarország, 1972. október (62. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-26 / 253. szám

a CSÜTÖRTÖK, 1972. OKTÓBER 28. Vigyázni keíl! Balesetek kukorica­cső-törö gépeknél A? őszi betakarítási mun­kák megközelítőleg három héttel megkéstek, melynek oka a kedvezőtlen időjárás. Minden közös gazdaságban a legnagyobb szorgalommal igyekeznek az elmaradást megszüntetni. Egyik jelen­tős terület a kukorica beta­karítása. A termelőszövetke­zetek tagjai a legnagyobb odaadással igyekeznek a be­takarítást elősegíteni. Szor­gos kezük nyomán szép eredmények tapasztalhatók, de a pillanatnyi figyelmet­lenség tragédiához vezethet. , Rövid, egy-két hét lefor­gása alatt négy súlyos, cson­kolással járó balesetet ku­korica csőtörőgépnél, vigyá­zatlanság miatt! így történt ez néhány nappal ezelőtt, amikor az egyik gépcsoport­vezető, aki csaknem húsz éve oktatja, figyelmezteti embertársait a munkavédel­mi szabályok szigorú betar­tására, mindenkit elküldött az elsüllyedt csőtörő köze­léből, azzal a szigorral, amit már megszoktak tőle, hogy a balesetet megelőzze. A gép működését segítve, hogy haladjon a kukorica­törés, a csőtörő gumihenge­rel felé nyúlt, amik ruhá­zatával együtt a kezét is el­kapták. A gyors segítés, a vészkiáltás mentette meg attól, hogy karját teljes egé­szében el ne veszítse. A té­esz elnöke azonnal intézke­dett, hogy a közös gazdaság kocsija mielőbb segítő ke­zekhez vigye. A kórteremben a mellette levő ágyra hasonló korú férfi került, akinek szintén kukorica csőtörógép okozott csonkulást. Ezeken kívül még két csonkulást tart nyil­ván a statisztika, most, a kukorica betakarítás idő­szakában. A munkagépek forgó ré­szei baleseti veszélyt rejte­nek magukban. A betaka­rítás sürget, a munka hevé­ben egy-egy pillanatnyi ki­hagyás, egy életre szóló tragédiához vezethet. Meg kell tartani a munkavédel­mi előírásokat, nagy figyel­met fordítva magunkra és munkatársainkra. Kabódi István fl halak paradicsoma Egyetlen hálókivetéssel 12,5 tonna halat fogtak ki a litvániai Kaunas város ha­tárában elterülő védett te­rület folyoiból. Ilyen gaz­dag zsákmányra a legöre­gebb helyi halászok sem em­lékeznek. A városi termé­szetvédelmi hatóság határo­zata alapján végrehajtott el­lenőrző halfogás kimutatta, hogy a köztársaság fő fo­lyójában, a Nyemanban jól aklimatizálódtak az idetele­pített halfajták, köztük a tok, a kecsege és a lazac. A környéken megtelepedtek a vadkac«ák, a vadludak, a hattyúk, a hódok és a pézs­ma-pockok is. A Nyeman három kilo­méteres szakaszát a kauna­szi vízierőmű duzzasztója alatt akkor nyilvánították védett területté, amikor si­Került megszervezni a város ipari szennyvizeinek mecha­nikus és biológiai tisztítá­sát. Ennek a munkának eredményeképpen lett a Nyeman folyó a „halak pa­radicsoma". (MTI) Kisiparosok — ügyeletben Sikeres bemutatkozás Az országban Pest után A vízvezetékszerelök is először Szegeden vállalták a megállják a helyüket, de — kisiparosok, hogy éjszakai mint a KIOSZ kerületi tit­ügyeletet tartanak és sürgős kárságán megtudtuk — a esetben házhoz mennek a hi- kelleténél kevesebben vállal­ba kijavítására. ták ebben a szakmában az Szeptember 24. óta a 33 éjjeli ügyeletet. Jelenleg há­önként jelentkezett szakem- rom mester dolgozik este is, ber már jó szolgálatot tett legalább még egyre szükség a lakosságnak. Hogy bevált-e lenne. Hat-nyolc fővel azon­ez a kezdeményezés, az nem ban minden gond megszűn­lehet kérdéses. Csak dicsérő ne, a kisiparosok ügyeleti szavakat mondhat az éjjeli- beosztása is könnyebbé vál­őr, akit négy kilométeres na, mert akkor mindenki hajnali gyaloglástól mentett kéthavonként kerülne sorra, meg a kerékpár-műszerész, A KIOSZ szervezi és irá­vagy a színházból koromsö- nyitja a kisiparosok önkén­tét lakásba hazaérő család, tes éjszakai munkáját és akiken az ügyeletes villany- egyben ellenőrzi is, hogy vál­saerelő segített. Hányszor lalt kötelezettségeiknek — megtörténik, hogy beletörik főként az éjszakai otthonlét­a kulcs a zárba, éjszaka! Ed- nek _ eieget tesznek-e. dig legjobb esetben a szom­széd álmát kellett megzavar­nia szerszámkéréssel a sze­rencsétlenül jártnak, két hó­napja a lakatos mester meg­szünteti az ilyen kellemet­len helyzeteket. A gépjár­műjavítóknak is gyakran akad este munkájuk, főleg a világítás bajait kell orvo­solniuk. A két hónap tapasztalatai azt mutatják, hogy a legke­resettebbek az elektroműsze­részek voltak az esti órák­ban. Nemcsak rövidzárlat miatt hívják őket, hanem azért — és legtöbben emiatt —r, mert a televízió felmond­ta a szolgálatot Márpedig korábban le kellett monda­nia a képernyő nyújtotta szórakozásról annak, akinek hét végén vagy ünnepnapon romlott el a készüléke. A lakatosok követik népszerű­ségben a villanyszerelőket: gyakran keltik ki őket az ágyból azzal, hogy ki kel­lene nyitni a lakásajtót, hogy ne a szabad ég alatt töltsék a póruljártak az éjszakát. Különleges eljárást igényel­nek a tarjáni zárak, ha azok­ba törik be ugyanis a kulcs, ott fúrás-faragás, hegesztés nera sokat használ, az egész zárat ki kell cserélni. Pályázati felhívás múzeumi értékű tárgyak megmentésére Petőfi Sándor születésének tok és szervező pedagógusaik 150., Pest-Buda egyesítésének részére. A pályázat célja: 100., valamint a szabadság- felhívni a pajtások figyelmét harc 125. évfordulója alkal- régi tárgyak, írásos anyagok mából a Központi Múzeumi gyűjtésére, Illetve megaka­Igazgatóság, az Üttörőszövet- dályozni muzeális értékű ség és a MÉH tröszt pályá- anyagok esetleges elkallódá­zatot hirdet az úttörőcsapa- sát ••••^•HaanMBB A gyűjtők által értékesnek tartott tárgyakat a gyűjtést irányító pedagógus vélemé­nyétől függően a gyerekek­nek be kell mutatni vidéken a helybeli, Budapesten a megfelelő szakmai múzeum munkatársának, ö ítéli meg, valóban muzeális értékű-e az . előkerült tárgy, az erről adott írásbeli nyilatkozatát csatolni kell a pályázati anyaghoz. A muzeális érté­kűnek ítélt tárgyát (nagyobb méretű vagy súlyos tárgy esetén annak fényképét és leirását) a gyűjtő, az úttörő­csapat és a pedagógus nevé­nek feltüntetésével a MÉH tröszt propaganda irodájá­nak címére kell megkülde­ni: Budapest, VI. kerület, Jókai tér 6. szám. A bekül­dési határidő: 1973. május 31. A beérkezett tárgyak érté­kelés után a területileg vagy szakmailag illetékes múzeum gyűjteményeibe kerülnek, a gyűjtő nevének feltüntetésé­vel. A legértékesebbnek ítélt tárgyak gyűjtőit jutalomtá­borozással, könyvajándé­kokkal és az ország vala­mennyi múzeumába érvé­nyes, egy évre szóló díjtalan belépővel jutalmazzák. Ch. A. Korszerűsítik az üzemi fogászatot Még irigyeltem is a minap klinika igazgatóját, a Ma- mára is elérhető legyen, egyik barátomat — egy mű- gyar Fogorvosok Egyesüle- hogy ezen a központi fogá­szaki vezetőt — miután el- lének elnökét. szati rendelésen mindenféle dicsekedett, hogy üzemük fo- A professzor rögtön, be- fogászati ellátásban részesül­gászati rendelőjeben percek szélgetésünk bevezetőjében, hessenek a körzeti üzemek alatt betömték lyukas fogát, mintegy válaszolva a feltett dolgozói. Így megközelítően — „Remek dolog az üzemi kérdésre, kijelentette: he- annyian vehetik igénybe a fogászat intézménye — lyesli az üzemi fogorvosi kezelési és az ellátási lehe­mondotta —, mivel .házon rendelők létesítését, de csak tőséget, mint a körzeti ren­belül' lehet, méghozza gyor- akkor, ha azokat jól ki le- delések esetében. Végered­san megoldani olyan .fájó het használni. Márpedig er- ményben nem az üzemi fo­problémákat', amelyek miatt röl a legtöbb szegedi üzem gászati rendelések megszün­néha két-három órát is várni esetében nem lehet szó, hi- tetése a cél, hanem a ren­kellene a körzeti rendelők- szen fél óra, egy óra alatt delések ésszerű koncentrá­ben." semmi érdemleges kezelést lása — mondotta dr. Tóth Érthető volt a meglepeté- sem lehet végezni. Ez annál Károly professzor, sem, amikor pár nappal ké- is inkább lényeges, hiszen E javaslat és vélemény sőbb a Rendelőintézet fogá- az üzemek dolgozóinak nagy alapján látott tehát hozza a szati szakrendelésén talál- többsége 30 éves, vagy annál Rendelőintézet a nyugati köztünk. „Tudod — mondta idősebb. Márpedig az ide- ipari övezet — vagyis a —, az üzemben (egyik Do- vonatkozó egészségügyi sta- Dorozsmai út és környéke — rizsmai úti vállalatnál dol- tisztikai adatok azt bizonyít- központi üzemi fogászati gozik) csak napi félórás ren- ják, hogy átlagosan egy 30 rendelőjének a megszervezé­delés van és csupán foghú- éves, egyébként ereje teljé- séhez. Az SZMT ós az érde­zást, meg tömést végez a ben levő embernek már 15 kelt üzemek, valamint a doktor. Akinek pedig fog- rossz foga van, ide számítva Rendelőintézet illetékeseinek pótlásra van szüksége, az a kihúzottakat is. A kihú- megbeszélésein az üzemek bejön a „benti" rendelésre, zott fogak száma a har- kivétel nélkül helyeselték a mint én most." — Es aki- mincéves életkor betöltése központi üzemi fogászati nek a félórás üzemi rende- után rohamosan emelkedik, rendelő felállítását de lési idő után fájdul meg a Ezért részükre elsősorban a mindegyikük a saját üzemé­foga, az is idejön? — kér- fogpótlás a lényeges, amit ben vélte ezt megvalósítha­deztem. — Jgen — felelte a legtöbb üzemi fogászati tónak. A legésszerűbbnek —, ha nem bírja ki másna- rendelőben nem végeznek azonban az a javaslat lát­pig". el. Így a beteg kénytelen a szik, amelv az ipari övezet Elgondolkoztam a vála- körzeti, vagy a rendelöinté- egy centrális fekvésű üze­szon. Azért is, mert a fog- zeti, amúgy is zsúfolt rende- mében indítványozza a köz­fájás az esetek többségé- lést felkeresni, amikor egy- ponti üzemi fogászati rende­ben alig elviselhető, és csak- egy körzeti fogorvosi rende- lg felállítását; olyan üzem­nem minden alkalommal lő 6500 felnőtt lakost van ben, amely jól megközelíthe­gyors orvosi beavatkozásra hivatva ellátni. tó, és villamos-, valamint van szükség, de azért is, Ezeket figyelembe véve autóbuszmegállóval is ren­amit másnap ugyanabban a Tóth Károly professzor ja- delkezik. gyárban dolgozó munkástól vasolta a Rendelőintézet feltehetőim u„m.r„.ln hallottam. Arról panaszko- Igazgató-főorvosának az dott, hogy művezetője nem üzemi fogászati rendelések megs_zulet.kavégleg^ dón­engedte el az üzemi fogorvo- átszervezését. Mint mondot- ZBotói mtelőbh eZkorsze si rendelésre. - „Azt mond- ta, a legcélszerűbb ezeket a rű k^LnU fogáSfti El ta nekem - kesergett a rendeléseket az érdekelt iize- ^del^sreleálTaSt ^ munkás —, hogy leáll a sza- mek körzetében egy közpon- SrLn^l JL lag, ha elmegyek, akár né- ti fekvésű vállalatnál meg- ^tófe^ctökl™ maTd°a hány percre is, A munká- szervezni teljes, napi hat- ^ületiés V rendelőintézeti sok tehát ezt az üzemi ren- órás rendelésidővel, felvált­delést egyáltalán nem vehe- va délelőtti, illetve délutáni tik igénybe." Vagyis: amit beosztással, hogy a váltott " " szabad egy műszaki vezető- műszakokban dolgozók szá- Perényl István nek, azt tilos a munkás szá­mára? m • • i 1972-ben? Mint utóbb kitűnt, a kér­déses üzemben tényleg ez volt a helyzet. De hát ak­kor — ötlött fel bennem a kérdés —, minek a félórás, egyórás rendelés, ha legfel­jebb csak egy foghúzásra jut lehetőség, fogpótlásra nem, és csak a szellemi dolgozók részesülhetnek ez idő alatt kezelésben? Ez esetben mi­ért vélekedik jó néhány üzem vezetője és szakszer­vezeti bizottsága úgy, hogy az üzemi fogászat megvaló­sítása „szociális vívmány", amelyet „minden áron meg kell tartani", miközben ugyanezeknek az üzemeknek a dolgozói igénybe veszik az amúgy is nagy forgalmú körzeti fogászati rendelése­ket. Van-e tehát szükség ilyen üzemekben efféle „tessék­lássék" fogászati rendelések­re? A legilletékesebbnek tettem fel ezt a kérdést, amikor felkerestem dr. Tóth Károly professzort, a Fog­Életmentő ferintok Lapunkban jelentettük, gye, Szeged ipari szövetke­hogy Rév Lajos, az OKISZ zeti dolgozói körében is, és elnöke kérte Csongrád me- na(pok alatt összegyűlt 20 gye ipari szövetkezeteit is: ezer 872 forint, közel 4500 forintokkal segítsék Csohány forinttal több, mint ameny­Ibolya életének megmenté- nyit a felhívásban a megye sét. A 17 éves Ibolya édes- ipari szövetkezeteitől kértek, apja a Polgár és Vidéke Ve- Kiemelkedik a MEDIKÉ­gyesipari Szövetkezet tagja, MIA, a Hódmezővásárhelyi a kislányán veseátültetést Cipész, a Csongrádi Épító­kell végrehajtani. Ezt a mű- ipari, a Makói Maros Cipő­tétet Svédországban tudják készítő Szövetkezet dolgozói­biztonsággal végezni. A ve- Jf tS^ seátultetés sokba kerül, s Ibolya segítséRére siettek ezt Csohany János nem tud- a jATE harmadéves mate­ja viselni. Ezért bontako- matika-fizika szakos hall­zott ki az országos összefő- gatói is, miután lapunkból gás az ipari szövetkezetek értesültek a nemes célú kez­körében. A cél: megmenteni deményezésről. Az egyete­Ibolyát az életnek. misták forintjaikat a KI­A felhívás nagy visz- SZÖV útján juttattják el hangra talált Csongrád me- Csohány Ibolyának. BERCZELI A. KÁROLY Hullámsír — Nem babona ez, Jóska — oktatta kl a va­dász —, hanem évszázados megfigyelés. Ezek a vízi hollók vagy kárókatonák, ha szállnak, ép­pen olyan formájuk van, mint a kereszteknek. A nép ilyenkor imádkozik vagy káromkodik, de mindenesetre felkészülten várja az ár be­—törését. Sokan köszönhetik ennek az életüket. Hat mi is megszívlelhetjük a madárvilágnak 6zt ciz intéset. Nem sri. — És mit csinálhatunk? — dörmögött a fő­ügyész. — Már két évvel ezelőtt is itt üldö­géltünk, s mikor már a falu helyzete is bi­zonytalanna vált, dereglyékbe költöztünk s on­nan irányítottuk a kubikosok meg a közerő munkáját. Akkor kimásztunk valahogy a baj­ból, de most rosszabbak az előjelek a te vízi hollóid intése nélkül is. — Azt már el se merem árulni, hogy még fehér kócsagot is láttam — nevetett a vadász —, le is puffantottam volna, de otthon már van egy szép példányom kitömve. Ez a kócsag is idő előtt bukkant föl, sajnos, ez sem biz­tató jel. — A madaraknak könnyű — legyintett élce­lődve Várady —, egyszerűen elrepülnek. De mi legföljebb a fára mászhatunk föl, ha ugyan azt is ki nem dönti az ár. — Legjobb őrgrófnak születni — válaszolt a keserű Nóvák —, akkor az ember idejében máshova költözik. Ezen éppen derültek, ha nem is szívből, mi­kor egy fiatalember érkezett meg, akinek az 102. — Én vagyok az erősebb — gondolta magá­ban diadalittasan a miniszteri úr, valahányszor a város más szakértőért rimánkodott, elsősor­ban Boross Frigyesért, aki felesége révén még a Dugonics-családdal is rokonságba került, s így több köze volt a városhoz, mint a makai patikus fiának, a sírásónak. — Szóval nincs segítség — tört ki Várady Ignác, a szabadsághős. — Mindenütt olvad, fönt a hegyekben is, mi meg itt belefulladunk a pocsolyába. Szekerke lerakta fegyverét s letelepedett az asztalhoz. — Hát itt-ott még látni havat — mondta az­tán —, de már virágzik a fűz, barkásodik a mogyoró, s ha nagyon odanézel, már láthatsz hóvirágot is, meg sárga kankalint, de a legbiz­tosabb jel, hogy a galambok, a gerlék hozzálát­tak már a fészekrakáshoz, fönt meg köröznek csapatostul a seregélyek is. Az idő aligha fog megfordulni, az állatok, növények ritkán téved­nek, s ami szerintem végzetesnek látszik, az az, hogy a Fehér-tó felől vízi hollók húztak el a Ti­sza fölött. Ez mindig rosszat jelent. — Eh, babona — mordult rá zordul Nóvák főügyész. — Még te is rémítgetsz minket. részint ko­volt a feladata, hogy részint csival végigsétáljon a töltéseken s jól figyelje meg, hogy van-e valahol valami lazulás, mely a további áremelkedés során veszélyessé vál­hatik. Fölment a legény egészen Petresig, s a sokat emlegetett percsorai keresztgátat is meg­szemlélte, melyet még egy fegyveres katona is őrzött, nehogy valaki, aki jobban félti Körtvé­lyest meg a vásárhelyi pusztákat, mint a Tisza jobb parti területeit, esetleg átvágja a töltést s a vizet a dóci és serkédi rétekre zúdítsa. Ez utóbbiak tekintélyes része ugyan mar az ura­dalomé volt, de az őrgróf — ugyancsak Her­rich felvilágosításai alapján — nagyon bízott a vasúti töltésben, mely magát Algyőt, a kastélyt s a Pallavicini-i tanyákat mindenképpen meg­védte volna, ha a percsorai gát valóban nem válik be. A fiatalember, Lázár György, önként vállal­kozott e szolgálatra, jogvégzett ifjú volt, s mint a csónakázó egylet egyik lelkes vezetője kez­dettől fogva segédkezett a vízügyi bizottságnál! s annyira szívén viselte városa sorsát, hogy több társával együtt beköltözött a székház egyik ter­mébe, ott aludt szalmazsákon, s egymást váltva éjjel is szemmel tartották a partot, hogy azon­nal jelentsék, ha valami szabálytalanságot vagy gyanús jelenséget észlelnek. Most a íőügyesznek számolt be tapasztalatairól. — Mit láttál, Gyurka? — kérdezte Nóvák s hellyel kínálta meg az ifjút. Csalódott ember volt a főügyész, akit valamikor becsvágy fű­tött, s vakon bízott benne, hogy egyszer vagy főkapitány, vagy polgármester lesz belőle, de — bár megbízható, tisztakezű hivatalnok volt — mégsem tudta magát megkedveltetni. Még Reizner főjegyzőnél is tüskésebb, szárazabb, morcabb természete volt és kemény, s a rábí­zott feladatnak élete árán is eleget tett volna. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents