Délmagyarország, 1972. október (62. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-25 / 252. szám

SZERDA, 1972. OKTÖBER 25. mm Magyar-csehszlovák külkereskedelmi tárgyalások Kedden Budapestre érke­zett a dr. Emil Misovsky külkereskedelmi miniszter­helyettes által vezetett csehszlovák külkereskedelmi delegáció. Délután a Külke­reskedelmi Minisztériumban megkezdődtek az 1973. évi árucsere-forgalmi és fizetési jegyzőkönyv megkötésére vo­natkozó tárgyalások. A ma­gyar delegációt Tordai Jenő külkereskedelmi miniszter­helyettes vezeti. (MTI) Vízgazdálkodás Kedden ülést tartott az Országos Vízgazdálkodási Bizottság. Megtárgyalta a vízgazdálkodás távlati mű­szaki-gazdasági fejlesztésé­nek módszereiről és feltéte­leiről szóló tervezetet, va­lamint a vízminőségvédel­met és a vizek szennyezés­től való hatékonyabb meg­óvását célzó javaslatokat. A DM DÉLMAGYARORSZÁG POSTALMlA Mikor gyártották ? Október 21-i dátummal kaptuk azt a levelet, amely­ben egy olvasónk leírja, hogy október 15-én vásárolt Tarjánban két doboz- kon­zervet. A címke jól megtré­fálta, először azért, mert a sertésmájkrém feliratú kon­zervben vagdalt hús volt. De ami még ennél is izgalma­sabb, rányomtatták: „Gyárt­va: 1972. november". Cso­da-e, ha olvasónk szeme el­kerekedett a csodálkozástól: hogy az ördögbe vett ő olyan konzervet, amit még csak novemberben fognak gyártani? A pontosság ked­véért a gyártó -ég neve: Bu­dapesti Konzervgyár. Exkluzív... Tréfás levélben írta le szerkesztőségünknek Szabó Zsigmond (Jósika út 14.), amit egy Kelemen utcai pa­pucsosműhely ajtaján látott. Ezt írták ki: „Papucsot ké­szítek eszkluzív kivitelbe". Tehát még csak nem is ki­vitelben, csak egyszerűen „kivitelbe". Az itt készített papucs tehát nem kiváló minőségű, nem választékos kivitelű, hanem egyszerűen: exkluzív. Ez a ma már nem divatos szó pedig azt jelenti, hogy zárkózott, zárt körű (például egy társaságra le­het ezt mondani). Olvasónk leírta, hogy a papucsot egyáltalán nem találta zárt körűnek, s amikor felhúzta sem érezte magát valamifé­le exkluzív előkelő társaság beltagjának. És legfeljebb az idegen a szegediek rovására is mosolyoghat... Buszokon utazva... Nincs olyan hét, amelyi­ken ne érkezne' panasz a közlekedés miatt, mégsem minden héten közöljük, mert úgy véljük, a sok-sok prob­lémát enélkül is tudják a 10-es számú Volán vezetői. Mint ahogy mi is megírtuk már a lapunkban, az alap­vető baj az, hogy nem tud a vállalat új kocsikat besze­rezni. Ez nyilván nem vigasz azoknak, akik naponta bosz­sz^nkodnak a zsúfolt buszo­kon, vagy — mint Lehoczky Tibor, Tarján, 330-as épület­ben lakó olvasónk írta — napi bosszúság a járatok ki­maradása. ök utóbb éppen moziba nem jutottak el idő­ben emiatt. De hasonlókép­pen sok panasz érkezik a Szőregről busszal bejáróktól is. Az áldatlan helyzetben többnyire idegesek az embe­rek, sok a szóváltás a gép­kocsivezetőkkel, s a kalau­zokkal is. S mert ennek el­lenkezőjéről ír Zétényi Pi­roska (Lenin körút 13.), örömmel olvastuk levelét ar­ról. hogy a tarjáni buszon a sofőr milyen előzékeny volt vele és 70 évnél is idősebb testvérével, amit megköszön­ni szeretne lapunkban. Szí­vesen helyt adunk a köszö­netnek, mert higgyék el, hogy nagyon nehéz munkát végeznek, akik városunk rossz útjain, és mondhatjuk, fegyelmezetlen közlekedésé­ben dolgoznak, s emellett még az utasok idegessége, türelmetlensége az ő „mun­kahelyi légkörük". Olvasóinknak olyan leve­lét továbbítottuk a Volán­hoz, amelyben autóbusz-út­vonal megváltoztatását kér­ték. Erre kaptunk választ. Sok-sok aláírással Odessza városrész lakói küldtek egy levelet, amelyben kérik, hogy az Odessza lakótelep és Tarján között indítsanak buszjáratot, mert most igen bonyolult a csatlakozás, na­gyon körülményes az egyik Gázturbina próbája Megkezdődtek hazánk el- cég szállította a turbinát, a ső gázturbinájának üzemi Ganz-MÁVAG pedig a ge­próbái a kelenföldi erőmű- nerátort. (MTI) , nél. A 32 megawattos telje- ^ sítményű erőműblokk re- ~~™™~~~ kord időben, nyolc hónap alatt készült el,, és a csúcs­időben segíti majd a villa­mosenergia-ellátást. A fogyasztás 40 százaléka ugyanis a reggeli és esti 3—3 órás csúcsidőszakra jut, és ez rendkívül ingadozóvá teszi a szükségletet. A csúcs­igények szintjére nem gaz­daságos berendezkednie vil­lamosenergia-iparunknak, éppen ezért gyorsan gerje­dő generátorok beállítására van szükség. A hagyomá­nyos gőzerőművek a bekap­csolástól számított 3,5 óra múlva adnak csak energiát, I amíg a gázerőművek mar j fél óra múlva. Éppen ezért [ a Magyar Villamosművek | Tröszt a csúcsigények kielé- I gítésére gázturbinák beállí­tása mellett döntött. Az első ilyen berendezést Kelenföl­dön helyezik üzembe, a to­vábbi kettőt pedig Inotán. A kelenföldi első gáztur­bina magyar és olasz együtt­működéssel létesül; a FIAT lakótelepről a másikra el­jutni. Amennyiben ez nem lehetséges — kérték — leg­alább annyit biztosítson a Volán, hogy a MÁV-igazga-' tósághoz közelebb legyen megálló, például úgy, ha a 40-es busz körbe menne a Széchenyi téren, és mindkét oldalon le és fel lehetne rá szállni. A válaszban közölték a 10-es számú Volán vezetői, hogy a javaslat megfelel el­képzeléseiknek, azonban 1972-ben sem volt lehetőség új autóbuszok beszerzésére, és várhatóan 1973-ra is csak ke­vés új buszt kap a vállalat. Az új autóbuszokat viszont a már meglevő vonalakon kell majd forgalomba állí­taniuk, hogy csökkentsék a zsúfoltságot. Vagyis pilla­natnyilag hiába is szerepel terveikben az Odessza lakó­telep és Tarján között indí­tandó új buszvonal. Leírták azt is, hogy a 40-es autóbusz a Széchenyi teret csak ide­iglenesen, a Tanácsköztársa­ság útja—Dózsa György úti csomópont építése miatt ke­rüli meg, ennek elkészülte után az eredeti úton közle­kedik majd a 40-es busz, Addig viszont újabb megál­lóhely kijelölésére nincs le­hetőség. Olvasóink megkapták a válaszlevelet, de azonnal el is panaszolták, hogy nem nyugtatta meg őket. Pedig, közlekedésbiztonsági okokból pillanatnyilag nincs más megoldás, a Széchenyi térre nem lehet újabb autóbusz­végállomást felállítani. Szerkesztői üzenetek Dr. Prágai Mihály, Szőreg (Iskola u. 2.): Kérjük, hogy jelentse az esetet a Szeged városi-járási ügyészségnél. Pozsár János (Zászló utca 9.): a kért címet nem ismer­jük. Ozv. K. Ernőné: előfor­dul, hogy egy-egy üzletben nem kapható csirkeaprólék, vagy fél csirke, szíveskedjék máskor másik boltban is megnézni. CéLövöfdések A vásároknak számban maradt az íze. Cserepes előtt sorakozott, parádézott a falu. Sergős Takácsék felállították a sergőt, körhintát, mérték a gyerekboldogságot. Fekete, fehér falovak, hintók röpül­tek körbe-körbe, dobon, sár­garéz trombitán játszottak a Takács-fiúk. Csengő szólt, megállt a hinta, indult a sergő. Eleiben mi hajtottuk, motor helyett, öreg Takács kikiáltott a lánccal kerített részre: — Akartok sergőzni? Tíz menet hajtás, egy menet forgás. Akartunk. Szaladtunk a vékony létrán mezítláb a tetőre. Feszültünk a rudak­nak, repült a sergő. — Gyorsabban, gyorsab­ban! Nyomtuk örömmel. Hosszú lett a tíz menet, sohase akart végeszakadni. A ser­gőn lökdöstük egymást, lo­vagolni szerettünk volna mindenáron. Nem haragud­tunk öreg Takácsra. Köszörüléssel kereste ke­nyerét. Fiai munkások let­tek, Bandi, a legidősebb ser­gős maradt. Az ötvenes években a Cigányvölgyben lakott. Nagy, sarki házat vett, elégedett. Czékus Imre és felesége négy év­tizede folytatja mesterségét. Üllésen laknak, szép családi házban. Cirkusznál ismer­kedtek meg. Czékusné: — Szegényen kezdtük, vi­déki cirkusznál, sok- szá­munk volt, légtornát, gyűrűt, táncszámot, akrobatikát csináltam, férjem lég'tornát és bohózatot. A vagyonunk kockacukros recskóban el­fért Bányavidékeken jár­tunk, kértünk karbidlámpát, gyerekeinknek ruhákat tar­háltunk, szabadtéri előadáso­Kiosztották a néprajzi gyűjtőpáiyázat dijait Dr. Trogmayer Ottó me­gyei múzeumigazgató Szege­den, a TIT Kárász utcai klubjában tegnap, kedden délután adta át a Csongrád megyei tanács művelődés­ügyi osztálya és a Csongrád megyei múzeumok igazgató­sága néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpáiyázatának idei dí­jait. A bíráló bizottság felnőtt és ifjúsági tagozatban adta ki a díjakat. A felnőtt tago­zaton első díjat nyert Zöldy Pál nyugalmazott postafor­galmi igazgató (Szeged) a század eleji topolyai pa­rasztélet leírását tartalmazó dolgozataiért. Második díjat nyert Szenti Tibor (Hódme­zővásárhely) A tanya című pályamunkájáért és Papp Imre téesztag (Szentes) há­rom dolgozatáért. Harmadik díjat kapott Bölcskei Molnár Imre (Szentes) egy 86 éves parasztember életéről írt dolgozatával és ifj. Lele Jó­zsef (Tápé), aki szintén pa­raszti életrajz gyűjtésére vál­lalkozott. Negyedik díjat ka­pott Szigeti György művelő­désügyi főelőadó (Szeged) Apátfalva lakodalmi szoká­sainak leírásáért. Ötödik díj­jal ' Farkas Ferenc tanár (Hódmezővásárhely) Vásár­helyi gazdák följegyzései a XIX. szátadban című pálya­munkájáért jutalmazták. Különdíjat kapott dr. Gry­naeus Tamás orvos (Buda­pest) Engi Tüdő Vince Sze­ged környéki javasember életét feldolgozó munkájá­ért. Az ifjúsági tagozat első díjat Gallyas Klára (Hódme­zővásárhely) Aratás, parasz­ti építkezés című dolgozatá­val nyerte el. Második díjat Rónyai Julianna (Szentes), harmadik díjat Seres Juli­anna (Szeged, Radnóti gim­názium) és Krisztin Tibor (Szeged, Radnóti gimnázi­um) kapta. A szegedi pályázók közül könyvjutalomban részesült Siklós Judit (Radnóti gim­názium) és Jójárt Katalin (Tisza-parti gimnázium). kat tartottunk, belépőjegye­ket nem árultunk, tányéroz­tunk, „demokratikus" meg­oldás volt. öt gyereket szül­tem a vándorlásokban, ket­tő megmaradt, fiam, aki mutatványos, Pusztamérge­sen született, a többi erre­arra, lakókocsiban, kocsmá­ban ... Baranyában kocsmai nagyteremben játszottunk, felöltöztem, hogy megyek táncolni, görcsök szorítot­tak, kezdődött a szülés, tér­depelt mellém a bába... Az országot bejártuk, külföldre nem jutottunk, a felszaba­dulás óta Szeged környékén dolgozunk. Lakókocsiban ülünk. Hű­tőszekrény, viaszosvászonnal letakart asztal, szekrény, székek, futószőnyeg, tükör a falon, mérleg, hat puska, beljebb rekamiék, televízió, rádió, Lulu, a kutya, edé­nyek, gáztűzhely, palackos gázzal főznek, bőröndök. Ügyesen leválasztva a lakó­kocsi fele — hosszában — lövöldének. Okos gondolat volt, nem építenek sátrat, kevesebb a vesződség. Hat­hónapos a szezon. Czékus Imre: — Privát családból való vagyok, Kiskundorozsmáról. Szüleimtől elszöktem, cirku­szosnak. A sátorban szénán alhattunk, ha perc szabad idő volt, próbáltam, lestem, loptam az öregektől; kézál­lás, fakihordás, kötőtűvel szurkáltam nyakamat, te­nyeremet, nyelvem enged­tem leszögezni. - Talajtorna, trapéz, végül eljutottam, hogy lehetett próbálnom a végtelenségig. Figyeltek rám. Feleségemmel Veszprém­ben kerültünk egybe, 1934­ben. Ketten adtunk műsort, perselyeztünk, gyalogoltunk faluról falura. Lovat vet­tünk, vezetgettük, másik he­lyen hámot, a martonvásári vásárban szekeret szerettem volna, harminc pengőm volt, negyvenre mondták. Torda­son sikerült, öreg kocsin utaztunk. Mór, Bodajk, meg j mertünk állni, ahol azelőtt cirkusszal három-négy este elment. Erdligeten kilenc, Pest-környék jó volt, szeret­ték ott az artista munkát. parasztoknak, szűken éltünk, eladtam a lakókocsit, vettem Üllésen portát, később lett ház. ötvenkilenctől traktor húzza a guruló lakást. Céllö­völdém maradt, ezzel zárom a kaput, többet nem építek. Nem panaszkodok, virágzik a szakma, sok a fiatal. Fiam nyolc évig dolgozott téesz­ben, most labdadobálóval jár. Sok a konkurrens. Búcsú bőven van; mind jeles ün­nep, jó bevételi forrás. No­vember 25-én, Katalinkor Röszkén zárnak, ha a fagy hamarabb haza nem kergeti őket. Esténként hidegek már a lakókocsik. Csigaélet. Hordják házu­kat és kenyerüket. Kis ország, sok mutatvá­nyos. Divatos szakma. Min­den kornak kitermelődik az igénye, és kiszolgáló sze­mélyzete. — Miért a mostani virág­zás? — Találkozik a falu ízlése kínálatunkkal. Nincs ámítás, látja a nép. hogy pénzéért mit kaphat, ha megnyerte, hadd vigye. Más mutatvá­nyos szakmákban? Ígérget­nek, ami a kelléktárhoz tar­tozik, de a beteljesüléssel, megvalósulással várni kell, megtörténik, mást csoma­golnak a vevőnek, nem amit választott. | A fiata­MINDEN : lok _ MUTATÓS 1 drága, da ; strapára CSERE, ADÁSVÉTEL — El­cserél­tük a cirkuszt, vagyonunkat lovaskörhin­táért, váltogatták egymást; hajóhinta, lánckörhinta, la­kókocsi. A háborús években katonáskodtam, utána újra­kezdtem, nehezen. Nyíregy­házán és környékén. A bú­csúk nem fizetődtek ki, két lóval csépléskor hox-dtam a alkalmas öltözékben — Zsi­guliba vágódnak, beszédre nincs idő, szigetelőanyagot keresnek a lakókocsiba. Színes világ. Kívülről. — Lányom privát lett, ta­karékszövetkezetben köny­velő, nem jönne ide. Fiam velünk jár. Beleszülettek a készbe, könnyű az életük. Fiam tőkével indult, megte­remtettük, kétszázezer forint az önállósághoz, minimum^ Jóra fordult életünk. Szentesre szaladnak a fia­talok. Jókezű babakészítőt találtak, vesznek tőle. Az asszonyok főznek a lakóko­csikban, díszítik a babákat, mutatósak, csillogóak legye­nek. Drágul az áru, a kíná­lat marad, mert elpártol a vendég. Méterben vásárol­nak szivacsot, hétköznapo­kon cicomázzák, készítik készletüket. Vasárnapra, vá­sárokra, búcsúkra minden mutatós legyen. Kapós. Forinttal fizetnek érte. Sz. Lukács Imre /

Next

/
Thumbnails
Contents