Délmagyarország, 1972. október (62. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-24 / 251. szám

KEDD, 1972. OKTÓBER 24. 77 Hol volt az igazgató \ ? A párttaggyűlés résztvevői összenéztek: az igazgató elvtárs ismét hiányzik. „Ez már a harmadik eset egymás után" — dünnyögte, inkább csak önmagának, a párttitkár. „Külföldi üzletfelek vannak nála, azokkal tárgyal" — magyarázta a titkárnő. ö is párttag volt; igy az igazgató külön a lelkére kötötte, hogy figyeljen jól oda, s jegyezzen fel minden, az ő munkájával összefüggő észrevételt. Ez az eset voltaképpen nem egyedi, nem nevezhető egészen kivételesnek. Az utóbbi időben jó néhány üzemi és szövetkezeti pártszervezetben lehetett hallani olyan észrevételeket, hogy a párttag igazgató, illetve elnök gyakran távolmarad az alapszervezeti taggyűlésekről, nem vesz részt pártszervezete életében. Ügy tűnik — mondották a tényt kifogásoló kommunisták —, mintha ezekre a vezetőkre nem vonatkozna teljesen a szervezeti szabályzat, mintha számukra másfajta előírások lennének az irányadók —, márpedig ez lehetetlen és elfogadhatatlan. tanácskozott valamilyen fontos vállalati vagy szövetkezeti ügyben. Lehet, hogy éppen egy értekezleten ült, hiszen az ilyesmiből ma bőven kijut egy vezetőnek. Ült az értekezleten — vagy éppen előadott —, s magában arra gondolt: tulajdonképpen lenne most egy másik értekezletem is, most van a taggyűlés, de hát hiába, a fizika objekív törvényei miatt nem lehetek két helyen egyszerre. Nos, alighanem valami ilyen szemlélet, ilyen „hozzáállás" lehet a fő oka a gazdasági vezetők említett távolmaradásainak. Az, hogy többük szemében a pártalapszervezet taggyűlése nem más, mint egy értekezlet a sok közül. Holott a taggyűlés, ha formájában egy tanácskozás is, tartalmilag mégis több ennél. Több — és más. A szervezeti szabályzat adta meghatározással élve: „az alapszervezet legfőbb szerve". 2. 1. Mondjuk meg mindjárt: a tényt kifogásolóknak teljes mértékben igazuk van. A pártban nincs kétféle jog és kötelesség: az előírások egyformán vonatkoznak mindenkire, tisztségtől, funkciótól, beosztástól, rangtól függetlenül. A távolmaradás nem igazolható, még akkor sem, ha tudjuk, hogy azért ez a kérdés mégsem olyan egyszerű. Mert hát hol volt a taggyűlés idején az elnök vagy az igazgató? Nem moziban, nem a strandon, nem is vadászaton: dolgozott, tárgyalt, Fogalmazhatjuk úgy is, hogy az alapszervezeti pártélet legfőbb fóruma, a pártszervezet megtestesítője. Az egyes párttag alapszervezete munkájában mindenekelőtt a taggyűlésen vesz részt. És e megállapítást meg is fordíthatjuk: aki rendszeresen hiányzik a taggyűlésről, az nem vesz részt megfelelően alapszervezete munkájában. Márpedig az utóbbi a párttagnak ismeretesen egyik legalapvetőbb kötelessége. Vonjuk le tehát a következtetést, hogy a szóban forgó vezetők lebecsülik a pártmunkát, a közéleti tevékenységet, „technokratákká" váltak? Vigyázzunk — ez sem ilyen egyszerű! Hiszen jó néhány ilyen igazIpari szövetkezetek javító-szolgáltató munkája Hazánkban ma több mint 30 milliárd forint értékű tartós fogyasztási cikk van a lakosság birtokában. Minden 100 családra 60 televízió, 125 rádió, 9 magnetofon, 40 hűtőszekrény, 70 mosógép, 24 centrifuga, 98 villanyvasaló, 37 porszívó, 44 olaj-, illetve gázkályha, 7 elektromos melegvíztároló, és számos más hasonló berendezés jut. A továbbfejlődés elsősorban a modernizálás irányában várható, hiszen a családok nagy része már megvette a szükséges háztartási berendezéseket, s azokat akkor cseréli, ha a régieknél lényegesen korszerűbbeket kínálnak számára. A javító-szolgáltató tevékenységnek is lépést kell tartania ezzel a fejlődéssel, modernizálnia kell műszereit, berendezéseit. A lakosság részére végzett javításszolgáltatás évi 6 milliárd forintos termelési értékéből egymilliárd 900 millió forinttal az ipari szövetkezetek részesednek. Ezirányú tevékenységüket 11 ezer szolgáltató egységből álló hálózatukkal bonyolítják; 200 szolgáltatóházzal és mintegy 35 korszerű autószerviz-állomással rendelkeznek. Az OKISZ árutermelési állandó bizottsága és a lakossági szolgáltatási állandó bizottság kezdeményezésére e témáról rendezett kiállítást és az érintett szövetkezeti szakemberek országos tanácskozását Rév Lajos,- az OKISZ elnöke nyitotta meg hétfőn, Budapesten, a Lövölde téri műszaki klubban. A bemutatón 20 szövetkezet 125 termékét; szép kivitelű tartós fogyasztási cikkeket, számos gép- és műszerújdonságdt sorakoztattak fel. Elsősorban azokra hívták fel a figyelmet, amelyeket a lakosság részére különféle szolgáltatásokat nyújtó, javításokat végző szövetkezeteknek ajánlanak. A javító-szolgáltató tevékenység jelentős előrelépéseként említették az átalánydíjas rendszer elterjedését. A fővárosban és néhány vidéki központban már eredményesen haladnak a szerződéskötések, s most azt tartják fontosnak, hogy a lakosság megkedvelje ezt a formát, amivel az értékes, tartós fogyasztási cikkek élettartamát is növeli. Mint elmondották, a háztartási gépés az elektroakusztikai berendezések javítására a fiókhálózat már kialakultnak tekinthető. (MTI) Dr. Dimény Imre Varsóban Hétfőn dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter vezetésével küldöttség utazott Varsóba a KGST mezőgazdasági állandó bizottságának 34. ülésére. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Soós Gábor, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese és Kazareczki Kálmán miniszterhelyettes. gató vagy elnök többféle fontos társadalmi-közéleti tisztséget is betölt. S ha megyei, a járási, a városi pártbizottság bízza meg valamivel, kéri fel valamire, nagy igyekezettel, gondossággal és lelkiismeretességgel törekszik annak eleget tenni. Csak éppen az alapszervezetet nem becsüli valami sokra. Itt van tehát a szemléleti „buktató". Ismerünk olyan gazdasági vezetőket — fogalmazta meg egy felelős pártmunkás —, akik napokig nem alszanak, ha a pártbizottság kér tőlük beszámolót, saját alapszervezetüket viszont félvállról veszik. Az ilyen elvtársakkal meg kell értetnünk, hogy az alapszer- > vezet és a pártbizottság ugyanaz a párt..." Ugyanannak a pártnak a szervei, ugyanolyan fontosak, s senki nem oszthatja az egyik, illetve a másik területen teljesítendő kötelességét elsőés másodrendű, komolyan veendő és elhanyagolható kategóriákra. Akkor sem, ha egyes helyeken az alapszervi esti összejövetelek színvonala valóban hagy kívánnivalót maga után. Hiszen ezt a színvonalat javítani nemcsak a párttitkár, vagy a vezetőségi tagok kötelessége, hanem minden egyes kommunistáé —a képzettebb, felkészültebb párttagoké pedig különösen. 3. Ezeknek a gondolatoknak az elfogadtatásában a felsőbb pártszerveknek is megvannak a maguk tennivalói, de a fő felelősség magáé az alapszervezeté. Nem elég, ha csupán a megyei vagy a járási pártszerv képviselőjének panaszolják el a helyzetet. Elsősorban maguk lépjenek fel, igényeljék következetesen a vezetőktől is kötelességeik teljesítését, figyelmeztessék erre őket négyszemközti beszélgetéseken vagy az egész kommunista kollektíva előtt. Hiszen számos alapszervezet példája tanúsítja: ahol elvszerű a légkör, ott a vezetőnek egyszerűen eszébe sem jut lebecsülni a pártszervezetet, elhanyagolni a munkájában való részvételt. A kérdés nyílt feltevése persze konfliktusokkal is járhat. De ahol óvatoskodnak, előbb-utóbb ott is feszültség támad ebből. Jobb tehát elvszerű módon fellépni, nyíltan, és -főleg következetesen. Gy. L. Éjszakai gyakorlat — Halló, központi ügyelet! Tűz van Tarjánban, a 416-os számú házban! A kilencedik emeleten rekedtek az emberek! — Melyik részén van ez a ház? — A Csillag téren. — Azonnal megyünk! Kattan a telefon, s ezzel elkezdődik az első éjszakai tűzoltó nagy gyakorlat Tarjánban. A parancsnok nem emeletesekben minden komfort megvan, nagyobb a technikai felszereltség. A gáz, a mesterséges szellőztetés miatt viszont a megszokottól eltérő körülményekkel találkozunk. Erre is fel kell készülni. De a legkomolyabb feladatot mégis a magasság jelenti. Az, hogy a hetediknyolcadik-tizedik emeletről szükség esetén megmentsük az embereket,.. gott a szemünkbe. A hőmérséklet alig volt magasabb a nulla foknál. — Nem éppen kedvező alkalmat találtak — mondom Tóth István főhadnagynak, a szegedi tűzoltóparancsnoknak. — A baj sem keresi a szép, csendes, napos időt... Rendszerint éjszaka jön, a leváratlanabbul. — Ügy tudom, tervszerűen gyakorolnak, szerencsére erre bőven van idő a laktanyában. Mégis, miért kellett pont most, szombatról vasárnapra virradóra Tarjánban rendezni műtiizet? — Szegeden és környékén még három-négy évvel ezelőtt is főként alacsony, legföljebb három-négy emeletes házak voltak többségben. Az utóbbi időben megváltozott a helyzet, mind többen költöztek középmagas, s magas házakba — az egész városban. Táján hirtelen nőtt lakónegyeddé, és különleges eset számunkra. Az új tízrók csóvája szakítja meg. Tízegynéhány perccel a telefonriasztás után megérkeznek a rohamkocsik. Az elsőben Vecsernyés Imre főhadnagy. — Főhadnagy elvtárs, a nyolcadik emeleten két ember tartózkodik, őket hozzák le legelőször — csattan a rövid parancs. Vecsernyés Imre URH-rádióján mozgósítja a létrás kocsit. A nehéz jármű fürgén az épület mellé farol, az áramfejlesztő kocsiból kábeleket tekernek le, bekapcsolódnak a nagy fényerejű higanygőzlámpák. Üjabb parancs. s a mentőkosár elindul a kilencedik emelet felé. Közben az első raj parancsnoka, Biczók István — akinél szintén rádiókészülék van — fölrohan a tizedik emeletre, onnan irányítja a mentőalakulatot. A Csillag tér házaiban lámpák gyulladnak, aggódó emberekkel telnek meg az ablakok. A kíváncsibbak gyorsan kabátot húznak és kimerészkedRendhagyó ősz Nehéz körülmények a mezőgazdaságban öreg szövetkezeti gazdák emlegetik, 70 éve nem volt ilyen mostoha időjárás a szegedi földekre, mint az idén. Kétségtelen, a nyár nagy próba elé állította a mezőgazdaságot, a Dunántúlt vízözön verte. Most Szegeden és környékén sok csapadék áztatta a határt. Eddig e hónapban 77,5 milliméter csapadék hullott Szegeden, ami tíz évre visszamenőleg nem fordult elő. Az átlagos mennyiség 10—20 milliméter között ingadozik októberben, ami elegendő, s kedvező is az őszi mezőgazdasági munkákra. Péntek este ismét esett, eső, havaseső hullott, hétfő reggelig kisebb megszakításokkal. 21,2—23 millimétert mértek a város különböző pontjain. Szombaton különösen bő csapadék hullott, 19,8 milliméter, tehát egy nap alatt annyi, mint más évjáratokban egész októberben. Az esős évszak nagyon hátráltatja a mezőgazdasági munkákat, késlelteti a betakarítást, elhúzódik a vetés. Pedig az elmaradás sok gazdaságban tragikusra fordulhat, hiszen a kintlevő termék értéke napról napra csökken, a szőlő rohad. Hiába szervezték a Szeged környéki nagyüzemek a vasárnapi műszakot, elverte az eső. A feketeföldeken napokig semmiféle munkagéppel nem tudnak dolgozni a csúszós, latyakos, felázott határban. A korábbi hetek társadalmi segítsége ellenére is a szegedi járás termelőszövetkezeteiben a napraforgó betakarítása 68 százalékban, a kukorica törése 35 százalékban, a vetőszántás 80 százalékban fejeződött be. A vetésnél bizony igen súlyos az elmaradás. Az őszi árpa tervezett területéből 85 százalék, rozsból 78 százalék, búzából pedig 45 százalék van elvetve. A szüret 80 százalékra áll. Más esztendőkben már ilyentájt a vetés befejezéséhez közeledik, hiszen a november első napjai után elvetett mag kisebb terméseredménnyel fizet. A szegedi termelőszövetkezetekben sem rózsás a helyzet. A tagok munkájára nincs panasz, a körülményekhez viszonyítva jól állják a sarat, de napos, száraz időt ők sem teremthetnek. Szeged határában a kukoricatörés 46 százalékban fejeződött be, ami egyben azt jelenti, hogy a jelenlegi gépesítettség mellett még 27 munkanap kell a törés befejezéséig. A vetőszántás 65 százalékra áll, a búzavetés pedig 35 százalékra. Tizenkét munkanap szükséges, hogy földben legyen a városi gazdaságok területén a jövő évi kenyér magja. Jó időre lenne szükség, száraz, esőmentes napokra. Rendhagyó ősz ez, küzdelmes, rendhagyó módon kell szervezni a még hátralevő munkákat. Minden létezhető segítséget igénybe venni, ahol lehet haladni a földeken, percről percre, óráról órára. Megéri! Sz. b. É nek. A Szilléri sugárúton megállnak az autók. Mindenki azt az ablakot figyeli, ahonnan vörös füst gomolyog elő. — Ködgyertyákat helyeztünk el — magyarázza Tóth István —, éppen azért, hogy az eredetihez minél hasonlóbb körülményeket teremtsünk. A parancsok figyeli a másodpercmutatókat. Nem, nem vizsga ez, a tűzoltók nem számot akarnak adni tudásukról, de azért fontos az idő. Fontos, hogy majd a második, harmadik, tizedik „lecke" után lemérhessék, mennyire jutottak. A létrakosárban leérkezik az első „megmentett" — egy szalmabábu. A tűzoltók ószszenéznek parancsnokukkal, s megkönnyebbülten sóhajtanak. Kérdőn nézek rájuk. — Azt hiszem, valamenynyien nyugodtabban alhatunk ezután... Az új létra eléri a tizedik emeletet is, s ez nagyon fontos. A házakhoz oda lehet állni, a talaj elbírja a nehéz autókat. Röviden: a mentésnek reális feltételei vannak. Erre voltunk kíváncsiak. i TizenÉJFÉL UTÁN ! ; perccel. A nézelődők rájönnek a valóságra — hogy mindez csak gyakorlat volt, s elszélednek, a tűzoltók összetekerik a tömlőket, az elektromos vezetékeket, az ezüstös létra rásimul az IKARUSZ-autó tetejére. A gyakorlatnak vége. A parancsnokkal elindulunk a gépkocsik felé. — Igen, a gyakorlatnak vége — de számunkra ezzel új munka kezdődik. Kétségtelenül látványos a technikai felszerelés, az, hogy a tűzoltók mindig megjelennek. De néhány tapasztalatot le kell szűrnünk. Például a tűzcsapokat túl hosszú ideig kerestük, mert nincsenek megfelelően megjelölve, s állapotuk sem a legjobb. Az igazsághoz az is hozzátartozik: az építő vállalattal szorosabb kapcsolatot kell tartanunk, hogy figyelemmel kísérhessük, melyik házakat foglalják el a lakók. Olyan térképet kell rajzolnunk, amelyen pontosan feltüntettük a házakat, amelyeket csak számok jelölnek, azokat az utakat, amelyek hozzájuk vezetnek. S nekünk még gyorsabbnak kell lennünk. S jó lenne még egy létra... Vasárnap, éjfél után egy óra, Tarjánban sötétek az ablakszemek. A piros autók csendesen befordulnak a Szilléri sugárűtra, egymás után. Az emberek nyugodtan alhatnak. Nemcsak azért, mert a gyakorlatban nem kapcsolják be az éles szirénákat. Matkó István