Délmagyarország, 1972. október (62. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-17 / 245. szám

KEDD, 1972. OKTÓBER 17. Átirányított szakemberek társadalombiztosítása A KB-határozat végrehajtásához tartozik: J. F. szegedi olvasónk ír­ja: 1945. előtt az iparból, mint szakember került egy vidéki termelőszövetkezetbe, A társadalombiztosítási ren­delkezések szerint továbbra is megkapta azt a kedvez­ményt, amely az ipari dolgo­zókra vonatkozó szabályok szerint jár. Tavaly átlépett egy másik termelőszövetke­zetbe, ahol továbbra is mint szakember dolgozik. Kérdezi: mint termelőszövetkezeti tag, jogosult-e továbbra is a szak­emberekre vonatkozó társa­dalombiztosításra? A mezőgazdasági termelő­szövetkezetbe átirányított szakemberek (elnökök) társa­dalombiztosítási jogállására külön jogszabályok vannak érvényben és az ipari vagy a mezőgazdasági termelőszö­vetkezeti biztosítás kérdését kizárólag csak ezek alapján lehet elbírálni. A rendelkezések szerint különbséget kell tenni az 1965. január l-e előtt ható­sági intézkedéssel átirányí­tott és ezt követően a Mun­ka Törvénykönyve rendelke­zései szerint áthelyezett szak­emberek között. Az 1965. január 1. előtt át­irányított szakemberek és el­nökök társadalombiztosítási helyzetét a 11/1963. (XI. 10.) F. M. számú rendelet jelen­leg is érvényes 10. paragra­fusa szabályozza. E rendelke­zés szerint a termelőszövet­kezetbe átirányított elnökök és szakemberek — akkor is, ha tagok — megtarthatják korábbi Ipari biztosításukat és e jogállásuk mindaddig fennmarad, amíg az átirá­nyításkor kijelölt termelőszö­vetkezetben dolgoznak, vagy továbbirányítással kerülnek kedvezőtlen adottságú terme­lőszövetkezetbe. A MÉM Értesítő 1971. évi 32. számában megjelent mi­nisztériumi közlemény értel­mében a szakemberek és el­nökök biztosítása akkor is fennmarad, ha nem átirányí­tással, (minthogy az most már megszűnt), hanem a ter­melőszövetkezeti törvénynek megfelelően, átlépéssel ke­rülnek kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetbe. Olva­sónk, ha a termelőszövetke­zeti törvényben előírt átlé­péssel került a jelenlegi ter­melőszövetkezetbe, akkor az ipari társadalombiztosítási kedvezményekre továbbra is jogosult Dr. V. M. Kitermelik Szibéria szénkincsét A krasznojarszki vidéket gyakran nevezik Szibéria természeti csodájának. A föld alatti kincsesház 600 ki­lométer hosszan húzódik a transzszibériai vasútvonal mentén, a szénmező széles­sége 100 kilométer, helyen­ként még több is. Kolosszá­lis a szénkészlet, a becslé­sek szerint 1200 milliárd tonna. Külön előnye, hogy a földfelszínhez közel fekszik a szénmező, ezért külszíni fejtéssel is bányászható. , A kitermelés már megkfez­dődött, felépült két hatalmas szénosztályozó. Itt a szén önköltsége egyötöde az or­szágos átlagnak. A kiterme­lés lehetőségei gyakorlatilag korlátlanok, olyan fejtések nyithatók, amelyek évente másfélszer több szenet ad­hatnak, mint a jelenlegi tel­jes termelés. A szenet a szibériai ener­getikai rendszer erőművei­ben használják fel. Ezenkí­vül a vegyipar is hasznosít­hatja, a tervek szerint gyan­tát, világítógázt, és egyéb termékeket fognak előállíta­ni. (MTI) A zenei nevelés fontosságáról és szegedi eredményeiről I. KERÜLET Házasság: Horváth András és Balogh Katalin. Mohamed Ah­mad és Gulyás Ágnes, Nagy Ferenc és szűcs Sva. drdögn Sándor és Harczl Erzsébet, Dá­vid János és Fodor Magdolna. Lele JOzsof és Fodor Anna, Te­mesvári Sándor és Tóth Kata­lin, Daday Attila és Lucza Edit. Móczán Péter és Csizmadia Ag­nes, László István és Kukfls F.va. Buk István és dr. Gábor Bva, Monoslory József és Ka­tona Mária. Sánta László és Tóth Mária házasságot kö­töttek. Születést Berta Istvánnak és Karolyi Zsuzsannának Zsuzsa, Tó üt Dezsőnek és Slnkó Ma­riának Ágnes, Tömösvárl And­rás Józsefnek és Vidács Klárá­nak Éva Edit, Sztankovlcs Sán­dornak és Újvári Ilonának Sán­dor, Szűcs Imrének és Kiss Máriának Mónika Mária, Wur­zlnger Imrének és Urbán Ilo­nának Zsolt, Zomborl Szilvesz­ternek és Bakos Irénnek Attila, Sepsi Zoltán Józsefnek és Wel­ner Viktóriának Krisztina Már­ta, Gémes Sándornak és Juhász ilona Máriának Csilla Ilona. Kopschitz Rudolfnak és Miszá­ros Zsuzsannának Péter Rudolf, Pölyhe Dezső Mihálynak és Bercsényi Jnlának Róbert, Ju­hász Lajos Andrásnak és Vlgh Mártának Zoltán Lajos, Vecser­nyés László Ferencnek és Csa­nádi Veronikának TUnde Erzsé­bet, Gora István Szilveszternek és Burkus Anna Erzsébetnek István Roland. Táblth, István­nak és Locskai Erzsébetnek István Zsolt, Ferenczl János­nak és Gémes Máriának Erzsé­bet, Toppantó Károlynak és Herédl Franciskának Mónika, K ostyái Károlynak és Zental Julianna Máriának Zsuzsanna Eva. Jani Mihálynak és Oláh Mártának Gyöngyi Mária, Hor­váth Istvánnak és Frank Ve­ronikának Beatrix Veronika, tlunya Csaba Péternek és Ambrus Margitnak Balázs, Ko­vács Mártonnak és Pécsi Ilo­nának Márton, Cserép Imrének és Péntek Katalin' Máriának Csaba. Molnár József László­nak és Pataki Klárának Róbert József, Aradvárt Józsefnek és Lajdi Katllnnak Tibor. Mészá­ros Józsefnek és Farkas Ilo­nának Norbert Tamás, Illés Jó­zsefnek és Kele Piroskának Attila. Halácsi Jenőnek és Mo­hácsi Irén Erzsébetnek Jenó, Pátkás Istvánnak és Tóth Ro­záliának Beáta, Juhász István­nak és Farkas Ilonának Gab­riella Emese, Nándori István Lászlónak és Madárul Etelkánalt László, Horváth Istvánnak ós Zsótér Ilonának István, Erdős Jánosnak és Fagler Erikának Imola Eszter, dr. Gaál Tibor Gyulának és dr. Méray Judit­nak Tthor. Pap Szilveszternek és Dobó Etelkának Zsuzsanna, Herényi Károlynak és BaUa Borbála Etelkának György. Szdes Antalnak fizécsl Gi­zellának Szilveszter, Kovács Tál Nándornak és Sllóczkl Anná­nak Edina, Vásárhelyi Ferenc­nek ée Vér Máriának Mária, Seres Mártonnak és Lantos Etelkának Szilvia Mónika, Le­hotai Józsefnek és Zomborl Er­zsébetnek Attila. Bárányi Sán­dor Ferencnek és Vincié Kata­lin Máriának Katalin Bettina, Seregélyes Zoltánnak és Jám­bor Irén Mártának Zoltán Nor­bert, Zana Lajosnak és Gyárfás Máriának Attila, Módra Sándor Bálintnak és Bóka Edit Teré­ziának Szilvia Marta, Faragó­Mészáros Vilmosnak éa Rajkai Anyakönyvi hírek Irén Margitnak Vilmos nevű gyermekük született. Halálozás: Balogh József, Kovács József, Ancsányl István, Vass Imréné Zocmbori Rozália. Takács Imre, KAri Andrásné Szórád Anna, Schttdt Józseíné Koppl Anna. Gubrtczky János Jenó, Tari Mthályné Tandl Er­zsébet, Vál Lénárdné Gémes Er­zsébet, Faragó KáLmánné Sava­nya Viktória. Kovács Sándornó Schönfeld Matild. Szabó Mi­hály, Terhes Antalné MaczAk Julianna, Takács Jénosné Ba­kos Etel, Jakab Gizella meg­halt. II. KERÜLET Házasság: Horváth Pál és Szarvas Hona Mária, Kalmár Lajos és Szabó Ilona. Laczkó István és Császár Gizella há­zasságot kötöttek. Halálozás: Blczó Ferenc. Szkl­va Béláné Szőke Rózsa, Hecskó Péterné Kónya Viktória, Cene Jánosné Borbély Erzsébet, Tóth Márta, Szüts Istvánné Hájas Mária, Vári János meghalt, ül. KERÜLET Házasság: Rényi Miklós és Györgyfalvl Györgyike, RaatAs László István és Füzes Fran­ciska házasságot kötöttek. Születés: szélpál Lajos Fe­rencnek éa Fehér Margitnak Zoltán Lajos, Kolompár László­nak és Kolompár Juliannának György, Korányi Jánosnak és Batkl Máriának István László, ördögh Ambrusnak és Pósa Arankának Erika. Tóth László­nak és Bánfl Máriának László, Lázár István Lajosnak és Czöndör Mária Magdolnának Mária. Barta Pálnak és Nagy Erzsébetnek Pál. Kullal Sándor­nak és Lankó Rozáliának Márta Anikó, Fodor Istvánnak és Ab­rahám-Ftírus Erzsébetnek Edit Gyöngyi, Apró János Istvánnak és Lakatos Klárának Márta Gyöngyi, Babarczi Lászlónak és Lovas Máriának Ágnes, Löszter Lászlónak és László Erzsébet Máriának Erzsébet Melinda, Rzlha Imrének és Szlrovicza Juliannának Mónika, Gémes La­josnak és Polfnyák Gallnának Róbert, dr. Wellington Godwln­nak és Szerdahelyi Veronikának Linda Aknye, Hódi Sándor­nak és Lajkó Gizellának Sán­dor, Sebők Szilveszternek és Bálint Irénnek László József, Bodor Lajosnak és Török Jusz­tinának Lajos, Csehók József Gyulának és Petrovics Aranka Jolánnak Csaba Kálmán, Dobó Ferencnek és Abrahám-Furus Vt lériának Gyöngyi, Simal Zoltán Józsefnek és Dtkász Má­rtának Zita, Simái Zoltán Jó­zsefnek és Dlkász Mártának Gábor. Tóth Józsefnek és Czapo Jolánnak Jolán nevű gyerme­kük született. Halálozás: Harangozó Sándor­né Karlovitz Ilona, Ludányi Já­nos, Jójárt Márta, Horváth Já­nos, Magda István, Magassy Elek, Bernáth Mátyás, Bíró Já­ros, Mármarosl litván. Szél Ilona, dr. Dezső Gyula, Németh Lajos, Zsiga Ferencné Gál Ro­zália, Kurucz István, Nagy-Bata Miklós meghalt. Az MSZMP Központi Bi­zottsága június 15-i határo­zatának megjelenése óta ta­pasztalhatjuk, hogy a közvé­leményt legjobban a tanulók túlterhelésének kérdése fog­lalkoztatja. Aczél György elvtárs ezzel kapcsolatban azt mondotta: „könnyebb er­ről általánosságban beszélni, elveket kimondani, mint az ismeretek csökkentéséért a gyakorlatban valamit tenni!" Ismeretes, hogy oktatás­ügyünkben — de a világ minden táján így van — feszültségekkel, ellentmon­dásokkal is találkozunk. Nem azért, mert valamit el­rontottunk, hanem azért, mert a társadalom élete bo­nyolultabbá válik, és egyre nehezebb feladat az igénye­ket jól kielégíteni. Vitáznak azon is, hogy a tanulók túl­terhelésének csökkentésével a zenei nevelésnek nagyobb siirepe legyen-e vagy ép­pen a zenei nevelés vissza­fejlesztésével is a túlterhe­lést csökkentsük? A zene fakultatív tárgy. A tananyagcsökkentést nyil­vánvaló, hogy a kötelező tárgyak anyagánál kell vég­rehajtani. A megnőtt szabad idő felhasználása azonban nem egyszerűen tétlenkedést jelent, hanem ha funkciójá­nak meg akar felelni, akkor kulturális tartalmakkal kell kitölteni. S itt a zenével va­ló élésnek, a zene hallgatá­sának vagy épppen az aktív zenélésnek nagy szerepe van. A zenei nevelés része pár­tunk és államunk művelő­déspolitikájának. Itt is azok a célok, eszmék és eszmé­nyek vezetnek bennünket, amelyek művelődésügyi tö­rekvéseinkben általában. Te­hát: a műveltség általános­sá tételének szándéka, a mű­veltségi javakból való része­sedés lehetőségének szélesí­tése. Jelszószerűen a nagy mester, Kodály Zoltán mond­ta: „Legyen a zene min­denkié!" A jelmondat szellemében elvi határozatok és intézke­dések történtek a közelmúlt­ban is; a falvak és közsé­gek fiataljait, a városokban működő szakmunkásképző intézetek tanulóit, a város­széleken lakó kisdiákokat be kell vonni a zeneoktatás há­lózatába. Ezzel kapcsolatban feladatuk a szervezést végző pedagógusoknak, hogy a ta­nulók 6~10 évesnél ne le­gyenek idősebbek, mert csak ekkor lehet eredményes az oktatás. Nagy gondja e területnek a szakember-utánpótlás. Is­kolákban kevés a képesítés­sel rendelkező tanár, zene­karoknál is állandóan felvé­telt hirdetnek hiányzó mu­zsikusok pótlására. Meg kell állapítanunk, hogy igen munkaigényes, hosszú szak­mai képzés eredményeként éri el a fiatal (13—15 év), hogy végbizonyítványt sze­rezzen, amivel taníthat, vagy beülhet játszani zenekarba. Ezt a hosszú képzési időt kevesen vállalják. Iskolánk, a szegedi Liszt Ferenc zene­iskola évről évre teljesíti a beiskolázási feladatait, ez év­ben is 12 továbbtanuló nő­vendéket adott át a zenemű­vészeti szakközépiskolának. A zenei oktatás további szé­lesítésével megoldódik a szakember-utánpótlás kérdé­se is. Megalapozott az a meg­győződésünk, hogy a zenei nevelés hazánkban tovább fog fejlődni. Stanics Béla, a Liszt Ferenc zeneiskola igazgatója Ásványok a szervezetben Bizonyos ásványok jelen­tőségét, a szervezetben be­töltött szerepét már évszáza­dokkal, sőt évezredekkel ez­előtt felfedezték. A vashiány és a vérszegénység közötti összefüggés, valamint a fosz­for és a kalcium csonterősí­tő hatását már az ókorban is ismerték. Vasszeggel szúr­kált almát, a porrá tört to­jáshéját több száz év óta né­pi gyógyszernek is használ­ják. A legutóbbi kutatások azonban bebizonyították, hogy nemcsak a fontos ás­ványok mennyisége határoz­za meg a szervezet állapo­tát, hanem döntő ezen anya­gok egymáshoz viszonyított aránya is. A tudományos vizsgálatok szerint egészen más az igénye a fiatal, és más az idős szervezetnek. A legszembetűnőbb, hogy a fe­hérjét gyorsabban termelő fiatal, fejlődő szervezetben nagyobb a kénigény. Amig egy felnőttnél a nitrogén és kén aránya 14:1, addig a gyermeknél 2,5:1. Az idő­sebb korra jellemző, hogy ha a szervezet kálium vagy magnézium tartalma csök­ken, úgy hirtelen emelkedik a vérnyomás. Amennyiben azonban 1:1 az arány, meg­tartja a vérnyomás normá­lis egyensúlyát. Ugyanakkor, ha a kálium és a magnézi­um mennyiségét arányosan növelik, vérnyomáscsökkenés érhető eL A nálunk népbe­tegségnek számító magas vérnyomás a nátriumtöbb­lettel magyarázható. Megta­lálták az idegrendszer inger­lékenységét befolyásoló ás­ványokat ls, s a tapaszta­latok szerint, ha a kálium, foszfor és a szénsav meny­nyiségét növeljük, úgy emel­kedik a szervezet idegi in­gerlékenysége, ugyanakkor a kalcium, magnézium meny­nyiségemelése csökkenti az ingerlékenységet. A két ve­gyületcsoport helyes aránya gondoskodik a szervezet egyensúlyáról. A kutatásokra építve szer­te a világon megkezdték azon magas ásvány tartalmú tápszerek gyártását, ame­lyekkel részben a fiatalkori fejlődési rendellenességet, majd pedig az idősebb kori zavarokat megelőzhetik. Ezen tápok egy főre eső mennyisége a fejlett ipari államokban már meghaladja az öt kilót, ugyanakkor ná­lunk még csak 50 gramm. Az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár az új körmendi üzemével pótolja majd ezt a hiányt, s a tervek szerint a gyermekek és az idősebbek is részesülnek majd az <új termékekből. Uszó laboratórium A gdyniai Tengeri Halá­szati Intézetnek átadták a gdanski Lenin Hajógyárban épült első tudományos kuta­tóhajót. Ez a nagy hatótávol­ságú, a maga nemében egyedülálló úszó laboratóri­um a tengeri halászat szá­mára számos óceáni kuta­tást végez a meteorológia, az ichtiológia, a tengeri bioló­gia, a halfeldolgozás, a víz­ben való haltartás és hűtés területén; a hajók üzemelte­tése szempontjából pedig vizsgálni fogja a korrózió, a rezgések és a zaj hatását. Feladata lesz a halászati fel­derítés is. A kutatóhajó a FAO véd­nöksége alatt épült, a kuta­tások eredményeit tehát az ENSZ-nek ez a szervezete is hasznosítja. A kutatóhajón 26 labora­tórium működik. BEREZELI A. KÁROLY Hullámsír 95. A bemutatónak nagy sikere volt, a közönség állva tapsolt sokáig az előadás végén a füg­göny előtt egyenként s csoportosan megjelenő színészeknek. Még a szakmabéliek, s az új­ságírók ls jól elszórakoztak, s el kellett is­merniük, hogy Aradi Gerő érti a dolgát, jó a társulata, s valóban, mindent elkövet, hogy műsorát változatossá, sőt színvonalassá tegye, hiszen ebben az évadban már bemutatta a Lear királyt is, de színre került a Sárga csikó, és az új Csepreghy-darab is, a Piros bugyelláris. De nem hanyagolta el a hazafias színműveket sem, s a régiek mellett legutóbb Az utolsó nemzetőrt tűzte ki, mint Rónaszéki jutalom­játékát. Még Mikszáth ls megbékélt vele, s mikor az előadás után újságírók és színészek bevonultak a Hungáriába, hogy megünnepeljék szokás sze­rint a sikeres bemutatót, ő — akárcsak Nagy Sándor, a konkurrens lap szerkesztője — félre­vonult egy kis asztalkához, s gyorsan megírta a kritikát. Mire az inasgyerek a nyomdából meg­érkezett, hogy sietve elvigye a cikket, ő már lobogtatta is feléje a kész kutyanyelvet, aztán odaült a társasághoz. — Megdicsértem őket — jelentette ki. — Me­zeyt és Somogyit külön kiemeltem. Ez utóbbit mint ügyes rendezőt. — És Fánikát? — kérdezte kíváncsian, de fe­nyegető szemvillogtatásokkal Csecse János. — Persze őt is, Saroltával együtt, de Fániká­ról megírtam, hogy sok időt fecsérel el hozzá­nemértő civilek társaságában, s ez akadályozza fejlődését — gúnyolódott kajánul az író. — Szóval titokban te is csapod neki a szelet? — „vette a lapot" a másik. — Mingyárt feltűnt, mert újabban kezd rondán, palócosan beszélni. — Szerintem inkább svábosan hangsúlyoz, s ez a Felmayer-cégnél ragadt rá — válaszolt Mikszáth villámgyorsan. De ekkor már mindenki nevetett, tudták, hogy Mikszáth és Csecse János sülve-főve együtt vannak, s jó barátoknak tekinthetők. Ez persze nem volt irodalmi kapcsolat, mert Csecse János, bár időnként igénybe vette apja szép könyvtárát, s talán olvasgatott is, nem sokat törődött a „kitalált mesékkel", s a regényeket semmivel sem becsülte többre, mint a kártyá­zást, a biliárdozást vagy egyéb szórakoztató idő­töltést, de mégis vonzódott a bohém társaság­hoz, s csak közöttük érezte igazán jól magát. Titokban talán imponált is neki, hogy ő a mű­vészekkel jár együtt, s velük darvadozik a vá­ros különböző hangulatú kocsmáiban, de azt azért rangján alulinak tartotta, hogy kivételes képességükért még meg ig csodálj^ őket. Mikor Mikszáthnak megjelent egy könyve, s megmu­tatta neki iddogálás közben, Csecse János vállat vont s csak ennyit mondott: „Nem is tudtam, hogy te írni is szoktál." A színészek külön asztalnál telepedtek le a Színügy-egylet tagjaival, s Csecse János már fészkelődött is, hogy átüljön közéjük, annál is inkább, mert Enyetíi Lukács, miután megtár­gyalták az előadás hibáit is, másra terelte a szót, mégpedig társadalmi és pénzügyi kérdé­sekre, s ezek a mecénás hajlamú ifjút egyálta­lán nem érdekelték. De meg Integetett neki Marinkich, sőt az ünnepelt kis Fánika is nyúj­togatta a nyakát sértődötten, hogy a nagy siker után az ő lovagja nem az ő társaságában tar­tózkodik. Bocsánatot kért tehát a sajtó képvise­lőitől s átment a másik asztalhoz, ahol már nagyban folyt a terefere, a vesézés, de meg az ivás is, s Gyula, a pincér, nem győzte hordani a bort meg a sört, hogy kielégítse kedvenc ven­dégeit. De arca elkomorult s a gyilkosság leg­különbözőbb módozatai özönlötték el az agyát, amikor látta, hogy Csecse János most már min­den teketória nélkül az ő kis Fánikája mellé ül, csókolgatja a kezét, aztán az egész színtársulat egészségére emeli poharát. — Talán 'tis Sa­roltát kellene szeretnem — gondolta dogta­lan pincér, s elhatározta, hogy Lan0 . Viktor karmesternél jelentkezik s énekelni tanul. Ész­revétlenül egy-két tiszta hangot ki is eresztett a torkán, mintha magának dúdolna. Csak Róna­széki hallotta meg s jókedvűen harsogta: — Csak rajta, Gyula, éppen ilyen jóvágású bonvivánra volna szükségünk. Gyula lángvörös lett, s zavarában kisietett a konyhába. j (Folytatjuk.) j 4 )

Next

/
Thumbnails
Contents