Délmagyarország, 1972. október (62. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-14 / 243. szám

SZOMBAT, 1972. OKTÓBER 14. — Évkönyv Jövő héten emlékezik fennállásának 75 éves jubi­leumára Szeged legrégebbi középiskolája, a Tömörkény István Gimnázium és Művé­szeti Szakközépiskola. Az in­tézmény életének nevezetes eseményére dekoratív év­könyvet adtak ki dr. Diós József igazgató szerkesztésé­ben, bevezetőjével. Az év­könyvet Kiss László nyugal­mazott igazgatóhelyettes ál­lította össze, Az olvasó fellelheti az igazgatók, tanárok neveit, a pedagógusok tudományos, irodalmi munkásságának cimdokumentumait, s gazdag illusztrációkkal színesítve értékes tanulmányok teszik teljessé az iskolai oktató-ne­velő munkát reprezentáló kiadványt. Korunk társadal­mi követelményeiről és a ne­velés feladatairól dr. Mohá­csi Józsefné, a világnézeti nevelésről Bakai Ferenc, az egyéniség szerepéről a tör­ténelem tanításában dr. Bo­kor István, a programozott oktatásról dr. Diós József, dr. Kovács Miklósné és Tö­rök Imréné, a fizika oktatá­sában alkalmazott írásvetítő­ről dr. Lang Jánosné, a kö­zös ének szerepéről az em­bernevelésben dr. Nagy Ist­ván, a szegedi népzene tör­ténetének adatairól dr. Mt­hálka György, az idén befe­jezett tanév történetéről az is­kola igazgatója írt dolgozatot WJT CSAK ŐSZINTÉN Gondolatok egy taggyűlés után Szegedi jutagyár párttag- Tehát azt, amivel szemben beszámoló nagyvonalúan, a gyűlése alig félóráig tartott, senki közülük nem érdekte- felszínen mozogva pedig el­Pontosan annyi ideig, míg a len, az életük eseményeit kis kerülte az allergikus ponto­titkár komótosan felolvasta és nagy kérdéseit jelenti, kat. a beszámolót, két asszony Pontosabban, hogy X miért A X. pártkongresszus, a meg a lehetetlen buszmenet- kapott a táreainál magasabb társadalmunkban azóta meg­rendet kritizálta. Más hozzá- prémiumot az elmúlt ne- elevenedett demokratizmus, szólás nem lévén, az ötven- gyedben, Ytt miért helyezték egynéhány ember elindult át megkérdezése nélkül haza. amikor jól végezte munká­S amit nem mondtak el a ját, miért gyengék a mun- sek sem hibáinkkal, sem gyűlésen, azt az úton kezd- kakörülmények, s az után- erényeinkkel szemben, mert ték vitatni. Mérgesen vagy pótlás miért jön be olyan enélkül nem lehetséges szót meditálva, ahogy a hangula- nehezen a kapun. Csak né- érteni, megbízható informá­tuk diktálta. Őszintén szólva, hányat soroltam fel a na- ciókat gyűjteni. Nem lsmer­már akkor, a gyűlésen az ponta elhangzó dolgokból — hetjük meg igazán az embe­volt a gyanúm, hogy az em- amelyeknek tényleg ott lett reket foglalkoztató gondokat, berek nem a téma híján ma- volna a helyük az üzem ki- s így hogyan a saját dolgaink iránti Ő6zin­nélkül, teség igénye diktálja azt, hogy ne legyünk szégyenlő­radtak némák. Valami má- fejezetten erre hivatott poli- tennivalóinkat szabjuk meg miként ké­sért ... Aztán beszélgettem tikai fóruma előtt. velük a gépek mellett és a ~ . ,t .. munkaasztalnál, az éjszakai 'h ntt m0ndtam' műszakban, s kint a vasár- ^miérá napi korzón. A hallottak meg' mierl" végképp meggyőztek: érde- Sok mindent mes felidézni a nyúlfarknyi ilyenkor emlegetni. közt azt is, hogy a szítsünk magunknak progra­mot? S főként hogyan keres­Nézzük sünk me^ldásl? A szegedi jutagyár eseté­ben különösen aktuális len­szoktak ne az ott dolgozók élet- és Többek munkakörülményeiről kom­munka munista felelősségérzettel, a után fáradtak már az em- párttaggyűlés nyilvánossága berek, nem kívánkozik egyi- előtt vitatkozni. Hiszen a kőjük sem órákat „leragad- KSZV-nek ebben a gyáró­ni"; meg aztán a kétkeziek- ban talán a legeimaradot­gyűlés ügyét Napi dolgok Kiváltképp azért, mert a kitűzött napirendi pontok, s nek nem kenyerük a beszéd, tabb a technika — azaz leg­a jutagyáriakat foglalkoztató Pláne a nyilvánosság előtt, nehezebb a munka —, az gondok között kísérteties az Igaz, van ebben valami, ám öreg, gyakran agyondróto­azonosság. Hiszen a gyűlésen azonnal hozhatunk ellenpél- zott masinákkal pedig az a társadalmi morált, s en- dákat, nem is a régmúltból, sem tud termelni, aki sze­nek vetületét, a gyári hely­zetet kellett volna értékelni. Bíróság előtt a rendőrgázoló A szegedi járásbíróság közlekedési tanácsa tegnap tárgyalta Bódi János 30 éves, a Móra Ferenc Tsz agronó­musa (Szeged, Külterület 4. szám alatti lakos), közleke­dési bűncselekményét. La­punkban annak idején be­jzámoltunk olvasóinknak ar­ról, hogy Bódi János július 31-én este 9 óra tájban, GAZ-típusú gépkocsival el­ütötte az Algyői úton a szol­gálatá* teljesítő Tóth Antal 32 éves rendőrőrmestert, aki a helyszínen meghalt. Az agronómus megállás nélkül, segítségnyújtást nem adva továbbhajtott, s mintha mi sem történt volna, nyugod­tan lefeküdt. Akkor sem je­lentkezett önként, jószántá­ból, amikor a rendőrség szé­les körű nyomozást indított, az akkor még ismeretlen tet­tes kézrekerítésére. A vádlott a tárgyaláson is azt állította, hogy mindüsz­sze 60 kilométeres sebesség­gel hajtott, előre 25 méter­nyire látott, s a nagyerejú csattanás után azért hajtott tovább, mert úgy vélte őzet ütött el. A gépkocsit más­nap reggel leadta a téesz műhelyébe javításra, s azt minden gyanú nélkül átvet­te és kiadta munkára Boros Endre művezető. A vádlott most is azt val­lotta, hogy aznap délben mintegy másfél decinyi ko­nyakot ivott a Móra Ferenc Tsz csirkecsárdájában. dr. Bakó Ferenc Hódmezővásár­hely, Lumumba utca 8. szám alatti mezőgazdász barátjá­val. Azt követően ugyancsak vele és a délutáni órákban — akkor már Hódmezővá­sárhelyen —, néhány korty sört ittak. Ennek hatását érezte visszafelé jövet, veze­tés közben. Dr. Bakó Ferenc viszont. azt vallotta, hogy nem dél körül, hanem reg­gel 9 óra tájban fogyasztot­tak közösen konyakot, Hód­mezővásárhelyen viszont Bó­di lényegében nem ivott. Ar­ra nem tudott emlékezni a tanú. hogy aznap Bódi laká­sán is fogyasztottak volna szeszes italt, noha visszaem­lékezett, hogy ott volt ko­nyak, sőt első ízben akkor járt agronómus barátja la­kásán. A bíróságnak semmi adata nincs arról, hogy Bódi Já­nos milyen mértékben volt alkoholos állapotban a gázo­lás pillanataban. A vádlott vallomása szerinti ital mennyisege a mérvadó. Erre szorítkozott az orvosszakértő ls, amikor kijelentette: ha Bódi János a kérdéses na­pon csupán dél körül fo­gyasztott másfél decinyi ko­nyakot, akkor este 9 óra táj­ban, amikor a gázolás tör­tént, annak hatását már egyáltalán nem érezhette. A vádlott viszont azzal hozakodott elő, hogy a téesz­ben, amikor a növényvédő szerekkel való munkát el­lenőrizte, bőre felszívhatott a mérgező anyagokból, ame­lyek gátolhatták szervezeté­ben az alkohol normális ío­lyamatú lebomlását. Védő­ügyvédje is ezzel érvelt, sőt azzal, hogy a gázolás pilla­natában a vádlott epilepsziás állapotba kerülhetett, noha ilyen tünetet annak előtte so­ha nem észleltek rajta. Egyébként is vesebántal­makra szedett gyógyszert, következésképpen szeszes italt sem lett volna szabad fogyasztania. A tárgyalás „érdekessége"' Boros Endre téesz műhely­vezető tanúvallomása volt. Miután elmondotta mondó­káját, az ügyész leplezte le, mivel a tanú akkor is bent volt a tárgyalóteremben és utána is, amikor a vádlott meghallgatása folyt. Az ügyésznek arra a kérdésére, hogy ismeri-e a KRESZ-mó­dosítást, amely 1971. január­jában lépett életbe, Boros Endre kijelentette — bár rendelkezik jogosítvánnyal —, hogy nem. A KRESZ-mó­dosításban ugyanis szerepel, hogy az olyan gépkocsit, amelyen balesetre következ­tethető rongálódást észlelnek, a műhelyfőnőknek, műveze­tőnek — ez esetben Boros Endrének is — jelenteni kell a rendőrségen. Boros ezt elmulasztotta, s éppen ezért ellene már korábban kellett volna indítani bünte­tőeljárást, hiszen mulasztá­sával késleltette a rendőrség eredményes nyomozását is. Az ügyész újabb tanúk ki­hallgatását indítványozta. Hasonlóképpen a védőügyvéd is, aki védence ügyében el­meorvosi szakvizsgálatot kért az alkoholos állapot és a fáradság megállapítására, és vegyészt is, hogy az állí­tólagos növényvédő szerek, mint mérgek, milyen hatás­sal voltak a vádlottra a gá­zolás pillanatában. A bíróság az indítványokat elutasítot­ta, s a tárgyalás folytatását október 17-re tűzte ki. L. F. Nemrég a szegedi ládagyár- retne, aki pénzt akar keres­ban alakult ki olyan szikrá- ni. Ez pedig szoros össze­zó párbeszéd a vezetőség, s függésben van a többnyire a a munkások között, hogy a környékről bejáró, szerény jegyzőkönyvvezető mindun- körülmények között élő em­talan az igazgató felé pislo- berek magánéletével. Tény, gott — írja-e? Az meg in- hogy kevésnek látszik ebben tett vissza, hogy természete- a könnyűnek tartott, de va­sén. Pedig ott nem keve- lóban nehéziparnak számító sebbről volt szó, mint arról, szakmában az évi 3—4 szá­bízzanak-e a munkások sa- zalékos ját vezetőikben. S ott szin- szakmák tén nyolc órai kemény mun- szempontjából ka után került sor a gyűlés- előtti). Nagyvonalúan ^jffSZ bérfejlesztés, (a között a kereset utolsó Igen, az párt politikája a töme­ok más lehet, gek ,a munkások politikája; Pillantsunk bele a beszámo­lóba, amely mint említet­tem, a jutagyári morál, s a társadalmi tudat „helyze­tét" igyekezett megközelíte­ni. De hogyan? — azt tudtuk meg belőle; az árvízvédeke­zésben több mint százan vettek részt, tehát a társa­dalmi tudat a gyárban jó. (!) Továbbá a vezetők segítik a demokrácia kibontakozását, nem volt olyan eset, amely a dolgozók éles felháborodá­sát váltotta volna ki. A bri­gádok száma eléri a 34-et, a munkakörülmények viszont csakugyan nem a legjobbak — de „foglalkozunk velük". S végezetül a nagy gondot csak érintette az előterjesz­tés: „fokozott figyelmet kell fordítani a vidéki dolgozók politikai nevelőmunkájára; az évi bérfejlesztés kevésnek látszik." Körülbelül ennyiben lehet összefoglalni az anyagot. Mit tehet ehhez hozzá a műveze­tő, a szövőnő, vagy akár az igazgató? Hogyan kapcsolód­jon ezekhez, mi indítja őt arra, hogy érveljen, vitat­kozzon, mi kényszerítené, hogy a maga véleményét hozzáfűzze? Pláne úgy. hogy a nehezét — valaminek a ki­mondását — ráhagyták, a bizonyság erre az, hogy a X. kongresszus határozatai, s az embereket foglalkoztató gondolatok között nagyon szoros az összefüggés. Ezt sosem szabad elfelejteni, szem elől téveszteni. De azt sem, hogy a határozatokat a gyakorlatban, az életünkben csak azokkal lehet megvaló­sítani, akiknek érdekében, s akikhez szól. Egy-egy párt­taggyűlés a kommunisták számára fontos, s elmulaszt­hatatlan alkalom arra, hogy felmérjék, mit tettek ennek érdekében, s mit kell még tenni. Amikor a X. kong­resszus határozatainak vég­rehajtásában a félidőben já­runk, leszögezhetjük; sok tervünk már valósággá vált, de néhány még megvalósí­tásra vár, s van olyan is, amely csak nehezen akar a cél felé haladni. A becsüle­tes szándékú emberekkel, a kommunistákkal kell meg­keresni az akadályok elhárí­tásának a módját. De ahhoz, hogy idáig eljussunk, előbb őszintén kell egymással szót érteni, a világért sem lehet mellébeszélni, óvatoskodni. Mert, ha így teszünk, saját magunkra rakunk újabb és fölösleges ballasztokat. Matkó István A Volán vendégmunkája Szegedi gépkocsivezetők Csehszlovákiában A Szegedi Volán lö-es Vállalat korszerű, nagy tel­jesítményű gépekkel rendel­kezik, amelyeket csak meg­felelő feladatokkal lehet gaz­daságosan kihasználni. Elő­fordul, hogy az erős mun­kagépeknek Csongrád me­gyében, sőt Magyarországon sem akad ilyen, ezért a Vo­lán tröszt és szegedi válla­lata — élve a KGST-orszá­gok szocialista együttműkö­désének lehetőségével — szomszédainknál keres mun­kát. Így került néhány hó­nappal ezelőtt Csehszlová­kiába 10 nagy Tátra gépko­csival 36 szegedi, Csongrád megyei Volán-gépkocsiveze­tő. A szerződés értelmében egy prágai építőipari válla­lat számára végeztek föld­munkát. Eddig mintegy 400 ezer tonna földet mozgattak meg. A kölcsönösen kedvező tapasztalatok alapján a csehszlovák partner újabb szerződést ajánlott a szege­di Volánnak. Ennek alapján tegnap, pénteken reggel újabb gépkocsicsoport indult Csehszlovákiába. A Tisza­pályaud varról összesen 11 nagy teljesítményű gépkocsi 28 tagú személyzettel Klad­nóba Indult, hogy ott 300 ezer köbméter földet moz­gasson meg, s az ottani gyárépítkezés számára ren­dezze a területet. Honvédelmi verseny ifjüg a rd ístő k na k Harmadik alkalommal ren­dezte meg a KISZ váro­si bizottsága és az Ifjú Gárda városi parancs­noksága Szeged felsza­badulásának évfordulójá­ra kiírt városi honvédelmi' versenyt. A versenyen 9 fiú­és 6 lánycsapat vett részt. A 2 ezer méter hosszú és 6 ál­lomással nehezített pályán jól vizsgázott a mintegy 50 fiatal. Az elméleti és gya­korlati feladatokat egyaránt jól oldották meg. A fiúk versenyében a városi dísz­szakasz Ifjú Gárda-csapata végzett az első helyen, meg­előzve a Tisza-parti gimná­zium első csapatát, míg a harmadik helyen a Tisza­parti gimnázium második csapata végzett. A lányok csapatversenyében a Tisza­parti gimnázium szerezte meg az első helyet, a máso­dikon a MÜM 624. Il-es csa­pata végzett, a harmadik he­lyezett pedig a ruhagyár csa­pata lett. A győztes csapa­tok egy évig őrizhetik a versenyen elnyert vándor­serleget. Ismerd meg Szegedet! Érdekes kezdeményezés indult el a MAV nevelőott­hon MSZBT-csoportjától és Várnagy Ferenc nevelőottho­ni tanártól. A Hazafias Nép­front városi bizottságával és a KISZ városi bizottságával karöltve „Ifjúsági séták" címmel versenyt hirdettek szegedi középiskolás kollé­giumok, diákotthonok és ne­velőotthonok fiataljai részé­re. A verseny célja, hogy a Szegedre került fiatalok megismerjék a város föld­rajzi, történelmi, művészet­történeti, irodalmi, munkás­mozgalmi nevezetességeit. Az ötfordulós verseny no­vember 4-én indul és de­cember 17-ig tart. Tizenkét szegedi kollégium nevezett be tízfős csapatokkal. A győztes csapat elnyeri a Ha­zafias Népfront emlékserle­gét. A mostani verseny el­indítója egyévenként ismét­lődő sorozatnak, melynek célja, hpgy a Szegedre kerü­lő elsős kollégista középis­kolások minél hamarabb és minél mélyebben megismer­jék Szegedet, azt a várost, amely néhány évig otthont ad nekik. Ceernus tMariann előadóestje Psyché, egy hajdani költő­nő, egy vidám, könnyű vérű, csúfondáros énekesmadár: Weöres Sándor leleménye. A sohasem élt, de a 19. szá­zad elejére elképzelt költőnő verseinek megjelenése Iro­dalmi szenzáció volt annak idején. És szenzáció lett az Marx téri kérdések Hamarosan új köntösben mutatkozik be a Marx tér a szegedieknek. Mint már ko­rábban hírül adtuk, a környék megszokott színfoltja, a zsibpiac. a Szent István térre költözik, de gazdagabb ls lesz ez a terület az új vásárpavilonnal és a befejezés előtt álló piaci csarnokkal. A két épület alaposan megváltoztatja a tér jelenlegi képét. Az ipari vásár terüle­tének bővítése épp ezért nem kis aggoda­lommal töltötte el a butikok tulajdonosait és szép számú vevőkörüket is. A határ­időről tudtak csupán, ameddig ezen a he­lyen árulhatnak-,vehetnek, arról azonban nem. hogy mi lesz a sorsuk ezután. A va­sárlók között még olyan hírek is szárnyra kaptak, hogy talán — otthon híján — megszüntetik ezeket az állami kereskede­lem mellett oly jó szolgálatot tevő buti­kokat. A tulajdonosok pedig arra várták a választ, vajon hol — a város melyik ré­szén — üthetik majd fel újból sátorfáju­kat. A városi tanács kereskedelmi osztályán megtudtuk: szó sincs arról, hogy meg­fosszak Szegedet ezektől a kis üzletektől. Jelenlegi helyükön valóban „útban van­nak", tehát el kell költözniük. Am nem messzire, csupán a tér, illetve a buszpá­lyaudvar másik oldalára. A másik kérdés, amely foglalkoztatja a Marx tér „törzsközönségét" az, hogy a ké­szülő piaccsarnokban mit lehet majd vá­sárolni, és kiktől. A kereskedelmi osztá­lyon erre ls megkaptuk a választ. A piac­csarnok 900 négyzetméter alapterületén kizárólag élelmiszert árusítanak majd. He­lyet kap itt az Üj Élet, a Móra Ferenc, a forráskút! Haladás Tsz. a Konkordia Szö­vetkezeti Vállalat, a Városellátó Szövet­kezeti Vállalat, a MÉK, a Szegedi és a Szatymazi ÁFÉSZ, a Szegedi Állami Gaz­daság, a Csongrád megyei Tejipari Válla­lat és a szegedi ÉLIKFR. A Csongrád me­gyei Vendéglátó Vállalat étkezőbüfét nyit itt. A csarnok mindennap árusít, nem csu­pán a piaci napokon. Az építkezés befejezésének határideje — a szerződés szerint — december 15., a ki­vitelezők szerint, sajnos, valamivel később lesz készen. Ch. A. is, ahogyan ezt az izgalmas anyagot Csernus Mariann, a Nemzeti Színház művésznője monodrámává szervezte, hogy felfedezte benne az emberi tragikumot. Mert Weöres ezekben a laza cso­korba kötött ciklusokban egy ember, egy szenvedélyes, színes életű, bátor, igaz szí­vű nő sorsát-tragédiáját írta meg. Méghozzá úgy, mintha egyenesen színpadra-póöi­umra képzelte volna. Epika­líra keveredik és egy élet tá­rul föl benne, a kamaszlány hevüléseitől az öregedő nő önkéntes lemondásának szo­morúságáig. Pontosan úgy, ahogyan az anyagot Csernus Mariann a nagy pesti sike­rek után tegnap este Szege­den. a Bartók Művelődési házban előadta. Hogyan adta elő? Sokszí­nűen, ezernyi árnyalatot egy­befogva és egységes alakot teremtve. A költőnő-gróínő, aki bejárta Európát, találko­zott Goethével és Beethoven, nel is, de élt felvidéki ci­gányházban ls, s volt gazdag és koldusszegény, szenve­délyes szerető és zárdalakó szűz, odaadó szerelmes és az emancipáció tomboló híve: Csernus Mariann ezt az em­bert formálta hús-vér alak­ká.

Next

/
Thumbnails
Contents