Délmagyarország, 1972. október (62. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-01 / 232. szám

2 VASAKNAT, 1872. OKTÓBER L Ratifikációs okmány aláírása # Moszkva (MTI) Nyikolaj Podgornij a Kremlben aláírta a Legfelsőbb Tanács Llnökscgének rendeletét, amelyben ratifikálja a Szovjetunió és az Egyesült Államok szerződését a rakétaelhárító rakétarendszerek korlátozásáról. Légicsata Hanoi felett Indokínai hadműveletek % Hanoi (MTI) B—52-es amerikai repülóerödök pénteken déltől szombat reggel 6 óráig a VDK sűrűn lakott területeit hat bevetésben, Dél-Vietnam felszabadított körzeteit pedig tizenegy hullámban bombázták. A VDK légelháritása két amerikai sugárhajtású támadó repülőgépet lelőtt. Szombaton délelőtt, helyi idő szerint fél 11-kor, több amerikai légikötelék támadta a VDK fővárosát. Bombázták és rakétákkal lőtték a város keleti és déli kerületeit, valamint a fővároshoz tartozó járások lakott helyiségeit. A támadó repülőkkel a VDK légierejének MIG típusú gépei felvették a harcot. A' légicsata, közvetlenül a város központja felett több mint fél órán ót tartott. A támadás okozta Dr. Bíró József Bagdadban # Bagdad (MTI) Befejeződtek dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter és az általa vezetett kereskedelmi delegáció gazdasági tárgyalásai Teheránban. Dr. Bíró József Teheránból — a gazdasági miniszter meghívására — Irak* ba érkezett, ahol vasárnap részt vesz a Bagdadi Nemzetközi Vásár megnyitásán. károkról, valamint a lelőtt gépek számáról még nem adtak ki jelentést. # Phnom Penh (Reuter, liPI) A kambodzsai hadijelentések szerint a khmer hazafiak és a Lon Nol-rezsim alakulatai között az elmúlt héten a leghevesebb fegyveres összecsapások a Phnom Penh fővárost a déli országrésszel összekötő főútvonal mentén folytak. A hazafiak több ponton elvágták a stratégiai fontosságú főútvonalat és ellenőrzésük alatt tartják hosszabb szakaszait. Laoszban Vang Pao tábornok és a CIA amerikai hírszerző központ által kiképzett alakulatai állítólag arra készülődnek, hogy „viszszafoglalják" a népi erők által csaknem egy évvel ezelőtt felszabadított Kőedénysíkságot. Fock Jenő táviratai Csou En-lajnak a Budapest (MTI) Fock Jenő, a Magyar Nép- 1 köztársaság kormányának elnöke a következő táviratot küldte Csou En-lajnak, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének: A Magyar Népköztársaság kormánya, a magyar nép és a magam nevében üdvözletemet és jókívánságaimat küldöm önnek, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának és a nagy kínai népnek nemzeti ünnepük, a Kínai Népköztársaság megalakulásának 23. évfordulója alkalmából. Őszintén kívánom, hogy országaink kapcsolatai a proletárnemzetköziség elvei alapján fejlődjenek. Meggyőződésem, hogy ez elősegíti a szocializmus, a béke és a haladás közös ügyét. * Az évforduló alkalmából Péter János külügyminiszter táviratban üdvözölte Csi Peng-fejt, a Kínai Népköztársaság külügyminiszterét. Leszerelési tanácskozás a Genf (MTI) Szombaton Genfben befenem tartozó szervezetek jeződött a kormányokhoz képviselőinek a leszerelés kérdéseit megvitató nemzetközi értekezlete. Az ötnapos értekezleten 86 nemzetközi szervezet képviselőin kivül részt vettek a békéért, a nemzetközi biztonságért és a leszerelésért sikraszálló nemzeti mozgalmak tagjai, neves közéleti személyiségek és tudosok. Az értekezleten jóváhagyott dokumentum támogatja a leszerelési világkonferencia összehívására tett javaslatot is. Varsó Georges Pompidou, francia köztársasági elnök meghívására hétfőn hivatalos látogatásra Párizsba utazik Edward Gierek, a LEMP KB első titkára. A kiemelkedő politikai eseményt mindkét fővárosban rendkívül nagy figyelem és érdeklődés kíséri. Tokió A pekingi csúcstalálkozóról hazatért Tanaka japán miniszterelnök szombaton sajtóértekezletet tartott Tokióban. A japán—kínai diplomáciai kapcsolatok felvétele — mondotta —, az első lépés a két ország között fennálló problémák realisztikus megoldásához. Washington Nixon elnök szombaton, a Fehér Házban aláírta a támadó rakétafegyverek korlátozásáról szóló szovjet —amerikai egyezményt jóváhagyó kongresszusi határozatot. Belfast Lőfegyverek zajától voltak hangosak az észak-írországi főváros, Belfast utcái szombatra virradó éjszaka. A brit katonák és az IRA fegyveresei közötti összecsapásoknak Összesen öt halálos áldozata és több sebesültje van. Északi barangolás ' 10. Farmernadrágós békeharcosok Még a taxiban is bennem élt a MALÉV TU—134-esének sebessége, mert százötvenes tempónál is arra biztattam a Toyota pilótáját, hogy „dobjon még egy iapátal oda" a gépnek. Ó azonban szerencsére a földi realitások között élt, s intett, hogy nem lehet — mivel az autópálya mentén felállított táblákra mutatott — a megengedett maximális sebesség 90 kilométer. Így érkeztem meg Helsinkibe, 1972. júliusában, azzal a titkos elhatározással, hogy egy újabb ezer kilométeres nekifutás lendületével átugrom az Északi-sark-kört, s meglátogatom a minden turista egyik legtitkosabb vágyát: Lappföldet. Két órával szállodába érkezesem után viszont már egy koreai szolidaritási nagygyűlés résztvevője voltam, Vilho Sétálá barátom és kollégám információs gyorszolgálata jóvoltából. S hadd mondjak minjárt az írás elején köszönetet neki, s mindazoknak a finn eszperantistáknak, akik utamat, programomat egyengették, szervezték nyolc napon át. Mert nélkülük csak turista maradtam volna Finnországban. Olyan értelemben is, hogy a lappföldi látogatás megvalósulhatatlan álomként utazott volna vissza velem. Egyszóval telefonüzenet várt, hogy július 6-án a Mannerheimintie 3. szám alatt, az öreg diákok kultúrházában, a Finn—Koreai Baráti Társaság szolidaritási nagygyűlést szervez abból az alkalomból, hogy napokkal előbb adták ki a két Korea közös nyilatkozatát a békés egyesítés szándékáról. A szállodától mintegy háromszáz méternyire áll a gyűlésnek otthont adó Kultuurikeskus. Odáig azonban járdaszélen, lépcsősoron, korláton és a puszta asztalion farméi nadrágos, pepita inges, zászlókkal és reklámzsákokból készített blúzt vagy zakót viselő lányok, fiúk tömegével találkoztam. Csókolóztak, vagy olvastak, vagy éppen semmit sem csináltak, csak nézték cipő nélküli lábuk bütykeit. Tizen- és huszonévesek. Hippik. Fiatalok, akikről a felületes szemlélő az első ránézésre hajlandó súlyos elmarasztaló ítéleteket fogalmazni. Fiatalok, akikkel tíz-tizenöt perc múlva a nagygyűlésen találkoztam. Kezükben Kim Ir Szen finn nyelven megjelentetett könyvével, amelyet a velük egykorúak, a hozzájuk hasonlóak árultak öt márkáért, s amiből e sorok írója is hazahozott egy példányt. A koreai—finn békegyűlés plakátja Nem kuriózumként. Inkább afféle képletes „zsebkendőcsomó"-nak. Hogy ha felületes ítéletalkotásra támad ingerem, ránézhessek, s elszámolhassak tízig. Mert ott, az öreg diákok kultúrházában, ennek a közel ezer embert befogadó színháztermében zengett a „Korea viva!"-kiáltás, amikor Osmo Kaipainen, ez a harmincöt év körüli hirtelenszőke, botjára támaszkodva mikrofon elé lépő „vén diák", a két nép barátságát szervezetten ápoló szövetség titkára arról a harcról beszélt, amelyet a demokratikus Korea népe immár két évtizede vív szabadságáért, a koreai nép függetlenségéért. Korea viva! — kiáltozták, amikor a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság helsinki nagykövete népeik egyesítéséről, ennek demokratikus úton történő magvalósításáról, s e cél érdekében kifejtett tevékenységükről beszélt. Mezítlábas, farmernadrágos, vállig érő hajú békeharcosok. Barátom és tolmácsom nevet az észrevételemen. Azután lelkesen magyarázza, hogy a szivükben és a fejükben nagyobb rend van, mint amit az öltözékük elárul. Váltják egymást a szónokok a mikrofonnál, s a főként fiatalokból álló tömeg élteti Koreát, elítélő jelszavakkal bélyegzi meg az Egyesült Államok agressziós politikáját. És este tíz után ismét az utcán vannak. Ülnek a lépcsőn, a járdaszegélyen, korláton, vagy éppen csak a csupasz aszfalton. Ujjaik között pici koreai zászlót pörgetnek. • , A találkozó után, betértem a Hungária-étterembe. Felfrissülni. Meg csalódni. Az álromantikán, a „gulás, tsikós, fokos, ihajcsuhaj" hangulatot sugárzó ablakmázolmányokon, a sublótszerű tálalóasztalokon, s a rossz magyar slágereket játszó zenekaron. Csalódni, hogy nevünkkel, valóságunkkal, erőfeszítéseink síkereivel még a vendéglátóipar „magyaros kirakatában" sem találkozhatunk. S amint ezen töprengve róttam a finn főváros utcáit, a főpályaudvarról félszemmel rám kacsintott a Videoton fényreklámja. Másik szemét, azaz a „Rádió" feliratot sajnos, csukva tartotta egy hét múlva is. Kátay Antal REFLEKTOR A hét eseménye mindemképpen Tanaka japán miniszterelnök kínai útja és a két nagy ázsiai ország közötti megállapodás volt. Eddig ugyanis nagyban-egészben azt lehetett mondani a második világháború után kialakult ázsiai helyzetről, hogy az óriási földrész az Egyesült Államok, vagy általában az imperialista tábor befolyása alatt áll. A két ázsiai nagyhatalom, Kína és Japán, sokáig képtelen volt érvényesülni: Kína azért, mert elszigetelődött, Japán azért, mert a második világháború veszteseként kevés volt a politikai súlya A Szovjetuniónak, mint világhatalomnak, de mint részben ázsiai hatalomnak is, fokozatosan megnövekszik a szerepe, ám nyilvánvaló, hogy nemcsak az imperialista USA. hanem egy évtizede a soviniszta, önző politikát folytató Kína törekvéseivel is meg kell küzdenie. Kina ós Japán közeledése Most Ázsiában két igen aktív es igen ambiciózus politika között jött létre átmenetinek tűnő közeledés: Kína és Japán közt pillanatnyilag az egyetértésre való törekvés mutatkozik meg inkább, konkrét problémáik megoldását későbbre halasztották. A két nagy ország az utolsó száz év alatt inkább volt egymás ellensége, mint barátja, így aztán a mostani kapcsolatfelvétel mindenképpen fordulatot jelent. A fordulatnak — bármennyire is az Egyesült Államok tudtával és hallgatólagos, vagy színlelt beleegyezésével történt — van egy bizonyos Amerilta-ellenes éle. Hiszen most éppen az a diplomáciai és katonai építmény rázikódik meg alapjaiban, amely a hidegháborús korszak hírhedt amerikai külügyminiszterének, néhai John Foster Dullesnak műve volt. Példák kellenek? Az 1960-ban megkötött amerikai—japán védelmi szerződés, amely az 1951-es San Franciscó-i első szerződésen nyugszik, tulajdonképpen „Kina féken tartását" célozta, ezenkívül bázisok biztosítását az USA számára Japánban. Innen kiindulva tudta volna Amerika „ázstai csendőr" szerepét eljátszani az egész Távol-Keleten. 1854-ben az USA teljes katonai segítséget ígért a Tajvanon rekedt Csang Kajseknek. Az ígéret ma már vajmi keveset ér, ha az Egyesült Államok e célra nem veheti igénybe Japán támaszpontjait. A vesztes mindenekelőtt Tajvan. Egyes nyugati vélemények szerint a kínai—japán megállapodás megadta a kegyelemdöfést Csang Kaj-seknek. Japán már gazdasági téren Is elfordult Tajvantól, diplomáciai kapcsolatait pedig már meg is szüntette A héten tették közzé Bonnban, hogy Seheel nyugatnémet külügyminiszter október 10-én kezdődő pekingi hivatalos tárgyalásai során kimondják a Kínai Népköztársaság és az NSZK diplomáciai kapcsolatának felvételét. Nyilvánvaló, hogy a bonni kormány a november 19-1 választások előtt még egy külpolitikai eredményt kíván felmutatni — a ..keleti politika" eddigi sikerein túl a „távol-keleti politikában" is. Megbeszélés Párizsban A kínai—japán tárgyalások, illetve az egyéb. Kínával kapcsolatos diplomáciai lépések sem szoríthatták háttérbe a vietnami problémát. Kissinger, Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója a héten újra bizalmas megbeszélést folytatott Párizsban Le Duc Thóval, a VDK küldöttségének különleges tanácsadójával. Ez alkalommal már kétnapos tárgyalásra került sor. Ebből a tényből egyes megfigyelők olyan következtetést vontak le, hogy talán előrehaladás történt, de aztán a csütörtöki négyes ülésen Porter amerikai nagykövet ismét negatív magatartást tanúsított. Thieu pedig Saigonban megsokszorozta harcias kijelentéseit. Igaz, Kissinger elküldte hozzá helyettesét, s nincs kizárva, hogy mérsékletre intette a saigoni bábrezsim elnökét. Közel-keleti fordulatok A közel-keleti problémakörben ismét történtek új fordulatok: Szadat egyiptomi elnök azt javasolta a palesztin felszabadító szervezeteknek, hogy alakítsanak emigráns kormányt — kairói székhellyel. A palesztinok tartózkodással fogadták az egyiptomi ajánlatot. Kairó és Khartum között váratlanul megromlott a viszony. Ez annyival inkább meglepő, mert emlékezetes, hogy a tavalyi szudáni események alakulására rányomta bélyegét az egyiptomi osapatok és a kairói kormány támogatása. Nimeri tábornok jobbára Szadat elnök (és a líbiai Kadhafi ezredes) állásfoglalásának nyomán tudta megőrizni hatalmát az országban. Azóta azonban Nimeri kormánya, a jelek szerint nyugattal orientálódott. A Szudántól délre levő Ugandában történtek késztették Nimerit színvallásra: nem engedte, ho ,y az ugandai kormánynak katonai segítséget vivő líbiai repülőgépek átrepüljék országát. A tripoli és a kairói rosszallást aztán Nimeri azzal viszonozta, hogy visszahívta az Egyiptomban, a Szuezi-csatorna partján állomásozó szudáni egységek egy részét. A közel-keleti kérdés szóba került az ENSZ közgyűlésén is. Rogers amerikai külügyminiszter a „terrorizmus megfékezésének" kérdését hr.lyezte előtérbe, ezen a címen persze a nemzeti felszabadító mozgalmak elfojtását szorgalmazná. l'álfv József