Délmagyarország, 1972. szeptember (62. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-12 / 215. szám

I KEDD. 1972. SZEPTEMBER 12. Vasárnapi érmeseink Kajdi János Orbán László Botos András Kiss Ferenc a játékokon Hét érem: két arany, három ezüst, két bronz Kialudt a láng, lekúszott rúdjárói az ötkarikás lobogó, búcsúzott Brundage, búcsúzott München. Véget ért a XX. nyári olimpia. Szép volt, nagyszerű, felemelő és drámai. Rendre hullttak a világcsúcsok, öröm- és bánatkönnyek záporoztak a bajor fővárosban. Jutott arany nekünk is, noha a vártnál kevesebb, de sportolóinik valamennyien becsülettel képviselték színeinket. Az utolsó vasárnapon kétszer hirdette magyar himnusz: sportolónk lett a bajnok. Az olimpiai zászló tehát távozott Münchenből: viszontlátásra az olimpiász után 1976-ban, Montrealban. Labdarúgás Nyolc éven át olimpiai aranyat őriztünk labdarúgásban, s reménykedtünk, hogy újabb négy esztendőre ismét ml leszünk az amatőr futball legjobb csapata a világon. A régen betegeskedő magyar foci a fináléban, az aranyéremért folyó küzdelemben alulmaradt a lengyelekkel szemben. Koncepció nélkül, enerváltan játszottak Páncsicsék, és lemaradtak a nagy küzdelemben. 1. Lengyelország, 2. Magyarország, 3. Szovjetunió és NDK. Birkózás Ha lehet különbséget tenni aközött, hogy kinek szoÖkölvívás A Semmi panasz nem érheti kokszolóinkat. Nagyszerűt produkáltak ezen az olimpián. Edzők és játékosok közös diadala az éremgyűjtemény. Hatan utaztak a bajor fővárosba, s közülük négyen álltak dobogón. A legfényesebb érem Gedónak juritottünk legjobban birkózó- tot*- Nem „bunyózott", víink közül, akkor azt adruk- vott, úgy, mint egy párbajkot Varga János érdemelte tőröző. Orbán is „nyert", de ki. Nem értendő félre, sema pontozók úgy Ítélték: csak mi esetre sem valami elfőgultság diktálta ezt, hanem ezüstöt erdemei. Kajdi csaaz a tudat, hogy Varga talán lódást okozott. Elsősorban önutoljára vett részt olimpián, magának, ö sem hitte, hogy s azt óhajtottuk, hop arany- nem tud n ni a dön_ nyal búcsúzzon. Mi így akar- .„, , , . „ tuk, a bírók viszont nem. t6ben a kubai ellen- Bronz" Jogtalanul leléptették a érmet nyert Botos. Szépen többszörös világ-, Európa- és öklözött, akadtak nála jobegyszeres olimpiai bajno- bak ls csupán ketten, Réder kunkat. Kárpótolt „Mr. Tus", Hegedűs Csaba, aki nagyon és Tóth utaznak haza heszoros küzdelemben szerezte lyezés nélkül. Tehát siker komeg az olimpiai bajnoki cí- ronázta öklözőink munkáját, met Az utolsó napon, va- s siker nem Ms ^^ sarnap délelőtt a jugoszláv , _ . ,, , . Nepadics ellen lépett a ke- ^ a Papp-Adler kettős érrek szőnyegre. Ha nyer, deme- is. aranyérmes, ha nem, akkor is az lehet, de másoktól függ • . * a bajnoki címe. Hegedűs 1 jclSZclt azonban „lerendezte" délelőtt: megverte a jugoszlávot Négynapos küzdelem után és megszerezte a müncheni a következő sorrend alakult ötödik, az újkori olimpiákon ki a női és a férfi íjászverpedig Magyarországnak a senyben: Nők: 1. Wilbwer századik olimpiai aranyér- (Egyesült Államok) 2424, 2. met. Ezen a napon még Kiss Szydlowska (Lengyelország) Ferenc is dobogóra verekedte 2407, 3. Gabcsenko (Szovjetmagát: bronzérmes lett. unió) 2403 ...22. Hamvai Ágnes 2265. Férfiak: 1. Eilliems (Egyesült Államok) 2528, 2. Jarvil (Svédország) 2467, 3. Laasonen (FinnorFérfi kézilabdázóink a szág) 2467 ... 34. Nagy Bélegutóbbi világbajnoki he- la 2302 köt. lyezésüket szerezték meg. Egy góllal (19:18) kikaptak A . a svédektől, s így Marosiék Atlétika a nyolcadik helyre kerültek. Az olimpiai bajnokságot Az olimpiai stadion utolsó Jugoszlávia nyerte, 2. Cseh- versenynapján kilenc atlétiszlovákia, 3. Románia. 4. kai aranyérem várt gazdá" NDK. I Kézilabda ra. Cselgáncs Férfi eredmények: 1500 m: 1. Vasala (Finnország) 3:36.3, 2. Keino (Kenya) 3:36.8, 3. Dixon (Üj-Zéland) 3:37.5. 5000 m: 1. Vlrcn (Finnország) 13:26.4 (olimpia csúcs), 2. Cammoudl (TuA holland Ruska szerezte "•»;«• ,3,-cst^art. (?a*y" Britannia) 13:27.6. Maratoni fumeg az abszolút kategóriá- tás: 1. Shorter (Egyesült Alla, . „ imok) 2:12:19.8, 2. Lismont ban az aranyérmét, 2. Kuz- (Belgium) 2:14:31.8, 3. woiiic (Etiópia) 2:15:08.4. ... 27. Tóth, nyecov (Szovjetunió), 3. Brondani (Franciaország). Magyar „bizonyítvány" az egyes sportágakból (Zárójelben a rajthoz állt versenyzők száma) 1 2 3 4 5 • Ossz. pont Vívás (211) 2 4 2 1 — 1 16 Birkózás (19) 1 — 4 4 — 1 36 Súlyemelés (9) 1 1 3 — — 3 27 Kajak-kenu (12) — 2 2 1 1 1 24 Úszás (16) — 1 2 2 2 1 24 Ökölvívás (6) 1 2 1 — — — 21 Öttusa (3) 1 1 — — — — 12 Torna (12) — — 1 1 1 — 9 Atlétika (33) — — — — 3 2 8 Vízilabda (11) — 1 — — — — 5 Labdarúgás (17) — 1 — — — — 5 Sportlövészet (9) — — 1 — — — 4 Cselgáncs (3) — — — — 1 — 2 Röplabda (121 — — — — 1 — 2 Kerékpár (5) — — — — — i 1 összesen: 6 13 16 9 9 1o~ 226 p 33. Szekeres. 4x100 in: 1. Egyesült Államok (Larry Black, Róbert Taylor, Gerald Tlnker, Eddi Hart) 38.19, (világ- és olimpiai csúcs), 2. Szovjetunió 38,50, 3. NSZK 38.79. 4x400 m. 1. Kenya (Asati, Nyamau, Ouko, Sang) 2:59.8, 2. Nagy-Britannia 3:00.5 (Európai csúcsbeállitás), 3. Franciaország 3:00.7. Magasugrás: 1. Tarmal; (Szovjetunió) 223, 2. Junge (NDK) 221, 3. (Stones) Egyesült Államok) 221, ... 5. Szepesi 218, 8. Major 215. Nfll eredmények: 4x100 m: 1. NSZK (Krausc, Mlrkler. Ríclitcr, Roscndahl) 42.81 (világ- és olimpiai csúrsbrállitás), 2. NDK 42.95, 3. Kuba 43.36. 4x400 m: 1. NDK (Kásllng. Küblié, Scldtrr, Zehrt) 3:23.00 (világ- és olimpiai csúcs). 2, Egyesült Államok 3:25.2, 3. NSZK 3:26.5. Diszkosz: 1. Melnyik (Szovjetunió) 66.62 (olimpiai csúcs), 2. Mcnis (Románia) 66,06, 3. Sztoevea 64,34. Lovaglás A hagyományoknak megfelelően a XX. Nyári Olimpia utolsó versenyszámát lovaglásban bonyolították le. Díjugratásban olimpiai bajnok: NSZK, 2. Egyesült Államok, 3. Olaszország. Helytálltak sportolóink Hat arany-, 13 ezüst-, 16 bronzérem és 226 pont az olimpia mérlege M

ünchenbe 247 magyar sportoló utazott, a XX. Nyári Olimpiai Játékok veinsenysorozatára. Húsz sportágban álltak rajthoz versenyzőink, s el kell mondanunk, hogy ezekben becsülettel helytálltak. A magyar szurkolók szombaton és vasárnap vártáik az aranyérmeket, s miután „csak" hármat sikerült szereznünk, néhányan — helytelenül — kudarcról, gyenge olimpiai szereplésről beszéltek. Hogy elmentek olyan bajnoki címek, mint a vízilabda, a labdarúgás, a birkózásban és az ökölvívásban 1—1, nem jelenthet kudarcot. A hat aranyérem mellett szereztünk viszont 13 ezüstöt és 16 bronzot, hogy a pontversenyben számító 4—5—6. helyezéseket ne is említsük. Éppen ezért bátran kijelenthetjük, hogy sportolóink folytatták dicsőséges olimpiai hagyományainkat, a versenyeken sportszerűen és teljes odaadással küzdöttek, dicsőséget szerezve ezzel hazánknak, a magyar népnek. Sportvezetőinket, versenyzőinket tehát csakis dicséret illeti a müncheni teljesítményekért. Nemcsak az olimpiai aranyérmek számával lehet lemérni sportdelegációnk helytállását, hanem a szerzett pontokkal is. Az indulás előtt azt a célt tűzték ki sportvezetőink a magyar versenyzők elé, hogy a mexikóihoz hasonló eredményeket érjenek el. Ezt pedig sikerült teljesíteni. Még akkor is, ha kevesebb olimpiai bainoki címet mondhatunk magunkénak. Viszont több pontot szereztünk, s az összetett versenyben az előkelő 5. helyet foglaltuk el, olyan nagy nemzeteket megelőzve, mint Japán, Lengyelország, Ausztrália, Olaszország. Svédország, Nagy-Britannia, Franciaország, Spanyolország, Jugoszlávia, Hollandia, Finnország — hogy csak néhányat említsünk a 122 közül. A szép sikerek mellett persze voltak gyöngébb pontjai is az olimpiai csapatnak. Három kategóriába sorolhatjuk a 20 sportágat, melyben rajthoz álltak verseny, zőinlc. Az elsőbe a vívás, a súlyemelés, az ökölvívás és az öttusa tartozik. Ezek között a sorrench 1. Vivás 2. Súlyemelés 1 3. Okol vivás 1 4. öttusa 1 Négy sportág: 5 Arany EzüstBronz 4. 5. 6. Póni C 4 2 1-1 46 1 3 - - 3 27 2 1 - - - 21 1 .... 12 8 6 1 - 4 106 A középmezőnyhöz tartoznak: birkózás, kajak-kenu, úszás, vízilabda, labdarúgás, torna, röplabda, sportlövészet. Az eredményeket és a teljesítményeket figyelembe véve van egy harmadik kategória is. Ezek: atlétika, lovaglás, kézilabda, cselgáncs, íjászat, kerékpár, vitorlázás, evezés. De vegyük sorjába. A legkiemelkedőbb teljesítményt ezen az olimpián a vivók produkálták. A két arany, négy ezüst és két bronzérem mellett egy negyedik és egy hatodik helyezést szereztek, ami azt jelentette, hogy 46 ponttal elnyerték a nemzetek nagydíját is. Végig jellemző volt a magyar vívóikra iaz a nagy küzdeni akarás, melynek segítségével már vert pozíciókból is újítani tudtak, és a maguk javára fordították a mérkőzések állását. Különösen dicséretes volt a párbajtőröző Kulcsár Győző teljesítménye, hiszen sérülten is az egyéni versenyben bronzérmet, a csapatban pedig aranyérmet nyert. A vívókat a súlyemelők követik. A kitűnő Földi Imre mellett olyan kevésbé esélyes versenyzőink is fel tudtak nőni a feladatokhoz, mint Szűcs, Benedek, Horváth, Hanzlik, Ambrózi, Szarvas és Stark. Ökölvívóink hat versenyzővel rajtoltak, s ebből csak ketten, Réder és Tóth mondott búcsút a selejtezők során. Botos bronzérme után három ökölvívónk nehéz ellenfeleken keresztül jutott el a döntőig. Ttt Gedó aranyérmet nyert, Orbánt — tegyük hozzá, igazságtalanul — vesztesként hozták ki a lengyel „veterán" ökölvívó ellen, Kajdi viszont elfáradt a véghajrára, így is mindketten ezüstérmet szereztek. A felkészülési időszak kemény munkája pedig a Papp—Ádler duót igazolta. öttusacsapatunk, de különösen Balczó. remekelt. Az ötszörös világbajnok nem ismert lehetetlent ezen az olimpián. Megérdemelten ért el a csúcsra, hiszen az olimpiai aranyérem mögött olyan munka van. amelyet egyetlen sportolónk sem volna képes utánozni. Csapatban Villányi úgymond, „hozta magát". Bajkó sajnos a lovaglásban és a vívásban gyengébb eredményt ért el. A csúcsformában versenyző szovjet hármas mögött azonban biztosan szereztük meg a második helyet. Kis jóindulattal az élmezőnyhöz írhatnánk még birkózóinkat, kaiak-kenusainkat, úszóinkat vízilabdázóinkat, labdarúgóinkat. mindenekelőtt női tornászcsapatunkat és a női röplabdásokat. Birkózásban a szabadfogósúak mezőnvében három bronzérmet nyertünk. A kötöttfogásban pedig nagy esélyesünk. Hegedűs Csaba, most is bizonyított. Münchenben ugyan nem vívta ki magának a „tuskirály" titulust, pontozásos győzelmeihez viszont nem férhetett kétség. Kiss Ferenc bronzérme után — hogy, hogy nem — a pontozók a magyar versenyzők ellen fordultak. Ennek köszönheti Varga János is, hogy csak a 4. helyen végzett. Kajak-kenusaink két ezüst- és két bronzérmet nyertek, mégsem lehetünk elégedettek. Wichmann nem is a nagy ellenfél, Lewe, hanem a román Patzaitchin verte meg, Csapó helytállt első olimpiáján, sez mondható el Darvas Miklósról is. A dobogó legmagasabb fokát azonban Münchenben a szovjet versenyzők bérelték ki. A hét döntő után hatszor játszották a szovjetek himnuszát. Üszőink, élükön az ezüst- és bronzérmes — egy napig világcsúcstartó — Gyarmati Andreával, az erős mezőnyben is észrevetették magukat. Ez főleg Gyarmati, Kacaander, Patóh és Hargitay érdeme. Vízilabdacsapatunk a legnagyobb esélyesként érkezett az olimpiára. Az aranyérem viszont már az NSZK elleni döntetlen után kicsúszott a markunkból, igaz, csak egy gólon múlott a bajnoki cím. Női röplabdázóink első olimpiai szereplésén elért 5. helyezése még nagy jövőt ígér. Tornászcsapatunk bronzérme pedig győzelemmel felérő sikernek számít. Sportlövőink közül Papp Lajos 3. helyezése mentette meg a már korábban kivívott hagyományokat. Labdarúgóink „ezüstjéről" külön is kell szólnunk. A lengyelek elleni döntő mérkőzés után Szepesi György kesernyésen megjegyezte: „Nem lehetünk elégedetlenek, hiszen a döntőben játszott csapatunk." Hát azért nem is vagyunk, viszont, ami a játékot illeti, enyhén szólva elégedetlenségre adott okot Láthattuk, hogy az olimpiai labdarúgótornákat nem sokan veszik komolyan, talán ezért is vitatkoznak annyit eltörléséről. Mi bezzeg nagyválogatottunkkal érkeztünk. Azzal a válogatottal, amely nélkülözni próbálta Zámbót, Benét, Juhász Istvánt, Szőkét, Noskót, Albertot, Kelement... A selejtezők során szerény képességű ellenfeleket fektettünk két vállra, s a döntőben is Lengyelország volt az ellenfelünk. A bevált csatársor helyett visszakerült Kozma és Váradi a csapatba. Hogy vereséget szenvedtünk, még nem lenne akkora baj, a végig jobban és lelkesebben játszó lengyelektől, de az már elszomorító, hogy egyes játékosainkat mennyire nem érdekelte az olimpiai bajnoki cím. (Legalábbis úgy látszott!) Felvetődik persze az is, hogy nem tudnak többet. Akkor viszont hogyan kerültek be a magyar olimpiai válogatottba? A döntőn Dunai II., Kozma, Váradi, Kű, Vépi, Dunai III. — de kar is tiz játékos nevét felsorolni — árnyéka volt önmagának. Egyedül Géczi Pista teljesítménye emelkedett a mezőny fölé. Igaz, már korábban is az ő pazar védéseinek köszönhettük a döntőbe kerülést. Géczi az egyetlen, aki aranyérmet érdemelt volna. A többiek? — ...! Mert ha egyszer komolyan vesszük, hát akkor vegyük igazán komolyan! A harmadik kategóriába sorolhatjuk azokat a sportágakat, ahol a részvételt tarthattuk szem előtt. Mert kinek nem tűnt fel atlétáink rossz formaidőzítése, és a kézilabdacsapat vártnál gyengébb eredménye? Lovaglásban, íjászatban, cselgáncsban, kerékpárban, vitorlázásban és evezésben tanulni, tapasztalatokat szerezni mentünk az olimpiára. V

égeredményben megállapíthatjuk, hogy olimpiai szereplésünk méltó volt a magyar sport hagyományaihoz. Azzal a célkitűzéssel érkezett csapatunk Münchenbe, hogy a mexikói olimpiához hasonló eredményeket érjenek el. Mexikóban 194 pontot szerzett a csapat, 10 arany, 10 ezüst és 19 bronz, összesen 32 érmet. A müncheni teljesítmény 226 pont, 6 arany, 13 ezüst és 16 bronz, összesen 35 érem. A kitűzött célt tehát sportolóink túlteljesítették. Az összes elnyert érmeket tekintve csak a Szovjetunió, az Egyesült Államok és a két német állam előzött meg bennünket. Tehát ezen az olimpián is megőriztük helyünket a világ legjobbjai között. Ez annak köszönhető, hogy sportolóink mindent megtettek a jó szereplés, a siker érdekében. Versenyzőink eredményeik mellett magatartásukkal, viselkedésükkel is növelték hazánk jó hírét a világban. Mint ismeretes, nemcsak a versenyek, hanem a kísérő körülmények is bővelkedtek izgalmakban. Ez utóbbiak még külön is fokozták a versenyzéssel egyébként is együttjáró idegfeszültséget Olimpiai csapatunk mérlegét teljes Fontossággal megvonni, az eredményeket részletesen elemezni még korai lenne. Szakvezetőink ezt bizonyára majd minden sportágban megteszik. BAGAMÉRY LÁSZLÓ