Délmagyarország, 1972. szeptember (62. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-16 / 219. szám

SZOMBAT. 19:2. SZEPTEMBER 16. Ügyviteli egyszerűsités az iskolákban Az iskolák vezetői és a nevelők az utóbbi Időben egyre gyakrabban panasz­kodtak arról, hogy egészség­telen módon megnövekedelt az iskolai ügyvitel, s ennek gyakran az oktató-nevelő munka látja kárát. A Műve­lődésügyi Minisztérium a Pe­dagógusok Szakszervezetével közösen megvizsgálta az egyes intézménytípusok ügy­vitelét, és megállapította, hogy a panaszok megalapo­zottak. Intézkedésként most irányelveket tettek közzé az általános és középiskolák ügyviteli teendőinek egysze­rűsítéséhez. Gondot jelent a pedagógu­sok adminisztratív munkájá­ban több olyan előírás, ami pedagógiai szempontból ugyan indokolt, a gyakorlat­ban azonban túlzás. A külön­böző felügyeleti szervek te­rületenként eltérő, más-más elöirású nyomtatványt al­kalmaznak, gyakran maxi­mális követelésekkel. A kö­vetkezőkben központilag ki­adott személyiségalapot bo­csátanak közre, ez tartal­mazza majd a legfontosabb kérdéseket. Gyakran szóba kerül a nyomtatványok ügye. Egye­sek javasolják a nyomtatvá­nyok csökkentését, mások to­vábbi nyomtatványok rend­szeresítését követelik. A szakemberek szerint egyes rendelkezések valóban kor­szerűtlenné váltak, megszün­tetésük Indokolt, másrészt az uj nyomtatványok birtoká­ban csökkenthető az írásbe­li munka. A tervek szerint a korszerűtlenné vált, felesle­ges jelentések kötelezettsé­gét megszüntetik, a valóban szükséges feladatok ellátását pedig jól megszerkesztett nyomtatványokkal segítik. Az elmúlt hónapokban meg­kezdték a nyomtatványok ésszerűsítését. A felesleges nyomtatványok jelentős há­nyadát korszerűsítették, ugyanakkor új nyomtatvá­nyokat ls bevezettek. Az a cél, hogy az egységesített nyomtatványok szerepét fo­kozzák, és visszaszorítsák a sokféle elterjedt „helyi" nyomtatványkészítést. Felesleges munkát adnak sokszor a különféle felméré­sek, adatszolgáltatasok ls. Ennek megakadályozására a jövőben a központilag elren­delt felméréseken, adatszol­gáltatásokon, adminisztratív teendőkön kívül csak a me­gyei (fővárosi) tanács műve­lődésügyi osztályának (fő­osztályának) engedélyével le­het az iskoláktól ilyen fel­adatokat kérni. Folynak azok a munkála­tok is, amelyek az Iskolák pénzügyi-gazdálkodási ügyvi­telének ésszerűsítését szol­gálják. Tekintettel arra, hogy az országos szervek hatáskö­rével összefüggő feladatok egyszerűsítéséről van szó: in­tézkedésekre csak később ke­rülhet sor. Az említett intézkedések csak kezdeti lépések. Az il­letékesek törekvése a to­vábbiakban is az lesz, hogy folyamatosan ésszerűsítsék az intézmények ügyvitelét és mindehhez megteremtsék a szükséges feltételeket. Alap­vető fontosságú, hogy az is­kolákat fenntartó és Irányí­tó tanácsi szakigazgatási szervek, továbbá az intéz­mények Igazgatói, tantestüle­tei a maguk területén is elő­segítsék ezt a törekvést — hangsúlyozzák a miniszté­riumi irányelvek. Szöveg nélkül t A százéves Budapest A kiegyezés sajátos szere­pet osztott az akkori Magyar, országnak. Egyrészt változat­lanul megtartotta az osztrák tartományok félgyarmatá­nak, mezőgazdasági bázisá­nak. a Habsburg-politika' függvényének minden lénye­ges vonatkozásában, külpoli­tikában, katonapolitikában, pénzügyekben, gazdaságpoli- sabb szándékú budapesti vá­tikában. Ugyanakkor, a mo- rosvezetők sem tudták telje­narchián belül, Magyaror- sen figyelmen kívül hagyni a szág — kisebbik úrként — budapesti tömeghangulatot, elnyomója lett egész sor, az A főváros nmmzoU ós nemzetközi szerepe akkori lakosság több mint felét kitevő nemzetiségnek. Az akkori magyar kormá­nyok tehát egy tartalmában mélységesen reakciós, egyre inkább kialakuló imperialis­ta politikát folytattak. Buda­pestet pedig ennek a politi­kának a székhelyéül szánták. A város azonban ennek a politikának sajátos módon ellenállt: még a lényegében reakciós városvezetés is progresszívabb politikát foly­tatott és úgyszólván állandó konfliktusokban állt a kor­mányokkal. A konfliktusok mögött a két uralkodó osz­tálynak, a nagybirtokosság­nak és a nagytőkének érdek­ellentétel lappangtak; rész­A fővárosban és környé­kén óriási tömegben gyűlt össze a munkát keresők ha­közvetlen kapuja, a politiká­ban csakúgy, mint a kultú­rában. Másreszt, s ez a sze­repe fővárosunknak különö­sen jelentős: fontos kulturá­lis és politikai centruma lett Budapest a szomszédsá­gunkban élő, velünk egysor­sú népek öntudatra ébredé­sének és kulturálódásának. Hogy csak néhány példát említsünk: Budapesten je­lentek meg a románok leg­nagyobb költőjének, Emines­cunak első versei; budapesti egyetemeken, az Itteni szerb kollégiumban formálódott a megszülető Jugoszlávia po­ben azonban kétségkívül az többségét azonban minden­a tény, hogy a legreakció­Szegedi asszonyok a COMPACK-ban Látogatás a kávécsomagolóban A Csongrád—Bács megyei ÉLIKER-ben dolgozó lá­nyok-asszonyok egy cso­portja egynapos budapesti társasutazáson vett részt. A kirándulás célja az volt, hogy a háziasszonyok köze­lebbről is megismerkedje­nek a COMPACK Kereske­delmi Csomagoló Vállalat munkájával. Tevékenységük eredmé­nye: az ízléses csomagolás­ban árusításra kerülő tizen­háromféle kávé, különböző gyarmati fűszer, só és ház­tartási vegyicikkek mind Is­mertek — és kedveltek — az üzletbe járó és háztartást Genfbe utazott a Vöröskereszt delegációja A Vöröskereszt Nemzeti Társasagok Ligáju — amely 117 ország szervezetét, össze­sen 250 millió tagot számlál — szeptember 18-ra össze­hívta a végrehajtó bizottsá­got A kéthetes ülésszakra pénteken Genfbe utazott a Magyar Vöröskereszt elnök­ségének delegációja. A fon­tos esemény céljáról Rostás egy évszázadon át legfőbb­emberbarúü célja az volt, hogy a fegyveres konfliktu­sok esetén támogatást nyújt­son a szenvedő lakosságnak, s ugyanígy segítségére sies­sen a természeti csapások sújtotta területek lakóinak. A modern haditechnika, a ve­szélyes fegyverkezési hajsza István főtitkár, a küldöttség korában a Nemzetközi Vö­röskereszt olyan irányban kí­vánja tevékenységét tovább­fejleszteni, amely a béke megőrzését, a népek szabad boldogulását szolgálja. E kér­désben a Magyar Vöröske­reszt álláspontja egyértelmű: követi a párt útmutatását, a népek béke- és szabadság­vágyának támogatásában. " — Ugyancsak a XX. szá­zad „tűzte napirendre" a környezetvédelemmel kap­csolatos témát. A végrehajtó bizottság ülésén szó lesz ar­ról, milyen módon kapcso­lódhatna be a Vöröskereszt az ENSZ- és az Egészségügyi Világszervezet környezetünk megóvásáról szóló határoza­tainak eredményes végrehaj­tásába. vezetője nyilatkozott az MTI munkatársának. — A végrehajtó bizottság testületi ülésének legfőbb fel­adata ezúttal, hogy alaposan előkészítse a liga jövő év­ben sorra kerülő konferenciá­ját. A mostani tanácskozá­son összesen 24 témában von­juk meg" az elmúlt négy év­ben végzett vöröskeresztes munka eredményeinek mér­legét — A napirenden szereplő kérdések között ls kiemelke­dő helyet foglal el az a té­ma, amely a Vöröskereszt­nek a mai modern társada­lom követelményeihez igazo­dó szerepét, feladatait hatá­rozza meg. A vöröskereszte­sek világméretű mozgalmának vezető családok körében. Azt azonban kevesebben tudják, hogy Itt a nyers ká­vé feldolgozásával is foglal­koznak, nemcsak csomagolá­sával. Igaz, nem sokan, mindössze három ember irányítása elegendő a mun­kafolyamat elvégzéséhez, hi­szen automata gépek állnak a termekben. A lyukkártya­rendszerrel előre beprogra­mozott arányban összekevert kávéfajtákat először meg­tisztítják, majd 240 kilo­grammonként 200 Celsius­fok körüli hőmérsékletre he­vítik egy kemencében, az innen kizúduló forró pörkölt kávé pedig léghűtés hatásá­ra visszanyeri eredeti hő­mérsékletét. (A korábbi víz­hűtéses eljárás bomlási fo­lyamatokat indított meg, s a kávé ízét is befolyásolta.) A kihűlt kávét egy tartály „magába szippantja", ahol a súlyt automata mérleg jel­zi: a veszteség általában 21 kilogramm körüli. A pör­költkávé-silókból a csoma­golóba kerülnek a keveré­kek. Itt ls automata, fél­automata gépek helyettesí­tik az emberi kéz munká­ját. A szegedi háziasszonyok éppen a legkedveltebb Om­a legalább 36 órával később főzött fekete. Kovács Géza kereskedelmi igazgató elmondta, hogy a jóval később, tehát a jel­zett hathetes szavatossági idő lejárta után készített dupla ls többnyire éppoly élvezetes és finom, mint a korábbi. A csomagolási tech­nika Időközben ugyanis olyan sokat fejlődött, hogy a kávé hosszabb időn út is tárolható, anélkül, hogy Illó­olaj-tartalmából veszítene. Éppen ezért a közeljövőben valószínűleg módosítani fog­ják a kávé szavatossági idejéről szóló régebbi ren­delkezést. Attól azonban nem kell tartanunk, hogy bármelyik háztartásban is hónapokig áll a pörkölt kávé a polco­kon, de még az üzletekben sem. Az eddigi fogyasztást figyelembe véve, ebben az évben 2200 vagon pörkölt kávét főzünk meg, ami azt jelenti, hogy fejenként kb. 2,2 kilogrammot. A válla­lat és a kereskedelem gon­doskodik arról is, hogy mindennapi italunk friss ká­véból készüljön, a napi ren­deléseket a vállalat még az­nia töltését, csomagolását, ragasztását, dátumozását naP szállítJa a nagykereske­delem raktáraiba, vagy 48 órán belül postára adja. Ha mégis megtörténne, hogy „megöregszik" valamelyik kávéfajta, azt rögtön má­sodosztályúvá minősitik, és olcsóbban árusítják. A vállalatnál, amelynek környékét is a pörkölt kávé illata lengi körül, azt tart­ják, hogy az az igazán jó dupla, amelyben „megáll még a kanál is". S hogy lé­tezik Ilyen, erről fehér asz­tal mellett meggyőződhettek a szegedi vendégek is. Ch. A. csodálták meg az egyik au­tomatán. Valamennyiük tet­szését elnyerte a sárga, műanyag-importból szárma­zó — dobozba csomagolt 35 dekagrammos Rió. ízléses­nek találták a magyar fém­dobozos Omnlát is. A szegediek számtalan kérdést tettek fel, érdeklőd­tek a gyár nyereségrészese­déséről, és arról is, hogy a rágcsálók megdézsmáljék-e a kávét éppúgy, mint a ga­bonát. Sok értékes tanács­csal is gazdagabbak lettek: megtudták, hogy nem az egészen frissen pörkölt ká­vé a legzamatosabb, hanem da az ország legkülönfélébb litikal-értelmlrtgt vezetőinek jelentős része. Ennél is fon­tosabb azonban az a szerep, amelyet a több nyelvű buda­pesti munkásmozgalom a városegyesítéstől az első vi­lágháborúig a Duna-völgyi proletariátus testvériségének kialakításában, az egymásra utaltság és sorsközösség tu­datának kialakításában ját­szott. A Magyar Tanácsköz­társaság hadseregében szá­mos szomszéd nép fia ott harcolt; a soviniszta uszítás ellenére, a szomszéd népek munkásosztálya a mi forra­dalmi harcunkat a magáénak is érezte, s a Tanácsköztár­saság bukása után az üldö­zött magyar forradalmárok­nak menedéket adott; a Horthy-fasizmus huszonöt éve során a magyar haladás központjai és orgánumai gyakran a szomszéd népek munkásmozgalmának védel­mében alakulhattak kl. Mindezek megalapozásához tisztességgel járult hozzá a budapesti munkásmozgalom internacionalizmusa. s legtávolabbi vidékeiről, a nagybirtok árnyékában ki­alakuló legszegényebb zsel­lérrétegből. A városi élet, a nagyipar ezt a heterogén so­kaságot szervezett tömeggé formálta. A kormány és a városvezetés Igyekezett ugyan a sűrűsödő forradalmi ve­szélyt csökkenteni azzal, hogy a Budapesten dolgozó töme­gek Jelentős részét a városi életből kirekesztette, közjo­gilag is. közigazgatásilag ls. Évtizedeken át ellenállt, pél­dául, a többször is fölmerült Nagy-Budapest tervnek. A város lakosságának óriási képpen a munkások, a bér. bői élők és a nehéz körül­mények között dolgozó kis­polgárok adták. Ez a tömeg a századforduló táján egyre jobban radikallzálódott, s a szocializmus jegyében egyre határozottabb programmal föllépő politikai erővé vált A századelőtől, de különö­sen az 1806-ös orosz forra­dalomtól kezdve Budapest a nyílt osztályharc színtere lett Amikor a XVII. század vé­gén az egyesült keresztény hadak Budát és Pestet a tö­rököktől visszafoglalták, úgyszólván lakatlan romhal­maz maradt itt. A benépesí­tés sorén a Habsburgok bi­rodalmi terveiknek megfe­lelően akarták létrehozni az új városokat. Budán és Pes­ten csak német anyanyelvű, katolikus személy kaphatott letelepedési engedélyt, ház­helyet, polgárjogot. És csodá­latos módon, alig száz évvel az újratelepítés után Buda és Pest, de különösen az utób­bi, a magyar nemzeti újjá­születés központja lett. Köz­pontja volt az első, még el­szigetelt polgári forradalmi kísérletnek, a Martinovics­féle összeesküvésnek. Köz­pontja volt a XIX. század eleji reformmozgalmaknak, s ez utóbbiban már a nemzeti nyelv jogáért és szépítéséért, a nemzeti kultúra felemelé­séért folytatott küzdelemnek is. A német városból a pol­gári forradalom és Szabad­ságharc során, az azt követő nemzeti ellenállásban, kivált pedig a városegyesítést kö­vető gazdasági fejlődésben és politikai küzdelmekben vég­képpen magyar város, még­hozzá a nemzet életében fő­szerepet vivő magyar város lett. És ebben nemcsak a nagyvárosi élet törvénysze­rűségei játszanak közre; nemcsak az a tény, hogy itt az ország fővárosa, tehát itt alakultak ki a magyar ál­lamiságnak és az egész ma­gyar szellemiségnek orszá­gos hatósugarú gócai. A nem­zet életében főszerepet je­lentő magyar városról min­denekelőtt abban az értelem­ben beszélhetünk, hogy itt sűrűsödtek leginkább az ak­kori magyar élet égető prob­lémái, s itt alakult ki legvi­lágosabban az a történelmi program és legkoncentrúl­tabban az az erő, amely ezeknek a problémáknak a megoldására alkalmas. Ám ezzel egyidőben Bu­dapesten alakult ki a leg­nemzetközibb magyarországi gócpont is. Két értelemben. Egyrészt, mint minden or­szágban a főváros, Magyar­országon is Budapest lett a világgal való érintkezésnek 1918—19 bebizonyította, hogy a magyar forradalom kiindulópontja és főereje: Budapest. Horthynak min­den oka megvolt rá, hogy féljen Budapesttől, amelyet — a történelem színe előtt igen megtisztelő módon — „bűnös városnak" nevezett. A fasizmus mindent elköveteti, hogy Budapestet az országtól elszigetelje, az országot a fő­várossal mintegy szembeál­lítsa. Ez a szemlélet a fel­színen elég sokáig fertőzött. De hogy mélyre nem tudott hatni, annak bizonyítéka, hogy Budapest 1944—45-ös tragédiáját az egész magyar nép milyen mélyen átérezte, ahogyan a fölszabadulás után az egész ország a fő­város megsegítésére sietett, s Budapest újjáépítésére a bu­dapestiekkel összefogott. Mert Budapest nem egyszerűen a budapestieké, Budapest az országé. S hogy ez mennyire nemcsak tudati, hanem ér­zelmi élmény országunkban: meg kell néznünk, hogy egy­egy budapesti Intézmény föl­avatását követően — mint például az utolsó lerombolt budapesti Duna-hídnak, azEr­zsébet-hídnak helyreállítása után, vagy a Metró első sza­kaszúnak megnyitása után — milyen zarándoklat indul a fővárosba hazánk minden tá­járól. Ügy gondoljuk, hogy — különösen u szocialista épí­tésben vállalt szerepével, gazdasági és kulturális tevé­kenységével — Budapest né­pe ezt a megható szeretetet erőihez képest az ország né­pének tettekkel viszonozza. A főváros centenáriuma: országos esemény. De jelen­tős európai eseménnyé is vált azáltftl, hogy ez alka­lomból itt gyűlnek össze és folytatnak közös problémáik­ról megbeszéléseket Európa fővárosainak polgármesterei. Ez az első ilyen találkozó, re­mélhető, hogy ennek folyta­tása is lesz. És remélhető, hogy Budapest, amely az utóbbi Időben többször volt színhelye az európai béke ér­dekében tett kezdeményező lépéseknek, ezzel a polgár­mesteri találkozóval is jól szolgálhatja földrészünk bé­kéjének és biztonságának ügyét. MESTERHÁZI LAJOS 4 l »

Next

/
Thumbnails
Contents