Délmagyarország, 1972. szeptember (62. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-16 / 219. szám

SZOMBAT, 1972. SZEPTEMBER 16. A munkaverseny és a brigádmozgalom k * v* »í N' '' . » "hm • - ~ ' .rtS-ü"®* - - * M - s > v ^m^mmm A tervben négy családlátogatás szerepelt. A „nem dolgozó", a „háztartásbeli" sokgyermekes anyákról akartam írni. Úgy indultam, hogy utam első állomása lesz Kószóék lakása. Ott ragadtam. Más is így járt volna. Valami különleges „közegbe" pottyantam, olyasmivel találkoztam, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Az járt a fejemben, hogy egy szigetre találtam a tengerben. AZ APRÖNÉP Mindjárt az első percek meglepetést hoztak. Mert váratlanul, kéretlenül érkeztem, mégis úgy fogadtak, mintha oda születtem volna, egynek a sok közül. Nem kérdezgették, miért róluk, hova, hogyan, nem jöttek zavarba, nem méregettek, mint idegen betolakodót, nem vezettük a szép szobába, és nem mondták: nincs időm. Legbelül ez utóbbira számítottam. Kószó Gézáné helyében egészen biztosan ezt tettem volna Igaz „csak" hat gyerek volt otthon, kettő még iskolában. — A kapu nehezen nyílik, de nem is baj. Legalább nem tudnak kimenni az utcára a kisebbek — mondja, miközben kiszabadul a három apróság gyűrűjéből. Nem mentegetőzik, csak megjegyzi, hogy tudjam. Kezet nyújt, azt mondja, jókor jöttem. Felébredt a legkisebb, meg kell etetni, közben lehet beszélgetni. Az udvaron kocsi, benne a négyhetes baba. A nyolcadik gyerek, Gabriellának hívják. A legnagyobb Éva, 11 éves. Ö hozza be a pólyást, szakszerű mozdulattal nyújtja anyjának. Mögötte betódul az aprónép. Az ötödikes Géza az élen, karjába, lábába csimpaszkodva három teljesen egyforma, göndör, szőke fej: a négyéves Anikó, Tibi, egy évvel fiatalabb, Zita, másfél éves. Körbeállják az idegent, három kék szempár, azt sem tudom, melyiket nézzem. — Később bejöhettek, mo6t etetjük Gabriellát. A nagyfiúra csak rá kell nézni, máris terelgeti kifelé a testvéreit. ö az ügyeletes felügyelő. Az udvaron pillanatok alatt visszatalálnak a régi kerékvágásba, azaz a keréktologatásba. Egy régi gyerekkocsi alvázát vonszolják föl-alá, nagy-nagy gyönyörűséggel, Géza mindenre figyelő vezényletével. — Nem szenvednek az egyedülléttől — nevet Kószóné. — Persze egy kis baj van, mert Éva után a három fiú jött, így neki nem volt lánypajtása. A négy kisebb között meg Tibi az egyetlen fiú, ő van magányra ítélve. — Hát itt nemcsak játszani kell — kottyant bele a beszélgetésbe a legidősebb, Éva, — Tessék elképzelni, tegnap már ki is próbáltam és nem felejtettem el. Tisztába tettem a Gabriellát. Ö a pótmama. Tud főzni, mosni, takarítani, megeteti a kisebbeket. „Amikor anyunak kórházba kell menni, nyugodtan itt hagyhat mindent." — A tanulás? Nem zavarnak a többiek? — Az idén elhatároztam, hogy kitűnő leszek. Tavaly 4,6 voltam. Zavarnak? Amikor apu kiküldi őket, hogy verset tanulok, nem fog a fejem. Nem szeretek én egyedül lenni, a társaságot szeretem. Éva keszéd közben izegmozog, gesztikulál, eleven, mint a gyík. Érdekes ellentét van gyerekes mozgékonysága és felnőttes mondókája között. Anyja mosolyog, hagyja, hogy kibontakozzon. — Sokat segítenek. De hát, hogy is lehetne másképp? Nem bírná az ember. FOGLALKOZÁSA: ANYA így lehet? — kérdezem magamtól és nem győzöm bámulni Kószóné fiatalos arcát. Nem látszik rajta a sok szülés. Harminchárom éves. A férje is. Tizenhárom évvel ezelőtt házasodtak össze. — Az a legrosszabb, amikor betegek a gyerekek. Bölcsődébe, óvodába nem vittem őket, hiszen itthon vagyok, de az iskolából hazahozzák a betegségeket. Olyankor aztán mind átesik rajta, és nekem rengeteg dolgom van velük. De hát — ez a munkám. Tudja, mikor öszszeházasodtunk, már akkor gondoltam, hogy sok gyerekünk lesz. Féltem is egy kicsit, pedig ennyire igazán nem számítottam. De ha újra kezdhetném, azt hiszem, ezt választanám. Nem is képzeli, milyen aranyosak tudnak lenni. Este a legjobb, amikor mindenki itthon van. Totyognék körülöttem a kisebbek, megbeszélik a napot a nagyobbak egymással, vagy az apjukkal. Mire mindet lefektetem, úgy zuhanok az ágyba. Szerencsére egészséges voltam mindig. Orvos nemigen látott, legfeljebb a nőgyógyász. A kórházba is csak az utolsó pillanatban megyek, amikor már biztosan tudom, hogy szülni fogok. Kószóné nem tudja, mi a pihenés. Foglalkozása: anya. Ebben a munkakörben n^m lehet lazítani, holnapra halasztani, szabadságot kérni. Dolgozni kell, gondoskodni, aggódni, beosztani. — A férjem régebben _ szépen keresett. Még a házasságunk előtt uránbányában dolgozott Pécsett. Ott kapta a bajt, műtötték a lábát, de azóta sem jött teljesen rendbe. Most 2100 forintot keres, gázszerelő, de ért mindenhez. Szerencsénkre, különben nem lakhatnánk ilyen lakásban. A lakás: három szoba, egy kis kuckó a gyerekeknek tanulásra, konyha, fürdőszoba, nagy előszoba. Hat éve vették, rossz állapotban volt. Minden évben építettek hozzá valamit. Most parkettásak a szobák, új a konyhabútor, bent van a víz meg a gáz. — Az idén volt a legnagyobb munka. A férjem ki is merült, az orvos kiírta, pihenjen. Még jó, hogy nem akkor, amikor én is beteg voltam. — Hogyan lehet ennyi pénzből nyolc gyereket nevelni és még építkezni is? — Nehezen. De nem éppen ennyi a pénz, hozzájön a családi pótlék, én is kapom a 600 forintot. Hat évvel ezelőtt egy ideig dolgoztam. A ruhát örökölik egymástól a gyerekek. Az építkezésnél meg csak az anyagra költöttünk. Megvagyunk. — Nem akar visszamenni a gyárba, ha nagyobbak lesznek a gyerekek? — Nem is tudom. A gyárban mindig csak az órát néztem. Négy gyerek várt itthon. És hát... az ember mindig azt hallja, nincs elég hely a bölcsődében meg az óvodában. Nehezen is szoknának bele. A pénz pedig kellene. Majd meglátom. Hangosan gondolkodik, érezni, hogy nem sokat beszéltek még erről. Idegen terület, nem az ő világa. Gyerekágy mellett érzi jól magát, nem a gépnél. Meg az udvaron, a száradó pelenkatömeg alatt, ölében a csecsemővel, előtte a hároméves Tibivel, akinek éppen „mondókát" tanít. Sulyok Erzsébet P

ártunk központi bizottsága a múlt év decemberében határozatot hozott a szocialista munkaverseny ás a szocialista brigádmozgalom továbbfejlesztéséről, megújításáról. A feladat eredményes végrehajtása sokoldalú szervező és ellenőrző munkát kíván a gazdaságvezetőktől, a pártszervezetektől, a KISZ- és a szakszervezeti szervektől egyaránt. A városi pártbizottság legutóbbi ülésén a központi bizottság határozata alapján értékelte e mozgalom üzemeinkben elért eredményeit, és feltárta ellenmondásait is; helyi viszonyainkból kiindulva pedig pártszervezeteink számára a főbb tennivalókat is meghatározta. Ezek alapján az a feladatunk, hogy együttes erővel megújítsuk e jelentős mozgalmat, további fellendüléséről gondoskodjunk. A szocialista brigádmozgalom az elmúlt 10 évben szemlátomást fejlődött, és komoly eredményeket ért el Szegeden. A termelés, a szolgáltatás és a kereskedelem legkülönbözőbb egységeiben létrejöttek, szervezetileg megerősödtek a megtisztelő címért dolgozó vagy a szocialista címet már kiérdemelt brigádok. A legutóbbi felmérés adatai szerint 1791 brigád dolgozik napjainkban az üzemekben; a dolgozóknak mintegy 29 százaléka tömörült brigádokba. Ez az arány az országosan kialakult helyzet alapján ítélve elfogadható. A különböző termelési ágazatok között a szervezettség azonban lényegesen eltérő. Kiemelkedően jó a nehézipari és gépipari üzemekben a brigádokba tömörült dolgozók aránya, hiszen eléri az összdolgozók 44 százalékát, a könnyűipari, az élelmiszeripari üzemekben és a kereskedelemben kialakult szervezettség is jónak értékelhető: az ott dolgozók 37—39 százaléka dolgozik brigádokban. Az építőiparban, a közlekedésben és a tanácsi iparban kialakult helyzet viszont nem kielégítő. Különösen gyenge a munkaverseny és brigádmozgalom szervezete az ipari szövetkezetekben . A mozgalom fejlődésében felismerhető, kétségtelenül nagy eredmények mellett néhány nem kívánatos jelenséget is tapasztalhatunk. A brigádok több mint negyedrésze nem ért el eddig semmilyen kitüntető fokozatot, további negyedrészük pedig a legalacsonyabb, a zöldkoszorús fokozatot szerezte meg. Számunkra azt tanúsítja ez, hogy sem a gazdaságvezetés, sem pedig az üzemi társadalmi szervek nem fordított kellő figyelmet, és nem adtak megfelelő támogatást a meglevő brigádoknak. Elmaradt a velük való rendszeres foglalkozás, hiányos és rendszertelen volt tevékenységük értékelése az elmúlt években. Ellentmondásos a brigádmozgalom fejlődésében az is, hogy a régi, nagy múltra visszatekintő, ezüst vagy arany koszorús jelvényt kiérdemelt brigádok száma és aránya kevés. A helyzet kedvezőtien alakulásához tapasztalataink szerint hozzájárult az elmúlt évek nagyfokú munkaerő-vándorlása. A vállalatokon belül történt sorozatos munkaerő-átcsoportosítások is gátolták a brigádmozgalom fejlődését. Ezek együttes hatására a brigádok egy része felbomlott, az újjászerveződött brigádoknak pedig mindig elölről kellett kezdeni a kitüntető cím elnyeréséért folytatott tevékenységet. A szocialista brigádok önmaguk által kitűzött vállalásai szinte kivétel nélkül hármas célt tartalmaznak. A termeléssel, tanulással-önképzéssel és az emberi kapcsolatok sokoldalú fejlesztésével foglalkoznak. Ezek közül legjelentősebbek a termeléssel kapcsolatos vállalások. Ez a mozgalom több is ennél, hiszen keretet biztosít a szocialista tudat és erkölcs fejlesztése számára. A szocialista munkaverseny és a brigádmozgalom fejlődésében csúcsot jelentett mindig valamilyen jelentősebb történelmi évforduló vagy társadalmi esemény. Ilyen volt a felszabadulásunk negyedszázados évfordulójának tiszteletére indult verseny hatása. Ide kell sorolni azt a jelentős fellendülést is, melyet a pártkongresszusokra való felkészülés váltott ki. A termelési vállalások iparáganként, sőt vállalatonként is igen eltérőek a termelés sajátosságai miatt. Elsősorban a mennyiségi vállalások vannak előtérben a Konzervgyárban és a Szalámigyárban. A minőség javításával kapcsolatos célokat tűzték maguk elé a brigádok a Kéziszerszámgyárban, a Kábelgyárban és a Vasöntödében. A vállalások eredményei legtöbb helyen forintban is kimutathatók. Egyértelműen látszik, hogy mennyivel növelik a vállalati eredményt. Vannak viszont vállalatok, ahol a termelés adottságai folytán nem különíthetők el egyértelműen a munkaverseny hatására létrejött gazdasági eredmények. Ennek ellenére kedvező a hatása a munkafegyelem javítására, a vállalati eredmény növelésére. A termelést segítő vállalások mellet a brigádok szinte kivétel nélkül a tainulásönképzés valamilyen formáját is programjukba viszik. A képzés iránti nagyfokú érdeklődést fejezi ki, hogy a nehéz- és gépipari üzemeinkben a brigádtagok csaknem 70 százaléka vesz részt állami, szakmai, vagy politikai oktatásban. Más iparágakban, bár nem ilyen magas az érleklődési arány, a tanulás és önképzés valamilyen formáját a brigádba tömörült tagok nagyobb része magáévá tette. A politikai oktatás mellett a részt vevők zöme rövid távú szakmai tanfolyamokon, vagy más továbbképzéseken bővíti ismereteit. Ezek a tanfolyamok azt szolgálják, hogy a technika és a technológia fejlődésével lépést tudjanak tartani. Megismerik az új eljárásokat. Ennek alapján még magasabb termelési célokat tűzhetnek maguk elé. A kulturális önképzés szinté'elterjedt a mozgalomban, s formája igen változatos. Népszerű az olvasópályázatokon való részvétel, a különböző rendezvényeken való egyéni vagy csoportos megjelenés. így ad megfelelő keretet a brigádmozgalom a szocialista gondolkozás és magatartás fejlesztéséhez, a politikai és szakmai ismeretek bővítéséhez. A brigádok nagy gondot fordítanak arra, hogy a brigádtagok emberi kapcsolata munkán kívül is sokoldalú, elvtársi és baráti legyen. Egymás segítése terén a szocialista együttműködés fejlesztésében igen figyelemreméltó gyakorlatot tapasztalhatunk. Mindennapi. hogy brigádtársuk gondjainak megoldásához segítséget nyújtanak. Ezek mellett önzetlenül végeznek iskolákban, óvodákban, szociális otthonok, ban, köztereken javító, karbantartó munkákat. Más esetekben rászorulók segítését, gondozását végzik hosszú időn át. A szocialista brigádok egy-egy társadalmi akció során is példamutatók. kezdeményezők, élen járók. A kommunista műszakok szervezésében elsősorban rájuk, az ő munkájukra lehet számítani. A

termelés, a tanulás, az egymás iránti megbecsülés fejlesztésének lendítője, széles társadalmi alapja tehát üzemeinkben a szocialista brigádmozgalom. Ezeket a kedvező hatásokat felismerve kell pártszervezeteinknek, üzemi szakszervezeteinknek és a gazdaságvezetésnek a munkaterületük helyzetéből adódó eszközökkel segíteni a szocialista munkaverseny és a szocialista brigádmozgalom fellendülését, megújítását. Dr. VARGA DEZSŐ Elismerés a jó munkáért Tanácsülés Mórahalmon A községi tanácsok hivatali szervei egyrészt az államigazgatás hálózatának fontos láncszemei, másrészről viszont a lakosság és a település érdekeit kell következetesen szolgálniok. E két, párhuzamosan futó és egymást kiegészítő feladatból következik, hogy a tanácsülés a lakossági képviselet legfőbb szerveként időnként ellenőrizze, menynyire felel meg feladatának a hivatali apparátus. Tegnap délelőtt Mórahalmon, a nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága, szakigazgatási szerve és a község megyei tanácstagja adott számot eddigi munkájáról a tanácsnak. A végrehajtó bizottság tevékenységéről megállapította a tanácsülés, hogy irányító és szervező munkáját jól látja el, a község valamennyi szervével és intézményével gyümölcsöző együttműködést sikerült kialakítania. A hivatali aprómunkát végző szakigazgatási szerv naponként áll személyes kapcsolatban a lakossággal, a tanács munkáját a választók leginkább itt szerzett tapasztalataik alapján ítélik meg. A tanácsülés véleménye szerint a hivatali apparátus mindig szolgálatkész, gyors és pontos ügyintézés jellemző rá. Felelősségteljes, lelkiismeretes munkájának számbeli bizonyítéka, hogy évenként átlagosan 900 ügyet zárnak le tanácsi határozattal, ebből mindössze 25 esetben került sor fellebbezésre és csupán 8 határozatot kellett módosítaniok a már sodíokú hatóság döntése alapján. A községi tanács tevékenysége akkor teljes, ha a hozzá tartozó intézmények is jól végzik feladatukat. Részletesen elemezte a tegnapi tanácsülés az iskolák, a művelődési ház, a könyvtár, az egészségügyi szolgálat, a bölcsőde és az önkéntes tűzoltó testület munkáját is. A művelődési ház élére Szabó Vilmos személyében új, főállású igazgatót nevezett ki. A megyei tanácstagot az új tanácstörvény szerint a községi tanács választja, végzett munkájáról itt is számadással tartozik. Muskó Jenő átfogó képet adott a megyei tanács tevékenységéről, és beszámolt az egészségügyi állandó bizottságban végzett munkájáról. Ghanai miniszter Budapesten Dr. Timár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese péntek délelőtt hivatalában fogadta Kwame Baah őrnagyot, Ghana föld- és bányaügyi miniszterét, a nemzeti újjászületés tanácsának tagját. Az eszmecserén részt veit dr. Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes és Gilbert Kodzo Alipui, a Ghanai Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője is. Az eszmecserén dr. Timár Mátyás és Kwame Baah miniszter egyaránt kifejtette, hogy még további lehetőségek vannak a két ország kapcsolatainak fejlesztésére, s mindkét ország az együttműködés fokozását kívánja. i K t