Délmagyarország, 1972. augusztus (62. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-13 / 190. szám

2 . VASÁRNAP, 1972. AUGUSZTUS II Külpolitikai REFLEKTOR Éppen fél esztendővel ezelőtt, február első napjaiban jártam a VDK-ba látogató magyar párt- és kormánykül­döttség kíséretében, a Ha Long öböl partján fekvő Hongai­ban. Jellegzetes bányaváros, lakosai a környék kincsét, a világ talán legnagyobb kalóriatartalmú antracitját terme­lik ki. A hongaiak akkor a Holdújévre készültek, munka után szeretteiknek készítettek meglepetésként szolgáló ajándékokat és illatos daovlrágok csokrai borították el a fő közlekedési eszközül szolgáló kerékpárok csomagtartóit. Drámai j eteniós Miért idézem fel ezt a látszólag személyes emléket, fél év távlatából — egy heti külpolitikai összefoglaló kereté­ben? Mert a hét közepén a VDK Külügyminisztériuma tö­mörségében is drámai jelentést tett közzé, hogy a folya­matos bombázások ^áprilisban történt felújítása óta, a több mint huszonhatezer bevetésben támadó amerikai repülő­gépek milyen pusztulást Idéztek elő. A légiháború totális voltára mutat rá, hogy öt várost teljesen elpusztítottak, s ezek közé tartozik „személyes ismerősünk": Hongai is. Le­het-e ilyenkor másra gondolni, minthogy mi lett azoknak sorsa, akik az újévi ajándékokat készítettek, portájukat csinosították, s annyira szerették szép városukat... A Vietnamból érkező jelentések még inkább fokozzák n szolidaritást és az Egyesült Államok politikájának elíté­lését. Erősödik a háborús kalandokkal szembenálló Ame­rika is. Jane Fonda útjáról nagy terjedelemben tudósított a világsajtó, de ugyanakkor Hanoiban járt, egy tekinté­lyes nemzetközi bizottság tagjaként, Ramsey Clark is. A név joggal ismerős: Clark d Johnson-kormányzat Igazság­ügyi minisztere volt Abban az időben maga is a katonai megoldást tartotta célravezetőnek, most viszont saját ta­pasztalatai alapján az ellenkezőjére kellett rádöbbennie. Választási közjáték az USA-ban Javítja a háborúellenes erők helyzetét, hogy végre le­zárult a Demokrata Párt alelnökjelölti válsága, s a több­szöri ideggyógyászati kezelés miatt erősen bírált Eagleton helyett Kennedy sógora, Schriver fut McGovern párjaként. A „választási erzékenység" jellemezte azt a közjátékot, ami a washingtoni kongresszusban a SALT-egyezmé­nyekkel kapcsolatban játszódott le. A demokrata szélső­jobbszárnyhoz tartozó Jackson szenátor, akit közismerten ipari komplexumhoz, különböző módosításokat terjesztett elő a szovjet—amerikai SALT megállapodások ratifikála­szoros kapcsolatok fűznek a Pentagonhoz, s a katonai­si vitája során. A vita lényege abban állt, hogy értelme­zésekkel és módosításokkal a SALT kompromisszumot szerették volna az amerikai héják javára fordítani. Csak­hogy ez megkérdőjelezte volna az egész egyezményt, ame­lyet viszont Nixon külpolitikája egyik telentős eredmé­nyeként állított be. A washingtoni kongresszus végül is a módosítások nélküli eredeti szöveggel szavazta meg a moszkvai megállapodást. Szovjet Javaslattervezet A lassan közelgő ősznek nemcsak a helyenként már sárguló levelek, hanem a héten megszaporodott ENSZ­lüradások is előhírnökei. Üj problémaként terjesztettek elő egy szovjet javaslattervezetet, amely indítványozza, hogy a mesterséges holdak segítségével történő televí­ziós közvetítéseket ne lehessen a légkör rontására, a béke és az együttműködés ellen felhasználni. Valóban indokolt kívánság: a technika páratlan fejlődése ne a feszültség, hanem a közeledés jegyében álljon. Waldheim ENSZ-főtitkárt aligha lehetne bírálni azért, hogy nem szorgalmas utazó, de hát ez tisztségéhez tartozik. A héten a pekingi útnak vágott neki, Kínába lá­togató első ENSZ-főtitkárként. Remélhető, hogy útja Kí­nának a világszervezetben való konstruktív részvételének irányába hat majd. Etekintetben nem éppen biztató, hogy a Biztonsági Tanácsban egyedül Kína foglalt állást a Bengál Népköztársaság ENSZ-felvételi kérelmének megtárgyalása ellen. Bangla Deshnek, a világ hetedik leg­nagyobb lélekszámú országának kirekesztése az ENSZ­szervezetből oktalanság lenne, s különösképpen kár, h.a éppen olyan állam vélekedik így, amelyet hosszú időn át megfosztottak törvényes képviseletétől... A BT-állásfoglalás érvényben van Változatlan élénkség uralkodik az ENSZ-palota 38. emeletén is, ahol Gunnar Jarring ENSZ-közvetítő egyip­tomi, jordániai és izraeli diplomatákkal tárgyalt. Mini­vihar tört ki egy újabb Waldheim-nyilatkozat körül, amely szerint öt évvel a Biztonsági Tanács döntése után a határozatot oly módon kellene pontosítani, hogy ne le­hessen azt önkényesen értelmezni. Az utólagos hozzáfű­zés hangsúlyozta: a BT állásfoglalása továbbra is érvény­ben van — voltak ugyanis, akik azt a következtetést vonták le, hogy az túlhaladott lenne — sőt éppenséggel a határozat eredeti szellemét szükséges megerősíteni. A kibontakozás egyik kulcskérdése azonban az arab világ belső frontjainak tisztázódása, ahol túlontúl 60k a kérdő­jel. Különös érdeklődést keltett a héten a Szadatnak küldött Brezsnyev-üzenet bejelentése is. Ennek az ok­mánynak azonban csupán a ténye ismert, a tartalma még nem... Réti Ervin Bcfcjczödött a georgetowni tanácskozás #Georgetown (AKP. MTI) Az el nem kötelezett or­szágok külügyminisztereinek Georgetown-i értekezletet szombatig meghosszabbítot­ták, mert a pénteki plenáris 'ülésen nem tudták befelez ni a napirenden szereplő kérdések megvitatását. A külügyminiszterek szomba­ton hagyják jóvá.azokat a politikai határozattervezete­ket, amelyek az el nem kö­telezettek világpolitikában betöltött szereltet, az ágresz­szió, a gyarmatosítás és a neokolonializmus kérdéseit tárgyalják. Kekkonen a Szovjetunióban • Helsinki (MTI) A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének és a szovjet kormány meghívásá­ra szombaton nemhivatalos látogatásra a , Szovjetunióba utazott Urho Kaleva Kekko­nen, finn köztársasági elnök. Konzultáció # Kairó (MTI) Szombaton visszaérkezett Kairóba Jehia Abdel Káder, Egyiptom moszkvai nagykö­vete, hogy országa vezetői­vel az egyiptomi—szovjet kapcsolatokról konzultáljon. Merényletkísérlet Nixon ellen? 0 New York (UPI, Reuter, AFP, MTI) A New York-i rendőrség „Nixon elnök meggyilkolá­sára szőtt összeesküvés" vád­jával pénteken letartóztatott egy 27 éves fiatalember. Óva­dékát ötszázezer dollárban állapították meg és első ki­hallgatását augusztus 21-re tűzték ki. A rendőrség bejelentése szerint a fiatalembert, And­rew Toppingot a New York-i Central parkban éppen ak­kor érték tetten, apiikor egy bérgyilkosként jelentkező FBI-ügynöknek ezer dollárt adott át azzal, hogy gyilkol­ja meg Nixon elnököt. Top­ping állítólag kihallgatást kért egy héttel ezelőtt az elnöktől, s a hatóságok — úgymond — a kihallgatással kapcsolatos rutinjnegfigyelés nyomán leplezték le az ügyet. Hamarjában előke­rült egy tanú, aki azt állít­ja, hogy Topping már be­szélt neki a merényletről és kérdezte tőle, tud-e egy meg­bízható bérgyilkost. A rendőrség közlése sze­rint Topping kiszolgált ka­tona és „jobboldali radiká­lis". A rendőrségi közlés­ből az is kiderült, hogy Top­ping felesége alig három héttel ezelőtt, július 26-án rejtélyes körülmények között meghalt — úgy mondják, hogy öngyilkos lett. A fe­leség halála körülményeinek kivizsgálása „ során Top­pingnál távcsöves puskát és több kézifegyvert találtak. Nemzetközi bizottság megállapítása: • * ' Tény a VDK gátjainak bombázása Heves harcok Saigon térségében 0 Hanoi (MTI) Pénteken este sajtókonfe­renciát rendezett Hanoiban az amerikai háborús bűnö­ket kivizsgáló nemzetközi bizottság Vietnamban tar­tózkodó küldöttsége. Gorán Franck, a nemzet­közi bizottság főtitkára, svéd ügyvéd kijelentette, hogy az Egyesült Államok­nak nincs joga bombázni a Vietnami Demokratikus Köz­társaságot. A nemzetközi jog rendelkezései arra kötelezik az amerikai kormányt, hogy feltétel nélkül szüntesse meg vietnami háborúját, vonja meg támogatását a ' Thieu­rendszertől, mert minden népnek joga saját sorsának intézése. Sean Mac Bride, az Ir Köztársaság volt külügymi­nisztere a bizottság rendel­kezésére bocsátott dokumen­tumok áttanulmányozása és a helyszíni vizsgálatokon lá­tottak alapján megállapítot­ta: az amerikai bombatáma­dások a VDK ellen szándé­kosak és előre megfontoltak, s azokat semmivel sem le­het igazolni. A lebombázott obejktumok életfontosságú­ak a polgári lakosság szá­mára, így a bombázás kö­vetkezménye katatsztrófális lehet a folyók vízszintjének emelkedése esetén. A meg­semmisült objektumok sok helyütt helyreállíthatatla­nok, s a helyreállítást egyébként is gátolja az ál­landó bombázás. Letagadha­tatlan tény a gátak tudatos megrongálása. A gátakat több olyan helyen bombáz­ták, ahol még út sem vezet, hadiszállítás a vízen sem folyik, és a környéknek nincs katonai jelentősége • Ramsey Clark amerikai jogász, Johnson volt igaz­ságügy-minisztere arról be­szélt, hogy a VDK-ban tett utazásai jó benyomást tettek rá. Minden dokumentumot a bizottság rendelkezésére bo­csátottak. A nemzetközi bizottság küldöttsége szombaton el­utazott Hanoiból. # Hanoi, Saigon (UPI, AFP, MTI) A dél-vietnami hazafiak Da Nang támaszpontja el­len indított nagyszabású tá­madásáról közöltek jelen­tést a hírügynökségek. A hazafiak itt súlyos vesztesé­geket okoztak az ellenség­nek csakúgy, mint a fővá­ros, Saigon közelében, ahol három kisebb katonai bázist támadtak meg. A felszaba­dító erők szombatra virra­dóra ágyúkkal lőtték Lat Khe támaszpontot. Salvador Allendo külföldi utazása Szovjetunió, Kuba, Mexikó # Santiago (Reuter. MTI) chilei köztársasági elnök ok­A Reuter hírügynökség a tóberben külföldi útra Indul, külügyminisztérium Ennek során ellátogat Ku­bába, Mexikóba és a Szov­jetunióba. chilei közlésére hivatkozva jelen­tette, hogy Salvador Allende, A lAfatergate­befiörés ügye Választási botrány az USA-ban — Titkos pénzalap — Az FBI diszkrét 0 Washington (MTI) Mind nagyobb port ver fel az amerikai elnökválasz­tási küzdelemben a „Water­gate-betörés" ügye. Szinte naponta kerülnek felszínre újabb bizonyítékok a De­mokrata Párt főhadiszállása ellen, június 17-én végrehaj­tott betörés rajtakapott tette­sei és a Republikánus Párt titkos választási pénzalapjá­nak kezelői közötti különös kapcsolatokról. Az FBI már csaknem két hónapja folytat nyomozást, a legnagyobb diszkrécióval kezelve az ügyet. Mégis sok olyan értesülés szivárgott ki a sajtóhoz, amely- bizo­nyítékokat szolgáltatott, hogy a betörést, valamint a tetteseknél talált elektro­nikus lehallgató és fénymá­soló berendezéseket a Re­publikánus Párt titkos vá­lasztási pénzalapjaiból fi­nanszírozták. A Washington Post érte­sülése nyomán már a múlt héten nyilvánosságra került, hogy egy április 10-i kelte­zésű, 25 ezer dollárra kiál­lított csekket egy republiká­nus gyáriparos személyesen adott át Maurice Stans volt kereskedelemügyi miniszter­nek, az elnök választási pénzalap-igazgatójának, s ez a csekk az öttagú banda ve­zérének, Bernard Barkernek a bankfolyószámláján kötött ki, további 89 ezer dollárral egyetemben* (Az öt betörő közül négy a CIA, az ame­rikai központi hírszerző ügy­nökség volt ügynöke, egyi­kük James McCord pedig a betörés pillanatában egy­személyben volt Nixon újra­választási kampánybizottsá­gának és a republikánus pártközpontnak a biztonsá­gi főnöke.) A legújabb leleplezés: a • washingtoni Evening Star jelentése szerint megállapí­tást nyert, hogy nemcsak az emiitett 25 ezer dollár, ha­nem az eddig tisztázatlan eredetű 89 ezer dollár is a republikánus pártkasszá­ból került a betörőbanda zsebébe. A héten több vezércikk sürgette Nixon elnököt, hogy teremtsen tiszta helyzetet az ügyben, amely „sötét árnyé­kot vet a demokratikus fo­lyamatra". A Fehér Ház azonban mereven elzárkózik, s a Republikánus Párt veze­tői csupán azt ismerik be apránként, amit lépésről lé­pesre nyilvánosan már bebi­zonyosodik. A titokzatos politikai be­törés sok áldozatot szedett a republikánus vezérkarban. „Személyes okokra" hivat­kozva visszavonult a magán­életbe Nixon bizalmi embere, John Mitchell volt igazság­iigyminiszter, az elnök vá­lasztási kampányigazgatója, lemondott ftugh Sloan, az elnök újraválasztás! bizott­ságának pénztárosa, nyomta­lanul eltűnt Howard Hunt, a Fehér Ház tanácsosa, aki a betörést irányító Barkert „behozta" a republikánus pártközpontba. Maurice Stans pénzalap-igazgatót napok óta „nem találja" a sajtó... Enyém, tied, miénk Amikor az Országos Takarékpénz­tár embere átadta a szövetkezeti la­kás papírjait meg az első csekktöm­böt a havi törlesztgetés megkezdésé­hez, é6 ünnepélyes torokköszörülge­tés után bejelentette, hogy harminc­évi — háromszázhatvan hónapi! — törlesztés után a lakás teljesen az enyém lesz, elnevettem magam, tűlségosan nagy idő ahhoz, hogy a Nemcsak azért, mert a harminc év túlságosan nagy idő ahhoz, hogy a végére lássak. Hanem azért is, mert ha mégis elképzeltem, hát mulatsá­gosnak képzeltem azt a vénembert, akinek az Országos Takarékpénztár jóvoltából büszkének kell lennie majd arra — 2000-ben —, hogy íme: tulajdonos. Hogy a lakás, amelyben megöregedett, teljesen az övé. Nem tudtam, de most sem tudom felfogni, miért jobb érzés azt a négy falat bámulni, amelyik telekkönyvi­leg az én nevemen szerepel, mint azt a négy falat, amelyik csak a lakó­nyilvántartó-könyvben szerepel a ne­vemen. Kérdeztem is új lakásszövet­kezeti szomszédomat, mi a véleménye erről, ám a szomszéd, akitől hasonló értetlenséget vártam, egészen másfaj­ta értetlenséggel nézett rám: — Ez nem tréfadolog, kérem — mondta. — A saját lakás mégiscsak más> A dolgot, úgy látszik, újra végig kell gondolnom. Mi ez a más? Honnan érdektelen­ségem e más iránt? S honnan sokak érzékenysége iránta? Az első kérdésre csak tudálékosan, de könnyen tudok válaszolni. Ez a más: egyfajta viszonykülönbség. Vi­szonyom egy tárgyhoz sokféle lehet, de birtoklási szempontból látszólag csak kétféle: vagy az enyém tárgya, vagy nem. Vagy tulajdonosa vagyok, vagy nem. Az előbbi lakáspélda ese­tén ez a különbség gyakorlatilag észrevehetetlen: egy lakásban ugyan­úgy lakom akkor is, ha egyszer majd az enyém lesz, mint akkor, ha soha­sem lesz az enyém. Mivelhogy gya­korlatilag az enyém. Én használom. S mert egy lakásnak az az értelme, hogy használják, ezzel én tökéletesen meg vagyok elégedve. Hogy eszmeileg ' más egy bérleti viszony, mint egy tulajdonosi viszony, ez szomszédom­nak okozhat valami birtoklási pót­örömet, engem hidegen hagy. Miért hagy hidegen? Ez a második kérdés, erre még könnyebben tudok válaszolni. Ilyen volt az iskolám, úgy látszik. Megutáltatta velem a tulaj­dont. A kollégium, amelyben a leg­személyesebb tárgyak is közösek vol­tak, amelyben az ennivaló mindig „kolkajának" (kollektív elemózsiá­nak) számított, s amelyből egymás ingében -zakójában-cipőjében pará­déztunk ki vasárnap délután a mozi­ba. (Ballagási öltözékemből, ha jól em­lékszem, csak egy zokni volt az enyém.) Es az egyetem, ahol a fran­cia felvilágosítóktól megtudtuk, hogy: „A tulajdon — lopás", Marxtól, hogy:. felhalmozott értéktöbblet, s még a szelíd Csokonaitól is, hogy: „Az

Next

/
Thumbnails
Contents