Délmagyarország, 1972. augusztus (62. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-13 / 190. szám

2 . VASÁRNAP, 1972. AUGUSZTUS II Külpolitikai REFLEKTOR Éppen fél esztendővel ezelőtt, február első napjaiban jártam a VDK-ba látogató magyar párt- és kormányküldöttség kíséretében, a Ha Long öböl partján fekvő Hongaiban. Jellegzetes bányaváros, lakosai a környék kincsét, a világ talán legnagyobb kalóriatartalmú antracitját termelik ki. A hongaiak akkor a Holdújévre készültek, munka után szeretteiknek készítettek meglepetésként szolgáló ajándékokat és illatos daovlrágok csokrai borították el a fő közlekedési eszközül szolgáló kerékpárok csomagtartóit. Drámai j eteniós Miért idézem fel ezt a látszólag személyes emléket, fél év távlatából — egy heti külpolitikai összefoglaló keretében? Mert a hét közepén a VDK Külügyminisztériuma tömörségében is drámai jelentést tett közzé, hogy a folyamatos bombázások ^áprilisban történt felújítása óta, a több mint huszonhatezer bevetésben támadó amerikai repülőgépek milyen pusztulást Idéztek elő. A légiháború totális voltára mutat rá, hogy öt várost teljesen elpusztítottak, s ezek közé tartozik „személyes ismerősünk": Hongai is. Lehet-e ilyenkor másra gondolni, minthogy mi lett azoknak sorsa, akik az újévi ajándékokat készítettek, portájukat csinosították, s annyira szerették szép városukat... A Vietnamból érkező jelentések még inkább fokozzák n szolidaritást és az Egyesült Államok politikájának elítélését. Erősödik a háborús kalandokkal szembenálló Amerika is. Jane Fonda útjáról nagy terjedelemben tudósított a világsajtó, de ugyanakkor Hanoiban járt, egy tekintélyes nemzetközi bizottság tagjaként, Ramsey Clark is. A név joggal ismerős: Clark d Johnson-kormányzat Igazságügyi minisztere volt Abban az időben maga is a katonai megoldást tartotta célravezetőnek, most viszont saját tapasztalatai alapján az ellenkezőjére kellett rádöbbennie. Választási közjáték az USA-ban Javítja a háborúellenes erők helyzetét, hogy végre lezárult a Demokrata Párt alelnökjelölti válsága, s a többszöri ideggyógyászati kezelés miatt erősen bírált Eagleton helyett Kennedy sógora, Schriver fut McGovern párjaként. A „választási erzékenység" jellemezte azt a közjátékot, ami a washingtoni kongresszusban a SALT-egyezményekkel kapcsolatban játszódott le. A demokrata szélsőjobbszárnyhoz tartozó Jackson szenátor, akit közismerten ipari komplexumhoz, különböző módosításokat terjesztett elő a szovjet—amerikai SALT megállapodások ratifikálaszoros kapcsolatok fűznek a Pentagonhoz, s a katonaisi vitája során. A vita lényege abban állt, hogy értelmezésekkel és módosításokkal a SALT kompromisszumot szerették volna az amerikai héják javára fordítani. Csakhogy ez megkérdőjelezte volna az egész egyezményt, amelyet viszont Nixon külpolitikája egyik telentős eredményeként állított be. A washingtoni kongresszus végül is a módosítások nélküli eredeti szöveggel szavazta meg a moszkvai megállapodást. Szovjet Javaslattervezet A lassan közelgő ősznek nemcsak a helyenként már sárguló levelek, hanem a héten megszaporodott ENSZlüradások is előhírnökei. Üj problémaként terjesztettek elő egy szovjet javaslattervezetet, amely indítványozza, hogy a mesterséges holdak segítségével történő televíziós közvetítéseket ne lehessen a légkör rontására, a béke és az együttműködés ellen felhasználni. Valóban indokolt kívánság: a technika páratlan fejlődése ne a feszültség, hanem a közeledés jegyében álljon. Waldheim ENSZ-főtitkárt aligha lehetne bírálni azért, hogy nem szorgalmas utazó, de hát ez tisztségéhez tartozik. A héten a pekingi útnak vágott neki, Kínába látogató első ENSZ-főtitkárként. Remélhető, hogy útja Kínának a világszervezetben való konstruktív részvételének irányába hat majd. Etekintetben nem éppen biztató, hogy a Biztonsági Tanácsban egyedül Kína foglalt állást a Bengál Népköztársaság ENSZ-felvételi kérelmének megtárgyalása ellen. Bangla Deshnek, a világ hetedik legnagyobb lélekszámú országának kirekesztése az ENSZszervezetből oktalanság lenne, s különösképpen kár, h.a éppen olyan állam vélekedik így, amelyet hosszú időn át megfosztottak törvényes képviseletétől... A BT-állásfoglalás érvényben van Változatlan élénkség uralkodik az ENSZ-palota 38. emeletén is, ahol Gunnar Jarring ENSZ-közvetítő egyiptomi, jordániai és izraeli diplomatákkal tárgyalt. Minivihar tört ki egy újabb Waldheim-nyilatkozat körül, amely szerint öt évvel a Biztonsági Tanács döntése után a határozatot oly módon kellene pontosítani, hogy ne lehessen azt önkényesen értelmezni. Az utólagos hozzáfűzés hangsúlyozta: a BT állásfoglalása továbbra is érvényben van — voltak ugyanis, akik azt a következtetést vonták le, hogy az túlhaladott lenne — sőt éppenséggel a határozat eredeti szellemét szükséges megerősíteni. A kibontakozás egyik kulcskérdése azonban az arab világ belső frontjainak tisztázódása, ahol túlontúl 60k a kérdőjel. Különös érdeklődést keltett a héten a Szadatnak küldött Brezsnyev-üzenet bejelentése is. Ennek az okmánynak azonban csupán a ténye ismert, a tartalma még nem... Réti Ervin Bcfcjczödött a georgetowni tanácskozás #Georgetown (AKP. MTI) Az el nem kötelezett országok külügyminisztereinek Georgetown-i értekezletet szombatig meghosszabbították, mert a pénteki plenáris 'ülésen nem tudták befelez ni a napirenden szereplő kérdések megvitatását. A külügyminiszterek szombaton hagyják jóvá.azokat a politikai határozattervezeteket, amelyek az el nem kötelezettek világpolitikában betöltött szereltet, az ágreszszió, a gyarmatosítás és a neokolonializmus kérdéseit tárgyalják. Kekkonen a Szovjetunióban • Helsinki (MTI) A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének és a szovjet kormány meghívására szombaton nemhivatalos látogatásra a , Szovjetunióba utazott Urho Kaleva Kekkonen, finn köztársasági elnök. Konzultáció # Kairó (MTI) Szombaton visszaérkezett Kairóba Jehia Abdel Káder, Egyiptom moszkvai nagykövete, hogy országa vezetőivel az egyiptomi—szovjet kapcsolatokról konzultáljon. Merényletkísérlet Nixon ellen? 0 New York (UPI, Reuter, AFP, MTI) A New York-i rendőrség „Nixon elnök meggyilkolására szőtt összeesküvés" vádjával pénteken letartóztatott egy 27 éves fiatalember. Óvadékát ötszázezer dollárban állapították meg és első kihallgatását augusztus 21-re tűzték ki. A rendőrség bejelentése szerint a fiatalembert, Andrew Toppingot a New York-i Central parkban éppen akkor érték tetten, apiikor egy bérgyilkosként jelentkező FBI-ügynöknek ezer dollárt adott át azzal, hogy gyilkolja meg Nixon elnököt. Topping állítólag kihallgatást kért egy héttel ezelőtt az elnöktől, s a hatóságok — úgymond — a kihallgatással kapcsolatos rutinjnegfigyelés nyomán leplezték le az ügyet. Hamarjában előkerült egy tanú, aki azt állítja, hogy Topping már beszélt neki a merényletről és kérdezte tőle, tud-e egy megbízható bérgyilkost. A rendőrség közlése szerint Topping kiszolgált katona és „jobboldali radikális". A rendőrségi közlésből az is kiderült, hogy Topping felesége alig három héttel ezelőtt, július 26-án rejtélyes körülmények között meghalt — úgy mondják, hogy öngyilkos lett. A feleség halála körülményeinek kivizsgálása „ során Toppingnál távcsöves puskát és több kézifegyvert találtak. Nemzetközi bizottság megállapítása: • * ' Tény a VDK gátjainak bombázása Heves harcok Saigon térségében 0 Hanoi (MTI) Pénteken este sajtókonferenciát rendezett Hanoiban az amerikai háborús bűnöket kivizsgáló nemzetközi bizottság Vietnamban tartózkodó küldöttsége. Gorán Franck, a nemzetközi bizottság főtitkára, svéd ügyvéd kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak nincs joga bombázni a Vietnami Demokratikus Köztársaságot. A nemzetközi jog rendelkezései arra kötelezik az amerikai kormányt, hogy feltétel nélkül szüntesse meg vietnami háborúját, vonja meg támogatását a ' Thieurendszertől, mert minden népnek joga saját sorsának intézése. Sean Mac Bride, az Ir Köztársaság volt külügyminisztere a bizottság rendelkezésére bocsátott dokumentumok áttanulmányozása és a helyszíni vizsgálatokon látottak alapján megállapította: az amerikai bombatámadások a VDK ellen szándékosak és előre megfontoltak, s azokat semmivel sem lehet igazolni. A lebombázott obejktumok életfontosságúak a polgári lakosság számára, így a bombázás következménye katatsztrófális lehet a folyók vízszintjének emelkedése esetén. A megsemmisült objektumok sok helyütt helyreállíthatatlanok, s a helyreállítást egyébként is gátolja az állandó bombázás. Letagadhatatlan tény a gátak tudatos megrongálása. A gátakat több olyan helyen bombázták, ahol még út sem vezet, hadiszállítás a vízen sem folyik, és a környéknek nincs katonai jelentősége • Ramsey Clark amerikai jogász, Johnson volt igazságügy-minisztere arról beszélt, hogy a VDK-ban tett utazásai jó benyomást tettek rá. Minden dokumentumot a bizottság rendelkezésére bocsátottak. A nemzetközi bizottság küldöttsége szombaton elutazott Hanoiból. # Hanoi, Saigon (UPI, AFP, MTI) A dél-vietnami hazafiak Da Nang támaszpontja ellen indított nagyszabású támadásáról közöltek jelentést a hírügynökségek. A hazafiak itt súlyos veszteségeket okoztak az ellenségnek csakúgy, mint a főváros, Saigon közelében, ahol három kisebb katonai bázist támadtak meg. A felszabadító erők szombatra virradóra ágyúkkal lőtték Lat Khe támaszpontot. Salvador Allendo külföldi utazása Szovjetunió, Kuba, Mexikó # Santiago (Reuter. MTI) chilei köztársasági elnök okA Reuter hírügynökség a tóberben külföldi útra Indul, külügyminisztérium Ennek során ellátogat Kubába, Mexikóba és a Szovjetunióba. chilei közlésére hivatkozva jelentette, hogy Salvador Allende, A lAfatergatebefiörés ügye Választási botrány az USA-ban — Titkos pénzalap — Az FBI diszkrét 0 Washington (MTI) Mind nagyobb port ver fel az amerikai elnökválasztási küzdelemben a „Watergate-betörés" ügye. Szinte naponta kerülnek felszínre újabb bizonyítékok a Demokrata Párt főhadiszállása ellen, június 17-én végrehajtott betörés rajtakapott tettesei és a Republikánus Párt titkos választási pénzalapjának kezelői közötti különös kapcsolatokról. Az FBI már csaknem két hónapja folytat nyomozást, a legnagyobb diszkrécióval kezelve az ügyet. Mégis sok olyan értesülés szivárgott ki a sajtóhoz, amely- bizonyítékokat szolgáltatott, hogy a betörést, valamint a tetteseknél talált elektronikus lehallgató és fénymásoló berendezéseket a Republikánus Párt titkos választási pénzalapjaiból finanszírozták. A Washington Post értesülése nyomán már a múlt héten nyilvánosságra került, hogy egy április 10-i keltezésű, 25 ezer dollárra kiállított csekket egy republikánus gyáriparos személyesen adott át Maurice Stans volt kereskedelemügyi miniszternek, az elnök választási pénzalap-igazgatójának, s ez a csekk az öttagú banda vezérének, Bernard Barkernek a bankfolyószámláján kötött ki, további 89 ezer dollárral egyetemben* (Az öt betörő közül négy a CIA, az amerikai központi hírszerző ügynökség volt ügynöke, egyikük James McCord pedig a betörés pillanatában egyszemélyben volt Nixon újraválasztási kampánybizottságának és a republikánus pártközpontnak a biztonsági főnöke.) A legújabb leleplezés: a • washingtoni Evening Star jelentése szerint megállapítást nyert, hogy nemcsak az emiitett 25 ezer dollár, hanem az eddig tisztázatlan eredetű 89 ezer dollár is a republikánus pártkasszából került a betörőbanda zsebébe. A héten több vezércikk sürgette Nixon elnököt, hogy teremtsen tiszta helyzetet az ügyben, amely „sötét árnyékot vet a demokratikus folyamatra". A Fehér Ház azonban mereven elzárkózik, s a Republikánus Párt vezetői csupán azt ismerik be apránként, amit lépésről lépesre nyilvánosan már bebizonyosodik. A titokzatos politikai betörés sok áldozatot szedett a republikánus vezérkarban. „Személyes okokra" hivatkozva visszavonult a magánéletbe Nixon bizalmi embere, John Mitchell volt igazságiigyminiszter, az elnök választási kampányigazgatója, lemondott ftugh Sloan, az elnök újraválasztás! bizottságának pénztárosa, nyomtalanul eltűnt Howard Hunt, a Fehér Ház tanácsosa, aki a betörést irányító Barkert „behozta" a republikánus pártközpontba. Maurice Stans pénzalap-igazgatót napok óta „nem találja" a sajtó... Enyém, tied, miénk Amikor az Országos Takarékpénztár embere átadta a szövetkezeti lakás papírjait meg az első csekktömböt a havi törlesztgetés megkezdéséhez, é6 ünnepélyes torokköszörülgetés után bejelentette, hogy harmincévi — háromszázhatvan hónapi! — törlesztés után a lakás teljesen az enyém lesz, elnevettem magam, tűlségosan nagy idő ahhoz, hogy a Nemcsak azért, mert a harminc év túlságosan nagy idő ahhoz, hogy a végére lássak. Hanem azért is, mert ha mégis elképzeltem, hát mulatságosnak képzeltem azt a vénembert, akinek az Országos Takarékpénztár jóvoltából büszkének kell lennie majd arra — 2000-ben —, hogy íme: tulajdonos. Hogy a lakás, amelyben megöregedett, teljesen az övé. Nem tudtam, de most sem tudom felfogni, miért jobb érzés azt a négy falat bámulni, amelyik telekkönyvileg az én nevemen szerepel, mint azt a négy falat, amelyik csak a lakónyilvántartó-könyvben szerepel a nevemen. Kérdeztem is új lakásszövetkezeti szomszédomat, mi a véleménye erről, ám a szomszéd, akitől hasonló értetlenséget vártam, egészen másfajta értetlenséggel nézett rám: — Ez nem tréfadolog, kérem — mondta. — A saját lakás mégiscsak más> A dolgot, úgy látszik, újra végig kell gondolnom. Mi ez a más? Honnan érdektelenségem e más iránt? S honnan sokak érzékenysége iránta? Az első kérdésre csak tudálékosan, de könnyen tudok válaszolni. Ez a más: egyfajta viszonykülönbség. Viszonyom egy tárgyhoz sokféle lehet, de birtoklási szempontból látszólag csak kétféle: vagy az enyém tárgya, vagy nem. Vagy tulajdonosa vagyok, vagy nem. Az előbbi lakáspélda esetén ez a különbség gyakorlatilag észrevehetetlen: egy lakásban ugyanúgy lakom akkor is, ha egyszer majd az enyém lesz, mint akkor, ha sohasem lesz az enyém. Mivelhogy gyakorlatilag az enyém. Én használom. S mert egy lakásnak az az értelme, hogy használják, ezzel én tökéletesen meg vagyok elégedve. Hogy eszmeileg ' más egy bérleti viszony, mint egy tulajdonosi viszony, ez szomszédomnak okozhat valami birtoklási pótörömet, engem hidegen hagy. Miért hagy hidegen? Ez a második kérdés, erre még könnyebben tudok válaszolni. Ilyen volt az iskolám, úgy látszik. Megutáltatta velem a tulajdont. A kollégium, amelyben a legszemélyesebb tárgyak is közösek voltak, amelyben az ennivaló mindig „kolkajának" (kollektív elemózsiának) számított, s amelyből egymás ingében -zakójában-cipőjében parádéztunk ki vasárnap délután a moziba. (Ballagási öltözékemből, ha jól emlékszem, csak egy zokni volt az enyém.) Es az egyetem, ahol a francia felvilágosítóktól megtudtuk, hogy: „A tulajdon — lopás", Marxtól, hogy:. felhalmozott értéktöbblet, s még a szelíd Csokonaitól is, hogy: „Az