Délmagyarország, 1972. augusztus (62. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-06 / 184. szám

3 VASARNAP, 1972. AUGUSZTUS «. Andrássy HA A FÁK L.OÍOS rr KINŐTTEK Amikor csókolsz mindig látom en: a csillagok hajad bokraba ülnek s szemben halkan a kiskapuk kinyiinak Halkan csikorgó kiskapunk fölött orgonaág és bodzaág közt akkor az utcanév s a házszám hogy dorombolt Bihari utca 48... A dömper szelíd erővel görgeti a téglát s a harmincéves valyogfalakat az öregárok megtelik s fölötte mint szigetelőszalag bitumenból aszfaltút csúszik át... Ha utca lesz Itt Ha utca lesz és nem a toronyházak betonalapja... Harmincéves vályog Apám öcsém meg én a kertben ásott agyaggödörböl formáltunk naponta egy-két százat ha jól ment s jó időben a nyári zápor nem gyúrta halomba es igy soronként épült az a ház akkor a legszebb nekünk az a kastély hol képzeletünk először csavargott alagutak és toronyszobák csendjét kutatva fényes fegyverben feszengő ifjú lovagok: agyaggödör s padlas fakard fapisztoly... S barátunk a szerszám ott vált alkotó eszközzé először Vályogpalotánk sokáig kibírta fáradt napokban visszatértünk hozzá szemünkre hányta mulasztásainkat kérdőre vont es számvetésre hajtott s pöriflt: „lm állok s hol vagytok ti hűtlen 1" Naponta néhány száz s így több ezer agyagvályogból fal kevéske kővel fölé tető s az élet megfért bőven e közös gonddal közös műben... Almunk attelszöbb lett és érhetóbbnek látszott míg köröttünk a szerszámok zenéltek ... A töltésen túl meg a régi bázak köszöntenek ha arra visz az utam Itt betonmellű óriások lepnek lassan biztosan egyre közelednek a dömperek mögött... S az utcanévvel egy törvényszerű újabb kor zenéjét hozza magával... Míg a fák kinőnek több lesz a hő és kevesebb a fény s aztán majd itt Is szerelmesek járnak kéz a kézben mint jártam véled én^, KIRAKATLAN KIRAKATOK H

a valamit nem vesznek jó néven, a szakemberek, az alighanem az, ha egy laikus beleszól munkájukba. Szerencsére a hozzá nem értő ember meglehetősen könnyű helyzetben van, ha olyasmiről van szó, amely az ő számára készül. Mert ha egy szakember szerint jó is a cipő, az tudja megmondani, hogy szorít-e vagy sem, aki hordja. Hasonló a helyzet a kirakatokkal is, melyeket végső soron nem a szakember számára, hanem a laikus vásárló megnyerésére rendeznek be. Ebből — laikus létemre — bátorságot merítettem, hogy néhány megjegyzést megkockáztassak Szeged nyári kirakatairól. Sokéves hagyomány Szegeden az ünnepi hetek idején rendezett nyári kirakatverseny. Jó és szép hagyomány, mindenképpen folytatásra érdemes. A versenyt a városi tanács vb kereskedelmi osztálya írja ki, s mint az köztudomású, nemcsak a szegedi kirakatrendezők vesznek részt rajta, hanem más városokból, megyékből is. A kirakatokon feltétlenül észre lehet venni a változást. Szembeszökő, hogy szebbek, színesebbek, mint év közben, jobban tagoltak, mutatósabbak. A kirakatrendezői szakma követelményeiről egy kívülálló aligha oktathatja a szakembert. A laikus sétáló és vásárló csupán saját szempontjait sorolhatja, melyek azért nem feltétlenül érdektelenek a szakember számára sem. Tehát az utcán sétáló, vásárló ember szempontjait kellene felsorolni. Az emberek feltehetően mindenekelőtt azt várják el a kirakattól, hogy árukat mutasson be, megismertesse őket a választék javával, azok áraival együtt, hiszen a kirakat pontosan erre való. A vásárló egyúttal azt is szereti, ha a kirakatot áttekinthetően, szépen, tagoltan rendezik be, színesen, érdekesen, mert különben meg sem nézi. E két szempontot illetően feltehetően egyezik a laikus véleménye a szakemberével. Hiszen a verseny kiírásában is a következő áll: „Kirakatversenyünk célja az, hogy az ünnepi hetek idején bemutassuk a városunkba érkező bel- és külföldi vendegeinknek a szocialista kereskedelem kultúráját, ezen keresztül a versenyben részt vevő kirakatrendezők szakmai tudását. A verseny feltételei pedig: 1. a szabadtéri játékok ünnepélyességének hangsúlyozása, 2. áruk kihelyezése és rendezése." Tehát többek közt a szocialista kereskedelem kulturáltságát van hivatva reprezentálni a verseny. Ezt alighanem szép, és amennyire az esztétika szabályai megengedik, áruban bővelkedő kirakatokkal lehet elérni. A versenykirakatok valóban szépek, mégis, okot adnak egy kis meditációra. Évek óta dúl a vita: melyik a jobb megoldás? Sok árut tenni a kirakatba, vagy keveset. de szépen elrendezve? Ügy látszik, az utóbbi szemlélet győzött, és ezt csak örömmel fogadhatja az ember. Csak helyeselhető, hogy az év közben látott zsúfoltság ilyenkor megszűnik. Szebbé, rendezettebbé válnak a kirakatok. Igaz, a jó kirakatnak levegősnek kell lennie. De ez nem mindenek fölött való recept, ezt a szabályt is átgondoltan kellene alkalmazni. Attól függően, hogy milyen árut tesznek a kirakatba, hogy mennyi pénz és lehetőség van a jó kirakatbeli környezet megteremtésére. Talán rossz a példa, de: egy ékszerész kirakatában fekete bársonykörnyezetben gyönyörűen mutathat egyetlen csodás gyémánt nyakék, ám egy-két kartonruha szürke, árulkodóan olcsó dekorációskartonkörítéssel — ez így, sajnos, aligha mutatós. Valahogyan az az érzése az embernek, mintha a rendezők az átgondolt, levegősen szerkesztett kirakatot úgy értelmeznék, hogy abba a lehető legkevesebb árut kell tenni, függetlenül a tényleges adottságoktól és lehetőségektől. Ebbéli igyekezetükben olykor mesterségesen kicsinyítették is a kirakatot, hogy a kevés árut ismét csak összébb zsúfolhassák. Például a Lenin körúti illatszerbolt esetében, melynek kirakatüvegét papírral leragasztották, ezáltal területét jó harmadrészére csökkentették. Alighanem sokat lehetne vitatkozni azon, hogy a szabadtéri játékok milyen hangsúllyal szerepeljen a kirakatokban. A verseny feltétélei közt szerepel: a szabadtéri játékok ünnepélyességének hangsúlyozása. Jó feltétel, eleget kell és lehet is tenni neki. De a módszeren már érdemes elgondolkodni. Sok a felirat a kirakatokban; üdvözöljük kedves vendégeinket. Ez alighanem fölösleges. Egy szép, ünnepi kirakat, a város ünnepi hangulata beszél magáért. Ha nem, a feliratok sem helyettesíthetik. Sok a kép a kirakatokban a városháza tornyáról, szobrokról, a dómról. Ha egyedi lenne az ötlet, ha csak egy üzletnél látná az ember szépen megoldva, akkor helyeselné. Így viszont nem. Mert Pesten vagy Sopronban valóban igy kellene reklámozni a Szegedi Ünnepi Heteket, de Szegeden talán fölösleges. Sok a játékok előadásaitól kölcsön vett motívum. De ezek néha túlnőnek önmagukon. A Centrum Áruház egyik kirakatában például szép hátteret ad az a motívumsor, amely a Salsk lengyel népi együttes előadását reklámozza. Elég lett volna ennyi a kirakatba. De sajnos, az előtér jó részét is ugyanennek az előadásnak jóval gyengébben megoldott motívumai foglalják eL Ez a példa még nem tartozik a rosszak közé. Sok esetben sajnos már giccses a megoldás, ahogyan mindenáron a szabadtéri előadásainak motívumaira kívánnak építeni a rendezők. Ugyancsak a Centrumban, az előbbi kirakat szomszédságában egy fekete kendő és elszáradt rózsák lennének hivatva az Otellót jelképezni, az áruház másik oldalán az erkélyjelenet gyengecske mása népszerűsítené a Rómeó és Júliát. Vagy az Ajándékbolt egyik kirakata, ahol két rokokó (?) figura sziluettje utal nem tudni melyik előadásra, szinte teljesen kiszorítva az árut a kirakatból. Kár lenne tovább sorolni a példákat, mert sok van belőlük. Sok a rossz, vagy legalábbis rossznak tűnő megoldás. Egy-egy szép háttér — mint a Slaské a Centrumban — alighanem elég lenne. A szabadtéri játékok ünnepélyességét így is lehetne hangsúlyozni. Hiszen egy szegedi kirakat akkor is szegedi, ha nem zsúfolt a város épületeinek motívumaival és akkor is ünnepi lehet, ha nem telített egyegy előadás elemeivel. Jó példa erre az iparművészeti bolt. Méghozzá kétszeresen is az. Ékszereket, ötvösmunkákat mutat be kirakatában. Feltehetően azért, mert a Szegedre látogató vendég, ha vásárol, aligha fotelt vagy asztalt, inkább ékszert vesz. Mindezt egy szépen rendezett kirakatban mutatják be. Ráadásul évek óta tudatosan ott rendezik be versenykirakatukat, ahol az a legkevesebbet takarja az üzletből, tudván azt, hogy a bolt maga a legjobb kirakat Végül össze kellene foglalni ezt az írást. De mivel mindez nem szakértő véleménye, alighanem fölösleges az összefoglaló. Laikus szemlélőként csak annyit lehetne hozzátenni mindehhez: jó és szükséges a nyári kirakatverseny Szegeden. Talán a pályázati kiírást kellene úgy módosítani, hogy fontosabb szerephez jusson benne az árubemutatás. Meg kellene kísérelni, hátha úgy jobban sikerülne a verseny. De lehet, hogy mégis a mostani módszer a jó. Lehet, hogy sokkal jobban is lehetne ezt alkalmazni. De ezt inkább döntsék el a szakemberek. SZAVAY ISTVÁN ír-deklődés Versenyben Bárándy István Csonka Béla Lantos Miklós Csillepálya