Délmagyarország, 1972. augusztus (62. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-27 / 202. szám

• T 1 T-t VASARNAP, 1972. AUGUSZTUS 21. —— ————— " Sz. Lukács, • Imre ARANYLIBAK i A libák nem voltak szépek. Elvesztették fehér színüket, lucskos, szürkessarga lett a tollúk. És nedvet. Állandóan nedves. Négy hele tartott a tömés. Híztak a patyikák, elnehezülve totyogtak n vizes, átázott almon. Mári néni napjában kétszer tömött. Hajnali kettőkor lelépett a szegényszagú, dohos ágyról, szinevesztett bugyiban, ezeréves ingben, és öltözni kezdett. Megkeményedett, libabűzös nadrágot húzott, kabátot és seszínű bakancsot. Kendői kötött fejére A másik ágyban megmozdult embere. — Kelünk? Még sötét volt és hideg. Erősen fagyott, hótakarót vált a határ. A tanya messzebb esett a falutól, jó, nyugalmas helyen. Ritkán járt arra idegen. A szövetkezet kocsin küldte a kukoricát, hetenként egyszer. Az elnök háromhetente megnézte az állományt. — Szép. Aranylibák lesznek. Mari néni kezét aranyba foglalhatnánk. — Bolondozol. Jár nekem a munkaegység. — Az jár. Hallgattak. Megnézték az ólat, a tanyát, ami a szövetkezeté. A szobaban kifújták magukat. Kemence, két ágy, asztal, kanapé és a leisepert szobaföld. Szükségből elélhet Itt az ember. Az asztal lapján szifon állott és ket. vizespohár. — Jó a víz? — Iható. — Borral jobban csúszna. — Nem élünk vele. Nem is telik. — Nyomtatós lónak nehéz befogni a száját. — Nehéz? — Azt mondják. — Rosszul Nem nyúlunk a közöséhez. Megverne az isten. — Ha észrevenné. Az isten se szeret mindent, látni. Esteledett erősen. Túl voltak-a tömésen. Hiányzott a vacsora. Mit lehetne csinálni? Kavart galuskát, krumplilevest, hamar elkészül. Abból kínálja az elnököt? Mas nincs. Süt rántottát. Jó gondolat, összeszedegette a tojásokat. Tizet. Szalonnát vág alá, sercegett a zsír. Jó szagban fürdött a szoba, konyha. Tányérokat, villákat *és 'kényéret rakott az asztalra. — Mással nem szolgálhatok. — Parasztgyomornak jó ez. — Mindennap megehető. — A liba finomabb. A libasült. Mennyi jó falat lesz a százból. — Az biztos. — Mi neveljük, más megeszi. Igaz, néném ? —. így van.. — Megkóstoljuk? — Elszámolok vele. — Ki néz kicsire? Gégájába ment es kész. Köszönöm a vacsorát. Három hét múlt. Értek a libái:. Egynek se ment a gégájába. A vacsoráról nem beszéltek. Hajnalban megébredtek. megtömték az állományt. Az aszszony libaszaros, apró szalmazsákot húzott maga alá, s a lavórban áztatott kukoricát. — Adjad kettesével! Bal kézzel szétfeszítette a liba csőrét, jobbal félmarék kukoricát tömött torkába. Meggémberedett, vörös kéz. Repedezett. Járt, mint a motor. Kettő, négy, hat, nyolc, tíz..., sohase lesz vége. Elégedetten gágogtál:, lustán megmozgatták szárnyukat. Nem lázadoztak az erőszak ellen. Elfogadták a pillanatnyi örömökért. — Nincs több. — Akkor felkelek. A legnehezebb mozdulat volt. Mintha odafagyott volna. Recscsent a derék. Zörögtek a csontok. Ura befűtött a kemencébe, ö lelögybítette kezét, megágyalt, felseperte a szoba földjét. — Reggelizzünk? Kenyeret, szalonnát ettek. Utána előkészítették a kukoricát. Vödrökbe, hordókba, lavórba öntötték, rá a langyos vizet, ázzon, puhuljon. Kevés zsírt, jobban csússzon. Utána készíthették az ebédet. Majd kezdhették a tömést újra. Leginkább az asszony tömött. AranvKeze volt. Elkoptatta a libákon. Urának nehezére esett, haladatlan volt, megharapdálták ujját a jószágok Adogatta kéz alá. Segítség. Számít. Napközben vizet töltött az itatókba, kihordta a trágyát. Küzdelmes hat hét a hizlalás. Kevesen birják. Döcörészett a szövetkezet kocsija. Meghozta a kukoricát. Lehányták. Fújták fáradalmukat. — üzenet is van. Az elnöknél reggel disznóvágás. Menjen idejében. bátyám. Szótlanul dolgoztak, darabosan. Hosszúra nyúlt a tömés. Időtlen volt, mint a boldogtalanság. Mári néni szerette libáit. Szerette a munkát. Elképzelte, mekkorát csodálkoznak majd az irodán, ha bejelenti, meghízott mind, tizenkét kilósra. Leadja hiánytalanul. Reggeltől estig ehetnék a libasültet, ki szólna? Gégába szaladt a szem. Megfulladt. Elástuk. Elhoztam a lábát, ne keressék rajtam. Világéletében becsületes volt. — Reggel megyek. * ~«-~Tlidomr '="•«••• • --— Most kellene elintézni. — Mit? — A libákat. Vinni az elnöknek. — Abból nem eszik. — Hülye vagy? Világosan megmondta. Értünk mi a szóból. — Mégse kívánhatja, lopjak neki. — Más is csinálja. Aki boldogulni akar, szót fogad főnökének. Kedvébe jár. Vagy elveszett. — Csak dolgozni tudok. Erre nincs szükség? — A munka nem minden. Aki kiszolgáltatott, ne köhögjön. A szavak súlya összeroppantotta a kicsi asszonyt. Megfogta két legszebb libáját. Megtépdeste tollúkat nyakuknál. Tányért keresett és nagykést. Elvágta nyakukat. A vért megsütötte. — Akkor megkóstoljuk. Nem ízlett. Kedvetlenül ültek. Terhet vettek a nyakukba. — Hogy vigyem? — Zsákban. — Mit mondjak? — Amit akarsz. — Legalább szedd le a tollat, kopaszd meg! — Bolondnak nezel? Fáradtan ültek. Kimerülten. Lámpa pislogott előttük. — Indulok. Egyedül maradt u kicsi aszszony. Elkívánták boldogságát. Ura igyekezett az éjszakában. Nem sajnálta a libakat. Hogyan adja át? Felesége küldi a közösből? Lopott jószágokkal ne divatozzon az ember. Szépek, örülni fognak. Mire a házhoz ért, már aludtak. Éjfélre járt. Zörgessen? Felverje őket? Mégse teheti. Pár óra és reggel. Vigye akkor? Elég a perzselőgép, meg a szerszámok. A libáktól szabadulni kell. Azonnal. Téblábolt a kapu előtt. Senki, semmi se mozdult. A libákat a kerítés fölött a kapuhoz ejtette. Elégedett volt. Ennél jobbat az isten se talál ki. Hajnalban nyitják a kaput, meglelik rögtön. Délre már süthetik, is. A karikapecsenyéhez finoni libasült lesz. összefutott nyála. Bepakol alaposan. Otthon villanyt gyújtott. Kényelmes ház volt. Öreg. Hatalmas szobák, padlózva, szőnyeggel borítva, függönyök az ablakon. Más világ a tanyához képest. Otthon. Gyorsan begyújtott, felcsapatta a szobát. Ruhástól dőlt a heverőre. Megérkezett időre. Várták. Pálinkát kóstoltak. Leszúrták a malacot. Perzselték, A libákról nem esett szó. Hasította a hízót, darabolta. Belülre kerültek. Vér sült, karikapecsenye. Ettek. Csúszott a bor is. Haladtak. Rakosgatta szerszámait. — Rám nincs már szükség. Az elnök pénzt adott. Koccintottak. Két cigányasszony kiabált a kapuban. — A dögökért jöttek. — Milyen dögökért? — Két libáért. Belökték a kapun. — Nem dögök azok. — Harmadszorra történik. Valaki bedobálja. Bosszúból? Gúnyból? Ki érti? Odaadjuk a cigányassáonyoknak. Vigyék. Legyen jó napjuk. — A tagok hozzák. Kóstolóba. — Ugyan. Nem szorulunk rá. Ki bajlódjon vele? Tiszítani, felbontani? Még ha készen adnák. — Ezeket én hoztam. Éjszaka — Maga? Ejnye, ejnye. Nem szabad lett volna. — Sebaj, viszem vissza. Nyúlt a két libáért. Ballagott a rakománnyal. Otthon rendezkedett kis ideig. Indult, a tanyára. Vitte batyuját. Könnyebb volt, mint hazafelé jövet. — Neked küldik az ajándékot — mondta. — Nem fogadták el? — Mondtam, hogy süssük meg ! — Nagy urak lettek. Helyettük ne együk meg? Mari néni vizet forralt. Megkopasztotta, felbontotta a libákat. Megsütötte. Sötétpiros húsuk roskadozott a tálban. — Gyere, együnk. — Köszönjük, elnök úr. Finom volt. ízlelgették a legjobb falatokat. Szopogatták a csontokat. — Eltart tíz napig — Tovább. Gégába is mehet a szem. — Megeshet Tanyázgattak. Máskor vacsora után lefeküdtek, elfújták a lámpát. A kicsi asszony látta libáit sárga pettyesen, idétlenül, nagy gvámoltalanságukban. Szeretetével tartotta meg mindet. Csoda. Finom falatokká nevelte. S félrelökték, mint a dögöt. — Jó napunk volt — szólt férje. — Jó. Mit mondhatna? Minden sikerült. A javukra. Mégis, szomorúság kínozta. Deformálódott kezét az asztalon hagyta. Lüktetett, fájt a repedésektől Nem sajnálta. Idegen kéz volt. Sóhajtott. Lehúzta viselőjét. Ágyba bújt. Púposra, keményre tömték a szalmazsákot. Törte a testét. Aludt. Almában liba volt. Kár, hogy nem tudott repülni, és gágogni se. EZ MEG AZ PRAGA Frantisek klubdélutánra készülődik. — Érezd jol magad, fiacskám — mondja az édesanyja. Mire Frantisek a maga 15 éves önérzetével megszólal: — Mama, kérlek, eleg nagy vagyok már ahhoz, hogy na mondd nekem állandóan, mit csináljak... BÉCS Hufnágel a kávéházban régi cimborájával beszélget: — Ismerek egy embert, aki egy szál rossz nadrágban ment ki Amerikába, és most már ötszáz milliója van. — Mondd, Hufnágel, minek neki az ,a sok rossz nadrág?... VARSÓ — Meg akarok nősülni, jó öreg Tadeusz, hogy végre rendbeszedjem az életemet! — Milyen furcsa is az élet, kedves Waclaw! Én meg ugyanezért most válok! ..J LONDON A golfklubban cseng a telefon; — Ott van a férjem? — kérdi egy energikus női hang. — Nem, asszonyom, nincs itt — feleli a pincér. — Honnan tudja, hogy nincs ott, amikor még a nevét sem mondtam meg? — Onnan asszonyom, hogy ha a feleségek idetelefonálnak, egyetlen férj sincs itt... BUKAREST Az _ áruházban egy" férfi ébresztőórát akar vásárolni. Sorra mutatják neki a különfele gyártmányú vekkerórákat, mindet ki is próbálja. Végül dönt: — Nem kell. Egyik sem kell. Ki tud ilyen lármánál aludni... MILÁNÓ A szép Marietta születésnapjára udvarlójától gyönyörű nyakéket kap ajándékba. A lány nézi, nézegeti, majd hálásan rebegi: — Igazán szép tőled, Marcello, hogy megjegyezted: nem szeretem a csokoládét HAMBURG Halpernné rohan a férjéhez, aki gondtalanul sörözget a vendéglőben : — Gustav, az a férfi ott előbb kihúzott a vízből, amikor fulladoztam. Igazán odamehetnél és megköszönhetnéd neki. Halpern legyint: — Felesleges, Ilse. Az a férfi már kétszer volt itt, és bocsánatot kért tőlem... NEW YORK Miámiba megérkezik egy texasi milliomos. Nyomában szolgaszemélyzet cipeli böröndjeit, főleg téli sportfelszerelést: síléceket, koresolyacipöket, szánokat. — De uram — szólal meg a portás megrökönyödve —, nálunk nincs sem hó, sem jég! Mire a milliomos unottan legyint: — Nem baj, a csomagom többi részévei az is megérkezik..; MÚZEUM AZ ERDŐBEN Üj látványosság várja a Bükk és négyszemélyes, és jó néhány szerelmeseit: Szilvásváradon va- különböző típusú kunyhó. Akad rázslatos környezetben, létrejött közöttük tábori, mészégető, kerek az első „erdömúzeum". Ez a sa- féloldalas, fazsindelyes és más játosan szép szabadtéri tárlat be- típusú ház is. A faszénégetők témutatja azoknak a munkáját, li kunyhója olyan, mintha nemakik az erdőben töltötték életük régen még munkálkodtak volna javát, akiknek az üde, de sok- benne: teljesen ép, szabadkürtös szor mostoha környezet volt az belső tűzhelye is, de a nyári taotthonuk. nyát a mesterség jellemző szaga A Mátra—Eger—Nyugatbükki lengi be. Intéző Bizottság az Állami Erdő- A tábori mészégető-kemence gazdasággal egyetemben elhatá"- 160 mázsás fagurítója ugyancsak rozta, hogy megmenti azokat a feleleveníti a valaha itt dolgomég fellelhető építményeket, zók munkáját. Kéziszánkó, foszerszámokat, amelyeket a régi gat, szekéremelő, szántalp, faerdei emberek használtak, s eze- csúzda mind-mind megtalálható ket természetes környezetben ál- itt. A látogató megismerkedhetik lítja ki. A Szalajka-völgyből ki- a talpfa- és bányabordaléc-faraágazó Horotna-völgy bejáratánál . , , ... , . vadregényes környezetben várja §assal> a hasitassal, a dongateraz érdeklődőket az ómassai két- meléssel, a zsindely-, a nyírfaszemélyes, a répáshutai három- seprű, a hamuzsír készítésével. Ön arckép I. Önarckép II. 4