Délmagyarország, 1972. augusztus (62. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-03 / 181. szám

CSÜTÖRTÖK, 1978. AUGUSZTUS 3. 5 Majd rájön! Boldog ember lennék, ha kimondanám: csak kezembe veszem az írást, elolvasom, és tudom, mi van benne. Akad olyan papiros, amit forgathatok reggeltől estig, vakarhatom a fejem búbját, amíg csabai szeres kezelésre nem szorul, és még mindig nem értem, körülbelül se. Ha rosszul jön ki a lépés, néha több ilyen irás is öszszefutott. Sokat tapasztalt öreg ismerősöm mondta ki a nehéz esetekre szóló igazságot. El ne felejtsd, fiam! Csúnyán ír az orvos, de a patikus megérti. Amit a jogász ír, azt viszont csak másik jogász érti meg. Vagy az se. Kovács Ferenc szegedi olvasónk kért meg, mondjam meg neki, van-e földje, vagy nincsen. Egyik oldalról ő úgy tudja, hogy van — ezek a leveleik azt mondják —, a másik oldalról meg úgy tudja, hogy nincsen. Jó pár levele erre is van. Elolvastam ezt is, azt is, mondanám is, amit kihámoztam belőle, de megakad a torkomon. Be kell látnom, nem tanultam ezt a nyelvet, felelősséggel kontárként se bukdácsolhatok szavai között. Gyanítom, ott van a kutya elásva, ahol azt írja az egyik, hogy 1 hold 1376 négyszögöl, 50 aranykoronás föld tulajdonjogát visszaítéli Kovács Ferencnek és feleségének. Gondalom, más lehet a tulajdonjog és más a földhasználati jog, hiszen nem azért szervezték a téeszeket annak idején, hogy most csak úgy visszaítélgessék a földet. Biztos, ami biztos, elmegyek tanácsot kérni ismerősömhöz, a jeles jogászhoz. Azzal a boldog tudattal távozom, hogy mindent értek. Talán a sírig eltartana ez a boldogság, ha egy másik jogász a másik oldalt erősítve kételyeket nem ébresztene bennem. : Beszéltem harmadik jogtanácsossal is, negyedikkel is. Bonyolult az élet, sok olyat mondanak, amire eddig nem gondoltam. NÉGY JOGASZ Sietek tisztázni: ennyi üresjáratú bevezetőt nem azért írtam én, mintha ki akarnám játszani ezt a riportot a jogásznyelvek ellen. Jó lenne ugyan a napi élethez hozzáreformálni egyszer, mert sokan tévedyegnek öszszegubancolódó útjain, de szürke ember ne avatkozzon ilyesmibe. Azt a szónoki kérdést akarom csak föltenni ilyen hosszú nekifutás után, megeshet-e, hogy Kovács Ferenc, a jogászi nyelvben nálam is palléroeatlan 65 éves ember egymagában nem tudja megfejteni a nagy rejtvényt. És ha megeshet, joga van-e a maga módján tisztázni. Hozzáértő emberrel levelet írat a domaszéki Szőlőskert Szakszövetkezetnek, hogy vitás ügyeiket hozzák egyenesbe. Jogos a szándék akkor is, ha utólag se tudom eldönteni, jó úton jár-e egyáltalán. Húsz forintért írják a levelet, de talán többet is megérne, ha válasz is jönne rá. Ódivatú hivatalos fordulatokkal szerkesztették a levelet, az is benne van, elvtársi üdvözlettel kérik, hogy a jelen felszólítólevél kézhezvételétől számított 15 napon belül a földet használatba visszaadni szíveskedjenek. Másik 20 forintért másik levél íródik. Több válasz arra se jön, mint az elsőre. Időközben egyesült két szakszövetkezet Domaszéken, az így létrejött újba is elmegy a maga igazáért — vagy vélt igazáért — Kovács bácsi. Tisztázatlan problémái maradnak itt is, mert mások tanácsára keresett egy újabb embert, neki is elő-, adja a panaszát. Hogy az elnök ezt mondta, meg azt mondta. Hallgatja az il'lető a sok panaszt, és azzal zárja le, hogy ezzel így nem sokra megy. Mondta az elnök? Nem mondta? KI bizonyítja be? Írjunk egy tisztességes levelet, kérjük meg a szövetkezet vezetőségét, írásban válaszoljon az eddigi levelekre. Meg is írják, 20 forint nélkül, géppel, két példányban. NINCS BÁRSONYSZÉK tam. Se szó, se beszéd, csak visszaküldik a levelet. Ohó, megvan! Kézzel nincs aláírva. Ejnye, ejnye. — Gondolja, hogy azért? Tíz év alatt ki nem találtam volna Kezemben a nálam maradt hivatalos aktával, azon meditálok, ki lehet, aki így küldi vissza egy öregember sokadik panaszát. Visszadobja! Tévedés lenne? Szándékosság? Pökhendiség? Az elnök maga is paraszt volt, akár csak mostani ügyfele. Fejébe szállt volna a dicsőség? Tudván tudom, nincs bársonyszéke. Közönséges faszékből is mostanában jutott külön ülőke a nagy átalakítások után. Egyik ember nem érdemel meg a másiktól annyit, hogy tisztességesen figyelmeztessék: legyen szíves kézzel is aláírni? Fogtam magam, alkalmi fuvarral elmentem az elnökhöz. Persze, hogy segíteném Kovács bácsi ügyét is, de az is érdekel, hogyan intézhetnek el így egyáltalán egy ügyet. Kertelés nélkül mondja az elnök, Németh József, hogy azt a levelet ő küldte vissza. — Miért? — Mert nem volt aláírva. — De legalább két sort mellé! — Én nem írtam semmit. Azt mondta valaki, tegyem csak bele egy borítékba, majd rájön a koma, mi a baja. Spekuláljon rajta! Rá is jött. Meg tudom mutatni, hogy rájött magától is. Itt kopogott be hozzám Kovács Ferenc. Lehet-e az, hogy az ő szavát már egyszerűen figyelembe se veszik? Visszakapta a saját levelét! De egy kumma szó nincs odaírva, miért. Nézem én is. A hátára ráütöttek egy nagy iktatóbélyegzőt, és tintával fölé Irta valaki: Elnöknek. Több semmi. Hosszú évekig raktam egymásra aktákat, de ilyen esettel még nem találkoziKedves ISPANI Németh VIRTUS elvtárs' Ha én erre azt mondanám, túlságosan „őrmesteri" ez az eljárás, minden mai őrmester tiltakozna ellene. Tisztáznunk kell: Aki asztal mellé ül, éppen úgy embernek kell maradnia, ahogy az volt a barázdában, az eke szarvánál. Sőt. Több emberségre van szüksége, mert sok ember ügyét intézi. Ispáni virtushoz hasonló ez így. De csak az egyik oldalról virtus. Mert elment végül Kovács bácsi a járási hivatalhoz is. Jegyzőkönyvbefoglalták panaszát, és hivatalosan elküldték Németh József elnöknek. Csoda történt. Napokon belül megszületett a válasz. Kovács bácsi hosszú évek óta húzódó gondjaira nem kaphatott feleletet, de a hivatalnak címzett indoklásból egy másodpéldányt kegyelemből 6 is kaphatott. Csak annyi megbecsülést kérünk a buktatók tengerében tébláboló embereknek, amennyit a hivatalok kapnak. Horváth Dezső Hungaropán tízem A minap végleg üzembe felelő méretben és váltohelyezték az orosházi üveg- zatban fémkeretes ajtókat, gyár Hungaropán üzemét, ablakokat készítenek. Az A 23 millió forintos költ- üzem nemcsak a hazai igóséggel épült új üzemben a nyeket elégíti ki, exportra vevők kívánságának meg- is termel. Strausst csak igényesen szabad játszani" Szalatsy István a Cigánybáróról A Szegedi Ünnepi Hetek mai programja XIII. Szegedi Nyári Tárlat a Horváth Mihály utcai képtárban. Samu Katalin szabadtéri szoborkiállítása a Tanácsköztársaság úti sétányon. ötvös- és ékszerbemutató a Képcsarnok Kárász utcai bemutalótermében. Károlyi Lajos-emlékkiállítás a Sajtóház művészklubjában. Lcchner Lajos-cmlókklállítás a Móra Ferenc Múzeum kupolacsarnokában. Kcpzőrfkfivészet a színpadon cimü kiállítás az újszegedi November 7. Művelődési Központban. Szeged környéki népélet című kiállítás a tápéi művelődési házban. A szegedi könyv a nemzetközi könyvévben címmel a Somogyi-könyvtár könyvritkaságainak bemutatója az olvasóteremben. Élő szegedi képzőművészet címmel a Móra Ferenc Múzeum kiállítása a Szegedi Galéria termében. Textilipari rekonstrukció Jó ütemben halad a textilrekonstrukciós beruházások kivitelezése, a vállalatok többsége jól oldotta meg ezzel kapcsolatos feladatait — állapították meg a Konynyűipari Minisztériumban. A rekonstrukció eddigi eredményei nyomón a textil- és textilruházati ipar további hitelkérelmeit bírálták el, s hagyták jóvá a közelmúltban. E döntésekkel csaknem 900 millió forint értékű újabb — zömében 1973-ban kezdődő — beruházásra adtak engedélyt. Ezen belül elsősorban a gyapjú- és a kötszövőiparban láthatnak hozzá hatékonynak ígérkező rekonstrukciós célok megvalósításához. Mindez várhatóan évente több ezer tonnával több fonalat, kötött és hurkolt kelmét jelent. A szlovákiai Fátrából, hegyi nyaralásból visszatérve váratlan hír fogadta: vezényelnie kell a Cigánybárót. Hazudna, ha eltitkolná, a hír kellemes, igaz, csak másfél hét áll rendelkezésére az előkészületekhez, de hát elég régen dirigált utoljára a szabadtéri játékokon: a megbízatás megtiszteltetés. Ha azonban az érem másik oldalát nézzük, Szalatsy István, az ismert szegedi művész, őszinte sajnálkozással vette tudomásul a történteket... Willy Boskovskyhoz, a bécsi filharmonikusok koncertmesteréhez, a néhai császárváros világhíres szilveszteri matinéhangversenyeinek dirigenséhez, a Strauss-muzsika kiváló interpretátorához baráti szálak fűzik. — A közelmúltban két levelet is kaptam tőle, amelyben nagy várakozással tekintett második szegedi fellépése elé, leplezetlen örömmel készült hozzánk, a személyes találkozás időpontját is tisztáztuk. Most hallom a hírt, kórházba került, nem tudom mi történhetett. Nagy kár, Boskovsky remek muzsikus, nagyszerű ember. — Először vezényli a Cigánybárót, a felkészülési idő meglehetősen rövid. — Valóban. Bór meg kell jegyeznem, a Szegeden eltöltött évek, szerénytelenség nélkül mondhatom, nagy színházi, színpadi rutinja biztatott fel, elvállalhatom. — Ha szóba jön Johann Strauss művészete, ismét előkerülnek az úgynevezett hagyományos kategóriák: komolyzene — könnyűzene. Strauss lenne az a bizonyos átmenet, ami az operaiszimfonikus muzsika felől könnyebbnek, az operettek világában veretesebb, súlyosabb világnak látszik. Mégis azt hiszem, éppen a keringőkirály életműve a legalkalmasabb bizonyíték a fenti kategóriák avultságára: komoly- és könnyű- helyett inkább jó és rossz zenéről érdemes beszélni. — Egyetértek, számomra csak egyetlen megkülönböztetés létezik: igényesen játsszunk valamit vagy igénytelenül. Strauss pontosan azok közé tartozik, akiket vagy igényesen szólaltassunk meg vagy sehogy. A Cigánybáró zenei tolmácsolásában magas fokú operai, szimfonikus megfogalmazásra törekszünk, a közreműködő kiváló énekesek, Operaházunk vezető művészeinek szereplése eleve garanciát nyújt erre. Strauss keringőkultúrója rendkívül differenciált ritmikájában, melodikójában, hangulatában. Éppen abban különbözik, annyiban volt több Strauss a valcereket komponáló kortársaknál, hogy polkái, keringői, indulói, csárdásai, verbunkosai igen széles színskólájúak, másmás hangulatot idéznek föl. Magának a Cigánybárónak zenei anyaga a straussi választék bőséges terítékét Kínálja — ezt akarjuk sokrétűen, differenciált ritmikai árnyalatokkal és dinamikával bemutatni. — A Cigánybáró harmadszor szerepel a szabadtéri műsorban, korábbi előadásain is rendszerint népszerű Strauss-kompozíciókkal egészítették ki a darabot, hogy szólistáknak, táncosoknak alkalmat adjanak egy-egy önálló számra, jelenetre. — Az eddigiektől eltérően, Mirabella szerepére Szilvássy Margitot szerződtetve, elhangzik egy kupié és duett, melyek eredetileg ugyan Cigánybáró-számok, ám korábban kimaradtak a darabból. A másik újdonságot a harmadik felvonós ígéri, ahol a Mesél a bécsi erdő helyett a Déli rózsák keringőre táncol majd Kun Zsuzsa és Sipeki Levente. — Mit ígér még a nyár, és mivel várja az őszi színházi évad Szalatsy Istvánt? — A Cigánybáró két előadása között, augusztus 14én izgalmas kontrasztnak látszik egy Bach—Handel koncertem a dómban, a szegedi szimfonikusokkal, Lehotka Gábor orgonaművészszel, Berdál Valériával, Román Zoltánnal, Kovács Kálmánnal, Várady Zoltánnal. Aztán a jövő színiévad első operabemutatóját vezénylem októberben, a Traviatát, ahol először dolgozom együtt Horváth Zoltánnal, új operarendezőnkkel. Nikolényi István Szegeden a Rómeó és Júlia stábja A szabadtéri nagyszínpadon a Cigánybáró együttese dolgozik, de a színházban már megkezdődtek az augusztus 11-én bemutalásra kerülő Shakespeare-tragédia, a Rómeó és Júlia próbái. A Vámos László rendezte produkcióban sok kiváló fővárosi és vidéki színész működik közre, közöttük természetesen szegediek. A kripta jelenet próbáján: Darvas Ivón (Escalus), Kátay Endere (Montague), Miklós Klóra (Capuletné) és a címszereplők: Kútvölgyi Erzsébet és Kalocsai Miklós. Siflis József felvétele «