Délmagyarország, 1972. augusztus (62. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-01 / 179. szám
\ KEDD, 1972. AUGUSZTUS 1. II gazdasági vezetők politikai feleiőssége Új pinceklub Somogyi Károlyné felvétele Eredeti szolgálatából fölszabadult szenespincét alakítottak át ifjúsági klubbá az Alsóliszavidéki Vízügyi Igazgatóság szocialista brigádjai és KISZ-istái Szegeden. Tervezéstől a tapéták fölragasztásáig, mindent társadalmi munkában végeztek a fiatalok. 40 köbméter földet emeltek ki a pincefenékről, vizet, villanyt vezettek, szellőzőberendezést szereltek, a falak egy részét tetszetős faburkolattal látták el, és sok ügyes ötlettel igyekeztek hangulatossá, szabad idejük egy részét kitöltő barátságos otthonná alakítani a bolthajtásos öreg pincét. Az öt helyiségből álló új pinceklubot most avatták föl ünnepélyeisen. Fiatalabb" kismamák Csökken a nagycsaládok száma Egyre kevesebb nagy létszámú család — állapították meg a népességtudományi kutatók. Az utóbbi tíz évben a háromgyermekes nők száma 3, a négy-, ötgyermekeseké 20. a hat- és több gyermekeseké 43 százalékkal csökkent. A termékenység általános visszaesését a családonkénti gyermekszám alakulása mutatja a legjobban. A legutóbbi népszámláláskor például száz házas nőre 198 gyermek jutott, 34-gyel kevesebb, mint a megelőző összeíráskor. A gyermekáldás mérséklődését bizonyos mértékig kiegyenlíti, hogy ugyanakkor a kétgyermekes családok száma 20 százalékkal, az egygyermekeseké 26 százaléktól növekedett. A gyermektelen nők száma nagyon lassan apad, arányuk jelenleg 14 százalék. A termékenység alakulását vizsgálva kitűnik, hogy tíz évvel ezelőtt hazánkban ezer lakosra csupán 12,9 élveszületés jutott, ami az eddigi legalacsonyabb magyar születési arányt — s egyben az európai mélypontot is — jelentette. Ettől kezdve néhány éven át — ezerlakosonként 13,1 élveszületéssel — megállapodott a termékenységi mutató, 1967-től kezdődően pedig nagyobb arányú emelkedés következett be. Figyelemre méltó demográfiai tapasztalat az anyák „megfiatalodása", vagyis a fiatalabb nők fokozódó részvétele a szülési mozgalomban. Például az ötvenes évek elején a kismamáknak körülbelül egyharmada volt 20—24 éves, 1960-ban ennek a korcsoportnak a számaránya 38 százalékra növekedett, az utóbbi két évben pedig már a szülő nők 41— 43 százaléka az említett fiatal korosztályhoz tartozott. A népességtudományi szakemberek vizsgálataik során az ideális gyermekszámról kialakult elképzelésekről is tájékozódtak. E szerint a magyar nők mintegy kétharmada az öt-, vagy többgyermekes családot, úgynevezett nagycsaládnak tartja. A fővárosban ugyanakkor sokak szerint már a háromgyermekes család is a népesebbek közé számít. Egyébként a nagycsaládra vonatkozó vélemények városon és falun különbözőek. Budapesten a négy, vidéki városokban az öt, falun pedig a hat és több gyermeket tartják legtöbben a nagycsalád jellemzőjének. Illést tartott a SZOT elnöksége A Szakszervezetek Országos Tanácsának Elnöksége hétfőn ülést tartott. Többek között foglalkozott a vállalati és üzemi szakszervezetek jog- és hatáskörének érvényesüléséről előterjesztett jelentéssel. Megtárgyalta a kivitelező építőiparban meghonosított szakszervezeti és üzemi demokratikus módszerek kedvező és kedvezőtlen tendenciáit. Megállapították többek között, hogy az építőiparban a szakszervezeti vezető testületek a lehetőségekhez képest éltek a részükre biztosított jogokkal, s a demokratikus vezetési módszerek erősítésével fejlődött az üzemi demokrácia. Gyakoribb és közérthetőbb a dolgozók tájékoztatása, s elsősorban a vállalatok vezetői fontos politikai kérdésnek tekintik a munkások véleményének meghallgatását, s a közös tanácskozásokat. Az építőipari vállalatok gazdasági és szervezeti felépítésében azonban a jogok és hatáskörök még nincsenek kellően decentralizálva, s ez a körülmény nehezíti a munkahelyi demokrácia erőteljesebb kibontakozását. (MTI) E gyes állami, gazdasági vezetők lebecsülik a " politikai munka fontosságát, a helyi pártszervezetek szerepét" A Központi Bizottság kongresszusi beszámolójában hangzottak el ezek a szavak. Nem kiemelten, aláhúzottan; csupán megjegyzésként, a gazdasági reformmal kapcsolatban. Akiket érinit, talán fel sem figyeltek rá, észre sem vették. Ezért is érdemes rájuk visszatérni, és egy kicsit kibontani, kielemezni a tartalmukat. Az állami, gazdasági vezetők önállósága az utóbbi időben jelentősen növekedett. Ezzel együtt azonban egyes vezetőkön úrrá lett valamiféle egyoldalú, mindentől független gazdasági szemlélet. Elfelejtik, hogy a párt állította őket arra a posztra, amelyen dolgoznak, és a párt előtt nemcsak a hivatal, az üzem vagy gazdaság irányításáért felelősek, hanem azért a politikai munkáért is, amely az irányításuk alatt működő intézménynél folyik. Pártunk szervezeti szabályzata „párttörvénybe" rögzíti, hogy minden kommunista felelős a saját munkaterületén a párt politikájának maradéktalan végrehajtásáért. A vezető beosztású emberek felelőssége a beosztásukkal együtt nő, fokozódik. Ez alól nem kivételek a pártonkívüli vezetők sem. Ók is a párt- és a munkásosztály megbízásából kerültek vezető funkcióba. És aki elfogadja a párt megbízatását, annak a felelősséget is vállalnia kell a munkásosztály politikájának végrehajtásáért. A konkrét megbízatást természetesen mindenkinek konkrét személyek adják. A kinevezést, a megbízólevelet a felettes szerv, vagy a „főnök" nyújtja át Lehet, hogy ez némelyeket megtéveszt Talán azt hiszik, nem tartoznak senki másnak felelősséggel, csak a „főnöknek". Ügy gondolják: ha jól látják el hivatali, gazdasági feladatukat, ha teljesítik a tervet, amit a „felsőbbség" előírt vagy jóváhagyott, akkor minden rendben van, eleget tettek a kötelességüknek. Elfelejtik, hogy a „főnököt" sem a szentlélek, hanem a párt-, a munkásosztály állította oda, ahol van, és ő is felelős a párt előtt a politikai munkáért. Elfelejtik, hogy a hatalom nálunk a munkásosztály, a dolgozó tömegek kezében van, akik a vezetőikben csak addig bíznak, amíg helyesen képviselik a munkásosztály politikáját. Ezért a vezető — legyen az bármilyen poszton, állami, gazdasági, vagy politikai beosztásban — sohasem feledkezhet meg politikai felelősségérőL T évedés ne essék, a politikai munkát nem azért kérjük számon az állami, gazdasági vezetőktől, hogy ezzel több gondot rakjunk a nyakukba, hanem azért, mert a jó politikai munka elengedhetetlen előfeltétele a jó hivatali, vállalati életnek, és a* tartós gazdasági eredményeknek. Ahol az igazgató, a szövetkezeti elnök vagy a hivatalvezető szorosan együttműködik a pártszervezettel, ott könnyebben tudják leküzdeni a nehézségeket. Ahol a kommunisták támogatják a vezetőt a tervek végrehajtásában, ott a pártszervezet segítségével mozgósítani lehet az egész kollektívát Ahol viszont a vezető lebecsüli a politikai munkát, nem igényli a pártszervezet támogatását nem igyekszik a kommunisták segítségével meggyőzni, mozgósítani a dolgozókat, ott a legjobb tervek, legszebb elképzelések is csak határozatok maradnak, és elvesznek a papírhalmazban. Éppen ezért az az állami, gazdasági vezető cselekszik helyesen, aki nem fölösleges rossznak, nem nyűgnek, tehernek tartja a politikai munkát, hanem érti annak lényegét, jelentőségét, és ezért vállalja az első számú propagandista, az első számú agitátor szerepét. Miért az első számúét? Azért, mert mindenki tudja, hogy nálunk — különösen a kis kollektívákban — sok múlik az első embereken. Ha az igazgató, a mühelyfőnök, a brigádvezető érzi a politikai felelősséget, igyekszik nevelni, tanítani beosztottait, megbeszéli velük a feladatokat, és meggyőzi őket azok helyességéről, akkor támogatják, segítik elképzeléseit; jobb lesz az emberek hangulata, jobb kedvvel végzik a munkát, és nagyobbak lesznek az eredmények. Ezzel szemben az az állami, vagy gazdasági vezető, aki csak elvileg ismeri el a politika fontosságát, a gyakorlatban nem vállalja a politikai munkás szerepét, bármilyen jó szakember legyen is, előbb-utóbb kudarcot fog vallani. Utasítgatással, parancsolgatással csak kényszeríteni lehet az embereket. Akik pedig kényszerből dolgoznak, azokból hiányzik a lelkesedés, a felelősség. Enélkül viszont nincs jó munka! A lelkesedés és a felelősségérzet kulcsa pedig a politikai meggyőzésben, az emberekkel való törődésben, munkájuk rendszeres értékelésében rejlik. Ezt nem teszi feleslegessé az anyagi ösztönzés sem, sőt, még a szakmai tekintély és a felettes szervek kitüntető elismerése sem. A z a gazdasági vezető; aki vállalja a politikai munkát, aki vállalja a propagandista és az agitátor szerepét, nem áldozatot vállal, hanem saját munkáját könnyíti meg, s kötelességét teljesíti. A párt bízta meg, a pártnak tartozik felelősséggel, és csak a párttal együtt, a pártszervezet segítségével, támogatásával végezheti eredményesen a munkáját. Szabó Sándor Ujabb szénhidrogénmezőt taiáltak A békési medence északi peremén, Endrőd körzetében, jelentős készlettel kecsegtető szénhidrogénmezőt találtak a Nagy-alföldi Kutatóés Feltáró Üzem bányászai. A kút kivizsgálása folyamatban van, annyi azonban I máris megállapítható, hogy a békési mező északi peremén jelentősebb szénhidrogénkészlet jelenlétével lehet számolni. A föld „aranyának" további feltárására még az idén újabb kút mélyítését kezdik meg, jövőre pedig további három-négy kutatófúrásra kerül sor. (MTI) Enyedt Zoltán ftlvíteW Nyomtatás (óval Szabadka, Szeged jugoszláv testvérvárosa ünnepi díszbe öltözött. A város utcáin járva, mindenütt tréfás feliratok, transzparensek a jó termés fölötti öröm tanújelei. Vasárnap érkezett el csúcspontjához a DUZIJANCA, a népi airatóünnep, az aratás sikeres befejezésének örömére rendezett hagyományos ünnepség. A volt városháza előtti parkban a búzatermeléssel és kenyérsütéssel kapcsolatos néprajzi kiállításon ősi szerszámokat, vesszőből font magtárakat, kovácsolt ekéket állítottak ki, bemutatták a nyomtatást, a lóval történő cséplést. Délelőtt 10 órakor érkezett a színpompás menet a Szabadság térre. Kaszások, vízhordó lányok, a művelődési egyesületek tagjai, lovasok, mezőgazdasági gépek a sok-sok nemzetiség színpompás népviseletbe öltözött táncosainak kavalkádja nagy kulturális és turisztikai látványosságot nyújtott. A Szegedről Szabadkára érkező nem kis számú magyar vendégek meglepetésére a felvonulo és táncaikat bemutató szerb, bunyevác, horvát táncosok között vendégként láthatták felvonulni a szegedi ÉDOSZ és a lengyelországi lódzi néptáncegyüttest. Az ÉDOSZ táncosai a menetben ( J