Délmagyarország, 1972. augusztus (62. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-01 / 179. szám

\ KEDD, 1972. AUGUSZTUS 1. II gazdasági vezetők politikai feleiőssége Új pince­klub Somogyi Károlyné felvétele Eredeti szolgálatából fölszabadult szenespincét alakí­tottak át ifjúsági klubbá az Alsóliszavidéki Vízügyi Igaz­gatóság szocialista brigádjai és KISZ-istái Szegeden. Tervezéstől a tapéták fölragasztásáig, mindent társadal­mi munkában végeztek a fiatalok. 40 köbméter földet emeltek ki a pincefenékről, vizet, villanyt vezettek, szel­lőzőberendezést szereltek, a falak egy részét tetszetős fa­burkolattal látták el, és sok ügyes ötlettel igyekeztek hangulatossá, szabad idejük egy részét kitöltő barátságos otthonná alakítani a bolthajtásos öreg pincét. Az öt he­lyiségből álló új pinceklubot most avatták föl ünnepé­lyeisen. Fiatalabb" kismamák Csökken a nagycsaládok száma Egyre kevesebb nagy lét­számú család — állapítot­ták meg a népességtudomá­nyi kutatók. Az utóbbi tíz évben a háromgyermekes nők száma 3, a négy-, öt­gyermekeseké 20. a hat- és több gyermekeseké 43 szá­zalékkal csökkent. A termé­kenység általános visszaesé­sét a családonkénti gyermek­szám alakulása mutatja a legjobban. A legutóbbi nép­számláláskor például száz házas nőre 198 gyermek ju­tott, 34-gyel kevesebb, mint a megelőző összeíráskor. A gyermekáldás mérséklődését bizonyos mértékig kiegyen­líti, hogy ugyanakkor a két­gyermekes családok száma 20 százalékkal, az egygyer­mekeseké 26 százaléktól nö­vekedett. A gyermektelen nők száma nagyon lassan apad, arányuk jelenleg 14 százalék. A termékenység alakulását vizsgálva kitűnik, hogy tíz évvel ezelőtt hazánkban ezer lakosra csupán 12,9 élveszü­letés jutott, ami az eddigi legalacsonyabb magyar szü­letési arányt — s egyben az európai mélypontot is — je­lentette. Ettől kezdve néhány éven át — ezerlakosonként 13,1 élveszületéssel — meg­állapodott a termékenységi mutató, 1967-től kezdődően pedig nagyobb arányú emel­kedés következett be. Figyelemre méltó demog­ráfiai tapasztalat az anyák „megfiatalodása", vagyis a fiatalabb nők fokozódó rész­vétele a szülési mozgalom­ban. Például az ötvenes évek elején a kismamáknak körülbelül egyharmada volt 20—24 éves, 1960-ban ennek a korcsoportnak a számará­nya 38 százalékra növeke­dett, az utóbbi két évben pedig már a szülő nők 41— 43 százaléka az említett fia­tal korosztályhoz tartozott. A népességtudományi szakemberek vizsgálataik so­rán az ideális gyermekszám­ról kialakult elképzelések­ről is tájékozódtak. E szerint a magyar nők mintegy két­harmada az öt-, vagy több­gyermekes családot, úgyne­vezett nagycsaládnak tartja. A fővárosban ugyanakkor sokak szerint már a három­gyermekes család is a népe­sebbek közé számít. Egyéb­ként a nagycsaládra vonat­kozó vélemények városon és falun különbözőek. Budapes­ten a négy, vidéki városok­ban az öt, falun pedig a hat és több gyermeket tartják legtöbben a nagycsalád jel­lemzőjének. Illést tartott a SZOT elnöksége A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának Elnöksége hétfőn ülést tartott. Többek között foglalkozott a válla­lati és üzemi szakszerveze­tek jog- és hatáskörének ér­vényesüléséről előterjesztett jelentéssel. Megtárgyalta a kivitelező építőiparban meg­honosított szakszervezeti és üzemi demokratikus módsze­rek kedvező és kedvezőtlen tendenciáit. Megállapították többek kö­zött, hogy az építőiparban a szakszervezeti vezető testü­letek a lehetőségekhez ké­pest éltek a részükre bizto­sított jogokkal, s a demok­ratikus vezetési módszerek erősítésével fejlődött az üze­mi demokrácia. Gyakoribb és közérthetőbb a dolgozók tájékoztatása, s elsősorban a vállalatok vezetői fontos po­litikai kérdésnek tekintik a munkások véleményének meghallgatását, s a közös ta­nácskozásokat. Az építőipari vállalatok gazdasági és szervezeti fel­építésében azonban a jogok és hatáskörök még nincse­nek kellően decentralizálva, s ez a körülmény nehezíti a munkahelyi demokrácia erőteljesebb kibontakozását. (MTI) E gyes állami, gazdasági vezetők lebecsülik a " politikai munka fon­tosságát, a helyi pártszerve­zetek szerepét" A Központi Bizottság kongresszusi be­számolójában hangzottak el ezek a szavak. Nem kiemel­ten, aláhúzottan; csupán megjegyzésként, a gazdasági reformmal kapcsolatban. Akiket érinit, talán fel sem figyeltek rá, észre sem vet­ték. Ezért is érdemes rájuk visszatérni, és egy kicsit ki­bontani, kielemezni a tar­talmukat. Az állami, gazdasági ve­zetők önállósága az utóbbi időben jelentősen növeke­dett. Ezzel együtt azonban egyes vezetőkön úrrá lett valamiféle egyoldalú, min­dentől független gazdasági szemlélet. Elfelejtik, hogy a párt állította őket arra a posztra, amelyen dolgoznak, és a párt előtt nemcsak a hivatal, az üzem vagy gaz­daság irányításáért felelő­sek, hanem azért a politikai munkáért is, amely az irá­nyításuk alatt működő in­tézménynél folyik. Pártunk szervezeti sza­bályzata „párttörvénybe" rögzíti, hogy minden kom­munista felelős a saját munkaterületén a párt poli­tikájának maradéktalan végrehajtásáért. A vezető beosztású emberek felelős­sége a beosztásukkal együtt nő, fokozódik. Ez alól nem kivételek a pártonkívüli ve­zetők sem. Ók is a párt- és a munkásosztály megbízásá­ból kerültek vezető funk­cióba. És aki elfogadja a párt megbízatását, annak a felelősséget is vállalnia kell a munkásosztály politikájá­nak végrehajtásáért. A konkrét megbízatást természetesen mindenkinek konkrét személyek adják. A kinevezést, a megbízólevelet a felettes szerv, vagy a „fő­nök" nyújtja át Lehet, hogy ez némelyeket megtéveszt Talán azt hiszik, nem tar­toznak senki másnak fele­lősséggel, csak a „főnök­nek". Ügy gondolják: ha jól látják el hivatali, gazdasági feladatukat, ha teljesítik a tervet, amit a „felsőbbség" előírt vagy jóváhagyott, ak­kor minden rendben van, eleget tettek a kötelességük­nek. Elfelejtik, hogy a „fő­nököt" sem a szentlélek, ha­nem a párt-, a munkásosz­tály állította oda, ahol van, és ő is felelős a párt előtt a politikai munkáért. Elfe­lejtik, hogy a hatalom ná­lunk a munkásosztály, a dolgozó tömegek kezében van, akik a vezetőikben csak addig bíznak, amíg he­lyesen képviselik a munkás­osztály politikáját. Ezért a vezető — legyen az bármilyen poszton, álla­mi, gazdasági, vagy politi­kai beosztásban — sohasem feledkezhet meg politikai felelősségérőL T évedés ne essék, a po­litikai munkát nem azért kérjük számon az állami, gazdasági veze­tőktől, hogy ezzel több gon­dot rakjunk a nyakukba, hanem azért, mert a jó po­litikai munka elengedhetet­len előfeltétele a jó hivata­li, vállalati életnek, és a* tartós gazdasági eredmé­nyeknek. Ahol az igazgató, a szövetkezeti elnök vagy a hivatalvezető szorosan együttműködik a pártszerve­zettel, ott könnyebben tud­ják leküzdeni a nehézsége­ket. Ahol a kommunisták támogatják a vezetőt a ter­vek végrehajtásában, ott a pártszervezet segítségével mozgósítani lehet az egész kollektívát Ahol viszont a vezető lebecsüli a politikai munkát, nem igényli a pártszervezet támogatását nem igyekszik a kommunis­ták segítségével meggyőzni, mozgósítani a dolgozókat, ott a legjobb tervek, leg­szebb elképzelések is csak határozatok maradnak, és elvesznek a papírhalmazban. Éppen ezért az az állami, gazdasági vezető cselekszik helyesen, aki nem fölösleges rossznak, nem nyűgnek, te­hernek tartja a politikai munkát, hanem érti annak lényegét, jelentőségét, és ezért vállalja az első számú propagandista, az első szá­mú agitátor szerepét. Miért az első számúét? Azért, mert mindenki tudja, hogy nálunk — különösen a kis kollektívákban — sok mú­lik az első embereken. Ha az igazgató, a mühelyfőnök, a brigádvezető érzi a poli­tikai felelősséget, igyekszik nevelni, tanítani beosztotta­it, megbeszéli velük a fel­adatokat, és meggyőzi őket azok helyességéről, akkor támogatják, segítik elkép­zeléseit; jobb lesz az embe­rek hangulata, jobb kedvvel végzik a munkát, és na­gyobbak lesznek az eredmé­nyek. Ezzel szemben az az álla­mi, vagy gazdasági vezető, aki csak elvileg ismeri el a politika fontosságát, a gya­korlatban nem vállalja a politikai munkás szerepét, bármilyen jó szakember le­gyen is, előbb-utóbb kudar­cot fog vallani. Utasítgatással, parancsol­gatással csak kényszeríteni lehet az embereket. Akik pedig kényszerből dolgoz­nak, azokból hiányzik a lelkesedés, a felelősség. Enélkül viszont nincs jó munka! A lelkesedés és a felelősségérzet kulcsa pedig a politikai meggyőzésben, az emberekkel való törődésben, munkájuk rendszeres érté­kelésében rejlik. Ezt nem teszi feleslegessé az anyagi ösztönzés sem, sőt, még a szakmai tekintély és a fe­lettes szervek kitüntető elis­merése sem. A z a gazdasági vezető; aki vállalja a politi­kai munkát, aki vál­lalja a propagandista és az agitátor szerepét, nem áldo­zatot vállal, hanem saját munkáját könnyíti meg, s kötelességét teljesíti. A párt bízta meg, a pártnak tarto­zik felelősséggel, és csak a párttal együtt, a pártszerve­zet segítségével, támogatásá­val végezheti eredményesen a munkáját. Szabó Sándor Ujabb szénhidrogén­mezőt taiáltak A békési medence északi peremén, Endrőd körzetében, jelentős készlettel kecsegte­tő szénhidrogénmezőt talál­tak a Nagy-alföldi Kutató­és Feltáró Üzem bányászai. A kút kivizsgálása folya­matban van, annyi azonban I máris megállapítható, hogy a békési mező északi pere­mén jelentősebb szénhidro­génkészlet jelenlétével lehet számolni. A föld „aranyá­nak" további feltárására még az idén újabb kút mélyíté­sét kezdik meg, jövőre pe­dig további három-négy ku­tatófúrásra kerül sor. (MTI) Enyedt Zoltán ftlvíteW Nyomtatás (óval Szabadka, Szeged jugoszláv testvérvárosa ünnepi díszbe öltözött. A város utcáin járva, mindenütt tréfás feliratok, transzparensek a jó termés fölötti öröm tanú­jelei. Vasárnap érkezett el csúcspontjához a DUZIJANCA, a népi airatóünnep, az aratás sikeres befejezésének örö­mére rendezett hagyományos ünnepség. A volt városháza előtti parkban a búzatermeléssel és kenyérsütéssel kapcso­latos néprajzi kiállításon ősi szerszámokat, vesszőből font magtárakat, kovácsolt ekéket állítottak ki, bemutatták a nyomtatást, a lóval történő cséplést. Délelőtt 10 órakor érkezett a színpompás menet a Szabadság térre. Kaszá­sok, vízhordó lányok, a művelődési egyesületek tagjai, lo­vasok, mezőgazdasági gépek a sok-sok nemzetiség szín­pompás népviseletbe öltözött táncosainak kavalkádja nagy kulturális és turisztikai látványosságot nyújtott. A Sze­gedről Szabadkára érkező nem kis számú magyar ven­dégek meglepetésére a felvonulo és táncaikat bemutató szerb, bunyevác, horvát táncosok között vendégként lát­hatták felvonulni a szegedi ÉDOSZ és a lengyelországi lódzi néptáncegyüttest. Az ÉDOSZ táncosai a menetben ( J

Next

/
Thumbnails
Contents