Délmagyarország, 1972. augusztus (62. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-27 / 202. szám

2 VASÁRNAP, 1972. AUGUSZTUS 21. Külpolitikai REFLEKTOR A Nixon-kormány néhány napon belül véget vethet a vietnami háborúnak, ha az Egyesült Államok felhagy a Thieu-rendszer támogatásával, véget vet a VDK bombá­zásának, és kivonja az összes amerikai csapatokat Viet­namból — jelentette ki néhány napja Párizsban Ly Van Sau, a vietnami négyes értekezleten részt vevő DIFK­kUldöttség szóvivője. Ez, a mór régen elhangzott javaslat most is milyen egyszerűen hangzik, mégis mindennap he­ves harcokról, súlyos amerikai bombatámadásokról érkez­nek Hirek Vietnamból. Pedig a múlt héten Miami Beach­ban, a republikánus konvención elmondott beszédében Ni­xon ismét a „béke korszakáról" szónokolt. Ez azonban Nlxon-féle béke, amely harcokkal, bombázásokkal és a halálos áldozatokkal pároauL Nixon/ korteabeazód A Miami Beach-1 Convention Hallban a republikánus kormánypárt elnökjelölő „politikai esztrádmúsorként" ke­rült bemutatásra, az amerikai nagyközönség előtt. A kon­venció 1347 szavazattal, egy ellenében Nlxont választotta elnökjelöltjévé. Az eredmény a várakozásoknak megfelelő, hiszen Nlxonnak gyakorlatilag nem volt ellenjelöltje. A republikánus konvenció nem óhajtott emlékeztetőt a Viet­namra rekordmennyiségben hulló bombákról, a szónokok és a kortesfllmek az évszázad „legnagyobb békeelnöke­ként" ünnepelték Nixont, aki beszédében „az USA becsü­lete" nevében Igyekezett Igazolni vietnami politikáját. A New York Times „Felhívás a félelemre" című ve­zércikkében megsemmisítő bírálatban részesítette Nixon beszédét. A lap szerint az elnök a kormányzat 3 és fél éves munkájának felmutatása és az amerikai nép felvilá­gosítása helyett az emberek félelmeire apellált. Ahelyett, hogy magyarázatot adott volna, és utat mutatott volna, olyan módon támadta demokratapértl ellenfelét, mintha Nixon lett volna mostanig ellenzékben, és McGovern len­ne felelős az amerikai társadalom égető problémáiért. A New York Times Nlxon-idézetek összevetésével bizonyítja, Itogy az elnök 1972-ben is lényegében ugyanazt a kortes­beszedet mondta el, mint 1960-ban és 1968-ban. Megkeményedett álláspont Washingtoni megfigyelők Nixon elnök beszédeinek Vietnamra vonatkozó megállapításaiból a kormány állás­pontjának „megkeményedésére" következtetnek. Murrey Marder, a Washington Post diplomáciai főmunkatársa rá­mutat: a Nixon-kormény láthatólag már olyan bizonyosra veszi választási győzelmét, hogy nem tekinti elengedhe­tetlennek a békerendezést, a novemberi elnökválasztás előtt. Ezt a feltevést Igazolja Dániel EUsberg, akinek a ne­vét a világ a titkos Pentagon-dokumentumok kiszivárog­tatásával kapcsolatban ismerte meg. Ellsberg a republiká­nus elnökjelölő gyűlés színhelyén tartott sajtóértekezletén a vietnami háborúval összefüggő újabb titkos tényt tárt fel. Elmondotta, hogy 1969 elején a Nemzetbiztonsági Ta­nács szolgálata memorandumot juttatott el Nixonhoz, amelyben a vietnami konfliktus rendezésének hét változa­tát dolgozták ki. Az elnök elutasította aat a változatot, amely az amerikai csapatok azonnali és teljes kivonását javasolta Dél-Vietnamból. Nixon olyan intézkedéseket vá­lasztott, amelyek kifejezésre juttatták a VDK elleni há­ború fokozására Irányuló szándékát, beleértve a haiphongi kikötő elaknásítását. Ellsberg kijelentette, azért hozta nyilvánosságra ezeket a tényeket, hogy a republikánus párt propagandáját cáfolva rámutasson: Nixon elnök egy­általán nem akarta felkutatni azokat a módokat, amelyek a vietnami háború befejezéséhez vezethettek volna. Változó magatartások Megkönnyebbülést okozott a múlt héten az Ugandában élő „ázsiaiaknak", hoRy Amin elnök újra meggondolta magút, s mégis úgy határozott, megtartju az ugandai ál­lampolgárságú indiaiakat, pakisztánlakat, bengáliakat. Előzőleg a tábornok elnök még az „ázsiaiak" kitele­pítésével jelzett „gazdasági felszabadító háború" második szakaszát jelentette be azáltal, hogy az ugandai honosokat is kényszertávozásra ítélte. Politikai megfigyelők össze­függést látnak Amin színeváltozása és Nyerere tanzániai elnök ellene intézett vádjai között. Nyerere a fajüldözési vetette Amin szemére. A hírek szerint Amin megváltozta­tott döntése mögött Nimeri szudáni elnök közbenjárása is szerepel. Magas fokú diplomáciai tevékenység tapasztalható Kairóban. Ha az Egyesült Államok felülvizsgálja Izrael iránt tanúsított magatartását, akkor Egyiptom a maga ré­széről szintén hajlandó felülvizsgálni az Egyesült Álla­mokhoz fűződő viszonyát — mondotta Szadat elnök, a lu­xemburgi rádiónak adott interjújában, amelyet vezető he­lyen ismertetnek a kairói lapok. Szadat elnök egyébként azzal vádolta a nyugat-euró­pai államokat, hogy azok egyenlően bírálták el az ag­resszort, és az agresszió áldozatát, amikor a fegyverszállí­tási embargót a közel-keleti front mindkét oldalára, Iz­raelre és az arab államokra egyaránt kiterjesztették. Eb­ben az összefüggésben figyelemre méltó az a terv, hogy dr. Murád Ghaleb egyiptomi hadügyminiszter jelenleg la­tin-amerikai körútját követően latogatást tesz több nyu­gat-európai országban. Amerikai részvétel | Franciaországot járva az európai biztonsági I értekezleten • Helsinki (Reuter) Urho Kekkonen finn köz­társasági elnök bejelentette, hogy az Egyesült Államok hajlandó részt venni az európai biztonsági értekez­let november 22-én, Helsin­kiben kezdődő sokoldalú elő­készítő megbeszéléseken. A finn államfő bejelenté­sét az a Centrum Párt pén­tek esti ülésén tette meg, ahol egyébként — 16 hi­vatalban töltött esztendeje alatt először — felhívással fordult egykori pártjához, tegyen meg mindent az öt hete húzódó kormányválság megoldására. Karlovy Vary Apró Antal, az Onszággyűlés elnöke vezette magyar parla­menti delegáció szombaton a nyugat-csehországi Karlovy Varyba, a világhírű gyógy­fürdők városába, az üveg­gyártás központjába érkezett. Moszkva Augusztus 20-tól 26-ig a Szovjetunióban tartózkodott a Kongói Népi Köztársaság kormányküldöttsége, Henri Lopes külügyminiszternek, a Kongói Munkapárt Központi Bizottsága tagjának vezetésé­vel. Mint a közlemény meg­állapítja: a felek megelégedé­süket fejezték ki a két or­szág gazdasági együttműkö­désének és kereskedelmi kapcsolatainuk fejlődését il­letően. Kairó Az Egyiptomi—Líbiai Unió politikai vezetőségének szep­tember 3-ra tervezett ülését elhalasztották —, közli a szombati Al-Ahram. Ennek oka, hogy Makrif, a líbiai forradalmi parancsnoki ta­nács egyik tagja, a hét ele­jén életét vesztette egy autó­baleset során, s ugyanebben a balesetben megsérüli a líbiai miniszterelnök, Dzsallud is. Belrut A libanoni hadsereg pa­rancsnoksága szombati je­lentésében közölte, hogy az Izraeli légierő az elmúlt hé­ten nyolc ízben sértette meg Libanon légterét, amikor gé­pei, nagy magasságban Ar­kub térségében behatoltak az ország déli része fölé. Egy katonai járőr ugyanakkor automata fegyverekkel két Ízben lőtt egy libanoni falut. Tokió Japán Pekingen át közle­kedő európai légijárat létesí­tésére törekszik. Tokióban bejelentették, hogy a japán közlekedésügyi miniszter en­nek az Európa felé vezető „legrövidebb összeköttetés­nek" a létrehozásáról akar tárgyalni a Kínai Népköztár­sasággal. A tervek szerint az ezen az útvonalon közlekedő repülőgépek Sanghajban és Moszkvában szállnának le. Á Mont-Saint-Micheltől— Szegedig Bármilyen érdekesnek is hat annak a számára, aki átélte — leírva bizony sok­kal halványabb egy ilyen öt­hetes útnak az emléke. Azt csak a Sorbonne-on mond­ják. hogv az egyik század­elej i író, Proust, úgy tudott egy teljes emléket egyetlen mondatba sűríteni, hogy job­ban átélte, és az olvasó szá­mára is élvezetesebbé tette, mint ahogyan az a valóság­ban volt. Ehhez talán jó író­nak is kellene lenni — meg türelmes olvasónak. De ro-. hanó korunkban még egy va­sárnapi érdekes cikk is fá­rasztó. Különösen így név­napok, teszem azt Lajos-nap táján. így hát én is igyekszem most már rövidre fogni sza­vamat. — Azzal kezdtem ezt a kis sorozatot, hogy elvitték a tanfolyamos tanárokat ki­rándulni. Láttuk a pezsgő­gyárat, a csaták helyén nőtt szőlőket. Reimsot. Soisson-t. Az utolsó kirándulás a Monl-Saint-Michelhez veze­tett. Normandia, tehát Észak-Franciaország partjai­tól mintegy 4—5 kilométerre emelkedik ez a szikla, me­lyet eleinte a kalózhajóik el­leni védővárnak építettek. — Később, a középkor elején, kolostort, majd századok folyamán mindig magasabb­ra és vékonyabbra nyúló gó­tikus templomot emeltek rá. A négy kilométeres, modern mólón autóút vezet. Ezt ma már nem önti el a naponta megújuló tengerár. Csak új­holdkor és holdtöltéitor olyan gyors és magas a ten­ger mozgása, hogy el kell hagyniok a parkolóhelyeiket a kocsiknak. Minket ez a veszély nem fenyegetett. A szárazföldön, egy kempingszálló szép, vi­rágos tapétás szobájában szállásoltak el. Gyors zuha­nyozás után letereltek az ét­terembe vacsorázni. Na, vég­re — mondtam magamban —, itt úgy látszik, enni fo­gok osztrigát és tengeri kagylót (moule). Magyar asztaltúrsalm meg-megkós­tolgatták a „tenger gyümöl­cseinek" nevezett előételt, de aztán áttologatták a fran­ciák tányérjára. Semmi kü­lönös pedig. Egy kicsit olyan aszpikos, nagyon ke­véssé halizü apró eledel. A sziget környékén legel a hí­res normandiai birka. S mi­vel mocsaras-sós a terület, s az ár is el-elönti olykor: szereti a birka megnyalni a sót. Még az öregebbje is. Ezért aztán nagyon jó ízű a húsa. egyáltalán nem fagy­gyúízű, a kevéske kövérje sem. — Tyúkanyó módra ké­szült omlettel (felvert to­jásos hab a külső rántotta­burokban) fejeződött be a tájjellegű vacsora. Az italt külön kellett fizetni. Óvato­san csak egy negyed, olcsó vörösbort ittunk. A kivilágított sziget va­csora után csodálatos látvány volt. A Cuesnon patakocska partján haladtunk a fény fe­lé. Mint ezernyi szentjános­bogár égtek a csúcsos hegy ablakai, a reflektorok fényé­ben. Kicsit soknak bizonyult gyalog a 4 kilométer. Mar majdnem elértük az erőd lá­bát, amikor kialudtak a fé­nyek. 11 órakor oltják a ta­karékos franciák a reflekto­rokat. — így hát autóstop­pal próbáltunk visszamenni, ami —, ha nem is teljes ba­rátságossággal kezdődött —, dc jól végződött. A francia munkás-család ugyanis na­gyon fáradt volt már. A mama morcos voit egy ki­csit, de a kocsivezető férj betessékelt. Azzal a feltétel­lel, ha segítik neki megemel­ni a Renault .farát, mert rá­parkolt egy Citroen. Másnap megnéztük a ten­gert. Igaz, hogy nem való­di Atlanti-óceán, csak a La Manche-csatorna egy öb­le — de azért szép. és vég­telennek tünő. Rengeteg lépcsőt másztunk meg a csupa bazár főutcán. Fenn elmagyarázták, hogy a VI. században még csak egy kis sziklás domb, a IX-ben mór erőd, a normann kalózok el­len, a XI—XlV-ben már égbenyúló gótikus csoda volt. Ügy is hívják a csú­csát: La Merveille. Nehéz lehetett ide terhet felhúzni. S erre szolgált is egy nagy emelőkerék, kar vastagsá­gú kötélzettel. — Az 1450 körül véget ért százéves há­ború alatt ide rejtette szép szőke feleségét du Guesclln lovag, az egyik kertes, hosz­szú kéményes házba. A ház ma múzeum, és sok szép korabeli bútor meg egy rokka tanúskodik róla, hogy a csatából urát váró asz­szony szőtte, fonta az aranyhímes fonalat. A gyap­jút meg lent nyírták, u sós legelőkön. S elérkezett egy esős vasárnap este. Versailles ­ból rohantunk haza csoma­golni, és este 10 óra 8 perc­kor értünk a Gare de l'Est­re. Néhai, jó Ady Endre versét mondja ott magéban minden Párizstól búcsúzó magyar: „Én elmegyek most, (hazamegyek, Már sziszeg, dohog a vonat Még itt van Páris a [szívemen S elránt az alkonyat. Tőled hallja a zsoltárokat E koldus, zűrös, bús vilég S az életbe belehazudunk Egy kis harmóniát." (Ady: A Gare de l'Est-en.) Kicsit szipákolnak a höl­Ryek, krákognak a férfiak. De aztán idehaza jó volt megmártózni a szőke Tisza habjaiban. Tátray Barna Lengye[ hétköznapok Városépítés korszerűen Varsóban nem lehet elté­vedni — kaptam az eligazí­tást, mielőtt elindultam. Az ok: kevés olyan világvárost találni, ahol olyan tudomá­nyos alapossággal építkez­nének, mint a lengyel fővá­roshan. „A sugarasan épített utakon egykettőre a cent­rumba lehet érni. Mindig csak a Tudomány és a Kul­túra Palotáját figyeld." Pontosan így voit minden. De alkalmi ismerősöm Var­sóban a város szépségét di­csérő szavaim hallatán előbb elgondolkodott, majd csen­desen válaszolt: „Sajnos... " Botrány Washingtonban Tisztázni az erőviszonyokat A Német Szociáldemokrata Párt. vezetősége, Willy Brandt kancellár vezetésével megvitatta és jóváhagyta az SPD valasztási irányelveit. A nyugatnémet választások az előzetes tervek szerint csak több mint három hónap múl­va, pontosabban december harmadikán lesznek. De a párt választási irányelveinek látványos megvitatása gyakorla­tilag nem kevesebbet jelent, mini azt, hogy a kampány már most megkezdődött. Brandt úgy fogalmazott, hogy „ideje tisztázni az erőviszonyokat a szövetségi gyűlésben". Az irányelvekből ismét kitűnik, hogy Brandték immár nem elsősorban külpolitikai, hanem belpolitikai, sőt első­sorban gazdaságpolitikai támadásokkal számolnak az el­lenzék részéről. Néhány órával azelőtt, hogy a nézők és a televíziós kamerák előtt megkezdődtek a müncheni olimpiai játékok, Bonnban már eldördült a startpisztoly. A politikai fő­ütközetlg azonban még sok kemény csata van hátra. Markovits Tibor # Washington (MTI) Miközben egyre nagyobb I hullámokat ver a botrány a demokrata pártközpontba történt politikai jellegű „be­törés" körül, a Washington Post pénteken perdöntő do­kumentumokat közöl annak bizonyítására, hogy a „tejes lobby", a nagy 'tejtermelők kijáró szervezete összesen több mint háromszázezer dollárt fizetett be nem léte­ző „társadalmi szervezetek" nevében a" Republikánus Párt titkos választási alap­jaira. A „letejelést" követő­en a Nixon-kormányzat — 12 nappal korábban bejelentett hivatalos álláspontját meg­változtatva — felemelte a tejtermékek állami ártámo­gatását. Ez a kormányzati nagylelkűség évi 500—700 millió dollár profit-többletet biztosít a tejtermelőknek az adófizetők zsebéből. Napvilágra kerültek a „te­jes lobby" vezetőinek bizal­mas levelei, amelyekben nyíltan megírták, hogy a Re­publikánus Pártnak befize­tett pénzadománynak kö­szönhetik a kormány és sze­mély szerint Nixon elnök jó­tékony „közbenjárását". A Washington Post birto­kában levő leleplező levelek bizonyítékként kerültek be­terjesztésre egy perben, ame­lyet a kisfarmerek országos szövetsége indított, a nagy tejtermelök ellen. A farmer­szövetség jogtanácsosa Richárd Kleindienst igazság­ügyi miniszterhez intézett le­velében bűnvádi eljárás meg­indítását követeli a politikai megvesztegetési ügyben. Aztán elmondta, amit ők so­hasem tudnak elfelejteni, azt, hogy a második világ­háború soráft majdnem ' a földdei vált egyenlővé Var­só. Itt mindent újjá kellett — és kell még ma is — építeni. Sokat kellett áldoz­ni, amíg Varsó ilyen szép lett. Nem felejtik a testvér­országok segítségét sem, kü­lönösen a Szovjetunióét. Benn a központban az új épületek csodálatos harmó­niája fogja meg az embert. Szerencsésen sikerült elke­rülniök az új városnegyede­ket gyakran rideggé tevő egyhangúságot. Hol a balko­nok vibráló játéka, hol a színek kavalkádja, hol meg a vertikális „mozgatás" old­ja a monotonságot, teremt egv könnyedségében is fel­lelhető fegyelmet. Tüzete­sebb szemlélődés során az is kiderül, hogy itt sehol sem „billen fel" az utca, mértéktartóak az arányok, a felhőkarcoló magasságú la­kó- és középületek nem hi­valkodóan törnek a magas­ba, a környezet „jól előké­szíti" e magaslatokat. Előrelátásukról tanúskod­nak a tágas sugárutak is. Ma még nincsenek „telítve" a lengyel főváros utcái — bár a legkülönfélébb nemzeti jelzésű autók rohannak, töl­tik meg a parkírozókat, mert nagy az idegenforgalom —, de ők már tíz-húsz évre elő­re gondoltak, az akkori for­galom lebegett előttük. Ka­lauzom nem kis dicsekvés­sel vitt el a lengyel főváros jelenlegi legnagyobb urba­nisztikai munkájához, a két­szintes. a Visztulát és a fő­város jórészét átszelő, csak­|nem öt kilométer hosszú híd építéséhez. Ez is a hol­napután közlekedési gondjait segít majd megoldani. Nemcsak Varsóban, de Ki­elcében, Katowicében, Ra­domban és másutt rendkívü­li ütemben építkeznek, mert kevés a lakás Itt is, ott is. Magyar szemmel mindjárt észreveszem, hogy a lengyel­országi építkezéseken nincs olyan „nagy felfordulás", mint nálunk. A felvonulási terület csak az indokolt mé­retű, s egy-egy elkészült lé­tesítmény környéke nem őr­zi hetekig, hónapokig az építés nyomát. Ha Varsóban kevésbé, Krakkó ban, de különösen Katowicében szép példáit lehet látni annak a város­építésnek. amely szerencsé­sen ötvözi a régit és az újat. Nem keverik pillanatnyi öt­letek nyomán a különböző építészeti stílusokat, nem erőltetik a túl merész meg­oldásokat, ha a környezet másként kívánja. Ahol vi­szont szárnyalhat a fantázia — miként Katowice centru­mának egy részénél is — ott nem fukarkodnak a meg­nökkentő megoldásokkal. Ez az urbanisztikai rend végigkíséri az idegent egész Lengyelországon. A nagy gyárvárosok lakónegyedei a környék legkisebb részére kerülnek, s ezért nem látni ' a vadonatúj negyedekben sem feltúrt utakat, mert ők rendszerint már a csatorná­zott területre építkeznek, és „nem spórolják meg" a pénzt a kapcsolódó beruházásoktól, a keresikedelmi hálózattól, a szociális és kommunális lé­tesítményektől sem. Várost építeni, korszerűen — erre nagyon sok jó pél­dát kínál Lengyelország. Angyal Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents