Délmagyarország, 1972. augusztus (62. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-18 / 194. szám

PÉNTEK, 1972. AUGUSZTUS 18. Szabálytalankodók Szeged főközlekedési útvonalain nem kell sokat kocsikázni a Csongrád megyei Rendőr-főkapitányság közlekedési osztályának szolgálatos járőrével ahhoz, hogy feljegyezzük, lencsevégre kapjuk azokat a gépjárművezetőket, akik szemrebbenés nélkül megsértik a biztonságos közlekedés szabályait. Elég volt végighajtani a Nagykörúton, amelyen felezővonal jelzi a párhuzamos közlekedést. Mégis a JM 52-44-es forgalmi rendszámú Zsiguli gazdája úgy előzött, hogy több mint fél kocsi szélességben átlépte a felezővonalat. A Szöregi úton, a Hintaló csárdától repesztett, mindenkit leelőzve — lakott területen is — az OG 76-36-os forgalmi rendszámú motorkerékpár tulajdonosa, akit a rendőrségi kocsi Szegeden ért utói, a Széchenyi téren. Szintén lakott területen száguldott az YD 24-22-es rendszámú öttonnás tehergépkocsival vezetője, aki alig akarta elhinni, hogy túllépte a megengedett sebességet. A Nagykörút és József Attila sugárút kereszteződésében tilos jelzésben kanyarodott két fiú és egy lány kerékpáron. Megúszták figyelmeztetéssel. Veszélyes játék lefutott felületű gumikkal száguldani. Ez már pénzbe kerül. Acs S. Sándor felvételei A Szöregi úton lehetett csak „leinteni" — lakott terület után — az 5 tonnás IFA-vezetöjét. Fóliagyártó gépsor Leninvárosban, a Tiszai Vegyi Kombinátban az olefin programnak megfelelően jó ütemben halad a gyár bővítése. Az olefinmű építése a tervek szerint 1974 végére ké szül el. Képünkön; A műanyag III. üzemben szerelik a 12 méter széles fóliagyártó gépsort, amely rekord idő alatt, 8 hónap alatt készül el. Az ember ideje E

mber és idő — mióta az időfogalom egyáltalán fölsejlett az ősök előtt — szakadatlanul viaskodik. Az ember, aki élete során mindinkább tudatára ébred évei véges voltának, látja a szűk és egyre szűkülő korlátokat, tudja, hogy előtt-utóbb az idő diadalmaskodik: felőrli, elhasználja. Ezért is akar minél többet elvenni a percektől, napoktól, esztendőktől, ezért szeretné minél jobban kihasználni életnyi idejét. Szépen és jól élni — ez az igény napjainkban nálunk egyre erősödik. A szépen élni — szóhasználatunkban az értelmesebb, emberibb, hozzánk méltóbb életre törekvést jelenti. Jól élni — az anyagi javakat. S noha a kettő dialektikusan tartozik össze, mégis sokan különválasztják őket, és csak — és mindenáron — gyarapodni akarnak. E görcsös akarásban száll el idejük nagy része; szabad idejük, szombatjuk-vasárnapjuk is. Egyre több a szabad szombatos üzem, vállalat, intézmény, ezzel is aktuálisabb a kérdés: ki mit kezd a szabad idejével. Az így nyert szabad órákkal szebbé, tartalmasabbá tudja-e tenni életét, vagy csak — a régies szóhasználattal élve — „múlatja az időt"; hagyja elmúlni, eltelni, elszállni azt, ami visszahozhatatlan. Azt mondjuk, drága az idő. Mégis, éppen a szabad órák fecsérlésében meg-megmutatkozik: nem mindig tudunk értéket kicsikarni ebből a kincsből. S itt értéken semmiképpen sem az értendő, hogy ki mennyit fusizik, mennyi plusz munkát vállal szabad szombaton és vasárnap, vagy hogyan egészíti ki keresetét a délutáni és az esti órákban szerzett mellékjövedelemmel. Inkább az a gond, hogy egy időkategória új meg új lehetőségeket te remt számunkra, jelzője, a „szabad", azt is jelöli, hogy magunk választhatunk, kedvünk, szádékunk szerint élhetünk a benne rejlő lehetőségekkel. S tudunk-e igazán élni velük? Sok tapasztalat mutatja, hogy nem eléggé. T

anulni kell ezt is, ott kezdve, hogy egyáltalán érdemesnek tartjuk a tűnődést: mit, miért és hogyan? A sok konvencionális elem teherként nehezedik az emberre, a megszokás, a reflexek, a beidegzések —az elfecsérlés kísértéseit örökítik át. Ugyanakkor, amikor az önfejlesztés, a szocialista ember öaalakításának nagyszerű távlatai nyíltak és nyílnak meg, sürgetve a szabad idő minőségének megváltoztatását. Azon, hogy csak a puszta munkaerejét termelje újjá valaki, s csak a puszta megélhetésért keressen — szerencsére már messSe túljutottunk. Aminthogy a legfejlettebb kapitalista országokban is túl vannak ezen. Csakhogy nekünk azon is túl kell jutnunk, ami az anyagi javak bőségével — éppen az „örökség" miatt — még mindig együtt jár: nem szabad mohó szerzési vággyá fokozni a normális gyarapodási kedvet. Senki emberfiához nem méltó: azért élni, hogy keressen, de különösen méltatlan egy szocializmust magasabb szinten építő társadalomban. Ezért is nem lehet egyedüli célnak tekinteni a szabad órák szaporítását. Ennél sokkal többre van szükség: ezekben az órákban az ember igazi önfejlesztésének, a személyiség kiterjedésének, az önmegvalósításnak a lehetőségeit kell kihasználni. N. a szabad szombatján glancolja, fényesíti a kocsiját. N. a vasárnap nagy részét is az autóval tölti, néha utazik is vele, inkább csak mutatásból, messzire ugyanis nem merészkedik a járgánnyal. Egyébként: a fehér asztalnál, baráti társaságban is szinte egyedüli témája a kocsi, vagy a más kocsija, vagy a harmadik ismerős balesete, vagy az a „mazsola", aki, képzeljétek csak... ! Nem tudom, hogy a gyermeke fejét megsimogatja-e néha. De az a gondosság, amivel az autóját mossa, fényesíti, simitgatja — valami megszállott szeretetet sugároz. Mi iránt? Egy félreértésből kicsit még státuszszimbólummá előlépett tárgy, egy szimpla — és egyre közönségesebb — közlekedési eszköz iránt? Ez a példa jelképe is sok száz és ezer hasonló gyökerű magatartásnak. Annak, hogy lehet a jót, a legjobbat, de a rosszat vagy a rosszabbat is választani. S hogy az utóbbi választás elég gyakori. Persze, hogy nem minden autós ilyen. S persze, hogy a gyalogjárók közt is sok van, aki megragadt a régiben, az „élni, hogy keressek" szemléletben, szakadatlan maszekolással, mellékes utáni futkosással tölti a szabad idejét. Pedig sok minden van. amit nem megvenni kell, hanem megismerni, megtalálni. A szebb, színesebb, változatosabb emberi élet sok-sok kincse, olyanok, amiknek talán egyesek szemében nincs is árfolyama, olyanok, amelyeket a mohóság tőzsdéjén nem jegyeznek. Alkotó tevékenység, vidám kikapcsolódás, ismeretgyűjtés, az egészséges sport, a mozgás örömei; a művelődés; emberi kapcsolatok keresése, elmélyítése; a természettel való együttlét; az élet színeinele figyelése, szépségeinek élményközelsége — és még mi minden, amire rá lehet találni. Hogy egyénileg ki mit választ — nyilván kinek-kinek magának kell eldöntenie. De ez — nemcsak önmagával, hanem családjával, példára kapó gyermekeivel, a közösséggel szemben is felelősség. O

kos döntésre, tartalmas időkihasználásra van tehát szükség. Vajon megteszünk-e mindent annak érdekében, hogy erre orientáljuk az embereket? Nem ártana többet figyelni egyegy közösségben az életmódra, divatos szóval életvitelre is. Talán a szocialista brigádok tagjai ilyesmiről is beszélgethetnének, vitatkozhatnának, anélkül persze, hogy kész programokkal, egyedül üdvözítő receptekkel traktálnák a társakat. Egy bizonyos: nem szabad beérni az igénytelenséggel, szürkeséggel, a mindenható anyagiassággal és pláne * pöffeszkedéssel — az igényeket, elvárásokat kell ébreszteni a teljesebb emberi élet élésére. Simái Mihály Vietnami műszakok az építőtáborokban A KISZ önkéntes nyári építőtáborainak rendje szerint a fiatalok naponta 6 órát dolgoznak, majd sokféle kellemes programmal, sportjátékkal tölthetik el szabadidejüket. Ezekben a napokban azonban a délelőtti műszakokat követően ismét munkába indul a 26 központi tábor utolsó váltása, több mint 4300 egyetemista és középiskolás fiú-leány. A közelmúltban hangzott el a KISZ Központi Bizottságának — számottevő visszhangra talált — felhívása a magyar ifjúsághoz, amelyben egyebek között arra szólítják fel a táborok önkéntes munkásait, hogy augusztus 15. és I9-e között tartsanak vietnami műszakokat, s az így megkeresett többletpénzt fizessék be vietnami szolidaritási alapra. Az akció végén minden bizonnyal tetemes summával gyarapszik majd a magyar fiatalok szolidaritási csekkszámlája, hiszen csupán egyetlen táborozó diák napi „keresete" a mezőgazdaságban dolgozóknál 32 forint, az út- és vasútépítésben réanjvevőknél 50 forint, az építőiparban tevékenykedőknél 60 forint, a vízügyi táborokban pedig 70 forint. A táborok külön műszakjaival egyidőben megsokasodtak a gyárakban, üzemekben, intézményeknél rendezett röpgyűlések, megszaporodtak a tiltakozó akciók, demonstrációk: az ifjú nemzedék új lendületet adott a vietnami nép támogatására kezdeményezett „Vádoljuk az imperializmus"-mozgalomnak, s mind erőteljesebben juttatta és juttatja kifejezésre a barbár amerikai agresszió elleni tiltakozását Ezeken a rendezvényeken gyakori most a vietnami szó, hazánkban tanuló vietnami diákokat hívnak vendégül, akik a legsajnálatosabb, de legszavahihetőbb hírforrásból, szüleik, testvéreik, hozzátartozóik leveleiről számolnak be, az óvodák, a kórházak, a gátak és öntözőberendezések embertelen bombázásáról. Egységes szabályozás Hegszűnik a gebines fuvarozás Rendelet a közületek fuvarozási tevékenységéről A közlekedés- és postaügyi miniszter az érvényes kormányrendeletek alapján szabályozta a közületi szervek fuvarozási tevékenységét. Az új rendelet kiadását több körülmény tette szükségessé. A jelenlegi gazdaságirányítási rendszer bevezetése után például megszűnt a kötött fuvarozás, a fuvarkényszer. A vállalatok megkötöttség nélkül vásárolhattak tehergépkocsit, szabályozás nélkül vállalhattak fuvarokat. Melléktevékenységként minden feltétel, engedély nélkül lehetett fuvarozni. Az új rendelet minden állami költségvetési szervre, intézetre, intézményre, vállalatra és trösztre, szövetkezetre és szövetkezeti érdekképviseleti szervre, gazdasági társulásra, társadalmi szervre és egyesületre, tehát minden közületre kötelezően szabályozza a fuvarozási tevékenységet. Mindenekelőtt egyértelműen tisztázza, hogy mi tekinthető főés melléktevékenységként végzett fuvarozásnak. A korábban kialakult gyakorlat szerint eddig fő fuvarozási tevékenységnek az számított, ha valamelyik vállalat egy meghatározott időszakban összes szállítási tevékenységének több mint felét díjazás ellenében végezte. Most viszont — akár díj ellenében, akár anélkül — fő tevékenységnek tekintendő a rendszeres személyfuvarozás, a közforgalmú darabáru fuvarozás, a tehertaxis árufuvarozás és minden egyéb fuvarozás, ha a közület tervezett saját szállításainak évi összteljesítményét meghaladja a szállítások évi összteljesítménye. Ezeken kívül minden egyéb fuvarozás kiegészítő tevékenységként végzett szállításnak minősül. Nem számítják viszont fuvarozásnak azt, ha a közület az általa termelt, forgalombahozott, vagy termelt terméket szállítja meghatározott helyre, illetve, ha saját alkalmazottja, vagy szövetkezeti tag részére szállít el valamit A fuvarozó közületi szerv köteles megtartani az érvényes díjszabást és a szállításokkal kapcsolatos egyéb rendelkezéseket; a fuvarozásért legfeljebb a díjszabásban meghatározott árat számíthatják fel; gépjárművek csak az erre rendszeresített menetokmánnyal vehetnek részt a forgalomban. A rendelet bizonyos szigorításokat is tartalmaz, s lényegében megszünteti az utóbbi időben elterjedt, a visszaélésekre módot nyújtó úgynevezett gebines fuvarozási rendszert. Közületi szerv ugyanis csak saját nevére szóló gépjárművel fuvarozhat, erre a célra gépkocsit nem bérelhet, mással saját nevében nem fuvaroztathat. A közületek gépjárművezetőinek bérét az érvényes rendelet szerint kötelesek megállapítani és elszámolni; az általuk vásárolt üzemanyagért, javításért és karbantartásért átalánydijat nem fizethetnek. A rendelet különféle feltételekhez köti mind a fő, mind a melléktevékenységként végzett fuvarozásokat, s alapvető követelményeket ír elő azoknak a vállalatoknak is, amelyek nem kimondottan fuvarozásra alakultak. A fő tevékenységhez kötelezővé teszi egyebek között fuvarvállaló iroda, szolgálat működését, megfelelő biztosítékot követel a szállítás során keletkező esetleges károk megtérítéséhez. A fuvarozóknak különféle biztonsági eszközökkel, rakodógépekkel stb. kell rendelkezniök. Ezenkívül a forgalom irányítására, szervezésére, a díj elszámolására, ellenőrzésére megfelelő képzettségű dolgozókat kell alkalmazniok. Ugyancsak kötelezi a rendelet a közületeket, hogy a fő tevékenységben végzett fuvarvállalásról a lakosságot megfelelően tájékoztassák. A szövetkezetek fuvarozási tevékenységéhez az illetékes tanácsok adnak engedélyt. Ehhez azonban szükség van a KPM autófelügyelet hatósági engedélyére is, amely igazolja, hogy a szövetkezet rendelkezik a fuvarozáshoz előírt feltételekkel. Szövetkezeti darabáru-fuvarozásra a közlekedés- és postaügyi miniszter ad engedélyt. A rendelet hatályba lépett.