Délmagyarország, 1972. augusztus (62. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-16 / 192. szám

I VASÁRNAP, 1972. AUGUSZTUS 19. Huszonnyolc esztendeje: Szeged ellen Pár hónappal ezelőtt a szegedi levéltárban Szeged varos tűzoltó-főparancsnoká­nak eddig ismeretlen jelen­tése került elő 1945-ből. Most van a 28. évfordulója annak, hogy az angol—ame­rikai légierő legsúlyosabb lé­gitámadását intézte Szeged városa ellen. A dokumentum alapján megismertetjük az olvasót a várost ért légitá­madásokkal. • Anglia 1941. december 7­én üzent hudat Magyaror­szágnak, uz Egyesült Álla­mok pedig 1942. június ü-/ án. Magyarország megszállá­sa előtt egy nappal, már­cius 18-án, a Birodalmi Biz­tonsági Főhivatal arra hívta fel Hitler figyelmét, hogy Magyarország német meg­szállása „az angolszászok nagyméretű bombatámadá­sait is maga után vonhat-' ja", amelyek következtében „megszűnhetik a vasúti forgalom, tönkremennek a gyárak", s nyomban hozzá­fűzték, hogy „ebből csak hátrányok fognak származ­ni Németországra nézve". Hitler és Horthy ezzel nem törődött. Horthy Klesshelmben lé­nyegében hozzájárulását ad­ta Magyarország megszállá­sához. 1944. április 13-án a Szovjetunió, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok kormánya felszólította Ma­gyarországot, azonnal szün­tesse be u fasiszta Német­ország oldalán viselt hábo­rút. Horthy — ez az ízig-vérig konzervatív, merev, rugal­matlan, nemzetvesztő fasisz­ta politikus, a „történelmi osztályok" megdönthetetlen­nek kikiáltott hatalmának védelmezője — nem értette meg az idő szavát. Ezért hát az angolszászok megindítot­ták a légitámadásokat Ma­gyarország városai ellen. • Az első légitámadás 1944. június 2-án érte Szeged vá­rosát. A délelőtti órákban a Budapest felöl visszatérő gé­pek közül 38 bombázó sző­nyegbombázást hajtott végre a váras felett a Füzes utca, Szabadság tér, Hattyas sor, Ballagító sor által határolt városrész és a Rendező-pá­lyaudvar ellen. A bombák 50 házat romba döntöttek, 60 ház súlyosan megsérült és 100 ház megrongálódott- A romok alatt 30 halott és 50 sebesült volt. A sérülteket katonai és városi mentő­autók szállították el. Az el­ső légitámadás megrendítő hatással volt mind a menté­si munkálatokban résztve­vőkre, mind később az egész város lakosságára. Az arány­lag nagyarányú támadáshoz képest csekély vérveszteség annak tudható be, hogy a kora délelőtti órákban a vá­rosrész népe a földeken dol­gozott, otthon csak kevés asszony volt, akik főztek. Ezért volt az áldozatok nagy része nő. Július 3-én intézték a má­sodik légitámadást városunk ellen. Délelőtt 10 óra táj­ban 4 gép 4 hullámban, kö­rülbelül 20 darab nagymé­retű romboló bombával haj­totta végre a támadást. Á támadás célpontja a város­ban állomásozó hadtest, a városi gimnázium, az egye­temi klinikák, a Ilorthy-in­ternátus, u püspöki palota, a Szentháromság utca is Bá­nomkert sor által határolt városrész volt. A városi gimnázium előtt két német autó gyulladt ki, a bőrgyó­gyászati klinikán pedig a la­boratórium. Hét ház dőlt romba és 161 épület rongá­lódott meg, köztük az egve­temi klinikák, a Horthy­kollégium, a leánygimnázi­um, a püspöki palota, az OTI-palota, a Magyar Ken­der- Lenipar gyártelepe és több halászbárka. A táma­dás és ennek következtében a rongálódás nem volt olyan nagyarányú, mlnt az első lé­gitámadás alkalmával. A harmadik légitámadás augusztus 20-ún érle a vá­rost, ekkor hat gép a Sza­budsajtó, Földműves, Váradi és Kisfaludy utcák által ha­tárolt városrészt bombázta romboló bombákkal. Tizen­hét ház dőlt romba, és mintegy 100 ház sérült meg. A romok alatt 15 ember halt meg 9 pedig megsé­rült. Ennél a légitámadásnál telitalálatot kapott az alsó­városi tűzoltólaktanya, az ottlevő felszerelések meg­semmisültek, több tűzoltó megsebesült. A negyedik légitámadás augusztus 24-én következett be, mely anyagi tekintetben a legsúlyosabb volt vala­mennyi közül. Negyvenki­lenc gép intézett támadást a Mezőgazdasági Közraktárak Rt. 8 nagy raktárépülete, a Futura raktárépülete, a Syl­vánia fatelep, a vasúti híd ellen, a Tisza-pályaudvar vasúti híd melletti része, és túl a Tiszán a Magyar Ken­der-, Len és Jutaipar tele­pe ellen. A támadás a szá­mítások szerint 190 romboló­és gyújtóbombával történt, 5 halottja és 5 sérültje volt. A hivatásos tűzoltóság teljes készültsége és a katonaság is kivonult. A tűzoltóság min­den törekvése arra Irányult, hogy a hatalmas tűztenger továbbterjedését megakadá­lyozza. Az épületek és kész­letek legnagyobb része azon­ban leégett. Érdekes módon, a Tisza-pályaudvar és a vas­úti híd körüli tüzet úgy si­került eloltani, hogy a meg­sérült Tisza-pályaudvari víz­vezetékcsőből kifolyt víz összegyűlt egy nagy bomba­tölcsérben, és innen szállí­tották a vizet az oltáshoz. A Magyar Kender-, Len és Ju­taipar újszegedl telepén volt a legnagyobb kár. A több száz vagonnyi elpusztult anyag elhordása egy teljes hétig tartott. Az ötödik légitámadást augusztus 29-én 42 gép in­tézte Szeged ellen. A táma­dás célpontja a Tisza-pálya­udvar, a Hangya közraktá­rak, a Magyar Petróleum Rt. telepe és a Sylvánia fa­telep volt. A támadást mint­egy 300—400 romboló, és főleg gyújtóbombával haj­tották végre. A helyzetet sú­lyosbította az, hogy az állo­máson egy német sorozatve­tő lövedékekkel megrakott szerelvény állt, melynek lö­vedékei százszámra röpülték szét a városban és robban­tak szerteszéjjel. A lövedé­kek 11 embert megöltek, többet megsebesítettek és három helyen — az Utász­laktanyában, az alsóvárosi, valamint a tápéi szérűsker­tekben — tüzet okoztak. A városban számos házat meg­rongáltak. A tűzoltóság igen nehéz feladat előtt állott. Égett a személyi pályaud­var postaépülete és gyors­áruraktára, körülbelül 100 vasúti kocsi és vagon, a Hangya Közraktárak tetőze­te és állami borpincéje, a Magyar Petróleum Rt. ás­ványolajraktára, a Sylvánia fatelep, és újból kigyúlladt a Magyar Kender-, Len és Ju­taipar újszegedi telepe. A tüzek eloltása este 8 óra körül sikerült. A hatodik légitámadást szeptember 3-án 42 gép in­tézte Szeged ellen, körülbe­lül 130 rombolóbombával. A támadásnak három centruma volt; a legsúlyosabb Felső­városon a Kereszt és Csaba utca, valamint környékük el­len. Itt 64 ház dőlt össze, 258 pedig megsérült. A ha­lottak száma ötven volt, és ugyanennyi a sebesültek száma. A másik centrum a vasúti híd, a Gyermekklini­ka és Vízműtelep volt, me­lyet a bombák teljesen össze is romboltak. A támadás harmadik centruma az alsó­városi Paprika utcában volt, ahol 3 ház kapott telitalá­latot és pusztult el. Ember­veszteség szempontjából a hatodik légitámadás követel­te a legnagyobb áldozatokat. A Szegedet ért hat légitáma­dás, ha súlyosságát tekintve nem is közelíti meg a nyu­gat-európai városokat ért angol—amerikai légitáma­dás-sorozatokat, mégis nagy anyagi károkat, embervesz­teséget, borzalmakat és szen­vedést okozott. Perneki Mihály Utazók, érkezők hazánk déli kapujánál Idegenforgalom Röszkén — Építkezés Hazánk legnagyobb déli kapuján, Röszkén az utas­és járműforgalom tavaly és idén, az első hónapokban a megelőző időszakhoz képest valamelyest csökkent. B. Varga Sándor főtiszt tájé­koztatója szerint a kisebb utasforgalom okai voltak: a kötelező pénzbeváltás élet­be lépése; az utasok évi egy­szeri vámkedvezményének bevezetése. Az utas- és a járműforgalmat ebben az évben a fekete himlő ter­jesztésének megakadályozása érdekében egy időre beveze­tett korlátozó intézkedések is csökkentették. Idei rekord Az idén, a második ne­gyedévben azonban a sze­ged-.röszkei határállomáson újból jelentősen nőtt az ide­genforgalom. Az előbbi év hasonló Időszakához viszo­nyítva például 1972 májusá­ban és júniusában 50—50, júliusban 97, augusztusban pedig 100 százalékos növe­kedés volt. Az idei eddigi rekordot június 29-e adta. Ekkor 23 ezer külföldi és magyar ál­lampolgár érkezett és távo­zott a határátkelőben. Az idén augusztus 10-ig közel 700 ezer személy és 200 ezer jármű kelt át Röszkén. Mikor legtöbben? A forgalom egyébként minden héten pénteken, szombaton és vasárnap a legtöbb. Ezeken a napokon a határállomáson a tömeges átkelés a Szegedi Szabadtéri Játékok látogatottságával, a szabad szombatokkal, a ki­rándulásokkal, a belföldi és külföldi üdülőkben a hétvé­gi váltásokkal függ össze. Az idegenforgalom növekedését eredményezte az is, hogy a magyar állampolgárok a szocialista országokba öt kiutazásra alkalmas útleve­let kaphatnak. (Ez az egy útlevél, mint korábban rész­letesen ismertettük, össze­sen 5 utazásra jogosít, s tet­szés szerinti számban hasz­nálható fel egy-egy országba utazáskor.) A nagyobb forgalommal a határátkelőben megnöveke­dett a pénzbevóltós is. Érde­kes adat erre, hogy például Adanov Éva, az IBUSZ dol­gozója egy nap alatt 235 ezer forint értékű valutát váltott be. Gyorsan A nagy forgalom termé­szetesen az átkelőhelyen dol­gozók megterhelését is fo­kozta. Ezt tetézi, hogy a kö­zel 20 millió forint költség­gel létesülő itteni új épüle­tek átadására a tervezettnél később kerül sor. Ezért a határátkelőben dolgozók munkafeltételei — a helyisé­geket — tekintve — egyálta­lán nem felelnek meg a kö­vetelményeknek. Ennek el­lenére is azonban az idegen­forgalom ellenőrzésére, segí­tésére hivatott szervek — a határőrség, a vámhivatal, az IBUSZ — dolgozói biz­tonságosan, gyorsan és kul­turáltan végzik munkájukat. Gazsó Béla Nagy a forgalom az átkelőben A szeged-röszkci határátkelőben modern épületegyüttest létesítenek. építkezést mutatja Fotó: Tórtk Felvételünk az BERCZELI A. KÁROLY Hullámsír 42. Erre valamennyien cihelődtek, s Gyula, a pincér, már ott sürgött-forgott mögöttük, hogy felsegítse a kabátokat és bundáikat. őszinte igyekezettel, alázattal szorgoskodott körülöttük, hol ide szaladt, hol oda, pedig a szíve keserű volt, mert ő is észrevette, s mindjárt az ele­jén, hogy ez az átkozott Csecse János, ez a foltos képű, az 6 ártatlan kis Fánikájára pá­lyázik, s hogy ez a megfigyelése nem volt alap­talan. arról meggyőzte őt Jánas úr önkényte­lennek mímelt közeledése a művésznőkhöz, s az a félreérthetetlen körülmény, hogy végül is együtt hagyták el a kávéházat, kart karba ölt­ve. Aztán az ajtóban is elbúcsúztak mindenki­től, s mintha valami közös elintéznivaló jak akadt volna a városban, szép lassan elballagtak a Dömötör-templom irányába, majd — Gyula kileste őket — a Szegfű utca felé kanyarodtak. A pincér tudta, hogy az elbájoló kis naiva ott lakik, hiszen sokszor silbakolt az alacsony há­zacska előtt, hogy legalább egy pillanatra meg­láthassa őt, esetleg hiényas ruházatban, de rendszerint csak a vén háziasszony dugta ki az orrát az ablakon s irigy, fenyegető mozdulattal szólította fel őt a távozásra. — Ez a pénzeszsák mindenkit megvásárol — kesergett magában Gyula, s míg visszatért a füstös terembe, a vagyon igazságtalan elosztá­sának ténye szélsőséges gondolatokra ragadtatta. * Jiözben a hintó valóban elindult, de nem ha­ladt végig az Oskola utcán, hogy így téarjen lo a Klauzál térre, mert a közbeeső ötpacsirta ut­ca olyan göcsörtös és hepehupás volt, hogy az előkelő vendég esetleg el találta volna harapni a nyelvét egy váratlan Zökkenőnél. A napok­ban is belefordult egy vásárosszeikér az árok­ba s csak nagy keservesen tudták kivonszolni onnan. A parádéskocsis jobbnak látta, ha in­kább a Mészáros utcán hajt végig, s onnan a Kárász utcán át hamarosan kilyukad a Széche­nyi térre, a városházához, melynek tanácster­mében a vízügyi bizottság tagjain kívül még a sok meghívott is türelmetlenül várja már a mi­niszteri kiküldöttet. Zombory Antal most se szólt egy szót sem, egykedvűen nézte az ismert házakat, s ha a hintó mégis nagyot döccent még a legjobban gondozott Kárász utcán is, mely egyben a vá­ros korzója is volt, akkor csak annyit jegy­zett meg már-már gépiesen, hogy a rossz idő­járás nem használ a kövezetnek. De mikor Herrich úr a Széchenyi téren fintorogni kez­dett, mert kellemetlen pöcegödörszag csapta meg az orrát, akkor készségesen megmagyaráz­ta a vendégnek e szörnyűség okát. — A Kiss Dávid-házból kivezető fedett szennyvízcsatorna beomlott, s most orrfacsaró bűzt áraszt. — De hát miért nem hozzák helyre? Hiszen ez a város központja s egyben sétánya ls — hördült fel a miniszteri tanácsos felháborodva. — Nincs rá fedezet, méltóságos uram. Elsze­gényedtünk — vont vállat amaz egykedvűen, de nem minden célzat nélkül. — Ez nem kifogás! Erre elő kell teremteni a pénzt — dühösködött Herrich, s tésztás, szep­lősödésre hajlamos, halvány rózsaszínű arcát, amennyi kilátszott az ápolt bajusz és szakáll bozótjából, újra lilás pirosság lepte el. — Sajnos, méltóságos uram ..; Tetszik tud­ni... Ráment ez is a gátépítésre ... — önök az okai — robbant kú végre a jeles mérnök, miután egész idő alatt bőszítette en­nek a hitvány fráternek a blazírt szenvtelensé­ge, s örült, hogy ezt újra kijelenthette, mert ilyenkor mindig valami szakmai kielégülést érzett, melyben az önbecslés felemelő gyönyöre a laikusok lenézésének még felemelőbb kéjével párosult. De Zomboryt semmJ sem verte ki nyugalmá­ból, s a lehető legfásulütbban fűzte hozzá: — Tudom. S a Maros torkolata. E halk, alig hallható megjegyzés mérges nyíl­ként fúródott Herrich szívébe. — Ez a bugris kifiguráz engem! — borzolódott föl minden idegszála. — Hát ez hallatlan! — Előbb csak a szája remegett s a keze szorult többször is ökölbe, határozottan küszködött önmagával, hogy válaszoljon-e erre a minősíthetetlen ar­cátlanságra, de erre már csak akkor került sor — s az is lefékezettem —, mikor a hintó végre megállt a díszes barokk kapu előtt s ő kikec­mergett a pokrócok közül. — ön tréfát űz az én komóly meggyőződé­semből — s hogy elleplezze határtalan felhábo­rodását, valami torz vigyort erőszakolt nehezen engedelmeskedő arcára. — Önök isszák meg a levét — s még elnéző, de annál hamisabb ka­cajt is hallatott. — A bort jobban kedveljük — motyogta Zombory, de az egyre veszélyesebb párbeszéd mégis megszakadt, mert a hajdú megint lese­gítette a hintóiról a tanácsos urat, a kapuban álló hajdú pedig feszes vigyázzban állt s még a bajsza sem rezzent meg, amfg elhaladt előtte a botjára támaszkodó, kicsit bicegő pesti úr. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents