Délmagyarország, 1972. július (62. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-12 / 162. szám

STEniíA, 1972. .IÜLIUS 12. POSTALMlA Táska az árokban Kiskunfélegyházáról Tóth Miklóstól (Ady Endre utca 8.) kaptuk azt a levelet, melyben egy elveszett tás­ka gazdáját keresik. Szűcs Jénosné (Kiskunfélegyháza, Sallat Imre utca 1.) az el­múlt hét végén az 5-ös szá­mú főútvonalon Kiskunfél­egyháza és Szeged között, az útmentl árokban egy táskát talált, mely női ruha­neműt és nagyobb pénzösz­szeget tartalmazott. A becsü­letes megtalálónak ügy tűnt, hogy egy előttük haladó te­hergépkocsiról esett le a táska, melynek utasai Sze­ged környéklek lehetnek. A pénzösszegből arra következ­tetett, hogy piaci árusításból származik, s ezt vesztették el oly szerencsétlenül. Ha lapunknak olvaaói, akkor most tudhatják, igazolás el­lenében hol vehetik át az elvesztett holmit A vásárlók nem igénylik. Gyakran hivatkozik erre a kiskereskedelem, ha az olcsóbb árukról kérdezősködik az ember. De azért — teszik hozzá gyakorta — erőnkhöz mérten igyekszünk, a szórványos kéréseknek is eleget ten­ni. Ugy tűnik bizony, hogy kevesen vásárolnak manapság olcsó árut, talán azért, mert kevesen tiltakoznak, ha nincs. A városi tanács kereskedelmi osztálya nemrégiben vizsgál­ta meg egy petőfitelepi olvasónk bejelentését, melyet la­punk továbbított. A vizsgálat eredményéről és az intézke­désekről érdemes olvasóinkat tájékoztatni, már csak azért is, hogy tudomást szerezzenek vevői jogaikról. A tanács kereskedelmi osztálya jogosnak találta azt a kérést, hogy Petőfitelep boltjaiban legyen kellő mennyiségű kannás tej. Ezért felhívta az ÉLIKER és az ÁFÉSZ központjait, hogy figyeljék a lakosság igényét. Utasították az Élelmi­szer-kiskereskedelmi Vállalat 49-es számú boltját, hogy jú­lius 5-től kötelesek kannás tejet is árusítani, mégpedig az Igények szerinti mennyiségben. Ugyanez vonatkozik a rozs­kenyérre, amelyet a bolt vezetője feltűnő helyen köteles kirakni, s megfigyelni, hogy veszik-e a petőfitelepiek. Két célt is szolgál ez a próba: ha nem fogy el húsz darab sem, akkor nincs igazi igény Iránta, ha elfogy, akkor viszont ez is megcáfolja a város peremén levő boltok vezetőinek azt az állítását, hogy nem kell az olcsó tej, s a rozskenyér. Garancia egész évre Gázkészülékekkel bajlódó embertársain akar önzetle­nül segíteni Baráth Mihály (Jósika utca 7.). Ügy olvasta ki ugyanis lapunk egyik köz­leményéből, hogy az Építő­ipari Ktsz gázszerelő rész­lege garanciális javítást csak a fűtési idényben végez, így járt olvasónk is, amint mellékelt leveleiből kitűnt E nem mindennapi ügy dá­tumaiból idézünk most né­hányat. A múlt év októberében szereltetett be Baráth Mi­hály két gázkonvektort, amelyet a Lampart Zománc­ipari Művek budafoki gyára készített A konvektorok Két kérdés — két válasz A városépítéssel foglalko­zó cikkeinkre újabb, s újabb kérdésekkel reagálnak olva­sóink. G. J. újszegedi olva­sónk például arra kíváncsi, hogy az újszegedi hídfő alatti átjárót, egyáltalán azt a környéket nem kellett volna-e a Székely sorral együtt már most helyrehoz­ni, s van-e valamilyen terv? A városi tanács megbízá­sából — válaszolhatjuk —, már készül a Szegedi Ter­vező Vállalatnál az a hatal­mas munka, mely az Odesz­sza-lakótelep továbbépítésé­hez szükséges alapközművek tervezését is magába foglal­ja. Megkezdődtek az ügyne­vezett közműfeltáráshoz szükséges talajmechanikai vizsgálatok. Ennek függvé­nye az a több millió forin­tos beruházás is, nmely a híd körnvékét érinti. Már most Is látható, hogy a To­rontál térből parkolóhelyet készítenek. A Közép Kikötő sor folytatásaként — a híd­fő alatt lesüllyesztve — kör­szerű űt épül majd, s ez már a lakótelep elkészült ré­széig visz. Ez a terv bele­illik az újszegedi hídfő át­alakításának programjába. elsőfokú határozatot két hét múlva a DÉLÉP megfelleb­bezte. A megfellebbezést a tanács elutasította, s ki­mondta a másodfokú hatá­rozatot. Idén május 30-án szólította fel a tanács újra a DÉLÉP-et, hogy a ha­barcstelep által elfoglalt 5897 négyzetméter területet te­gye szabaddá. Egyelőre újabb fejlemény nincs, de az épftővállalatnak van még le­hetősége, hogy tovább nyújt­sa az ügymenetet. többször is hibásan működ­tek, ezért március 20-án, majd április 14-én, majd május 8-án a tulajdonos le­vélben, s telefonon rekla­mált « garanciális javító­nak kijelölt Szegedi Építő­ipari Ktsz-nél. Végül a poén: egy szerelő kijelentette, hogy lejárt a fűtési idény, csak október 15-e után javítanak garanciálisan. Egyébként ak­kor újra kell jelenteni, mert a fűtési idény akkor kezdő­dik. Nyáron csak készpén­zért dolgoznak. S most összevetésül Idé­zünk a Lampart udvarias le­veléből : „Gyári szervizünk szerelői június 28-án délelőtt 10 és 12 között megjelen­nek önnél, és a kát gázkály­ha működési rendellenessé­gét megszüntetik. A levélben leírt hibák megítélésünk sze­rint nagy részben a helyte­len beszabályozás következ­ményei. A Szegedi Építőipa­ri Ktsz gázszerelőinek tá­jékoztatása helytelen volt, Garanciális szerződésünk nincs idényszerűen megha­tározva." Tanulság: Így ls lehet gyorsan, udvariasan, precí­zen, hozzáértőén. S mennyi­vel szívesebben írnánk le, ha mindezt egy szegedi szol­gáltatóról állapíthatná meg a szegedi városlakó. Válaszol az illetékes Egy hónappal ezelőtt je- ratóriumban dolgozzák ki az lent meg Nagy gondunk a amatőrök filmjeit. Ennek szolgáltatás címmel cikkso- előnye az, hogy a laborató­rozatunk, amelynek június rium munkáját a gyárak 10-1 részletéhez fűzött meg- megbízottai ÍR a helyszínen jegyzéseket az OFOTÉRT, segítik. Hasonló kapcsolata Cikkünkben arról esett, szó, van a vállalatnak a FOTO­hogy mig az OFOTÉRT OPTIKA Ksz-szel is. F.z a nagy propagandát fejt ki a szövetkezet végzi az OFO­fényképezés, fotóamatőrkö- TÉRT megbízásából a ga­Szovjet újságíró­delegáció hazánkban A Magyar Újságíró Szö­vetség meghívására szovjet kulturális .újságíró-delegáció látogatott hazánkba Pjotr Sztyepanovics Darljenkónak, a Szovjetszkaja Kultúra fő­szerkesztőjének vezetésével. Kilencnapos itt-tartózkodá­suk alatt tanulmányozták a magyar kulturális élet kér­déseit, látogatást tettek a Népszabadság szerkesztősé­gében és találkoztak az Élet és Irodalom munkatársaival. Fogadta őket Ilku Pál mű­velődésügyi miniszter, dr. Rosta Endre, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének el­nöke és Katona Imre, az MSZMP budapesti bizottsá­gának titkára. A szovjet újságírók ked­den, tegnap elutaztak Buda­pestről. (MTI) Számolgatók Félhangon, s hangosan számítgatták az elmúlt he­tekben, vlllamosutasok, hogy gyorsul-e az utazás a négyessel az új útvonalon? S aki nemcsak számolta, hanem jó néhányszor pró­bálta, rájöhetett, hogy lé­nyegében semmi sem vál­tozott, már, ami a menet­időt illeti. A számolgatok ekkor átalakultak meditá­lókká, akik most már azon rágódnak, hogy akkor volt-e értelme ennek az egésznek? A képletet nem nehéz fölállítani. Évek óta siet­tetnénk a napokat, hogy minél közelebb legyünk a második hld építéséhez. Az viszont azt fogja je­lenteni, hogy a Felső Ti­sza part forgalma hosszú időre megbénul. Ráadásul — bármennyit is változik még — nem veszti realitá­sát az a terv sem, hogy a tarjáni legyen a második kétvágányú villamosvonal. Már akkor ls szóba jött ez, amikor még nem volt ilyen sietős az északi vá­rosrész építése, hát még mostanában. Nem történt más. mint hogy kissé megelőztük az időt. Azt, amikor majd a híd, s a villamos építése realitássá válik: akkor már nem lesz gond az átállás­sal, a csomópontépítéssel. Időt nyertünk tehát. Egy­előre nem a mindennapi utazáson — pedig az sem lenne rossz —, hanem a városfejlesztésben. Egy­egy ember számára ez aligha érzékelhető, csak egy városnyl közösségnek. A szémolgatók, még korán számolgatnak, majd akkor lesz érdemes, ha meglesz a kétvágányú, nem pazarló­dik az idő a kitérőkben. De a majd akkor megta­karítandó időben benne lesz ez a kevésbé érzékel­hető, mostani 1B. M. V. Környezetismeret Tavasszal hosszas viták után úgy döntött a művelő­désügy, hogy nem buktatja el azokat az elsős nebulókat, akik nem tudják megtanulni a környezetismeretet. Sok érv szólt pro és kontra, olyan sok, hogy fel sem lehet sorolni őket. Az állt tán leg­közelebb az igazsághoz, mely szerint az előfordulhat, hogy valamely kisgyerek nem oly ügyes, mint a többi, tehát igazságtalanság lenne Ismét­lésre utasítani tornából, rajz­ból. De a környezetét azért illene ismernie. S aztán jött a tévéovi, amely bebizonyí­totta: azoknak a gyerekeknek jó része, akik nem járnak óvodába, nem ismeri a kör­nyezetét. Magyarán: otthon ugyan vajmi keveset tud meg a gyerek arról, hogy hol is lakik, mi minden ve­szi körül hétköznapokon. I. dés terjesztéséért, csak a fényképészek számára szer­vezett filmelőhívó és képki­dolgozó laboratóriumot. A keskenyfllmezők mostohább gyerekek, mert negatívjalkat Budapestre küldik, s ugyan­csak a fővárosban javítják a Több tarjáni olvasónk ér­deklődik hosszabb ideje^ fényképezőgépeket és film hogy meddig zsúfolódnak felvevőPket ? még össze a buszok az idelg­ranclális és garancián túli javításokat. A vállalat ösz­tönzi a szövetkezetet arra, hogy nyisson részlegeket vi­déken is, de Szeged egyelő­re nem jött szóba. Azaz: a felnőttek sem tud­ják eléggé. Erős a gyanúm, hogy jobbára ezért nem vá­laszolnak a gyereknek, s nem azért, mert fáradtak, fásul­tak, mire hazamennek. Ebbe belejátszik az ls többek kö­zött, hogy újságokból, rádió­ból, tévéből többet tudnak meg naponta a fővárosról, mint egy év alatt saját la­kóhelyükről. S mégsem csak ez. A valóban városivá érett pesti embert az különbözte­ti meg, mondjuk, a szegedi­től, hogy — bár lényegében csak azt a kerületet ismeri jól, ahol lakik — a várost lenes autóbusz-végállomás környékén, illetve, hogy a már régóta kész városnegyed közepén meddig marad az úgynevezett habarcstelep? A válasz egyelőre ennyi: az ál­datlan állapot megszüntetése Az OFOTÉRT-központ ne­vében Kolosi Miksa főosz­tályvezető válaszolt cikkünk­re. Az OFOTÉRT Vállalat — tájékoztatásuk szerint — se­hol sem üzemeltet keskeny­filmek előhívására alkalmas laboratóriumot, nem foglal­kozik fényképezőgépek és valóban függvénye a ha- filmfelvevők javításával sem. barcstelep elköltöztetésének. A DÉLÉP a Jól kiépített telepet nem szívesen mozdít­ja el. erről tanúskodik a vá­rosi tanács két határozata is. Már tavaly megszületett a döntés arról, hogy a habarcs­telepet át kell helyezni, az 1971. október 4-én elkészült Csupán arra vállalkoznak, hogv a velük szerződésben levő Fővárosi Fotó Vállalat­hoz továbbítják a keskeny­filmeket, és a szines mun­kákat. Egy ilyen korszerű la­boratórium kapacitása olyan nagy, hogy fölösleges lenne újabbat létesíteni. Külföl­dön hasonló központi labo­Üzenetek Czeglédi Jánosné (Körtöl­tés utca 70.) levelét a posta­hivatalnak továbbítjuk. A rheumatológiai- fizikóthe­rápiai szakrendelés betegei­nek panaszára visszatérünk. Bereznai Paula (Tarján megértéssel olvastuk, figyel­je lapunkat, hiszen az idé­zett képaláíráson kívül jú­lius 4-én bővebb megemlé­kezést közöltünk Péter Lász­ló tollából Egy ház történe­322/B) vlsszaemlékezcseit te címmel. Szegedi munkás­kórus sikere Szép sikerrel érkezett ha­za Debrecenből a Szakszer­vezetek Altalános Munkás­kórusa. A 70 tagú szegedi vegyeskar dr. Mihdlka György vezetésével vett részt a Bartók Béla V. Nemzetközi Kórusfesztivá­lon, ahová 25 együttest, az aranykoszorú diplomával fokozatot már elnyert kóru­sokat hívtak meg, s ahová — talán éppen az erős me­zőny miatt — csak 18 együttes érkezett. A nemzet­közi zsűri, melynek elnöke Vaszy Viktor volt, három kategóriában értékelte a csoportokat, alulról felfelé: 1. az aranykoszorú diplomá­val cím megvédése, 2. fesz­tiválkórus, 3. fesztiváldiplo­más együttes. A szegedi énekkar egy kategóriával előbbre lepett, a fesztiválkórus címet sze­rezte meg. Az Aranybika­szálló nagytermében lebo­nyolított fesztiválon Donáti, Kodály, Bárdos Lajos és Farkas Ferenc kórusművei­vel nagy közönségsikert arattak, s a tapsokból kiju­tott a Molnár Anna című Kodály-kompozíció szólóját éneklő Tokodi Ilonának is. A Szakszervezetek Általános Munkáskórusa sikerének ér­tékét növeli, hogy a már­ciusi rádlóbell koncertjtfk, a Kóruspódium után teljesen új műsorral veitek részt a fesztiválon — ilyen rövid etőkészületi idő egy öntevé­keny együttesnél szinte rendkívüli megterhelést kí­ván, kórusvezetőtől és a ta­goktól egyaránt behálózó közlekedés dzsun­gelében kiválóan tájékozódik, míg mi vidéken lusták va­gyunk néhány autóbuszszá­mot, s vlllamosösszeköttetést megjegyezni. Egészen mulatságos volt például, hogy — miután az egész város tudta, hogy át­helyezik ismét a buszmegál­lókat — 10-én reggel az egyik Tarján felé tartó 10-es busz nem a már átadott cso­móponton keresztül közelí­tette meg a József Attila su­górutat, hanem úgy, hogy a meglepődött utasok csodálko­zó pillantásaitól kísérve az ideiglenesen kijelölt kerülő úton döcögött. A sofőr pedig elégtelenre vizsgázott kör­nyezetismeretből. Ezért, ter­mészetesen, naponta meg le­hetne buktatni jó néhány em­bert. Azokat például, akik a lezárt útszakaszon át rövidí­tik meg útjukat — biciklisek, motorosok —, egyszerűen át­bújva a jelzőlécek alatt, éj­jel pedig félrehajítva uz út­ból. Azokat például, akik még azt sem tudják, hogy nem szabad a járdán bi­ciklizni, a füvön át bemoto­rozni a lépcsőházig, hogy a csatangoló gyerekekre ügyel­ni Illik, ha építési területen játszadoznak, kalandoznak el. De hát: a buktatás lassacs­kán megszűnik. Környezet­ismeretből csakúgy, mint kör­nyezetszeretetből. Üj házak öregednek egy év alatt tíz évet, mert lakóik csak arra a mikrokörnyezetre ügyelnek, amely lakásuk ajtajáig ter­jed. Vagy még arra sem. El­végre a sárcsomók az újmó­di házak csupasz falán még oldják is az egyhangúságot, s hadd játsszon a gyerek, a ru­ha meg igazán jobban szá­rad az erkélyen, ha már van erkély, díszítse néhány mfl­anyaghuzal. Mit tesz az, aki­nek nincs erkélye — ml gon­dunk vele, nekünk van. Lassan kénytelen rájönni az ember, hogy nem ház­óriásokat építenek a város közepén ezekben az években, hanem tízemeletes szárítókö­teleket, amelyek immár dómnyi magasságban hirde­tik, hogy van még magyar, van még fehérneműje. S a sokat szidott háziúr kezéből minden hatalom kicsúszik: az ingatlankezelő vállalattól csak követelni lehet —, ja­vítást, térítést —, ám vajmi keveset szólhat bele a bérlők dolgaiba. Buktatni tilos ugyanis. — mint kiderült — azért t»­mődött el a szennyvízveze­ték, mert konzervdoboztól kezdve a rossz gyerekjátékig, mindent ily módon akartak eltávolítani a lakók a la­kásból. Példát, s ellenpéldát egyaránt lehet hozni: egyik fél sem angyal. De az két­ségtelen, hogy ebben az eset­ben az IKV jogosan hárít­hatta volna át a költségeket a bérlőkre, ahogy ők ls meg­tehetik, ha a bérbeadó hibá­jából származik káruk. A lényeg azonban az, hogy hébe-hóba hibás a szemléletünk, nekünk, kik e szúzadi utolsó évtizedeit él­jük. Mert fölháborodva ol­vassuk, látjuk, hogy hatal­mas gyárak fertőzik a vizet, levegőt, hajlamosak vagyunk a környezetvédelem hatásos plakátjait úgy általában mél­tányolni, de már sokkal ke­vésbé azt, ami közvetlen kör­nyezetünket érinti. Kicsit hasonlóan ahhoz az abszurd hőshöz, aki kidobja az égő cigarettát az ablakon, mert ezzel a szemetet eltávolította lakásából, s nem veszi észre, hogy egy dinamitos kocsiba fog beleesni. Hasonlóan ah­hoz a tipikus bérházi lakó­hoz, aki a kuka mellé Önti a szemetet, s később beáll a kórusba, mely a legyekért, s a bűzért a bérbeadót szidja meg a kukáskocsit. 1*1 2. Több mint egy éve az u tanulságos eset történt, hogy egy bérházban följött a szennyvíz. A szerelők sokáig kínlódtak vele, a lakók tilta­koztak. Annak ellenére, hogy Egy kis gondolkodással könnyen eljuthatunk a vég­eredményhez: a környezet — mi vagyunk. Nekünk mások, másoknak ml. Ha tehát bor­sot törünk egymás orra alá, akkor ne csodálkozzunk, hogy mi prüsszögünk állan­dóan. S az orvosság nem más, mint környezetismereti tanulmányok, amelyekből rá­jöhet mindenki arra, hogy hol lakik, milyen jogai van­nak, s milyen kötelességei. Hogy — ha nincs is minden lépcsőház falán immár — van egy házirend, hogy — ha nem is ügyel rá minden ház előtt egy rendőr — van egy csendrendelet, hogy — ha nem autón, nem motoron, nem kerékpáron megyünk — mindenképpen vannak közle­kedési rendszabályok. Csupán az a különbség, hogy az autóvezetőt, aki nem ismeri a KRESZ-t, megbuk­tatják a vizsgán. Ha vezetni akar, ha meg akarja talál­ni a helyét a közlekedők tö­megében, akkor kénytelen megtanulni. Arra viszont, hogy az életben hogyan köz­lekedjünk, nincsen KRESZ. Környezetismeretből, környe­zetszeretetből egyelőre nem lehet buktatni. Fakultatív tantárgy. Veress Miklós j

Next

/
Thumbnails
Contents