Délmagyarország, 1972. július (62. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-11 / 161. szám

KEDD, 1972. JÜLIUS 11. 3 Magyar—burmai kereskedelmi tárgyalás A dr. Maung Lwin kereskedelmi miniszter vezetésével hazánkban tartózkodó burmai küldöttséget hétfőn hivatalában fogadta dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter. Részletes eszmecserét folytattak arról, hogy milyen módon fejlesztheti tovább kerekedeimi kapcsolatait a két ország. Megállapodtak, hogy az év második felében magyar kereskedelmi delegáció utazik Burmába a kétoldalú piaci munka részleteinek konkrét kidolgozására. Egy részük elavult, újakra is szükség van Felülvizsgálták a tanácsrendeleteket Az új tanácstörvény es az ról és a háziszemét gyűjtéséélet változó követelményei is szükségessé teszik, hogy a tanács időnként felülvizsgálja rendeleteit, s ha már valamelyik nem felel meg az igényeknek, megváltoztassa azt, újat alkosson helyette. A városi tanács legutóbbi ülésén ennek megfelelően felülvizsgálta rendeleteit. Jelenleg 16 tanácsrendelet van érvényben, érdemes felsorolni őket: a városi mérlegek használatáról; a gyomnövények irtásáról; a temetőkről; az állatok tartásáról; a közterületek tisztántartásé- mennyi módosítása szítése szükségesnek Tű/futtatott reptezentáciő Az egészséges közvélemény a felelőtlen pazarlást és a túlzott reprezentálást egyszerűen párba állítja: egyik kutya, másik eb. Sajnos, néha kevés a társadalom ítélete ahhoz, hogy ezt a nyűgöt lerázzuk magunkról. Népi ellenőrök vizsgálata a bizonyosság rá, hog.y itt-ott hivatalos beavatkozásra is szükség van. Az ő jelentésükből vesszük példáinkat. Pusztaszeren, a Hétvezér Tsz-ben vezetőségi határozat szabta meg a készpénzzel fizethető reprezentációs költségek mértékét, pedig ebben az ügyben a közgyűlés szava dönt. Az elnök, elnökhelyettes, főkönyvelő, íőagronómus és a szövetkezet párttitkára e határozat szerint összesen 15 ezer 600 forintot költhetett ilyen célra. A „természetbeni" reprezentáció mértékét és értékét sem a közgyűlés, sem a vezetőség nem határozta meg. Ezt a tényt úgy kell értelmeznünk, hogy ilyennek tehát nem is szabad lennie. A vizsgálat összegezése szerint összesen 231 ezer forintot fordítottak 1971-ben ebben a szövetkezetben reprezentációra. A vendéglői számlákra — 32 ezer forintra — ezt jegyzik meg az ellenőrök: „a vendéglésnek ezt a módját feleslegesnek tartjuk, kimeríti a pazarló gazdálkodás fogalmát, tehát törvénysértő". Az üzletben — 25 ezerért — vásárolt italra pedig ezt; „erre a túlvásárlásra — értsd: túlzott vásárlásra — sem vezetőségi, sem közgyűlési határozat nincs, tehát törvénysértő". A kampánymunkák rovására elszámolt italokra a legegyszerűbb és legtalálóbb észrevétel csak ez lehet: „az elfogyasztott sok ital a munkahelyi baleset veszélyét is magában rejti". 0 Megvizsgálták a balástyai Egyetértés és az üllési Árpád Tsz reprezentációs kiadásait is. Közös vonás mindkét helyen, hogy a közgyűlés meghatározta ugyan, mennyit fordíthatnak a vezetők ilyen célra, de kifelejtették a határozatból, hogy erről el is kell számolniok. Különben a havi illetmény rendszeres és illetéktelen kiegészítésének tűnhet az egesz. Balástyán nagylelkű volt a közgyűlés. A szövetkezet megtermett borára és pálinkájára egyszerűen azt mondták, használja a vezetőség a „szükség szerint". A „szükség" 71-ben 173,7 liter pálin kát és 748 liter bort vitt el. Indokolatlanul magasak ezek a számok még akkor is, ha jóindulatúan föltételezzük, hogy könyvelői tévedésből erre a tételre számlázhatták azt is, aminek esetleg másutt lenne rendes körülmények között a helye. A pusztaszeri vendégelések és a bolti borok jóindulattal is menthetetlenek. A városi-járási népi ellenőrzési bizottság a Hétvezér Termelőszövetkezet vizsgálati anyagát átadja az ügyészségnek, a balástyait és az üllésit pedig törvényes orvoslásra megfelelő tanácsokkal a közgyűlés hatáskörébe utalja. A tanulságok kedvéért említettük a példákat. A közgyűléseken szavazó tagok figyelmét szeretnénk fölhívni, gondolják r.ieg jobban, mire szavaznak, ha ez a téma kerül teritékre. Sem a krumplitermés nem lesz jobb, sem a tehenészet tejhozama, ha bővebben adják a pénzt ételre-italra. Minden fölöslegesen adott fillér viszont a szövetkezet biztonságát és a tagok jövedelmét csökkenti. m Azzal, hogy a közgyűlésre hivatkozunk, nem vesszük le a felelősség terhét a vezetők válláról. Kimondjuk világosan : a közvéleménnyel egyetértésben erkölcstelennek tartjuk, ha a lét-nem lét küszöbén táncoló szövetkezetek indokolatlan kiadásokkal jobban „rázzák a rongyot", mint ahogy a tisztesség engedi. A pusztaszeri szövetkezet súlyos milliók hiányával zárta az elmúlt évet. Italra, vendéglőre tehát azt a pénzt költötték, ami meg sem volt. A balástyai éppen mos mászott ki a mérleghiányból, kár rögtön nagylábon élniök. Harmadik tanulság is van: nincsen egységes állásfoglalás, mennyit illik, illetve mennyit szabad reprezentációra fordítani. A vizsgálatot tartó hivatalos személyek kezét ez a körülmény meglehetősen megköti. Föltehetően a közgyűlések sokféle határozatában is ez a visszásság tükröződik. Nem fillérek röpködnek ki az ablakon, ideje lenne mindezt egyértelműen szabályozni ügy, hogy a mércét eleve szűkre állítjuk. H. D. ről; a lakóbizottságokról; a lakóházak rendjéről; a házfelügyelők feladatairól; a közműves vízellátásról; a csatornázási feladatokról; a járművek őrzéséről; az útburkoiatok felbontásáról és helyreállításukról; a vásárokról és piacokról, valamint a helypénzekről; Szeged címerének használatáról; a lakásügyi jogszabályok végrehajtásáról; a tanács szervezeti és működési szabályzatáról. Az első rendelet 1958ban, az utolsó 1971-ben született, ennek ellenére valakiegélátszik. Néhány tanácsrendeletet hatályon kívül kel helyezni. A temetőkről, valamint a közteriiletek tisztántartásáról, és a háziszemét gyűjtéséről szólókat azért. mert mindkét kérdésben új országos jogszabály jelent meg. A lakóbizottságokról, a vásárokról és piacokról szóló rendeleteket azért, mert időközben megszűntek a kerületi tanácsok és a feladatok is megváltoztak. A tanács úgy találta, hogy új rendelet alkotása szükséges a városrendezésről (ezt egyébként kormányhatározat Javult a közvilágítás a városban A második félévben szerelik fel az új lámpákat Március végén búcsúzott el olvasóinktól a Mindenki fóruma című rovatunk. De nem véglegesen. (Emlékeztetőül most előszedtük a régi címfejet, s kicsinyítve újra közreadjuk.) Már akkor bejelentettük, hogy a tanácstagok beszámolóin múlt év végén elhangzott kérdésekre, s még inkább a válaszokra — melyek lapunkban 35 alkalommal jelentek meg —, apránként még visszatérünk. Olvasóinkkal együtt bennünket is érdekel, hogy mi történt egy-egy ügyben azóta, hogy az illetékesek miként tartották be ígéreteiket. Elsőként most a közvilágítás témakörét vettük elő, mellyel kapcsolatban a múlt év őszén igen sok észrevétel, bírálat hangzott el a tanácstagok beszámolóin. Tartják magukat az ígérethez Rögtön bevezetőben: az akkori panaszok egy része azóta megszűnt. Már a Mindenki fórumában jeleztük, hogy az áramszolgáltató vállalat — ellensúlyozván króírja elő); a lakóbizottságok- nikus szakemberhiányát — ról; a vásárokról és piacokról: a köztisztaságról: a közterületek használatáról; a házak fellobogózásáról; a temetőkről; a díszpolgárságról; a helyi árvízvédekezés szabályairól (erről is új, országos jogszabály született); az ebtartásról; a garázsok építéséről (új országos jogszabály szerint); az utcák elnevezéséről, a házak számozásáról; a zöldterületek védelméről; a villamosközlekedéssel kapcsolatos utazási szabályokról: a sátortáborozás rendjéről a fürdők használatáról. Néhány kérdésben még vita van a város szakigazgatási szervei, illetve a kerületi hivatalok között, de ez az új rendeletek megalkotását nem akadályozza. Az új rendeletek egy része még az idén, más része jövőre, illetve 1974-ben fog majd megjelenni. Mindsíiki mm Ikarusok Tall ínban A tallini autóbusz vállalat dolgozóit régi barátság fűzi a budapesti Ikarus gyárhoz. Kocsijaik 70 százalékát magyar autóbuszok teszik ki. A buszok már több mint 15 éve kitűnően beváltak, s több gépkocsivezető tett meg velük egymillió kilométert. szervezési intézkedésekkel lényegében megoldotta a tönkrement (vagy tönkretett!) közvilágítási lámpák cseréjét, s az idén már koránt sincs annyi kiégett körtéjű vagy fénycsövű lámpa a városban, mint volt a múlt években. Nagyon sokat segített ebben, hogy az I. kerületi tanácsi hivatal és az áramszolgáltató együttesen és rendszeresen ellenőrzi a közvilágítást a városban. Az ellenőrzést számlázás előtt tartják, s a tanács annyival kevesebb áramdíjat fizet a DÉMÁSZ-nak, amennyivel kevesebb lámpát találtak üzemen kívül a kelleténél. A kéthavonként esedékes legutóbbi számlázást megelőző ellenőrzésen összesen 14 kilowatt villanyfogyasztású lámpa nem világított, s ez kb. 5 ezer forintjába került az áramszolgáltatónak. Szó volt arról is, hogy mivel a jó közvilágítás közérdek, az áramszolgáltató szívesen veszi, ha a lakosság bejelenti a tapasztalt hibákat, hiányosságokat. A telefonon vett bejelentéseket (telefonszámuk: 14-295, egészen 14-297-ig, ennek hívása után kapcsolják a kirendeltséget) naplóban jegyzik fel, és gondoskodnak arról, hogy a hibát két-három napon belül, soron kívül kijavítsák. A szegedi üzemigazgatóság igazgatóhelyettese, Hörömpö József bemutatta a fóruma fejj bejelentésekről felvett munkanaplót, s ebből világosan kimutatható, hogy a DÉMÁSZ tartja magát az ígéretéhez, valóban néhány napon belül, gyakran még aznap kijavítja azokat a hibákat, melyekről tudomást szerez. Rendszeresen és hivatalból ugyanis naponta csak egy-egy kisebb területen képesek ellenőrizni a közvilágítást, és kijavítani az észlelt hibákat. Meglehetősen hosszú idő telik el, mire ugyanarra a helyre visszaérnek, de ha értesülnek egy hibáról, legyen az a város bármely részén, soron kívül kiszállnak, s gondoskodnak megszüntetéséről. Két szerelőkocsi két műszakban áll erre a célra rendelkezésükre, s ily módon napi 20—25 lámpát is ki tudnak vagy inkább csak ki tudnának cserélni. Többet segíthetne a lakosság Bár a DÉMÁSZ tudatában van annak, hogy a lakosság részéről csak szívesség, ha értesítik őket egy-egy tönkrement lámpáról, mégis joggal hiányolják az eddiginél nagyobb segítséget. Gyakran a transzformátorállomás biztosítékával van csak baj, amikor egy-egy lámpasor nem világít, s ezen negyedórán belül segíteni lehetne. Próbálkoztak már azzal is, hogy a különböző vállalatok, intézmények este is szolgálatban levő portásait kérjék meg arra, hogy szóljanak be telefonon, ha hibát észlelnek, de ez sem vezetett még eddig a kívánt eredményre. Jó lenne, ha a vállalatok vezetői utasítanák erre dolgozóikat. Időközben megérkezett a Magyar Villamosművek által vásárolt tíz külföldi, hidraulikus emelőkosárral felszerelt szerelőautó közül az az egy, melyet a DÉMÁSZ-nak szántak, sajnos azonban csalódást keltett, mivel vele sem lett gyorsabb a munka. A hazai munkásvédelmi előírások szigorúak, nem engedik meg, hogy a mozgásban levő jármű kosarában tartózkodjék a szerelő. A lámpák gyakoribb tisztítása most is éppen olyan megoldatlan, mint a korábbi években. A jelenlegi Készenlétben A szegedi fütohazban jól gondozzák es menetkész állapotban tartják a mozdonyokat. Dieselek érkeznek és indulnak tóként. Képünkön: indulhatnak a mozdonyok szakember- és technikai ellátottság mellett az áramszolgáltató csak évi egyszeri takarításra képes vállalkozni. Ennek ideje most nyáron, a szabadtéri játékokat megelőző hetekben lesz. Jövő nyárig azután egyre halványabban világítanak majd a lámpák, különösen a fénycsövek. Hacsak közben ki nem égnek, el nem romlanak, mert akkor persze tiszta újat tesznek fel helyettük. Avillanyszerelők társadalmi munkája Az idei évre tervezett új közvilágítási lámpatestek felszerelése lényegében a második fél évre maradt, de ezért sem a tanács, sem az áramszolgáltató tulajdonképpen nem hibáztatható: március vége volt már, mire a tanács elé kerülhetett az idei költségvetési és fejlesztési alap felosztása, s mikor a DÉMÁSZ készhez vette a fejlesztési alapból azt az 1 millió 620 ezer forintot, ami erre a célra szolgált, eltelt csaknem az első fél év. Ennek ellenére mindenki tapasztalhatta, hogy korszerű világítást kapott a József Attila sugárút és a Nagykörút, a sugárút és a Lenin körút kereszteződése, valamint a Roosevelt téri új lakóház környékén a közúti híd feljárója is. A továbbiakban négynégy, különösen magas kandelábert állítanak fel a Petőfi Sándor sugárút és a Nagykörút, illetve a Kossuth Lajos sugárút és a Nagykörút kereszteződéseiben. Ezzel e forgalmi csomópontok a mai követelményeknek leginkább megfelelő közvilágítást kapnak. A nagyobb munkák sorából is kiemelkedik a József Attila sugárút világításának felújítása, a Gyevi sortól a körtöltésig, sőt a körtöltésen túl, az Algyői út is betonoszlopokra szerelt higanygőz-világítást kap, egészen a csatornáig. Nagyobb fényerő lesz az eddiginél a Petőfi Sándor sugárúton, a Dugonics tér és a Bécsi körút között, és folytatják a Vásárhelyi Pál utca közvilágításának kiépítését, ezúttal a Cserzy Mihály utca és a Bakay Nándor utca között Nem szóltunk még eddig az aprómunkákról, melyek a lakosságot talán legjobban érintik és érdeklik. A lámpahelyek sűrítése, egyegy új lámpa elhelyezése a mellékutcákban, külső városrészekben szintén fontos része a közvilágítás fejlesztésének. S hogy nem is olyan aprómunka ez, mutatja, hogy az áramszolgáltató erre az évre 132 ezer forintot kapott e célra a tanácstól, s ebből a pénzből 254 új lámpát szerelnek majd fel. Kár lenne felsorolni, hogy hová kerül ez a sok lámpa, azt azonban leszögezhetjük, hogy feltétlenül figyelembe veszik a tanácstagok beszámolóin elhangzott kívánságokat. Végül az áramszolgáltató dolgozóinak áldozatkészségéről is feltétlenül érdemes szót ejteni. Az üzemigazgatóságon vállalták, hogy ehhez a 132 ezer forinthoz 10 ezer forintot még hozzátesz. nek, ennyi értékű tervezést ; társadalmi munkában végeznek el. A brigádok pedig még 40—50 ezer forintot tesznek hozzá oly módon, l hogy két hét alatt többletmunkaidőben ledolgoznak egy napot, s ezt társadalmi munkára fordítják, sőt az ekkor végzett munkáért szerelési díjat sem fogadnak el. Fehér Kálmán •