Délmagyarország, 1972. július (62. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-04 / 155. szám

27 KEDD, 1972. JÚLIUS 4. A helytállás tudatával... Az évek futását nem lehet megállítani. Akkor sem lassul, ha igen gazdagok, tartalmasak, a szorgalom gyümölcseivel terhesek az esztendők. Megrakodva is gyorsan — vagy tán még gyorsabban — elérnek a nyugdíjas korig. S a búcsú különösen nehéz ilyenkor. A búcsúztató szavak egy élet számvetését is jelentik, arra is felelnek, ki mit, s mennyit takarított be a közösség kaptárába, mit adott és alkotott a többiek számára. •üEgy gazdag, dolgos élet emlékmozaikjait pergetik vissza a köszöntő-elköszönő szavak. A Dél-magyarországi RÖVIKÖT Vállalatnál vagyunk, a kis teremben tíz év munkájáról, közös küzdelmeiről és eredményeiről szólnak a szavak. Abból az alkalomból, hogy Pusztai Józsefnét, a vállalat igazgatóját búcsúztatják. Ez a tíz év csak egy darabja Pusztai Józsefné mozgalmas életének. De hogy a vállalat élén ebben a tíz évben maradandót alkotott, azt kitüntetései ls tükrözik. A Belkereskedelem Kiváló Dolgozója kitüntetést korábban, s most, június 30-án átvehette a Munka Érdemrend arany fokozatát is. A RÖVIKÖT kollektívája előtt dr. Szabó László igazgatóhelyettes tolmácsolja a Belkereskedelmi Minisztérium köszönetét is. Borsos László miniszterhelyettes szavait idézi a szocialista kereskedelem területén kifejtett eredményes munkásságáról. A jókívánság: „nyugállományban töltendő éveihez sok erőt és egészséget kívánok'' itt összecseng a közösség jókívánságaival, a gratulációkkal, meleg baráti szavakkal. Pusztai Józsefné életének csak egy darabja az itt töltött tíz év. A többi? Sok fáradságos, kitartó munka; évek a pártapparátusban, évek a pénzügyi vonalon, évek az állami élet különböző területein. Elvégzett munkák, megharcolt harcok, tettek, tettek és tettek; mert a tettek embere volt ez az egyszerű szavú, barna szemű asszony. Munkéslányként kezdte, előbb a tésztagyárban, majd az újszegedi kenderben — itt dolgozott 1935-től 1945-ig. S amint természetes volt, a munkásotthonba, a Juhász Gyula által „a jövő szent menedékének" nevezett Otthonba járt, hogy részt vett a kulturális munkában, a választási propagandában, a Népszava terjesztésében — épp ilyen természetesen kapcsolódott be a „fényes szelek" nemzedékének teremtő mozgalmi tevékenységébe, a szocializmus építésébe is. Ezt az aktivitást, ezt a lelkesedést, a párt kitűzte feladatokban való derekas helytállást emeli ki Perjési József, aki az MSZMP Csongrád megyei bizottsága nevében köszönti a nyugdíjba vonulót. „A kommunista akaraterő, mely a szegedi munkásotthontól végigkísérte az élet különböző területein, biztosította, hogy ügyünk, a szocializmus építésének odaadó munkása legyen mindenütt" — mondja róla, a munkásnőből lett vezetőről. Hozzátéve: kevesen mondhatják el magukról, hogy ilyen sok feladat megoldásét követelte meg tőlük az élet, de ast is kevesen, hogy ennyiszer lelték örömüket a jól végzett munkában. S ez mottója is lehet a búcsúztatásnak. Ellenpontja az idő múlását óhatatlanul kísérő szomorúságnak is. Hisz az öröm, a helytállás tudata és elégedettsége bizonyára megmarad az elbúcsúzóban, aminthogy a búcsúztatók is ezt az emléket fogják őrizni. Abból pedig, hogy a jókívánságok aktív pihenésre szóltak, következik az is: tapasztalataira, tudására továbbra is számítanak kollégái és elvtársai. Aranygyűrűt húznak az ujjára — a törzsgárda jutalmaként. Csillog ez is — az érdemrend és ez a gyűrű bizonyára hosszú ideig arnnvfényt sugároz majd a nyugdíjas esztendőkre. S. M. Hiányszakma Figaróval adöntőbe! m Licbmarm Béla felvétele Szombaton Ismét a késő éjszakai órákba nyúlt a Ki mit tud? harmadik középdöntője, ahol az operai kategóriában szegedi versenyző, dr. Zámbó Géza is pályázott a döntőre. Két budapesti ellenfelével szemben sikerrel vette ezt az akadályt is, jóllehet, közel sem a könnyű számok közé sorolható áriával indult, Figaro belépőjével Rossini A szevillai borbély című operájából. A zsűri őt juttatta tovább, s a tapsokból itélhetően, a közönség is rá szavazott volna. Szombaton vele ls találkozunk a képernyőn, a Ki mit tud? fináléjában. Egy ház története Az MHSZ küldöttsége Prágában Hétfőn hivatalos látogatásra Prágába érkezett a Magyar Honvédelmi Szövetség — MHSZ — öttagú küldöttsége, amelyet Kiss Lajos vezérőrnagy, a szövetség főtitkára vezet. A repülőtéren a magyar vendégeket a csehszlovák testvérszervezet, a Svazarm képviselői fogadták, élükön Otakar Rytir hadseregtábornokkal, a Svazarm elnökével. Az ipari tanuló érettségije a szakmunkásvizsga. Dokumentumnak az érettségi értékesebb — szakmunkásbizonyítvánnyal viszont gyorsabb, nagyobb keresethez jutni. A gimnáziumi érettségi általában csak ígéretet, a sikeres szakmunkásvizsga munkakönyvet jelent. Szerencsére a meleg ls elviselhetőbb ezen a reggelen. A Szegedi Vas- és Fémipari Szövetkezet udvarán néhány gépkocsi és sok-sok bicikli; a dolgozók autodidakta közlekedők, a Kátai-köz gyalogosan messze van még a villamostól is. A portán összefutunk Bállá Jánossal, a 624. sz. iparitanuló intézet tanárával, aki frissítő jaffákkal igyekszik vissza a tanműhelybe. Hamarosan szünet lesz, fellélegezhetnek a lakatos tanulók, rájuk ls fér, már két órája dolgoznak a munkapadoknál. Túl az írásbelin, innen a szóbelin, gyakorlati szakmunkásvizsga folyik. Jelentősége a három próba közül talán éppen ennek a legnagyobb, ha az összosztályzat fél jegyre Jön ki, a gyakorlati eredménytől függ, felfelé, vagy lefelé kerekítik. Így van ez rendjén, a szakmunkásnak az a legfontosabb, miként forgatja a szerszámot. — Jó közepes osztály — mutat körül a kék egyénköpenyegesekre tanáruk —, írásbelijük is ilyen. Különkülön vizsgáztak szak- és anyagismeretből, munkavédelemből, szakrajzból és szakszámtanból. Talán a műszaki dolgokban valamivel járatosabbak, meg a munkavédelem területén, amiről nemcsak nálunk, az iskolában, itt az üzemben is sokat hallottak. UTOLSÓ FECSKÉK A következmény: bírság A vizkoríátozás és megszegői A Délmagyarország szombati száma képet közölt az Április 4. útja 48. sz. ház bontásáról. Az alkalom kínálkozik, hogy elmélkedjünk kissé a szegedi helytörténeti kutatásban elhanyagolt tárgykör, a háztörténet szükségességéről. Ilyen munkák ugyanis nálunk még altgalig születtek, nagy múltú műemlékeinknek monografikus földolgozásai sincsenek. Még a Zsótér-házról is csupán résztanulmányok jelentek meg. Az Április 4. útja 48. sz. ház nem műemlék, semmi művészettörténeti nevezetessége nincs. Története mcgis érdekes, s arra legalábbis érdemes, hogy néhány mondatban idézzük. A telekkönyvekből, levéltári iratokból nyilván ki lehetne kutatni, ki, mikor építette, kié volt ekkor meg ekkor. De fontosabb, hogy a század fordulóján neves lakója volt Vass Mátyásnak (1837— 1903), a szegedi tanítómozgalom kiváló úttörőjének, a belvárosi elemi iskola neves Igazgatójának, a haladó pedagógiai szakírónak, tanügyi szervezőnek és neveléstani újítónak személyében. Egy szomorú történeti nevezetessége is van a háznak: 1941. április 7-én, amikor Jugoszlávia megtámadásakor jugoszláv repülőgépek támadást intéztek Szeged, elsősorban a nagyállomés ellen, a tetőzetét bomba érte. Így hát idén február 22-én, amikor gázrobbanás tette végképp használhatatlanná, már másodszor érte szokatlan szerencsétlenség. P. U Lapunkban annak idején már ismertettük a szegedi vizkorlátozásról szóló határozatot. Megírtuk, hogy a gyorsan növekvő felhasználással nem tudott lépést tartani a víztermelés, ezért napközben meg kellett tiltani a locsolást, nehogy vfz nélkül maradjon a lakások egy része. Ez a rendelet különösebb problémát senkinek nem okozhatott, hiszen a kertek nem maradtak víz nélkül. Éjjelente ugyanis szabad locsolni. Csakhogy sokan nappal is öntöznek, fogyasztják a vizet, nem gondolva arra. hogy más lakásokba így kevés jut, hogy miattuk esetleg gyermekeket nem tudnak megfürdetni. A tanács szakemberei természetesen ellenőrzik, betartják-e a korlátozásokat. Sajnos, meglehetősen sok szabálysértőre bukkannak. Az Újszegeden és a kiskertekben végrehajtott ellenőrzések során több tucat locsoló kerttulajdonost találtak, akik ellen meg is Indították a szabálysértési eljárást. Sok olyan kertre is bukkantak, ahol a vizes föld a friss locsolásról árulkodott, ha az öntözésen éppen nem is kapták rajta a gazdát. A tanács szerveinek nem az a célja, hogy pénzt szedjen be az emberektőL Ezt bizonyítja, hogy, bár háromezer forintra is meg lehetne bírságolni a határozat megszegőit, az összeg általában csupán 400—500 forint. A cél az, hogy betartassák a rendeletet, amely a város lakólnak érdekét szolgálja. A bírságok eredménye máris megmutatkozott. Sokan már éjjelente locsolják a kertjüket. Jó lenne azonban, ha a vízkorlátozás rendelkezéseit a szabálysértési eljárás fenyegetése nélkül is betartaná a lakosság. Hiszen ez nem félelem, hanem elsősorban emberség kérdése, Mindenesetre a vízkorlátozás betartását ezután is rendszeresen ellenőrzik, és ha szükséges, bírságolnak is. De az igazi az lenne, ha senkit sem kellene büntetni, ha mindenkiben akadna elegendő jó érzés, a többi ember, Szeged többi lakójának megbecsülésére. Sz. L Valamikora tanműhely ötszöröse volt a jelenleginek, aztán ahogy fogytak a jelöltek, úgy zsugorodott. Az osztály kifutott, a 624-es intézetben jövőre már nem indul hagyományos, csak emelt szintű tagozat, mely ugyanígy hároméves képzést ad, mint a mostani, csak a lehetőségek nagyobbak. Például felvételt nélkül folytathatják tanulmányaikat a szakközépiskolában, s matematikából, fizikából, kémiából alaposabb ismeretekhez jutnak a diákok. Ami továbbtanulásukat Illeti, gyakorlatilag a szakközépiskolák esti tagozatára válthatnak útlevelet, a friss szakmunkás-bizonyítvány birtokában luxusnak tűnik, ha valaki nem vállal munkát Mellette viszont nyugodtan tanulhat, érettségizhet. Ez persze a jövő zenéje — a társintézményben, a 600-as intézetben azért változatlanul folyik majd hagyományos képzés is, korszerűbb feltételekkel, maga az Iskola biztosítja a tanműhelyt, falain belül. Azt mondják, nem nehéz munka, a kereseti lehetőségek sem mostohák, mégis egyre inkább hiányszakma: esztergályos, marós, csak elvétve akad. A 624-es intézetből általános- és géplakatos, marós és fényező-mázoló tanulók jártak az üzembe. MAJD ÁTKÉPZÉSSEL A feladat rajza ott a táblán: a vizsgázóknak hegesztett kulcsot, mutató-gyűrűt, a sorozatgyártású műanyag hajlítógép szerkezeti részét kell megcsinálnlok. Nem öncélú modellt, olyat, amit a termelésben ls használnak. Idejük van rá, minimálisan öt, legfeljebb hét-nyolc óra. elképzelhetetlen, hogy valaki ne tudná befejezni, barmiképpen sikerül. Az üzem tanulófelelőse, Ballai József jár végig a teremben, csendben figyel, megmutat valamit vagy bólogat. Egyszóval, ahogy a vizsgákon szokás. — Elégedettek vagyunk az osztállyal, az általános lakatosoknak már félévtől kezdő fizetést adhattunk. Ez a Lukács gyerek ügyes fiú, de a többiekre sem lehet panasz. Nem nehéz munka, szeretni kell. Hogy mégis hiányszakma? Teljesítményre dolgozunk, az ácsorgás, a fölös sziesztázás zsebre megy. Itt meg kell fognia magát annak, aki keresni akar, talán ezért is pályáznak el a kényelmesebbek. Máshol kevesebb energiával többet lehet- keresni — nálunk gépgyártás folyik, nincs pardon. S valljuk be őszintén, manapság az emberek elkényelmesedlek. Rábólint a főmérnök, Kún Szabó József. Időközben érkezett ide, ő a vizsgabizottság elnöke: — A lakatosok szövetkezeti szinten átlagosan 13,50— 14 forintos órabérért dolgoznak. ez természetesen a teljesítménnyel növelt órabér. A hagyományos negyedév végi túlórákkal körülbelül 2600—2700 forint az átlagkereset, nem túl sok. Szövetkezetünk 630 dolgozója közű! 380 a munkás, problémáink jobbára a forgácsolásnál adódnak, ahol két műszakban dolgoznak, de csupán a délelőtti teljes, a délutáni 30 százalékos. Lakatos is, hegesztő is, kellene, s be kell vallani, az iskola nem oldotta meg gondjainkat. Mást ne mondjak: most is a 600-as intézettől kért keretnek csak a negyedét kaptuk. Hát... majd az itteniek átképzésével próbálkozunk tovább. Faggatom Lukács Árpádot, akit a tanulmányi felelős ajánlott figyelmünkbe. Szereti a munkáját, nincsenek vérmes reményei, jó szakmunkás szeretne lenni. Nem úgy csöppent ide, mint Pilátus a Credóba, józanul, becsülettel választott hivatást, szorgalmasan akar dolgozni. Ilyenkor mondják: döntő a hozzáállás. Fiatal szakmunkásainknak, hogy ne kelljen vándortarisznyával kellete korán a pénzt keresni, ez a hozzáállás elegendő garancia lehet, hogy helyben ls akarjanak, tanult szakmájukban is tudjanak pénzt keresni. Nikolényl István Jubileumi tárlat Az újratelepítésének 259. lődési központban. A jublévfordulóját ünneplő Szarva- leumi tarlaton 25 Békés son hétfőn gyűjteményes megyei festőművész, graképzőművészeti kiállítás fikus és szobrász alkotásalt nyílt a Vajda Péter müve- mutatják be, (MTI)