Délmagyarország, 1972. július (62. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-02 / 154. szám

a VASÁRNAP, 1972. JŰLIÜS 2. A SZOMSZÉDOK NEM KÖSZÖNNEK AZ IDEÁLOK ÉS A VALÓSÁG Vannak esetek, amelyekben ne­héz barmit mondani, bírónak len­ni. S tulajdonképpen ilyen a kö­vetkező történet: tanácsosabb a tényekre bízni magunkat az ér­zelmek helyett. Akik a szomorú esetről beszelnek: a lány, a fiú, az apa. • A FUJ: Az orvostudományi egyetemen tanultam, 1969-ben lé­pett az életembe Réka. A bará­tom mutatott be bennünket egy­másnak, otthon. Bálba készült, s végül együtt szilvesztereztünk. Már el is felejtettem volna, de január közepén ... a kórházban — ahol szigorlóként dolgoztam — váratlanul felhívott. Kertc, ta­lálkozzunk. Eleinte természetesen nem volt köztünk szexuális kap­csolat. Ahogy visszaemlékszem, januártól gyakrabban mutatkoz­tunk együtt, a mamának is be­számoltam róla. Kezdtem megsze­retni. Apám csak egyszer nyilvá­nitott véleményt: „Az ember nem veszi el az ágyasát feleségül". Ré­ka nagyon szeretett szórakozni, egyszer elhatároztuk, hogy szeret­kezni fogunk. Ez akkor történt, amikor vikendre hazamentem. Utana ő látogatott hozzám. Au­gusztusban azt mondta anyám: „Fiam, ha szereted, akkor én is elfogadom." A LANY: EZ a levél nem szü­letett volna meg, ha eljössz az utolsó beszélgetésre. Nem vártam sokat, de nem hittem, hogy meg se látogatsz. En választottam ma­gamnak ezt a sorsot. Amikor el­kezdődött mamádékkal a balhé, tudtam, hogy lassú, de biztos győ­zelmet aratnak. Amit most teszek, nc félj, nem varrom a nyakad­ba. Lelkiismeretfurdalásod se le­gyen, azt hiszem, annyit nem ér­demelsz meg. Utáltam, gyűlöltem mindent de te jöttél és úgy érez­tem, érdemes élni, mindent meg­tettem érted. Aztán elmúlt a va­rázs, itt van az a lelkiállapot, amivel egyszerűen nem tudok megbirkózni. Magamért nem ér­demes. A FIÜ: Körülbelül 1970 tava­szan felmerült bennem: összehá­zasodunk. örült neki, így vála­szolt rá: „Jó lenne együtt." A házasság szót én hoztam szóba először. Egyre sűrűbben látoga­tott meg, néha 3—4 napot együtt éltünk. De ilyenkor eszembe ju­tott a másik lehetőség: talán iga­za van apámnak, nem lehet ebből jó házasság. Túlságosan szeretett szórakozni. Nem akart tovább lépni, féltem, ha nem köti le ma­gát az életben, törés következik be kettőnk kapcsolatában. Réka pszichikailag labilis egyéniség volt. A LANY: Gábor, most őszintén; hogy bízzak meg valakiben? Ben­ned csalódtam, mit várhatnék mástól? Mi lenne belőlem? Ideg­roncs, tehát nem érdemes élni. Gábor, neked igazad van a ma­gad szemszögéből. Nem okollak téged, ezt mégegyszer mondom. Egyszerűen képtelen vagyok to­vább csinálni, otthon is tarthatat­lan a helyzet. Mindenki engem okol a szakításért, apám példá­ul lekurvázott. Meg valamit; ha megismerkedsz valakivel, vigyázz, ne szolgáltasd ki őt családod aka­ratának. A FIÜ: Azt hittem, szép lassan vége lesz a barátságnak, ősztől ritkábban látogatott meg. De de­cemberben újból találkoztunk. Megkérdezte, miért nem ambicio­nálom a kapcsolatot, mire én azt válaszoltam, ne folytassuk! Más­nap hazautazott Anyira kiborult, hogy megígértem: még egyszer visszatérünk a témára. Közben három futó kapcsolatom akadt, de semmi komolyabb. Csak a szo­kásos szexi ügyek. A LANY: Sok sikert a mun­kádhoz, biztos nagy ember lesz belőled. Megvan minden adottsá­god hozzá. Gyereket szerettem volna tőled, mástól nem kell. Gá­bor, könyveidet, holmidat kérd el anyuéktól. Nekem már nincs tü­relmem összekészíteni. „Aki té­ged mindig nagyon szeretett." A FIÜ; Egyszer megemlítette, ha nem veszem el, beszed egy csomó Tardylt. Nem hittem, any­nyira nem, hogy december 24-én este, amikor hazautaztam, nem mentem el hozzájuk. A levelet 29-én kaptam meg Réka édes­anyjától. A LANY: Nyertem egy fél na­pot. Pont éjjel 12 óra van, bevo­nultam a nagyapám szobájába. Megvártam három vonatot, de nem jöttéL Ennyire jellemtelen vagy, Gábor? Te, aki mindig a megtes­tesült becsületességnek tűntél a szememben, ezt meg tudtad ten­ni? Ha eljössz, a helyzeten lé­nyegében nem változik semmi. Abban bíztam, hogy higgadtan el­beszélgetünk. Délután találkoz­tam Katalinnal, ö se boldog... Talán mindjárt az elején többre kellett volna tartani magam, ami­kor a bulijaid voltak Edittel. Min­denki tudta: ez az igazság. Mond­ták is nekem az emberek, hagy­jam abba, nem érdemes. Gábor befolyásolható, úgyis a szülei győznek. Én neked hittem. Ezért nem tudom elviselni, hogy az­után röhögjenek rajtam. Most anyukád örülhet, megszabadult tőlem, úgy irányíthatnak, ahogy akarnak. Holnap se jössz, s ez olyan borzasztó... Ha lesz még holnap, írok, ha nem, veled al­szom el gondolatban és nagyon sokáig leszünk együtt. Vasárnap délután fél 3. Gyö­nyörűen havazik, szép az utca. Nyugodt vagyok. Valahogy bele­egyeztem a sorsomba Kati itt volt reggel, kirándulni hívott. De rettentő hideg van. Szorongatom a 40 Tardylt, régóta gyűjtögetem. Valahogy én már régen megérez­tem, ez lesz a vége. Valamire jó lesz ez az orvosság. Gábor, nem értem, miért nem mersz elém áll­ni és kimondani azt, amit két hó­napja akarsz? Ennyire nehéz őszintének lenni? Ez jobb politi­ka? Elhiszem, hogy nehéz nap­jaid vannak, de én megkönnyí­teni. Mar nem kell semmit vála­szolnod. A FIÚ: Különösebb szilveszteri programom nem akadt, ismét ha­zamentem. Harmincadikán is ott­hon voltam. De a levél alapján sem hittem, hogy Réka öngyilkos lett Érdeklődtem nagybátyámtól, de ő se tudott semmit. Hogy miért nem mentem el hozzájuk? A búcsúlevél a kezemben volt, nem telefonáltam, nem táviratoz­tam. Már nem tudom miért... A LÁNY: Ha hozzám érnél, a hideg futkározna rajtam! Idegen vagy. Most már azt hiszem, töb­bet nem írok. Hülyeség. Az egész csak kapkodás. De mennyire le­het az ember értelmes, amikor ilyet csinál? Nem igaz? Szia: Ré­ka. A FIÜ: A gyásztávirat értesí­tett a tényről, ebből tudtam bizo­nyosat, a kórházban halt meg. Nem mentem el a temetésre. A faluból névtelen leveleket kap­tam. Szidtak. Az egyik felszólí­tott: ne merjem betenni a lábam, mert agyonütnek. Mit éreztem, amikor a kezemben volt a gyász­jelentés? Ha nem szakitok, talán nem történik meg. Bőgtem. Elis­merem, én kicsit lezser voltam ebben az ügyben. Felelősséget ér­zek magamban, de nem tudok senkinek elégtételt adni. AZ APA: Gábor a falu minta­képe gyerekkora óta. Szorgalma­san tanult, az iskolában mindig példás jegyet kapott a magatar­tásból. A baj akkor kezdődött, amikor elöször találkozott a nők­kel. Itthon egyszerűen ellepték, ide jártak hozzánk. Pedig én fel­készítettem a fiamat: két dolog­ra vigyázzon az életben, a becsü­letére és az egészségére. Rékával való ismerkedésükkor figyelmez­tettem. Azok a legveszedelme­sebb nők, akik nem akarnak hoz­zád menni feleségül. Legalábbis az elején ez( mondják. Kérdezte az előbbi esetét. Nincs miért tit­kolnom; Gábornak régi leányis­merősével is volt viszonya, a kis­lány terhes lett ÁB lett a dolog­ból. Ha modern felfogásban szü­letett a kapcsolat, legyen modern a vége. A lányt én kisértem el az ÁB-bizottság elé, én adtam pénzt a költségekre, de szülei vissza­hozták. Sajnos, Rékával tragédiá­hoz vezetett fiam barátsága. Az eset megdöbbentett bennünket. Ez az eset beleszólt a mi életünk­be is, nap mint nap jönnek a gyalázkodó, névtelen levelek: a szomszédok nem köszönnek, és gyűlölettel méregetnek bennünket. De mondja, mit tegyünk? A dol­got már nem lehet helyrehozni. Talán az idő valamit elmos be­lőle . ., MATKÖ ISTVÁN A pedagógusjelöltek első orszá­gos találkozóját az idén Pécsett rendezték meg. A szakmai konfe­rencián első díjjal jutalmazták a Szegedi Tanárképző Főiskola marxizmus—leninizmus tanszé­kén működő szociológiai tudo­mányos diákkör dolgozatát. A hét tagú diákkör munkája nagy erdeklődést keltett a seregszemle résztvevői körében, neves szak­emberek dicsérték tudományos igényességót, kidolgozottságát. Mi a titka a megkülönböztetett érdeklődésnek? Azt szokták mon­dani, egy-egy diákköri dolgozat elkészítésének legnehezebb szaka­sza a téma megválasztása. A sze. gedi kollektíva a következő cí­met adta a dolgozatnak: A poli­tika helye és szerepe a főiskolai KISZ-szervezet tevékenységében. Aki egyrészt tudja, hogy a KISZ az ifjúság politikai szervezete, másrészt ismeri a felsőoktatási intézmények alapszervezeteinek mindennapi életét, első pillantás­ra is azt mondhatja: „kényes téma". — Az alapszervezetek politikai arculatának elemzése általános szociológiai módszerekkel lehetet­len. Olyan összetevőket kellett tehát keresni, amelyek mennyi­ségileg közvetlenül mérhetők — mondja Laukó Éva, a csoport egyik tagja. Megállapították a KISZ-tagok világnézeti, aktivitásbeli típusait; megvizsgálták a terveket és a va­lóságban elvégzett munkát; az alapszervezetek politikai tevé­kenységét, összehasonlították a tagok elvárásaival. A vizsgálat az 1971—72-es tanév első felében történt. — Rengeteg munkánk volt. A diákköri foglalkozások egyik fele mindig elméleti óra volt, hiszen szinte valamennyien akkor kezd­tünk szociológiával foglalkozni. A második órában beszéltük meg a felméréssel kapcsolatos dolkokat. Ahogy előrehaladtunk, úgy vált mindig érdekesebbé számunkra is ez az egész téma. Hogyne, hiszen a kérdések, fel­dolgozása után kapott végered­mény sok korábbi feltételezésük igazát bizonyította. Például azt, hogy „a főiskolai KlSZ-alapszer­vezetek direkt politikai tevé-i kenysége az utóbbi időben hát­térbe szorult, és az indirekt po­litikai nevélőmunka' került elő­térbe", azaz, gyengült a szervez©-' tek politikai jellege, csőikként ilyen tevékenységük szerepe. A vizsgálat érdekes ellentmondáso­kat is feltárt. A hallgatók többsé­gének ideálja a társadalmilag po­zitív világnézetű, aktív KISZ-tag. Valóságos világnézeti, aktivitás­béli típusaik azonban ettől az ideáltól jelentősen eltérnek, hi­szen a marxista világnézetű diá­kok gyakran passzívak a közéleti munkában, az alapszervezetek valódi tevékenysége pedig nem ritkán erősíti passzivitásokat. A rosszul dolgozó alapszervezet igénytelenségre nevel, a jól dol­gozó pedig igényességre késztet Mindezeken túl rengeteg olyan részeredmény is született, ame­lyek segíthetnek a KISZ további munkájában. A dolgozat készí­tőinek tervei között a legfonto­sabb tanulságok mélyebb feldol­gozása szerepel. — Jó pár önálló témát kínál e» az egy dolgozat. Remélem, a di­ákkör tagjai továbbra is szívükön viselik majd a KISZ-szervezet dolgait, hiszen már most látható, mennyi hasznos útmutatót tartal­maz ez az egy felmérés is — mondja dr. Nagy Antal adjunk­tus, a diákkör vezető tanára. A szociológiai kiknek nem ee az egyetlen sikeres dolgozata. Az országos konferencián Karikó Sándor A politikai konformizmus című munkájával nyerte el a fő­díjat. „Nem a divatért dolgozunk, de azért jólesik — mondják ne­vetve —, látni akarjuk a való­ságot!" SULYOK ERZSÉBET Polner Zoltán REGÉK GYÖNYÖRŰ VARROTTASÁT Ki hozza közénk örömök ősi balladáit? Nem volt itt sohasem ünnep. csak haragot gyújtogató bánat, gyűrűs menyasszony a szegénységre. Fekete szél járt a pásztorok előtt. Belejajdult a nyár. Elrongyolódott a csizma. A pusztákra dobott szűröktől lángbaborultak az erdők. Kérdezlek szülőföld: mályvák sugaras pirosát ki álmodta dalba? Nyíló tűz-tulipánt vérrel ki öntözött? ünneplőbe öltöztetem az ajtót. Küszöbömön távoli tájak: suhog a napfényből szőtt szoknya, virágzik a tánc. Regék gyönyörű varrottasát betűzgetem a virradatban.

Next

/
Thumbnails
Contents