Délmagyarország, 1972. július (62. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-21 / 170. szám

PÉNTEK, 1912. JÚLIUS 2t Vietnam-konferencia Párizsban E_ ealHaspoBitok ír altozat la nok Az USA a genfi egyezmény évfordulóján is bombázott • Párizs (MTI) A Le Duc Tho és Kisain­gor között szerdón folytatott megbeszélés utón — amely­nek tartalmát továbbra is szigorúan titokban tartják — fokozott érdeklődéssel vár­ták Párizsban a Vietnam­konferencia csütörtöki ülé­sét, azt, hogy vajon az ott elhangzó felszólalásokból le­het-e következtetni az állás­pontok bizonyos közeledésé­re? Porter nagykövet, az ame­rikai küldöttség vezetője azonban a konferencián to­vábbra is ahhoz ragaszko­dott, hogy Nixon májusi fegyverszüneti Javaslatáról tárgyaljanak, s arra szólítot­ta fel a VDK és a DIFK képviselőit, hogy azzal kap­csolatban fejtsék ki vélemé­nyüket, ugyanakkor egyetlen szóval sem tett említést a probléma politikai rendezé­séről. Binh asszony, a DIFK külügyminisztere hangsú­lyozta, hogy a probléma ka­tonai rendezését nem lehet elválasztani a politikai ren­dezéstől. Az amerikat fél azt állítja, hogy véget akar vet­ni a háborúban való „rész­vételének", de nem akarja érinteni a politikai kérdést. Ez tulajdonképpen azt jelen­ti, hogy Washington tovább­ra is fenn akarja tartani az általa létrehozott saigoni rendszert. Így azonban az Egyesült Államok katonai téren való „részvételének" sem lehet véget vetni. Xuan Thuy, a VDK kül­döttségének vezetője emlé­keztetett, hogy 18 évvel ez­előtt, 1954. július 20-án kö­tötték meg Genfben a Viet­namra vonatkozó egyezmé­nyeket, s az Egyesült Álla­mok akkor kötelezettséget vállalt azok tiszteletben tar­tására. Washington azonban megszegte ezt a kötelezettsé­gét. A saigoni kormányzat létrehozásával az Egyesült Államok brutálisan megsér­tette a dél-vietnami lakosság önrendelkezési jogát. Wa­shingtonnak kell tehát a sai­goni rendszer támogatásának beszüntetésével lehetővé tennie, hogy a dél-vietnami lakosság szabadon dönthes­sen jövendő sorsáról. A ka­tonai és politikai kérdések­ben való megállapodás meg­könnyítené a többi kérdés rendezését is, így például a fogságba kerüli katonák szabadon bocsátását is — hangoztatta Xuan Thuy. A konferencia végén a küldöttségek megállapodtak abban. hogy a következő ülést a jövő hét csütörtökön tartják. Porter amerikai nagykövet a konferenciáról távozva kijelentette az új­ságíróknak: a tárgyalások hangneme megjavult, de a lényeget illetően az állás­pontok továbbra is változat­lanok. Xuan Thuy, a VDK kül­döttségének vezetője a kon­ferenciáról távozva nyilatko­zott: Várjuk az amerikaiak új javaslatait, készek va­gyunk azok komoly megvizs­gálására. Az amerikai kül­döttség azonban még a mai ülésen sem terjesztett elő új javaslatokat. # Hanoi (VNA) Az amerikai légierő a genfi egyezmények aláírásá­nalt évfordulóján, csütörtö­kön is bombázta a VDK te­rületét — jelenti az AFP hanoi tudósítója —, még a fő­városban is két alkalommal szólaltak meg csütörtökön a légiveszélyt jelző szirénák, jóllehet az, amerikai gépek végülis elkerülték Hanoi légterét. A VDK légvédelme csü­törtökön Hai Hung tarto­mány légiterében, Ninh Gi­ang járás fölött lelőtt egy amerikai támadó repülőgépet jelenti a VN Ár-hírügynökség hozzáfűzve, hogy kiegészítő jelentések szerint a Légvéde­lem július első felében nyolccal több amerikai gépet lőtt le, mint amennyit ko­rábban jeleztek. Ezzel 3762­re emelkedett a VDK fe­lett megsemmisített ameri­kai repülőgépek száma. Peterson Moszkvában 0 Moszkva (TASZSZ) Peter G. Peterson, .az Egyesült Államok kereske­delmi minisztere amerikai kormányküldöttség élén csütörtökön Moszkvába ér­kezett. Peterson részt vesz a szovjet—amerikai kereske­delmi közös bizottság első ülésszakán, amely pénteken kezdődik a szovjet főváros­ban. A küldöttséget a sereme­tyevói repülőtéren Nytkola Patolicsev, szovjet külkeres­kedelmi miniszter fogadta. A szovjet—amerikai ke­reskedelmi közös bizottság felállításáról szóló megálla­podás Nixon elnök májusi moszkvai látogatása idején jött létre. A küldöttség tár­gyalásokat folytat majd a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti általános kereskedelmi megállapodás megkötéséről és egyéb kér­désekről. Moszkva Ottó Winzer, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztere csütörtö­kön rövid baráti látogatás­ra Moszkvába érkezett. A vnukovói repültőéren And­rej Gromiko szovjet külügy­miniszter fogadta. Winzer és Gromiko a Kremlben meg­beszélést folytatott * Kurt Waldheim ENSZ-fő­tltkár, aki jelenleg a szov­jet kormány meghívására hivatalos látogatáson a Szovjetunióban tartózkodik, csütörtökön Uzbeklsztán fő­városába, Taskentbe érke­zett Peking Csiao Kuang-hua kínai külügyminiszter-helyettes csütörtökön több mint há­romórás megbeszélést foly­tatott a Pekingben vendé­geskedő Gerhard Schröder­rel. A nyugatnémet küldött­séghez közelálló források szerint a külügyminiszter­helyettessel való találkozó nem szerepelt a Bundestag külügyi bizottsága elnöké­nek előzetes programjában. Genf A leszerelési értekezlet csütörtöki, 570. ülésén Já­pan képviselője bejelentet­te, hogy országa Svédország­gal és Kanadával karöltve kidolgozta a föld alatti atomfegyver-kísérletek ész­lelésének, lokalizálásának és azonosításának szeizmoló­giai módszereit Az elért eredményekről munkaok­mányt terjesztettek a lesze­relési értekezlet elé és java­solták, hogy világviszonylat­ban vezessék be a szeizmo­lógiai észleletek cseréjét. Ez — fejtette kl a japán kül­dött — lehetetlenné tenné, hogy titokban hajtsanak végre föld alatti atomfegy­ver-kísérleteket és Így meg­nyithatná az utat a szerző­déses betiltásuk előtt BERCZELI A. KÁROLY Bíró József Bécsben 0 Bécs (MTI) Dr. Bíró József külkeres­kedelmi miniszter — dr. Jo­sef Staribacher osztrák ke­reskedelem- és iparügyi mi­niszter meghívására — csü­törtökön Ausztriába érke­zett Délután Bécsben dr. Josef Staribacher hivatalá­ban fogadta vendégét. Dr. Bíró József megbeszélést folytatott a két ország gaz­dasági és kereskedelmi kap­csolatainak időszerű kérdé­sei rőL Este a magyar külkereske­delmi miniszter tiszteletére dr. Josef Staribacher vacso­rát adott. A látogatás befe­jező napján, pénteken dél­előtt* Bécsben aláírják a két ország mezőgazdasági és ipari termékeire vonatkozó érdekvédelmi szerződést. fl szocialista integráció első lépése A gazdasági tervezésben, a gazdaságpolitika egyezte­tésében kifejtett együttmű­ködés a nemzetközi szocia­lista munkamegosztás fej­lesztésének, a nemzeti gaz­daságok szocialista integrá­lódásának alapvető módsze­re. A szocializmus ellenfelei ugyan megkísérlik diszkre­ditálni a tervek koordinálá­sát, bizonygatván, hogy a tervezésben kifejteit együtt­működés a központosított tervezés elveinek és mód­szereinek államközi síkra való kiterjesztését jelenti. A valóságban a szocialista gazdasági integráció — és ezt a komplex program is kimondja — a teljes önkén­tesség elvén alapszik és nem jár semmiféle nemze­tek fölötti szerv vagy szer­vek létrehozásával. Nem sérti az országok szuvereni­tását, végrehajtásához nincs szükség semmiféle nemzetek fölötti tervre. A tervezésben kifejtett együttműködés minden idő­ben a szocialista országok kommunista és munkáspárt­jai, valamint kormányai fi­gyelmének központjában állt. A KGST 25. ülésszaka, •amely elfogadta a szocialis­ta gazdasági integráció komplex programját, úgy döntött, hogy külön KGST­bizottságot hív életre a ter­vezésben kifejtett együtt­működés é-dekében. Minden egyes ország a központi tervhivatal vezetőjével van képviselve ebben a bizott­ságban. Az új bizottságnak az a fő feladata, hogy tisz­tázza az együttműködés fontosabb problémáit a népgazdaság alapvető ága­zataiban, amelyek több ol­dalú komplex vizsgálatot, Jiatékony módszerek és dön­tések kidolgozását igénylik. A bizottság tagjai a ter­vezés alapvető — a közpon­ti tervezési szervek hatás­körébe tartozó — kérdései­ben rendszeres konzultáció­kat tartanak. Ezeken a kon­zultációkon megvitatják • a KGST-országok távlati gaz­dasági együttműködésének és fejlődésének alapvető irányzatait, továbbá, a nem­zeti gazdaságok szintjének egymáshoz való közelítése és kiegyenlítése problémáit, a tüzelő és energetikai ága­zatok fejlesztésének kilátá­sait, beleértve az atomener­getika fejlesztését és a meg­felelő berendezések létreho­zását, a fontosabb beruhá­zási irányzatokat és a fo­gyasztási cikkek összetételé­nek lehetséges változását, végezetül a vaskohászat és a vegyipar nyersanyag-ellá­tásával összefüggő kérdése­ket, valamint a petrol-kémia fejlesztésének problémáit. A komplex program első évében — a KGST 25. és 26. ülésszaka között — a szocialista országok tervhi­vatalainak vezető munka­társai nagy munkát végez­tek, s e munka célja az volt, hogy tovább tökélete­sítsék a részt vevő országok tervegyeztetésének elveit, módszereit. Eddig ugyanis a koordináció többnyire két­oldalú volt. Most eljött az ideje, hogy a kétoldalú térv­összehangolást több oldalú­vá fejlesszék, A KGST komplex prog­ramja előirányozza, hogy közös erővel számos olyan vállalatot kell létrehozni, amelyek az egész szocialista tábor szempontjából dön­tőek. Ilyen például az a cellulózgyár, amely az Anggr-folyón létesített uszty—ilimi ipari komp­lexumhoz tartozik. A terve­zők elkészítették a leendő ipari Létesítmény perspektí­váinak 'gondos gazdasági elemzését. Megállapították, hogy az "egész létesítmény 700—800 millió rubel beru­házását igényli. A vidék fa­tartaléka több mint 50 év­re biztosítja a gyár nyers­anyagellátását. Az üzem az elektromos energiát a már épülő uszty—ilimi ví­zi erőműtől kapja. Az évi 500 ezer tonna cellulózt elő­állító létesítmény építésé­ben — mint ezt a KGST 26. ülésszakáról kiadott köz­lemeny is tudatja — érde­kelt Bulgária, Magyarország, az NDK, Lengyelország, Ro­mánia és a Szovjetunió. Ezek az országok tehát kö­zös erővel- hozzák létre az említett létesítményt, és an­nak termékéből hozzájárulá­suk arányában részesednek majd. Napirenden van több más üzem közös tervezése és lé­tesítése is. ,így például egy azbesztkombináté az oren­burgi területen, ahol az az­beszttartalék 40 esztenfiöre elegendő. Egy foszforgyáré a karataui lelőhelyek térsé­gében, amely alapvető ter­méké mellett építőanyago­kat is gyárt. A KGST-orseágok terve­zői a komplex program megvalósításánál nagy fi­gyelmet szentelnek a prog­nózisoknak is. Így például előrejelzéseket dolgoznak ki a tüzelő- és energiafogyasz­tásra 2000-ig, s ennek figye­lembevételével dolgozzák kl az együttműködési terveket. A "KGST-országok terve­zési szerveinek munkájában újdonság az egyes fonto­sabb termékfajták gyártásá­nak közös tervezése. 1972­ben az érdekelt országok megállapodást írtak alá ar­ról, hogy közösen terveznek egyes fémforgácsoló szer­számgépeket, s megállapod­tak abban is, hogy együtt tervezik a konténeres szál­lítási rendszerek anyagi és technikai bázisait Sz. T. A Szovjetunió barátsága pótolhatatlan Heikal cikke az Al Abramban 0 Kairó (AFP) Az Egyiptomban működő szovjet katonai tanácsadók megbízatásának lejárta, va­lamint a szovjet—egyiptomi kapcsolatok jövendő alaku­lása ál', a csütörtöki egyip­tomi lapok érdeklődésének homlokterében. Az Al Ahramban Heikal főszerkesztő arra hívja fel a köztársaság elnökének fi­gyelmét, hogy ne sajnáljon semmilyen erőfeszítést a szovjet—egyiptomi barátság megerősítésétől, ugyanakkor pedig arra figyelmeztet, hogy Egyiptom ellenségei is­mét a két prszág jó kap­csolatainak aláásásával fog­nak próbálkozni. „Szilárdan kell magunkat tartani ehhez a barátsághoz, § emlékez­nünk kell arra, hogy az Egyesült Államok ellensé­günket támogatja, míg a Szovjetunió a mi oldalunkon álL A Szovjetunió barátsá­ga nemcsak fontos, hanem egyenesen pótolhatatlan a számunkra" — írja az Al Ahram. A lap egy másik helyen kifejti, hogy a szovjet hadi­technika, amelyhez Egyip­tom a Szovjetunió önzetlen segítsége révén jutott, per­döntő szerepet tölt be az iz­raeli agresszió ellen, a meg­szállt területek felszabadítá­sáért vívott harcban. Hullámsír íü^x^XSXSXSJ^XSX^X^XSXSXSXSXSXSXBi 29. — Igaza van, kérem, mi magyar emberek igazán csatk a bort szeretjük. Megvallom, hogy én is megiszom a magamét, kérem, ez kell az egészséghez, no meg a jó hangulathoz is. — Aztán tapsolt is intett a pincérnek: — Egy li­ter hegyaljalt a doktor úrnak! Gábor még szólni akart, hogy egy fél is elég lenne, de u gazda már új jövevényeket üdvö­zölt, akiknek — most valamivel halkabban — éppen azt magyarázta, meghallgatva előbb a vendég kívánságát, hogy a sör a legjobb ital, nem száll könnyen a fejbe • és táplál is, hiszen őt sem az étel. hanem a finom, zamatos sör hizlalta meg ennyire. Gábor barátai a sarokasztalnál ültek négyen, mindegyikhez régi, bensőséges viszony fűzte, de igazi barátja mégis csak Pintér Pista volt, aki történelmet tanított a főreálban, de széles kö­rű érdeklődése felölte az irodalmat s a mű­vészeteket is, különösen a zenét, melynek meg­bűvöltjekérit nem mulasztott el egyetlen alkal­mat sem, hogy mélyről fakadó rajongását ki­elégítse, Végighallgatott minden valamirevaló hangversenyt a Lloyd-teremben vagy a Hun­gáriában, sőt még a nemet társulatok opera­előadásainak élvezetétől sem riadt vissza, pe­dig ez néha a sok lelkes hazafi körében már­már nemzetárulásnak számított. Pintér ezt sem bánta, mert ellagyultán dúdolta Mozart, Bee­thoven vagy Schubert melódiáit, szedette Ver­dit, s annyira lelkesült a nagyon is vitatott Wagnerért, hogy pár évvel ezelőtt felutazott Pestre, mert a mítoszteremtő zenei lángelme a pesti Vigadóban saját maga dirigálta műveinek egyes részleteit, s ő látni és hallani akarta őt. S akkor napokig a valkűrök lovaglásának föl­döntúli dübörgése remegtette meg s álmában is a zarándokok enekéből merített vigaszt és erőt a különben keserű és meghasonlásra haj­lamos természetének leküzdésére. Erőteljes, tagbaszakadt parasztfiú volt, tör­zsökös alsóvárosi, széles arcú, akinek kiugró járomcsantja tatárosan kemény, határozott, majdnem vad kifejezést kölcsönzött az egyéb­ként béketűrő, csöndes, önmagával örökké elé­gedetlenkedő fiatalembernek, aki csüggedten szemlélte a világot, főként a magyar sorsot, s fogyó népe történetének beható ismerete alap­ján nem sok reményt táplált jövendője iránt. Ügy érezte, egyre közeledik a „sír, hol nemzet süllyed el" s néha mint valami lidércnyomás te­lepült rá a végső pusztulás rémülete, a nemzet­halál kétségbeesett látomása. Pesszimista volt ez a Pintér Pista, s erre az ország kilátásta­lannak tetsző válságai, az imént lezajló bosz­niai okkupáció s az Ausztriával való áldatlan frigy egyre súlyosbodó terhei elegendő okot szolgáltattak. De ő különben is hajlott a méla­búra, társaságban is zárkózott volt; hogy az okvetetlenkedő kérdések őszinte vallomásra ne késztessék, mert fegyelmezettsége mögött vég­letes szenvedélyek háborogtak, valami meg­állapodni képtelen kiegyensúlyozatlanság, me­lyet a görcsösen elnyomott indulatok feszítő ereje a teljes folbomlás vagy a féktelenség rémével fenyegetett. De ezt csak Gábor tudta róla, a gyerekkori barát, aki kezdettől fogva a józanabb és harmonikusabb magatartást je­lentette számára s gyakran mérséklő jelenlété­vel át is segítette válságain. S talán a zene is azért vonzotta olyan elemi erővel — bár ő maga semmilyen hangszerein nem játszott s mégcsak nem is énekelt —, mert felszabadí­totta őtv a tudat kérlelhetetlen nyomása alól, megmentette őt attól a kényszertől, hogy meg is fogalmazza, világossá tegye a reménytelen­séget, hanem ehelyett elzsongította, elringatta a hangok mindent sejtető, de semmit ki nem mondó özönével. A parasztsorbői ő a piarista atyák s a város jóvoltából tört ki, de végtére is nehezen talál­ta meg a helyét, úgy érezte, évszázados sérel­meket s ki nem élt adottságokat hurcol ma­gával, s ezekkel jobb elrejtőznie, betokosodnia, mert ha egyszer ledobja magáról a felöltött jámbor burkot, akkor olyan vihari támaszt, melybe ő pusztul el legelőször. Nem véletlen, hogy Gábor távollétében a legszívesebben egy megszállott nazarénussal érintkezett, Tarho­nyás Lajossal, aki közel lakott hozzá az Alsó­városon, a Borbás utcában, s az egyre jobban elmérgedő boszniai háborúban majdnem kivé­gezték a szerencsétlent, mert az istennek sem akart fegyvert fogni. Az újhitű embert, közis­merten tiszta, becsületes mivoltán kívül az mentette meg a golyótól, hogy Pálfy polgár­mester eljárt élénken vitatott ügyében, s ^rra kérte a katonai parancsnokságot, hogy verjék vasra, vagy osszák be valamilyen fegyvertelen szolgálatba, hiszen ennek a Tarhonyás Lajosnak népes családja van, s. ő maga is becsületesen megdolgozik a kenyérért. így aztán megme­nekült a haláltól, bár ő szentül meg volt győ­ződve arról, hogy sorsának jobbra fordulásét nem a hadügyminisztérium tanácstalanságá­nak, hanem Isten irgalmának köszönheti, jutal­mul egyedül üdvözítő, magasztos vallási felfo­gásáért. (Folytatjuk^

Next

/
Thumbnails
Contents