Délmagyarország, 1972. július (62. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-14 / 164. szám

SZERDA. 1972. JÜLIUS 12. 5 Akceleráció és nevelés Dr. Agqston György előadása a nyári egyetemen Mint lapunk más helyén jelentettük, a Pedagógiai Nyári Egyetem nyitóelőadását dr. Ágoston György egyetemi tanár, a nyári egyetem igazgatója tartotta Akceleráció és nevelés címmel. Tekintve a téma időszerűségét és fontosságát, az előadást az alábbiakban kivonatosan ismertetjük. Korunkban mind a szocialista, mind a fejlett tőkéstársadalmakban, az egész civilizált világban nagyon fontos fejlődési jelenség tanúi vagyunk, amelyet akcelerációnak nevezünk. Az akceleráció pedagógiai szempontból olyan jelentőségű, hogy alapos tanulmányozása nélkül ma a nevelés egyetlen problémája sem oldható meg. A legutóbbi időkig a magyar pedagógiai szakirodalom úgyszólván egyáltalán nem foglalkozott az akceleráció pedagógiai következményeivel. Testi fejlődés Orvosok, antropológusok elsősorban a testi fejlődés általános meggyorsulását értik akceleráclón. A gyermekek testi fejlődésében az akceleráció szinte mindennapos megfigyelésünk. A mai fiatal nemzedék szemmel láthatóan korábban serdül, nemileg korábban érik, magasabbra nő, mint szülei. Az antropológiai adatok ugyan azt mutatják, hogy az emberiség testi fejlettségének bizonyos paraméterei egész történetünk fejlődése során emelkedő tendenciát mutatnak, de akcelerációról csak az utóbbi évtizedekben, ennek az évszázadnak az elejétől kezdve beszélhetünk, A szó szorosabb értelmében a testi fejlődés akceleréciójón a gyermekek testi fejlődésének meggyorsulását értjük. Erre nemcsak az jellemző, hogy a fiatalok elért végső testmagassága ma jóval nagyobb, mint a század elején, hanem ennél még jellemzőbb, a testi fejlődés egyes szakaszalnak előrébbtolódása. Ugyanazok a jellegek és normák, amelyek 60 —70 évvel ezelőtt egy bizonyos életkorú gyermekcsoportra átlagosan jellemzőek voltak, napjainkban a legalább két évvel fiatalabb korosztályra érvényesek. A testi fejlődés szempontjából a legjelentősebb változások kora a serdülőkor. Éppen ezért a serdülés rendkívül pregnánsan jelzi az akceleráció tényét. Néhány jellemző adat ezekre a jelenségekre, szegedi gyerekeken végzett vizsgálatokból. A kutatások megállapították, hogy 1958—1966 között, tehát nyolc év alatt a szegedi lányok és fiúk testmagassága 3—5 centiméterrel növekedett, a fiúk súlya 3—5 kilogrammal, a lányok súlya 2—4 kilogrammal nőtt. A másodlagos nemi jellegek kialakulása sok lánynál már tízéves korban — az általános iskola IV. osztálya — megkezdődik. Nem civilizációs ciós eszközök, a modern közlekedési lehetőségek következtében éri a gyermekeket, és amely az egész belső szekréciós rendszer áthangolása révén fokozott vegetatív ingerlékenységhez, és ezáltal a fiziológiai érés meggyorsulásához vezet. Az akceleráció fogadtatása a kutatók részéről nagyon eltérő volt. Voltak és vannak, akik „urbanizációs traumának", rendellenes, természetellenes jelenségnek, civilizációs értalomnak minősítik, amely idő előtt elhasználja a szervezetet. A tények nem igazolják ezeket a nézeteket. Az akceleráció sokkal inkább az általánosan megjavult életviszonyok kedvező hatásának fogható fel, mint értalomnak. Éz azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy a modern civilizáció körülményei között a gyerekeket nem fenyegetheti az izgalom, túlterhelés veszélye. Mégis az akcelerációt korunk normális, szabályos jelenségének kell tekinteni. A pedagógia teendői A meggyorsult fejlődésből a pedagógia számára sok kérdés, megfontolás, teendő akad. A kérdés mindenekelőtt az, vajon a pedagógusok, az iskolák, a nevelési intézmények, a nevelési tervek és tantervek készítői eléggé informáltak-e a gyermekek testi fejlődésében bekövetkezett és folyamatban levő változásokról, megfelelő intézkedésekkel időben reagáltak-e rájuk? A meggyorsult fejlődésből ugyanis le lehet vonni bizonyos, nagyon fontos következtetéseket: a mai gyermekek testméreteinek megfelelő iskolai bútorzatról és felszerelésről kell gondoskodni; minden iskolának, nevelési intézménynek kl kell elégítenie az egyes korosztályok megváltozott egészségügyi szükségleteit; az egészségügyi felvilágosítás új rendszerét kell létrehozni, beleértve a nemi felvilágosítást is. Ezekre a kérdésekre elég egyértelműen, nemmel kell válaszolni. Bevezettük például a koedukációt, amely megfelelő körülmények között kétségkívül a két nem közötti egészséges, erkölcsös, humánus kapcsolatok nevelésének az eszköze. Meg nem felelő körülmények között viszont romboló hatású is lehet; az emberi kapcsolatokat szexuális kapcsolatokra szűkiti le. A koedukáció megfelelő feltételei között szerepel az akceleráció következményeinek, a fiúk és lányok testi fejlődésének ütemében mutatkozó eltéréseknek a figyelembevétele is. Az értelmi fejlődés meggyorsítható Az akceleráció bonyolultabb kérdéseket is felvet. Az egyik ilyen fontos kérdés, hogy a testi fejlődés meggyorsulása milyen viszonyban van a szellemi, értelmi fejlődéssel? Beszélhetünk-e az utóbbival kapcsolatban is akcelerációról? Erről a pszichológia és a pedagógia alig tud biztosat mondani. Az azonban teljesen bizonyos, hogy a testi fejlődés és a szellemi fejlődés között nincs közvetlen kapcsolat. Sok kutató állítja, hogy a testi és szellemi fejlődés ellentmondása növekvőben van, hogy a szellemi fejlődés nem követi a meggyorsult testi fejlődést, sőt egyesek szerint szellemi téren visszafejlődés tapasztalható az ifjúságnál. Megnyugtató tudományos adatokra ugyan nem tudunk hivatkozni, de tapasztalataink szerint tömegméretekben fennáll a testi fejlődés és a szellemi fejlődés ellentmondása. Ha az előző generációkhoz viszonyítva az átlagos szellemi teljesítőképesség globálisan nem ls romlott, a meggyorsult testi fejlődéssel nem tartott lépést. Az értelmi fejlődés azonban jelentékeny mértékben meggyorsitható. Ha minden okunk meg is van erre a reményre, néhány, igen lényeges problémára, ellentmondásra fel kell hívnunk a figyelmet. Az akceleráció természetes következménye, hogy az aktív nemi élet szükséglete korábban jelentkezik, mint régen. Ugyanakkor viszont a családalapítás lehetősége kitolódik. A múlthoz képest jelentékenyen megnövekedett számú főiskolai, egyetemi ifjúság például 23—25 éves korában jut diplomához. Ez igen komoly ellentmondás, s ennek megoldósára ma még nincsenek világos elgondolások, még kevésbé anyagi feltételek. Ebből nyilvánvaló, hogy az egyéni önállóság, az önálló életvitel-lehetőségnek, a családalapítás korának kitolódásából eredő káros következmények csökkentése érdekében nemcsak a szexuális felvilágosításra kell gondot fordítanunk, hanem végre meg kell értenünk, hogy az ifjúságnak a szerelemre, a felelős nemi életre és a házasságra való felkészítése épp oly szerves része a nevelés egész folyamatának, mint a munkára, a társadalmi föladatokra való fölkészítés. A közművelődés fehér foltjai Egyenes és fordított arányok Egyszerűnek látszik a képlet: növekszik a szabad idő, tehát több időt fordíthatnak az emberek művelődésre, kulturálódásra, szórakozásra, aminek egyenes eredménye, következménye, hogy jelentősen és gyorsan emelkedik a munkósműveltség. Egyszerű a képlet — elméletben. A gyakorlat lényegesen más egyenleteket produkál. Legyen időnk! A növekvő 6zabad Időt arra kellene használnunk, hogy társadalmi méretekben szellemileg utolérjük önmagunkat. Hogy ez a szabad Idő szabad legyen és mérhető idő, melyből jut művelődésre, és tanulásra — bármilyen szinten, bármilyen formában. Szabad idő legyen, lehetőség iskolába járásra — utolérni mindenkinek önmagát általános iskolákban és középfokú iskolákban, a szakmában és az egyetemeken. Jusson ebből a szabad időből művelődésre, az önképzés szervezett és szervezetlen ingyenkonyháira. Legyen ez a szabad idő melegágya és termőtalaja az elmélyülésnek, az odafigyelésnek, legyen virágoskertje önmagunk teljes emberi megvalósítósónak. Szabad idő = pluszmunka Hallottam egy amerikai kísérletről. Jelentős iparral rendelkező kisvárosban a bérek emelésével mindössze heti 24 vagy 30 órára csökkentették a munkaidőt, s a szabadidős tevékenységek elősegítésére megsokszorozták a művelődési, szórakozási intézményeket, lehetőségeket. Azt gondolnánk, mert az lenne a logikus következmény, hogy az a Kánaán: mindig friss, pihent, intelligens és művelt munkások autonom köztársasága. Ha ezt gondoljuk, tévedünk. A ] kísérlet bebizonyította, hogy a megnövekedett szabad idő kitöltésére minden egyes munkás olyan elfoglaltságot (munkát) keresett és talált, mely nemcsak hogy kitöltötte üres napjait és óráit, de jócskán hozott az amúgy sem szegényes konyhára is. A fejjel, a műveltséggel viszont alig-alig törődtek. Hát ki érti ezt?! Nem volt szüksége senkinek a plusz munkára, jól éltek, művelődhettek, szórakozhattak volna kedvükre, mégis a pénzt hajkurászták. A következő vélemény már közelebbi. Egy fiatal szegedi munkásasszony mondta el, bizonyítván, hogy az üzemeken kívüli, a szabad idő terhére végzett plusz munka nemcsak a férfiak kiváltsága: „Nincs időm művelődni. Nemcsak a két gyerekemet és a férjemet látom el, hanem vállaltam egy hold paprikaföldet is. Kell. A férjemmel ketten négyezret keresünk. Ebből meg lehet élni. De arra már nem telik belőle, hogy centrifugát, hűtőgépet, televíziót vegyünk. Márpedig nem mondunk le ezekről, szükség van rájuk. Másként viszont nem megy, csak ha vállalom a paprikát." Ez hót a szabadidő-elmélet ellentmondása. Ahhoz, hogy majd egyszer (talán!) értelmesen lehessen kitölteni a növekvő szabad időt, ma munkára, pénzszerzésre kell fordítani azt. Azért tehetik itt Szegeden, mert a városi munkások Helyzete kedvezőbbnek mondható, mint a mezőgazdaságban dolgozóké. Nincsenek nappalokat és éjszakókat egybeolvasztó idénymunkákra kényszerítve, rendszeresek a szabad szombatok — így a plusz munka is rendszeressé válhat. Kis lakás - kis kultúra Hány vicc, kabaréjelenet íródott már a kis lakósok apropóján. Ahol a zsúfoltságban minden egyszerre hangzik: a családfő meccset néz a televízióban, az anya a sistergő pecsenyesütő mellett a Szabó család örökzöld történeteinek foszlányait vadászsza, a süldőlány táskarádióján beatzenét bömböltetve rángatódzik csukott szemmel, sa 13 éves trónörökösre is most jött rá, hogy megszögezze a saját építésű csónakot, melyet csak fütyörészve lehet természetesen. Ismerős a szitu, ugye?! Kicsik a lakások, ez bizonyos. S ez korlátozza a bennük élők művelődési lehetőségeit, egyéniségük szabad kibontakozását is. Felmerül azonban rögtön a kérdés, milyen lenne az élet nagyobb lakásban? Mert napjainkban — tisztelet a kivételeknek, szép számmal vannak — legyen bór a lakás kacsalábon forgó vár, otthona, a szó kultúrértelmében keveseknek van. A napközben üres lakások élete néhány órában sűrűsödik, s legtöbb esetben szinte csak alvásra, meg búvóhelyül szolgál, ahonnan ki lehet zárni egy kulcs elfordításával a világ kellemetlenségeit. A lakások ajtaja becsapódik a művelődés, a kultúra előtt. Ezekben a kicsi, és zsúfolt lakósokban szinte lehetetlen az elmélyült olvasás, a rendszeres önképzés, a tanulás, a komolyzene hallgatása. S ha valami miatt engedni kell, szinte minden esetben a kultúra húzza a rövidebbet. Sok jó jel arra utal, hogy a kezdeti igények megteremtődnek. Az emberek igyekeznek szépen, esztétikusan berendezni kicsi lakásukat modern bútorokkal, ízléses szőnyegekkel, függönyökkel, néhányan már képeket ls vásárolnak, s egy-két cserép Virággal a természet egy ujjlenyomatát is becsempészik maguk közé. Persze Itt is sok még a tennivaló. Valami lustaságból és álszeméremből annak a kevés lakberendezőnek — aki okos és hasznos tanácsokat tudna adni mindenkinek ízlése és pénztárcája szerint — sem nagyon veszik igénybe segítségét. Nem beszélve arról, hogy ezeket a kulturáltan berendezett lakásokat tartalommal kellene megtölteni. De amíg a lakások szűkösségük, zsúfoltságuk és ürességük miatt nem tudják betölteni nemes hivatásukat, otthon-voltukat, kívánná megoldásként a művelődés házonkívüll formáit — klubokat, művelődési házakat —, amelyek sajnos szintén nem töltik be ezt a hivatást (Folytatjuk.) Tandi Lajos ártalom Az akceleráció okairól rengeteget írtak, vitatkoztak. Az egyoldalú vélemények helyett bizonyára azoknak van igazuk, akik ezt a. jelenséget több tényezőnek tulajdonítják. E tényezők a következők: a táplálkozás megváltozása, a jobb fehérje- és vitaminellátás, a higiéniás viszonyok kedvezőbbé válása, a több napfény, levegő, sportolási, nyaralási lehetőség, számos gyermekbetegség visszaszorulása, illetve teljes megszűnése, az egyre több és változatosabb ingerhatás, amely az urbanizáció, a tómcgkommunikáCsak rá kell nézni Olasz film. Rendezte Luciano Salce. Zene Franco Pisano. Operatőr Aiace Parolin. Főszereplő Maria Garcia Buccella. Kire kell ránézni? Természetesen Maria Gracia Bucceílára, erre az áramvonalas szépségre, Illetőleg arra a kis szubrettre, akit Luciano Salce zenés revüfilm-karikatúrájában alakít. Miért kell ránézni? Hogy kiderüljön, ez a kislány a színpadra született. Ez egyébként rögtön az első pillantásból, amelyet nem is lehet elkerülni, kiderül. De valójában már akkor kiderül, amikor még Buccella nagyon messze van a színpadtól, amikor még a mezők liliomaként dolgozik a krumpliföldön. Ez különben az egyetlen veszélyes pillanat a filmben. Az ugyanis, hogy ebből a jelentéktelennek látszó kislányból sztár lesz, már akkor nyilvánvaló. A néző kissé rezignáltán fel ls sóhajt: ismét a szokványos karriertörténet. A film azonban, szerencsére, nem ezt nyújtja. A Csak rá kell nézni-ben az Ilyenféle karrierfilmek karikatúráját látjuk. Méghozzá egy pompásan megrajzolt, következetesen komponált karikatúrát, amelynek egyik legjellemzőbb jelenete a remek humorú finálé. Ebben a film nagy szerelmi énekszámát hősi kórusként éneklik egy kórház csíkos egyenruhába öltözött nagyon öreg, fogatlan, sánta betegei. Hogy sok olyan mozzanat van a filmben, amelyet más olasz művészek alkotásaiban már láttunk, sőt talán sokszor láttunk? Való igaz, vannak ilyen fordulatok és mozzanatok. A jellemek például tipikus olasz vígjátéki karakterek, jól ismerjük őket. De ez nem is tűnik fel túlságosan. Salce filmje ugyanis lényegében és szellemében eredeti. Még az is jó benne, ahogyan és amikor kilép a karikatúrából és hirtelen komolyan kezd beszélni. Ez csak néhány táncos, énekes betétszámra vonatkozik. A legtöbb ezekből is karikatúra. De például sajnáltuk volna, ha a főszámot, a Kukurikút csak karikatúraként halljuk és látjuk. Egyébként úgy is előadják. A film így teljes és így jó közönségfilm. 0. b. Kalkuttából az olimpiára — kerékpárral Sportteljesítménynek sem mindennapos 33 ezer kilométert kerékpározni, s az indiai fiatalember, aki szerkesztőségünket tegnap meglátogatta, nem atléta termetű, aligha néznénk sportolónak. A 27 éves daccai születésű Rajab Kumar Acharjee április elsején indult el Kalkuttából, és ha minden jól sikerül, augusztus 16-án lesz Münchenben. Kerékpárján — amely, mint többször is hangsúlyozta, indiai gyártmányú gép — Irak, Irán, Kuwait, Törökország, Jugoszlávia, Bulgária, Románia és most ezekben a napokban Magyarország útjait rója. Hazánkból Csehszlovákiába, Ausztriába, NDK-ba, majd NSZK-ba utazik, s az olimpia után, ha már olyan közel van, „elugrik" Párizsba is. Bizonyára több fiatalt érdekel, hogyan is tudott a kalkuttai mérnökhallgató ekkora útra vállalkozni? Nevetve mondta, hogy összes csomagja a rajta levő ruha és egy kis táska, amelyben útiokmányokon kívül mindössze 3 dollárja volt az induláskor. A világutazót mindegyik ország díjtalan vízummal, a szállodák pedig Ingyenes szállással fogadták. Szegeden például a Bolyai kollégiumban kapott szállást. Valamennyi országban — amelyeken átutazott — írtak róla az újságok, de úgyszólván nemzetközi tévésztár is lett, legutóbb a bukaresti televízióban adott interjút. A jókedélyű, rokonszenves fiatalember két-három napot tölt Szegeden, egy hetet szánt Budapest megismerésére, összesen pedig 15 napot tölt Magyarországon. Arra a kérdésre, hogy hazafelé bizonyára hajóval Indul majd, nevetve válaszolt: remélem kitart a járművem ... — És részletes útiprogramot mutatott, amelyben valóban szerepelt hazafelé is a kerékpárút. Ha nem is sportember, azért erre a nagy útra tréningezett: tavaly bejárta kerékpárral Indiát. Nepált és a Bengál Népköztársaságot is. Hogy mennyire nagy vállalkozás az is, csak egy adatot mondott: a Kalkutta és Bombay közötti távolság kétezer kilométer ... Mit is kívánhatnánk mást a világutazónak] jú utat, szép idői! Sz. M. /