Délmagyarország, 1972. július (62. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-16 / 166. szám

V io VASARNAP, 1972. jüLres t«. Ismét Tóth Gyula SPORT a maraton* verseny győztese Pletyka A mai műsor Labdarúgás. Nyári Kupa-mérkőzések a Vasutas-stadionban, közös rendezésben: SZVSE—Cégit dl VSE. a Vasutss Ki'páévc, haromn»;:yed 4 (Gcröházl). Sz Dózsa—Kiskunfélegyházi Vasas, a Totó Kapáért, fél 6 (Tóth L.). Atlétika. A SZEOL SC országos versenye. Vasutas-stadion, 9 oi a. Motorsport. Az országos felnőtt motorkerképátjs-bajnoksig negyedik fordulója. Felső Tiszaparti stadion. 10 óra. Vízilabda. OH II: SZEOL SC— Tatabányai Bányász, újszegedi versenyuszoda, fél 12, iü A szegedi maratonista verseny rajtja Rábay László az SZVSE edzője Bizonyára nem kell a szegedi szurkolóknak bemutatni az SZVSE NB II-es labdarúgócsapatának új edzőjét. Sokan emlékeznek még azokra az időkre, amikor Rábay László tizenegy éven keresztül, 1950-től 1961-ig a SZEAC kitűnősége volt. 1961-től 1963-ig az SZVSE-ben játszott, majd 1963-ban végleg szögre akasztotta a labdarúgócipőt. 1961-ben már edzői oklevelet szerzett, két évre ra pedig a SZEAC első csapatánál a segédedzői tisztséget töltötte be. A hatvanas évek végén három éven keresztül az egyetemi kék-fehérek függetlenített edzője volt, majd 1972. június 30ig a SZEOL NB I B-s bajnokcsapatának segédedzője. A napokban aztán az SZVSE elnöksége megkereste Rábay Lászlót — miután Laczi Ferenc szerződése lejárt — és felkérték az NB II-es labdarúgócsapat edzői tisztségének ellátására. Végül is olyan megegyezés született, hogy Rábay László 1974-ig szerződést kötött az SZVSE-vel. — Az elnökség célja, hogy a csapatnak ne legyenek a jövőben kiesési gondjai — kezdte a beszélgetést Rábay László. — Egy jő szellemű, küzdőképes gárdát szeretnék kialakítani. Megítélésem szerint — ismerve a fiatal tehetséges játékosokat — ez a célunk valóra is válik. Persze ehhez szükség van a labdarúgók segítségére is. A bajnoki szezonra való felkészülés már július 24én, hétfőn megkezdődik az SZVSE-nél. Kívánjuk, hogy BZ új edző olyan sikereket érjen el a Vasutasnál, mint labdarúgó-pályafutása során a zöld gyepien. L. B. Folytatja-e Fischer? A DPA dr. Max Euwenek, a FIDE elnökének érdekes nyilatkozatát közli. Fischernek még kétszer van lehetősége, hogy folytassa a döntőt. A harmadik játszmában, vasárnap és a negyedikben, kedden. Ha nem hajlandó asztalhoz ülni, a sakkvilágbajnoki döntőnek vége. Euwe azzal kapcsolatosan nem nyilatkozott, hogy ha így fejeződik be a döntő, Szpasszkij világbajnok marad-e, vagy pedig valakivel meg kell mérkőznie. Reykjavikban egyelőre senki nem tud semmit. A sakkszakértők egyelőre csak találgatnak, mi lesz a világbajnoki döntő sorsa. Tegnap, 6zombaton délután fullasztó, párás hőségben Papp Gyulának, a váro6i tanács elnökhelyettesének megnyitó szavai után, rajthoz állt a nemzetközi maratoniverseny mezőnye. Tíz országból 26 külföldi és 26 magyar versenyző vágott neki a több mint 42 km-es távnak. Az első ellenőrző állomásnál, 5 km-nél már ötös boly húzott el a mezőnytől — a két spanyol, Hidalgó és Fernandez, a két magyar, Tóth Gyula és Klekner László, valamint a belga Gyselinek. A 10 kilométernél, Szőreg előtt virágeső fogadta a maratonistákat. Itt már Klekner mintegy 100 méterrel leszakadt a belga futótól és a vezető hármastól. Deszken is óriási tömeg üdvözölte a drámai küzdelmet vívó versenyzőket. Az élen 15 kmnél sem változott a helyzet. Kellemes meglepetés volt. hogy Klekner 18 km-nél ráfutott a belga versenyzőre. 20 km-nél Tóth már 2 méterrel vezetett. 25 km-nél nagy meglepetésre Hidalgó csaknem 50 méterrel leszakadt Tóthtól és honfitársától. Edzője szomorúan újságolta, hogy megsérült 28 km-nél, aztán Hidalgó a verseny feladására kényszerült Ettől kezdve már Fernandez és Tóth külön versenyt vívott. Klekner viszont ragyogó hajrával megelőzte a belga futót. 35 km-nél Tóth Gyula megnyitotta a hajrát, s szinte „állva hagyta" a spanyolt. Több ezres nézősereg, tomboló, tapsvihara közepette futott be Tóth Gyula, a Széchenyi téri célba, aki páratlan Tóth Gyula, aki hetedszer is diadalmaskodott bravúrt vitt véghez; hetedszer aratott győzelmet a rangos szegedi nemzetközi maratoni-versenyen. Végülis az 52 futóból 38 maratonista ért célba 1. Tóth Gyula (Ozdi Kohász) 2:26:11, 2. Fernandez Jüan (spanyol) 2:30:16, 3. Klekner László (Vasas Izzó) 2:30:43, 4. Georg Pyttel (NSZK) Acs S. Sándor íelveiele 2:31:26, 5. Mocsári Endre (Csepel) 2:36:17, 6. Frauz Münzberger (NDK) 2:36:48, 7. Janek György (Csepel) 2:38:41, 8. Werner Hoffmann (NSZK) 2:39:33, 9. Jegher John (román) 2:40:00, 10. Padorán Varile (román) 2:41:15. Csapatban: 1. Ózdi Kohász 5:07:42, 2. Csepel SC 5:14:59. A verseny közben folyt le a KISZ Központi Bizottság rendezésében az öt karika—öt verseny nyereménysorsolás. A főbb nyeremények nyertesei a következők: a főnyereményt, 11 napos utazást a müncheni olimpiára a szegedi Rózsa Ferenc Gimnázium egyik tanulója nyerte. A II. díj tulajdonosa Bíró Éva, a Szegedi Közgazdasági Szakközépiskola tanulója lett, aki 8 napot tölthet a román tengerparton. A III. díjat, 5 napos cseh-tátrai utazást, Minker Emil szegedi (Radnóti Miklós Gimnázium) nyerte. Ugyanilyen nyereményt nyert Varga Matild, a Szegedi Textilművek dolgozója is. A teljes nyereménylistátlapunk keddi számában közöljük. Javában tart az átigazolás labdarúgócsapatainknál. A nagy kérdés, kit, kiket sikerül megnyerni, milyen erősítésre számíthatnak a szurkolók. A sportvezetőktől ilyenkor még semmit netn tud meg az ember, hiszen a szabadlistára tett játékosok, és a kiszemeltek neveit hétpecsétes lakat őrzi. A szurkoló viszont nem sokáig bírja a titkolódzást, s ha nem is tud semmi bizonyosat, megpróbál jól értesült lenni. Nagy neveket dobnak Ilyenkor „placcra" az emberek. Tudvalevő, hogy csapatunk, a SZEOL, az őszi bajnoki szezonban már a legmagasabb osztályban játszik De tudvalevő az is, legalább három jó játékosra van szükségünk. Érthető tehát, ha nagy izgalommal várják a szurkolók a nap mint nap változó híreket. A pletykáknak azonban mindig van egy icipici alapjuk is. így Dávid Imre már a Békéscsaba játékosa? Mészár úgyszintén? Gilicze és Pikó a Szegedi Dózsához megy? Vörös Jánosra igényt tart a csapat? Avagy Kerekest, a tehetséges játékost kiadják a Békéscsabának, esetleg a Dunaújvárosnak, vagy a Pénzügyőröknek? És netán lesz elég játékosunk akkor, ha sérülésszéria éri a csapatot? Hallható innen is, onnan is a sok kérdés. A jól értesültek már Herrerát is emlegetik, a SZEOL új edzőjeként. Meg kell nyugtatnunk ezeket a füllentőket, továbbra is Szűcs György látja el az edzői tisztséget. (Ez biztos!) És az erősítés? Németh Miklós, az FTC-ből vagy Imri a Békéscsabából — akinek a közelmúltban porcműtéte volt — Szegedre jönnek? Ruzsinszky neve lekerült a napirendről? Az egyetemmel kacérkodó Bicskei miután visszakerült a Honvédba, visszakozt vezényelt? Pék rejtekhelyre vonult? A szolnoki Heidrich megelégszik a SZEOL-lal? No, és Szeghalmi, aki állítólag már korábban aláírt csapatunkhoz, az Újpesti Dózsát választja? Nem tudni, hiszen ezek mind-mind csak feltételezések. Féltő aggódás ez, hogy a sok szék közül nehogy a földre üljünk. Mert mi bízunk azoknak az eredményes munkájában, akiket az erősítéssel megbíztak. Addig pedig pletykálnak a szurkolók, hiszen véglegeset csak az átigazolási időszak lejárta után tudhatunk meg. Bagaméry László MAFC- HODIKÖT 2:1 (0:0, 1:0,1:0, 0:1) Labdarúgó-bajnokságok A tart tlékbajttokságok végeredménye NB s csoport: 1. Sz. Dózsa 28 23 2 3 142' II. csoport: 2. SZVSE 3. SZAK 4. Sz. Vfzmű 5. Csongrád t>. Sz. Kender 7. HÖDGEP 8. M. Spart. 28 21 28 18 28 12 28 12 28 6 28 6 28 2 39 2 5 139- 19 1 9 108- M 6 10 71- 56 5 11 79- 83 3 19 53-131 3 19 39-102 2 24 25-201 1. SZEOL III. 2. Sz. Epitők 3. Sándorfalva 4. Sz. Postás 5. Alsóváros ti. Kender III. 7. DEFAG 8. Algyö 9. Deszk 10. Tápé 16 11 16 10 16 10 16 9 4 59-39 23 5 61-30 21 5 36-29 21 6 32-31 19 6 38-26 16 7 37-35 16 7 24-29 16 11 23-57 10 15 12-57 2 versenyen kívül Újszeged, Torontál téri uszoda. Vezette; Kemény. - MAFC: Pászt — Lantos Hradszky — Vígh E. — Gronyievszki, Merényi, Moletz. Csere: Téglássy, Kószó, Pálka, Bedő. HÓDIKÖT: Ormos — Baráth, Molnár — Szabó — Kincses, Kiss J., Becsei. Csere: Németh, dr. Kárai, Szanda, Tóth. A műegyetemisták kezdtek jobban. Léúszás után a tétovázó vásárhelyi védelem mellett Hradszky dobott kapufát, s ezzel el is mondtunk mindent az első negyedről. A csapatok bemutatták az „antipólót", azt, hogy hogyan nem szabad ezt a szép játékot játszani. A második negyedben tovább tartott a fővárosi csapat fölénye. Merényi lefordult védőjéről és szép gólt dobott. Feltűnt, hogy a vásárhelyi csatárok alig-alig mozognak, keresztbe például alig úsztak. A következő negyed eseménye Moletz bombagólja volt. A HÓDIKÖT csatárainak lövéseit általában könnyedén tette ártalmatlanná Pászt. Az utolsó játékrészben Becsei 4 méteresből szépített A HÓDIKÖT, bár legénysége valóban formán kívül játszott, nagy részben Kemény játékvezetőnek köszönheti a vereséget, aki sorra megtorolatlan hagyta a MAFC-védők karate-mutatványait. BERCZELí A. KAROLT 16. Ilyen körülmények között nem sokáig vezethette a jámbor özvegy a kocsmát, s mikor már azzal is meggyanúsították, hogy lőszert és fegyvereket rejteget a pincéjében mert ő is Kossuth visszatértét várja, akiről ekkoriban az a hír keringett, hogy Garibaldival egyetértve vetőmagot küld a nyomorgó népnek, s titkos >ig> nöktivel új fölkelést szervez, akkor feladta a harcot, a zsandárok előtt maga tárta ki a pinceajtót, hogy a megvadult pribékek szétverjék hordóit, lerángassak polcait, ászokgerendáit, s olyan vandál munkát vigyenek véghez, mely lehetetlenné teszi a kocsma további nyitvatartását. S e> már Zágora is helyeselte, mert akkor került eladósorba, s valóban olyan tündöklő hajadonná serdült, hogy fölényesen válogathatott a jobbnál jobb kérőkben Ekkor tűnt fel, s tette mohón a szépet a nagyon tehetős Ábrahám Jóska is, akit a városban parasztgrófnak tituláltak mulatós, már-már korhely viselkedése, s számottevő gazdagsága miatt, de Zágora idegenkedett tőle, s nyájasan bar, de elhárította magától, mert Ábrahám mint afféle hajóslegény, túlontúl szerette az italt, méghozzá a pálinkát, s néha úgy dáridózott. duhajkodott, hogy mindent tönkrezúzott a kocsmában, mert ha a ravasz cigány rázendített a Klapka-indulóra vagy a Kossuthnótára (ami külöben akkoriban tilos volt), akkor Ábrahám először mindenkit összecsókolt, aztán szidva a németet sorra leverte a poharakat, megcélozta botjával a palackokat, öszszietiporta a cigányok hangszereit, hogy másnap kijózanodva, s megbánva tobzódását, mindenkit megkövessen, s ne csak a károkat térítse meg, hanem még vastag borravalót is adjon a feketeképű hangászoiknak. Zágora ezt látta gyakran, s bár Ábrahám fogadkozott, hogy egybekelésük esetén jó útra tér, de -a-lány néhány, heti töprengés után a sze-. rény. csöndes modorú, lialk szavú Bite Pétert választotta, akinek nyugodt, határozott, de ngm kihívó fellépése megnyerte tetszését, különösen az a tiszteletre méltó körülmény, hogy Bite nem ivott, csak nagyon módjával, s tudomása szerint a nők után se futkosott. Viszont vasszorgalmával, szívósságával már egészen fiatalon a Felsőváros tehetős mesterei közé küzdötte föl magát. Anyja ugyan váltig hangoztatta, hogy olyan kérőt, mint Ábrahám Jóska nem szabad elszalasztani, mert a pénz a legnagyobb hatalom a világon, s a hajósgazdának még a bőre alatt is bankók lapulnak, de Zágora makacsul kitartott elhatározása mellett, Péternek nyújtotta a kezét és sohasem bánta meg a választását, bár azóta, hogy a jó férjet megtámadta a szárazbetegség sorsa reménytelenre fordult, mert Péter sorvadt, egyre sorvadt, s nem lehetett nem tudomásul venni, hogy nincs többé rajta segítség. Ez a szomorú, de jókedvet mímelő hangulat ülte meg a Bite családot, mikor Gábor, a nagy reménység, hazajött Pestről, hogy a karácsonyt velük töltse el. Súlyosbította a helyzetet, hogy otthon volt már Veron is, a húga, aki csak egy éve ment férjhez egy módos felsőtanyai gazdához, de pár hete megszökött tőle éjnek évadján, mert nem bírta tovább a durva bánásmódot és az ütlegelést. Gáborra ez a gond is váratlanul szakadt, bár tudta már előbb is, hogy a fiatalok nem nagyon egyeznek a kezdeti szerelmi kedveskedések ellenére sem, s azzal1 is tisztában volt, hogy ezt a kínos és nehéz ügyet is neki, a tanult fiúnak kell valahogyan elrendeznie, minthogy beteg apja már nem alkalmas semmire,. Így ácsorgott, tiblábolt még a Halpiacon, a Sörforrás előtt, melyet tavaly még Önkanálnak hívtak, s kissé szórakozottan bámulta még mindig a szép, harmonikus s szinte kirívóan pompázatos Schaffer-házat, mely szintén a rendkívül tehetséges Vedres alkotása volt, aki Vedricsnek született ugyan, de keveseket töltött be olyan honfi rajongás és büszkeség, mint őt. • — Szülővárosom — sóhajtott föl Gábor szinte hallhatóan, míg lassan elindult a vári promenád felé, hogy egy kis kerülővel végülis betérjen az Arany Oroszlánba, ahol több régi barátjával volt találkája. A köd már aláereszkedett, fátyolosan és puhán, s a sejtelmes félhomályban feketén rajzolódtak ki a fák csontvázai, melyekről az ősz s a tél mérge már lemarta az eleven leveleket. De a vár magas, csipkés falai, a kaputornyok, s a körbástyák is még mindig uralkodói fölénnyel komorlottak át a sűrűsödő párán, mint valami kínos, nyomasztó, de feledhetetlen élmény emléke, mely eltörölhetetlenül jelen van mindig, a féleszmélet borongásában ugyanúgy, mint az értelem legvakítóbb éberségében. Nagy múltat idézett ez a vár, s Gábor hol elérzékenyülve, hol borzadva gondolt változatos történetére, mely elválaszthatatlan volt a városétól, attól a gyöngéden szeretett, de gyakran keserűen megvádolt, s mégis aggódva féltett városétól, melyet legszűkebb hazájának mondhatott. — Mi a vonzó benne mégis? — tűnődött tanakodva. s bepillantott az Oskola-utcába, melynek biedermeier hangulata valóban nem nélkülözte a városias jelleget, de ha a távolabbi városrészekre gondolt, akkor kis, apró, falusias házsorok szegényes képe rajzolódott ki előtte, kicsi házaké, melyeknek oromfalát talán napsugaras faragvány díszíti, de tetejük még nád vagy zsup, a kerítésük foghíjas léc, s az udvaron belül egy-két eper- vagy diófa mélázik és gémeskút hegyes szöge meredezik fölfelé, mint vitorláshajókon az árboc. — És mégis város ez, nemcsak a vár miatt, melynek története a tatárjárásig nyúlik vissza, s azóta is jelentős részese az ország dicsőséges vagy válságos korszakainak, hanem mert itt valóban nemcsak viskók, bódék vagy vályogkunyhók épültek, hanem templomok, kolostorok és paloták is, melyek mind magukon viselték az elmúlt korok stílusjegyeit, s ha elpusztultak is vagy csupán romjaik és töredékeik maradtak is fönn, a városépítés szándéka a legvéresebb történeti időkben sem aludt ki végképp. Itt ez a szándék, ez a küzdelem a megvalósulásért a meggyőző, s talán megható is, mert dúlás, tűzvész, árvíz, s a legkönyörtelenebb elnyomás ellenere az itteni meggyötört nép mindig újra magához tért, s megkezdte elölről a sziszifuszi munkát. (Folytatjuk.) I