Délmagyarország, 1972. június (62. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-14 / 138. szám

SZERDA, 1972. JŰN1US 14. Szegedi emlékek Kazimír ötletére Körmendy Jáno6, a Ma­dách Színház színművésze Szegeden született és Szege­den lett színész. Hogyan? — Rábeszélésre — nevet Körmendy János. — Még csak nem ls az én ötletem volt, hogy színésznek men­jek, hanem Kazimír Káro­lyé, akivel a háború után együtt laktunk Szegeden. A Zeneakadémiára orientáló­dott ő is, én is, Így barát­koztunk össze, s laktunk együtt, ő mondta, próbáljuk meg, jelentkezzünk Lehotay Árpád színiiskolájába, hátha felvesznek bennünket. El is mentünk Lehotayhoz, el­mondtuk a Szózatot vagy a Himnuszt, már nem tudom, a lényeg az, hogy „felvételt nyertünk". Egyszóval: Kazi­mír kamaszos ötlete és rábe- délutáni órákban szélése irányított erre a pá- bennünket, ahogy visszaem­igen jól induló tánckar vezetője táncolni is taní­tott minket, és a szín­padi mozgás is a „tan­tárgyak" között szerepelt. Ösy Jancsi például végül is nem prózai színész lett, ha­nem táncos. Az Iskola tagjaira Lehotay kisebb fiatal szerepeket osztott. Körmendy János Shakespeare Viharjában lé­pett először színpadra, ekkor a balettkarban kellett tán­colnia. Balázs Béla Boszor­kánytánc című partizándrá­májában már szöveges fel­adatot kapott. (A Boszor­kánytánc bemutatóján egyébként — érdekességként hadd említsük meg — ott volt a szerző, Balázs Béla is, sőt, a darab betanításában tanított is részt vett.) lyára... Mindössze tizennyolc éves olt ekkor és tern hamar megszerette a tikszagot, a színházi miliőt Lehotay 1947-ben, Lehotaynak lékszem, meglehetősen erős Szegedről való távozása után tempóban, intenziven. Na- döntenünk kellett főiskolá­gyon sok verset mondtunk, ra megvünk. vagy szinész­yolt ekkor és természetesen monológokat tanultunk be, nek szerződünk valahová. masz- és adtunk elő, darabrészle- Én Márkus Lászlóval Bu­teket gyakoroltunk. Igen jó dapestre mentem, a főisko­m agán iskolájába műhelymunka zajlott ebben Iára, Kazimír színésznek •Art v^irr,<r- wárnimn írPwn az „iskolában", ami lényegé- szerződött — ha jól emlék­járt Kazimír Károlyon kívül, ben nem ,skola volt _ ma szerrk Pécsre. Majláth Mária, Kozák Lász- úgy mondanánk: Lehotay Körmendy János Márkus­ló, Gyurkovics Zsuzsa, Berek stúdió. Sokat lehetett tanul- sal egy osztályban végzett a Kassai ni ott. főiskolán 1954-ben, és rögtön — Milyen tantárgyak vol- « Madách Színházhoz szer­ződött Azóta egyfolytában ennek a színháznak a tagja. — Már nem emlékszem — gs szeged? Szegeddel pontosan rá. De nem csak megszakadt minden kapcso­foglalkoz- lata? helyes — Most nyáron ls lerne­^yck 3 családdal a gyerek— beszédtechnikát kellett elsa- kel szegedre. Jólesik időn­tak? Kati, ösy János, Ilona is. Ez az iskola termé­szetesen semmilyen végzett­séget nem adott csupán elő­képzettséget biztosított, még­is sokak — igaz, némileg el­fogult — véleménye szerint szövegmondással többet ért, mint a főiskola. tunk, nem csak a — Hogyan folyt a tanítás . Lehotaynál? — Maga Lehotay, az Igaz- játítanunk. Egy szegedi ként szétnézni szülőváro­Gulay István gató tartotta az órákat. Heti három-négy alkalommal, a énektanárnö tanított bennün- somban, ket énekelni, sőt az akkor Hz első magyar könyvtárosa A könyvtárakban állandó- A „kísérlet" azonban be- ként sem bizonyult rossznak, an csökken a férfiak szá- vált, Czeke Mariannenak, Elkészítette az Egyetemi ma. Lassan teljesen elnőie- nem kellett „átmenni" pe- Könyvtárban levő Shakes­sedik ez a pálya, pedig csak dagógusnak. A következő év- peare-irodalom mintaszerű, rövid 65 esztendő választ el ben három korona napidíjat nyomtatásban is kiadott bib­az első magyar könyvtáros- engedélyeztek számára és fiográfiaként is kitűnően nő, Czeke Marianne kineve- 1909-ben a IX. fizetési osz- hasznólható katalógusát zésétől. Czeke Marianne talyba sorolják. Jo címleíró " Sopronban született 1873- lett. Később az 6 javaslatá- Tobb könyvet fordított le ban, könyvtári alkalmazása ra vezetett be az Egyetemi franciából és angolból. Meg­idején töltötte be 33. élet- Könyvtár két, a katalogizá- írta Brunszvik Teréz életraj­zét- lTa"u}riány1it .eredm.®" lás részletességét fokozó vál- zát és kiadta naplóját. Ké­ségi j e jeles? t^ári oklevele toztatást: gyűjteményes sóbb az Országos Tanügyi és dicséretes, „summa cum lau- munkáknál az egyes kötetek Pedagógiai Könyvtárban dol­de" doktorált Anyanyelvén lapszámának kiírását és gozott, majd ennek meg­kívül tudott latinul, görögül, több kötetes műveknél az szüntetése után a Széchenyi E^°lddg SoStt Párizs- egyes kötetek tartalmának Könyvtárba került és onnan ban is, a Bibliothéque Na- feltüntetését akkor is, ha ez ment nyugdíjba 1935-ben, tionale-ban. Az Egyetemi a címlapról hiányzik. Első mint főkönyvtáros. 1942-ben Könyvtár Igazgatója, Feren- könyvtároenőnk bibliográfus- hunyt eL Iskola éleiközelben Tudni iBBík, hogy mi illik Sok vita folyik újabban az emberi viselkedésről, az illemről, a jó modorról. A vélemények ezzel a kérdéssel sét és ízléses megjelenését az iskolai neveltségi szint egyik fokmérőjének tartják. Vita ezen a téren mindig volt, és mindig lesz is. Em­Rossz úton járnak (De vajon mit kapna az a dor és jó ízlés nélkül a ml azok, akik ápolatlan, tanácsi hivatalnok, aki a társadalmunkban is egyre torzonborz külsejükkel fürdőszobás lakást Igénylő- nehezebb érvényesülni. Ami­akarnak eredetiek és nek erre hivatkozva a mos- kor a középiskolát végzett korszerűek lenni... (A dótálat ajánlaná?) Nem ér- fiatal a felvételi bizottság KISZ VIII. kongresszu- demes tehát annyira vissza- elé áll, ott is megnézik még sának beszámolójából.) kanyarodni a múltba. A ta- ilyen tekintetben is, hogy ki­nárok már jól tudják: a di- vei állnak szemben. De így vat ellen küzdeni nem lehet, van ez ma már szinte min­A pedagógus feladata az, den munkahelyen. Az Igaz, hogy az ízléstelen túlzáso- hogy most nemigen halljuk kat lefaragja. Magam is már ezt: „nem volt gyerek­kapcsolatosan ugyancsak egyetértek azzal, hogy nem szobája". De ettől függetle­megoszlanak. Akadnak, akik merev formákra, előírásokra nül ma sem számít jó pont­teljesen elvetik a helyes vi- van szükség. Való igaz: az nak és elismerő kifejezésnek, selkedés oktatásának szüksé- emberi kapcsolatok tisztasá- ha valakit modortalannak gességét, s a „mindenki azt gát, gazdag tartalmát, a vi- bélyegeznek. tesz, ami neki jólesdk" jelszót selkedés módját sem csak , ... ... . hangoztatják. Vannak, akik az illemtan befolyásolta és lavo1 aH t01em> hogy a csupán szülői feladatnak őrizte meg, hanem azért is fiataloknak illemtani szaba­szánják, de akadnak szép fennmaradt nagyon sok ele- lyok felmondását, ilyenfajta számmal olyanok is, akik a me, mert az emberek mű- könyvek pontjainak „bevá­tanulók illemtudó viselkedő- veitaégébM, belső érzésvilá- gását" javasoljam. De hogy gából stb. is fakadt Véle- ezekről a kérdésekről bőven ményem szerint ma sem az kell beszélni, és az emberi a kérdés lényege, hogy a kulturált viselkedés módjait fiatalok nem hordanak mind a szülőknek, mind a lékszem arra az időre, ami- nyakkendőt és vasalt nadrá- pedagógusoknak meg kell a kor divatba jött a lányoknál got _ hanem az, hogy egy- gyermektől követelni — eb­a nadrágviselés, A diáklá- általán tudják-e, mikor sza- bői nem engednék. Nem tu­nyok még orvosi bizonyít- bad, s mikor és hol nem il- dom elképzelni — s ha meg­ványt is hoztak, hogy a hű- lik megjelenni nyakkendő történik, szégyennek tartom vös idő miatt — egészségük nélkül és vasalatlan nadrág- —, hogy egy érettségizett megóvása érdekében — szük- ban. Így ls fel lehet vetni a ember ma már ne tudja, mi séges, hogy nadrágban járja- kérdést: helyes-e, ha az ápo- illik és mi nem. Legyen az nak. (Érdekes, amikor a latlanságból, a hányavetiség- érettséginek ilyen értelem­mini-szoknya divatja bekö- bői, az ízléstelenségből ma- ben is rangja. Én azokkal szöntött, senki sem féltette gánügyet csinálunk? értek egyet, akik azt mond­az egészségét.) Volt olyan idő Beszélgettem vállalatveze- ják: az igényesség az érett­is, amikor még az operaelő- tőkkel, felsőoktatási intéz- ségizett tanulókkal szemben adásra is el lehetett menni mények dolgozóival, fontos nemcsak a szakmai ismere­pulóverben és kihajtott ing- beosztású emberekkel, s tek jó elsajátításának a ha­gallérral. Azóta változott a szinte minden nyilatkozat- táráig terjed, hanem azok­világ. Ha a tévé képernyő- ból az derül ki, hogy azern- nak a dolgoknak az ismere­jén egy-egy ünnepélyes ösz- berek modorával, viselkedő- tét is magában foglalja, szejövetelt látok, nem talá- sével stb. kapcsolatosan amelyet régen így ne­lok közöttük bricsesznadrá- igenis vannak elvárásaink, veztek: „jólneveltség", ud­gos férfiakat, holott ezaru- De a szocialista ember jel- variasság, ma pedig ezt haféleség nagyon kellemes lemvonásából nem ls hiá- mondjuk rá: művelt, kul­viselet Ma is kínosan gon- nyózhat a társas együttélés túráit magatartás. Ez utób­dolok vissza arra, amikor szabláyainak tudása. Vajon bi nélkül senki nem lehet külföldi vendégek között az el lehet-e képzelni művelt már jól képzett, intelligens 3? asztal^Mett8-^ - egy"«élés —. * mindezen kívül oda az egyik társának a lóinak ismerete nélkül? úgy vélem: ha a fiatalok czi Zoltán méltányolta ki­váló képzettségét és 1906. elején javasolta, hogy a Val­lás- és Közoktatásügyi Mi­nisztérium nevezze ki öt kí­vánsága szerint „cím és jel­leg szerinti könyvtártiszt"­nek. A könyvtárbizottság Fe­renczl fölterjesztését 1906. június 15-1 ülésén tárgyalta. Elismerte, hogy „a nők álta­lában alkalmasak a könyv­tári foglalkozásra; ezért Amerikában a hivatalnokok jelentékeny számban nők, kiváló érzékük és rendszere­tetük a tisztaság és kezelés pontossága iránt nagy segít­ségük". Ennek figyelembevé­telével hozzájárult a kine­vezéshez, de arra nagyon vi­gyázott, hogy ebból ne csi­náljanak precedenst. A jegy­zőkönyvben ezért hangoztat­ták azt is, hogy „ez esetben nálunk áttörésről, a nőknek Új pályára bocsátásáról van szó. s ezért nem elvben, ha­nem csak erre az egy eset­re hozza határozatát, s ad­ja meg az egyhangú ajárn lést. Rendszert tehát nem kíván egyelőre alkotni belő­le, hanem figyelembe veszi a folyamodó rendkívüli ké­szültségét és vágyakozását (a könyvtárosi pályára); de egyszersmind megnyugtató­an veszi tudomásul, hogy fo­lyamodó mint óraadó belép a Wlassics-kollégiumba, s ha a kísérlet nem válnék be. módjában lesz a tanári pá­lyára menni át."! dobta a kenyeret. Mindig berzenked- Vajon a munkahelyeken sok- ilyen értelmű kiművelésével, tem, ha valaki az ápolatlan- szor miért idegesek, inger- fejlesztésével nem törőd­ság és a gondozatlanság vé- lékenyek az emberek? Nem- nénk, ez együtt járna a sze­delmében a múlt idők szo- csak a munka miatt, hanem mélyiség kibontakoztatásának kásáira hivatkozott Mert ha gyakran azért is, mert hi- bizonyos mrtékű elhanyago­az lenne a módi, akkor nem ányzik a közösség tagjaiból lásával is. Az „azt teszem, szidhatnánk a gyorsvonatot az egymás Iránti tapintat, ami jólesik" nyilatkozatok a késésért, mert még min- vagy egy-két ember modor- pártfogói lehet, hogy népsze­dig gyorsabb a lóvasútnál, s talansága olyan légkört te- rűvé válnak itt-ott a fiatalok a fürdőszobát óhajtókat is remt, amelyben nem lehet előtt, de hogy nézeteikkel ár­éi kellene küldeni a fertődi nyugodtan dolgozni. Vitázni tanak a közösségnek, és kastélyba, és megmutatni ne- lehet azokkal is, akik az „ér- visszafognak vele egy nemes kik azt a kicsi mosdótálat, vényesülésre való nevelést" fejlődési folyamatot —, ez­amely teljesen kielégítette tartják egyedül helyesnek és zal a véleménnyel már nem hajdanában a kastély űrnő- mindenekíelettinek. Sőt! Ügy vagyok egyedül, jének tisztálkodási igényeit, érzem, hogy megfelelő mo- Bánfalvi József 16. A COSA NOSTRA ÉS A WALL STREET Az amerikai maffia — ugyancsak Morgen­thau ügyész szerint — egyedül az építőipar­ban félmilliárd dollár értékű részvényt mond­hat a magáénak. Ahhoz, hogy képet kapjunk arról, milyen méretű a CN betörése, elég villanásszerűen né­hány tényt és számot felsorolni. ... Hotelek, motelek Las Vegasban, Miami­ban, Detroitban, Chicagóban, New Yorkban, az arizonai Tucsonban, épületek százai és ban­kok New Yorkban, Miamiban, Chicagóban, Clevelandben két acélmű, Detroitban autó­service-hálózat és benzinkutak tömege. Edwards. Detroit rendőrfőnöke, a McClellan szenátor által vezetett vizsgáló bizottság előtt elmondotta: neki, csak a Ford-fővárosban 51 millió, a legális businessbe áramlott gengszter­pénzről van tudomása. De — tette hozzá — megérdemelné, hogy kinevessék, ha azt hin­né, hogy ez a teljes összeg. A maffia New York-i „családjainak" egyike, a Carlo Gambino által vezetett körzet ellenőrzi a földkerekség legnagyobb ruhaipari központját, a Garment Centert. „A Wall Streeten — fejezte be pa­naszos nyilatkozatát Morgenthau ügyész — mind nehezebben lesz megkülönböztetni a tisz­tességesen és a tisztességtelenül szerzett pénz^." Ehhez legfeljebb annyit tehetnénk hozzá, hogy ez még a Cosa Nostra betörése előtt sem lehetett könnyű dolog... A brit fennhatóság alatt álló Bahama-szige­tek fővárosa, Nassau, lassan az amerikai alvi­lág Svájca lesz. Félreértés ne essék, nem üdü­lési, hanem bank értelemben. Az FBI hatáskö­rén kívül eső, hiszem nem az Egyesült Álla­mok területén levő Nassau névtélen bank­számlái olyan összegeket jelentenek, amelyek egyre nagyobb százalékban veszik ki a részü­ket a Wall Street szelepeinek szabályozásából is. Amikor — rendőri értesülések nyomán —­Wallace Turner, a New York Times munka­társa megírta ezt a tényt, a bahamai propa­gandabédekerbőil sürgősen kihúzták az alábbi bekezdést: „Festői szigetvilágunknak mindem joga megvan ahhoz, hogy a pénzvilágban ,kis Svájcnak' nevezzék. Jól informált bankárok és üzletemberek már rég tudják, hogy a baha­mai bankok a nemzetközi üzleti élet jelentős központjai közé kerülnek." Az az összeg, ami­ről Turner így vagy úgy tudomást szerzett, 160 millió dollár. Ez a szám nem az egész sziget­világra, csak Nassaura vonatkozik. Amikor az újságíró egy nassaui főtisztvise­lőtől további részletek iránt érdeklődött, az il­lető elsápadt és kijelentette: — Uram, higgye el, nem téma ez. Ügy sin­csenek bizonyítékok, és ha lennének, az sem változtatna semmin. Mi abból élünk, ha bete­szik hozzánk a pénzt. Nekünk mindegy, kinek a pénzéről van szó. Ha tehát a főnökömnek tu­domására jutna, hogy én voltam az ön egyik informátora, repülnék. De van ennél nagyobb veszély is. Családom van, szeretnék megöre­gedni. Charles Grutzner, a New York Herald Trt­bune-ban így foglalta óssze a gyorsuló folya­mat lényegét: „Az amerikai alvilág kalózlobo­gója immár nem is lassan, de biztosan felkú­szik a gazdasági élet legelőkelőbb felhőkarco­lóira is." A világ legfélelmetesebb bűnszövetkezetének bemutatását azzal a gondolattal kell befejez­nünk, amellyel elkezdtük. Számunkra az egész hálózat legfőbb tanulsága az, hogy bűnözés ugyan mindenütt van, de ilyen jellegű és ilyen méretű szindikátus soha sehol nem léte­zett, és nem is létezhetett. A Cosa Nostra egész felépítése, módszertana, mindennapi gyakorla­ta csak olyan országban képzelhető el, ahol a „tisztes" gazdasági életben is ilyen mérték­ben érvényesülnek a dzsungel törvényei, ahol minden hatalomnak, képességnek, sőt morál­nak is egyetlen mércéje a pénz. A hatóságok és az amerikai maffia közötti összefonódás legkiáltóbb példája sok szakem­ber szerint a Kennedy-gyilkosság volt. Meg­szoktuk már, hogy a CN-nel kapcsolatban en­nél sokkal kisebb ügyekben sincsen bizonyíték. Az azonban nem vitás, hogy a Gyilkosság Rt. Albert bácsi halála után is létezik, és nincs az a megrendelés, amit megfelelő összeg eseté­ben ne fogadna el. Van olyan vélemény, hogy az elnökgyilkosság végrehajtásának csaknem tökéletes kidolgozása, az a ködfüggöny, amely a Warren-jelentés ellenére is változatlanul az ügy felett lebeg — a maffia kezére vall. Ez természetesen csak lehetőség. Az azonban megállapított lény, hogy Jnek Ruby, a felté­telezett gyilkos gyilkosa szoros kapcsolatban állt a texasi Cosa Nostra-hálózattal. A kábítószertől a bérgyilkossá glg igyekez­tünk felvázolni a gengszterszindikátus tevé­kenységének ijesztően széles skáláját. Az elle­ne való harc egyelőre reménytelennek tűnik, olvannnk. mintha egy növényt kiváló tápta­lajon ültetnénk el, és aztán ollóval igyekez­nénk megnyirbálni. A Cosa Nostra itt-ott meg­nyirbálható, egyes hajtásai lenyesegethetők. De maga a szervezet elpusztíthatatlan mindaddig, amíg a humusza sértetten: az amerikai társa­dalmi rendszer. (Vége.) t

Next

/
Thumbnails
Contents