Délmagyarország, 1972. június (62. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-09 / 134. szám

8 PÉNTEK, 1972. JÜNIUS 9. Nagy gondunk a szolgáltatás (4.) Frontáttörés az autójavításban Tanúi vagyunk a motorizációnak, annak, hogy a gépkocsi miként válik luxuscikkből hétköznapi, munkaés közlekedési eszközzé nálunk is. A jelenség kétségtelenül kedvező hatásai mellett jó néhány sürgető feladattal is meg kell küzdenünk: a napról napra szaporodó autóknak jó utakra, benzinkutakra és megbízható szervizekre van szükségük (hogy a garázskérdésről ne is beszéljünk). Minden érvelésnél szembetűnőbben mutatja meg a KSH adata, mit jelent nálunk a motorizációs folyamat: 1970-ben 10 ezer 212 magángépkocsi volt Csongrád megyében; 1975-ben ennek több mint duplája — 25 ezer 400 lesz. Előrelátó fejlesztés Bár az autósok körében soha el nem múló divat a szerelőket, szervizeket csepülni, ám .alapjában véve (különösen a fővárosi, vidéki helyzethez viszonyítva) elfogadhatjuk jelenlegi körülményeinket. Az AFIT szegedi szervize, valamint a Gépjármű Ktsz gyorsan fejlődő műhelye apróbb zavarokkal, esetenként a szokásosnál nem sokkal hosszabb idő alatt megfelelően elvégzi az új autók garanciális karbantartását. Az AFIT-szerviz — a vállalatnál 1970-ben végrehajtott beruházás révén — kitűnő adottságokkal rendelkezik. van elég területe ahhoz, hogy akár nagyobb számú gépkocsit gyorsan javítson. Az utóbbi években, hónapokban beszerzett műszerek, gépek kimondottan magas kvalitású munkára adnak lehetőséget — amit azonban nem minden esetben használnak ki. A kisebb hibáktól eltekintve a Tolbuhin sugárúti szerviz fejlesztése szinkronban van az igények emelkedésével, s ebben a Szeged megyei város tanácsának komoly érdemei vannak. Egy évvel ezelőtt ugyanis fontos szerződést kötött az AFIT-tal: a Központi Szolgáltatásfejlesztési Alapból 1971-ben 5, 1972-ben és 1973ban 2,5 millió forint támogatást nyújt. Az AFIT ezzel szemben vállalta, hogy a Tolbuhin sugárúti állomást korszerűsíti, 1975-ig hozzávetőleg háromszorosára növeli javítókészségét. És ez még nem minden: a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium új szervizállomás építését tervezi; a Belkereskedelmi Szállítási Vállalat Szeged nyugati iparövezetében készülő új telepén magánautósok megrendelését is elfogadja majd. A Gépjármű Ktsz dilemmája A Szegedi Gépjármű Ktsz a Cserzy Mihály utcában három éve használja, új műhelyét, s azóta (tavaly) újabb 2 millió forintos támogatást kapott Szeged megyei város tanácsától. Furcsa mód nem rajta múlik, hogy kiterjessze garanciális szolgáltató tevékenységét valamennyi nálunk használatos, és nagy számban előforduló gépkocsimárkára. Az Autóipari Fenntartó Tröszttől csak most, júliustól kapta meg a Zsiguli és Volga javítási engedélyét — Skodára, Wartburgra, Trabantra, Zasztavára — azonban most sem. A szövetkezet vezetői nem értik: miért kell fele részben kihasználatlanul hagyni a műhelyt, amikor Szegeden sorban állnak a javításra váró kocsik? A kérdés — bármilyen oldalról is közelítjük meg — teljesen indokolt, valóban érthetetlen az AFIT álláspontja. Csak nem a versenytől tart, amely esetleg kialakulna saját és a ktsz szervize között? Kisiparosok szezonja Mert ettól nem kell tartani az AFIT-nak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a kisiparosoknak — a megyében jelenleg 49 műkőHolnap és vasárnap: Az Ifjú Gárda megyei szemléje dik engedéllyel — virágzik az üzlete. Szegeden és környékén gomba módra szaporodtak el a „maszek üzemek" — ahol a mester hozzáértésén kívül bizony elég szerény felszereléssel találkozni. Nem alaptalanok a lelkiismeretlen javításokról, a reálisnál magasabb számlákról szóló történetek sem — bár kivételek is akadnak. Mégis minek köszönhetik törhetetlennek látszó népszerűségüket? Ez is nehezen érthető, de tény: jobb az alkatrésztartalékuk. Sokszor olyan hibával boldogulnak, amelynél (a hiányzó alkatrész miatt) a nagy AFIT-szerviz is tehetetlen. Hiánycikknek számító filléres alkatrészektől karosszéria-elemekig, csapágyaktól tömítőgyűrűkig, ékszíjig általában minden jobban található a magánraktárakban. A megszorult autós, ha már hetekig áll a kocsija, nem nézi, ki, mennyiért szerel be egy csapágyat, lökésgátlót stb. Krónikus alkatrészhiány Az alkatrészellátással külön is érdemes foglalkozni, mert ebben a kiemelt szolgáltatási ágban különleges szerepe van, elengedhetetlen feltétele a gyors és biztonságos javításnak. Tény: évek óta rossz az alkatrészellátás, legfeljebb csak autótípus szerint változik a hiánycikklista. Most éppen a Moszkvicsokhoz nem kapni pótlást, a szervizben ezért állnak a jobb sorsra érdemes kocsik. Pedig autókat üzemben tartani csak zavartalan és bőséges alkatrészellátással lehetséges. Végre meg kellene ezt fontolni azoknak, akiken múlik! Talán a külkereskedőknek, az anyagbeszerzőknek, vállalatvezető szakembereknek. Azért talán, mert pontosan kideríteni, hogy ki felelős érte — nem lehet. De nem is lényeges, nem ez érdekli a javítást kérő autóst, hanem az: ne lebegjen feje felett az a tudat: mi lesz, ha eltörik egy apró csavar valahol a gépkocsijában? Minden baj ellenére az autójavítás az egyetlen olyan szolgáltatás, amelyben már most számottevő fejlődést tapasztalhatunk. Nyugodtan ítélhetjük frontáttörésnek is, hisz korszerűsítését jól öszszehangolt országos és helyi programok szolgálják. Matkó István A KISZ Csongrád megyei Bizottsága és az Ifjú Gárda megyei parancsnoksága holnap, szombaton és vasárnap Szegeden rendezi meg az Ifjú Gárda II. Csongrád megyei szemléjét. A szervezők ezt a seregszemlét a KISZ megalakulásának 15. évfordulója tiszteletére, a jubileum megünneplése jegyében hirdették meg. Célját a következőkben foglalták össze: lemérni az Ifjú Gárdában folyó eszmei-politikai és honvédelmi nevelómunka eredményességét, biztosítani a magas szintű képzést, valamint támogatni az Ifjú Gárdaegységek munkáját, gyarapítani azok programjait. A járási és a városi szemléken első helyezést elért szakaszok 25 fővel képviselik magukat a kétnapos versengésen, ahol politikai, ifjúságpolitikai és katonapolitikai kérdésekre kell megfelelni, számot kell adniok a polgári védelmi és harcitechnikai ismereteikről, valamint összemérni tudásukat kispuskalövészeten, tájékozódási járőrversenyen, s alaki és menetdal-vetélkedón. Az első helyen végző szakasz majd részt vesz — augusztus 16—21 között Fejér megyében megrendezendő — országos szemlén, s természetesen az 1—3. helyezettek serleg- és oklevéldíjazásban részesülnek. A program a következő: holnap reggel 10 órakor ünnepélyes megnyitó a Rákóczi téren, 11-től 1 óráig lövészverseny az Etelka sori lőtéren, délután 3—6-ig rajszemlék és tájékozódási járőrversenyek a KlSZ-táborban és annak környékén. Vasárnap délelőtt alaki és menetdalverseny a KlSZ-táborban, majd ugyanott délután 2-kor ünnepélyes eredményhirdetés. A szemlén résztvevőknek többek között ismerniök kell idÓszerű bel- és külpolitikai eseményeket, a párt, az állam, és a KISZ vezetőit; a párt ifjúságpolitikai határozatait, az ifjúsági törvényt, az Ifjú Gárda szabályzatát. Tudniok kell a Varsói Szerződés lényegét, tagországait, azt a különbséget, ami a Varsói Szerződés és a NATO között van. fl szervezés becsülete — Ugyan mért kerítenek neki olyan nagy feneket? — kérdezte látható boszszúsággal az őszes hajú művezető —Szervezni? Hát eddig nem szerveztünk, eddig nem csináltuk meg a dolgunkat? Józan parasztész, az kell ide, kéremszépen, és semmi több. Eltűnődtem szavain. Elsősorban azért, mert nem tőle hallottam először ilyesfélét. Ez a vélekedés már-már szemléletté sűrűsödött némelyik munkahelyen. Kényelmes, nyugtató szemléletté. Lényege, hogy lebecsüli a szervezői tevékenységet, nem tartja fontosnak, azt hangoztatja, megy ez magától is, semmi szükség a megtanulásra, új utak fürkészésére, „tudományoskodásra". A minden újjal szemben szinte automatikusan fellépő ellenhatás nyilatkozik meg ebben a mentalitásban. Sajnos, nem csak elméleti síkon. A gyakorlat példái is bebizonyítják, milyen káros az effajta teljes leegyszerűsítés, milyen káros az „elég a józan parasztész" hangoztatása. Sok elsietett, eléggé át nem gondolt, a pillanat ihletésében született, olykor — mondjuk meg — kifejezetten korlátolt intézkedés; már a szomszéd műhely munkáját se látó vezetői utasítás a tanú rá; árt az üzem közösségének, ha bárhol, bármelyik szinten így gondolkodnak. Mindez elég ok rá, hogy odafigyeljünk az ilyen megnyilatkozásokra, hogy igyekezzünk megszüntetni a szervezői tevékenység bármiféle lebecsülését. De hogyan? A szervezés rangját elsősorban a már látható eredmények adják meg, ezeket a „rangjelzéseket" minél szélesebb körben ismertetni kell. Vagyis: jó propagandára van szüksége a szervezésnek is egyegy üzemben. S ahol még nincs elért eredmény, ott az elérhetőt is érdemes propagálni. Arról pedig, hogy a szervezés tudomány, könnyen meg lehet győzni a példánkbeli középvezetőt is. Csak kézbe kell adni mindazokat a kitűnő vezetéselméleti, szervezéstudományi munkákat, amelyekben kiváló szerzők oktatják: mit, hogyan lehet és érdemes csinálni. S amelyekből megtanulhatja: ha első pillantásra pofonegyszerűnek látszik is egy megoldás, sok mindent végig kell gondolni a döntésig, hogy valóban a leghelyesebb megoldás kerekedjen ki belőle. Hát igen: a magasabb szintű munka- és üzemszervezést tanulni kell. Első lépésként pedig: elfogadtatni a tanulnivalót e tantárgy néha kissé kemény fejű „diákjaival". Meggyőzni őket, valóban korszerűvé tenni szemléletüket. Persze, mint sok mindenben, itt is kísért egy másik véglet veszélye. Van, aki nemhogy lebecsülné, inkább túlbecsüli, nemegyszer szinte misztifikálja a szervezéstudományt. Erre is ügyelni kell, a „maga ahhoz úgy se ért!" szemlélet, a „suszter maradjon a kaptafánál" mentalitás szintén leszűkülésre vezetne. Az egyszerű dolgozók ésszerűsítési javaslataira is nagy szükség van, a szervezéselméleti tanulmányok gyakorlatba való átültetéséhez kitűnő bázist jelent az ilyen tevékenység. S. M. Nemzetköz? szövetkezeti fórum Európában egyedülálló nemzetközi szövetkezeti fórumot teremtett a TIT: minden nyáron — az idén már harmadszor — megrendezi a szocialista és a kapitalista országok szövetkezeti szakembereinek találkozóját Harkányban. A „Pannónia 72" elnevezésű tudományos ülésszakra augusztus 13. és 26. között kerül sor a híres dél-dunántúli fürdőhelyen. A szakemberek minden alkalommal más és más kérdéseket vitatnak meg, olyanokat, amelyek a hazai és a külföldi szövetkezeti mozgalmat egyaránt közelről érintik. A TIT a kéthetes programot úgy állította össze, hogy a vendégek megtekinthessék a Szekszárdon sorra kerülő dél-dunántúli mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállítást, valamint a budapesti bor-világversenyt és -világkiállítást is, emellett megismerkedhessenek Baranya természeti szépségeivel, történelmi nevezetességeivel és kulturális értékeivel. Cljétszott bízatom Jogerős ítélet: Kováts Pált, a Sándorfalvi Általános Ktsz volt elnökét ötrendbeli, bűnszövetségben és folytatólagosan elkövetett társadalmi tulajdont károsító csalás, sikkasztás és hűtlen kezelés miatt négy év hat hónap szigorított börtönre ítélte a szegedi megyei bíróság. Hogyan lesz valakiből egyik napról a másikra érdemtelen a bizalomra, s amit addig cselekedett a közjó érdekében, az szinte porhintésnek tűnik? Kováts életvitele nem volt olyan hangos, hogy arra — következményeket sejtve — oda kellett volna figyelni. Cipész kisiparosból küzdötte fel magát Sándorfalva község vezetőinek sorába, s szinte mindvégig megmaradt közvetlen, barátkozó természetűnek azoknak is, akiknek valamikor a lábbelijét talpalta, foltozta, javította, és azok előtt is ilyen maradt, akik hivatalból mellette vagy fölötte álltak. Mondják, akik régről ismerték, hogy nem szállt a fejébe a mindig és mindenütt visszatetszést keltő vezetői gőg, legalábbis sokáig nem. Irodája falát szinte betapétázták az egymás mellé, alá és fölé aggatott elismeVér és liliom Színes francia film. Irta és rendezte Walerian Borowczky. Operatőr Guy Dúrban. Zene: eredeti XIII. századbeli francia dallamok. Főszereplők: Ligia Branice, Michel Simon, Georges, Wilson, Jacques Perrin. „Romantikus szerelmi történet" — olvashatjuk a MOKÉP plakátjairól, s ez a mondat, mint hasonló esetekben már annyiszor, most is félrevezető. Ha valami nem romantikus, akkor a Vér és liliom igazán nem az. Még a címe sem, nemhogy szelleme és lényege. De a közönség a reklám alapján romantikus történetet vár, s előadás közben sokszor felszisszen, mert semmiféle konvenciós megoldást nem kap, az előadás végén pedig csalódottan áll fel a helyéről. A reklámszöveg, amely első olvasásra sokak számára vonzó — nyilván közönségcsalogatónak szánták —, félrevezet, és ezért nem használ, hanem árt. A mozinak és a közönségnek egyaránt. A Vér és liliom egészen különleges film. Már az különleges benne, hogy rendezője, Borowczky eddig nem játékfilmekkel, hanem rajzfilmekkel foglalkozott, s mint ilyen, tekintélyes nevet szerzett magának. Ráadásul lengyel, annak a filmművészeti iskolának tagja, amelyik szenvedélyesén keresi az újat, szenvedélyesen dolgozik a filmművészet megújításáért — a konvenciók ellen. Ha valaki ismeri a rendező nevét, előre tudhatja, hogy Borowczky nem csinál „romantikus szerelmi történetet". A történet egyébként csakugyan szerelmi. De nem a romantika világát idézi, hanem a középkorét. S itt lép be a filmbe Borowczky egyénisége. A lengyel rendező ugyanis nemcsak az alaptörténetet vette a középkorból, hanem filmje szellemét, sőt előadási stílusát is, a kézzel írott krónikáknak megfelelően építette fel. Egészen sajátos világot hozott ezzel létre. Valami olyat, amely leginkább a krónikák kézzel rajzolt, suta, ügyetlen, hol komikus, hol megrendítően szép és tragikus ábráira emlékeztet. Ennek a furcsa stílusnak a megteremtése a film legnagyobb művészi értéke: ilyet még nem láttunk filmen. A történet egyébként alapjaiban is középkori. Véres, kegyetlen és érzelmes. Egy nagyon öreg várúr egészen fiatal feleségével és első házasságából származó fiával él együtt. Egy szép napon aztán megjelenik a király, kíséretében egy fiatal udvaronccal, s véres események kezdődnek a rideg vár falai között. Az öreg várúr szerepét Michel Simon játssza, fiatal, szinte még gyerek feleségének szerepét a lengyel Ligia BraniceKettőjükre nehezedik a legtöbb teher, s ők ketten is emelkednek legmagasabbra. Michel Simon kissé visszatartottan, aszketikusan játszik, Branice sokkal érzelmesebben. Mindketten megmaradnak azonban a rendező elképzelésein belül. Ö. L. rő oklevelek, amelyek rendíthetetlen bástyafalaknak tűntek a belépő szemében, legyen az kisember, vagy az ilyesmihez hozzászokott jelesebb vendég. Ennél a jelenségnél álljunk meg egy kicsit. Az írásos elismerések erdejében benne volt Kováts személyes érdeme is amellett, hogy elsősorban és mindig a kátéesz dolgozóinak munkáját, szorgalmát illették a dicsérések, okleveles elismerések. Nagyon is érthető, hogy ilyen „dekoráció" láttán nem lehetett elhinteni azonnal és gyorsan a jogos kételkedés magvát olyan illetékesekben, akik hivatottak lettek volna Kováts Pál meggyorsult anyagi gyarapodásának eredőjét firtatni, vezetői stílusán igazítani. S ha azt vesszük, nincs kinek a szemére hányni morális mulasztást, hiszen Kováts bűnszövetségben elkövetett csalásait, sikkasztásait, hűtlen kezelését végül csiak leleplezték a bűnüldöző szervek. s azokért megkapta a megérdemelt büntetést is. A tétel egyszerű: Kovátsot a rajta úrrá lett kispolgári önzés, kapzsiság, a mindenáron való anyagi előny szerzése feketítette be 55 éves korára úgy, hogy az lemoshatatlan róla, és már semmit sem kezdhet elölről: sem a gazdasági vezetést, sem a faluban elért politikai szerepét. Mindkét énjét együtt és egyszerre buktatta meg ott, és akkor, amikor, és ahol először nyúlt olyan pénzekhez, előnyökhöz, amelyek — enyhén szólva — nem illették meg. Sajnos, a bizonyosságnak azon a fokán sem akarta ezt elhinni önmagáról, amikor pedig már a tények makacsul ellene vallottak. Mentőkötelet várt, feltételezett mindenünnen, ahonnét egy szalmaszálat sem kaphatott. Hivatalból nem, baráti kapcsolatok révén mégúgy sem. hiszen harácsolásával azt a munkástársadalmat, azt a politikát csúfolta meg, amelyre önszántából felesküdött. Kiemelt anyagi színvonalat élvezett. Ha szerényen számolunk, legális jövedelmük is mindenképpen meghaladta hónapról hónapra a tízezer forintot. Ennyi pénzért már elvárható a minimális tisztesség. L. F.