Délmagyarország, 1972. június (62. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-04 / 130. szám

VASÁRNAP, 1072. JŰNIUS 4FILM, MOZI, KÖZÖNSÉG Matkó Katalin Reneszánsz Andróssy Lajos VERSEK ÜZENET Arcom térkepén eltalálsz-e még a moso!y-pa(ak-völgyéhez szerelmem: lilára fagyott szívem is amíg havasi-gyopár-testedet kerestem már éj kúszott szemöldököm mögé futó kalandnak tűnik minden estem mig Napkorong takarja csillagom vándorlásomban itt kell megtelelnem. KÉK ÁRNYÉKBAN A Hold mögött egy sárga papagáj..: Ott hagytam el hogy akkor felfedeztem? virágszirmok közt párzik a magány kromoszómáim számát megfeleztem A rét fölött pillangó-szerelem lelkem velük míg renyhe súly a testem fáradtan két hold-domb között remeg hulló csillagként hűlni hova estem ÖLELKEZNEK A CSILLAGOK Akkor azt mondta: ölelj most nagyon s elengedte a földet — ismeretlen erő emelt jégarcú csillagok hunyorogtak alattunk — inind a ketten éreztük akkor: itt a pillanat az egyetlen! S a feneketlen égnek hátunkat vetve zuhantunk oda ahol a vágyak mindig partot érnek LASSÜ ALKONYBAN A pipacsok mint tavasszal a szeplők arcod tejszinhab-párnáeskáin égnek S lobognak mint a májusi sereglők fölöli kipattant lángocskák a selymek kék ég alatt mig incselkedő szellők hajad hárfáján halkan felescinek sápad a táj mögötted mint a felhők — csak cn láthatlak ilyen nagyon szépnek. A X. pártkongresszus óta napirenden szerepel a közművelődés tökéletesítése. Alig választ el bennünket két hónap a művelődési otthonok konferenciájától, máris újabbal találkoztunk: a filmforgalmazási és moziüzemeltetési konferenciával. A megoldásra váró csomópontokat alkotói közösség munkálta ki, és terjesztette elő. Szokatlanul rendhagyó módon, a hivatott irányító szervek helyett a forgalmazók kapták a bevezető szavakat is, nyilván abból a meggondolásból, hogy ezzel is hangsúlyozzák a téma aktualitását, a vezetés demokratizmusát, és az irányító tanácsok szerepét. Nem feladatom a konferencia elemzése, pusztán az előbb felvázolt miliőben foglalkoznék a bennünket is szorító kérdések közül néhány gondolattal. A forgalmazás megyei szervezetében a közel 25 milliós költséggel gazdálkodó, tanácsi irányítású moziüzemi vállalat dolga a filmügyek intézése. Működési mechanizmusában nem termelő, hanem szolgáltató, tehát indirektül kapcsolódik a gazdasági feladatokhoz, de direkt módon szolgálja az embert, összetett és sokoldalú igényeiben. Persze messze áll a sok száz milliós termelési értéket képviselő vállalatoktól, de fetisizálás nélkül adott helye, szerepe, rangja szocialista építőmunkánk materiális és tudati szférájában. Évente sok milliós állami dotációban részesül, hogy viszonylag „gondtalanabbul" szolgálhassa a párt kulturális politikájának érvényesülését, a szocialista műsorpolitika célkitűzéseit. E tevékenysége mégsem problémamentes, van gondja elég, hiszen birkózik a növekvő feladatokkal; a működésére ható árváltozásokkal, egyes területeken előrelép, másutt lemarad, s közben maga is formálódik. Az utóbbi tíz évben a tévé lett a fő „közönségfogyasztó". Az előfizetők száma 1972-ben meghaladja a 80 ezret, műsorait estéről estére negyedmillió — egy hónap alatt mintegy 6 millió — ember nézi megyénkben. A mozik csökkenő közönségbázissal folytatják működésüket. A nézők száma egy év alatt csak 3 millió. Tíz éve még 6 millió körül mozgott, a felét a tévé időközben „elfogyasztotta". A mozik nézőszámcsökkenésének üteme megyénkben lassúbb az országos átlagnál. Ügy tűnik, ezekben az években kulminál, majd beáll az évi 3 milliós nézőszám, amely előreláthatólag nem csökken majd tovább. Meglehetősen kedvező lett a szovjet filmek iránti érdeklődés. Az összes mozinézők 55 százaléka nézett meg szovjet filmeket, 1968 óta több mint 20 százalékkal nőtt a szovjet filmek látogatottsága. Fokozatosan csökken a nyugati filmek előadás- és nézőszáma. ' A magyar filmek előadás- és nézőszámának csökkenése rohamos. Tervszerűtlen e filmek reprizelése is, de változatlanul nem problémamentes a filmgyártás sem. Az utóbbi időben elkészített populáris, elkötelezett filmek sikerei és helyenkénti sikertelensége (Jelen idő, Horizont, Sárika, drágám), nem mentenek fel bennünket a magyar filmek játszási lehetőségének növelése alól. Nagyon biztató most a Nemeskürty István vezette stúdió működése, amely máris produkált néhány, a kritikát jobban elbíró alkotást, s előreláthatólag teljesíteni fogja idei tervét. A Petőfi-évfordulóra Ranódi rendezi a Helység kalapácsát, amely színes népi játékként gazdagítja majd filmtermésünket, a kicsinyeknek pedig elkészül a János vitéz színes, verses rajzfilmje is. Filmgyártásunk egy-két év alatt megalapozhatja majd a továbblépés feltételeit. A magyar, a szovjet és a többi szocialista ország filmjei jobb műsorosztást igényelnek. Szegeden a műsorpolitika teljes revíziója szükséges. Rossz az a gyakorlat, ha a vállalat a városban feladja a műsorpolitikát, s a községeket „csak nevelni" akarja, és azokat is csak szocialista filmekkel (elvégre vannak haladó nyugati alkotások is). Javítanunk kell a műsorpolitikát, a szórakoztatás és a nevelés helyes arányainak kialakításán is munkálkodnunk kell. Ennek feltételei fokozatosan javulnak az olyan filmekkel, mint pl. a Volt egyszer egy család, a Fuss, hogy utolérjenek. Szegeden nagy munkára lesz szükség a műsorpolitika megváltoztatására, amelyet teljes összefogással, a párt, a tanács, a városi és az üzemi sajtó segítségével tud csak megoldani a moziüzemi vállalat. Tovább nem járható az a gyakorlat — egy kis túlzással szemléltetve —, hogy a Szabadság mozi monumentális nyugati és szovjet filmeket játszik csak (igaz, adottsága egy kissé erre is predesztinálja), a Vörös Csillag moziba csak közönségsikeres filmeket osztanak, a Fáklyát csak reprizeltetik, mint valamiféle harmadrendű mozit, s néha ide szorítják ki a szovjet filmek egy részét. További elemző munkát igényel az egyes társadalmi rétegek tényleges igényének megismerése is. Nem lesz elegendő a telefonszervezés, a mozik és az üzemek, munkahelyek eleven és személyes kapcsolatát nem helyettesítheti semmi. A szakmai és sajtó vetítéseket ki kell szélesíteni. Az élményszerű propaganda nagyobb szerepet kap. Persze jobb filmekre is számítunk, miközben változtatásokat tervezünk és foganatosítunk. Az üzemi munkások és az ifjúság külön figyelmet érdemel. Meg kell kísérelni egyes gazdag mondanivalójú magyar filmeknek az üzemekben való vetítését is. Ez is egy módja lehet annak, hogy aktuális filmeket ott vetítsünk, ahol arra leginkább szükség van. Városokban kísérletezni kell a kisfilmes délutánokkal, meg a filmbarátok egy napjával. Szegeden a napközis mozit régen sürgetik. Felvetődött egészen kis befogadóképességű művészmozi létesítésének gondolata, a meglevő adottságok kihasználásával valahol, ahol ez megoldható. Megvizsgálandó a forgalmazás jelenlegi szervezete is. Rendkívül lassú a közönségtől a forgalmazókig és megfordítva az információk áramlása, de ezek feldolgozása és alkalmazása is hiányzik. Ügy gondoljuk, hogy már a jelenlegi szervezésben létre kell hozni ennek feltételeit Felelős személyt, anyagi-tárgyi körülményeket szükséges ehhez a moziüzemi vállalatnál biztosítani, más szóval tovább kell korszerűsíteni a munkát A műszaki fejlesztési terveknél figyelembe vesszük, hogy erőteljesen fejlődik a színes technika. A filmek 90 százaléka máris így készül. Nem folytatjuk tovább újabb 70 mm-es mozik létesítését. Egykor azt hittük, ebben van a mozi jövője. Most kiderült, hogy nem. Ellenkezőleg. E vetítési technika nagyon költséges, évről évre kevesebb hetvenes film jelenik meg, s utóbb az effajta filmgyártás szinte teljesen megszűnt külföldön. Falun a legkorszerűbb 16 mm-es keskenytechnikát fokozatosan alkalmazzuk, ötméteres képszélességgel, kitűnő fény- és hangminőséggel. E berendezések sorozatgyártása elkezdődött, egy év múlva széleskörűen rátérünk alkalmazására a kismozikban. Sok községünkben a mozi kihasználtsága 20 százalék alá esett vissza. Felvetjük, hogy tanácsaink fontolják meg mozi helyett tévéfilm-klub létesítését, működtetését. (Árpádhalom, Bokros, Bordány, Csanádalberti,' Derekegyháza, Domaszék, Klárafalva, Királyhegyes, Kövegy, Nagymágocs-Tompahát, Óföldeák, Pusztamérges, SövényházaHantháza, Magyartés.) Rendkívül gyenge a mozi kihasználtsága Csanádalberti (9,3 százalék), Királyhegyes (8,0 százalék) és Domaszék (11,9 százalék) községekben. Kérdésessé vált a jelenlegi körülmények között érdemes-e itt mozit fenntartani? Mi a véleménye erről a helyi tanácsnak, esetleg a falugyűlésnek? Ha a mozi helyett tévéfilm-klubot kívánnak működtetni, akkor a gépi felszerelést adják át a művelődési otthonnak, esetleg a termelőszövetkezetnek. Ha viszont a mozit tovább kívánják üzemeltetni, járuljanak hozzá a munka megjavításához, a mozi fenntartásához. Mindkét esetben valamiféle filmkultúrát terjeszteni és folytatni kell e kritikus helyeken is. Anyagi eszközeinkkel ésszerűen gazdálkodjunk. Lehetőleg ne építsünk falun új mozikat, mert ez nagyon költséges. Járjuk továbbra is azt az utat, hogy ahol csak lehet, vigyük be a mozikat a művelődési házak nagytermeibe, mert ezek egyébként nincsenek kellően hasznosítva. Így tanácsi és vállalati összefogással, kevesebb költséggel tudunk korszerű mozit üzemeltetni. Az elhasznált székeket cseréljük fel újakra és kényelmesekre. Ez ma már alapvető követelmény. Nincs kényelmetlenebb, mint rossz és szűkre szabott ülőhelyekről nézni a filmet. Remélhetjük, hogy néhány év alatt tovább javulnak a vetítés feltételei, s jobb filmekkel, tökéletesebb műsorpolitikával a mozinézők nagyobb megelégedésére dolgozhatunk. CSENKE LASZLÖ