Délmagyarország, 1972. június (62. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-23 / 146. szám

PÉNTEK, 1972. JÜNIÜS 23. 3 Megkezdődött az országgyűlés nyári ülésszaka A pénzügyminiszter expozéja (Folytatás az 1. oldalról.) kulturális intézmények kiadásai. Ezek szükségesek voltak az elmúlt esztendő életszínvonalpolitikai céljaink megvalósulásához. A dotációk teljes összege nem nőtt a korábbi ütemben, és hányada az elmúlt évben mérséklődött Végeredményben a költségvetést 191,6 milliárd forint bevétellel és 194,9 milliárd forint kiadással zártuk. Amint azt már az 1972. évi költségvetés beterjesztésekor jeleztem —, az állami költségvetésnek a tervezettet meghaladó, kereken 3,3 milliárd forint hiánya keletkezett. Ennek oka az, hogy a vállalatoktól remélt és elvárt bevételeink egy része nem folyt be, beruházási költségeink és a társadalmi közös kiadásaink a költségvetés végrehajtása során emelkedtek. A Minisztertanács az idei népgazdasági terv és költségvetés elkészítésével párhuzamosan intézkedéseket dolgozott ki, amelynek hatásai fokozatosan érvényesülnek. A gazdasági-pénzügyi egyensúly javítása, valutánk szilárdsága érdekében ezekkövetkezetes végrehajtására és további határozott lépésekre van szükség: Ebben az esetben várhatjuk, hogy a folyó évi költségvetést a tervezett arányok szerint hajtjuk végre. Az 1973. évi népgazdasági terv- és költség• vetés összeállításakor szigorú követelménynek tekintjük, hogy a népgazdasági egyensúllyal párhuzamosan a költségvetés helyzete is javuljon. Tisztelt képviselő elvtársak! Az 1971. évi állami költségvetés végrehajtásáról írásban benyújtott törvényjavaslat tartalmazza a költségvetés teljesítésének adatait és részletes indoklását. A továbbiakban néhány olyan témakört emelek ki, amelyek eredményeink szempontjából alapvetőek, vagy jövőbeni fejlődésünket határozzák meg. Ezek sorában az elso. a legfontosabb az: hogyan sikerült valóraváltanl gazdaságpolitikánknak azt az alapelvét, hogy a lakosság életszínvonala tartósan, kiegyensúlyozottan növekedjék, az életkörülmények javuljanak? Ez a követelmény 1971ben is megvalósult. A lakosság jövedelme a tervezett mértékben emelkedett, az egy keresőre jutó reálbér mintegy 2,5—3 százalékkal, az egy főre jutó reáljövedelem pedig 5—6 százalékkal nőtt. Politikai és gazdasági szempontból egyaránt kiemelkedő jelentősége van annak, hogy az ipari és építőipari munkások keresete miként alakul. E téren is jellemző a keresetek tervszerű emelkedése. A bérek a termelékenységgel összhangban nőttek, javult a munkaerő-stabilitás. A Minisztertanács rendszeresen foglalkozik a kereseti arányok elemzésével és szabályozásával. Adózási és költségvetési tapasztalatok alapján elmondhatom, hogy országunkban többségben vannak a becsületes dolgozók. az olyan patrióták, akik íizikai vagy szellemi társadalmi munkával támogatják községük, városuk felvirágoztatását, pedagógusok, akik segítik a tehetséges fiatalok továbbtanulását vagy javaslatokat tesznek az oktatási rendszer korszerűsítésére, egészségügyiek, akik munkaidő után idős, beteg embereket látogatnak. Nem szabad megfeledkeznünk róluk, mert önzetlen munkájuk nélkül e« költsegvetés-teljesítési beszámoló eredményei is sokkal szerényebbek lennének. A kormány az 1971. évben tovább folytatta annak a törekvésnek az érvényesítését, amelynek célja egyfelől a munkából származó jövedelmeknek a teljesítmény alapján történő differenciálása, másfelől a családi jövedelmek kereső-eltartott arány miatti különbségeinek kiegyenlítése. Szélesítettük a gyermekek eltartásához nyújtott támogatást és az öregek társadalmi ellátását. Az egészségügy és oktatás területén tovább bővítettük az intézmények hálózatát, emeltük ezek szakmai színvonalát. Az életkörülmények javítasára vonatkozó társadalmi céljainkat tehát nem egyszerűsítjük le csak a fogyasztás bővítésére és a fogyasztási kultúra emelésére. Legalább olyan fontosnak tekintjük, hogy életformánkban növekvő szerephez jusson az oktatási színvonal állaláno6 emelése, a szocialista kultúra értékeinek közkincscsé tétele és a korszerű egészségügyi ellátás. Ma már tízmillióan kívánnak fejlett, gondos egészségügyi ellátást, de milliók igénylik a magas szintű oktatási rendszert is. A lakosság jövedelme az áruellátás oldaláról megalapozott volt, biztosítottuk a fogyasztói piac egyensúlyát. Az elmúlt években a tervezett 71 000 helyet 75 000 lakás épült. A negyedik ötéves terv nagy feladatai miatt javítani •kell a lakásépítést és -gazdálkodást a központi és a tanácsi szerveknél és a vállalatoknál egyaránt. Az állami költségvetés vállalja a hatósági árváltozások fedezetét, de ez nem nyújthat forrást minden költségnövekedésre. Éppen ezért, a tervben előírt mutatókat — épületszint, alapterület, felszereltség, szanálás — szigorúan be kell tartani, az eltérés veszélyeztetheti az előirányzott lakások megépítését. Összhangban a lakásigények emelkedésével, rohamosan bővíteni kell a kommunális szolgáltatások körét. és ebben az elmúlt években nem lebecsülendő eredményeket értünk el. A lakosság életkörülményeit nagymértékben a tanácsok alakítják. Nagyobb az önállóságuk, ami az új tanácstörvény egyik pillére. A tanácsi gazdálkodás 1971. évi tapasztalatai alapijában kedvezőek. Helyesebb arány alakult ki a központi és tanácsi pénzalapok között. Az új bevételi rendszer megyei szinten megfelelően szolgálta a kívánt célokat, az egyes területek ellátása közötti színvonalkülönbségek mérséklését. A tanácsok jelentős részénél nagyobb zökkenők nélkül finanszírozták intézményeiket. Gondokat okozott azonban, hogy a városi, községi tanácsok egy részénél a vállalatoktól és szövetkezetektől származó bevételek a vártnál nagyobb mértékben tértek el az előirányzatoktól, ez szükségessé teszi a megyén belüli elosztás rendszerének tökéletesítését, és rugalmasan működő tartalékrendszernek az alkalmazását. Az árváltozások természetesen a tanácsi költségvetést is érintették, az ellátási színvonal fenntartása a bevételeknél is erőfeszítéseket követelt. Tudjuk, hogy a gazdasági önállóság nem egyszerűen hatáskör kérdése, hanem megfelelő pénügyi forrást is igényel, és ezt jövendő szabályozási terveinknél erőnkhöz mérten szem előtt is fogjuk tartani. A gazdasági elemzéseknek mindig egyik kulcskérdése — folytatta —, hogyan ítélhetjük meg a vizsgált időszak fejlesztési, beruházási tevékenységét? Az elmúlt évet — a korábbi időszakhoz hasonlóan — nagyarányú fejlesztés jellemezte. Bővültek ipari és építőipari kapacitásaink, javult a mezőgazdasági nagyüzemek technikai felszereltsége. Üzembe helyeztük a TVK polietiléngyárát, a Gagarin Hőerőmű újabb 200 MW-os egységét. Termelni kezdett az alumínium szélesszalaghengermű Székesfehérvárott, és az évi 2500 lakás kapacitású házgyár Debrecenben. Több mint 65 000 szarvasmarha- és 250 ezer sertésférőhelyet létesítettünk. A beruházások eredményeként nemzeti vagyonunk több mint 5 százalékkal emelkedett. 1971-ben a beruházások csaknem kétszer olyan gyorsan növekedtek, mint a nemzeti jövedelem termelése. A beruházási kifizetés 100 milliárd forint volt, a tervezettnél 11 milliárd forinttal több. A beruházás területén még nem enyhült a feszültség, és a befejezetlen beruházások állománya az év végén az esztendő beruházási értékének 80 százaléka, összesen 43 nagyberuházásnak kellett volna tavaly elkészülnie. Ezek közül harmincat átadtak, de tizenhétnél bizonyos befejező munkálatok még hátra vannak. A folyó esztendő öt hónapjának tapasztalatai alapján úgy tűnik, hogy az idei beruházási színvonal a tervnek megfelelően alakulhat, ha mind a központi szervek, mind a vállalatok megértik és végrehajtják a hatályos intézkedéseket. Ebben az esetben számíthat új beruházásaink termelésére a népgazdaság, jövedelmeire pedig a vállalatok és az államháztartás. Napjainkban a munkamegosztás, a szakosítás mindinkább nemzetközi méreteket ölt, következésképp külgazdasági kapcsolataink alakulása fejlődésünk nélkülözhetetlen alkotóeleme. A népgazdaság fejlesztése, a munkamegosztás előnyeinek kihasználása szempontjából meghatározó számunkra együttműködésünk a KGST-országokkal, ezen belül is legfontosabb külkereskedelmi partnerünkkel, a Szovjetunióval. Kapcsolataink szilárd alapokon és hosszú lejáratú megállapodásokon nyugszanak. Ezt kívánjuk továbbfejleszteni az előttünk álló 15 éves időszakra. A továbbiakban részletesen arról szólt, hogy hozzákezdtünk a szocialista integráció komplex programjának megvalósításához. Ez azt is jelenti, hogy az együttműködésben még nagyobb szerepet kapnak a távlati gazdaságfejlesztési kérdések, A KGST-ben elsősorban a több országot érintő új beruházási célok öszszehangolása fokozódott. Folytatódik az egyesített energiarendszer továbbfejlesztése, épül a Barátság—2. kőolajvezeték. Különösen sikeresen fejlődik a gyártásszakosítás és a termelési kooperáció az autóbusz, a személy- és tehergépkocsigyártás, a számítástechnika és a vegyipar egyes területein. Végül hangoztatta: az állami intézmények és a tanácsok számára most az a legfőbb igazodási pont, hogy tevékenységüket az ötéves népgazdasági terv alapján folytassák. mindennapi gazdálkodásukat pedig saját bevételeik vagy a költségvetési támogatásuk keretei között tartsák. Bízhatunk-e intézkedéseink sikerében, várhatjuk-e gondjaink enyhülését? Ügy vélem. igen, bízhatunk, ha a gazdasági élet minden területén, a vállalatoknál, a szövetkezeteknél, az intézményeknél, a tanácsoknál és a központi szerveknél egyaránt lendületesen és következetesen valóra is váltjuk azokat Kormányzati munkánknak — gazdasági téren — most ez a legfőbb törekvése és ehhez kérem mindannyiuk támogatását. Kérem a tisztelt országgyűlést, hogy ezekkel a gondolatokkal kiegészítve fogadja el az 1971. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést, és hagyja jóvá a beterjesztett törvényjavaslatot. Kádár János és Komócsin Zoltán az ülésteremben. Mögöttük Csongrád megyei képviselők Dr. Dömötör János felszólalása Dr. Dömötör János, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum igazgatója, a Csongrád megyei 14. választókerület (Vásárhely) országgyűlési képviselője parlamenti felszólalásában az 1971. évi költségvetés végrehajtásáról beterjesztett törvényjavaslat kapcsán annak egyik, összegszerűen nem nagy, de hatásában jelentős tételével foglalkozott: az állami forrásból, tanácsi költségvetésből a művelődési otthonoknak juttatott 140 millió forint működési támogatással. Mint mondotta: — ez az összeg egész költségvetésünk 0,7 ezrelékét jelenti, és kulturált kiadásainknak is csak 1 százalékát teszi ki. Ha azonban azt vesszük figyelembe, hogy ez az összeg 1913, a minimális feltételeknek megfelelt és besorolt klubkönyvtár, illetőleg művelődési otthon tevékenységének lehetőségét, alapfeltételét biztosítja, akkor világossá válik, hogy milyen nagy jelentősége van e kiadási tételnek a szocialista tudatformálásban. A továbbiakban részletesen elemezte a képviselő a közművelődési intézmények helyzetét, a népművelésben dolgozók hivatástudattól áthatott és lelkesedéssel végzett munkájának jelentőségét, majd az intézményhálózatra háruló feladatokról beszélt. — A művelődési otthonok szerepe véleményem szerint nemcsak hogy nem csökkent, hanem a jövőben még nő is — mondotta. — Elsősorban amiatt a nagy és rendkívül pozitív társadalmi változás miatt, mely a szabad idő növekedéséből adódik. Néhány éven belül valamennyi dolgozó rétegre kiterjed a 44 órás, bizonyos rétegekre még az ennél is rövidebb munkahét. Szükséges, hogy kellő választási lehetőséget kínáljunk a szabad idő kulturált, értelmes, okos, az egyéniség minél gazdagabb kibontakozását biztosító felhasználására. A szabad idő kulturált felhasználása mellett a művelődési otthonok, mint a társasélet központjai, alkalmasak a fokozódó urbanizációval gyakran együttjáró elszigeteltségérzés feloldására is. Felszólalása további részében dr. Dömötör János arról beszélt, hogy az eredmények mellett az elmúlt évek során bizonyos ellentmondások is létrejöttek. Elsősorban a működési feltételek, az anyagi ellátás területén, de az itt dolgozók társadalmi megbecsülésében is. Megállapította: a népművelési tevékenység igazán ott hatékony és eredményes, ahol a lelkesedéshez megfelelő eszközök is rendelkezésre állanak, ahol a tervek, célkitűzések valóra váltása megalapozott. Az országban több példa van arra — megyénkből Kisteleket és Csanádpalotát említette a képviselő —, hogy a tanácsi támogatás mellé tnás társadalmi, elsősorban termelőszövetkezeti hozzájárulást is kapnak a művelődési otthonok. A művelődési otthonok jelenlegi fenntartási, finanszírozási rendszerét elemezve — mely ötven százalékban saját bevételekre épülő működtetési formát jelent —, ismertette a képviselő javaslatait. Feszültséget okoz az a tény, hogy a tanácsi, állami támogatás lényegében a béreket fedezi, de még azt sem mindenütt. A kasszasikeres rendezvények által elért többletbevételek sem teszik lehetővé az értékes műsorok beiktatását. mert a bevételt a létfenntartási. működési kiadások elviszik. — Ennek a feszültségnek a feloldása időszerűvé vált — mondotta. — Megoldására két, a Művelődésügyi Minisztérium által is elérendő célként kitűzött lehetőség kínálkozik. Rövid távon komoly segítséget jelentene, ha már a jövő évtől a leginkább rászorult intézmények, a klubkönyvtárak összes kiadásai és bevételei a fenntartó szerv költségvetésében kerülnének beállításra. A művelődési otthonoknál pedig fokozatosan el kellene érni, hogy a működés alapfeltételeit szolgáló állandó költségeket (fűtés, világítás, karbantartás) az intézmény fenntartója biztosítsa. Ezután még ajánlotta a képviselő, hogy a szociális alapot kulturális és sportalapra különítsék el: akkor a kultúrára fordítható összeg egy. értelmű lenne. Abból kiindulva, hogy egy-egy közművelődési intézmény helyi jellegű, nélkülözhetetlen, hogy vezetője, dolgozói ismerjék a váras, a község vagy kerület adottságait. Ehhez megfelelő emberi kapcsolatok kialakítása, állandó jelenlét szükséges. Az adott közösség életében való sokirányú, sokoldalú részvétel a helyben lakást követeli meg. A cél elérését szolgálná a kedvezményes pedagógus lakásépítési kölcsönnek, elsősorban a falusi müvelődésiotthon-vezetőkre történő kiterjesztése — folytatta a képviselő. — Tulajdonképpen ők ís nevelési feladatokat oldanak meg iskolán kívüli és túli tudat- és ízlésformáló munkájukkal. A továbbiakban a képviselő arról az ellentmondásokról beszélt, ami az egyéni környezet — mely a nagyon is örvendetes társadalmi előrehaladás eredményeként állt elő —, valamint számos művelődési otthon esztétikai körülményei közötti különbségben jelentkezik. Feloldása több év alatt lehetséges, de máris figyelemre méltó a javaslat: miután az intézmények látogatóinak kétharmada fiatal, a belső kiképzés kialakításánál, az otthonok otthonná alakításában rájuk is számítsunk, az ő ízlésükre is az eddiginél jobban figyeljünk. Ajánlotta: a fő feladat a művelődési otthonok korszerűsítése legyen, továbbá azt, hogy a kihasználatlan intézményeket ifjúsági klubokká lehetne alakítani. — A művelődési otthonok jelenlegi helyzetében a segítség időszerűvé vált — mondotta dr. Dömötör János, majd e szavakkal fejezte be felszólalását: — Miután az 1971. évi költségvetés, annak végrehajtása és a gazdasági szabályozás jól szolgálta népgazdasági érdekeinket, a beterjesztett törvényjavaslatot a kiegészítő jelentésekkel együtt elfogadom.