Délmagyarország, 1972. május (62. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-31 / 126. szám

SZERDA, 1972. MÁJUS 31. Jobban kell felhasználni a munkaerőt (Folytatás az 1. oldalról.) egyre több szakmunkásra van szükségük, de a beisböl több az aktív kereső, kolázható fiatalok száma mint a megye másik negy csökken. A tervidőszak vévárosában együttesen. Az gére várhatóan 14 ezren ipartelepek városi koncent- szereznek szakmunkás-képerációjának következtében az sítést, és ez kevés A fe.- : i 1. +XUU ... ' lesz női munkaerő-tartalék Ennek az sem mond ellent, hogy néhány iparágban, mint például a textiliparban, már most sincs elegendő női munkaerő. A férfi munkaerő várható hiánya sem kiipari keresőknek több mint szüitség enyhítésére indokolt zárólag a munkaerő-tartalér?A 1f\lr/\r! A * . . . , ii •. - r r a « •• • 70 százaléka városi lakos. A szegedi járásban az aktív keresők száma minden ágazatban lényegesen magasabb, mint a másik két járásban együttvéve. Az iparban dolgozók több. mint a fele Szegeden és a szegedi járásban található. Szeged ipara az utóbbi években ugrásszerűen emelkedett, s ez kihatott a járás lakosságának foglalkoztaa szakközépiskolát végzetteket nagyobb számban alkalmazni szakmunkásként, valamint szakmunkást kiképezni felnőtt dolgozókból és a nyugdíjkorhatárt elért szakmunkásokat fokozottabban munkában tartani. A munkaerő utánpótlását nehezíti, hogy az általános iskolát végzők tottságára is: a környékről 1971 évi több mint 6 ezer. 10 ezernél is többen járnak dolgozni a város üzemeibe, A nem mezőgazdaságban ről a tervidőszak végére fokozatosan 5 ezer alá csökkok kimerülésének a következménye, hanem sokszor-^ annak, hogy a munkaerő | nem megfelelően oszlik u meg a vállalatok és népgazdasági ágak között. A nők foglalkoztatását általában a szociális és társadalmi tényezők határozzák meg. Foglalkoztatásuk optimális szintre való növelé, szaJna az se (85 százalék körül) csak a gyermekintézmények hiányának, a három műszak, a munkásszállítás nehézségei foglalkoztatott aktív keresők iTtósaía TZ^l^mZ -«tetésével, illet 15 százaléka nem lakóhe- kástanulók száma az m2_ lyén .dolgozik. Ez a kb. 22 73_as tanévben csaknem 3 ezerrel tetőzik, majd 1975re, 2,3 ezerre csökken. A pályaválasztási tanácsadás során törekedni kell az ezer ember naponta vagy hetenként közlekedik lakóés. munkahelye között. Az ingázók között 14 ezren Szegeden dolgoznak. Az összes ingázók közül 14 ezren Sze- egyéni és társadami érdek zaléka a környező megyékben lakik. Az összes foglalkoztatottnak 20,2 százaléka szakmunkás, ez több mint 44 ezer szakképzett munkaerő. Legkisebb a szakmunkások száma és aránya a mezőgazdaságban. A vállalatoknak összhangjának megteremtésére. Biztosítani kell, hogy az oktatás szerkezeti összetétele megfeleljen a megye munkaerőigényeinek. A következő öt évben minden bizonnyal férfi munkaerőhiány várható. s ugyanakkor még mindig ve csökkentésével képzelhető el. Ezenkívül szükséges a nők számára alkalmas munkafeltételek és munkahelyek számának növelése is. A múlt években megnövekedett a munkaerőmozgás, melynek visszaszorítása főként vállalati feladat. A vándorlás oka alapvetően a helytelen létszámgazdálkodás, a létszámfejlesztésre való feltétlen törekvés, mely a külső munkaerőtartalékok kimerülése miatt egészségtelen bérversenyt és bérfeszültséget idézettelő. Viták, ügyek, ürügyek Komoly arcú férfiak üldögélnek az 502-es szoba előtt. Az ajtón kifüggesztve a tárgyalások „menetrendje". Akár a bíróságon. A komoly arcú férfiak várják a hívó szót, hang nélkül cigarettáznak. Csongrád megyei Területi Munkaügyi Döntőbizottság. Hány és hány ügyet tárgyalnak itt meg hétfői hétre, milyen vitákban, perlekedésekben kell kimondani a végső szót, a döntést? Lépjünk be ebbe a tárgyalóterembe. ben kötelezi 168 forint fillér visszafizetésére." 48 JUBILEUM ÉS FELMONDÁS KI MIVEL TARTOZIK? A háziasszonyok és a vendéglátóipar Hogy mekkora gond a háztartás — közismert szóval a második műszak — azt a gyakorló háziasszonyok tudják legjobban. Már pedig gyakorló háziasszonynak számít minden dolgozó nő, aki munkája után családját is ellátja. Minap a Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat árubemutatóval egybekötött ankétján is arról volt szó, milyen étkeztetési formákkal, félkész termékekkel igyekszik segíteni a megyei vendéglátó vállalat az aszszonyoknak. A Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat — amelynek Szegeden sok üzlete van — évi 138 millió forintot forgalmaz ételekből, cukrászati és büféárukból. Ez nagy Ö6Zszeg, de tegyük hozzá, hogy tavaly csökkent az ételfogyasztásból adódó jövedelmük. A város lakói közül legbiztosabb „vendégsereg" a közétkeztetésben résztvevők, de emellett új kísérlettel igyekszik a vállalat az ételforgalmat növelni: május 22töl kísérletképpen két szegedi étteremben — a Hágiban és a Búbosban — előfizetéses vacsorát főznek. Az árak mérsékeltek, a kiszolgálás időpontja is kedvező lehet a háziasszonyoknak, mert délután 5-től este 8-ig helyben fogyaszthatják, vagy hazavihetik. Az ankéton mondották el a hozzászólók, nagy gond a szegedi édesanyáknak, hogy sok gyerek van Szegeden, akik „nem fértek bele" a napközi létszámba és közös étkezésüket kellene megszervezni. Mindenképpen rossz érzés a szülőnek, ha a nagyobbacska gyerek beül a bisztróba a sörözgető, fröcscsöző felnőttek közé, tehát meg kellene szervezni, hogy esetleg középiskolás diákok segítségével, kíséretével egy helyen és csoportosan étkezhessenek a gyerekek. De ezt már csak a jövő tanévben lehet, a szülői munkaközösségek előkészítő és támogató munkájával, de alapvetően az üzletvezetők belátásával — mert ez már az értekezleten is felvetődött, hogy a forgalmat nyilvánvalóan az ebédhez italt is fogyasztó felnőttek növelik... A vendéglátóipar 60-70féle süteményt és félkész süteményt — tortolapot, krémeslapot — készít és szállít közel 150 szegedi üzletbe, köztük élelmiszerüzletekbe is. Átlagosan naponta 16—17 ezer süteményt készítenek, természetesen nemcsak a kereskedelem, hanem az üzemi étkezők számára is. Mi tagadás. a háziasszonyok ma még nem eléggé ismerik fel ennek a jelentőségét. Az, hogy nem mindennap viszik a családnak a cukrászsüteményeket, még akkor is érthető, ha évek óta csak a tojás napi ára befolyásolja a stabil süteményárakat. Minden nap túlzás lenne a krémes és torta, de nagyon kevés fogj' el — a kis kegyes csalással — házivá alakitható félkész süteményekből: hetente 5—600 kerek és 200 hosszúkás tortapiskóta, valamint 500 krémeslap. Rétesből naponta 3 ezer fogy el. Ünnepek előtt többen bízzák a vendéglátóiparra a süteménykészítést, például húsvétkor 800 darab egész tortát készítettek megrendelésre. Húsvét előtt több szegedi üzem dolgozó asszonyai a legközelebbi cukrászdában előre megrendelhették az ünnepi asztalra az édességet — nagy sikere volt ennek az akciónak. A vendéglátóipar növelni tudná termelését — és ezzel segíteni tudná a háziasszonj'ok munkáját, ha többen igényelnék termékeit. Hogy erre szükség lenne, azt a szakszervezet nőfelelőse, a népfront és a városi nőbizottság nőfelelösei, a meghívott vendégek hozzászólásai megerősítették az ankéton, hozzátéve, hogy elsősorban a félkész termékekből is többféle kellene, mert bár a reklámon is, az igények felmérésén is múlik, hogy nő-e a forgalom, de az mindenképpen példa lehet, hogy az idén télen miért nőtt meg a mirelitáru forgalma: nagy volt a választék, nem kellett hát senkit se rábeszélni a félkész tennék vásárlására. Ahhoz, hogy igénybe vegyék a vendéglátóipar szolgáltatásait az asszonyok, olyan apróságok is hozzájárulnak, hogy az üzletből például megfelelő csomagolásban vihessék haza a cukrászsüteményeket, tortákat. Az ankéton elmondottak alapján például tortadobozokat is készíttetni fog ehhez a vállalat Sz. M. 'Az első ügy: a MÉK szegedi kirendeltségének vezetője Körösi Sándor volt fakitermelési brigádvezetőt 3026 forint jogtalanul felvett munkabér kifizetésére kötelezte, mert teljesítményelszámolási lap' ján minden esetben munkaidőnek tüntette fel az utazási időket, és egy alkalommal duplán vette fel a munkabérét is. Dr. Bagaméri Lajos, a TMDB elnöke ismerteti a vitatott határozatot. Jelen van a vállalat jogtanácsosa, dr. Szende Ferenc, Berta József osztályvezető és kis késéssel megérkezik Körösi is; aki a vezetői határozat, majd a vállalati munkaügyi döntőbizottság határozata ellen a TMDB-hez fellebbezett. Érdemes volt megtennie. Mindazt ugyanis, amit a vállalati MDB nem kívánt figyelembe venni, az elnök és döntőbizottság két tagja, dr. Haller Zoltánné és Radics Mihály gondosan mérlegelik. Hogy is volt csak? Hiszen a fellebbezőt úgy osztották be a munkába annak idején. (1970-ben!), hogy munkaidejének kezdő időpontja a dolgozók szálláshelyről való öszszeszedése: és csak a lakásra visszaszállításkor ér véget ez a „műszak". Az osztályvezető nyilatkozata és írásban tett igazolójelentése szerint a brigádvezető az utazással eltöltött idő alatt is munkát végzett. Hát akkor? Miért nem vette ezt figyelembe a vállalat? Körösi eiismeri, hogy egyszer, figyelmetlenségből bizonyos munkabért kétszer vett fel; de ez csupán 168 forint 48 fillér, amit természetesen hajlandó is visszafizetni. Pár perc múlva az ügy, minden szereplője állva hallgatja a határozatot. „... nevezettet felmenti a 2857 forint. 68 fillér munkabér visszafizetése alól, ellen„Ezen határozat végérvényes és ellene további fellebbezésnek helye nincs"! — ez a mondat is jegyzőkönyvbe kerül. Ismétlődik a többiben is. Egy szőke, kék inges fiatalember 177 forinttal tartozott vállalatának, fellebbezését elutasították, a tartozást meg kell fizetnie. Egy derék zenészember jubileumi jutalomra tartana igényt, ehhez azonban a TMDB segítségére van szükség, A „zenekar vezetője köteles az iránt intézkedni, hogy 15 napon belül fellebbező részére a 25 éves jubileumi jutalom címén 3 ezer forint havi alapbér kifizetésre kerüljön." — mondja a határozat, elismerve az ötvennégy éves férfi szolgálati éveit. (Az elismerés egyébként automatikus volt, hisz egyszer már ez a fórum döntött 22 év elismeréséről. S az illetékeseknek a korábbi döntés értelmében maguktól kellett elvégezni az „összeadást". A DÉLÉP Vállalat munkaügyi osztályvezetője Horváth László segédmunkást arról értesítette, hogy munkaviszonyát megszüntették, mivel felszólításukra távolmaradását nem igazolta" kezdi a negyedik ügy ismertetését dr. Bagaméri. Őszes hajú, szomorú arcú ember Horváth László. Beteg 1970 decembere óta. A gyulai kórházban gyógyítják. — Jelenleg is kezelésre járok — mondja. Minden kérdezéskor feláll, iskolás módra, hangosan válaszol. A válaszok alapján tisztul a kép. Horváth — aki újólag fizetés nélküli szabadságot kért annak idején a DÉLÉP igazgatójától — idén január 28-án és március 2-án megküldte a vállalatnak a szükséges igazolásokat. Ezt a vállalatiak is elismerték. Csak azt vitatják —, rosszkedvűen. láthatóan kevés meggyőződéssel az ügy kimenetelét illetően —, hogy az igazolások nem voltak elfogadhatók. Nos, kórházi, főorvosi igazolások lévén, nagy kérdés, miért is — nem? De még ez esetben is, nekik kellett volna intézkedni, milyen további igazolásokat küldjön a beteg dolgozó. Vajon könnyebb út volt-e a felmondás, a vállalati munkaügyi döntőbizottsági elutasítás, s végül ez a fórum az ügy elintézéséhez? A TMDB elnöke természetesen Horváth fellebbezésének ad helyt. Az alkoholizmus ellen Tavalyi tevékenységéről és idei munkatervéről tárgyalt az alkoholizmus elleni országos bizottság keddi ülésén, amelyet a Vöröskereszt központjában tartottak. Egyeljek közt hangsúlyozták: nagyon átgondolt, összehangolt fölmérések szükségesek ahhoz, hogy eredményesebb legyen az alkoholizmus elleni küzdelem. Szóba került, hogy különösen a közlekedési balesetnél sokan halnak meg ittas állapot miatt. Az öngyilkosságok több mint 50 százalékát ittas emberek követik el. EZEK UTÁN VISSZAMENNI... A következő fellebbező a ruhagyári munkaügyi döntőbizottság határozatába nem tudott belenyugodni. Szintén munkaviszonymegszüntetés. Kovács Pál szálfatermetű, akkurátusbeszédú, őszhajú férfi. Táskáját mindig ölében tartva, határozottan, kicsit sértődött hangsúllyal beszél. Mint utóbb kiderült, oka is van erre az ötvenéves építésztechnikusnak. Építési csoportvezetőként dolgozott a ruhagyárban; 1971. november 1-től. 1972. március 23. — a felmondás dátuma. „Indoklás: Az eddigi tevékenysége alapján a munkakörének betöltésére nem ah kalmas." A vállalat jogtanácsosa dr. Zombori Pál előadó a TMDB elnökének kérdésére azt mondja: egy évnél kevesebb munkaideje volt Kovács Pálnak a vállalatnál, tehát a felmondást nem is kellett volna megindokolnia a munkaügyi osztálynak. Bagaméri Lajos; Igen, de elfelejtik, hogy ha egyszer indokolták, mi azokat az indokokat vizsgálhatjuk meg. Majd hozzáteszi: jó lett volna, ha a munkaügyi osztályvezető is eljön. — Kint vár a folyosón. Beszólítják. Kozocsa István is helyet foglal az asztal túloldalán. A most következő beszélgetésből minden kiderül. Az. hogy az osztályvezető indokolás nélkül nyugodtan fölmondhatott volna — lévén szó egy évnél rövidebb munkaidőről —, Kovács Pálnak. Az, hogy viszont, ha már indokolt, azt részletesen kellett volna tennie (mi az, hogy „nem alkalmas"?). Az, hogy eltévesztettek egy törvényszakaszt. Az, hogy az osztályvezetőnek ez most igen kínos és kellemetlen szituáció. Csak ez nem derül ki — mi is az igaz, mélyebb ok, mért is akartak megszabadulni az építési csoportvezetőtől?... Mert mást a hallottak alapján aligha tételezhet fel az odafigyelő. — Tessék mondani, most vissza akar menni a munkahelyére? — kérdezi az elnök. Kovács Pál:Hát nem szívesen. — Ez nem válasz. — Hát, amíg állást nem kapok — mondja nagy nehezen. Némi elégtétellel veszi tudomásul, hogy visszaállították munkaviszonyát. Kovács Pál egyébként 4 gépelt oldalon megírta már a vállalati döntőbizottságnak, mi is van szerinte az „alkalmatlanság" hátterében. Az üzemgépészeti osztályvezetővel „rúgták össze a patkót". „Kovács hasznos javaslatokat tett egy sor szakmai dologban. Egyetlen olyan szempontot se találni keresztülkasul a megelőző jegyzőkönyvben. amely Kovács „menesztésére elegendő" alapot szolgáltatott volna. Ürügyet — talán. S ez általánosítható tanulság a tárgyalt ügyek nagy részében: mennyivel kevesebb tárgyalnivalója volna a TMDB-nek, ha csak a valóban idetartozó, másutt nem megoldható ügyek jutnának idáig! S mennyi ügyből nem is születne akta, jegyzőkönyv, már a vállalatoknál sem, ha a vezetői presztízsféltés, a kicsinyes bosszú nem dolgozna — a jó munkahelyi légkör ellen! Simái Mihály