Délmagyarország, 1972. május (62. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-27 / 123. szám

a SZOMBAT, 1972, MA.TTJS 27. Szegedi emlékek Süvölvény és Zápolya Sokak kedvence. Somogy­vári Rudolf ül velem szem­közt az asztalnál. Nevét tíz­vagy százezrek ismerik. Kül­sejét leírni felesleges, mert színházban és televízióban már mindannyian sokszor láttuk. Három ízben volt Szege­den színész: 1939-ben, 1941­ben és 1971-ben. — Először Bánki Róbert társulatával jártam Szege­den. Ez volt az első eset, hogy Pesten ldvül más vá­rosban éltem. Staggione­rendszerben játszottunk, ami azt jelentette, hogy négy társulat cserélte egymást két­havonként négy városban: Szegeden, Pécsett, Kassán és Debrecenben. Meg kell mon­danom, hogy a négy város közül nem Szegeden, hanem Pécsett éreztük magunkat legjobban. Ennek megvolt az oka... A szegedi közön­ség ugyanis sértve érezte magát, hogy nagy és szép hagyományú színházának ál­landó társulatát feloszlatták, s mi jöttünk a helyére. E sértettség következtében az­tán velünk szemben a sze­gediek némileg visszahúzód­tak, volt egy kis közömbös­ség irántunk. Somogyvári Rudolf a bu­dapesti Magyar Színház tag­ságát mondta föl a vidéki színjátszásért. — Tag voltam — meséli a kitűnő szinművész —, csak éppen szerepet nem kap­tam. Több mint háromszáz­szor játszottam el a Magyar Színházban Zilahi Lajos A szűz és a gödölye című da­rabjának Sándorka szerepét, utána azonban sehogy sem akadt nekem való fiatal sze­rep. Telt-múlt a szezon, vé­gül felmentem az igazgató­hoz és megkérdeztem, mi lesz velem? Meg akart nyűg- , ,, .... . . tatni: „Miért, nem jó magú- szek klublat. az „eszeset'. Az lyés Gyula Dózsá-jában ven nak a Magyar Színház?" „De SZSE azt jelentette: Szegedi dégszerepelt (Zápolyát igen, viszont játszani is sze- Süvölvények Egyesülete. Az kltotta), fiatal vagyok, s addig is ta­nulni szeretném ezt a szak­mát, amíg bele nem öreg­szem valamilyen szerepkör­inkább együtt akartunk fél­ni, mint külön-külön .,. Somogyvárinak, mint szí­nésznek Szeged volt a leg­nagyobb iskola. Minden sze­repkörben kipróbálhatta ma­gát (illetve kipróbálták), tra­gédiában, bohózatban, ope­rettben, ami igen sokat je­lentett fejlődése szempontjá­ból. — Sajnos, a vidéki színha­zak nevelőszerepét mostaná­ban elhanyagolják — gondol­kodik el Somogyvári Rudolf. — Egyszer szeretném elmon­dani, hogy a sok pozitívum mellett, ami a mai vidéki színészetnél megvan a múlt­tal szemben, egy valami nincs meg. Amikor én kezd­tem a pályát, egy vidéki szí­nész, akinek céljai és törek­vései voltak, biztos lehetett benne, hogy ha megérett rá, akkor felkerül Pestre. Ha egy-egy színészt kinézett ma­gának egy pesti igazgató, bizony le-lejárogatott vidék­re és megnézte azt a színészt mindegyik szerepben. De úgy jöttek ám le, hogy a színész nem is tudott róla! Ezt ma, sajnos, nem mond­hatjuk el. Ha vannak is vi­be." És kértem, ne újítsák déki színházlátogatások, azok meg a szerződésemet, mert protokoll jellegűek. Azelőtt elmegyek vidékre, ahol játsz- némelyik színigazgató egy­hatok. Szilárd elhatározása volt, hogy addig nem tér vissza Pestre, amíg nem látja biz­két vagy akár három évig is szemmel tartott egy szí­nészt, mire azt mondta: na, maga kell nekem! Szerintem ma nem becsülik eléggé a tosítottnak, hogy szerepeket vidéki színészetet. is kap ott. Jöhetett volna pesti színházhoz már az első év után, de maradt vidéken. A messzeség megszépít — mondják. Ha visszakerül az ember valahova: csalódik. Így járt Somogyvári Rudolf, A második év végén is ka- amikor évtizedek múltán be­pott ajánlatot Budapestről, nézett egykori iskolájába. Az de inkább a szegedi házhoz szerződött. szín- emlékeiben hatalmas, széles lépcsősorról kiderült, hogy — Emlékszem — moso- két ember fér el rajta egy­lyog —, hogy mi, akkori fia- más mellett. Szegeddel for­talok, megalakítottuk a szín­házon belül a fiatal színé­dítva történt. Amikor tavaly a szabadtéri játékokon Ily­retnék, nem tag akarok len­ni". ő meg azt mondta: „Édes barátom, kl kell ülni és ki kell várni!..." Nos, le- nünket. Nagy társulat volt sokkal ala­szebbnek, het, hogy az se lett volna rossz, de ma már meggyőző­désem. hogy jól döntöttem, amikor azt válaszoltam ne­ki: „Kérem, én játszani aka­rok, mégpedig sokat, mert ebben az időben Szegeden — nagy nevekkel. Az SZSE­nek nem volt különösebb jelentősége, legfeljebb az, hogy mi, kissé riadt fiatalok A Nap-élettan megalapítója A moszkvai Lomonoszov adás feltárta a tudós sokol­Egyetemen nemrég ünnepé- dalú személyiségét, s érté­lyes előadássorozatot tartót- kelte munkáinak egyetemes tak, amelyen Alekszander jelentőségét. (APN) Csizsevszkij professzor (1897 —1964), a kiváló szovjet tu­dós — a Nap és a Föld su­gárkapcsolatainak kutatója, a heliobiológia (Nap-élettan) megalapítója — születésének 75. évfordulójáról emlékez­tek meg. Csizsevszkij elsók között bizonyította be, hogy a világ állat- és növényvilá­gának fejlődése, valamint a Föld geofizikai állapota sok­ban függ a Napon végbeme­nő ciklikus aktivitású folya­matoktól. Csizsevszkij az űrkutatás megalapítójának. Konsztan­tyin Ciolkovszkijnak barát­ja, az űrbiológiának is úttörő kutatója volt. Az orvostudo­mányban és a népgazdaság­ban nagy gyakorlati jelentő­ségűek azok a kutatásai, melyekben a negatív töltésű ionokkal telített levegőnek az élő szervezetre gyakorolt pozitív hatását vizsgálja. A levegő Ionokkal való töltésé­re feltalálta a légionizátort. Miután részletesen tanul­mányozta a mozgásban levő vér szerkezetét, kidolgozta a vér elektrodinamikáiénak matematikai elméletét, amely jelentősen gazdagítot­ta a vérről szóló tudományt, a hematológiát. Alekszandr Csizsevszkij tehetséges költő és festőmű­vész ls volt. A megemlékező előadásso­rozatban elhangzót 50 elő­igazgató ugyanis mindig sü- szélesebbnek, meghittebbnek völvényeknek nevezett ben- és ódonabbnak találta a vá­rost, mint várta. — Tavaly nyáron játszot­tam először a Dóm téren. Kezdő színész korom óta volt bennem olyan érzés: ha egyszer valakit a Dóm térre hívnak, az számít valamit — az nagy rang. Tényleg, egy kis büszkeséggel töltött el, hogy ott játszhatok. Idén is hívták vendégsze­repelni a szabadtérire, de addigra már elkötelezte ma­gát — önmagának. Elhatá­rozta, hogy idén nyáron vég­re nyaral. Pihen. Gulay István „$?>? scetknét a tfc nm égeti meg.,: 9. Országszerte forradalom A főerő sorozatos ha- Dózsa a ceglédi kiált- Hasonlóan az ország di vállalkozása közben Dó- vány óta országos veze- északkeleti, keleti részei­zsának folyamatosan gond- tőként viselkedett. A ki- hez, Dunántúlon is vér­ja volt arra, hogy kap- rályi ellenséges paran- ontás nélkül terjedt a csolatokat tartson a más csok szétküldésével párhu- keresztesek mozgalma. Ane­irányokban működő sereg- zamosan ő is felhívásokkal mesek ugyan nem csatlakoz­részekkel A kor útviszo- fordult a néphez, noha tak hozzájuk, de az ellensé­nv,ihn7 közlekedés ősi egyetlen szót le nem íratott ges magatartástól is óvakod­nyaihoz és a közlekedés osi király. tekintély rovására. tak. Lényegében mindkét tá­eszkozeihez kepest epp oly Emlékeztette a címzetteket, bor várakozó álláspontra he­gyors, mint amilyen gyakori hogy kötelességük engedel- lyezkedett. Nem így a Duna volt a futárok egyáltalán meskednl a pápai bullának, —Tisza közén, ahol Mészá­. . , ... ,, amelyet immár egyedül ő ros Lőrinc nagy eréllyel ve­nem veszélytelen küldése- képvisel úgymond, az urak zette a kereszteshadakat érkezése a kereszteshadak cserbenhagyták az ügyet, hi- déli Irányba. Kezdetben ösz­egves csapatai, illetve Dózsa tetlenek módjára inkább a szecsapások nélkül nyomul­tábora között. Tudták, hogy keresztény szegényeket te- tak előre, sokan csatlakoztak a kapcsolattartás életbevá- S^KS kMk' * hozzájuk> igaz' a álmatlan góan fontos. A parasztforra- , , , ' , Kecskemétet keményen meg­dalom sikereinek idején ^dS^S^ J™*"? ^ ™ K?" meglepően harmonikus volt zsa táborából érkező felhí- locsan viszont tetemes erő­az összhang, ami szintén vasok, másutt viszont a ki- vei gyarapodott a sereg. Lé­Dózsa kiváló szervező tehet- rályi szónak lett nagyobb vén érseki székhely a város, ségét bizonyítja. Ez a köz- és^kf teszeke'n^Szikszót je- eIeve «™ekezőhelynek ponti akaratot kisugárzó ve- lölték ki gyülekezési hely- lólték ki méS akkor, ami­zetői erény is hozzájárult nek a nemesi hadak számá- kor senki nem látta előre ahhoz, hogy tervszerűen ter- ra- 8 Abaúj híres mezőváro- a keresztesmozgalom fordu­sat el is özönlötték a keresz- latát Amikor ^ Bakóez tesek leverésére készülő . , fegyveresek. hercegérsek megparancsolta a gyülekezők hazatérését, együtt maradtak. Az így megnövekedett se­jedt el a jobbágyfelkelés a magyar királyság egész te­rületén, leszámítva az északi hegyvidéket. Vármegyék sokaságát tar­Ellenben északkeleten vál­tozatlan eréllyel terjedt a forradalmi felkelés. Olvany­tották hatalmukban a ke- E^g^ban^Má^ama^: ^ bizt08abb túlsú»yal resztesek. Míg Bihart, Bé- ban a nemesek is tömege­kést, Zarándot, Csanádot, sen csatlakoztak a felkelés­Aradot, Torontóit és a Te- hez. Szabolcsban, Szatmár­mesközt a főhad vette bir- ban úgyszintén. Tyúkodon tokába, addig a két szélső és Gencsen például vala­szárny az ország több ré- meiyiyi nemes a parasztfor­szén terjesztette el a felke- radalom hívének vallotta lést. A tavaszi induláskor, magát. Később kemény meg­a rákosi táborból kirajzó torlásban részesültek, de a jobbágycsapatok gyorsan túl- forradalmi események ide­súlyba kerültek Hont. Nóg- jén tanúsított bátorságukkal rád és Heves vármegyékben, megmentették az országrészt Sikereiket kimélyítve vonul- a polgárháború pusztításai­tak Borsodon át Sárosig, tói. Egyébként mindenütt az Zemplénig, s tovább; a szél- az elv érvényesült, amely­ső keleti vármegyék felé. hez Dózsa tartotta magát a Amilyen ragyogó volt a seregzöm had járatóban: csak etni akart délre, jobbágyseregek diadalmene- ott szabad elpusztítani a ne- i°bbról biztosítsa özönlötte el a Duna—Tisza közét. Az útjukba kerülő nemesi csapatokat rendre szétverték. Bács kivételével egyetlen vár sem tudott ne­kik ellenállni. De a kímé­letről is tanúbizonyságot ad­tak. Szeged semlegességet kért. Mészáros Lőrinc beérte a külvárosi szegények csat­lakozásával, a gazdag város­tól mindössze lovakat kért, noha fölényes túlerejével erélyesebben is fölléphetett volna. Úgy látszik azonban, s-i­hogy Dózsa te, olyan nagy rettegés lett mesek birtokait, ahol fegy- temesközi hadműveleteit, úrrá Budán. A király pánik- veresen ellenállnak. Mivel Gyors egymásutánban el­szerű sietséggel küldte szét az északkeleti vármegyék- f°glaltak Coborszentmihályt, megbízottait minden irány- ben nem a harcot, hanem a mai Zombort, Vásá­ba, hogy a keresztesek elle- inkább az egyetértést válasz- ros-Váradot, a mai Üjvi­ni gyors közbelépésre sür- totta a nemesség, senkinek déket" Feldúlták Baját, majd gesse a nemes vármegyéket, a haja szála sem görbült. A Futakot, ezután átkeltek a Egyúttal szigorú parancsot forradalmi erőszak mindösz- Dunán és 6k is eljutottak küld ugyanezzel a céllal a sze annyiban nyilvánult meg, egész a Szerémségig, akár­városoknak is. Hogy meg- hogy elégették a papoknál csak a Dózsa főhadához érkeztek-e mindenüvé a pa- talált hivatalos iratokat. Ez tartozó egyes csapatok, rancsok, arra nincsen bizo- is általános gyakorlat volt Céljukat elérték: gondos­nyíték, de a Felvidék öt vá- az egész 1514-es paraszthá- kodtak arról, hogy a Te­rosában, Kassán, Bártfán, borúban. Okiratok, nemesi mesvárt ostromló fővezért Eperjesen, Lőcsén, Kis-Sze- kiváltságlevelek rögzítették a ne érhesse váratlan támadás benben megőrizték a kirá- jobbágyság jogfosztottságát, a Duna—Tisza köze felöl, lyi iratot, s e városok levél- érthető hát, ha a kereszte- GERENCSÉR MIKLÖS tárából került a tény a kró- sek dühe e jogi bizonyítékok K«vetkezik: nikába. ellen fordult. VERZO PARASZTOK 1. GENGSZTERHABORÜ AZ UMBERTO-VENDÉGLÖBEN Az amerikai mozikban nemrég mutatták be Marion Brandóval a főszerepben a „Kereszt­apa" című filmet. Az óriási siker egyik titka, hogy a történet rendkívül hiteles — írták a kritikusok. A filmben az amerikai maffia véres belháborújáról van szó, és ha valakinek netán kétségé lett volna az iránt, hogy a „Kereszt­apa" sztorija valóban hiteles-e, nem sokkal ez­előtt a szó akusztikai értelmében is csattanós választ kaphatott. New Yorkban ugyanis majdnem pontosan megismétlődött a film egyik — vendéglői lö­völdözéssel kapcsolatos — jelenete. Sőt, mint a Newsweek című, nagy példányszámú ameri­kai magazin megjegyzi: aki látta a „Kereszt­apáit, egyáltalán nem csodálkozik azon, hogy mindez bekövetkezett. A dolog tavaly júniusban kezdődött Akkor, egy olasz származású amerikaiak által össze­hívott gyűlésen, egy ismeretlen fiatalember lé­pett oda az egyik szónokhoz, Joseph Colombó­hoz, és minden sietség nélkül három golyót eresztett a fejébe. A gyilkost a helyszínen szi­tává lőtték, de senki, egyetlen pillanatra sem hitte azt, hogy neki magának volt valami le­számolni valója Colombóval. A tettest nyilvánvalóan felbérelték, annál is inkább, mert a merénylet végrehajtása után azonnal megszólaltak a fegyverek, amelyek azonnal végeztek vele. A rendőrség ebből ter­mészetesen arra következtetett, hogy gondosan előkészített terv végrehajtásáról volt szó. En­nek a tervnek az értelmében kellett tettének elkövetése pillanatában elhallgattatni a gyil­kost. Az Egyesült Államokban az ilyesmi meg­lehetősen gyakori, a legismertebb ügyek közül elég Lee Harvey Oswald és Jack Ruby hátbor­zongató esetére gondolnunk. Joe Colombo az amerikai gengszterszindikátus egyik nagy hatalmú, közismert alakja Már az apja A1 Capone környezetében „dolgozott". A rendőrség nemcsak azt tudta, hogy a Colombót egész életére megbénító lövéseket valaki kész­pénzért megrendelte — az FBI azt is sejtette, hogy ki. Csak éppen bizonyítéka nem volt. Később látni fogjuk, nogy az amerikai maffia szinte tökélyre fejlesztette a bizonyítékok el­tüntetését, és megvannak az eszközei arra is, hogy a rendőrség a valóságosnál is tájékozat­lanabbnak tűnjék. A napokban aztán nagyon is látványosan iga­zolódott be a detektívek sejtése. Joseph Gallo, a Colombo-ügy első számú gyanúsítottja, negv­venharmadik születésnapját ünnepelte egy szép kora tavaszi este. Társaságával először az ame­rikai metropolis egyik méregdrága mulatóját, a Copacabanát kereste fel, majd az Umberto­étteremben folytatta a szórakozást. Vele volt vadonatúj felesége, Sina és annak előző házas­ságából származó tízéves lánya, Gallo nővére és természetesen testőre. Kitűnő hangulatban ülték körül az asztalt. Az ünnepelt az étlap hosszas tanulmányozása után újabb, pompásnak ígérkező olasz fogást rendelt. Soha nem fogyaszthatta el. Középter­metű, szürkülő hajú férfi szállt kl az étterem előtt megálló világos kocsiból, besétált és két lövést adott le Gallóra. A testőr, Peter Dia­pioulas („Peter, a Görög"), sőt az asztaltársaság legalább két másik tagja is azonnal tüzelt, de már késő volt. A gyilkos elmenekült, Gallo el­vánszorgott az ajtóig, de ott összeesett és a mentőkocsiban meghalt. A rendőrség megállapította, hogy az étterem­ben néhány másodperc alatt több mint húsz golyót lőttek ki. A tűzharc nyomán „Peter, a Görög" is megsebesült. Hogy a gyilkos sértetlen maradt-e, az vagy később derül ki, vagy — és ez a valószínűbb — soha. Joseph Gallo, az áldozat, rettegett maffia­főnökként halt meg, de ő is „alulról", közön­séges bérgyilkosként kezdte. Az ötvenes évek­ben testvéreivel. Larryval és Alberttel együtt .loe Protaci bandájában dolgozott. Akkoriban, a bosszútól félve, a három Gallo testvér orosz­lánt tartott brooklyni házának kertiében ... Jo­sephet barátai Szőke Joe-nak, és mindenki más Bolond Joe-nak nevezte. A név története: Gal'o sokszor megúszott kisebb-nagyobb büntetéseket azzal, hogy jol megfizetett pszichiáterek beszá­míthatatlannak nyilvánították. 1962-ben Profaci meghalt, és utódja Colombo lett. Gallóék nagyobb százalékot akartak a most már Colombo által vezetett maffiacsoport be­vételéből. Colombo ezt megtagadta — ezért került sor a tavaly júniusi gyilkossági kísérlet­re, majd — Colombo válaszaként — a mostani születésnapi gyilkosságra. Mindez csak viszonylag jelentéktelen epizód az amerikai maffia hétköznapjaiból. A továb­oiakban bemutattok a világ legnagyobb és leg­félelmetesebb bűnszövetkezetét. (Következik: Szicíliától Chicagóig.)

Next

/
Thumbnails
Contents