Délmagyarország, 1972. május (62. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-23 / 119. szám

Április második felétől mostanáig ugyan nem lehet panaszunk az időjárásra, hozott annyi esőt, mint máskor szokott, mégis így szól az öntözési megyei operatív bizottság legutóbbi ülésén megfogalmazott fölhívás: teljes erővel tovább kell folytatni az öntözést. A téma részletesebb magyarázatot érdemel. Az, hogy Szegedet a napfény városának nevezhetjük, azt is jelenti, hogy környéke, az egész Csongrád megye hazánk legszárazabb megyéje. Az évenkénti csapadékszint — jó esztendőben is — alig haladja meg az ötszáz millimétert. Igaz, hogy áprilisban és májusban Szegeden 104-et mértek összesen, de a száraz tél, a megelőző ősz és nyár, az esőtlen tavasz hatását ellensúlyozni csak egyik napról a másikra tudja. Nagyon mélyre húzódott a talajvizek szintje, a földekre hulló eső szinte csak átöblíti a felső rétegeket, szívódik lefelé. Ezért fordul elő az a ritka eset, hogy az utak szegélyén még tócsákban áll a víz. a palántázók viszont már Száraznak találják a földet. Számok bizonyítják, hogy megyénkben az öntözési lehetőségeknek alig húsz százalékát használjuk ki. Ezzel az adattal utolsó helyre kerültünk. A legszárazabb megye, ahol nyilván a legtöbbet kellene öntözni, utolsó helyen van! Azokban a megyékben, ahol évről évre jóval több eső esik, háromszor-négyszer többet öntöznek. Alaptalannak minősítette az operatív bizottság legutóbbi ülése azt az aggodalmat, hogy túlöntözés veszélye áll fönn. Az elmaradás szubjektív okain túl azt is megállapította, hogy egész sor öntözési tartozékot nem lehet kapni. Ismét előállt az a furcsa helyzet, hogy az elmúlt három évben szinte senki nem vásárolt sem alkatrészt, sem kész berendezést, most viszont egyszerre akarta megszüntetni a hiányt minden gazdaság. Föltöltődtek akkor a kereskedelem raktárai, nem is rendelt többet az ipartól. Az idei tavasz hetek alatt elvitte a fölhalmozott készleteket, az ipar viszont ilyen hirtelen hullámzáshoz nem tud igazodni. Várható, hogy később is lesznek alkatrészgondjaink. A javítók, ügyes szerelők ötleteire föltehetően egész évben szükség lesz. Természetesen drága dolog az öntözés. Elsősorban a berendezések kiszolgálása drágítja meg. Ezért pihentetik sokszor, ahogy egy kis eső leesik. Az operatív bizottság mégis arra az elhatározásra jutott, hogy szankciókat fog alkalmazni a mulasztókkal szemben. Mert a mulasztás még drágább. A berendezések zömét állami pénzből vásárolták. A befektetett nagy költségek csak akkor térülnek meg, ha valóban öntöznek, amikor szükség van rá. Szakemberek hangoztatják, hogy a minden évben száraz nyári hónapok előtt állunk. A fejlődő növények vízigénye most a legnagyobb. De a tartalékokra is gondolnunk kell, ha azt akarjuk, hogy a szépen ígérkező tavaszi határ valóban jó termést adjon majd. Az úgynevezett „tároló öntözésre" tehát a mostani esőkben is, esők után is szükség van. Szerencsére a Tisza medre föltöltődött, öntözővízben továbbra sincs hiány. Ügyes kezű Vargáék A BNV-n megkezdődtek a szakmai napok Hatvankét nyertes a Kiváló Aruk Fórumán SOKSZOROSAN KIVÁLÓK Hétfőn a BNV-n megkezdődött a szakmai napok sorozata: a különböző iparágak hazai és külföldi szakembereinek találkozása, tájékozódása az új gyártmányokról, technológiákról, a kooperáció lehetőségeiről. A hétfőtől péntekig tartó szakmai napok délelőttjein — 10 és 14 óra között — a nagyközönséget nem fogadja a vásár, hogy a szakemberek zavartalanul tárgyalhassanak, alaposan tanulmányozhassák a kiállítások anyagát. Az első szakmai napon a szerszámgép-, a jármű- és garázsipar, valamint a kőolaj- és gázipar vezetői fogadjál' ipari és kereskedelmi partnereiket. A szerszámgépipar pavilonjába, szinte valamennyi magyar vállalat elküldte szakembereit, de sok volt a külföldi látogató is. Ennek egyik oka, hogy itt mutatják be a legtöbb kooperációs terméket, itt ajánlják a legtöbb kooperációs lehetőséget. Sokan tekintették meg például azt a pályavezérlésű tárcsaesztesgát, amelyet szovjet partnervállalattal közösen gyártanak Magyarországon, továbbá a különleges dugattyúmegmunkáló iinomesztergát, amely a KGSTszakosítás alapján az NDK, Csehszlovákia és Lengyelország részére is hazánkban készül. A nap első hivatalos eseményeként az élelmiszeripari, illetve nehézipari pavilonban kihirdették a Kiváló Áruk Fóruma tavaszi pályázatának eredményét. — Az élelmiszer-pályázaton 37 terméknek — italoknak, konzerveknek, a könnyűvegyipari pályázat alapján pedig 25-féle kozmetikai cikknek, háztartási tisztítószernek ítélte oda a minősítő bizottság az áru kiválóságát tanúsító megkülönböztető jelzést. Hétfőn délelőtt több hazai és külföldi gazdasági vezető kereste fel a vásárt. Nézzük a tévéhíradót, a szegedi szalámigyárról szól a riport. Előbb a tízemeletes érlelőtoronnyal, a hűtőházzal ismerkedhet a közönség, majd a kamera a csontozok nál állapodik meg. Közeli kép: követhetetlenül gyorsan pergő kések látszanak amint a csontról „lehámozzák" a húst. Fehérkötényes emberek állnak a bádogasztal körül, csípőből mozog a kezük, néha egymásra néznek, pár szót váltanak. Te, ezt a filmet ugye felgyorsították — szólal meg vendégem, s még hozzáteszi — nem hiszem, hogy késsel ezt meg lehessen csinálni! Pedig meglehet. A kérdésre azt válaszoltam: a filmet nem gyorsítják fel. Vendégem ugyan rábólintott, mint aki elfogadja a választ — azonban jól tudom: változatlanul kétkedő maradt. A szalámigyárban nyolc ember valóban bűvészmutatványszerűen bánik a borotvaéles késsel. Hogy semmi kétség se férjen ehhez, bemutatom őket személyesen is: Varga György és sokszoros szocialista brigádja. Pontosabban a gyár „Kiváló brigádja". Tagjai: Tokai Mátyás. Vörös Istvánné, Bőrcsök József, Szabó András, Katona Ferenc, Újhelyi József, Szarapka Jenő. Szegediek vagy a közvetlen környéken lakók a gyárnak majd kétévtizedes munkásai. Elnézem őket a húselőkészítőben. Most is ugyanaz az ütem, mint a kamerák előtt — de életközeiből sokkal többet megtudni. Például azt, hogy télen-nyáron 5—6 fokban, állva végzik reggeli és ebédszünet kivételével egyetlen percre sem marad dolog nélkül a nyolc kés, mert a csontszilánktól, íntól, porctól megtisztított húsrakományért óramű pontossággal érkezik az alumíniumláda. A műhely túloldalán programozott rend szerint bonyolult keverő- és töltőgépek működnek. A szalámigyártás itt világszínvonalú, ahol lehet gépeket, automatákat állítottak be. A csontozást — szaknyelven szólva húselőkészítést — azonban nem lehet gépesíteni. — Miért? — Mert nincs olyan gép. amelyik az ember kezével vetekedhetne. Nemcsak vágni kell — hanem a másodpercek tört része alatt kitapintani az int, az idegen anyagot. A kifogástalan szaláminak nagyon szigorú a receptje, csak a legjobb hús kerülhet a keverőbe — válaszolja az asztal sarkán álló fehérköpenyes ember. — Milyen szakma szükséges ehhez? — Hentesek vagyunk. De a szakma egymagában kevés. A SZÍNEK UGYANAZOK Varga Györgygyei, a brigádvezetővel beszélgetek a szakszervezeti irodában. Jól megtermett ember, élénk szemeiben azonnal fölfedezhető az érdeklődés. — Úgy tudom, a csontozás az egyik legnehezebb munkafolyamat. — Jó idegek, fizikai erő, ügyesség, erős szervezet kell. Az embernek nehéz megszokni az állandó villanyfényt. A színek mindig ugyanazok, a húsnak piro6, a köténynek fehér a színe, a figyelem nem lanyhulhat, mert egyetlen bizonytalan mozdulat... A hés hűségesen szolgál mindaddig, míg vigyázunk rá, ha elszabadul pályájától, komoly kárt tesz gazdájában. Talán az a legnehezebb, hogy mindennap ugyanazt követeli tőlünk, nincsenek események, ennek a munkának nincs eleje és vége. Kovács Sándor szakszervezeti titkár: — Az biztos, hogy Vargáék világbajnokok lehetnének ebben a szakmában, ha ilyen versenyt rendeznének valaha. A szaktudás mégsem magyaráz meg mindent: például a pontosságot, a lelkiismeretességet. Azt, hogy látatlanul tűzbe teszem azért a kezem: Vargáék nem adnak tovább rossz anyagot, s ha a szükség úgy kívánja, ők kimennek a vágóhídra műszak után falat bontani, árkot ásni. BARÁTSÁGBAN És azt is megtudom, hogy Vargáék brigádjában az emberek közötti viszonyra a barátság a legjobb meghatározás. Természetes, hogy segítenek egymásnak házat építeni, vizet bevezetni a házhoz. Vajon mi indítja őket erre, miből táplálkozik ez az egymás iránti barátság? 2 KEDD. 1972. MÁJUS 2.1, Acs S. Sándor felvétele A VIDEOTON tervszerű fejlesztőmunkájának eredménye a teljesen tranzisztorizált, műanyag házas, sarkított képcsöves. nyomógombvezérlésű új Minivizor. Képünk: három különböző színű változatát mutatja be Sokfelé volt jégverés, megdőltek a gabonák Összesítik a mezőgazdasági viharkárokat Az elmúlt három-négy napban az ország nagykiterjedésű vidékein pusztított viharos erejű szél, felhőszakadás. sőt nagyobb területekről jelentettek jégesőket, jégverést. Az MTI munkatársa a MÉM illetékeseitől kért tájékoztatást az esetleges károkról. A szakemberek elmondták, a kárbecslőknek igen nehéz dolguk van, mert a viharok után igen „vegyes" képet mutat a határ. Sokfelé — szerencsére — esővel „kevert" jég verte a határt, az Ilyen „felhígult" jégverés általában nem okoz teljes pusztulást, és így remény van arra. hogy a növenyek ezeken a területeken, ha nem is teljes egészükben, de „kiheverik" a károkat. Máshol azonban igen erős és , kemény szemcséjű jég pásztázta végig a szőlőskerteket — egyebek között például a Balatonfelvidéken — és miután a fürtképződés már megindult, félő, hogy az idei termés megsínyli a május közepi időjárást. A felhőszakadásszerű esőzés sokfelé elverte a gyümölcsösök termését, ágakattört le, fákat csavart ki. Egyelőre azonban a felhőszakadások okozta károk mértékéről sincs pontos képük a szakembereknek. A következő napokban dől majd el — részben — az Állami Biztosítóhoz érkező adatokból —, hogy valójában mennyire veti majd vissza az idei szőlő- és gyümölcstermést a rendkívüli időjárás. Mindenesetre Veszprém, Zala, Vas, Somogy és Fejér megyében jelentős károkkal számolnak. Az őszi kalászosok a 100 kilométeres óránkénti sebességű szélrohamok nyomán elsősorban a Dunántúlon sokfelé megdőltek. Még szerencse, hogy a szovjet Bezosztája búzafajtának, erős, viharálló szára van, mert ha nem így lenne, igen tetemes károkat kellene tudomásul venniök a gazdaságoknak. A megdőlt gabonák egy része a következő napokban _ amennyiben napsütésesre, szárazra fordul az időjárás — a szakemberek szerint „felegyenesedik" majd és a növény a fejlődés következő szakaszába lép. De arra is felkészültek, hogy ez nem mindenhol következik be és emiatt a medőlt gabonát nagyobb területeken igen gondos gépi munkával vagy esetleg csak kézzel lehet majd betakarítani. A mezőgazdasági viharkárok mértékéről országos összesítést készítenek. — Nem gondolkoztunk rajta, elkönyveltük, hogy mi ilyenek vagyunk — válaszolja Varga György. Ilyen felfogásúak. De ha sorba veszem valamennyiünket, kiderül : Börcsök Jóska éppen úgy alapfeltételnek tartja azt, mint én, vagy Szabó Bandi: a fizetést csak becsületes munka után érdemeljük meg. Vagy: egymás nélkül nem megyünk semmire. Hosszú évek óta élünk egymás mellett, s az idő összeszoktatott bennünket, meg bennünket a gyárral. Valamikor 1955-ben kerültünk egy brigádba, azóta sokszor változott a szervezés — voltunk mi tizennyolcan is. Aki nem így gondolkozott — elmaradt tőlünk. — Kérdezte a titkot, a magyarázatot. Különlegeset nem tudok mondani, hisz olyan egyszerű ez, mint maga a munka, amivel a kenyerünket keressük... Matkö István Az operatív bizottság felhívása: t i