Délmagyarország, 1972. május (62. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-04 / 103. szám

4 CSÜTÖRTÖK, 1972. MÁJUS I. Szegedi emlékek „Hogy visszaadjam a hitelét..." Hány darabot rendezett? Maga sem tudja pontosan. De sokat, nagyon sokat. S nemegyszer kellett neki olyan színházak élére állnia, ahol a „tűzoltó" szerepét is betöltötte — vagyis meg kel­let mentenie a színházat. 1932-ben kapott diplomát a budapesti Színművészeti Akadémián. Éppen negyven esztendő telt el azóta. Volt színész, dolgozott korrepeti­torként, egy évig a Nemzeti Színház ösztöndíjasa, Mis­kolcon égyszemélyben szí­nész, rendező, színházi titkár és könyvtáros. Egyszóval: a színházak körül, a színhá­zakban, majd a színházak élén telt el az élete. Both Bélának hívják. Először 1943-ban került Szegedre, a szegedi színház prózai főrendezőjének. — Fricsay Ferenc volt a zenéi vezető — jegyzi meg —, nagyon jól működtünk együtt. Kedves Időtöltésünk volt, hogy ő zongorázta Mo­zart Don Juan-ját, amit én összevetettem Molier Don Juan-jával. Érdekes, tanul­gyarországra, Fricsay val együtt önként és azonnal megvált a színháztól. — Amikor 1943-ban a sze­gedi színházhoz jöttem, az volt a célom, hogy visszaad­jam a hitelét Szegeden a prózai előadásoknak. Akkori­ban a piros fény és a dado­fA3?* Sás jellemezte a vidéki szín­volt ez. Egyébként, bár meg­lehetősen kritikus idők jár­tak akkoriban, néhány hasz­nos és értékes produkciót si­került létrehozni. Mint pél­dául a Peer Gynt-öt Ladányi Ferenccel a címszerepben, vagy Sík Sándor Égig érő torony című ősbemutatóját. Both Béla első szegedi te­vékenysége az 1943—44-es évadra esett, amikor mindent beárnyékolt az a politikai és társadalmi helyzet, amiben akkor az egész ország gyöt­rődött. 1944-ben, amikor a németek bevonultak Ma­ségek voltak. Ekkor bízták meg őt a színház igazgatá­sával. — Elsősorban a légkört kellett megjavítani — emlék­szik vissza Both Béla 1947­es nagy munkájára. — Szük­ség volt erre, hogy az ott játszó színészek kedvvel és Igényesen végezzék munkáju­kat. Én örömmel mentem Szegedre, szívesen vállaltam a kétségtelen nehézségeket is, vonzott az önálló munka. Igyekeztem egészséges ará­nyokat kialakítani a prózai és a zenei vonal között. Azt hiszem, ez sikerült is. Láto­gatta a színházat a közön­ség. Jó volt a műsor, színé­szek és közönség lassan egy­másra talált. Meg kell mond­jam, hogy éppen a Délma­gyarország nagyon sokat se­gített a színháznak ezekben az időkben. Két év alatt nagyon össze­forrt az emberekkel és a vá­rossal, nehezen vált meg Szegedtől, a színháztól. Mint mondja, hosszú esztendőkig azért nem tért vissza életé­nek és munkásságának ne­hézségekben és eredmények­ben bővelkedő színhelyére, hogy ne kísértsék az emlé­kek, ne okozzon magának nosztalgikus, múltba révedő pillanatokat Ma már nyugdíjas. Gaz­dag és sikeres pályafutását, amelynek egyik állomása a Szegedi Nemzeti Szinház volt, a budapesti Nemzeti Kirgízia gépipara Mind a 15 szovjet köztár­saságba, 600 címre indulnak el azok az önürítő tehergép­kocsik, amelyeket a Frunzei Autógyár készít. Ez a kirgi­ziai vállalat az első autógyár Közép-Ázsiában — egyben jellemző példája annak a kölcsönös testvéri segítség­nek, amit a Szovjetunió né­pei egymásnak nyújtanak. A gyár létrehozásában vala­mennyi szovjet köztársaság szakemberei részt vették. Kirgiziában — ahol az Ok­tóberi Forradalom előtt rit­kaságszámba ment a fém­megmunkáló foglalkozás —, modern gépipar jött létre. Elektromos- és mezőgazdasá­gi gépek, fémforgácsoló szerszámgépek és fizikai mű­szerek, önműködő gépsorok és petrokémiai felszerelések ké­szülnek ma a kirgiz vállala­toknál. Vízvezetékbe terelik a pusztító vizet A víz, bauxitbányák réme a a lelőhelyek csaknem mindegyikében a vízbetörés fenyeget. Különösen érvé­nyes ez a leggazdagabb ba­konyi bányákra, ahol állan­dóan attól kell tartani, hogy egyik percről a másikra nagy mennyiségű víz zúdul a járatokra. Még a csendes, nyugalmas bányarészeken is állandósult a föld alatti „eső­zés", amely nyirkos, párás, egészségtelen levegőt és rendkívül' kényelmetlen munkakörülményeket jelen­tett. A bányászok nehéz gu­micsizmában, védőöltözetben végezték a különben is megerőltető föld alatti fizikai munkát. Az idén új korszak kez­dődött a bauxitbányák éle­tében. A bakonyi bányák többsége már teljesen szára­zon várja dolgozóit, s akár lakkcipőben is lemehetnek a föld alatti munkahelyre. Ez a megváltozott munkakörül­mény azoknak a bányaipari szakembereknek, geológu­soknak köszönhető, akik az Izamajor II. új bánya fel­tárása során kidolgozták azt a rendkívül korszerű és ha­tékony víztelenítési eljárást, amelyet már az idén széles körben alkalmaznak. Az új módszer az első időben igen sok gondot is okozott, hiszen nemcsak bá­nyákat víztelenített, hanem a környező szántóföldeket, sőt kutakat is. Éppen ezért ezt a vizet összegyűjtik és öntözőrendszerekbe, vízveze­tékekbe terelik. így teszi a pusztító bányavíz kultu­rálttá a környező falvak la­kóinak életkörülményeit, sőt bekapcsolják a Balaton­part vízellátásába is. Erre a nagy mennyiségű bányavízre épül a Balaton-part regioná. lis terve is. oo hazukat, ugyanis a színészek dadogását, ami abból szár­mazott, hogy nem tudták a szerepüket, színes előté­tekkel, szép színekkel akar­ták ellensúlyozni. A felszabadulás után a bu­dapesti Nemzeti Szinház fő­rendezője volt. A Szegedi Nemzeti Színházban az igaz­gatók egymás után cserélőd­tek, nem tudtak megküzdeni a nehézségekkel, s miközben Színház igazgatójaként fejez­Vaszy Viktor vezetésével a te be. A két „Nemzeti" egy­formán kedves emléke... zenei oldal naevon eredmé­nyesen fejlődött, a prózai színjátszással megint nehéz­Gulay István Tudósjelöltek a gáton Ha kormozott gömböt víz­be merítünk, a gömb a víz alatt ezüstösen csillogni lát­szik. Milyen magyarazaLot tud adni a látványra? Ezt a kérdést a „Ki miben tudós?" tv-vetélkedő adásában két versenyzőjének tették fel. Válaszolni egyikük sem tu­dott. Nulla pontot kaptak. Minthogy a két versenyzőn kívül a tv-nézők is tűnődtek a kérdésen, megkérdeztük a játék vezetőjét, mi lett volna a helyes felelet? — A magyarázatot — hangzik dr. Sas Elemér egye­temi adjunktus válasza — a fizikusok által teljes vissza­verődés néven ismert, termé­szeti jelenség adja. Ennek lé­nyege a következő: az elekt­romágneses hullámok — ezek közé tartozik a fény is — különböző közegekben, mint például levegőben, víz­ben stb. más-más sebesség­gel terjednek. Ezért ferde beesés alkalmával két közeg határán ugrásszerűen irányt változtatnak, inegtörneK, így hn a fény optikailag sűrűbb (kisebb sebességű) közeg­ből lép ritkábba, akkor a felületre állított merőleges­hez viszonyítva ferdébben lép ki, mint ahogy beesett. Tehát található egv olyan beesési irány, amelytől kezd­ve az egyre ferdébben beeső fénysugarak nem tudnak a másik közegbe lépni, hanem teljesen visszaverődnek. — Visszatérve a kormozott gömbre, a vízbemerülő kor­mozott felületre sok levegő­buborék tapad. A vízen ke­resztül érkező fénysugár je­lentős része a buborékokba nem tud behatolni, hanem teljesen visszaverődik. Ezért látunk tükröző felületet. A télies visszaverődés rég­ó+a közénisknini tannnvap. Mivel magyarázza, hogy a két különben igen jó felké­szültségű versenyző, a prob­lémákat mégsem tudta meg­oldani? — kérdezzük. — Magam is elgondolkod­tam ezen az érdekességen. Azt hiszem kézenfekvő az ok. A versenyek során a ko­rábbiakban a súlypont túlsá­gosan a bonyolult mechani­kai számpéldák irányába to­lódott el és a versenyeknek ebben a szakaszában ezért nem a természeti jelenségek állnak a felkészülés homlok­terében. A játékvezető válaszához még ennyit fűzünk hozzá: Aki nem nyer versenyt a tv-ben, az is lehet tudós, de aki versenyt akar nyerni, annak úgy látszik mindenre gondolnia kell, ha venni akarja a gátat. Ujságlexikon A csehszlovákiai újságáru­soknál új folyóirat jelent meg, „Piramis" címmel. Ez a havonta megjelenő folyó­irat nem hasonlít egyetlen szokásos sajtótermékhez sem. A Piramis sajátos, periodiku­san megjelenő lexikon. Rö­vid, népszerűen megírt cik­keiben megismerteti olvasóit a gazdaság, a tudomány, a technika, az irodalom, a mű­vészet legújabb eredményei­vel. Az újságot számos ábra, térkép, rajz. fénykép teszi szemléletesebbé. A kiadvány szervezői arra számítanak, hogy a Piramis előfizetőinek 5—6 év múlva teljesnek tekinthető népszerű lexikon áll majd rendelkezé­sére a korszerű ismeretekről. (MTI) Üssünk a szög fejére! A szegedi anekdotakincsből Csongor Győző gyűjtése A Népünk mindig nyékokban tükröző­közismerten dő jelennel. A múl­gazdag volt a iiu- tat lehet, sőt kell is mórban. Tóth Béla mai szemmel nézve, köteteket töltött meg bírálva, okulásul föl­termékeivel. S akár- mutatni a ma embe­hogy is nézzük, Sze­ged ebben sem sze­gányok, vadászok, ál- helyen egy daliás if­talában régi „céhbe- jú szobra áll; egyik liek" említésre méltó karja ujjával csend­viselt dolgairól (ha re int — a másikkal olykor csupán csak a pletyka fölfelé kú­„madártávlatból" is), szó kígyóját fojto­rének. Békés szavai Személyekről vagy gátja. Ez Harpocra­szerint: az anekdota tárgyakról, akiknek tes, a hallgatás iste­iepei kellő arányban, addig avult, amíg s amiknek „élete" ne. No, hát vállaljuk! Azóta Békés István meg nem újul. hozzátartozik a régi fejünkre zúduló ha­tollából megjelent az Szeged humorának Szeged ködbe vesző ragját. Uj Magyar Anekdo- bizonyítékait mar so- múltjához. Pajzán Néhai Kiss János,' lakincs, a ím már a kan gvűitötték. Sok történetekről, s mind- a Szegedről elszár­Legújabb Magyar meg is jeient belőlük azokról az értékekről, mázott egyetemi ta­Anekdotakincs elő- szétszórva, újságok melyek elkallódásáért nár egyszer Pesten készületeiről olva- lapjain, novellás kö- Uí-lálos kár lenne, megkérdezett egy sunk. Szeged kultúr- tetekben. Ragyogóra Hiszen régen léptünk fiákerest: históriája igen gaz- színeZve Tömörkény már a régi Szegedből — Mondja, bará­dag humorban, ku- s mas szegedi írók az újba, itt vagyunk lom, mennyiért vin­riózumokban, plety- köteteiben. Móra Fe- már a legújabb, gaz- ne ki a vasúti állo­kákban. Tóth Béla, renc „Szegedi tuli- dagabb város épülé- másra? sénél. Sorra tűnnek Az illető borsos el napjainkban a árat mondhatott, mert századunkban élt ré- Kiss János csak mög­gi emberek, emléke- emelte kalapját ud­ikkel együtt. variasan ennyit Álljunk meg egy mondva: pillanatra a sietség- — Köszönöm a föl­ben! Nehogy úgy világosítást. S gyalog járjunk, mint 1901- ment ki az állomás­ben a gyorsíró a ma- ra. gyar parlamentben, Nó, hát üssünk mi aki a következőket ig most ^ a szög renc _ vagy Ráth-Végh Ist- pántos" ládá"-ja ed­ván, ha köztünk élt (jig legklasszikusabb volna, holtig elélhe- egybefoglalása váro­tett volna belőlük... sunk s népünk anek­Eleve tiltakoznunk dotagyűjteményé­kell olyan felfogással nek. Rajtuk kívül szemben, hogy az azonban más „plety­anekdotázás már a kázók" is voltak: múlté, vagy hogy ez Cserzv Mihály, Czi­bizonyos múltbané- mer Károly, Sz. Szi­zést jelentene, s ezért gethy Vilmos — mint műfajnak nem hogy csak néhányát lehet létjogosultsága említsem, akik gyűj- jegyezte föl: „...ha fe!é"re""s "köverkezze­előrenéző korunkban, tötték az emlékeket kérdést intézünk a nek 'majd bizonyos Igenis lehet, főleg azokról, akiket még magas minisztérium- rendszerességgel ma­guk az anekdoták. akiket akkor, ha témája el- személyesen ismertek hoz, csak úgy járunk, lentmondásaiban, — elnézést, a sorren- mint a macska a for­társadalmi fonáksá- dért — írók, művé- ró kása mellett, ke­gaiban, szépségeben szek, kereskedők, rtilgeti, kerülgeti, de és csúnyaságában hordárok, papok, ka- nem üt a szög fejé­szembe állítható a tonák, iparosok, szí- re..." fényekben, akár ár- nőszék, bohémek, ci- Egy osztrák fürdő­melyek csupán olyan „fölvilágositások" lesznek Szeged anek­dotakincsét illető­en... 36. Visszasétált a szállodába, a keső délután meg­élénkülő belváros utcáinak nyüzsgésében nem vette észre, hogy követik. A sors felkínálkozá­sát látta abban, hogy a szállodában, útibőrönd­je mélyléről, előkerült a kék zakó, és a kabát jobb oldali rejtett belső kis zsebében megtalál­ta a kis méreglabdacsot. Piszkos volt már, fény­lő fehérsége eltűnt, de ez volt. Az elszánás nyu­becsomagolt, s negyed hétig a szobájában vára­galma áradt szét sejtjeiben. Mindent gondosan kozott. Ekkor a portós telefonált, hogy távirata érkezett. Berti kérte, küldesse fel. A táviratban Luciano értesítette: a nápolyi repülőtéren vár­ja, Mariával együtt az utolsó palermói gép ér­kezésekor. Berti a délelőtt kimásolt menetrendi időpontokat egyeztette. Maria Rómából csak a húsz órakor érkező járattal jöhet.. Nápolyba pedig az utolsó gép ötven perccel később in dult. „Még szerencse, hogy Amporeale-t reggel értesítettem", gondolta elégedetten. Titokban ugyanis abban reménykedett, hogy Marin a cso­magot Rómában le tudta adni Amporeale-nak. Az azonban zavarta, miért nem adott Rómába történt megérkezése után magáról életjelt Am­poreale. Berti utálta a bizonytalan dolgokat. Ez­úttal mégis három megválaszolatlan kérdés me­redt elé: eljutott-e Ampóreale Rómába, autós embert százféle kellemetlenség, akadály érhet. Baleset, motorhiba, közlekedési kihágás... a rendőrség Amporeale-ellenes bármilyen akció­ját azonban elképzelhetetlennek tartotta. Másodszor: Maria, az eddigiekhez hasonlóan, bonyodalom nélkül jutott-e el Lianghoz, és idő­oen elérte-e a visszajövő gépet, s ha igen, nem iörtént-e valami előre nem látható malőr a aongkongi vagy a római repülőtér vámellenőr­zésénél? S ha ez is rendben volt, találkozott-e Ampóreale Mariával? Harmadszor: Ha a lány találkozott Ampo­reale-val, egyáltalán továbbrepül-e Palermóba? Minderre másfél óra múltán megkapja a vá­laszt a palermói repülőtéren. Kicsit izgult Lu­ciano miatt is, mert jól tudta, hogy amennyi­ben Maria Rómában nem tudta továbbítani az árut, akkor azt nekik magukkal kell vinniük Nápolyba. Ezt viszont Luciano nem szereti. Dü­höngeni fog. Hájas, ostoba és tehetetlen vén disznónak tilütilálja majd, amint tette már any­nyiszor, ha egy-egy üzleti akció balul ütött ki. „De nem sokáig disznózik a vén buzi", és Berti elégedetten gondolt a labdacsra. A recepciót hívta. A hoteliével két jegyet rendeltetett a húsz ötvenkor induló nápolyi gépre és taxit kért. Luciano távirata Bertinek a megváltás men­tőkötelét jelentette. Tegnap óta halálfélelemben élt, s nem tudta, honnan kapja a döfést. A ha­lál jobbra-balra, szeszélyes mennykőként csap­dosott körülötte. A syracusai német tábori re­pülőtér megtámadásakor legalább a társaiban lehetett biztos. A háta védett volt. Az ellenség csak szembe támadhatott. Ezekben az őrült na­pokban Palermóban viszont olyan darázsfészek­be pottyant gyanútlanul, ahol még véletlenül sem tudhatta, mely irányból éri a halálos szú­rás. Az elmúlt évtizedben Luciano szárnyai alatt oly nyugodtan élt, hogy elszakadt a maffia megszokott és folyton változó hétköznapjaitól, az öi-ökös élethalál-harctól. Rómában és északon legfeljebb a rendőrségtől kellett tartania. A rendőrség akciói viszont nagyjából előre kiszá­míthatóak voltalt Az a fő, hogy ez idáig megúszta ép bőrrel. Most már csak el innen, minél előbb. Még más­fél óra és azt is elfelejti, hogy Palermóban járt. Mire a hallba ért, a taxisofőr is befutott. Berti kifizette számláját és gavalléros borravalót adott a portásnak és a bőröndjét cipelő londi­nernek. — Hova parancsolja, uram? — kérdezte a taxis. — A repülőtérre ... 33. Fleurot utolsónak szállt ki a hatalmas Boe­ningből. Hongkongig, nemi ügyeskedéssel., sike­rült elkerülnie, hogy sem az utastérben, sem a repülőgép szalonjában nem került Maria Bello­ni szomszédságába. A brit koronagyarmaton az Interpol helyi rezidense várta Fleurot-t, egy szemüveges, alacsony kínai. Neki és emberei­nek köszönhette, hogy Belloni kisasszonyt fel­tűnés nélkül sikerült Liang Yol Evans streeti boltjáig követni. Maria az első meglepetést az­zal okozta, hogy üres kézzel, a várt Buddha­szobor nélkül távozott Yol üzletéből. A lány­nak az érkezés és az indulás között 90 percnyi ideje maradt. (Folytatjuk.) A

Next

/
Thumbnails
Contents