Délmagyarország, 1972. április (62. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-02 / 79. szám

2 VASÁRNAP, 1972. ArRIUS 2. Külpolitikai REFLEKTOR Valami történt Észak-Írországban; a londoni kormány végre cselekvésre határozta el magát Ha nem is arra, amtt az ír katolikus kisebbség követel: a politikai jogfosz­tottság teljes felszámolására, a gazdasági és szociális hely­zet megjavítására, s nem utolsósorban az internáltak sza­bedonbocsátására. Heath konzervatív kormánya most tel­jesen magara vállalta a felelősséget és az északír problé­ma megoldásának gondját, amikor megszüntette Észak­Írország több mint 50 esztendeje fennálló önkormányza­tát. A londoni kormány irányltja átmenetileg Ulster ügye­it, amelyeket így most kivett a belfasti protestáns angol kormány kezéből A múlt héten ez az észak-írországi an­gol lakosság tüntetett és sztrájkolt a leghevesebben a londoni döntés miatt. Az IRA, az ír köztársasági hadsereg egyelőre lábhoz tett fegyverrel várja a fejleményeket... Az erőszak erőszakot szül A világban másutt is példázták tragikus események azt az igazságot, hogy az erőpzak erőszakot szül. A leg­drámaibb fordulat a mostanában annyi felé divatossá lett emberrablás! históriák közül a törökországiban követke­zett be. Egy NATO-támaszpont radarállomásáról három külföldi szakembert, két angolt, és egy kanadait, elrabol­tak a „török népi fclszabadítási hadsereg" elnevezésű csoport tagjai. A hatóságok elutasították az emberrablók­nak azt a követelését, hogy cserébe engedjék szabadon a siralomházban ülő három szélsőjobboldali fiatalembert, akiket nemrég ítélt halálra a hadbíróság. A rendőrség né­hány nap alatt nyomára jutott az emberrablóknak. Körül­vette a házat, ahol foglyaikat tartották. Tűzharc alakult ki, amelyben a csoport tíz tagja életét vesztette. A két angolnak és a kanadainak is már csak a holttestét ta­lálták meg a rendőrök. A „török népi felszabaditási hadsereg" hangzatos el­nevezése mögött szélsőjobboldali fiatalok húzódnak meg, akik szivük szerint a török katonai diktatúra ellen akar­nak harcolni, de akik valójában éppen a legsötétebb tö­rök reakció malmára hajtják a vizet. A szélsőségek ta­lálkoznak így... Az egyéni terror semmire sem jó eszköz, csak még kegyetlenebb elnyomást szül: a katonai dikta­túra fokozásának igényét alapozza meg az álforradalmár, balos fellépés. A török reakciós körök eközben még in­kább Washington felé fordulnak, megnyitják a török ki­kötőket az amerikai hadihajók előtt, és Phantom-reoülő­gépeket várnak az USA-tól. Elszigetelt terrorakciók Argentínában — Törökországtól vagy 15 000 kilomé­terre majdnem hasonló receptet alkalmaznak. Itt is van „népi forradalmi hadsereg", amelynek tagjai a nép sor­sának jobbrafordulását, az emberrablástól várják, ök a FIAT-művek cordobai gyárigazgatójára tették rá a kezü­ket. Követelésük: egymillió dollár, amiért tanszereket, gyermekholmikat vásárolnának a szegény gyerekek közöt­ti szétosztásra, továbbá 50 politikai fogoly szabadonbocsá­tása. Az argentin kormány az utóbbi követelés teljesítését megtagadta. A FIAT-gyár a kulisszák mögött hosszan tár­gyalt, közben az ERP (ez a három betű a „népi forra­dalmi hadsereg" nevének rövidítése) napról napra elha­lasztja a kivégzést Az eset arra mindenesetre jó volt, hogy Buenos Aires­ben azoknak a tábornokoknak, tengernagyoknak a helyze­tét erősítette meg, akik „rend és a törvény" jelszavával népellenes politikát akarnak folytatni. Nem véletlen, hogy a hadsereg főparancsnoka az a Lopez Aufranc tábornok lett, aki a 3. hadtest parancsnokaként éppen Cordobában verte le a munkások, a többi között a FIAT-gyáriak őszi, nagy sztrájkját, valóságos forradalmi megmozdulásait. A balos, trockista, anarchista és egyéb terrorakciók, az elszigetelt erőszakos cselekedetek éppen az ellenkező hatást érhetik el, mint amit végrehajtóik vártak. Igaz vi­szont, hogy az eredmény nemegyszer talán éppen az, amit a kitervelők akartak... Szélsőséges módszerek Franciaországban a közelmúltban a Renault-gyár sze­mélyzeti vezetőjének elrablása mutatott hasonlóságot a törökországi vagy az argentínai esetekkel. A francia kom­munisták fegyelmezettsége kudarcra kárhoztatta a szélső­baloldali provokációs szándékokat. Az öntudatos munká­sok előtt nyilvánvaló volt, hogy csak a baloldal megosz­tása lehetett a célja az anarchista-maoista csoportoknak a Renault-gyár körül keltett politikai viharral. Mert a gyár munkásai ezt visszautasították, s mert az egésznek nagyobb lett a füstje, mint a lángja, a szélsőbal Párizs­ban egyszerre elcsendesült. Helyette az uralkodó osztályok a régi módszert vették ismét elő, hogy fenntartsák a baloldal megosztottságát. Szembefordították — méghozzá a népszavazásnak tulaj­donképp jelentéktelen kérdésében — a szocialistákat a kommunistákkal. Most már véglegessé vált, hogy csak a Francia Kommunista Párt az, amely április 23-án a ,.nem"-mel való szavazást sürgeti, a szocialisták azt mondják, elég, ha valaki nem szavaz. Ugyanez a szélső­séges. balos csoportok taktikája is. Objektíve tehát újra a reakciót segítik: így lesz biztos többsége a francia ural­kodó osztályok által kért népszavazási „igen"-nek. F—5-ösök Jordániában # New York (Reuter) A New York Times szom­bati száma a lap hadügymir nisztériuml tudósítójának ér­tesülésére hivntlcozva azt ír­ja, hogy az Egyesült Álla­mok 12—24 F—5 mintájú, szuperszonikus harci repülő­gépet szándékozik eladni Jordániának az elkövetke­zendő öt év folyamán. A tudósító „tájékozott dip­lomáciai és katonai forrásai" szerint az erre vonatkozó megállapodást Husszein ki­rály washingtoni látogatása során dolgozták ki. A részle­tek kimunkálása még hátra van. Az F—5 típusú gép kevés­bé fejlett, mint a Phantom F—4, amelyből Amerika Iz­raelnek szállít. A népi erők offenzívája Dél-Vietnamban # Saigon (AFP, Reuter, AP) Dél-Vietnamban a népi erők általános offenzívája során szombaton elesett a saigoni kormányhadsereg északi védővonalának két újabb bázisa, hajnalban pe­dig a szabadságharcosok újabb frontot nyitottak a bábcsapatokkal szemben. Az ország északi részéből érkező jelentések szerint a saigoni csapatok felbomló rendben menekülnek dél fe­lé, miközben a légitámoga­tásukra érkező helikopterek és repülőgépek nemigen tud­nak rajtuk segíteni, mert az a veszély áll fenn, hogy sa­ját csapataikat lövik. Sai­gonba érkező hírek szerint a népi erők elfoglalták az északi védővonal erődítmé­nyeinek több mint felét, és Dél-Vietnam északi határán mintegy 16 kilométer széles sávból teljesen kiűzték a kormánycsapatokat. Más je­lentések arról szólnak, hogy a szabadságharcosok öt ki­lométerre megközelítették a legészakibb tartomány, Quang Tri székhelyét és tü­zérségük már lövi a várost. Szombaton folytatódtak a harcok a második fronton, a központi fennsíkon is, ahol a népi erők lelőttek egy nagy amerikai helikoptert és ra­kétákkal támadták az ame­rikaiak egyik tengerparti tá­maszpontját. A szabadságharcosok a harmadik frontot hajnalban heves rakétatűzzel nyitották meg, a kambodzsai határ kö­zelében, a 22-es számú műút mentén. Ez az út vezet Sai­gonból Kambodzsa délkele­ti részébe, ahová az .utóbbi időben gyakran betörnek a saigoni csapatok. Az ütkö­zet még délután is tartott Szovjet és magyar vezeték táviratváltása a felszabadulás évfordulója alkalmából L. Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja Központi Bizottságának főtitká­ra, N. Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, A. Koszi­gin, a Szovjetunió Minisztertanácsának el­nöke, hazánk felszabadulásának évfordu­lója alkalmából üdvözlő táviratot küldött Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első tit­kárának, Losonczi Pálnak, a Magyar Nép­köztársaság Elnöki Tanácsa elnökének és Fock Jenőnek, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnökének. „Nemzeti ünnepük — Magyarország fel­szabadulásának 27. évfordulója — alkal­mából a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnöksége, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa, az egész szovjet nép és a magunk nevében szívből jövő üdvözletün­ket és legjobb kívánságainkat küldjük Önöknek, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kor­mánynak és a testvéri magyar népnek — hangzik a távirat. Huszonhét év választ el bennünket at­tól a jelentőségteljes naptól, amikor Ma­gyarország véglegesen felszabadult a fa­sizmus igája alól, s a magyar népnek le­hetősége nyílott arra, hogy a független, demokratikus fejlődés, az új élet megte­remtése útjára lépjen. A magyar dolgo­zók, forradalmi élcsapatuk — a Magyar Szocialista Munkáspárt — vezetésével tör­ténelmileg rövid időszak alatt alapvető társadalmi-gazdasági átalakításokat haj­tottak végre, befejezték a szocializmus alapjainak lerakását, és ma a szocialista társadalom teljes felépítésének az MSZMP X. kongresszusa által megjelölt feladatai megvalósításán dolgoznak. Mély • megelégedéssel állapítjuk meg, hogy a magyar kommunisták elvi, mar­xista—leninista álláspontot foglalnak el korunk legfontosabb problémáival, a szo­cialista közösség és a kommunista világ­mozgalom egységének és összeforrottságá­nak megszilárdításával kapcsolatban. A Magyar Szocialista Munkáspártnak és a magyar kormánynak a Varsói Szerződés szervezetének megerősítését, a KGST-tag­orszagok szocialista gazdasági integráció-.,, jának fejlesztését, az európai biztonság és' a világbéke megszilárdítását célzó fárad­hatatlan erőfeszítései mind jobban növe­lik a Magyar Népköztársaság nemzetközi tekintélyét. A szovjet emberek nagyra értékelik a szovjet és a magyar népnek a nézetek tel­jes azonosságán, a szocialista internacio­nalizmus szilárd elvein alapuló barátsá­gát, és a jövőben is mindent megtesznek testvéri kapcsolataink továbbfejlesztése és tökéletesítése érdekében. Kedves barátaink! Dicső nemzeti ünnepükön új munkagyő­zelmeket kívánunk Önöknek és az egész magyar népnek, kívánjuk a szocialista Magyarország további felvirágzását. Erősödjék és fejlődjék a Szovjetunió és Magyarország népeinek örök barátsága és együttműködése!" Kádár János, Losonczi Pál és Fock Jenő választáviratot küldött L. Brezsnyevnek, N. Podgornijnak és A. Koszig innak. A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány és az egész ma­gyar nép nevében szívből köszönjük a ha­zánk felszabadulásának 27. évfordulója alkalmából hozzánk intézett jókívánságai­kat. Nemzeti ünnepünkön forró üdvözle­tünket küldjük Önöknek és a testvéri szovjet népnek — hangzik a távirat. 1945. április 4-én Magyarország a szov­jet hadsereg győzelmes harcainak eredmé­nyként szabadult fel a hitleri fasiszták és hazai cinkosaik uralma alóL Ezzel le­hetővé vált a nép hatalmának megterem­tése, a független, szocialista Magyarország építése. Az elmúlt negyedszázad alatt a Szovjetunióval és a testvéri szocialista ál­lamokkal — a proletár nemzetköziség alap­ján — szoros együttműködésben raktuk le a szocializmus alapjait, s dolgozunk ma — az MSZMP X. kongresszusának határo­zatait megvalósítva — a szocializmus tel­jes felépítésén. További fejlődésünk szi­lárd biztosítéka pártjaink és országaink barátsága és együttműködése. A jövőben is közös feladatunknak te­kintjük a szocialista országok egységének és összeforrottságának erősítését, barátsá­gunk és együttműködésünk elmélyítését és sokoldalú fejlesztését az élet minden te­rületén. Megtisztelő kötelességünknek tart­juk, hogy szocialista hazánk építésével, aktív külpolitikánkkal méltóképpen já­ruljunk hozzá a világbéke megszilárdí­tásához, a biztonság megerősítéséhez, a szocializmus és a haladás ügyének győ­zelméhez. Nemzeti ünnepünkön a tisztelet, az őszinte megbecsülés és a testvéri barátság érzésével üdvözöljük a szovjet népet, amely az SZKP XXIV. kongresszusának határozatait sikeresen valósítja meg, s új, kiemelkedő eredményeket ér el a kom­munizmus építésének minden területén. További nagy sikereket kívánunk a Szóvjetüniő Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Legfelsőbb Tanács El­nökségének, a Szovjetunió kormányának ós testvéri népeinek az előttük álló nagy feladatok sikeres teljesítésében, a béke, a haladás és a szocializmus érdekeiért folyó küzdelemben." • Az évforduló alkalmából Andrej Gro­miko szovjet és Péter János magyar kül­ügyminiszter, Andrej Grecsko marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere és Czinege Lajos vezérezredes, a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere táviratban fejezte ki egymásnak jókíván­ságait. A hála virágai Magyarország felszabadu­lásának 27. évfordulója al­kalmából szombaton megko­szorúzták azoknak a katona­hősöknek a sírjait, emlékmű­veit, akik a második világhá­ború harcaiban életüket ál­dozták hazánk szabadságá­ért. Az ünnepségek katonai díszpompával zajlottak, a kegyeletes megemlékezések színhelyén csapatzászlós ka­tonai diszegységek sorakoz­tak fel. Harkányban, a bolgár hő­sök emlékművénél az Elnö­ki Tanács nevében Nánási László és dr. Trauttmann Rezső, a forradalmi münkás­paraszt kormány képviseleté­ben dr. Korom Mihály, Bon­dor József és Roska István helyezte el a hála és a meg­emlékezés virágait. Ünnepséget rendeztek a rákosligeti temetőben is, ahol az Elnöki Tanács nevé­ben Barcs Sándor és dr. Hor­váth Richárd, a forradalmi munkás-paraszt kormány ne­vében pedig dr. Dimény Im­re, Falur>égi Lajos és Marjai József koszorúzott. A solymári angol temető­ben a felszabadító harcok során elesett angol, lengyel és kanadai katonák emlék­művét koszorúzták meg. Az Elnöki Tanács részéről dr. Bartha Tibor és dr. Ortutay Gyula, a kormány nevében dr. Csanádi György, Lázár György és Nagy János he­lyezte el. a megemlékezés virágait. A Budaörsi úton a fasiz­mus elleni harcokban hŐ6i halált halt amerikai kato­nák emlékművét koszorúzták meg. Az Elnöki Tanács ré­széről dr. Bartha Tibor és dr. Ortutay Gyula, a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány képviseletében pedig dr. Csanádi György, Lázár György és Nagy János he­lyezett virágot az emlékmű talapzatára. Koszorúzási ünnepség volt, szombaton Pécsett is, a ju­goszláv hősök sírjánál, a központi temetőben. Az El­nöki Tanács nevében Nánási László és dr. Trautmann Rezső, a forradalmi munkás­paraszt kormány nevében pedig dr. Korom Mihály, Bondor József és Roska Ist­ván helyezte el a hála és a megemlékezés virágait. A Vé -kutatás állomásai A műit hétfőn hajnalban szovjet kutatószonda indult a Vénusz bolygó f4le, ame­lyet alighanem másik is kö­vet majd. Az űrkutatás ed­digi tizennégy évében kilenc­szer nyilott meg az indítási ablak, és az űrkutató hatal­Ir.dítts 1959. XI. 26. 1961. n. 4. 1961. II. t2. 1962. VIL 22. Érkezés sikertelen 1961. V. 20, sikertelen 1962. 1964. 1965. 1965. 1965. 1967. 1967. 1969. 1969. 1970. 1972. VIII. 27. IV. 2. XI. XI. XII. VI. VI. I. L vtn. i7. m. 26. 1962. XII. 14. 12. 16. 16. 12. 14. 5. 6. 1966. IL 1966. III. 27. I. 1967. X. 18. 1967. X. 19. 1969. V. 16. 1969. V. 17. 1970. Xn. 13. 1972. VII. mak valamennyit ki is hasz­nálták. Négy esetben (Pio­neer—5, Szputnyik—7, Zond —1, Pioneer—6) nem tűzték ki célul kifejezetten a bolygó tanulmányozását. Eddig a következő szondákat indí­tották a Vénusz felé.: Név Tömeg Hordozórakéta Pioneer—5 170 kg Atlas Able 1 Szputnyik—7 — Voszhod Vénusz—1 643 kg Voszhod Marlner—1 200 kg Atlas Agena B Mariner—2 202 Kg Zond—I 850 kg Vénusz—2 963 kg Vénusz—3 960 kg Pioneer—6 64 kg Vénusz—4 1106 kg Mariner—5 245 kg Vénusz—5 1130 kg Vénusz—6 1130 kg Vénusz—7 1180 kg Vénusz—8 1180 kg Atlas Agena B Szojuz Szojuz Szojuz TAT Delta Szojuz Atlas Agena D Szojuz Szojuz Szojuz Szojuz A felsorolásban szereplő szovjet szondák a Vénusz—3 óta 380 kg tömegű Venera típusú ejtőernyős leszálló­egységgel rendelkeznek. Ren­deltetésük kezdetben csak a légkör vizsgálata volt, ezért nagyméretű ejtőernyővel hosszú ideig tartott leeresz­kedésük: több, mint egy óra hosszat A nem mindennapi mértékű légnyomás és a ma­gas hőmérséklet hatására ezek a műszertartályok 10 00o —20 000 méter, magasságban összeroppantak. 1970. december 15-én a Vénusz—7 belépett a bolygó légkörébe, leereszkedett a szilárd felszínre, és ott még 23 percig működött. Válasz­tógépének hibája miatt nem végezhette el a talaj vegy­elefnzését", de hallatlanul ér­tékes adatokat közvetített a Földre a légkör tulajdonsá­gaira vonatkozóan. Ezek sze­rint a Vénuszon 99 atmosz­féra nyomás uralkodik, a hőmérséklet pedig 475 fok. A mérések során a megvilá­gítás erőssége nem lépte túl a 0,5 W/nv értéket (ez a Föl­dön csak naplementekor, erős szürkületben jelentke­zik), ezért ma még bizony­talan, lehetne-e televíziós képeket közvetíteni a Vé­nuszról. A Vénusz bolygó nagytel­jesítményű űrkutatási hor­dozórakéták felhasználásával közlíthető meg. Ilyen a Szo­juz rakéta is. 6500 kg töme­get képes alacsony Föld kö­rüli pályára juttatni, amely jelen esetben egy további. negyedik rakétafokozat. Mintegy 500 kilópondos to­lóerejével alkalmas arra, hogy 3,6 km/sec-mal megnö­velje a bolygóközi szonda sebességét. E sebességváltoz­tatás irány a Földnek Nap körüli pályájához viszonyít­va fékező értelmű. Míg a parkolópályán mozgó test a Földdel együtt 29 km/sec se­bességgel mozog a Nap kö­rül, a Vénusz rakéta csak 27 kilométert tesz meg másod­percenként. Ezzel a sebesség­gel természetesen nem ma­radhat meg körpályán, mint a Föld, hanem a Nap­hoz közelebb „süllyed", míg majd július végefelé rá nem „talál" a Vénuszra ... Zana János

Next

/
Thumbnails
Contents