Délmagyarország, 1972. április (62. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-14 / 87. szám

PÉNTEK, 1972. ÁPRILIS 14. 3 Április 26-án: Összeül a népfront V. kongresszusa Háromnapos program A Hazafias Népfront közelgő V. kongresszusa alkalmából tegnap, csütörtök délelőtt Bencsik István, a KNF Országos Tanácsának főtitkára ismertette a kongreszszusi előkészületeket. Bejelentette: április 26-án az Építők Rózsa Ferenc székházában ül össze a Hazafias Népfront V. kongresszusa, háromnapos programmal. A kongresszus mérleget készít a legutóbbi, négy évvel ezelőtti kongresszus óta végzett munkáról, és kijelöli a mozgalom feladatait a további esztendőkre. Elmondta a főtitkár, hogy a múlt hónapban gazdag eseménysorozat jelezte az országos készülődést. Kedvező társadalmi fogadtatásra talált a Hazafias Népfront Országos Tanácsának kongresszusi levele, amely a mozgalom egészéről átfogó képet adott, s gondolataira sok ezren reagáltak a helyi népfrontbizottságokat újjáválasztó gyűléseken, a küldöttválasztó értekezleteken. Április elején újjáválasztották a Budapesti Népfrontbizottságot is. Az ország minden részében megkapták mandátumukat a kongresszusi küldöttek. Félmillió állampolgár jelenlétében és aktív közreműködésével országszerte összesen 1000 népfrontbizottságot választottak. Az újjáválasztott népfrontbizottságokban nőtt a munkások aránya, a nők és a fiatalok részvétele. Agrártudományi együttműködés A Bolgár Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Szovjetunió és Magyarország tudományos delegációi, amelyek szerdán Budapesten, az agrártudományi kutatási együttműködés részletes tematikájáról tárgyaltak, csütörtökön Martonvásárra látogattak. A delegációk megtekintették az intézet kísérleti gazdasági és hibridvetőmag-üzemét is. Délben az intézet klubjában aláírták az agrártudományi kutatási, együttműködési megállapodást. Magyar részről a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából dr. Láng István, az Akadémia főtitkárhelyettese írta alá az okmányt. A megállapodás szerves része annak az együttműködési szerződésnek, amely 1970 óta van érvényben a négy ország mezőgazdasági és élelmiszeripari minisztériumai között. (MTI) Másképpen lesz holnap • r Uj bérezés, új termékek a ruhagyárban A Szegedi Ruhagyár min' dig a jó nevű és jól gazdálkodó vállalatok közé tartozott. Vezetői és dolgozói nem féltek sohasem az újtól, bátran kísérleteztek technikai, technológiai vonalon, új eljárással készítettek új termékeket. Talán éppen ezért volt meglepő, hogy tavalyi gazdálkodásuk után egy fillér nyereséget sem tudtak kiosztani a munkások között. Hogy mi volt az oka? A gyár igazgatója, Szabó Sándor azt mondta erről, hogy gyengén sikerült tavaly az üzleti tranzakciójuk és „melléfogtak" bérpolitikájukkal. Nem figyeltek oda az új szabályozóra, amely progresszíven adóztatja a bérfejlesztést. Ráfizetésük több mint 10 millió forint volt a részesedési alapból. Most már késő a bánat. Meglehet ugyan, hogy a ruhagyár vezetői úgy gondolkodtak, adjunk mindenkinek havonta valamennyit, talán jobban érzékelhető a jövedelem növekedése. Ezzel teljes mértékben egyet is lehetne érteni, ha az ilyen béremelés nem vinne el tízszer annyit a vámon, mint amennyit nyertek a dolgozók a réveo. Nem is kellett messzire mennem az igazgatói irodából, csak az előszobáig, ahol megkérdeztem a titkárnőt, melyik változatot tartja számára kedvezőbbnek: havonta kap száz forinttal többet, vagy az esztendő végén egyösszegben 1500 forintot. Azt válaszolta, hogy még akkor is az utóbbi juttatás a kedvezőbb, ha csupán ezer forintot adnának nyereségrészesedés címén. A száz forintot szinte észre sem veszik, de ha egyszerre nagyobb pénzösszeg üti a markukat, hasznosabban elkölthetik. Minden bizonnyal igaza van. A helyes megoldás a kettő között keresendő: a havi béreket, vagy órabéreket csak addig érdemes emelni, amíg a progresszív adórendszer nem „bántja" a vállalati kasszát. A Szegedi Ruhagyár vezetői levonták a konzekvenciát a tavalyi bérpolitikájukról. s erre az esztendőre egészségesebb, s talán jóval ösztönzőbb bérrendszert vezettek be. Keretszámokat határoztak meg, figyelembe véve az idei termelési elképzeléseiket. Ügy kívánják felhasználni a nem is oly kevés összeget, hogy az ösztönözzön a termelés és a termelékenység emelésére, valamint a költségek csökkentésére. A rendelkezésre álló pénzt a gyár vezetői felosztották az üzemek és főosztályok között, pontosan meghatározva, hogy milyen eredmények után lehet javítani a béreken, vagy mikor lehet jutalmat, prémiumot kifizetni. Szeretnék elérni, hogy az új bérpolitikájuk segítségével legalább 6 százalékkal emelkedjék a termelés mennyisége, s természetesen a többi hatékonysági mutató is javuljon. Tudják, hogy önmagában a bérezés nem lehet termelést javító tényező, ezért műszaki intézkedésekkel, munkaés üzemszervezéssel kívánják elősegíteni az idei megalapozott célokat. S az értékesítés? Mivel tavaly ott is voltak zökkenők. Elmondta a gyár igazgatója, hogy nem stagnál a nyugati piac, az árak is kedvezőek. Persze azonnal meg kell jegyezni, hogy a piac és az ár csak az új és korszerű termékeknek kedvező. A hagyományos, vagy divatjamúlt öltönyöket legfeljebb áron alul vásárolják meg a kereskedők. A szegedi gyárat a korszerűsítés, az új termékek iránti fogékonyság miatt nem lehet elmarasztalni. Nemrégiben volt egy kiállítás Londonban, ahol a szegedi gyár is bemutatta öltönyeit, s nagy sikert aratott azokkal. Három angol cég és egy kanadai nagykereskedő azonnal rendélt a szegediektől. A franciák 30 ezer öltönyt és 120 ezer darab nadrágra adtak fel rendelést. Gondolom, hogy a hazai vásárlókat, a szegedi embereket is érdekli, vajon milyenek azok az öltönyök, amelyeket oly szívesen és jó pénzért vásárolnak meg a nyugati országokban. Itt van a gyártó cég a Kossuth Lajos sugárúton, termékei eljutnak-e két utcával odébb is, vagy csak az angol, a francia, kanadai, holland és belga városokban lehet hozzájutni ezekhez az öltönyökhöz? Is, is — mondaná Réz Ádám. A divatról: a zakók széles fazonnal készülnek, legömbölyített véggel, erősen karcsúsított derékkal, szűkített mellrész, alól loknis megoldás, egy- vagy kétsoros gombolással. Gazdagh István A hivatástudatról beszélgettem jelenlegi tanárjelöltekkel, akik holnap már a katedra túlsó oldalán állnak. Az érdekelt, hogyan gondolkodnak választott hivatásukról, milyen esélyekkel indulnak az „elhelyezkedési versenyben", milyen reményekre jogosítanak? „Népünk legdrágább kincsét, jövőjét: az ifjúság nevelését bízza a pedagógusokra. Nem lehet magasztosabb és szebb életcél, mint eleget tenni a feladatnak, s eredményesen oktatni és nevelni, szocialista emberré formálni hazánk ifjúságát." „TE BOLOND" Önkéntelenül Váci Mihály sokat idézett verse tolul annak az emlékezetébe, aki az elsőévesek vallomásait olvassa. De a beszélgetések, a viták alatt is. „Kamaszként már a tanító eljegyzett sorsát álmodó" fiatalok töltik meg a Szegedi Tanárképző Főiskola padjait. Így vallanak: — Gyerekkorom óta készülök erre a pályára. Szeretném megállni a helyemet mind szakmailag, mind emberileg. — Mióta az eszemet tudom, tanár szerettem volna lenni. A tanítás és a gyerekek szeretete miatt választottam ezt a pályát. Veszprémi László az l-es számú gyakorló általános iskola igazgatója győzött meg arról, hogy ez nem szóbeszéd, nem frázisok pufogtatása. — Hosszú évekig tanítottam. felügyelősködtem, de a hivatástudat ilyen tiszta forrásból táplálkozó megnyilatkozásaival, ilyen őszinte hivatásszeretettel, ennyi hittel és akarattal sehol sem találkoztam. Ezeknek a fiatal tanárjelölteknek döntő többsége szerencsésen egyesíti magában a pálya iránti elengedhetetlen érzelmi telítettségét és a szakma mélységeinek megismerési igényét. Érdekes és tanulságos idézni a végzős hallgatók véleményét a választott hivatással kapcsolatban. Hogyan vélekednek egy pályáról az út elején, milyen gondokkal tarsolyukban vágnak neki az útnak? — Még nem vagyok pedagógus. Eddig csak ízlelgettük a pályát. Én mindent egy dologra tettem fel, arra, hogy tanárként élem le az életemet. — Önként választottam ezt a hivatást abban a tudatban, hogy szükség van arra. amit csinálok. A tanítás és a gyerekek szeretete olyan erős bennem, hogy semmi jövedelmezőbb pályáért nem cserélném el. — Vállalom a tanári pálya nehézségeit, de az anyagi és erkölcsi elismerés hiányát nem tudom összeegyeztetni a hirdetett hivatástudattal. SÁRSZENTÁGOTA ÉS BUDAPEST Szerződés munkás-paraszt fiatalok továbbtanulásának Szocialista szerződést írtak alá tegnap a Szegedi Tanárképző Főiskolán. A főiskola igazgatósága és KlSZ-bizottsága, valamint a Bács-Kiskun megyei tanács végrehajtó bizottsága és a KISZ Bács-Kiskun megyei bizottsága létrehozta a főiskolán belül működő Bács-Kiskun megyei diákklubot. A klub célja, hogy növekedjék Bács megyében a szakképzett pedagógusok száma, s a megyéből minél több arra érdemes munkás-paraszt szülő gyermeke kerüljön a főiskoMagyar kiállítás Nicosiában megnyílt a a kiállítást megtekintve, elGyógyszerkül- ismeréssel nyilatkozott a Vallalat gyógy- magyar gyógyszeriparról és ciprusi ügyve- jelentős kapcsolatbővítést kilátásba. Nicosiában MEDIMPEX kereskedelmi szerkiállitása. M. Glikisz zető egészségügyi miniszter, helyezett Iára, majd annak elvégzese után szakképzett pedagógusként Bács-Kiskun megye iskoláiba. Rendszeres kapcsolat kiépítésére törekszenek. Terveikben szerepel, hogy a Bács-Kiskun megyei főiskolai hallgatók tájékoztató jellegű előadásokat tartanak a megye városaiban, falvaiban, megismertetik az ottani középiskolák pályaválasztás előtt álló tanulóival a főiskolai pedagógusképzést, segítenek a pedagógus pálya megkedveltetésében, a hivatástudat kialakításában. Cserelátogatásokat szerveznek, a diákklub tagjai évenként tanulmányi kirándulás keretében ismerkednek Bács megyével, részt vesznek a megye területén működő ifí júsági építő táborok vezetésében. Ezeket a gondolatokat tartalmazza a szocialista szerződés, amelyet Madarász László, a Bács-Kiskun megyei tanács elnökhelyettese, Hegedűs András, a főiskola főigazgatója, Terbe Dezső, a Bács-Kiskun megyei KISZbizottság első titkára és Sípos József, a tanárképző főiskola KISZ-titkára írtak alá. Este a főiskola dísztermében irodalmi estet rendeztek a Bács-Kiskun megyei diákklub megalakulásának tiszteletére. Az irodalmi esten a Kecskeméten megjelenő Forrás című irodalmi folyóirat szerkesztői és munkatársai közül Varga Mihály főszerkesztő, Hatvany Dániel és Szekér Endre vettek részt. — Még nincs állásom. — Sajnos, nem fogadták el pályázatomat. — Van állásom. Sárszentágotán fogok tanítani. — Még nem tudom, hol fogok tanítani. — A körösnagyharsányi iskola lesz első munkahelyem. — Budapesten szeretnék tanítani, erre azonban nem sok esélyem van. Bár állásokat hirdettek, kis vidékiek nem nagyon tudnak bejutni a fővárosba. — Sokan úgy vélik, hogy akkor van hivatástudatom, ha bármilyen felkínált állást elfogadok. Egy kis statisztika: 1964ben. a Szegedi Tanárképző Főiskola végzős növendékei közül mindössze négyen nem pedagógus pályán kezdtek el dolgozni. Az új pályázati rendszer bevezetése után 1969-ben már tízen. 1970ben 20-an, 71-ben pedig közel 40-en voltak a „pályaelhagyók". Az okok? Részben családiak, de sokan más „tanító" posztokon dolgoznak: művelődési otthonokban, az ifjúsági mozgalom apparátusában, közművelődési intézményeknél — A hivatástudat nem ott kezdődik, hogy valaki általános iskolai tanár lesz-e vagy művelődési otthon igazgató. Tanító emberekké kell lennünk, az élet bármilyen területén. Számomra nincs külön pedagógus hivatástudat A pályázati rendszer idei első fordulójáról, az elsó eredményekről és problémákról Elek József tanulmányi osztályvezető tájékoztatott. Elmondta, hogy az első fordulóban 3 és fél ezer pedagógus állást hirdettek meg az országban. Ez magába foglal az óvónői állásoktól a középiskolai tanári állásokig mindent. A tanárokat képző felsőoktatási intézményekben az idén 3 ezer hallgató végez. Lesz-e mindenkinek állása? Elméletileg, matematikailag mindenképpen. Szomorú tény viszont, hogy az eddig visszaigazolt pályázatokra nyolcvan százalékban nemleges válasz érkezett. Miért? A meghirdetett állások jelentős része fiktív munkahely. Szerződéssel vagy képesítés nélküliekkel betöltött állások ezek, melyeket csak kényszerből hirdettek meg az iskolák. Ellenpéldák is vannak. Felkereste a főiskolát több alföldi nagyközség központi iskolájának igazgatója. Lakást, a házastársaknak állást és egyéb kedvezményeket ajánlva keresett olyan hallgatókat, akik szívesen mennének oda tanítani. S nem találtak emberükre. Miért? Rejtély. TANÍTANI — A nyolcadik félévet még __ szabadabbá kellene tenni — vélekedik Veszprémi László. — Hiszen a legfőbb cél, hogy ezek a holnapi kartársak teljes pedagógusi vértezetben állhassanak a katedra mellé, a gyerekek közé. A hivatástudat kézzel fogható közelségébe, annak gyakorlati szintjére viszont csak a tíz—tizennégy éves gyerekekkel való szoros kapcsolat alkalmával kerülnek. „A pedagógusnak az ifjúság műveltségének és világnézetének kialakításával egész népünk műveltségének alapjait rakják le. Az iskolán kívül is oktatnak és nevelnek, a fővárostól a legeldugottabb tanyákig, főleg rájuk hárul a nép művelésének ezer teendője." Azt hiszem — bár sok még a teendő —, a most induló pedagógusok nagy része közéletünk aktív részese lesz. egy tághorizontű hivatástudattal felfegyverzett új értelmiségi sereg tagja, kik nek közösen sikerül a Józse; Attila-i nagy cél, és az egés> népet fogják, egyszer majd nem is általános vagy középiskolás fokon — tanítani. Tandi Lajos