Délmagyarország, 1972. április (62. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-02 / 79. szám

Üdvözlet a szovjet testvérmegyei! Április 4-e alkalmából Győri Imrének, az MSZMP KB tagjának, a megyei pártbizottság első titkárá­nak és dr. Komócsin Mi­hálynak. a megyei tanács elnökének küldött üdvözlő­táviratban köszöntötte Csongrád megye dolgozóit az odesszai testvérmegye lakossága nevében P. Ko­zir, az Ukrán KP Odessza Területi Bizottságának el­ső titkára és V. Pahogyin, az Odessza Területi Tanács elnöke. A távirat szövege a kö­vetkező: „Kedves Elvtársak! Az Ukrán KP Odessza Területi Bizottsága és az Odessza Területi Tanács V. B. területünk munkásai, kolhozparasztjai és alkal­mazottai nevében szeretet­tel köszönti Önöket és a testvéri . Csongrád megye valamennyi dolgozóját nemzeti ünnepük, Magyar­országnak a fasiszta hódí­tók uralma alóli felszaba­dulása évfordulója alkal­mából. A Lenin-renddel kitün­tetett Odessza Terület dol­gozói szívből örülnek mindazon eredményeknek, amelyeket a testvéri Csong­rád megye dolgozó népe ért el a népgazdaság, a tu­domány és a kultúra vala­mennyi területén; s örül­nek dolgozóink a két te­rület, illetve a megye vál­lalatai és szervezetei kö­zött évről évre erősbödő baráti kapcsolatoknak, amelyek lehetővé teszik, hogy jobban megismerked­jünk egymás életével, munkájának tapasztalatai­val. Kívánunk önöknek, drága elvtársaink, további sikereket az MSZMP X. Kongresszusa határozatai­nak valóraváltásában. Éljen a megbonthatatlan szovjet—magyar barátság!" » Éljen április 4., hazánk felszabadulásának ünnepe! m&G PROLEYÁftfAÍ, EGYES ŰLJETEKS 62 szar. ŰELUAGYAR0RSZA6 J írta: Ágoston József A magyar szabadság születésnap­ja, 1945. április negyedike. Ez a nap egyben a fasizmus ma­gyar szálláscsinálóinak halálát, a hitleri fasizmus ki- és megveretését is jelenti. Április 4. a Szovjetunió Vörös Hadserege győzelmes előreha­ladásának jelzőköve, egy ósdi rend agonizálása, és egy új hatalmi, poli­tikai viszony megszületésének ragyo­gó dátuma. Erre az időre megtisztult országunk területe. Népünk osztályküzdelmeinek ge­rincvonalában évszázadokon át a szabadság, a nemzeti függetlenség állt. Ez jutott diadalra egy nagy nép önvédekezésében és győzelmében a II. világháború végén, amikor a. szovjet nép katonafiai megteremtet­ték a népszabadság kiküzdésének le­hetőségét munkásosztályunk, népünk számára. Ezért ez a dátum egyben a két nép egymásratalálásának és az egy­azon típusú hatalom megteremtésé­nek kezdte is. Ez a tavasz egy törté­nelmi időszak végét, és egy új tör­ténelmi szakasz kezdetét jelzi ha­zánk számára. Minél messzebb ju­tunk 1945 áprilisától, annál fensé­gesebb és kézzelfoghatóbb e hatalmi sorsforduló a dolgozó ember számá­ra. Á%>rilis új hazát, új otthoni te­remtő kezdet volt, amely mélyen gyökerezik küzdelmes múltunkban. Talán ezért vártuk olyan nagyon, és ezért szerettük meg olyan hamar. Életünk formája, tartalma és értelme lett egyszerre oly természetességgel, hogy ezután nem tudunk, és nem akarunk nélküle élni. Véle és általa fészkünk, otthonunk is lett szülőföl­dünk. Szolid külsőségek között, de táguló értelemmel és erősödő hazaszeretet­tel köszöntjük a testet öltött szabad­ság születését. Aki a felszabadulás­kor született — az most 27 éves. Férfikor ez. Olyan, amely mögött már van múlt, sikerek és önemésztő tapasztalás, magabízó éá mindent, vállaló előretekintés. Szabadságunk bölcsőjénél ott áll­tak más népek harcosai, így ez a szabadság születésénél fogva közös, nemzetközi. Ezért az ünneplésben sem vagyunk egyedül. Velünk örül­nek barátaink. A szkeptikusok fejü­ket csóválva figyelitek, ellenségeink átkai meg nem érnek fel hozzánk. A szabadság lehetőségét nem kaptuk ingyen. Nehéz küzdelem van mögöt­tünk. Még tévedéseinkért is drágán fizettünk. A szabadság — úgy tűnik — vér­ben és szenvedések közepette szüle­tik. 1514, 1703, 1848, 1919, valamint 1945 áprilisának küzdelmei között az a történelmi különbség, hogy ez utóbbi győztes maradt, azóta is erő­södik, s így belső megszilárdulásánál és külső, katonai szövetségi rendsze­rénél fogva immár lebirhatatlan. Áp­rilis mint a szabadság egyetemes ün­nepe, magába olvasztja, egyesíti ösz­szes korábbi nemzeti ünnepeinket. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert volt idő amikor március zászlajának leple alatt támadtak a szocializmus ellenerői 1945 áprilisa, és annak ösz­szes eredményei ellen. Be kell látni, hogy a legsajátosabb magyar ünneppé lett április 4. Ennek legfőbb oka, hogy csak általa van bármely más nemzeti ünnep, mert. minden haladás kiindulópontjává lett. Ellene támadni annyi, mint el­vetni mindent, ami progresszív, ami nemzeti és magyar; mint szembe ke­rülni népünk útjával, barátainkkal. Nem lehet áprilist tagadva vallani márciust, mert ez utóbbi csak ápri­lissal jutott diadalra. 1945 áprilisának egyik néptörténe­ti jelentősége abban van, hogy azóta is tartó forradalmi folyamat kezdő­dött el, amely — nem kétséges, hogy az alapok lerakása után — a szocia­lizmus teljes győzelméhez vezet. A másik, hogy ez a forradalom nem egyedüli, nem magára hagyatott, ha­nem szerves tartozéka a proletár forradalom internaciandlista folya­matának. Csak ez a közös, ez a nemzetközi együvé tartozás tette le­hetővé, hogy a legújabb kor proletár szülöttei ma már világrendszert al­kotnak, amelyben a forradalmi élet­erő keresztül-kasul áramlik, egymást táplálva eszmékkel, anyagiakkal és tapasztalásokkal. Mind többen meg­értik, hogy nincs magyar szabadság és függetlenség önmagában, és egye­dül, csak a népek testvéri közösségé­ben. Áprilissal eljött népünk nagy nemzeti és erkölcsi pillanata: át­léptünk a legújabb kor kapuján. Történelmi megérkezés volt ez. Év­századok népóhaja megvalósult. De nem illik a kapuban sokáig ácsorog­ni. Sietnünk kellett. Történelmi el­maradásbán, hátrányban völtunk, és egycsapásra az élenjárók közé ke­rültünk. Éppen ezért április törté­nelmi horderejét (sok-sok tényező mellett) mindenekelőtt az adja, hogy hazánk a legmodernebb társadalmi, gazdasági formáció, a szocializmus rendjének országa lett. Igen. Modern ország lettünk, a legemberibb, a leg­haladóbb társadalmi rend, a szocia­lizmus hazája. Még akkor is igaz ez, ha néhány burzsoá ország anyagi gazdagsága ma még a miénknél na­gyobb. A forradalmár nagv tudós, Lukács György ezt úgy fogalmazta meg, hogy a legrosszabb szocializ­mus is ezerszer többet ér a legjobb kapitalizmusnál. Természetesen mi a legjobb szocializmusért küzdünk, amely otthonos minden alkotó ember számára. M odern, szocialista ország let­tünk, mert új, forradalmi osz­tály, a munkásosztály hatal­ma valósul meg élcsapatának szer­vezett erejével. Modern ország va­gyunk, mert a társadalom anyagi eszközei, forrásai és a termelés pro­duktuma közkinccsé válnak, mert a rend vezérlő eszméje korunk legfor­radalmibb világnézete: a marxizmus —leninizmus. Ezt a tudományos esz­merendszert immár évszázada bírál­ják, ócsárolják ellenfelei, de jobbal, emberibbet, követendőbbet nem tud­tak helyette adni. A modern szocializmus korunk for­radalmi erőinek nagy vívmánya: eszmei együvé tartozás, gazdasági se­gítségnyújtás, a katonai erőink egyesítése, s mindez az egyenlőség, a szabadság, a testvériség jegyében — az ember nevében. Modern és ha­ladó ez a rend, mert leküzdhetetlen vágy él bennünk a szépre, a jóra, a még több elérésére —, a szabadság nevében. Mert milyen, ha nem gyö­nyörű az, ahogyan kikényszerítjük a természetből az ötéves terveket, az új gyárnegyedeket és lakótelepeket. Megreformáltuk, gyorsabban mozdur­lóvá tettük a gazdaságirányítás rend­szerét. Keressük az állami oktatás továbbfejlesztésének ésszerű útjait, mert e gyors fejlődésű haza korszerű nemzedkét szeretnők felnevelni. Tá­gulnak a szocializmust építő ember szabadságjogai gyakorlásának lehető­ségei, vállalva a X. pártkongresszus­nak a szocializmus építését meggyor­sító nemzeti programját. A leghaladóbb a szocializmus azért is, mert hajtóereje az emberi érdek, az állandó felfelé ívelés, az újat aka­rás, a teremteni vágyás, a mind tö­kéletesebbé lenni. Ez a szocializmus életerejének forrása, mert csak eb­ben a folytonos önmegújító mozgás­állapotban képes és tud fennmarad­ni, továbbfejlődni. Ez — öntörvény, a történelem alkotó áramlása és a kor megmásíthatatlan követelménye, amely azt jelzi, hogy szép az eddig befutott út, mert több, mint remény­teljes elindulás. S a modern szocializmusban megtalálja emberi és hazafiúi céljait a munkással együtt a föld és a tudomány művelője egy­aránt. Ez a testvéri egymásratalálás is csak a szocializmus sajátja. Az egvik legfőbb törekvésünk éppen az. hogy az osztályok és rétegek közötti érdekkülönbségek politikánk gyakor­lása közben feloldódjanak, és ne ve­zessenek konfliktusokhoz. A dolgozó osztályok együtthaladásának ezt a szellemét igyekszünk kivetíteni ha­zánk nemzetközi kapcsolataira. Április fénye ragyogja be utunkat, életünket! De jól tudjuk, hogy utunk fényének árnyai is vannak. Legfőbb törekvésünk, hogy csak a szabadság fénye világítson a küzdő ember szá­mára. Szabadságunk születése

Next

/
Thumbnails
Contents