Délmagyarország, 1972. április (62. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-12 / 85. szám

S7TBRDA, 1972. ÁPRILIS 12. 3 Dr. Julesz Miklós kapta az idei Jancsó-emlékérmet Ünnepi tanácsülés az orvostudományi egyetemen A Szegedi Orvostudományi Egyetem tanácsa tegnap, kedden délután a Szemészeti Klinika tantermében nyilvános ünnepi tanácsülést tartott, amelyen átadták az idei Jancsó Miklósemlékérmet. Az ünnepségen megjelent Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára, Hantos Mihály, a megyei tanács elnökhelyettese és dr. Kesztyűs Loránd akadémikus, a Debreceni Orvostudományi Egyetem rektora. Megnyitót dr. Tóth Károly,' a Szegedi Orvostudományi Egyetem rektora mondott. Emlékezve dr. Jancsó Miklósra, az orvostudományi egyetem néhány éve elhunyt világhírű Kossuthdíjas professzorára, bejelentette, hogy az emlékérmet és a jutalmat az egyetem tudományos bizottsága tavaly decemberben tartott ülésén dr. Julesz Miklós Kossuth-díjas egyetemi tanárnak, az Akadémia levelező tagjának, az I. sz. Belgyógyászati Klinika igazgatójának javasolta odaítélni. Ezután dr. Szekeres László rektorhelyettes ismertette a javaslat indokait. A többi között elmondotta, hogy Julesz Miklós endokrinológiai kutatásaival itthon és külföldön egyaránt ismertté tette nevét és klinikáját, amelyet példamutatóan szervezett meg. Ennek a kiemelkedően magas színvonalú munkának egyik dokumentuma az a monográfia, amely tavaly jelent meg JuSorsforduló előtt az autójavító Dr. Julesz Miklós átveszi dr. Tóth Károlytól (jobboldalt) a kitüntetést lesz professzor és munkatársai kutatásairól. A professzor ezenkívül 137 — itthon és külföldön kiadott — tudományos dolgozatot írt, több új eljárást dolgozott ki és több betegség-tünetcsoportot fedezett fel. Ezt követően dr. Julesz Miklós megtartotta Jancsóemlékelőadását, amelyben legújabb kutatásairól számolt be, majd dr. Tóth Károly a hallgatóság meleg tapsa közben átadta a kitüntetettnek a Jancsó-emlékérmet. A kitüntetésért dr. Julesz Miklós meghatottan mondott köszönetet. Oklevelek, kitüntetések a fásítás élenjáróinak A fák ültetése, erdők telepítése és az erdők védelme nemcsak az erdészek ügye, hanem az egész társadalomé — mondotta tegnap délelőtt a megyei tanács székházában rendezett fásítási ünnepségen Polner Antal, az Országos Erdészeti Egyesület szervező titkára —, hiszen hasznát is az egész társadalom élvezi. A fásítási hónap jelentőségét méltató beszédében külön hangsúlyozta, hogy a hajdan fátlan Alföldön valóban történelmi jelentőségű tett volt az erdők telepítése. Hogy megyénk első között járt akkor is e fontos munkában, arra elég Vedres István és Kiss Ferenc nevét említenünk. Példát állítottak az egész ország elé. Ma újra téma az alföldi homokvidék betelepítése fával. A papírfogyasztás növekedése sürgeti elsősorban a cellulóznyárfák telepítését, szakembereink véleménye szerint azonban tájunk gazdasági arculatában is jelenfős változást hozhat, ha a sovány homokon nyárfát ültetnek. Tízezer hektárra rúg az a terület megyénkben, amelynél kifizetődőbb az erdőgazdálkodás, mint a hagyományos földművelés. A tegnap délelőtti ünnepségen Tóth László, a Szegedi Állami Erdőrendezőség helyettes vezetője kitüntetéseket adott át a fásítási versenyben élen járt üzemeknek és dolgozóknak. Plakettel jutalmazták a csengelei Egyesült Tsz-t és a Szegedi Állami Gazdaságot; oklevéllel többek között az ásotthalmi Szabadságharcos Termelőszövetkezetet; Kiss Sándor főelőadót (Szeged) és Erdei Miklós fásítási előadót (Szeged) munkáját Jelvénnyel és pénzjutalommal ismerték el Gajdos Jenő (Ásotthalorp), Csorba Ferenc és Szeri István (Pusztaszer), Pigniczki Lajos (Pusztamérges), Széli István és Széli Antal (Szatymaz), Varga Pál (Szeged), Varga István (Ásotthalom), Antal Ferenc, Albert Zoltán és Majer György (Szeged) kiemelkedő tevékenységét. Kelmeújdonságok 1972 tavaszi-nyári kelmei újdonságait vonultatta fel kedden a Divatcsarnok Lótz! termében rendezett, divatbemutatóval ' egybekötött, termékkiállításán a Magyar Selyemipari Vállalat. A nyitást megelőző sajtótájékoztatón elmondották, hogy lényegesen megváltozott a gyártmányösszetétel: a régi, hagyományos viszkózműselyem fonal egyre inkább kiszorul a forgalomból, s új, korszerű szálak veszik át helyét, a legelső mesterséges szál felett eljárt az idő. A kiállított anyagok közül különösen felhívták a figyelmet a polieszter pamut, illetve polieszter-viszkóz keverékíí batiszt blúz- és inganyagokra. (MTI) A Xl-es Autójavító elnyerte a Minisztertanács vándorzászlaját, 11 brigádja a szocialista címet, az üzem 10,5 milliós rekord nyereséggel zárta az évet... Mindez az autójavítóban ma valószínűtlenül távolinak tűnik, pedig három-négy évvel ezelőtt történt. Ho) van az önzetlen vállalkozó kedv. s ami ennek egyenes következménye, a szép anyagi haszon? Most ráfizetéssel gazdálkodnak, s a munkaverseny lendülete úgy elveszett, mintha sosem lett volna. monopolhelyzet vége Hogy magyarázatot kapjunk, vissza kell kanyarodni az időben. A vállalat fénykorában — 1966—68-ban — kizárólag a szovjet gyártmányú GAZ tehergépkocsiIcat javította, évente 1000— 1200 darabot. Mivel ebben országos monopolhelyzetet élvezett, a kis üzem nagy eredményeket érhetett el. Szakmunkások helyett betanított és segédmunkásokra bízta a sok részfeladatot, mindent (technikát, technológiát, munkaszervezetet) erre az egyetlen géptípusra szabtak. Nem véletlen, hogy az AFIT elhatározta, új üzemet épít Szegeden mintegy 50 milliós beruházással. Némi késéssel a modern telep elkészült és 1969 nyarán megtörtént az átköltözés. Már ekkor nyilvánvalóan látszott, hogy az autójavító az új helyen is a régi munkát kívánta folytatni. Úgy hitte, feladata évekig ugyanaz lesz. A tízszerte nagyobb alapterületű, értékes gépekkel felszerelt üzemben már az első napokban kiderült: a sokszorta nagyobb állóeszköz állományhoz kevés az ember, s ugyancsak termelékenyen kell dolgozni, hogy a ráfizetést elkerülhesse a kollektíva. Ez azonban mégsem sikerült. Sőt: 1970ben veszteséggel zárt. tavaly pedig ennél is nagyobb megrázkódtatás érte. Kakuszi László pártvezetőségi tag ennyit mond erről: „Vadonatúj GAZ 63-asokat hozott be a külkereskedelem meglehetősen olcsón. Mi ugyanezt a típusú — használt — kocsit 40—15 ezer forintért javítottuk, a vevő viszont 63 ezer forintért újat kapott. Természetes, hogy inkább az újat választották, s egyik napról a másikra munka nélkül maradtunk." Tény, hogy tavaly nyáron válságos állapotba került emiatt az üzem, hiába volt korszerű géppark, az embeTársadalmi munka 1971-ben A versenyben harmadik a szegedi járás A városi és a községi tanácsok a fejlesztési feladatok elősegítése, a lakosság életkörülményeinek javítása, az utcák, terek, parkok virágosítása érdekében tavaly is eredményesen szervezték a társadalmi munkát, szorgalmazták a kivetett községfejlesztési adó befizetését, továbbá az önkénles hozzájárulások vállalását, Ennek eredményeként a társadalmi munka értéke 1970-hez képest — Szeged nélkül — 1,2 millió forinttal, az adózók által befizetett pénzek öszszege pedig 2,4 millió forinttal növekedett. A lakosság által elvégzett társadalmi munka — szintén kivéve Szegedet — az 1970. évi 33.5 millióval szemben. 1971-ben 34,7 millió forintot tett ki. Az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke 1047ről 108 forintra növekedett. A szegedi járásban végzett társadalmi munka értéke csaknem elérte a 13 millió forintot, és ezzel a városok és járások között a harmadik helyet érték el. A lakosság önkéntesen csaknem 6 millió forintot fizetett be, ezzel a másodikak lettek. A szegedi járás községeiben az önkéntes befizetések nagyobbik része a vízműhálózat fejlesztéséhez, mintegy 1,2 millió forint a villamosításhoz járult hozzá. Az egy adófizetőre jutó községfejlesztési hozzájárulás 1971-ben, az előző évihez hasonlóan, a szegedi járás községeiben volt a legmagasabb. A társadalmi munka pontversenyében végül is első Makó. második Csongrád, harmadik pedig a szegedi járás lett. A megyei tanács végrehajtó bizottsága az 1971. évi versenyt értékelve megállapította, hogy a megye lakossága társadalmi munkájával, községfejlesztési befizetéseivel jelentős mértékben elősegítette a helyi kommunális, kulturális és egészségügyi feladatok megoldását. Az elért eredmények a versenyt szervező, illetve lebonyolító tanácsoknak, a társadalmi és tömegszervezeteknek, köztük elsősorban is a népfrontnak és a KISZ-nek köszönhető. Az első és a második helyezettet oklevéllel tüntetik ki, melyet ünnepélyes keretek között május 1. alkalmából adnak át rek egymás után léptek ki, a műszakokban gyakran lehetett látni cigarettázó csoportokat ... Amihez kevés egy ember A jól ismert közgazdasági tétel igazolódott: ha egy vál'alat megfontolt, piaci ismereteken nyugvó távlati terv nélkül dolgozik, ha vezetői nem gondoskodnak megfelelő gazdasági alternatívákról, könnyen kerülhet veszélyes helyzetbe. Gárdián Imre, az autójavító szakszervezeti titkára mondja: — Mentségünkre legyen, hogy ez a fordulat — amire ugyan gondoltunk nagyon hirtelen jött az AF1Tnak is es még jónéhány testvérvállalatnak. (Éppen ezért húzott ki bennünket a csávából a tröszt ajándékpénzzel, amit nyereség helyett kifizettünk.) Ettől függetlenül igaz: jobban előkészíthettük volna munkánkat. Vezetőinket azonban nagyon lefoglalták a mindennapi tennivalók, s talán ettől nem jutott másra erejük. Az igazgató, Sarnyai Vencel 1949 óta, a megalapítástól vezeti az üzemet. Tiszteletreméltó erőfeszítéssel, becsületességgel. De hozzászokott ahhoz, hogy mindént felülről határoznak meg, s hogy minden ügyben ő intézkedjen. ö vette fel a munkásokat, engedélyezte a túlórákat, ő tartotta a műszaki értekezleteket és döntött műszaki kérdésekben, ellenőrizte a tmk, a szerviz munkáját, _ intézte a beruházások ügyét, sokszor még a művezetői hatáskörökbe tartozó ügyeket is. Amíg 150—200 emberrel dolgozott (begyakorlott szalagmunkában)"" az autójavító, e vezetési módszer kedvezőtlen hatásai alig érződtek. Ám ahogy duplájára nőtt a létszám, a szegedi mellett Hódmezővásárhelyen, Kiskunfélegyházán új szerviz épült, és az autójavító korszerű szervezést igénylő „gyárba'" költözött — már nem felelt meg a régi vezetési stílus és módszer. A jószándék, az erőn felüli vállalkozó kedv kevésnek bizonyult. Ezt a helyzetet csak tovább súlyosbította az igazgató hosszú betegsége. Továbbá: az önálló cselekvéshez nem szokott, megfelelő piaci ismereteket nélkülöző vezetői gárda (amikor helyettesíteni kellett), eleinte csak kapkodott. Aránylag hosszú ideig tartott, míg az autójavító újabb megrendeléseket szerezheteit magának. Kár, hogy elég későn jöttek erre rá a társadalmi szervek. Gárdián Imre: „Amikor az év végén visszajött Sarnyai elvtárs, megkértük: ossza meg értelemszerűen a hatásköröket, bízzon beosztottjaiban. Azóta valóban nagyobb szerepet liapotl a főmérnök, a főkönyvelő, az osztályvezető. A vállalatnál végre kiadták az ügyrendet," A párttagok \ véleménye A kép még mindig nem teljes, a történtek megértéséhez feltétlenül hozzátartozik valami. Hisz példák tömegét lehetne felhozni bizonyításul: a váratlan konfliktusok, gazdasági „balesetek" következményeit sikerrel háríthatja el az a kollektíva, ahol erős a párt-, a szakszervezet, a KISZ. Ahol jó és őszinte az üzem légköre, ahol a kritikát igénylik a vezetők. Sajnos, az autójavító pártszervezetének eddig ezt nem sikerült elérni. Mintha kissé egyoldalú szerepre vállalkozott volna, például nem emelt szót a vezetés említett módszere ellen, nem kérte számon a távlati tervezést. A párttagok véleményéből már arra is választ kaphattunk, miért. Papp György üzemvezető szerint elég nagy az ellentét a fiatalok és az idősek között, a tagság megosztott. Sípos Ferenc minőségi ellenőr az őszinteséget, az emberek számára érthető tájékoztatást hiányolja; sokan a túlzott anyagiasságot említik, amely akadályozza a társadalmi munkát éppen úgy mint a pártmunkát. Antali Sándor fiatal esztergályos, a KISZ-»zervezet titkára még mélyebb következtetést mond: „Gyöngének találom a politikai munkánkat, rendszerint unalmas felolvasásokat tartanak számunkra, pedig bennünket jobban érdekel az, mi történik a vállalatnál. mi van a szerződésekkel. Végtére is szeretnénk jobban bekapcsolódni az üzem életébe." S tőle azt is megtudom, hogy tavaly elmaradt több párttaggyűlés. I.ippai Károly párttitkár aligha elfogadható indokot említ: „Nem volt megfelelő helyiség, ahol a gyűlést megtarthattuk volna." Végigjártam a nagycsarnokot, ahol a teherkocsik helyett most autóbuszokat javítanak a szerelők. Tőlük kérdezősködtem a munkaversenyről, amelynek oly nagy hagyománya volt ebben az üzemben. Sokan értetlenül néztek rám, s csak annyit tudtak: már régóta nem volt értékelés. Gárdián Imre szakszervezeti titkár bólogat: „Tény. nagyon viszszaesett nálunk a versenymozgalom. őszintén be kell vallani, mert így igazságosabb: hagytuk, hogy ellaposodjon, az átköltözés után két brigád feloszlott. Nem ériékeltük a teljesítményeket, csoda-e, hogy az embereknek elment a kedvük? Nemrég elhatároztuk, sürgősen változtatunk, ismét kiírtuk a feltételeket, negyedévenként elbíráljuk a brigádok eredményeit. Hétszáz ember érdekében Az írás elején a régi autójavítót idéztem: hol van a lendületes munkaverseny. az önzetlen vállalkozó kedv? Helyesebb talán így fogalmazni — nehéz időszak után lehetőség nyílt a kibontakozásra. A szorító gazdasági gondok után az autóbuszjavítás jó perspektívát ígér. A szakszervezet levonta a tanulságokat, s újraélesztheti a versenymozgalmat. S a párttagok, akik felelősnek érzik magukat az üzem sorsáért, ráébredtek, nem elégedhetnek meg a statisztálással. Matkó István Ülésezik a Duna Bizottság A Duna Bizottság április 11—22. között Budapesten, Benczúr utcai székházában tartja szokásos évi — sorrendben 30. — közgyűlését. A nemzetközi tanácskozást kedden ünnepélyesen nyitotta meg a bizottság soros elnöke, dr. Kurt Enderl budapesti osztrák nagykövet. A közgyűlésen a 7 Duna menti tagállam — Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország, Jugoszlávia, Románia, Bulgária és a Szovjetunió — nagyköveteinek vezetésével küldöttség vesz részt, szakértői delegáció képviseli az NSZK Közlekedésügyi Minisztériumát, s részt vesz az ülésszak munkájában az F.NSZ európai gazdasági bizottság. a Nemzetközi Távközlési Egyesület és a Meteorológiai Világszervezet képviselője is.