Délmagyarország, 1972. április (62. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-11 / 84. szám

WSDD, 1972. ÁPRILIS 11. 1 w Uj köntösben a Cigánybáró Díszletvita a szabadtérin A nyár közeledtét a sza­badtéri játékok igazgatósági irodájának forgalma is jel­zi. Néhány hete jártak itt az olaszok, hogy az Otelló színpadra állításának körül­ményeit tárgyalják meg, az elmúlt napokban rendezői értekezletre utaztak ide Pestről a produkciók „lát­hatatlan főszereplői", tegnap pedig a Cigánybáró díszlet­vitáját tartották. Félix László rendezőt és Varga Mátyás díszlettervezőt Vas­tagh Attila, a játékok szce­nikusa mellett a díszletek kivitelezésében közvetlenül érdekeltek kis stábja ülte körül. Johann Strauss operettje harmadízben kerül a sza­badtéri színpadára, s miként az 1967-es előadást, az ideit is Félix László rendezi: — A korábbihoz képest alapvető változást az elő­adás képi látványa jelent majd. A cigány hangulatú játékteret bécsi-rokokós stí­lusú színpad váltja fel, s ez a díszletkonstrukció döntően kihat az előadás jellegére is. Minél több Strauss-muzsi­kát — szögezte le a rende­ző, majd hozzátette félig­meddig tréfásan: és termé­szetesen semmi szándékuk „történelmi elemzésekbe" bocsátkozni. — A tavaly elkészült for­gószínpad nagyobb lehető­ségeket teremtett — fűzte hozzá Varga Mátyás. — A Félix László és Varga gyakori képváltozások ellené­re gazdagon rendezhetjük be a színpadot, sok-sok lát­ványelemmel, hiszen a két forgótengely segítségével az időigényes díszlethurcoláso­kat ki tudjuk küszöbölni. A Cigánybáró augusztus 4., 6., 12. és 16-án kerül színre, összesen tehát négy előadásban, karmestere a bécsi szilveszteri matinék­ból, képernyőről is ismert Ács S. Sándor felvétele Mátyás a díszletképpel Willy Boskovsky lesz, aki a legutóbbi szabadtéri Cigány­bárót dirigálta Szegeden. A jelmezeket Márk Tivadar tervezi, s a korábbi előadá­son is szerepelt Berdál Va­léria, Palcsó Sándor, Gyi­mesi Kálmán, Kibédy Ervin mellett az új szereplők, Házy Erzsébet, Melis György és Jablonkay Mária lesznek. N. I. Tudományos diákkorok konferenciája A tudományegyetemek, a tanárképző főiskolák, a Bu­dapesti Műszaki Egyetem és a Testnevelési Főiskola társadalomtudományok iránt érdeklődő, mintegy 250 diák­jának és 50 tanárának rész­vételével megkezdte munká­ját a tudományos diákkörök tizedik, jubileumi országos konferenciájának társadalmi szekciója. Az Egyetemi Szín­padon hétfőn tartott ünne­pélyes megnyitón megjelent és felszólalt dr. Garamvölgyi József művelődésügyi mi­niszterhelyettes és dr. Gom­bár József, a KISZ Központi Bizottságának titkára. Országos zeneiskolai verseny Szegeden Tegnap, hétfőn délelőtt nyitották meg a Zeneművé­szeti Szakközépiskola hang­versenytermében az Orszá­gos Zeneiskolai Hegedű- és Fafúvóversenyt. Szeged már másodszor ad otthont az or­szág zeneiskolásainak: 1968­ban itt rendezték az Orszá­gos Kamarazenei Fesztivált. A mostani kétnapos sereg­szemlére az ország 58 váro­sából érkeztek vendégek, Szakmunkásképzés korszerű tanműhelyekben Levelek öt világrészből Kedves Magyarok Világ­szövetsége! Több száz, több ezer, több tízezer levél kezdődik ezzel a megszólítással, s idegen­ben élő hazánkfiai hol ép, ízes, hol pedig bizony erő­sen megkopott, idegenes írással a messzi távolból így próbálják megtalálni ismét a kapcsolatot valamikori hazájukkal, a szülőfölddel. Vannak, akik ilyen-olyan célra pénzadományt külde­nek, különösen most az olimpia évében, hogy több magyar versenyző indulhas­son a hon színeiben, és vannak, akik megköszönik a könyvküldeményeket, újsá­gokat. Sokan afelől érdek­lődnek, hogyan intézhetnék el, hogy gyermekük iskolai vakációját Magyarországon tölthesse, ahol nemcsak anyanyelvével ismerkedhet­ne meg alaposabban, ha­nem a szülők, nagyszülők gyermekkorának színteré­vel is. Éppen ezért egyre többen jelentkeznek is az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége üdüléssel egybe­kötött magyar nyelvű okta­tásaira. Egy brazíliai lev°1a­ző azt hangsúlyozza: „ide­stova harminc éve, hogy ki­kerültünk a második világ­háború hideghullámából, ránkfér egy kis békés ösz­szemelegedés". Természetesen nem egy, Amerikában, Venezuelában, Belgiumban, az NSZK-ban, Mexikóban, Izraelben élő honfitársunk fejti ki levél­ben véleményét a számukra megjelenő magyar hírekről. Egy 81 éves özvegyasszony, aki tizenhét éves korában vándorolt ki, arról ír, hogy ebből a képeslapból ismerte meg hazánk különböző tá­jait, régebbi, újabb létesít­ményeinket. Egy másik la­pon, ugyancsak ezzel a té­mával foglalkozik M. W., aki ötven évvel ezelőtt utazott ki végleg az Egye­sült Államokba. Egy brazí­liai magyar azt említi, mennyire szereti a magyar híreket. Nemsokára 89 éves lesz, szívében és érzéseiben azonban ma is magyar, lel­kileg osztozik a magyar nép minden örömében, bánatá­ban. Most is, hogy az új­ságokból értesült arról: ez­úttal is magyar ember kap Nobel-díjat; „alig tudott ho­vá lenni örömében". És persze még sok más levél. Levelek az elhaló nyelvi ismeretek utolsó mentsváráért, könyvekért és folyóiratokért, levelek fil­mekért, prospektusokért, ké­peslapokért. Érdeklődés itt­honi, elveszett vagy elve­szettnek hitt hozzátartozók után, a Magyarok Világszö­vetségének munkája felől. És többen, egyre többen te­szik fel maguk és társaik nevében, mint az amerikai is a kérdést: hogyan tér­hetnének vissza hazájukba? Nehéz sorok, nehéz sor­sok. Az egyének tragédiái mögött egy kicsit egész népünk történelmének nem egy szomorú, baljós fejezete rejtőzik. Aggódó, várakozó, bizakodó, segítségkérő sorok. Egy híd, amelyik százezer­nyi magyart még összeköt a szülőfölddel, az anyanyelv­vel. Nem sok. De néha ez minden. Kiváló Ifjúsági klubok A Csongrád megyei KISZ­bizottság által meghirdetett ötéves pályázat első szaka­szának legjobban dolgozó tíz klubja tegnap kapta meg a Kiváló Ifjúsági Klub címet, a vele járó oklevelet és 5 ezer forint pénzjutal­mat. A módszertani köz­pont klubjában rendezett ünnepségen megjelent Csen­ke László, a megyei mű­velődésügyi osztály helyettes vezetője, Nagy Lászlóné, az SZMT kultúrfelelőse és Molnár Zoltánné, a mód­szertani központ helyettes vezetője ls. Tóth Zsuzsanna, a KISZ megyei bizottságá­nak kultúrfelelőse adta át az oklevelet és pénzjutal­mat a Csongrád megyei Ál­latforgalmi és Húsipari Vál­lalat klubjanak, a Kender­fpnó és Szövőipari Vállalat ifjúsági klubjának, a kis­zombori ifjúsági klubnak, a domaszéki ifjúsági klubnak, a makói Mező Imre kollé­gium ifjúsági klubjának, a csongrádi Tisza Bútoripari Vállalat ifjúsági klubjának, a vásárhelyi Szivárvány klubnak, a HÓDIKÖT klub­jának, a Fiatal Utazók Klubjának és a KISZÖV szegedi ifjúsági klubjának. Általános iskolai diákotthonok Eredményesen halad az ál­talános iskolai diákotthon építési program: a legutóbbi összegezés szerint a bentla­kásos intézmények száma százra emelkedett, s ezek­ben több mint 8000 kisdiákot tudnak elhelyezni. Az általános iskolai diák­otthonok kulturális lehetősé­geinek bővülését jelzi, hogy számos intézményben televí­zió, filmvetítő gép szórakoz­tatja a fiatalokat. Az általá­nos iskolai diákotthonok ösz­szesen csaknem 60 000 könyv­tári kötettel rendelkeznek. Egyre több üzem, szövet­kezet gondoskodik arról, hogy az ipari tanulók tanmű­helyben, jobb körülmények között tanulhassák a szak­mát. S ez így is van rend­jén, hiszen egy korszerű, jól felszerelt tanműhelyből sok­kal felkészültebb, gyakorlot­tabb ifjúmunkások kerül­hetnek ki: jobb lesz a szak­mai utánpótlás. Kölcsönösen előnyös, kö­zös érdekű tehát a tanuló­képzés ilyen fejlesztése. Az úgynevezett szórványképzés ideje lejárt, anakronisztikus is már a szakmák mai fej­lettségi foka mellett, hogy | például Pista bácsi keze alatt egy sor munkafogást újra meg újra gyakoroljon a tanuló, s a többi fontosai meg se ismerje. Mert igen gyakran ebből állt — és áll is még helyenként — a szakmatanulás. Aki aztán emiatt került nehéz helyzet­ije, már szakemberként, nem i a saját mulasztásáért, de ! „vezekelnie" kellett. Az ilyen problémák is légyre fogyatkoznak. Különö­j sen az úgynevezett B-tago­zatra, az emelt szintű ipari­tanuló-képzésre áll ez a megállapítás. Ezekben az osztályokban a legszerve­zettebb a képzés. Az emelt 1 szinttel nemcsak az jár I együtt, hogy egy héten há­I romszor járnak iskolába a tanulók. Természetszerűleg hozzá tartozik az is, hogy magasabb ' szinten tanulják, gyakorolják a szakma forté­lyait, fogásait, hogy a leg­alaposabban elsajátítsák is­meretanyagát. Jó dolog tehát, hogy az olyan korszerű tanműhelyek mellé, mint ami például a DÉMASZ-nak van, olyan üzemek is felzárkózni igye­keznek, mint a Tisza Bútor­gyár szegedi gyára, s hogy több szövetkezet is tanmű­helyben oktatja már a hol­nap szakmunkásait. De még töbre, s a meglevőkben még jobb, teljesebb felszerelésre van szükség. Azért is, mert míg idén a 624-es számú Szakmunkásképző Intézetben a 18 harmadik osztályból 4 az emelt szintű, a 12 második osztályból már 7 a B-tago­zatos, a 12 első közül pedig 8. A fejlődés irányát jól mu­tatják a számok, s ennek az iránynak kell tükröződnie az üzemek gondoskodásában is. S. M. összesen 120 zeneiskolai nö­vendék. Az ünnepélyes megnyitón fellépett a vendéglátó Liszt Ferenc Zeneiskola zenekara. Kovács József, Szeged me­gyei város tanácsa művelő­désügyi osztályának vezetője megnyitó beszédében köszön­tötte a verseny résztvevőit, méltatta az 1958 óta éven­ként megrendezett versenyek jelentőségát. A megnyitó után a zene­művészeti főiskola művészta­nárai, a verseny zsűrijének tagjai sorsolással döntöttek a tanulók szereplésének sor­rendjéről. A tegnapi első versenyna­pon összesen 33 negyedik és ötödik osztályos hegedűs lé­pett fel a zeneiskola nagy­termében. A fúvósok verse­nyét a zeneművészeti szak­középiskola hangversenyter­mében rendezték meg, 36 tanuló részvételével. A verseny ma, kedden dél­előtt folytatódik, délután pe­dig a zsűri értékeli a zene­iskolások . produkcióit. Az ünnepélyes záróműsor ma es­te fél 8-kor kezdődik, ahol a kiemelt helyezést elért ta­nulóknak kiosztják a ver­seny díjait. Az ország zene­iskolásainak seregszemléje a jutalmazottak díszhangverse­nyével zárul. KÉPERNYŐ Cfvszli és Pincsiké József Attila-szavalóverseny Kétévenként, a költészet napja alkalmából, Balaton­szárszón rendezik meg az országos József Attila-sza­valóversenyt. A nagy prole­tár költő emlékére rendezett idei verseny vasárnapi meg­nyitóján az ország minden részéből több mint hetven versmondó érkezett Balaton­szárszóra. Az elődöntő hét­főig tartott, majd a legjob­bak léptek dobogóra. Kiállítás a Müvészklubban Gyárfás Miklós, a jeles és szellemes színpadi szerző erősen állítja, sokkalta gaz­dagabb a magyar drámairo­dalom, semmint gondolnánk. Egyszer összeszámolta, csu­pán 1848-tól a századfordu­lóig 3 ezer eredeti magyar dráma született, de 1945 óta is 450! Az elmúlt években lendületes régészeti és res­tauráló munka indult drámai hagyományaink feltárására, színpadra állítására: például Madách Imre talonban ma­radt darabjaiból éppoly si­kerrel frissítettek fel néhá­jnyat, miként elfelejtett szer­zőket „hoztak be" az eleven színházi életbe. A folyamat egyik állomá­saként szombat este a tévé két Szép Ernő egyfelvoná­sost mutatott be. A Nyuga­tosok irodalmi törekvéseinek — a század második évtize­dében gyűrűző — hatásában a „városiasabb" áramlathoz tartozó Szép Ernő (1953-ban halt meg) költői és prózaírói munkássága közben sikerrel találkozott a színpaddal is — most látott „egyszituációa darabjai" komoly színpadi érzékről vallanak. Nemcsak azért, mert hálás szerepeket kínál az érzékeny, lelki fi­nomságokkal szőtt figurái iránt fogékony színészeknek —, hanem mert színpadán érzékletesen tárult föl egy sramlizenés kor ízlésvilága. A Guszti, akinek megjött az esze (talán pont akkor, ami­kor inkább elment az esze) a Noszty Ferikkel tartja és vigyázza rokonságát — a madárboltos kis Fincsika meg a hirtelen jött nagy boldogságban kénytelen gyorsan csalódni, mert „kuncsaftjai" előtt a papa­gájok eltakarják benne az embert, az igazi érzelmeket. (Isten madárkái). Ádám Ot­tó rendezése szabadon hagy­ta a terepet szereplői eny­hén ironizáló felhangokkal színes játékának, a remek Darvas Ivánnak, Schütz lik­nak, Fónay Mártának, Dégi Istvánnak és a többieknek. N. I. Két fiatal festőművész mutatkozott be a Sajtóház Művészklubjának tegnapi rendezvényén. Karátson Gá­bor és Donáth Péter Itama­ratárlatát Kulka Eszter nyi­totta meg. Karátson Gábor színes álmait, spekulatív ví­zióit k'ényszerítette festmé­nyekké. Korunk emberének bonyolult érzése, szorongá­sai nyernek képein látható megfogalmazást. Vibráló faktúráit, színkavalkádjait, zsákvászonra vetített belső látomásait azonban nincs, ami visszatartsa a széthul­lástól. Torz, groteszk figurái éppoly idegenül érzik magu­kat képein, mint a környe­zetünktől elidegenedett em­berele Fekete-fehér játékos metszetei izgalmas vonalfolt játékukkal jelentős értékei a kiállításnak. Donáth Péter fekete isko­latáblákat akasztott a falak­ra Fröcskölt, hol Hold-fel­színt, hol málló falakat idé­ző táblái száműzték a szint, a vonalat, a foltot, a formát. Maradt a grafitíekete érdes négyszög és kör. Felvetődik a kérdés, értelmes harc-e, járható út-e, és ésszerű lá­zadás-e a festészet álarcá­ban-köntösében és zászlói alatt a festészet ellen hadat viselni?! A tegnapi rendezvényen dr. Kováts Tibor Az „érzé­kelés kapui" a festöművé­szeti alkotás, esztétika és az orvostudomány reláció­jában címmel, Karátson Gá­bor pedig A perspektíva vál­tozásai és a modern festé­szet címmel tartott előadást Liebmann Béla felvétele Gusztinak éppen „elmegy az esze". Darvas Iván és Ha­lász Judit az egyik Szép Ernő-darabban

Next

/
Thumbnails
Contents