Délmagyarország, 1972. április (62. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-09 / 83. szám

•ASARNAF, ms. Annus §. 3 fl népfront budapesti küldöttértekezlete A Hazafias Népfront bu­dapesti küldöttértekezletét tegnap tartották meg. Ezen felszólalt Németh Károly, az MSZMP PB tagja, a buda­pesti pártbizottság első tit­kára is. Az értekezlet felhí­vást tett közzé a főváros egyesítése 100. évfordulójá­nak megünneplésére és újjá­választotta a népfrontbizott­ság tisztikarát. Múzeumba kerülnek az alföldi olajipar tárgyi emlékei is Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt Zalaegersze­gen hozta létre az ország eső olajipari múzeumát. A fiatal régészeti intézmény je­lenleg főként a dunántúli olajmezőkről származó, az iparág fejlődését dokumen­táló anyagokat őriz, a jövő­ben azonban gyűjteményét kibővítik az alföldi olajipar tárgyi emlékeivel is. Az Or­szágos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület kőolaj­földgáz-víz szakosztályának alföldi csoportja védnöksé­get vállalt a gyűjtőmunka felett. Múzeumi bizottságot hívott életre, amely meg­kezdte a negyedszázados al­földi olajipar kezdeti szaka­sza muzeális értékű emlé­keinek, a régi munkaeszkö­zöknek, műszereknek, beren­dezéseknek felkutatását. Véget ért az egyetemi szín játszófesztivál Kiosztották a díjakat Tegnap véget ért az egye­temi és főiskolai színjátszó­fesztivál négynapos rendez­vénysorozata. Hazánk felső­oktatási intézményeinek 21 irodalmi színpada és szín­játszó együttese mutatta be produkcióját. A JATE Audi­tórium Maximuma adott otthont az előadásoknak. A fesztiválnak jót tett, hogy együtt, egy helyen, u'án mutatták be ciuikat az új színpadi lehe­tőségeket, az amatőrszín ját­szás kísérleti útjait kutató esvüttesek, és a hagyomá­nyos irodalmi színpadok. Egvmás után láthattunk így versösszeállitást és szerkesz­tett pódiumjátékot, önálló ('arabot és stúdiómunkával 1 -szített produkciót. A 21 t jj ottes bemutatója hiteles keresztmetszetét adta ha­zunk egyetemi és főiskolai amatőrszín játszásának. A rendezvénysorozat vé­gen kérdeztük meg Sándor Jánost Jászai-díjast, a Sze­gedi Nemzeti Színház új fő­rendezőjét, a zsűri egyik tagját, mikben látja a fesz­tivál jelentőségét? — Nagyon örültem, hogy eljutottam erre a fesztivál­ra. Egyrészt, mert igazi színházi produkciókat is le­hetett látni, mely nagyon sok tanulsággal szolgál pro­fi színházi embereknek is. Eredményeikből a profi szín­hazaknak is okulniuk, tanul­niuk kell. Külön öröm volt számomra, hogy láthattam nehéz körülmények között is becsületesen, tiszta szán­dékkal dolgozó együtteseket. Örültem a Vári irodalmi színpad Weöres-összeállítá­sának, mely a versmondás új útjait keresi, alakítja A miskolciak Silány Kínpada megmutatta, hogyan kell szögeznünk, hogy az ama- Tudományegyetem Glosttzá­tőregyüttesek is részei a tőr színpada. Bronzérem­magyar színházi életnek, ben részesült a Marx Ká­Meg kell találni mindenki- roly Közgazdaságtudományi nek a helyét, és sajátos fel- Egyetem irodalmi színpada, adatait. az Egri Tanárképző Főiskola Paál Istvántól, a JATE irodalmi színpada, és a Pé­egyetemi színpadának veze- esi Tanárképző Főiskola Stú­tőjétől azt kérdeztük, hogy diószínpada. Oklevéllel tün­milyen hasonlatosságokat és tették ki a mezőtúri főisko­különbségeket lát az őszi egymás wroclawi. fesztivál és a produk- mostani szegedi között? — A wroclawi fesztivál természetesen jobb színvo­nalú pordukciók versenye volt, hiszen fesztiválok fesz­tiváljának nevezik. Ez a mostani. az elmúlt hazai fesztiválokhoz képest na­gyobb mesterségbeli tudást mutatott, több volt a szak­mailag rangos együttes. A közéleti fogantatásban azon­ban mintha nem is a jövő értelmiségét képviselnék ezek az együttesek. Kevés volt a konkrét, közéleti problémafelvetés, talán ez az oka, hogy egyes magas színvonalú előadások is el­sikkadtak, mert tartalmilag nem tudtak aktuális mon­danivalót hordozni. Ez az a pillanat, amikor egyetemi színjátszásnak komolyan kell vennie önmagát, és fe­lelősséggel kell önmagáról gondolkodni. Tegnap este a Tisza Szálló koncerttermében tartották meg á fesztivál eredmény­hirdetését. Aranyéremmel tüntették ki az Eötvös Lo­ránd Tudományegyetem Universitas együttesét, a Kossuth Lajos Tudomány­egyetem Főnix együttesét, a Budapesti Műszaki Egyetem Szkéné színpadát, a Buda­pesti Műszaki Egyetem Vá­ri irodalmi színpadát és a szegedi Egyetemi Színpadot. Ezüstérmet kapott a Gö­la irodalmi színpadát és a győri tanítóképző irodalmi színpadát. A Budapesti Műszaki Egyetem Szkéné színpada együttes munkájáért 3 ezer forintos jutalomban része­sült. Az Aucasin és Nicole­te című produkciójuk ren­dezéséért Keleti István 2 ezer forintot, zenéjéért Tichi József ezer forintot kapott. A miskolci egyetemisták Silány Kínpada a diákszín­játszás szatirikus és humo­ros folytatásáért 2 ezer 500 forintos, a Budapesti Mű­szaki Egyetem Vári irodal­mi színpada Weöres-összeál­lításáért szintén 2 ezer 500 forintos együttes díjban ré­szesült. A szegedi Egyetemi Színpad Örök Elektra című előadásának összeállításáért és dramaturgiai munkájáért Veress Miklós és Paál Ist­ván ezer-ezer forintos juta­lomban részesült. A legjobb alakításért járó ezerforintos pénzjutalmat Ács János, a szegedi Egyetemi Színpad tagja nyerte. T. L. A mindenféle gyűjtök klubjából kiemelkednek a numizmatikuBok márcsak azért is, mert a sokféle em­lékérmék, pénzek, plakettek mindig pénzt értek. Most is értékesek és száz esztendők múltával is azok lesznek, ahogy a kereslet és a kínálat igazgatja az érdeklődést. Cse­pella Imre öt éve gyűjtő. Foglalkozása gépkocsivezető. A világ valamennyi régi és új pénze érdekli. Gyűjtemé­nyében viszont ritka kiállítá­si érmék is találhatók, brüsz­szeli kiadásban 1910-ből, Al­bert, belga király képmásá­val. Dr. Dózsa György, a sze­gedi gyűjtők klubjának tit­kára érdeklődéssel szemléli a nagy alakú érméket. Cse­pelle Imre „kincseire" azon­ban nincsen árkatalógus, s így hozzávetőlegesen sem le­het felbecsülni értéküket. Egy másik gyűjtő rakodik ki az asztalra. Vilmos császár öt márkás ezüstjével 1913­ból, majd a weimari császá­rok 200 éves uralkodásának emlékérmével 1701-es fel­iratozással. TRAJANUS DÉNÁRJA Egy újabb gyűjtő kétezer éves római köztársasági ezüstöt gurít a titkár elé já­tékosan. A pénz egyik olda­lán hadiszekér, a másikon női fej, mint a köztársaság időszerű és aktuális diák- döllői Agrártudományi Egye­színjátszást játszani. Le kell tem diákszínpada és a Pécsi Megvizsgálják a (ülésrendszert Lapunk április 7-i, pénteki Bertalan Sándor — aki e há­számában Kiszolgált vagy ki- zak építésztervezője volt ér­szolgáltatott címmel a tarjá- tesítette szerkesztőségünket, ni magasházakban lakók , ... .. , panaszával foglalkoztunk. hogy az emlltett futesrend' írásunkra a Szegedi Terve- szereket a tervező vállalat ző Vállalat osztályvezetője, szakemberei megvizsgálják. úgy. hogy a jó szónak nem tulajdo­nítanak jelentőséget, a személyes be­szélgetésnek és figyelmességnek fon­tosságot. S úgy is, hogy buzdító mód helyett a felszólító mód divatját, a kurta utasítgatást teszik módszerük­ké. Ilyenformán, mint annyiszor, is­mét a demokratizmusig visz el a gon­dolat: ha „élik" a demokratikus lég­kört, alaphanggá válik a megbecsülés hangja. Munka közben éppúgy, mint ünnepek alkalmával. Milyen különbségek adódnak — a vezető egyéniségétől függően, s per­sze a kollektíva igényességétől füg­gően — munkahely és munkahely kö­zött! Illetve az egy-egy csoporton belüli közfelfogás és a szocialista tár­sadalomban elfogadott normák között is.. Páldául az édesanyák esetében. Meggyőződésem, hogy nagyon drága „takarékosság" számunkra az anyák­tól igen sok munkahelyen rafináltan vagy nyíltan elspórolt megbecsülés! Mert van ilyen, s nem is nagyon ritka. A mi szocialista társadalmunk igyekezete és tettei példásak e téren: a gyermekgondozási segélytől az el­látásig, a gyermekintézményekig. Sok jó dolog gyökere volt az a párthatá­rozat, amely a nők helyzetének meg­ismerését. javítását célozta. A nőbi­zottságok létrejötte is komoly tényező a társadalmi aktivitásban. De a köz­vetlen napi problémákkal mégis so . eseiben magára marad az anya. Be­teg a gyerek? Nem. kérem, ne íize­i esnél kiili re írassa ki magát, vegye ki a szabadsagot — ssól a főnök az egyik hivatalban. S mondja ezt an­nak dacára, hogy az anyának majd a szabadságidő alatt kellene hegyi le­vegőre vinni a kicsit, hogy teljesen fölgyógyuljon. Különös dolog, hogy némely fölöttes — aki maga is apa. s tudja, mivel jár egy gyerek neve­lése, pláne egy picié — milyen ér­zelmi sivárságról tesz bizonyságot, ha gyerekügyben kéréssel fordul hozzá a nődolgozó. „Ez munkahely és nem kisdedóvó" — hallani olykor a lec­kéztetést, ami magyarul még azt is jelenti: „Nem érdekel, van-e gyereke vagy nincs, nem bánom, mit csinál, mit nem csinál vele, semmiféle ked­vezmény ezért nem illeti róeg — ez a megmásíthatatlan véleményem!" Hogy dolgozniok éppen úgy kell, mint a többieknek, ezt jól tudják az anyák. S nem csak tudják: egy fel­mérés kimutatta, hogy ők kötelesség­tudóbbak az átlagosnál is. Az tehát tévhit, hogy „nem lehet számítani rá­juk"' E tekintetben sem lehet tehát szemrehányást tenni nekik. Hát ak­kor miért spórolják el tőlük némely munkahelyen a társadalmilag bizto­sított igazi és teljes megbecsülést? Miért „rossz pont" helyenként, ha valaki él a gyermekgondozási segély nyújtotta, korszakalkotó és ízig-vérig szocialista lehetőséggel? Noha van egy helyes — a nőbizottr' gok. a nárt es szakszervezet által támogatott — 'örekvés: kapjon fizetésemelést a visszatérés után u kismama, ne szen­vedjen anyagi hátrányt a többiekhez képest Egyes helyeken, sajnos, ennek megvalósítása sem tüskék nélküli: „Száz forint fizetésemelést kap" — közli a részlegvezető a fiatal anyával, fél évvel a gyermekgondozási segély letelte, a munkába állás után. „Mi­vel érdemeltem ki?" — kérdezi az. — „Én nem tudom, a központ uta­sítása.' Ezek után az is kiderül, hogy a szakszervezet hívta föl a figyel­met erre a figyelmességre. Mi lenne, ha az ilyesmi maguktól is eszükbe jutna részlegek, intézmények, vállala­tok vezetőinek? Nyilván jelét láthat­nák az anyák, hogy munkájuk elvég­zésén túl az anyai hivatás betöltését is értékeli-tiszteli a közösség, amely­nek tagjai. Egy asszony azért ment el a vál­lalatától, s keresett más munkahe­lyet, mert évek óta a kezdő fizetés­sel dolgozott. Noha jól, szorgalmasan — két terhessége, szülése a vezetőség számára egyszerűen .törölte" őt a fi­zetésemelésre terjeszthetők sorából. Kit nem sértene ez a mentalitás? JUT ALOMSZAB ADSAG — az így nyert szabadnapoknak nyilván min­denki örül. Vajon jól gazdálkodnak-e a vezetők ezzel a módszerrel, s in­kább az arra érdemes anyáknak ad­nak-e néhány szabadnapot? Ebben, és még sok másban i? megnyilvánul­hatnának a megbecsülés .tartalékai". De hogy ígv legyen, az nemcsak a vezetőn, az egísz kollektíva szemlé­'etén és igényességén, a párt és a szakszervezet fellépésén, odafigyelé­sén is múlik. SIMÁI MIHÁLY szimbóluma. Vajon mit ér ma egy traján ezüstdénár, pontosabban szólva Trajanus Marcus Ulpius római csá­szárnak a pénze, amelynek tekintélye Volt annak idején. Ebből futotta a nagyszerű útépítésekre, a császár nevét viselő hídra az Al-Dunán. A jeles császár démárja nem kell senkinek a nyílt árve­rezésen, amelyet a Juhász Gyula Művelődési Otthon gyűjtök klubja rendezett. A pénzecske visszakerül a gaz­dájához, aki elkótyavetyélte volna, csakhogy megszaba­duljon tőle. — Talán hamis a pénz? — Nem hamis, nagyon is szép verde-fényes, csak sok van belőle közkézen — oko­sít fel egy mellettem álló fiatalember, aki viszont „öreg" gyűjtőnek látszik, mert a következő percekben rálicitál egy 1948-ban kibo­csájtott 20 forint címletű ezüstpénzre, Táncsics Mi­hály arcképével. A kikiáltó 150 forinttal indítja útra a magyar pénzritkaságot. Az előbbi fiatalember 180-at ki­ált be, de egy testes, szem­üveges rögtön 240-et dob rá. A hátsó sorokban valaki 280­at ígér. amit mindenki rá­hagy. övé a Táncsics, ha az indító ár 5 százalékát még befizeti a klubpénztár javá­ra. A eladó ugyanannak az összegnek 10 százalékát fize­ti. Ügy gílt ugyanis az auk­ció, ha a klub is gyarapod­hat, amelynek Szegeden mintegy 110 tagja van. nagy tömegű, súlyos ezüst­pénzekkel, de a százezer le­jért is csupán egy doboz gyufát adtak. Ma száz forin­tot ér a gyűjtőknek, viszont II. Miklós egy rubeles ezüst­je 180-ért cserélt gazdát. A MADONNAS TALLÉR A DOLGOK IDEJE... Bent ra­gad III. Zsigmond rigai veretű hármasgarasa is ezüstből. Kikiáltási ára 40 forint, s a limitje, árhatára ennek a duplája. Nem igér rá senki semennyit. Ügy lát­szik, a magyar forintra is ráillik, mint a pénzre általá­ban, a nervus rerum, a dol­gok idege, amellyel érzéke­nyen lehet mérni. Megérzés dolga is persze, hogy nem sietnek ráígérni az árverezés elején, hiszen a kikiáltó előt­ti ládában a fehér tasakok bizonyára rejtenek még ku­riózumokat. Rejtenek is. A többi között Balla Péter klubtag II. Béla magyar ki­rály miniatűr ezüstpénzét; Dénes Páltól II. Lipót belga király ötfrankosát 1869-ből; dr. Csongor Győző II. Miklós cár egy rubeles uráli ezüst­jét 1897-es felirattal; holland egy guldent ezüstből. 1957­ből; egy Szent István ötpen­gőst, amiből kár volt el nem tenni annak idején egy fél zsákkal, mert most 90—100 forintot is megér. Ugyan­annyit. mint a világ legna­gyobb címletű ezüstpénze, az h-n kibocsátott százezer j lej. Akkor az infláció megál­'-lításat akarták. elemi a Egy zacs­kó „zsák­bamacs­ka" követ­kezik, monarchiabeli és a 30-as évekből való magyar pénzekkel. A csomagban egy fém kutyabárca is található, „Szeged városi ebvédjegy 1912. III. 243." szövegű fel­irattal. A kikiáltó harmad­szor és senki többet 45 fo­rintig tornáztatja fel a zacs­kó tartalmát, s már fizetik is érte a jó forintokat. A zsák­bamacska gazdája azonban háborog, hogy ennyiért nem adja, s valósággal kiveszi az új tulajdonos kezéből a cuc­cot. A jelenetet megmoso­lyogják, a kikiáltó pedig rá­zendít újra: — József tallér 1783-ból, madonnas. ötszáz forint elő­ször. — 700! — dobja be vala­ki. — 950! — tromfolnak rá. — 1100! — harsog az ab­lak mellől. — 1300! — lobogtatja klubigazolványát egy gyűj­tő, s a nagy pénz hallatára elállnak szándékukkal a töb­biek, a kalapács pedig le­hull harmadszorra. Fémkötésű, csatos miniatűr könyvecske következik, állí­tólag ez az első magyar­nyelvű minikönyv, Ferenc József háborús kiáltványá­val. „Kedves gróf Tisza! — olvasom a szöveget. — Meg­bízom önt, hogy népeimhez intézett manifesztumom ki­hirdetése iránt intézkedjék. Kelt Bécsben, 1915." Negy­ven forint kikiáltási árral pillanatokon belül 220 fo­rintra rúgta magát a minia­tűr könyvecske, amelynek valódi értékét többségükben akkor fedezték fel a jelenle­vők, amikor egy gyűjtő már megváltotta. Hiába, az auk­ciókon gyorsan kell kapcsol­ni, felocsúdni, mert a fehér holló elröpül, mielőtt szem­mel simogatni lehetne. JáteK, szőrakozus, izgalom, no meg egy kis tanulság is ez az árverés, amely sor­rendben a harmadik volt Szegeden. A századfordulón még csak Budapesten tö­mörülheuek érdekképviselet­be az érmegyűjtők, s a vi­dékiek utazgattak, ha kin­cseiket gyarapítani akarták. Ma mar a vidéki nagyváro­sok gyűjtői is jeleskednek, s a padlásokról, pincékből, lomtárakból mindig előkerül valamilyen ritkaság. Egy il­letőről azt hallottam, hogy több mázsányi pénze van a világ minden ' iáról. Lehet, hogy gazdag ember? Lodi Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents