Délmagyarország, 1972. április (62. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-28 / 99. szám

PÉNTEK, 1972. ÁPRILIS 28. 3 Lemond kiskereskedelmi jogáról a TÜZÉP ? Korszerű irodaház — elhanyagolt telep A TÜZÉP rókusi telepe az ország öt legnagyobb telepe közé tartozik. A vállalat megyei forgalmának húsz százaléka ott bonyolódik le. Azt hinné az ember, hogy ilyen arányban költenek korszerűsítésre, csinosításra is, de nem ez a helyzet. Ellentétben a modern vállalati központtal, a korszerű irodaházzal — ahogy a városi és járási népi ellenőrzési bizottság tegnapi ülésén is megállapították — rendkívül elhanyagolt állapotban van. Esőben az utak járhatatlanok, a raktárakat a vásárlók meg sem tudják közelíteni. Sok árut a szabad ég alatt tárolnak, az anyagmozgatás elavult, korszerű rakodógép alig van. Bár a telep évenként 200 millió forint értékű forgalmat bonyolít le, az ügyvitelben csak néhány elavult kézi számológépre számíthatnak a dolgozók. Ez az elhanyagoltság, korszerűtlenség nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a TÜZÉP tulajdonképpen nem tud megfelelni kiskereskedelmi feladatainak. Adatok hiányában a népi ellenőröknek kellett például utólagos kimutatást készíteni arról, hogy az ár- és belvízkárosultak igényét hogyan tudta a TÜZÉP kielégíteni. Kiderült, hogy a telepen vásárlók tájékoztatását nem szervezik meg, nem értesitik az igénylőket a szükséges anyagok várható érkezéséről és az elszállítás lehetőségéről. A vállalat megelégszik annyival, hogy csupán a fuvarosokat tájékoztatja minderről. Az érkező építési anyag kirakását túlnyomórészt néma vállalat dolgozói végzik; az áruknak mintegy 70 százalékát a vagonból adják el, s csak mintegy 30 százalékát tárolják a telephelyen. Ha még ehhez hozzátesszük azt a beszédes adatot, mely szerint a vagonokból közvetlenül történő áruszállítás 70 százalékát magánfuvarosok végzik, csak 20 százalékát a Volán 10. sz. vállalat és 10 százalékát a szövetkezetek dolgozói, akkor könnyen kimutatható, hogy a vevők nem a TÜZÉP-pel. hanem a magánfuvarosokkal kereskedrek. Az is igaz, hogy — mivel nagy menynyiségű áru fogadására, gyors kirakodására, tárolására és szállítására jelenleg nincsenek felkészülve — a magnfuvarosok közreműködése nélkül a telep forgalma esetenként meg is bénulhat A magáníuvaros előre öszszegyűjti a vásárlóktól az utalványokat, s ha áru érkezik, több vagon kirakodását vállalja. A fuvaros az árut vagontételben megvásárolja a TÜZÉP-től és elszállítja az épittetőhöz. Néha akár hitelben is, mert a telep ugyan három műszakban üzemel, dé a pénztár csak egyben. Mindebből meg lehet állapítani — a népi ellenőrök is erre az álláspontra jutottak —, hogy a magánfuvarosok lényegében telep nélküli kiskereskedők: a TÜZÉP tevékenysége gyakorlatilag lezárul azzal, hogy átveszik a vagonokat. Ilyen körülmények között kétségtelen, hogy a TÜZÉP vevőinek érdekeit nem tudja kellően szem előtt tartani. Nemcsak felügyeleti hatóságának, hanem magának a vállalati vezetésnek is sürgősen meg kellene vizsgálnia, hogyan csúszhatott ki a TÜZÉP kezéből az áruértékesítés. Már az is megoldás lenne, ha olyan alapon, ahogy a tüzelőelosztást meg tudták oldani, irodát létesítenének, ahol maga az igénylő rendeli, veszi meg az árut, s egyben lehetősége van arra, hogy válasszon: magánfuvarost akar-e az elszállításhoz igénybe venni, vagy éppen a Volán autóját. Szappanfőző üsttől világhírű találmányig Az UNIVERSÁL nagy eredményei Másfél évtizeddel egelőtt viszonylag nehéz körülmények között alakult meg Szegeden az UNIVERSÁL ipari szövetkezet. A fővárosi vegyiüzemek nem tudták ellátni a vidéki boltokat szappannal, ebből az apropóból 1 akadt az elhatározás, hogy a Nívó kátéeszből kiválik egy kis csoport és a városi tanács támogatásával megalakítja önálló ipari szövetkezetét. az UNIVERSÁL-t, és ellátják a várost szappannal. Tizenkilenc fő létrehozta a „céget" és a Cserepes soron alágyújtottak egy szappanfőző üstnek. Mindez 1957 februárjában történt. A kis közösség napról napra, évről évre izmosodott, erősödött. A szappan után gyertyát öntöttek, majd hajolajat készítettek, sőt a húsvéti ünnepek idejére kölnivizet kevertek. 1960-ban már 40 vagon szappant gyártott az új szövetkezet, három évié rá 103 dolgozó talált megélhetést az új szövetkezet kebelében és évvégére 15 millió forint értékű terméket adlak a népgazdaságnak, elsősorban a szegedi üzleteknek és a helybeli lakosságnak, mint szolgáltatást. A lakossági szolgáitatásból olyan dolgokra vállalkoztak, amely k szmte mindennaposak: takarítás, költözködés, parketta csiszolása és lakkozása, falradírozás, gépírás és természetesen a hulladék zsiradékok becserélése szappanra. illetve mosóporra. A szövetkezet tizedik esztendeieben már 28 millió forint termelési értékkel dicsekedhetett. amely 6 millió forint nvereséget eredményezett a közösségnek. A legnagyobb siker és elismerés az elmúlt esztendőben végzett munkát kisérte. Az ipari szövetkezet 180 dolgozója közel 50 millió forint értéket termelt, s a szegedi ipari szövetkezetek örténelében elsőként kapták meg ..Az ország kiváló ipari szövetkezete" című kitüntetési, a vele járó vándorzászlót és oklevelet. Miért kapták? A másfél évtikedes pályafutás mellett elsősorban a tavalyi eredmények játszották a főszerepet, hiszen a kitüntetéseket mindig egy esztendőhöz mérik. E magas elismerés a tavalyi eredményeknek szólt. Belőle néhányat: A közel ötvenmilliós termelési értékből a lakossági szolgáltatás értéke meghaladta a 4 milliót, a kultúrcikkek előállítása hatszoros növekedést jelzett tavaly. A szép termelési produktumban a termelékenység javulása volt a döntő, hiszen a létszám mindössze 16 fővel emelkedett, így sikerült hozzávetőlegesen 12 millió forintos nyereséget elérni. A hajdani — szétszórt lakásokban, apró termekben levó műhelyeket — állapotokat felszámolták és megkezdtek egy 12,5 milliós beruházást, hogy az ipari szövetkezet modern telephelyet létesítsen a Bajai úton. Két üzemcsarnokot, irodaházat, raktárakat, öltözőket és fürdőket, illetve egy étkezdét is létrehoznak a dolgozóknak. A beruházás 1969-ben kezdődött és jövőre befejeződik. Amire igen büszkék a szövetkezet tagjai és vezetői, hogy a valamikori egyetlen szappanfőző üst után olyan találmány gazdáinak mondhatják magukat, amely világszerte hírnevet adott a szegedieknek. Feltalálták a szervesfoszforészter alapanyagú növényvédő szert, illetve rovarirtót, amely megalapozta az UNIVERSÁL nevét nemcsak idehaza, de a határokon túl is. Első vásárlóik a csehszlovákok voltak, de érdeklődik mar újfajta termékük után több francia, j indiai és afrikai cég. A fel- j találók neveit érdemes megjegyezni: Mészáros Lajos, dr. Bán Miklós, Mindszenti László, Urcsis Jenő és a szövetkezet főmérnöke, dr. Laczkó István. Gyártási eljárásukat, mint találmányt tartják nyilván. A múlt esztendő jó év volt mindenki számára a szövetkezetben, hiszen a maximális osztalékot, illetve nyereségrészesedést oszthatják dolgozóiknak. Sokan ismerik a szövetkezet egyedülálló termékeit, köztük az iskolai szemléltetőeszközöket. Az embert ábrázoló biológiai szemléltetőeszközt nyugati országokba exportálják: Olaszország, NSZK s Franciaország mellett Kanadába és Ausztráliába szállítanak ilyen készítményeket. Ugyancsak híres a gyöngyház körömlakk, amely a Leila márkanévvel lett keresett cikk a nagyvilágban, de főképpen a közel-keleti és az afrikai országokban. Ebből a lakkból évente 250 ezer darabol adnak el külföldön, idehaza pedig 600 ezer darab talál gazdára. A kitüntetett UNIVERSÁL ipari szövetkezet dolgozói a mai napon vehetik át magas elismerésüket és jutalmaikat. Ez alkalommal aranygyűrűt adományoznak a szövetkezet három alapító tagjának is: Fekete László elnöknek, Sziráki Ferenc részlegvezetőnek és Szántó Irén csoportvezetőnek, akik idestova húsz esztendeje vesznek részt az ipari szövetkezetek munkájában. A Szövetkezeti Ipar kiváló dolgozója kitüntetést ugyancsak ez alkalommal veheti majd át Farkas József főkönyvelő és Marosi N. Sándor részlegvezető, s rajtuk kívül 12 szorgalmas dolgozó a Szövetkezet kiváló dolgozója kitüntetésben részesül, sokan pedig pénzjutalmat kapnak. Gazdagít István Vízkivétel a folyókból Korszerű munkaszervezéssel: Harmincszázalékos termelékenységemelkedés Nagy visszhangot váltott ki a szenzáció erejével ható hír, hogy a Zalaegerszegi Ruhagyárban korszerű munkaszervezéssel 30 százalékos termelékenységemelkedést akarnak elérni. Nem sajtóhiba, ha hihetetlenül is hangzik, így igaz. A vállalat vezetői ennyit mondanak. Érthető, hogy az MSZMP Központi Bizottságának 1971. szeptember 1-i, a munka- és üzemszervezésről szóló határozata után nemcsak a konfekcióipari, hanem más tárcák vállalatai is Zalaegerszegre figyelnek. Az utóbbi hetek miniszteri sajtótájékoztatói közül hármon hangzott el, hogy Zalaegerszegen egy svájci üzem- és munkaszervezéssel foglalkozó intézet vállalta; a termelőfolyamatot úgy alakítja át, hogy a termelékenység 40 százalékos növekedését eredményezi. Negyven százalék? Ez a szám sem sajtóhiba szülötte. Ennyi szerepel abban a megállapodásban, amit a Zalaegerszegi Ruhagyár vezetősége kötött. Ügy is mondhatnánk: ennyire vállalt kötelezettséget a svájci cég. Ezt a vállalkozást több mint egyévi tárgyalás előzte meg. Pontosabban 1970 őszén vették fel a zalaegerszegiek a kapcsolatot a svájci IPE-céggel. Közölték: célul tűztük ki az egész termelési és gazdasági folyamat rendszerének korszerű megszervezését úgy, hogy a termelés adott tényezői mellett maximális termelékenységet, optimális gazdasági eredményt érhessünk el. Már 1970 végén Ma, amikor a gazdasági, műszaki haladást nem egyszerűen mennyiségben mérjük, hanem a korszerűség, a minőség, a termelékenység emelkedése, az önköltség csökkentése útján, legalább oly fontos, nélkülözhetetlen mutatóvá vált: a magasabb fokú üzem- és munkaszervezés. Nos, ennek megvalósítását rendelték meg a svájci cégtől. Mar 1970 végén megjelentek a svájciak a zalaegerszegi üzemben. Tanulmányozták a nyersáruraktár, az anyagbevizsgáló részleg, a szabászat, a varrodák, a befejező üzemrészek és a készáruraktár eszközeit, munkamódszereit. Megállapították, hogy sok az öreg, korszerűtlen gép, sőt a meglevő korszerű berendezések sincsenek felszerelve a munkát elősegítő, gyorsabbá tevő eszközökkel. Észrevételezték a munkahely szervezését. megállapítva, hogy a dolgozóknak sok felesleges mozdulatot kell végezniök egy-egy műveletnél. Kevésnek találták az egy dolgozóra jutó munkaterületet. Mindent összevetve, figyelembe véve a vállalat IV. ötéves tervében rögzített beruházási célkitűzéseket, vállalták az üzemszervezést azzal a kötelezettséggel, hogy a termelékenység 35—40 százalékkal emelkedjék. Az üzemben járva láttam a mai termelési körülményeket, feltételeket. Nem akarok virágos idillt festeni a gyár mai életéről, munkájáról, de elmondom, hogy a tavalyi munkájuk alapján 22 napi nyereségrészesedést fizettek átlagosan a dolgozóknak. De a jövőről sem merek virágos idillt festeni, .pedig ezt a jövőt, amit a svájci szervezés ígér, sokan máris szépnek látják. Mi az, ami elgondolkoztat? Előrebocsátom, magam is olyan eredménynek tartom a termelékenység növekedését, amely minden figyelmet megérdemel. Csak ami reális Ami elgondolkoztat, az, ami az üzemi szakszervezeti tanács ülésén hangzott el, a termelékenység várható alakulásával kapcsolatban: — Mi úgy gondoljuk, hogy ezek a számok a tőkés iparra vonatkoznak. A szociális és politikai szempontok mérlegelése alapján a várható normaóra-megtakarítás 60 százalékát vehetjük figyelembe. Szerintünk ez látszik reálisnak. A tőkés üzemszervező vállalat eltúlozta volna a dolgot? Vagy a mai magyar valóság ismeretében hihetetlennek tartjuk a 40 százalékot? Ugyanerről Keserű Jánosné könnyűipari miniszter sajtótájékoztatóján ezt mondta: — Mi elégedettek leszünk, ha Zalaegerszegen az üzemszervezés megvalósítása után 20 százalékkal emelkedik a termelékenység. A svájci cég azt kérte, hogy egy dolgozóra hét négyzetméternyi alapterületet biztosítson a ruhagyár. Aki ismeri, hogy milyen zsúfoltság van ma a ruhagyári varrodákban, annak épp olyan meglepetés ez a szám, mint amit a termelékenység növekedésének száma okozott. A zalaegerszegiek alkudtak. Végül megegyeztek, hogy 6,2 négyzetméter területtel biztosítják a szervezés feltételeit. De még így is a vállalat mai létszámát 194 fővel kell csökkenteni. Ez is meglepetés, legalábbis Zalaegerszegen. Végigfutott az elégedetlenség hulláma az üzemben, a városban: Elbocsátanak 194 dolgozót! Valójában a vállalat vezetősége egyetértésben az üzemi párt- és szakszervezeti bizottsággal, nem adminisztratív úton kívánja végrehajtani a létszámcsökkentést. Hát hogyan? Az átszervezést lényegében 1974. végén fejezik be. Arra száAz Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság legnagyobb úszó vízkivételi műve a HármasKörös torkolatában éjjelnappal üzemel. Másodpercenként ötezer liter vizet emel át a folyóból a mezőgazdasági öntözőhálózatba Tóth Béla íclvetelc mólnak, hogy a természetes lemorzsolódással alakul ki a kívánt létszám. Csoporttechnológia Ez az érem egyik oldala. De, ha kevesebb lesz a létszám, vajon jól jár-e a népgazdaság? Ügy értem a szervezés megmutatkozik-e a több termékben? Még az ilyen létszámcsökkentés mellett is a Zalaegerszegi Ruhagyár a svájci tervek szerint közel 72 ezer darab többletterméket állít majd elő évenként. Ezt részben a belkereskedelem, részben a külkereskedelem útján értékesítik. A gazdasági számítások szerint egy darab termék elkészítésének átlagos idejét a szabászaton 20,2 százalékkal, a varrodákban 26, a központi befejezőben 23,8 százalékkal csökkentik. Az egy főre eső termelékenységnövekedés igen számottevő. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a több készterméket kétszáz fővel kevesebb közvetlen dolgozó állítja elő. A hogyan utáni érdeklődésre, elmondották, hogy az eddig „kiszivárgott" hírek szerint a svájciak a szalagtechnológia helyett a csoporttechnológiát vezetik be, a csoportbérezés helyett pedig az egyéni bérezést. Az. előbbi a többlettermelés feltételeit teremti meg, az utóbbi pedig azt, hogy aki többet ad, az többet is kapjon. Többet kapjon? Hogyan, hát a Zalaegerszegi Ruhagyárban most az új szervezés kapcsán az országosnál nagyobb arányban emelkedhetnek a bérek? — Nem — mondják Zalaegerszegen —, itt is érvényben van az, hogy kettő és fél, három százalékkal emelkedik a bérszínvonal. Hát igen. Ez a vállalati terv, de vajon ez az elképzelés találkozik-e az üzemés munkaszervezési intézet tervével. Mibe kerül ez a szervezés a Zalaegerszegi Ruhagyárban? Az eszközök beszerzésére egymillió forintot terveznek a Know-how vásárlására, vagyis szervezési díjra 4 millió 423 ezer forintot költenek. Ezt látva, tudva, úgy tűnik, hogy az összes kiadás nem több, mint 5,4 millió forint. Ebből a Könynyűipari Minisztérium 2 millió forint összeget ad a központi műszaki fejlesztési alapból visszafizetési kötelezettség nélkül. Kétmillió forintot viszont 1974 és 1977 között négy egyenlő részletben kell visszafizetnie a gyárnak. És saját forrásból adja a további egymillió forintot. Az átszervezést tehát közel két év alatt valósítják meg. Ez majd együttjár a szakemberek átképzésével, néhány módszer betanításával és az egyéni darabbérezési rendszer kimunkálásával. Csak nekik Hosszú az út, míg egy-egy rajzból sorozatban gyártható ruhadarab lesz valamelyik ruhagyárban. Minden bizonnyal így lesz ez a svájci szervezési tervvel is. Ennyit tudunk a részletekből. A svájciak azt mondják: nem is szeretnék, ha idő előtt mások is tudomást szereznének elképzeléseikről, hiszen ók a Know-how-ot a zalaegerszegieknek adták el. Ez természetes. Mi, a kívülállók, nem is akarunk többet, csak annyit, hogy általánosságban tájékoztassuk olvasóinkat erről a nagy érdeklődést kiváltó üzemszervezési tervről Nagy Pál