Délmagyarország, 1972. április (62. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-22 / 94. szám

f CSÜTÖRTÖK, 1972. ÁPRILIS 36. Szegedi emlékek A pálya íve Lapozgatjuk az egykori színikritikákat. Itt van rög­tön az első, A hattyú-be\i bemutatkozásról: „Lehotay Árpádnak minden tekintet­ben méltó partnere volt Kő­míves Erzsi, ez a kivételes kvalitásokkal megáldott vér­beli művész, aki Beatrix anyahercegnő figuráját ele­venítette meg igen finoman, disztingvált eszközökkel." A mi kis városunk-ban nyúj­tott alakításáról ezt írták: „A szereplők közül elsősor­ban Kőmíves Erzsi az, aki intelligenciájával, széles drá­mai skálájával, nagyszerű ábrázolóművészetével és szí­nes, kifejező orgánumával megkapóan formálta meg Gibbs mama alakját" A következő, magvas ér­tékelést, amely 1947-ben, a Hétfői Újságban jelent meg, így kommentálja a színész­nő: — Sehogyan sem akartak szavalni engedni. Egyszer aztán nem találtak senkit, aki vállalni tudta volna a fellépést, s „jobb híján" en­gem kértek fel rá. Ragyogó sikerem volt, így született ez a velős kritika... Olvasom: „A rendőrzenekar múlt heti hangversenyén a legnagyobb sikert — remélem nem ha­ragszik érte az érdemes kultúrtestület — nem a ze­nei rész aratta, hanem Kő­míves Erzsi, a Nemzeti Színház rendkívüli tehetsé­gű művésznője." A Nemzeti Színház, amelyről szó van. természe­tesen a Szegedi Nemzeti Színház, amelynek Kőmíves Erzsi hét éven át tagja volt. 1945-ben lépett először a szegedi közönség elé; na­gyon nehéz időkben. Ezt az utóbbi közlést ő így fogal­mazza meg: — Gyönyörű volt az élet, mert éheztem, leszédültem a próbán a székről, kérdezték, mi baj van, s azt feleltem rá: adjatok kenyeret... De játszottam! A színész az bo­lond, akár még fizet is, hogy játszhasson! Ebben a kegyetlen, min­denkit próbára tevő időben ő volt Szeged első számú kedvence. Ezt is az egykorú forrásokból tudom. Kőmíves Erzsi ezt megint csak más­ként mondja el: — Én nagyon gazdag va­gyok ám! 1919 óta vagyok a pályán, olyan partnereim voltak, mint Beregi Oszkár, Lehotay Árpád. Pethes Im­re... A naplóm szerint négyszázhuszorhét szerepet játszottam el, de a valóság­ban még ennél is többet. Édesapám. Baumann Károly énekelt először magyarul kupiét, és elsőnek énekelt operettben magyarul, a Fő­városi Orfeum Tarka Szín­padán. Mint gyerek, ismer­tem Ady Endrét, aki gyak­ran fordult meg nálunk Nagyváradon. A legszebb éveim azonban a szegediek voltak — sikerek és inflá­ció: igazi színészsors! Sok­sok főszerepet játszottam Szegeden, a színpadon és az életben egyaránt! A Tanács­köztársaság idején az Ifjú Színészek Szakszervezetének én voltam az egyetlen funk­cionáriusa. Egy harcos kom­munista? Csodabogárnak né­zik az ilyet a színészpályán. Szegeden sem volt másként, nehezen értették meg, hogy én szívvel vagyok az MNDSZ elnöknője, hogy ak­tivan részt veszek a szak­szervezet munkájában. Alap­fokú politikai tanfolyamot is vezettem, s mondhatom, egy grammal sem kaptam érte több kenyeret a jegyre, mint más. Hetvenhét év és közel fél­ezer szerep tapasztalata, él­ménye és ötvenhárom éves színészi pályafutás... — És mégis szép volt, és mégis az volt a legszebb — bukik ki a művésznőből a ki nem mondott gondolatok végszava: — Szeged! Nem szeretnék úgy elmenni, hogy ne lássam a rivaldafényről még egyszer azt a közönsé­get. Tudja, akárhány éves vagyok — színész vagyok. Néha, amikor lemegyek ide a térre, kedvem támad, hogy Így szóljak az ottlevőkhöz: „Na. emberek, legyenek egy kicsit csöndben, majd én szavalok!" Máskor meg ki­ülök az erkélyre, s ott íz­lelgetem, mondom magam­ban a nagy szerepeket, szép szövegeket. Hiába, színész vagyok, s lám, ezt senki nem veheti el tőlem. Poharat emelünk. S mire gondolunk? Szegedre, s Ma­gyarországra, a szegedi hét esztendőre és a pálya óriási ívére. De Kőmíves Erzsi mo­solyog: — Egészségedre, Szeged! Gulay István Munkára fogott hanghullámok A tudomány és a technika területén az ultrahang to­vábbra is szilárdan tartja pozícióit Felsorolni is lehe­tetlen, hány helyen alkal­mazzák, vagy próbálkoznak alkalmazásával. De felme­rült az emberi fül által hall­ható hang hasznosításának kérdése is. A kőolajipari termékeket — a benzint, a gázolajat stb. — hatalmas ciszternákban tárolják. Ezekben óriási nyo­más uralkodik, ezért nagy szilárdságú acélt kell hasz­nálni megépítésükhöz, ami igen költséges. Olyan táro­lókra van szükség, amelyek­nek nem árt a hő, a hideg és a nedvesség, nem igényel­nek karbantartást és huza­mos ideig szolgálnak. Az al­kalmas tartály keresése köz­ben a mérnökök figyelme a föld mélye felé fordult. A kísérletek során megál­lapították, hogy az ember közvetlen jelenléte nélkül, tisztán geotechnikai módsze­rekkel is épülhetnek föld alatti tárolók. Ezek 30—40 százalékkal olcsóbbak, mint az acélból készültek. Kiala­kításuk módja igen érdekes. A föld alatti kősórétegbe több furatot készítenek és azokat acélcsövekkel bélelik ki. A központi — legmélyebb — furatba vizet nyomatnak, ami felolodja a sót és az ol­datot visszaszivattvúzzák. Ar­ra kell ügyelni, hogy a víz­mosta ciszterna megközelítő­leg gömb alakú legyen, mert csak így képes ellenállni a földréteg nyomásának. A szférikus forma kialakítása a legnehezebb. A gömbforma kialakítását és az eljárás meggyorsítását a hallható hanghullámok se­gítségével sikerült megolda­ni. A központi cső aljába, közvetlenül a medence fölé egy közönséges szirénát bo­csátottak alá, amely levegő helyett vizet kavar. A hang­hullámok hatására mikro­áramlatok keletkeznek, a víz hevítés nélkül forrásba kezd. A sómolekulák egy körpályán száguldanak, így kialakul a gömb alakot meg­közelítő forma. A kísérletek során bebizonyosodott, hogy a sziréna alkalmazása egy­harmadával csökkenti a geo­technikai eljárás időtarta­mát, A fül által hallható hang­hullámok nagy energiákat továbbíthatnak jelentős tá­volságra, ezért több száz, vagy több ezer köbméter földtömeg megmozgatására is alkalmasak. Az akusztikai generátort első alkalommal egy bányá­ban használták kavics és agyag szétválasztására. Ezzel bonyolult és igen költséges technológiai folyamatot si­került kiiktatni a feldolgozó­üzemben. Hasonló kedvező eredménnyel járt a hanghul­lámok alkalmazása az érc­dúsító művekben. Korábban a rostákon bizonyos ércda­rabok fennakadtak és gyak­ran kellett leállítani tisztí­tásra a berendezést. A hang­hullámok keltette rezgések lehetővé teszik a folyamatos üzemeltetést. A konzervgyárakban a hanggal való keveredés ked­vezőbb hőcserét, egyenlete­sebb főzetet és ízletesebb gyümölcskonzervet biztosít. Hasonlóképpen kiváló „ke­verőkanálnak bizonyult a hang a vegyiparban is. Iskola életközeiben Gondolatok az osztályzásról Több levél is érkezett ed­dig címünkre a tanulók ér­tékelésével, osztályzásával kapcsolatosan. Akadtak szü­lők, akik azért emeltek szót, mert úgy vélték, hogy isko­láinkban a tanulók értékelé­sében az írásbeli feladatok érdemjegye dominál. Mások a témazáró dolgozatokat ki­fogásolták, s nem értettek egyet az úgynevezett röpdol­gozatokkal. De voltak olyan levelek is, amelyekben azt javasolták a szülők, hogy a középfokú iskolákban is meg kellene szüntetni a mai rend­szerű értékelést, mert csupán a tudása alapján megítélni és értékelni egy ember szemé­lyiségét úgysem lehet. Sze­rintük célszerű volna in­kább a két minősítési foko­zatot használni: „megfelelt" „nem felelt meg" jelöléssel. Ez utóbbi nagyon izgalmas téma. Való igaz, az életben sem csak a kitűnő tanuló állja meg igazán a helyét, sőt gyakran épp a fordított­jával találkozunk. Az sem titok, hogy az osztályozás ér­téke sem mindig egzakt, né­ha elég sok szubjektív elem is keveredik egy-egy ítélet­be. Mégis, a jelen pillanat­ban nem tudnám elképzelni a középiskolai osztályzási módot csak a „megfelelt", „nem felelt meg" fokozattal. Mindenekelőtt az osztály­zás pedagógiai funkciója miatt nem érthetek a javas­lattal egyet. A feleletért a különböző teljesítményért kapott osztályzat a tanuló előtt is értéket jelent, fel­készültségi szintjének meg­állapítását szolgálja és tu­datosítja. A jó eredmény biztonságot, jó közérzetet, önbizalmat ád a további munkához. Tettekre sar­kallja, s ha érzi, hogy elis­merik szorgalmát, fáradozá­sát, akkor is törekszik, hogy elért eredményeit továbbra is megtartsa, vagy valame­lyik tárggyal még elmélyül­tebben foglalkozzék. A gyen­gébb osztályzat pedig rádöb­benti a tanulót a hiányossá­gokra, a szalmalángszerű, a hanyag és pontatlan stb. munka következményeire. S ha helyesen gondolkodik, akkor mindent elkövet an­nak érdekében, hogy a hiányosságokat pótolja. Hoz­zásegít ehhez a pedagógus is. A nevelők ugyanis a felelet után — különféle módon ugyan —, de mindig érté­kelik a tanulók teljesítmé­nyét. Ez is hozzátartozik az osztályzás pedagógiai és mo­tiváló funkciójához. S ez még azért is lényeges, mert a tanulók ebből — és sok­sok más utalásból és meg­jegyzésből — világosan tud­ják, hogy mi a követel­ményszint, a szaktanár igé­nye egy-egy tantárgy anya­gából, s így helyes önkriti­kával maguk is el tudják dönteni, hogy milyen mun­kát végeznek. De a jelenlegi felsőoktatási felvételi rend­szerünk is a több jeggyel va­ló osztályzásra késztet. Az iskolának ls fel kell állíta­nia a megfelelő követelmény­szintet tanulóival szemben, melynek alapján a felsőokta­tási felvételi bizottság is tá­jékozódik az illető szellemi képességeiről. S valahogy úgy érzem, hogy most, ami­kor keményen meg kell dol­gozni azért, hogy valaki előtt kinyíljon az egyetem kapu­ja, nem is volna egészen be­csületes dolog a szorgalmas és a hanyag tanuló munká­ja közé egyenlőségi jelet tenni a megfelelt — nem fe­lelt meg osztályzattal. Azzal azonban egyetértek: meg kell keresni annak a mód­ját, hogy minél egzaktabb le­gyen az osztályozási rend­szer. De — ahogy a külföldi kísérletek is mutatják — ez nem is olyan könnyű. Való igaz: a sok röpdolgo­zat sem szerencsés. De hi­bája mellett előnye is van: mivel a napi leckét kéri szá­mon a tanulótól, egyenletes tanulásra serkenti; a nagy létszámú osztályokban pedig lehetőséget nyújt a tanulók tudásának szélesebb körű in­formáción alapuló megisme­résére. S ilyen alapon a he­lyesen és megfelelő módon elkészített témazáró dolgoza­toknak ls van létjogosultsá­guk. A tananyagban ugyanis logikai egységek vannak, s ezeket célszerű áttekinteni összefoglalóan is egyrészt a tudásszint ellenőrzése, más­részt a tanultak rögzítése ér­dekében. A minisztérium azt tervezi, hogy elkészíti a tan­tárgyak feladatlapjait, s a pedagógusokra bízza, hogy mennyit és mikor, mit hasz­náljanak fel belőle. Ez na­gyon helyes eljárás. S befejezésül hadd vála­szoljak annak a szülőnek, aki amiatt aggódik, hogy a túl­zott osztályzatcentrikusság mellett elveszhet a tanuló másirányú értékeinek tudo­másul vétele. Pedig egy ta­nuló személyiségére nemcsak az a jellemző, hogy kitűnő tanuló-e, vagy sem. Való igaz! A tudásszint lemérése még nem minden. Egy tanu­lót nemcsak a tantárgyi je­gyek szerint kell megítélni, hanem emberi magatartása, becsületessége, a közösséghez való viszonya, erkölcsi ma­gatartása, kultúrált viselke­dése stb. alapján is. A mi szocialista embereszményünk a mindenoldalúan képzett ember. Ennek alapján pedig az egész embert együttesen kellene az érdemjeggyel osz­tályoznunk. Ez pedig még a mi szisztémáink szerint bor­zasztó nehéz. Korszerűtlenek már a régi módszerek? Va­lószínű! Idő kell hozzá, amíg megfelelő kísérletek és viták útján az értékelésnek, az osztályzásnak is megtalál­juk a megfelelő módját. De addig is minden diáknak be­csületesen tanulnia kell, mert a jó eredmény és felkészült­ség azért mindig kitűnő fok­mérője volt egy ember érté­kének, egyéni adottságainak. Bánfalvi József Hogyan keletkeznek a vulkánok ? Szovjet tudósok bebizo­nyították, hogy a vulkánok a felső köpeny réteg ben ke­letkeznek, amely 150 kilo­méteres mélységig nyúlik a földfelszín alá. Az izzó mag­ma magas nyomás hatására a földkéreg repedésein ke­resztül jut a felszínre. A feltörő láva olyan anyago­kat hoz magával, amelyek viszont a földkéreg kialakí­tásához vezettek. Az állandó vulkanikus kitörések ered­ményeként a földkéreg foko­zatosan vastagszik. A korábbi elképzelések szerint a vulkánok keletke­zését előidéző folyamatok a földkéreg 90 kilométeres mélységében mentek végbe. (TASZSZ) 2L — A Krisztusát! — és Marc izgalmában do­bott egyet magán. — Hé! — ne bomolj! Nem szeretnék a mell­védről a Teverébe ugratni... — mordult Luigi, miközben majdnem nekiszaladt a második sá­von, vele párhuzamosan haladó autóbusznak. — Óriási, pajtás, óriási! — lelkendezett Marc —, de ki ez a Berti, hogy a titkárnőjét ilyen jelentős fickó fuvarozza, mint ez a Coppola — töprengett Marc és hüvelykujját rágicsálta. — Ezt mi sem tudjuk. Egyelőre nem találtunk semmi nyomot. A bűnügyi nyilvántartó nem is­meri dr. Bertit. Legalábbis ezen a néven isme­retlen. A szálló portása szerint komoly meg­jelenésű, jól szituált, zömök, jó ötvenes férfi és nagyiparos. Hogy hol? Azt a portás sem tudta megmondani, holott hat éve ismeri már. Azóta lakik az a doktor Berti a Hotel Európában. El­lenben nagy kujon lehet, mert állandóan öt-hat csinos barátnőt tart. A jelek szerint Maria Bel­loni az első számú barátnő, ugyanis évek óta egyedül ez a lány lakik állandóan dr. Berti kö­zelében. A többiek csak váltakozva bukkantak fel a gyáros társaságában, az Európa Szálló­ban. Ez a Berti, információnk szerint egy hete elutazott. A portás szerint Szicíliába, ezt onnan tudja, mert vele rendeltette meg a Nápoly— Palermo között közlekedő Civita Vecchia nevű gőzősre a hajójegyét. Ebben a szállóban nem látnak semmi különöset, hiszen a hotelszemély­zet szerint Berti meglehetősen gyakran utaz­gatott. — Bravó, Luigi! Ezt nevezem gyors és alapos munkának. — Ja, pajtás, az Interpolnak könnyű dolgoz­ni, könnyebb, mint saját magunknak... De van még valami. Utasításod szerint tegnap óta figyeljük a szálloda telefonjait. A lány alig egy órával ezelőtt — nyomban megérkezése után — felhívta egyik barát-, vagy kolléganőjét, ezt pil­lanatnyilag még nem tudom, ezekben a percek­ben derítik ki embereim a hívott szám alap­ján ... Szóval, egy telefon és két távirat. Az egyik távirat Hongkongba ment, bizonyos Liang Yolhoz, az Evans Street 5-be. Egy Buddha-szo­bor vásárlását jelentette be a lány, és közölte, hogy reggel személyesen megy érte ... Nektek talán jobban kellene tudni, ki ez a Liang Yol... A másik távirat dr. Bertinek szólt, Palermó­ba. post Restante a Modrano-hotelbe. A lány ebben értesttl Bertit, hogy várjon rá holnap es­te a palermói repülőtéren .. . — Ez aztán a szervezés!... Mi is tanulhat­nánk tőlük. Gyors és alapos munka. Este indu­lás Hongkongba, reggel az ügylet lebonyolítása, késő délután már újra a római repülőtér és es­te — Palermo. Szép. Azt hiszem, Fleurot, utaz­hat Hongkongba. Látja, mégse hiába biflázta be a három kínai ópiumháború történetét... — Csak az a kérdés, kapok e helyet azon a gépen. 25. Luigi elégedetten mosolygott. S mintha nem is lene lényeges, csak mellékesen jegyezné meg, közölte: — Utólagos engedelmetekkel már fog­laltattam egy helyet a Londonból ma este érke­ző BEA-gépre. Nem mondom, némi szerencsém volt. Rómában négyen kiszállnak és így még marad két szabad helyük. Jim Pendergast névre szól a repülő- és helyjegyed. Parancsoljatok. A jegyek és a hamis útlevél. Csak Fleurot bará­tunk fényképét kell beragasztani és minden oké... Meg vagy elégedve? — s a főfelügyelő, miközben a Hotel Európa parkírozóhelyén a körözött milánói rendszámú Lancia autó mellé kormányozta félkézzel gépkocsiját, jobbjával a belső zsebéből előhúzott borítékot Marc ölébe tette. — Hánykor indul a gép? — kérdezte Fleu­rot. Luigi a karórájára pillantott: — Egy óra múl­va. Pontosan tízkor. — És a lányt miről ismerem fel?... Sok idő a megfigyelésre már nincs. — Apropós, majdnem elfelejtettem. íme, a hölgy képe, amint Coppola úr karján a Hotelba lép. Nem a legélesebb, de hát megértitek, már este volt és vakut mégsem használhattunk ... De ha szerencsénk lesz, amíg Marc a hallban megissza kávéját, és kivesz magának egy má­sodik emeleti lakosztályt, talán személyesen szemre vehetjük a kicsikét. Az autó műszerfalán halk, szaggatott bugással jelzett a rádiótelefon. Luigi a kormánykerék kö­zepén megnyomott egy gombot és megszólalt: — Mizujs, Tonio? — és a kormánykerék fölé ha­jolt. — A kicsike még a házban van? Válaszul a műszerfalba épített hangszóró szó­lalt meg: — A Frank Coppola tulajdonát ké­pező Mercedes három perce várakozik már a bejárat előtt. A főfelügyelő a kivilágított szállodabejárat felé nézett és jobb keze hüvelykujjával mutat­ta Marcnak és Fleurotnak az irányt, ahol a jel­zett gépkocsi várakozott. — Oké, Tonio, én is látom a kocsit. A tulaj la benne van? (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents