Délmagyarország, 1972. április (62. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-19 / 91. szám

4 SZERDA, 1972. ÁPRILIS LF. Szegedi emlékek: ..Ha is abból élek..." Sebestyén Sándort, a főis­kola befejezése előtt meghív­ta a FÉSZEK-klubba Both Béla, hogy megnyerje őt a debreceni színháznak. Sebes­tyén elmondta tanárjának, Vaszy Viktornak, milyen ajánlatot kapott. Vaszy vá­lasza így hangzott: „Maga ne menjen oda, majd én be­szélek vele, maga nekem kell!" van szerepet énekeltem, s nekem mindegyik szerep új volt! A Traviatában kezdtem, aztán következett a Manón Így esett, hogy Sebestyén Sándor Vaszy Viktorral tar­tott Szegedre, amikor 1957­ben átvette a Szegedi Nem­zeti Színház vezetését. A fő­iskolai végzettség jelent va­lami gyakorlatot, az énekes számára azonban mégis ma­ga a színház a legnagyobb iskola. Sebestyén Sándor jól választott — az iskolák kö­zül is az egyik legjobbat Járta ld". — Vaszy Viktor nagymér­tékben átszervezte az opera­társulatot Azokra a fiatalok­ra épített, akik akkoriban kerültek a színházhoz. Éppen ezért volt kitűnő iskola Sze­ged. Szerettem is ott lenni, annak ellenére, hogy kicsit fárasztó volt a sok nagy fel­adattal megbirkózni. Vaszy kemény kezű karmester és roppant igényes pedagógus, akitől sokat tanulhat az em- hanyattestem! Még nem ber. Remek színházat csinált, kitűnő előadásokkal — óriási munkával. A Szegedi Nem­zett Színháznál töltött öt mier! Rohantam haza tanul­ni... Sebestyén Sándor jellegze­tes szegedi emlékei közé tar­tozik: a tájolás. Hódmező­vásárhely, Szentes, Csongrád, Makó és jó néhány falu volt a jó kedvű, jó hangulatú táj­előadások színhelye. Olyan közönséghez vitték el a zene­költők „szavait", amelyik még alig hallott operát A megismertetés — szép ka­land. Amikor a felvonások egyre fokozzák az érdeklő­dést, s végül tapsot, őszinte, igaz sikert arattak — nos, ez elmondhatatlan, megható emlék. A pályakezdés színhelye mindig kedves. Sebestyén Sándor szegedi évei is él­ménydúsak voltak. Akkori­ban színészlakások még nem lévén, olykor lejárta a lá­Lescuaut, a Rigoletto, a Don bót- ebben a nagydiák­PQPIAC a <Jovi llai Hnrivsiv * varosoan egy KicsiKe albér­Carlos, a Sevillai borbély, a Don Pasquale és az összes Puccini... Igazgatónak, kar­leti szobát kapjon. — De nem bántam meg mesternek, énekesnek, körre- ezeket az élményeket — petitornak, díszlettervezőnek, egyszóval minden színházi embernek kiadós feladat. mondja Sebestyén Sándor. — Én tudatosan mentem le vi­dékre, mert tudtam, hogy leggyorsabban ott lehet fej­Egyszer a strandról hazafe- iődni. Én éppen a mély vízre lé menet megláttam egy vágytam, amibe bedobnak, színházi piakátot, és szinte fíOSKl38Ír3 tudtam a szerepet, az utcán volt a színlap, raj­ta a nevemmel. S még vala­esztendő alatt mintegy hat- mivel: egy hét múlva pre­Részegek — kerékpáron Napjainkban széles kör­ben Ismert az a mondás, mi­szerint a jármű veszélyes „üzem". Ebbe a kategóriába azonban korábban nem tar­tozott bele a kerékpár, amellyel ugyancsak a' közúti Jogerősen 2 ezer forintra büntette. Hasonló elbírálásban ré­szesült a szegedi járásbíró­ság előtt Csonka István 41 éves, Rúzsa, Tanya 1003. | szám alatti lakos közlekedési forgalomban vesznek részt, vétsége is, ittas kerékpározás mint a motorkerékpárral, miatt. Másfél deci rum és vagy más járművel. Sőt mi másfél liter bor elfogyasztása több: amíg a gépjárműveze- után bizonytalankodott ke­tőknek mind a KRESZ, mind rékpárján, amikor a rendőr­pedig a törvény tiltotta és járőr leállította, vérvételre tiltja, hogy ittas állapotban vitte, majd jegyzőkönyvezte vezessenek, addig a kerékpá- az esetet. A megállapítás kó­rosok és a lovaskocst-hajtók zenfekvő volt: súlyos alko­minden következmény nélkül holos állapotban való közle­felönthettek a garatra úgy, kedés a közúti forgalomban, ahogy éppen akartak, ameny- A „tandíj" 2 ezer forint. Ta­nyi italt elbírtak. Korábban kács János 30 éves, Szeged, sokat és sokszor írtunk la- Maróti utca 9. szám alatti la­punkban is, hogy egy-egy kos ugyancsak 2 ezer forint baleset előidézője, okozója pénzbüntetést kapott, amiért ittas kerékpáros volt. súlyosan alkoholos állapot­A szegedi járásbíróság ban hajtott kerékpáron Do­előtt is számos ittas kerékpá- rozemán, az esti órákban, vi­ros ügye került tárgyalásra lágitás nélkül. is Szegeden sajátítottam eL „ de már aztán a közönség!... Igen, a közönség, amely Szegeden mindig nagy ér­deklődéssel fogadta a fiatal színészeket, 6 amellyel köny­nyen lehet bensőséges vi­szonyba kerülni. Sebestyén Sándor azelőtt sosem járt Szegeden. A gyorsan megta­lált baráti társaság meg­könnyítette számára a tanu­lás, a pályakezdés egyébként meglehetősen nehéz évelt. A színészmesterségnek becsüle­te van Szegeden. — Azt, hogy ma, az Ope­raházban is énekelem Rigo­letto és a Sevillai borbély szerepét, amelyek a bariton szerepek közül a legnehe­zebbek közé tartoznak, nem kis részben egy kiváló, áldo­zatkész szegedi énekpedagó­gusnak és korrepetitornak, Korényi Rózsikának köszön­hetem. önzetlenül, nagyon lelkiismeretesen segített tel­jes szerepeket megtanulni. Ha megjelenik ez a cikk, ké­rem küldjön belőle egy pél­dányt neki is, a Kárász ut­cába ... azóta mióta a Büntető Tör­vénykönyv módosítása sze­rint az ittas járművezető fo­galomba tartozik az a kerék­páros, lovaskocsi-hajtó is, aki szeszes ital hatása alatt vesz reszt a közúti forgalomban. Nem tanácsos most már it­tasan hajtani kerékpáron, mert a puszta tény megál­lapítása is sokba kerül. Bi­zonyítják ezt a mostanában letárgyalt ügyek. Ifj. Pelak Vilmos 38 éves, Ullés, Petőfi utca 3. szám alatti lakos másfél liter bor elfogyasztá­sa es pólinkázás utun haj­lott a közúton kerékpáron. Még hogy hajtott volna: jobbra-balra csellengett. A közlekedési vétség elköveté­se miatt jogerősen 2 ezer 500 forintra büntették, s termé­szetesen kötelezték a bűn­ügyi költség megtérítésére is. Németh József (Tápé, Üt­törő utca 13.) vallomása s :e7 rint több italboltban fogyasz­tott egy-két pohár bort, mi­előtt kerékpárra ült, hogy a Párizsi körúton haladva a Kossuth Lajos augárútra tér­jen. Németh annyira felbáto­rodott, hogy belesodródott a belső forgalmi sávba, majd nekiütközött egy személy­gépkocsinak. Komolyabb sé­rülést bár nem szenvedett, a közelben tartózkodó rendőr azonban szemtanúja volt az esetnek. A következmény pe­dig az lett, hogy Németh Jó zaefet, a szegedi járásbíróság L. F. Az Operaház büféjében, ahol beszélgetésünk lezaj­lott. nem is egy egykori sze­gedi operista dobta be idő­közben a „próbaszüneti fe­ketét". Így vagy úgy, némi Tisza parti levegőt mindegyi­kük magával hozott ide. Se­bestyén Sándor, lám, nem is keveset. Gulay István Mitől szocialista a brigád? 2. Érik a gyümölcs: a valóságos életformájától tá- könyv elolvasása ugyanis szocialista brigádmoz- vol álló „szocialista" életkö- nem ellenőrizhető. Elég, ha gaiom kezdi felismerni adós- vetelmény csak formalitáso- a brigád kikölcsönzi. A ságait az emberfők műveié- kat eredményezhet. Egyik színlelés olykor „tetten ér­sében. A jogos társadalmi üzemben a brigádtagoknak hető" volt, egyik brigád kép­igény, hogy e mozgalomban mintegy fele maga is elis- viselői például az S betűnél a jövő művelt munkásait merte, hogy hasonló vállalá- található könyvsort egyből tartozunk felnevelni, egyes saik többé-kevésbé formáli- leemelték a polcról, hogy a üzemekben már meghallga- sak. vállalásnak eleget tegyenek, tásra talált. Készülnek szép M_ ^ . Előfordult, hogy néhányan témajavaslatok, születnek J"*.**?, H*?™ az értékelés előtt pár nappal többé-kevésbé jó vállalások. aSW? ^ } vitték ki a „könyvmennyisé­A brigádmozgalom doku- b°fy brigádtagok többségé get„ g tót nap múlva visz_ mentumaiban lapozgatva • kozos progra- szahoztók Persze, olvasatla­mégis úgy érzi az ember, ™któk nul- Ilyenkor a könyvtáros hogy kulturális vállalások J"®"**szemfülességén és lelkiisme­vannak ugyan, de hogy mi- retességen múlik, hogy ész­ért? - ezt a vállalók maguk S^™ rél* 7n reveszi-e a kegyes csalást, sem mindie tudiák. bngádtagok mintegy 55—70 Hibásnak tartom a megha­szazaleka. Aránylag egyon- tórozott kötetszáln (e|yes tetű a jelenlét a társadalmi megyékben 20 könyv) előírá­munkában, brigádtársuk se- sát. A darabszám csupán szín- gítésében. Vonzó az együttes sok könyy — de nem feltét­szóraknzó lenul jo ~ elolvasa­szoraKo/o K„_«.X_X_ sem mindig tudják. Erről árulkodik a vállalá sok egyhangúsága. Vala­mennyi brigádnál megtalál­hatók a közös mozi-, házlátogatás, a kirándulás, poharazgatás is, egy-egy képtár és muzeum helyeken, megtekintése, könyvolvasás, részvétel író-olvasó találko- A „tanulni" témában zokon. Aztán következnek a iskolai továbbtanulás és sára ösztönöz. A Csendes Don, a Háború és béke, az aj, Anna Karenina, a Bűn és könyvolvasás érdemel külö­nös figyelmet Egy üzemi bűnhődés elolvasása eszerint nem „kifizetődő". Egyik megyében három „lépcsőn" vélik elvezetni a brigádtagokat a könyvhöz. Első: csak legyen beiratko­zott az olvasó, második: váljon rendszeres olvasóvá, harmadik lépcső: saját egyé­niségéhez igazított olvasó­programja legyen. Aligha kétséges, hogy e harmadik fokozaton válik a szocialista vizsgálat tapasztalata, hogy szerződés — őszinte „vér­a brigádtagok mintegy 80 szerződéssé" ember és könyv százaléka egyáltalán nem ta- között nul tovább, ráadásul éppen A kulturális vállalások azok nem, akikre igazán többsége — még teljesítés cím ráíérne- E*y máslk üzemben esetén is _ többnyire a bri­évközben szűnt meg az álta- gádtag részvételét, jelenlétét Mftc ,7nn „ „„,..„ f.f lános iskolai oktatás, jólle- feltételezi. Hogy mi van e Nos, van-e valamilyen tét- het mjntegy 300 fiatal nem mügm? Pusztfjelenlét vagy szakmai-, politikai tanfolya­mok, továbbtanulás. Ki mennyiben veszi komo­lyan mindezt az egyén lel­kiismeretén múlik. Üzemi méretekben pedig attól: a gazdaságvezető hisz-e a mozgalom emberformáló erejében? Hallottam ilyen megdöbbentő kijelentést is: éppen a kulturális vállalás miatt essünk el a címtől?! Kétféle szemlélet feszül e kifakadásban: egyfelől, hogy eddig nem vették komolyan a „tanulni és élni" feladatot, másfelől, hogy már kezdik feltételként szabni a odaítélésében. je e vállalásoknak? A jó pontszerzésen kívül, csupán egyetlen: az egyén fejlődé­se. Csakhogy ennek felisme­réséhez két feltétel szüksé­ges: Először, hogy a brigád­tag felismerje önművelésé­nek, önfejlesztésének értel­mét, másodszor pedig az, ne legyenek idegenek az adott személyiségtől. Ügy vélem, a felismeréshez ép> végezte el a nyolc általá- cselekvő ismeretszerzés? — nost! kideríthetetlen. Gyarapo­Az a tapasztalat, hogy a dott-e valamit egy rendez­szocialista brigádmozgalom vény vagy könyv által a bri­serkenti a továbbtanulást, gádtag személyisége? Ez sokan ösztönzésére iratkoz- nincs kiderítve, tak be az iskolába. De - Hogyan „ lehetne mindezl úgy tűnik ~ ez a P°zitlv ellenőrizni? Hogyan is le­a kulturális vállalások hatás nem eIegendo' Érde_ hetne mérni a mérhetetlent, mes lenne mérlegelni: vajon az emberben munkálkodó egyáltalán lehet-e szociális- valamlt? E határnál már ta brigádtag az, akinek nincs csődöt mond a papír és a pen ez utóbbi (a „testre sza- meg a ny°lc általánosa, vagy pontrendszer. Itt különöa bott" vállalás) vezeti el leg- <ePPen a cim elnyeréséért) rejtett> emberi )VÍIág„ kez_ hamarabb a munkásembere- nem vállalta annak meg- dődik. ^ értelem és leiek szerzését. Hiszen e mini ma­lis követelmény mellőzésével veszélyeztetjük a brigádtag­ság tekintélyét. . _ seg" felel meg. A személyes Kezd általánossá válni, ismeretséfc 8zemélyes be­ket. Az üzemi témajavaslatok­nak csak mint útbaigazító, művelődési és termelési le­hetőségeket kínáló „kalau birodalma. Az ember benső világának — csak emberi „mértékegy­zoknak" van Amint ezekből ma lesz, hamis útra vezet­nek. Hiszen az egyes brigád­tag személyiségétől — ér­deklődési körétől, képessé­geitől, törekvéseitől — Ide­gen kulturális vállalások, a értelmük, hogy a brigád és_ könyvtár szélgeté8i őszinte eszmecsere, vállalási sé- szocialista szerződést köt egymással. Ez a kapcsolat — bár előrelépés a könyvtár és a brigádok egymásratalálá­sában — magában rejti a formalitás lehetőségeit. A szerződésben vállalt 20—30 lényegre és igazságra tapin­tó közös viták. Mindaz, amire alig-alig jut idő, energia, sőt hely is alig! Balogh Ödön 24. Nyugtalanul nézegetett körbe-körbe. „Na vég­re" — nyögött hangosan, és bő szabású ranglán­kabátja alatt megmarkolta a rövid csövű gép­pisztolyt. Meglátta, amint a szemközti ház ka­pujából a járdára kilépett, a keresett ellenség, Angelo la Barbera. Jól sejtette hát. Ösztönös megérzései ezúttal sem csalták meg. A volán mellett ülő unokaöccse már napokkal ezelőtt fel­fedezte Angelo Vi<> Reginán levő milánói rejtek­helyét, és tegnap táviratozott bátyjának, hogy lő­het, a fickó megvan. Liggio elégedett volt, hi­szen a trükk is bevált, és a pasas besétált a csőbe. — Indulhatok? — kérdezte fivére, mert ő is észrevette az utcát leselkedve figyelő magas, feketehajú flatn! férfit, aki óvatosan lépkedett a bejárattól néhány méterre parkoló, piros szí­nű autó felé. — Ra jta... Ahogy megbe.szóltük — suttogta Liggio, és a hideg gyűlölettől zöld clrmokban látszó szemét le nem vette Angelóról, akivel még nem is múlott egy hete, hogy együtt ült a viaftia nagytanács megbeszélésén, Manzella la­káson. A cél elindult" — harsogott a fali hang­szóró, és Marc bal tenyerére támasztott fejjel mozdulatlanul figyelt. Arra gondolt, ha most melléfogott, akkor Liggto egérutat nyer, és csak az ördög a megmondhatója, milyen bo­nyodalmakat okozhat még. „A cél hirtelen a túlsó oldalra kanyarodott. Ml is lassítunk. Öngyilkos sátán ez a marha" — hangzott a helyszínről jelentkező detektív spontán véleménykitörése... „A harmincnyol­cai számú ház előtt egy járdaszegély mellett várakozó és indulni akaró piros kocsival egy­magasságban, sőt szorosan a kocsi mellett meg­állt a FIAT..." — Gyerünk, Fleurot! — csapta fejébe kalap­ját Marc, és szeles mozdulatokkal fújtatott az ajtó felé. A bejárat előtt kéklámpás riadó­autó várakozott. Marc egy rinocerosz csörteté­sével vágtatott a kocsiba. Fleurot alig tudott utuna bújni, amikor főnöke már a leggyorsabb sebességre nógatta a sofőrt. — A Via Reginára — mondta Marc —. a 88­as ház elé, es úgy haladjon, hogy a páros szá­mok legyenek jobbról. Felbőgött a sziréna, a kezdődő délutáni csúcs­forgalomba úgy furakodott a rendőrségi autó, mintha egy üres gyakorlópályán rohangászna, öt perc múltán már a Via Reginán voltak. — Elkéstünk — dörmögte Marc, ahogy a jár­dán tolongó csődületet megpillantotta. Két egyenruhás rendőr a gépkocsiforgalmat próbál­ta elterelni, így is percekbe tellett, mire Marról: a piros autóhoz értek. A három per négyes figyelőkocsi parancsnoka átadta Marénak a pi­ros autó első ülésén fekvő és erősen vérző férfi iratait. „Angelo la Barbera, lakik PaJermó, fog­lalkozása építési vállalkozó" — olvasta az útle­vél adatait Marc. — Hogyan történt? — for­dult a detekiivhez. — A kis FIAT hirtelen balra, nagy ívben be­vágott ellőttünk, s mi nem tudtunk olyan gyorsan fordulni. Mire a forgalomban átver­gődtünk erre az oldalra, már a FIAT-ból ki is lőttek egy sorozatot, de ez a fickó se hagyta magát. Ezzel a revolverrel viszonozta a tüze­lést A kis FIAT jobb oldali ajtóüvege betörött. Ezt magam is láttam, és a cserepek is itt he­vernek. Amire azonban utóiértük és megáll­tunk mögötte, a FIAT hajmeresztő manőverek­kel újból a másik oldalra kanyarodott és el­tűnt előlünk a forgalomban... A többiek már keresik. Ez alatt megérkeztek a mentők. Angelót fél­órával később megoperálták. Négy golyót szedtek kl vállából és a melléből. A gyors orvosi be­avatkozás azonban életét megmentette. — Azt hiszem — jegyezte meg Fleurot — ez az ügy a továbbiakban már Caactti palermói hi­vatalára tartozik, mert nem más, mint közönsé­ges vendetta. ami a Palermóban mostanában ki­robbant gengszterháborúhoz kapcsolódik. — De mit keresett Liggio a Marivione-i Bonta villában? — töprengett hangosan Marc főfel­ügyelő, még este is, amikor felszálltak a Rómá­ba induló repülőgépre. Elutazásuk előtt félórával a milanói rendőrség a repülőtérre vezető autóút egyik tankállomásán elfogta Ajitonio Liggiot, a vajszínű FIAT-taxi tulajdonosát, aki ugyancsak megsérült a lövöldözéskor. Egy golyó a nyak­szirtjét horzsolta és meglehetősen sok vért vesz­tett, mert sebesülése után unokatestvérét, Lueia­no Liggiot még kifuvarozta a repülőtérre, ahol az, az utolsó pillanatban elérte a Palermóba in­duló délutáni járat gépét (Folytatjuk.) «

Next

/
Thumbnails
Contents