Délmagyarország, 1972. március (62. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-12 / 61. szám

I tAiAJMfAP, itn. MÁRCIUS tt. mmmm Ajz ember a diktafonnal kezdi: bemondja a kért könyv szerzőjének nevét, a mű címét. (Ha fiadul Szarná rbőr helyett kutyabőrt mond, áz elektronikus agv — a rokonértelmüség, s az író neve alapján — automatikusan helyesbíti Az önkiválasztö meehanizmtis — emberi közreműködés Hélktll — azonnal münkáhbz lát, s a könyv néhány pillanat mültárt az dlvasöfiilkébe kerül. A fülke berendezése laboratóriumra emlékeztet. A2 olvasó ttetn is érinti a könyvet Az egyes édWfc az asztali képernyőn jéléhnek meg előtte. Aki kímélni akarja a szerrlét, elektronikus fölolvasó segítségével hallgathatja a szövegét. Ha idegen nyelvű a könyv, egyetlen gombnyomással közbeiktatja a gépi fordítóberendezést. S az sem jélent számára problémát, hé csak bizonyos fejezetre, szereplőre, mozzanatra kíváncsi. Az eiektrohikuS motiyumkereső ugyanis BiUÜHatbk alatt eligazítja, melv oldala kát ketl „elolvasnia". Olyannyira, hogv valamely foritos rész „átugrása" esetén az automata figyelmeztető vörös négyszögébéh fölvillan az oldalszám, dhová visSza keir „lapoznia" ... Talán fölöstegs bizonvgathl: á fönt! könyvtár — nem utópia' A tudomány úgyséólván minden szükséges „berendezését" fölfedezte. A sajtó nemrég adta hírül hogy Belgiumban már megnyílt az első elekttbnikus könyvtár, amelvnek gépi adattárolóiba az atomfizika XX századi szdkiiodalthát táplálták be. Második munkahely? A következő évtizedekben mégsem a technika forradalmasítja elsősorban a könyvtárakat. Sokkal inkább társadalmi szerepük gyökeres megváltozása! Az emberi munka strUktürájánák átalakulása miatt: a szinté naprói napra gazdagodó tudománnyal váló lépéstartás — anyagi erővé válik. A jövőkutatók Becslésé szérlht Századunk végére a dolgozók 15—20 százaléka foglalkozik tudományos kutatással. Azáz közülük majdhem mlftdeh ötödik szántára a könyVtár szinte második, munkahely Nemesük a nélkülözhetetlen szákmai tájékozódás miatt. A tudományos áhyag — a mai fejlődés Utérne mellett! — tlzéVfenkérit megkétszereződik: egy mérnök tudásának fele egy évtized alatt elavul; s fele annak, atnirfe tíz év múlVa szüksége tesz. riia még hozzáférhetetlen — állapítja még Marx György. Az állandó tanulás tehát bizonyos foglalkozási ágakban immár manapság is elodázhatatlan. S az elhaló, Illetve magasabb szinteri újjászülető szakmák köre napról napra bővül. Egyes futurológusok szerint a XXÍ. század eléjére ÍÖ—15 „alapszakma" lesz, amelyre a technikai fejlődes következtében gyakráh változó speeiáiiS foglalkozási ágák épülhek. Ami persze azt tételezi föl, hogy a munkásokat és téclihiküsbkat egész életük soráh a napi murtka kényszeríti ismereteik szakadatlan bővítésére. Mindezt Traven igazolja; ,,Az a munkás, amelyik sonka néíktll nem tUd élrtl. dé könyv nélkül igen, nem tartdzik azok közé, akik a következő SZázad világtörténelmét irányítani fogják". Az európai harmddik hely TraVén te égvén felelősségét fogalmazta meg. Holott a társadal omé sem kevésbé fontos: tílztosítja-é a lehetőségeket? Nézzük a józan számokat. Az fÜTO-es statisztika SzeHht az brszágban 3428 közhiflVelődési könyvtár van (1919-bert 2488 volt.) Tízezer lakosba tehát átlagosan 9 könyvtár jut (BUdápestéH 8.4, a Vidéki városokban 9,6, falun pedig 8,9). A köHyVállomdrty az 1960-as 11,1 millió kötetről 23,5 millióra nőtt. Ez azt jelenti, Hogy az Országban ezer lakosra átlagosan 2477 könyvtári könyv jut, 110-zél több, mirit 1969-ben. Az olvasási statisztika számai is impozánsak: évről éVre höVekszlk a kölfcsöHzött kötetek menynyiségé. 1966-ban 52,7 millió, 1969-ben 54,3 millió, tavaly pedig 55 millió köhyvét vett kölcSürt a 2,2 millió beiratkozott öivasó. Az ezér lakosra számított kölcsöHzési átlág — 5933 kötet — az európai rangsorban igen előkelő: CSUpáh AHglia (több mmt 8 ezer kötettél) és Ausztria (kb. 6 ezer kötéltel) előz még béhhüfiket. Áz adatok könyvtári rendszerünk fejlődéséről tanúskodnak. Tegyük tüstént hozzá: szerény fejlődésről Van szó, a Hatvanas évék VégéH bekövetkezett megtorpanás után. Nem érdektelen azohbatt föltenni a kérdést: vdjott megtelelő üléHia-é á fejlődés, különösén a jövő szempontjából? Vajón kellőképp megdlapozzuk-e a jövő század modern hazai könyvtárait? Telex és telefakszihUlé Az egy éVVel etelíjlt lezajlott III. Országos Könyvtárügyi konferencia ájdhlásai a féladatok között külön szakaszt szentelnek a gépesltés-dütomatizálás-möderrtlzálás problémáinak. A legfontosabb: „a könyvtárügy egészére kiterjedő, a szakirodalmi tájékoztatásüggyel összehangolt gépesítési kohcepció álljon mielőbb rendelkézésre, S fokozol! ütetnben folyjék a felkészülés a számítógépek dlkaiffiazására". A gyakorlati tennivalók közül áz első helvéh a központi szolgáltatások gépesítésé áll. Az úgynevezett ndgy dökuHieHtlJmbázlsokat — azaz a töbtíi közölt a megyei könyvtárakat — a terVék szerint néhány év alátt korszerű másoló-sokszórositó berendezésekkel látják el. A föntiek kapcsán a szaksajtóban egyre több szó esik a technikai korszerűsítésről. Elsősorban a gyorsaság miatt: mind Sürgetőbb példáül a könyvtárak egymással való érintkezését megkönnyítő teleshálózat, illetve telefakszimilé-rehdszer meghbnösttása. Áz utóbbi segítségévél néhány perc alatt „kikölcsönözhető" egy rövidebb könyvrészlet, vagy folyóiratcikk a közpöHti könyvtáraktól akár több száz kilométerre levő vidéki fiókkönyvtárakban is. Ez főleg a thihd nagvöbb számú — a főVárbstöl távbl étá — értelmiség számára lész óriási jelentőségű. Kevesebb könyvtár? A könyvtári centralizáció világjelenség: a sok kis egvségböl álló hálózat egyre korszerűtlenebb. A mi Helyzetünkhöz sok teklHtétbéh hasonló Dániában például törvérty írja elő: 4—5 ezér lakoshál kevesebb számára nem szabad önálló könyvtárat fönntartani. Ez esetben Ugyahis a szolgáltatás hldHya előhyösebb, rrtlHt á meg Hern felelő — „népkönyvtári" szirtvonalú — kölcsönzés. DártiábaH 33 könyvtár látja el a városi és — a Vonzáskör dlapjáh — a regionális feladatokat. Az utóbbiért a megyék fizetnek; ami kiegészíti at áttámi segélyeket. A Szovjetunióban, a szocialista országokban ugyancsak arra törekednek. hogy csökkenjen a könyvtárak száma. Az NDK-ban — a mi terveinkhez hasonlóan — 5—8 falvas körzeteket alakították kl, amelyek központi könyvtárából főfoglalkozású könyvtáros irányítja a htellékfalvak kölcsöHzőlt. Az elmöndöttdkből köhHyü kiolvasni: egyelőre csak a kfezdét kezdeténél taftüttk a köhyVtárdk kdrsZéiöSllése félé vétető ütőn. S az idő sürget. Gyorsítani kéli lépteinket, ha nem ákatunk lemaradni. Ez korántsem csupán pénzkéte dés. « Az anyagiak mellett nz is perdöntő: a társadalom fölismeri-e azt, hogy a könyvtárak a modern kor szellemi-társadalmi fejlődésének nélkülözhetetlen bázisai. VESZPRÉMI MIKLÓS ÖTVEN FORINT FERDINÁNDTÓL Miből élték á régi magyar írók? 1 Elöljáróban mindjárt leszögezhetjük: nem Írásaikból! Írásra az alkotási vágy, az édes anyanyelv pallérozása, vallási és politikai okok, nevük megörökítése késztette őket. Á könyvkiadás a kapitalizmus hazai kialakulása után lett csak foglalkozás, az •ini hivatás pedig szűkös megélhetést ls hyüjtó tevékenység — keveseknek. A felszabadulás utáH vaitozótt meg a helyzet, ölyképperti Hogy a legnevesebb írók műveikből is meg tudják keresni kenyerüket. A magyar irodalom 'felső, latin és magyar nyelvű emiékei szerzetesek és világi papok nevéhez fűZŐtlhek. Á nagy humanista köitő, Jahlis Pannonius pécsi püspökkéht a maga örömére szerezte verséit, amelyeket külföldön is nagyra becsültek. A reformáció bibliamagyarázó, hitvitázó papjai a szabadabb szellemért küzdöttek, de csak erkölcsi sikereket ardttak. Tirtódi Lantos Sebestyén (1565—1156), Török Báli Ht, Nádásdy Táhiás, Báthory Atidrás és mások udvarában élt; Históriás értékei előadásáért tdrtötták. cróhica cimü munkájáért — mert Ferdinándnak ajánlotta — 50 arany forint jutalmat kapott. Balassi Bálint, a hánvatott életű; vérbő fóüri költó versel leginkább kéziratos másolatokban föfogtak; szerelmes verséi, írói munkásságának remekei csak 1874-ben kerültek elő a zólyom radváhyi könyvtárból. Zh'nyl Miklós maga adta kl munkált. Á felvilágosodás íróinak legnagyobb része honorárium helyett inkább csak börtünbüntetést szerzett. Csdkonai, második világirodalmi mértékkel is mérhető költőnk; a költöi-irói mesterség hkzai semmibevevését csOhkáH mabadt szíhdárabja címében mortdja ki: „Méta Tempetői; avagy az is bolond, kl poétává lesz Mágyáldrszágon." Munkált előfizetés segítségévei, mecéHáSbk , igénybevételével (Széchenyi Ferenc; Festetics stb.) prÓBálta kiadhi, dfe hihetetlen nyomorban élt, és életébén mindössze két köHyVé látott napvilágot. Amikor 1803-ben meghalt; csak ádósSág maradt utána. Kazinczy; a magyar irodalom nagy szervezője írói munkásságáért a hatalomtól 2387 nap börtönt szenvedett. A kiadók lanyha érdeklődése következtében tizenöt kötetre tervezett összkiadásából csak kilértc kötet jelenhetett meg. Állandóak voltak anyagi gondjai, gyalog járt be Űjhelyre, ahol a leVéltarat rendezte. „Én éjjel-nappal pénzt csinálok — de fcsak áitttatmbaH" — Írja. Levelezésében gyakran tálálühk ülatást a mostoha kiadói viszohyokra. Előfizetőket kéllett gyűjteni, mert a kládő hém kockáztatott. Horváth Adám így ír neki Füredről 1788. december 7-én: „Románodra én hirtelen prenuHiferáHSÖkát ném kapok ... Kapok-e csak egyét is, nem túdditt Igaz; hogy nálürtk magyarok laknák, de nem tudom mi ditai, ügy meg VahHak igézve; hogyha könyvről tudósításokat mutatok és javaslok rtekik, többnyiké csak mosolygással fétélHék. — péttzzét sehld sem kínál." Vörösmarty fiatal kora óta trt. NéVelőskdött, jurlStáskodött, de 1826-ban Pestre költözött, hogy függetieh ember és író marad-' joh". Pesten a nélkülözés várja; az a széreheséjé; högy i8áT-bén, az Autbra Kör tagja Ihák ajánlására, táBízznk a Tudományos Gyűjtemény szerkesztését — szerény, évi fizetéssel. Írásaiból él, de tele Van adóssággal, s amikof- fhegHal, a támasz nélkül maradt családot Deák Eéreflc gyűjtése menti meg a nyomortól. A tizehkitehcedik század harmincas éveiben megindult divatlapok; az ÜJSágOk már höhoráriumot is fizetnek. Megélni nem lehét ugyah belőie, de mégis fejlődést jelént. Petőfi először miHt a Külföldi Regéhytáf fbfditója kap hbhorárlumot. 1844-Bén azonbátt sokáig hiába keres kiadót verseire, végül is d NeHtzéti Kör adja ki. EbbeH az évbeh kerül az akkór indult Pest! t>ivdtldphóz segédszerkesztőnek. De már a következd esztendőben kilép a szerkesztőségből, bár verseit továbbra is itt publikálja. Vándorol, és ír. Í817-ben megjelent összes verseiért itevan tekintélyes Honoráriumot kap, s bár nevét ismeri az egész ország, az anyagi gondok fiatal élete végéig elkísérik. G. F.