Délmagyarország, 1972. március (62. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-10 / 59. szám

2 FENTEK, 1972. MÁRCIUS 19. Fokozódná a légitámadások VOKtiltakozás Két bombázó lezuhant 0 Hanoi (VNA) A Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminiszté­riumának szóvivője csütörtö­kön nyilatkozatban ítélte el az ország elleni amerikai lé­gi: ámadások fokozódását és követelte a VDK szuvereni­tása és biztonsága ellen irá­nyuló amerikai cselekmé­nyek haladéktalan beszünte­tését. • Saigon (AFP. AP) Két amerikai vadászbom­bázó lezuhanását jelentette be csütörtökön a saigoni amerikai parancsnokság. Az egyik, a haditengerészeti lé­gierő A—4 Skyhawk­ja Da Nangtól 19 kilométer­rel délnyugatra, a másik, a légierő F—4 Phantom bom­bázója pedig Laosz területén semmisült meg. A Skyhawk­nál műszaki hibáról beszélt a szóvivő, a Phantom lezu­hanásának oka: a laoszi fel­szabadító erők légvédelmi tüzérsége lőtte le. A B—52-es nehézbombá­zók Dél-Vietnam északi, fel­szabadított területeit támad­ták csütörtökre virradóan, hat hullámban. A saigoni kormánycsapa­tok parancsnoksága sok szórványos szárazföldi ösz­szecsa pásról adott hírt Egyúttal azt is bejelentet­ték, hogy megérkezett Viet­nam partjaihoz a Kitty Hawk repülőgép-anyahajó és a ratja állomásozó 75 va­dászbombázó máris bekap­csolódott az indokínai légi­háborúba: Laosz és a VDK területét támadta. 0 Párizs (MTI) Csütörtökön ismét elma­radt a Vietnammal foglalko­zó párizsi konferencia ülé­se, mivel az amerikai, sai­goni delegációk nem voltak hajlandók részt venni rajta. A DIFK küldöttsége nyilat­kozatban bélyegezte meg a Washingtonnak és saigoni bábjainak a konferencia sza­botálására irányuló magatar­tását. • Szadat Kuwaitban • Kuwail (Reuter) Anvar Szadat egyiptomi elnök csütörtökön Szaúd­Arábiából Kuwaitba, közel­keleti útjának második állo­mására érkezett. Kezdődik a kampány C sütörtökön hivatalosan is megkezdődött a választási kampány Olaszországban. Május 7-én és 8-án járul i.majd az urnák elé a mintegy 37 milliónyi olasz választópolgár — kereken két hónap múlva tehát, és mint­egy egy esztendővel hamarabb, mint eredetileg tervezték. Űjabb egy évig azonban nem lehetett várni. A „Cent­ro Sinistra", a balközép kormányzati formula megbukott. Emlékezetes, hányan próbálkoztak Colombo miniszterel­nök lemondása után újabb középbal kormányt alakítani és egyiküknek sem sikerült, amíg végül Andreotti egyszínű kereszténydemokrata kormányzata került a bársonyszékbe. De meddig? Egyetlen hétig, nyolc napig csupán, aztán le­szavazták a parlamentben. Az Andreotti-kormány is kény­telen volt lemondani. Leone köztársasági elnök felkérésére hivatalban marad ugyan a választásokig, mert valakinek csak kell vezetnie az adminisztrációt — de ez már csak ideiglenes, átmeneti állapot. Persze, ha végiggondoljuk az Olasz Köztársaság há­ború utáni történetét: majdnem mindvégig az ideiglenes, az átmeneti állapot' dominált benne, a kormányok gyak­ran majdnem olyan sűrűn váltották egymást, mint a De Gaulle előtti negyedik Francia Köztársaságban. Ez kétségtelenül nem jó dolog, a bizonytalanság lég­körének óllandósodása sem a politikusoknak, sem a lakos­ságnak nem kedvez. Csakhogy létezik és nem lebecsülendő Itáliában az ebből hasznot húzni kívánó radikálisan' jobb­oldali veszedelem. Amelynek szószólói azt mondják: erős, jobboldali — esetleg katonai diktatúra kell a kormányok sűrű váltakozása helyett, hiszen ezek a kormányok — ép­pen, mert oly gyakran váltakoznak — úgysem* tudják ér­demlegesen előrelendíteni Itália fejlődését. Csakhogy éppen Olaszországnak elég nagy tragédiát okozott már a szélsőjobboldali „erős kéz" hatalma, Mus­solini diktatúrája. Ennek nem szabad megismétlődnie: nemcsak Itália, de egész Európa számára súlyos csapást jelentene. Lehet, hogy a középbal kormányzat soha többé, az új választások után sem forr össze újra, mert lejárt az ideje. Nem játr le azonban, sőt most jött el igazán az ide­je a baloldal összefogásának, minden demokratikus erő egységbe tömörülésének. Ezt ajánlja az Olasz Kommunista Párt. A májusi választásokon és azután is: ez az igazi al­ternatíva Itáliában. Párizsi emberrablás Izrael ismét bombázta Libanont 0 Tel Aviv (AP. AFP) Izraeli harci repülőgépek csütörtökön délután mintegy 20 percig tartó támadást haj­tottak végre Libanon déli ré­szén, a határtól 11 kilométer­re fekvő Kafr Azait paleszti­nai menekülttábor ellen. • Párizs (MTI, DPA, AFP) A francia politikai pártok és szakszervezetek egyönte­tűen elítélték azt az ember­rablást, amelyet az önmagát „új népi ellenállásnak" ne­vező ultrabalos csoport tag­jai hajtottak végre szerdán délelőtt^ a Párizs melletti Boulogne-Billancourt-ban, amikor ismeretlen helyre hurcolták Róbert Nogrette-et, a Renault-művek személyze­ti ügyekkel foglalkozó fő­tisztviselőjét A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága nyilatkozatában hangsúlyozta: a munkásosz­tály fegyelmezett magatartá­sa meghiúsította a hatalom által szőtt politikai összees­küvés első szakaszát. Ez az összeesküvés arra irányuí, hogy mesterségesen az állan­dó zűrzavar légkörét teremt­! sék meg az országban. Az I FKP határozottan elítéli a Renault-művek főtisztviselő­jének elrablását. Az ilyen megengedhetetlen cselekede­tek, melyeket a munkásosz­tálytól és a munkásmozga­lomtól teljesen idegen, elszi­getelt csoportok követnek el, nyilvánvalóan csak arra szol­gálnak, hogy ürügyet szol­gáltassanak ahhoz, hogy még élesebbé tegye politikájának, sőt intézményeinek önkényes jellegét. Georges Pompidou francia köztársasági elnök a párizsi mezőgazdasági kiállítás meg­látogatásakor tett nyilatko­zatában „szégyenletes csele­kedetnek" nevezte Róbert Nogrette elrablását. Ezt a tényt semmivel sem lehet igazolni — mondta, majd hozzáfűzte, hogy a kormány megteszi a szükséges Intéz­kedéseket. Az Europe—1 rádióállomá­sának egy önmagát megne­vezni nem hajlandó személy — aki egyébként bejélentet­te, hogy ő Nogrette elrablói­nak egyike — közölte, hogy a főtisztviselőt pénteken dél­előtt szabadonbocsátják. fl 35. némelközi megbeszélés 0 Berlin (MI I) Csütörtökön Berlinben ta­lálkozott dr. Michael Kohl, az NDK- és Egon Bahr, az NSZK államtitkára, hogy folytassa a két német állam közti általános közlekedési egyezménnyel kapcsolatos megbeszéléseit. A két dele­gáció 35.' alkalommal talál­kozott a! tárgyalások meg­kezdése, 1970 márciusa óta. Az államtitkári szintű né­met államközi megbeszélé­sek 35. fordulójának első napja csütörtökön délután négyszemközti tárgyalással ért véget. A kétnapos találkozó első napjáról kiadott közlemény szerint Kohl és Bahr állam­titkár az általa vezetett kül­döttségek tagjainak és szak­értőknek a bevonásával csütörtökön folytatta meg­beszéléseit az NDK és az NSZK általános közlekedési szerződéséről. A két ország szakértői a nap folyamán külön is találkoztak és meg­vitatták a teherjárművek szavatossági biztosítása kér­déseinek szerződéses rende­zését. A két államtitkár négy­szemközti konzultációján — a DPA értesülése szerint — a húsvéti látogatások lebo­nyolításának gyakorlati kér­déseiről volt szó. Az NDK és az NSZK kül­döttsége pénteken folytatja megbeszéléseit Berlinben. A Német Demokratikus Köztársaság fővárosában ha­marosan megnyitja kapuit az a 27 iroda, ahol a demok­ratikus Berlin lakosai ví­zumot igényelhetnek húsvét­kor és pünkösdkor hozzájuk látogató nyugat-berlini ro­konaik és ismerőseik számá­ra. Ilyen irodákat Nyugat Berlinben is nyitnak, ahol a nyugat-berliniek igényelhet­nek határátlépő vízumot, s az eljárás megkönnyítése végett az NDK-hatóságok a felek kívánságára postán is kiküldik a vízumot. Utazás Nyugat-Európában 4. A kultúra „szabadsága" Az indiai felszabadítók hazatérnek 0 Dacia (TASZSZ) A bengáli nép felszabadító harcában részt vett indiai csapatok hamarosan végleg elhagyják Bangla Desh te­rületét. Az indiai katonák a megállapított határidő előtt két héttel hazatérnek. Dac­cában március 12-én lesz az indiai fegyveres erők bú­csúztatása. Az ország fegyveres erői már átvették a katonai tá­borok irányítását. Valameny­nyi fegyver, hadianyag, és katonai felszerelés a Bangla Desh fegyveres erőinek el­lenőrzése alá került. A még mindig Bangla Deshben tartózkodó indiai katonák többsége — utász. Az indiai utászok segítenek hely­reállítani a pakisztáni csapa­tok által megrongált hidakat és egyéb létesítményeket, rendbehozni a hírközlési rendszert. Már több mint ki­lencven kisebb-nagyobb hi­dat hoztak helyre, s megin­dították a kompközlekedést. Az előadás végén a színpadra hívják táncolni a közönséget Itt minden látható, Itt minden megtekinthető. Pa­rancsoljon egy páholyt a bécsi operába, München sex­mozijai tárt kapukkal vár­ják, a párizsi Comedie Fran­caise művészi élményt ígér. Szabad a választás, mert nagy a választék. A francia fővárosban egy héten 226 filmet vetítenek, 54 színi­előadás lehetősége kápráz­tatja el a „Pariscope" — programfüzet — forgatóját. Mit nézzünk meg a „kultúra szabadságának" birodalmá­ban? Kezdjük hát — a nagy számok törvénye alapján — nézelődésünket a könnyű műfaj világában. A sex hul­lámai nem lettek kisebbek, legfeljebb vihart nem ka­varnak. A bécsi moziban a „World sex report" című film a tudományosság pa­lástjában mutatja be, hogy a világ különböző tájain mi­lyen rafinált módokat eszel­tek ki a vágy felkeltésére és kielégítésére. A pucérság, a vér, a féle­lem világába lágy dallam­mal úszik be a Love Story negédes története. Az Ar­thur Hiller rendezte film az irodalmi anyag giccses tar­talmát egészítette ki a film giccslehetőségeivel. Merített az évtizedek „kaméliás höl­gyei" alakításaiból, rokona ennek az „alkotásnak" a magyar Meseautó, s a szen­timentális sztori sugallja po­litikai célját: a milliomos is ember, a középosztálybeli szíve tiszta arany, az egy­másra találás szükséges és lehetséges, ha kell, a halál árán is, mert hát a „nemes­csemete" megváltása semmi­lyen áron sem drága. Mind­ez a világhírű zsongító lágy dallammal, a nyugati ember végre „tiszta" érzelemmel találkozik — s ez olyan jó két gyilkolás és egy nyílt színi erőszak között... Feltételezhető, hogy a né­zők egy része néhány mű­fajra . specializálta magát, ezek kulturális beszűkülése nem szorul bizonyításra. De tegyük fel, hogy sokan az egész skálára kíváncsiak, ők sem járnak jobban: a sok­féle információ dezinformál, a sokfajta illúzió dezilluzio­nál. A kultúra ilyen szabad­sága a káosz világa! Színházak ... Három áve tartja magát a Hair (Haj) című beatmusical. Kitűnő ze­néje és a darab szándéka is vonzza a nézőket. A porté Saint-Martinben minden es­te a polgárt „pukkasztják". Először csak külsőségekkel: ágyékkötős fiatalember kö­télre csimpaszkodva a néző­tér fölé rúgja magát, fél­meztelen japán lány jől szi­tuált úriember ülébe ül, de később a mondanivaló is a nyárspolgár ellen fordul. Ki­figurázzák a puccos úriasz­szonyt, a degenerált üzlet­embert, a hatalom megszál­lottját, s az első rész végén teljes meztelenségükkel pro­testálnak. Később határozot­tabb politikai tartalmat kap a darab, az egyik nagyhajúi; behívják katonának, de ő nem hajlandó a vietnami frontra menni, elégeti behí­vóját, jönnek a rendőrök, dörren a géppisztoly, s a fiú csak ezt mondja: „Je par­donne..., je pardonne...", én kérek bocsánatot, énne­kem kell elnézésért könyö­rögnöm! Az előadás végén a nézőket hívjók a színpadra: a kitűnő zenére táncoljanak velük, azonosuljanak szándé­kukkal. S estéről estére tán­colókkal telik meg a szín­pad ... Fóti Péter Köve(kczik: 5. TUntető fiatalok | Genf Csütörtökön a genfi lesze­relési bizottság plenáris ülé­sén Mtrcela Cvorovics nagy­követ, a jugoszláv delegáció vezetője szólalt fel. A zárt ülésről, szerzett értesülések szerint Jugoszlávia képvise­lője síkraszállt a vegyi fegy­verek megsemmisítese es1 be­tiltása mellett, továbbá sür­gette, hogy a nukleáris fegy­verkísérletek végleges be­szüntetésére a bizottság dol­gozzon ki szerződéstervezetet Nicosia Makarlosz érsek csütörtö­kön kormányának tagjaival megvitatta a szigetország helyzetét Ciprusi körök vé­leménye szerint az érsek a minisztertanács ülését köve­tően kidolgozza a februári görög ultimátumra adandó végső válasz szövegéi és ezt újabb minisztertanácsi ülé­sen vitatják majd meg, mi­előtt továbbítják Athénba. Belfast 13 kilogrammos gelignit bomba robbant csütörtökön az Észak-Ír főváros, Belfast, Falls RoaÖ nevű katolikus negyedében. A robbanásnak három halálos és több sebe­sült áldozata van. A detoná­ciótól két kisebb lakóház összedőlt és súlyosan meg­rongálódtak a környező épü­letek is. Az áldozatok száma nem végleges. La Valletta Dom Mintoff máltai mL­niszterelnök csütörtökön lon­doni és római tárgyalásainak befejeztével visszatért Mál­tára. Hazaérkezésekor nem nyilatkozott, korábban azon­ban Rómában kijelentette, nem kétséges, hogy a hosszú idő óta húzódó válság „sze­rencsésen" befejeződik majd, „de nagy türelemre van még •szükség". Városok városlakók Szidni és szeretni, örök elégedet­lenségben sietni végig utcáin, tola­kodni villamosaira, autóbuszaira, s néha mintegy varázslat által meg­érintve, nyitni szemet szépségeire: ilyesformán él a városlakó. Ha távol a központtól, akkor a nehézkes köz­lekedésre, ha a város centrumában, akkor a zajra panaszkodik, bentebb a benzinszagra, kintebb a porra. Mégis: az urbanizáció megállíthatatlan; míg a falusi lakosság népessége csökken, a városoké rohamosan növekszik. Az emberiség története — városok története, hímgzott el nemrégiben a televízióban. A városiasodás azonban nemcsak történelmi korok, társadalmi berendezések szerint más ós más, or­szágonként és vidékenként is változó, ahbgy minden településé. Misként fejlődtek azok a városok, amelvek hegyvidéken épültek, másként azok, amelyek a síkra, más viszonyok ala­kították a folyópartiakét, s megint mások a tengerpartiakét. Bár a vá­rosépítés a házgyárak elterjedése által határozottan uniformizálódott, a város lakóinak igényei is igen különböznek egymástól. Szegeden például nagy a tabora azoknak, akik még a századfordulóra is szeretnék nem is mostani, hanem régebbi csendjében, tisztaságában megőrizni városukat. Félnek a magas házaktól, a gyorsan szaporodó számú autóktól — s nem csak az Időseb­bek. Azok is, akik már itt is kezdik tapasztalni az urbanizációs ártalma­kat, akik szerint már most meg kel­lene kezdeni a védekezést a jövő ge­nerációi védelmében. Nemrégiben az egyetemek, főisko­lák professzorai, tudósai vitatkoztak ezekről a kérdésekről a város főépí­tészével, jó néhány figyelemre méltó okfejtéssel ismertetve meg a jelenle­vőket. Például azzal, hogy bór műem­lék jellegű épületeink megmentése, fenntartása nagy áldozatokkal járna, s az is igaz, hogy nem hasonlíthatók értékben más városok századokkal ré­gebbi műemlékeihez — a jövőnek meg kell őrizni valamit a múltból, arra gondolva, hogy a ma csak százéves épület unokáink korában már való­ban műemlékké patinásodik. A város és lakói között nem túl ré­giek ezek az ellentmondások: míg a város lényegénél fogva arra teremte­tett, hogy a társadalom fejlődésének dinamizmusát a települések hierar­chiájában legmagasabb fokon fejezze ki, a (róla elméletileg leválasztott) vá­roslakónak hagyománytisztelete féke­zőleg hat, Érzelem és értelem olykor összeütközik: mert a városban élők­nek is érdekében áll, hogy szociális szempontból környezetük minden igényt kielégítsen, ugyanakkor félnek ennek a fejlődésnek kellemetlenebb, de egyelőre leküzdhetetlen velejárói­tól. Városunkban tán még nagyobb ez az ellentmondás, mint másutt, amit akkor tapasztal az ember, ha valami újnak szele érinti meg az embereket. Még sohasem hallottam védeni ak«

Next

/
Thumbnails
Contents