Délmagyarország, 1972. március (62. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-09 / 58. szám

\ CSÜTÖRTÖK, 1973. MÁRCIUS 9. A tudomány ára Oktatás, nevelés, tudomá­nyos munka — ismert hár­mas feladategység. Vala­mennyi felsőoktatási in­"ézményünk valamennyi ok­atója előtt ott tornyosul mindahány. Es „nem kö­;épiskolás fokon" kell mű­velni egyiket sem. Intéze­:ek, tanszékek, egyéni háj­'amok, adottságok szerint persze „legjobbá" válhat va­amelyik, hátterbe szorítód­hat a másik. szertáciot is meg lehet írni, hiszen nem valószínű, hogy bármely jövendő kandidá­tusnak kevesebb elfoglaltsá­ga lenne. m A tanárnőt azonban mind­ezeken tűi négy gyermek nevelésének, emberré for­málásának valamennyi gondja is terheli. munkát meg lehet ugyan osztani az apával, de a gon­dok elsősorban az anyát terhelik. A betegségek ide­jén a legnehezebb. Az el­múlt év különösen keserves volt, hiszen vizsgázni — nem gyerekfejjel — önma­gában is elég igénybevétel. Üli — Gond is, igaz. De nem _ szórakozásra, pihenésre csereinek senkivel. Nem hl- mikor }utott idó? szem. hogy teljes az elet _ genfikor. Nyáron, Mostanában ugrásszerűen ®[erekek nf,lkuL Es, ma ,mar meg amikor szülési szabad­megnövekedett a nők hely- könnyebb. Egész mas a koz- ságon voitam, lehetett leg­: .etével foglalkozó felméré- han6ulat: a réginél sokkal többet doigozni. Ebben a sek, életkörülményeik kóny- Jobbaa ullk a nagy" disszertációban tízéves, csaladokat Megvallom, na; amolyan mellékes munka gyon zavartak a reszvevo arcok, amikor a harmadi­kat, negyediket Igyekeztem úgy hogy ne is kerüljön szóba nyítését célul kitűző intéz­kedések száma. Az írásos anyagok tanúsága szerint a nőknek nagyon sok akadályt kell legyőzniük, hogy a tu­dományos munkában a tó- , . . . , . vánt mértékben haladjanak a Feltem> hogV lebe" előre. Legtöbbet emlegetik a szeInoK' családot, a gyerekeket. Jog- A legnagyobb most érett­van, szünetek, szombatok, vasárnapok. Egyszer voltam vartam. iidülni _ egyedül. Nem intézni, éreztem jól magam. Most nyáron aztán sikerült a ten­gerparton tölteni néhány napot. családdal együtt. Sokkal jobb volt, de fárad­gaL Éppen ezért: megkülön- ségizik, a legkisebb nyolc- tan jöttem haza. oöztetett tisztelet és meg- éves. Délelőtt, ha az óra­becsülés Illeti mindazokat, rend engedi, otthon dolgo­akik sikerrel helytállnak az zik. A gyerekek iskolában oktatás-nevelés, a tudomá­nyos munka és a gyermek­nevelés „frontján" egyaránt. Dr. Velcsov Mártonná, a tudományegyetem magyar nyelvészeti tanszékén oktat, nem hatványozódnak. Az vannak, csend és nyugalom honol a kétszobás lakásban. — Négy gyerekkel a gon­dok nem összeadódnak, ha­aevel. Kandidátusi disszer­tációjában szótörténeti té­mákat dolgozott fel. A vé­dés májusban lesz, a nehe­zén túl van. — A tanszéken igazán minden segítséget megkap­tam. Féléves alkotói szabad­ságra mehettem. Egymást is segítjük, ha szükséges, he­lyettesítjük. Kevesen va­gyunk, magasak az óraszá­mok, mindenki egyformán megterhelt. Mégis — ameny­nyire lehet — figyelembe veszik érdekeinket, egyéni igényeinket az órarendi be­osztásnál. Heti 12 órában tanít. A felkészülés legalább három órát vesz igénybe, hiszen a legújabb szakirodalmat is figyelemmel kíséri. A hall­gatókkal egyénileg is foglal­kozik, ügyes-bajos dolgaik­ban is segít. Aztán ott van­nak a szakdolgozók, a diák­köri dolgozatok. A tanszéki adminisztráció sem kevés időt igényel. Társadalmi munkában a nőbizottságot képviseli a bölcsészkaron. Mindez nem kevés, de meg lehet csinálni — mondhat­nánk. Mellette még a disz­élénkségük is mértani ha­ladvány szerint fokozódik. A Korábban készen lett volna a dolgozat, ha kisebb a család? — Azt hiszem, nem. Ta­lán főbbet pihentem volna. Nagyjából ilyen korban lesz kandidátus az oktatók többsége. Csak talán töb­bet pihennek, s kevesebb a gondjuk. E. 8. Interfrigo konferencia hazánkban A Nemzetközi Vasúti Hú- lesztése, gazdaságos felhasz­tőkocsi Társaság, azlnterfri- nálása, a hűtött áruk gyors go 11 ország küldötteinek továbbítása érdekében a részvételével március 8-án svájci, az olasz, a holland, és 9-én konferenciát tart. az angol, a francia és a bei­Budapesten. A nemzetközi ga vasút. A társaság szék­tanácskozást szerdán Lind- helye Brüsszel, vezérigazga­ner József, a MÁV vezér- tósági központja Basel. Je­igazgató-helyettese nyitotta lenleg 19 tagországa van a meg, a Gellért Szállóban. nemzetközi társaságnak, Áz Interfrigo budapesti amely 28 300 speciális hútő­forgalmi konferenciáján az és mélyhűtő vagonnal ren­európai vasúti hútőlánc fej- delkezik. lejtésével, tökéletesítésével, A MAv 1965_ben Csatla­a hűtőkocsi-allomány esz- kozott ^ Interfrigóhoz. Ad­szerúbb felhasználásával, a hűtött és mélyhűtött termé­kek gyorsabb, károsodás nélküli vasúti szállításának további tennivalóival foglal­koznak. Az Xnterfrigót 1949-ben dig sohasem volt elegendő vasúti hútőkocsi az értékes, friss .mezőgazdasági termé­kek szállítására. Azóta lé­nyegében megszűnt a kocsi­hiány, s még a csúcsidő­szakban is rendelkezésre áll elegendő hútővagon, mind a alapította a sajátos vasúti hazai szállítások, mind az kocsipark kialakítása, fej- cxportfuyarok részére Az Interfrigohoz való csatlako­zás lehetőséget teremtett a primőrök exportpiacának bővítésére. Hazánk központi földrajzi fekvése miatt fontos szere­pet tölt be az európai vas­úti hűtőláncban, az északi és a déli országok közötti élelmiszer-forgalom lebo­nyolításában. Teljes névaláírással Mindig bosszantó. ha kerülnek, ha feladójuk olyan levelet kap a szer- szemmel láthatólag tisztes­kesztőség, melynek nincs ségtelen szándékból írta feladója, de különösen kel- őket. De hogyan dobjunk lemetlenül érezzük magún- el olyan levelet, amely tar­kat, ha a névtelen levél talmában igaz. szándékban közérdekű témáról szól, becsületes? Iktatjuk, félre­vagy ha egyéni bajt tár is tesszük, bosszankodunk fel, tudnánk rajta segíteni, miatta, mert elintézni Tudnánk, de mégsem lehet, mégsem tudjuk, hiszen nincs hová, küldeni Kicsit restelkedve írom ezeket a sorokat, mert a névtelen levél éppen olyan örökzöld téma. mint pél­dául a hiánycikkeké. Alig akad olyan kolléga a ma­gyar újságírásban, aki ne fogott volna már tollat. iáról meg a borítékról is. h?®\ megmagyarázza, az L " „ix^.ow ^ alairas, a cím eppugy hoz­a tanácsot, a választ: az érdeklődő, a bajban levő olvasónk neve, cime isme­retlen. Velünk legalábbis nem közölte. •Vajon miért nem? A legegyszerűbb eset lenne, hogy lefelejtette a levél al Ilyesmi előfordulhat, de nem annyiszor, ahányszor ilyen jellegű névtelen le­velet kapunk, nyílt sisakkal zátartozik a levélhez, mint a mondanivaló; hogy ön­Taíán fél magat becsüli le aki i/sí/S • SMikSX 1§É! | Wfllll I I - i®* , gj Jó. De hogyan? Némelyek az autóbuszra, mások a re­pülőgépre, megint mások a vonatra esküsznek. Van, aki motorkerékpárral szeret és van, aki kerékpárral. Az in­dokok ezerfélék, Kényelem, olcsóság, gyorsaság, vagy: „Ez van kéznél". Ezek a leg­főbb szempontok. Mégis — egy közvéleménykutatás eredményeként — talán a gépkocsié lenne nálunk a pálma. Egyesek szerint pedig egészen bizonyos, hogy a leg­olcsóbb, gyors és viszony­lag kényelmes utazási mód: az autóstop. Ki, miért. hova utazik stoppal? Ilyenkor télvíz ide­jén nem is olyan könnyű ki­deríteni. Ami minden után­járás nélkül biztosra vehető: elsősorban fiatalok, lányok, fiúk vegyesen. Hova? Álta­lában nem Vásárhelyre, Ma­kóra. vagy Szőregre, hanem Budapestre és onnan tovább. Miért? Helyesebben: miért stoppal? — A srá­coknak könnyebb. Közhiede­lemmel ellentétben, hama­rabb felveszik őket. Ha még­sem, az integetésben elme­hetnek a szemtelenség hatá­ráig. Ha így sincs eredmény, még mindig jobban bírják az ácsorgást, gyaloglást. Ró­lunk, lányokról meg min­denfélét gondolnak, ha kiál­lunk az útra. Sok vezető za­varba jön a beszállás után. Nem tudja, hogyan társalog­jon, mert előbb eldöntendő, „miféle" az illető potyautas. Ez kellemetlen, kényelmet­len sokaknak, inkább nem állnak meg. Diáklány, Pest környékén . lakik, néhányszor már autó­stoppal ment haza. Megkoc­káztatom a kérdést: neki nem kellemetlen? — Először jobban izgul­tam, mint egy vizsga előtt. Pedig az már lezajlott, az­KKLLEMETLEN GONDOLATOK nap délelőtt, és minél előbb otthon akartam lenni. Si­került, és spóroltam is. Egyébként azóta nem indul­tam egyedül, beszerveztem a barátnőmét, így sokkal nyu­galmasabb. Bátrabb az em­ber, megoszlik a kellemetlen oldala is a dolognak. A barátnő ktmcog. Elme­séli, hogy egyszer „másfélék­nek" nézte őket a sofőr. „Ki­osztottuk a fejét közös erő­vel, azt se tudta, hogy kér­jen bocsánatot," — Ha még egy férfi van a kocsiban? És úgy gondolják* hogy együtt nekik ia köny­nyebb? — Ugyan? Rémmeséknek nem kell felülni. A pesti úton forgalom van és nem is lakatlan pusztaságon vezet keresztül. Hiába, nekik nem voltak túl rossz tapasztalataik. Él­vezték a kényelmet, a gyor­saságot, az izgalmat, a tájat meg az embereket. Túlteszik magukat a „mit gondolnak rólunk" kérdésén, mert tény­leg nem tudják pontosan, mimindent gondolhatnak. Például ugyanazt, mint olyan lányokról, akik „fizet­nek" a szállításért. Az utak és stoposok ismerői úgy mondják: „természetben". megindult, majd szétesett a karosszéria. Csak a motort cserélték ki a karambol után, hogy az illető folytathassa útját Bécsbe. A hátsó ülés­ről ujjnyi vastag port söpöri, le az újságpapírral, mielőtt beültem. Rossz németséggel narancsot kínált, nem fogad­tam el. Harminc kilométer után esni kezdett az eső, be­vágott a kocsiba. Újságpapírt adott hátra, az véd a hideg ellen. Harminccal, néha negyvennel döcögtünk. Áll­jak ki az esőre? Majd csak lesz valami, maradtam. A rövid SZERENCSERE IDEGEN NARANCS Í- .--.1 i„r-> nevét titokban tartja; hogy UVLII ^^^ kiállni elintézheietlen tehát hiá­Ugyan kitol vagy mitől? £ effele fóradság. Szinte hihetetlen, hogy a közéleti ' demokratizmus Alig telt el az évből két mai fokán valaki eltitkol- hónap, s máris 28 névte­ja nevét, amikor közügy- len levéllel „örvendeztet­ben szólal fel. Olyan el- tek" meg olvasóink Vála­lentmondas ez, amit meg- szunk — jobb híján — magyarazni sem lehet, most ez a kis írás. a té­nemhogy megindokolni. mához és az illendőseghez A nevtelen levelek he- mérten teljes névaláírás­lye tulajdonképpen a pa- sal: pírkosárban lenne. Oda is Fehér Kálmán 1975-re kész a balatoni vasúti körpálya Megkezdték az utolsó vonalszakasz felújítását Szerdán, tegnap megkezd- szúságban az 1904-ben épült ték a Tapolca—Balatonede- régi nyomvonalon újítják fel rics közötti vasúti palya át- a vonalat, az állomásköz má­építését a szombathelyi MÁV sik felét pedig a tőzeges, igazgatóság gépesített egysé- rossz altalaj miatt — ú.i gei. Ezzel, elkezdődött a kor- nyomvonalra vezetik. Ötven, szerű, gyors balatoni körfor- száz, sőt helyenként ennél is galmat szolgáló pólya utolsó nagyobb távolságra építik fel — Tapolca—Balatonszent- a régitől az új pályát, györgy közötti — szakasza- Az utazóközönségen túl nak megfiatalítása. A munka az áruszállítás Is sokat 1975-re várható befejezése nyer a vasúi felú jítással, után Ezen a vonalon bonyolódik lényegesen meggyorsul le ugyanis a nagy közép-du­majd a magyar tenger vas- nántúli kőmedence kőszáilí­úti forgalma. tasainak nagy része az or­A Tapolca—Balatonederics száá minden részébe. Az erős közötti tíz kilométeres pálya- pályán 25 százalékkal szakaszt hatvanmillió lórin- nagyobb teherrel tos költséggel, az év végéig közelkedhetnek majd a vas­.épitik át. Öt kilométer hosz- úti kocsik. (MTI) — Nekem bizony megéri, hogy stoppal menjek haza. Nem­csak nyáron. Hóvihart, hetes esőt és nagy hideget leszá­mítva, bármikor. Általában megértőek az autósok, már akik felvesznek. Az ember megszólal, kiderül, hogy diák, már mondják is: „Kell az a kis pénz másra, igaz?" De mennyire! A kirándulások meg nyaralások, az egészen más ügy. Nem rossz ötlet az országjárás stoppal, de egyelőre megvalósíthatatlan, vagy • legalábbis kockázatos vállalkozás. Valami szerve­zettséget, országosan ismert szokásrendszert kellene ki­alakítani. Vannak már jó példák. A lengyeleket említi, lehet hogy igaza van? Mert más példák is vannak. —> Még akkor sem vettem észre semmit, amikor meg­állt a kocsi. Csak beszállás után. Az ajtókat madzaggal kötözte be, üveg sehol, ahogy hajú, fiúsar­cú Tünv most már nevetve mesél, de látszik rajta, nem tartozik ez a dolog legszebb élménye; közé. Majdnem hét óra alatt értek a fővárosba, a kora es­ti csúcsforgalom kellős köze­pébe. Kényelmetlen volt a hely, különösen amikor a szorosan előttük, mögöttük, mellettük veszteglő kocsid­ból röpködtek a nyomdafes­téket nem is tűrő megjegy­zések. A rendszámtábla éji volt és külföldi. Úgy lát­szik, azzal is tisztában van mindenki, hogy ó meg ma­gyar. A rendőr is, aki a Baross utcában megállította őket. Szerencsére, jó szívű volt. Szerencsére az atléta­termetű, jóképű jugoszláv fiú is csak egyszer próbálko­zott Szerencsére éppen egy tanyánál, ahol megálltak vi­zet hozni a forró hűtőbe. Egymástól tisztes távolság­ban állnak a pesti úton, nem egyszer órák hosszat Miért? — Jó idő van, nem? Rá­érek, kipróbálom. — Mi köze hozzá? — Nincs több ötvenszáza­lékosom. Sürgősen hazahív­tak. — A barátaimhoz megyek Pestre. Vásárolni akarok meg szórakozásra is kell. Költsem a "drága pénzt vo­natra? Vigyázzon, ez meg­áll! i Elrohan, aztán letörten vissza. — Lajosmizséig nem me­gyek. Istentelen hosszú falu. Szerencsére még időben va­gyok, akár várhatók is. Sulyok Erzsébet Küldöttségünk haza­utazott Varsóbél Szerdán hazautazott . Var­sóból az a magyar küldött­ség, amely Vályi Péterrel, a kormány elnökhelyettesével az élen tárgyalásokat folyta­tott a Franciszek Kaim mi­niszterelnök-helyettes vezet­te lengyel küldöttséggel a két ország gépipari együtt­működésének kérdéseiről. A tárgyalásokon részt vett dr. Horgos Gyula kohó- és gép­ipari miniszter, valamint Ta­deusz Wrzaszczyk gépipari miniszter. Kormányküldöttségünk ta­lálkozott Jan Mitrega és Mieczyslaw Jagielski mi­niszterelnök-helyettesekkel is. i

Next

/
Thumbnails
Contents