Délmagyarország, 1972. március (62. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-29 / 75. szám

4 SZERDA, 1972. MÁRCIUS 29. 3 Szegedi emlékek A kezdet Az Erkel Színház színész­társalgójában, beöltözött éne­kesek tarka gyülekezete kö­zepén Idézzük fel Komlóssy Erzsébet szegedi éveit. Ezek az évek a pályakezdés izgal­maival, az énekessé érés nagy élményeivel teltek el. Az elsó szegedi fellépés kü­lönösen emlékezetes maradt. — 1955-ben végeztem el a konzervatóriumot, s Rubányi Vilmos azonnal szerződtetett Szegedre — mondja Komlós­sy Erzsi, a Magyar Állami Operaház magánénekese. — A Székelyfonó háziasszony szerepében mutatkoztam be a szegedi közönségnek. Ez a •szerep a mai napig a leg­kedvesebb szerepeim közé tartozik. Később, az Opera­ház bemutatóján is én éne­keltem, s egy évvel ezelőtt lemezfelvétel is készült be­lőle — Ferencslk János ve­zényletével. Külföldön is Balmakat illeti, Szeged sokfelé énekeltem a háziasz­szony szerepéből dalakot, s bármikor színpadra lépek ez­zel, mindig hálával gondolok Rubányira, aki a Szegedi Nemzeti Színháznál töltött két és fél év alatt nagyon so­kat foglalkozott velem. A zenei alapot tőle tanultam, általa sajátítottam el. legkellemesebb izgalmakat tartogatta neki. Ebben a vá­rosban lépett fel először a életnek. A színházban hosz­szú ideig nem volt fűtés, el­maradtak az előadások, a nézőteret kietlennek, maga­mat hontalannak éreztem. Mégis, számomra Szeged az a város, amelyiknek a rohamos fejlődése is mindig megejt, nyílván azért, mert nagyon közel érzem magamhoz. A szegedi kritikákat mind el­tettem emlékbe. Mondhatom, mind nagyon 6zép és biztató volt... És Szegedről mentem ki a varsói VIT-re is, ami szintén egy életre szóló él­mény. — Szeged egyetemi, ifjúsá­gi város. Mi a véleménye az egyetemi ifjúság zenei ér­deklődéséről, zenei kultúrá­járól? — Nagyon sok fiatalt is­mertem Szegeden — hiszen még magam is fiatal voltam —, akik érdeklődtek a ko­moly zene iránt. Különösen sok orvosbarátom volt, igaz, a hagyomány is azt tartja, a zenész és az orvos mindig Cigánybáróban, itt énekelte egymásra talál. Abban először a Bánk bánban Gert­időben jórészt a fiatalsággal rudot, és Magyarorszagon volt teie a színház> a sok Szegeden énekelte eloszor az jó hangulatú előadás tehát Aidát is, olasz nyelven. nekik ^ köszönhető, ami egy­— Mint látja, zenei életem ben zenekultúrájukat is jel­Szegeden kezdődött el, s ha zi­a városra gondolok, mindig Az egykori szegedi énekes­A szegedi közönség szinte jó érzéssel teszem. Pedig az nő fellépett már a világ szá' az első perctől szeretettel fo- 1955—58-ig terjedő időszak, gadta Komlóssy Erzsit, akár amíg én a Szegedi Nemzeti a kőszínházban, akár a Dóm Színház tagja voltam nem­téren lépett föl. Ami az iz- igen kedvezett a színházi Kisfiúknak, kamaszoknak, férfiaknak Kiárusítás az „Ádám" és a „Csöpi" konfckcióboltokban Tavaszi és nyári öltönyök­ből gyors, időszakos kiárusí­tást indított a KOMPLETT Ruházati Vállalat. A Kárász utcai „Adóm" férflkonfek­ció-bolt és a Nagy József ut­cai „Csöpi" gyermekkon­fekció-bolt vesz részt az ak­cióban. Időpontot nem ha­tároztak meg: amíg a kész­let tart a jelszó. A készle­tek a kiárusítandó cikkek­ből nem túlságosan nagyok. Az „Ádám" elsősorban a Riviéra elnevezésű férfiöltö­nyöket ajánlja, 44-estöl 52­es méretig 880 forintért. 1250 helyett. A Riviéra a Vörös Október Ruhagyár termi ke, 75 százalékban szintetikus, 25 százalékban gyapjúszál­ból szőtt alapanyagból ké­szült. Háromféle színben kapható: drapp, zöldes és szürke tónusban. Halvány árnyalat valamennyi és a di­vatnak megfelelően csíko-, sak. A kiárusítási akción kí­vül a bolt gazdag választé­kot kínál 700—1000 forin­tos szivacsfelöltőkből, 874 forintos angol műbőr kábá­tokból, sportzakókból és szóló nadrágokból. A „Csöpi" boltban kis­fiúknak és kamaszoknak le­het most olcsó öltönyöket vásárolni. A Hermes, 11-es és 12-es méretben, 180 fo­rint 350 helyett A Chesterex — egri ruházati szövetkezet gyártmánya — 6-tól 12-es méretig kapható, csaknem másfél száz forinttal olcsob­ban a régi áránál: 310, 330 es 360 forintos áron. Igen olcsó a Speck elnevezésű kiskamasz öltöny: a legdrá­gább",' 11—12 eveseknek való 280 forint A Zalaegerszegi Ruhagyár konfekcionálta. Több más hazai termék, kisipari gyártmányok mel­lett egy cseh és egy japán alapanyagból készült nagy­kamasz öltönyt erdemes megvennni. Különösen a/ utóbbi számíthat sikerre. A világosszürke japán anyag mosható és vegyileg is tisz­títható, a fazon nagyon di­vatos. A kabát magasan csukódik, körül öves. Ideális kamaszviselet, 15—16-06 mé­retekben kapható, ára 490 forint. Lényegesen leengedték a Fikusz öltönyök árát: 370­ről 170-re. Farmeröltözék ez, széles szárú nadrággal, fémgombos kabáttal. Isko­lába, kirándulásra egyaránt megfelel. Mondják a bolt­ban, hogy lányoknak is vá­sárolnak belőle. Többféle méretben kapható, 16-osig. A kiárusításon kívül bal­lagásra ajánl most fekete öltönyöket, kosztümöket a Csöpi bolt. Ugyancsak a bal­lagásokra konfekcionál tátott a bolt egy, csak ott kap­ható fekete terliszter szok­nyát. Fűzős, széles spanyol­öv. díszíti, szabott fazonja van. Igen szép csipkeblúzo­kat ajánlanak hozzá. (x) mos operaszinpadán. Tavaly hat Trubadúr előadáson sze­repelt Londonban. 1967—70­ben a kölni Operához szer­ződött, Delilát énekelte né­metül, Trubadúrt olaszul, de vendégszerepelt Bulgáriában, j a Szovjetunióban, Romániá­i ban, Jugoszláviában, Olaszor­I szágban, az NDK-ban, Ausztriában, Csehszlovákiá­ban és sorolhatnánk még to­vább. — Egyetlen egyszer kacag­tak ki színpadon, s éppen Szegeden — meséli Komlós­sy Erzsi művésznő. — A Lakméban van egy jelenet, amikor csónakon „evezek" be a színre. Hát én fogtam a lapátokat, „evezek", lassan behajózok a színpad köze­pére és hallom, hogy kun­cog a közönség. Titokban ki­nézek a szín mögé, egy mű­szaki hevesen gesztikulál, evez a levegőben, mondja, hogy fordítva evezek. Én megfordítottam a lapátokat, de továbbra sem húztam, ha­nem toltam az evezőket. A híres szegedi eVezősnép meg csendben kacagott... — Mikor láthatja a mű­vésznőt legközelebb a szege­di közönség? — A Magyar Televízió Ze­nélő városok sorozatában a Trubadúrból szeretnének egy részletet velem felvenni Sze­geden. Ha a világhírű bol­gár tenorista Nikoláj Nikolo'v vállalni tudja ezt, májusban vele együtt énekelek a tévé­ben: Szegeden... Gulay István Emlékmű a hegyoldalon Lomhán fordul alánk a völgy a hegy alján. A „Góbé" nevű vitorlázógép mélyet sóhajtott. Pilótám sóhaja is elvegyült a szél muzsikájával. — Sajnos, nem megyünk vissza. — Itthagyott a jó szerencse bennün­ket. Még egy süllyedő forduló, és az „északi" oldalon a lucernás simogatja meg gépünk alját Ez nem valami jól sikerült repülés volt. Kikászálódunk, csattan az autóílug köz­ponti csatja. A hegyen előttünk temető. A helységet még felülről betájoltuk. Meg­indultunk telefonálni, felkaptattunk a dombra. — Nézd csak, milyen érdekes! Ott! Az első kereszt a ravatalozónál. ,1848, rajta nevek. A második kereszt: 1914—18. Kíváncsian megyünk a harmadik em­lékmű felé, frissülnek a sírok. A harma­dik melékmű jóval újabb: 1943—45. Furcsa emlékmű. Modern, nem olyan népmíves műalkotás. Egy női alak, fel­irata német, nem értem. Barátom fordít­ja. „A szó már szívünkig markol, Anyái­tok állították örök mementóul." S ismét nevek. Elgondolkodom. Látom, barátom is meg* lepődött. 27 év telt el. A faluból telefonáltunk a repülőtérre szállítókocsiért. 1848, 1914 és 1945 — áll az a három stáció. Három fehér emlélunú a hegytetőn. Mindhárom halottakat jelöl. Nekünk, élőknek, a három cél, a halál értelme nem azonos. — De nekik — mondja a tanácselnök — egyformán a vég volt. És az itt ma­radt anyák? Valahová le kell rakniuk emlékük gyertyáit. A sok édesanya úgy néz egymásra, könnye fátyolán. mint az a kettő, kiknek gyermeke cseréjét Gárdonyi írta meg. De gondolatban valahol két anya sír minden este. ök soha nem ellenségek... édes­anyák ! Közben jött a szállítókocsi, és a város­ban már elkapott a benzinfüstös, rohanó tempójú levegő. De mélyen maradt ben­nem ez az epizód. A sors véletlen játéka? Hisz elkophatott volna magasságuk a hegy déli oldalán is. Mementó. Sok van már belőle. Soha, soha többé háborút' — hirdeti így a falu felett, a hegyen a három em­lékmű. Klárafalvl Aladár Csökkent a szegedi kisiparosok száma Nincs elég ipari tanuló sam Harminc javító-szolgáltató ipari szakmában lehet mű­ködési engedélyt kapni — az állás és a nyugdíj megtar­tása mellett is —, ennek ellenére csökkent a kisipa­rosok száma Szegeden. Je­lenleg 1034 kisiparos dolgo­zik, közülük másodállásban 127, nyugdíj megtartása mel­lett. kiegészítésként 76. Feltűnően fogynak a cipé­szek: tavaly ilyenkor 87 volt, most csak 77 működik, de például főfoglalkozású tetőfedő nincs is (mellék­állásban ls csak három), ács­ból is csak három van, kö­zülük kettő másodállásként űzi a mesterséget. „Beteg" könyveinkkel két könyvkötő mester foglalkozik, de pél­dául paszományos az egész környéken is csak egyetlen akad. Szegeden már csak 15 kárpitos van, de az asztalo­sok száma például tavaly óta 65-ről 55-re csökkent. Sok női szabó is nyugdíjba ment, a tavaly meglevő 104 helyett az idén csak 71 iparengedé­lyes működik. A vegytisztí­tók száma is csupán 10, kö­zülük sem mind vállal már szont jó festést, viszont a Patyolat szükséges, kapacitása miatt nem érzi a lakosság a hiányt, ezzel szemben nehezen lehet szak­embert szérezni szerelések­hez, különösen kevés a gáz­szerelő és fűtésszerelő, de rengeteg a dolga a 19 víz­vezeték-szerelőnek is, közü­lük is 8-an másodállásúak, napi néhány órában dolgoz­nak. Az utánpótlás úgyszólván csak a fodrászoknál biztosí­tott, de úgy látszik, ennek a szakmának megvan a vonz­ereje, hiszen a magánfodrá­szok száma sem csökkent, évek óta 45—50 működik mindössze 50 panaszügyet kellett a társadalmi bizott­ságnak megtárgyalnia. Éz sem jelenti azt, hogy ötven kisiparos munkáját kifogá­solták, mert néhányra meg­lehetősen sok panasz érke­Szegeden. Általában kevés a zik. Különösen az építőipa­magánkisiparosoknál az ipa- riakra panaszkodnak, hogy ri tanüló, de cipésztanuló felveszik az előleget, s mert túl sokat vállalnak, nem győzik a munkát. De az is igaz, hogy „elrontják'" őket a megrendelők, hiszen köz­tudott: többen akarnak épí­teni, mint ahány kivitelező akad. A bizottság előtt leg­többször kibéküléssel, vagy anyagi „jóvátétellel" végző­dik a tárgyalás, de ez nem jelenti, hogy nem szigorúak: a KIOSZ és az I. fokú ipar­hatóság együttes véleménye alapján tavaly három ha­nyagul dolgozó kisiparostól vonták meg a működési engedélyt Szegeden. A szolgáltatóiparban szük­ség van a kisiparosok mun­kájára, s ezért arra is gon­dolnak, hogy miképpen le­hetne gyarapítani az ipar­engedéllyel rendelkezők szá­mát. Mert kevés az ipari tanuló, elsősorban azokat ösztönzik, akik ugyan va­például egy sincs, és a szin tén nagyon kevés szerelő utánpótlása csaknem lehetet­lenné vált, mert egy ren­delet szerint ipari tanulót szerelő szakmában csak az oktathat, aki egyben gáz­szerelő és vízvezeték-szerelő mester, így aztán a távlati jövőt szem előtt tartó tör­vény ma még gondot okoz. Korábban nagy gond volt, hogy a kisiparosok nehezen jutottak megfelelő szer­számhoz, géphez. A szegedi kisiparosok műhelyei jól felszereltek, ma már a mun­kavégzéshez szükséges he­lyiség építéséhez és a gépe­sítéshez is állami hitelt kap­hatnak. Igaz. szükséges lenne a hitelkeret emelése, mert nem egy gép igen drága, vi­m unkájukhoz A Kisiparosok Országos Szövetségének Csongrád me- lamilyen szakmában rendel­gyei titkára, Sass Ferencné elmondotta, hogy minden évben gondoskodnak a ma­gánkisiparosok továbbkép­zéséről, a szegediek számú­ra az elmúlt télen tíz szak­mában volt tanfolyam. A szegedi kisiparosok jó kép­zettségét, munkájuk színvo­nalát bizonyítja, hogy tavaly keznek a megfelelő kép­zettséggel, de más munka­területen dolgoznak. Az is javítana a lakosság jobb ellátásának ügyén, ha kö­zülük többen vállalnának mellékállásként eredeti szak­májukban munkát. Sz. M. 8. Goccla nyomban Sonanóba utazott. A bör­tönben azzal kezdte Polaccónak látogatása ma­gyarázatát, hogy évek óta nem nyugszik benne\ a lelkiismeret, mert ő ma is meg van győződ­ve egykori vedence ártatlanságáról. Most ta­lán tudna segíteni. Véget erhelne a hajdani partizánvezér kalváriaja... Azonnal szabadul­hat. csak egy apró szívességet tegyen meg meg a köztársaságnak. — Aljas ügy? — kérdezte Polacco, de sze­mében máris megcsillant a szabadulás remé­nye. Tüdejét a nyirkos magánzárkákban tbc tá­madta meg. Maga is tisztában volt vele, hogy a büntetéséből még hátralevő hét esztendőt a börtönben úgysem éli meg. — A, dehogy! Ellenkezőleg! — tiltakozott az ügyvéd. — Telje ;en fair a dolog. Csupán egy szicíliai banditát kell rávennie arra, hogy saját érdekében vonja vissza a nyilvánosság előtt el­hangzott és tekintélyes köztársaságpárti politi­kusokat gyanúsító rágalmait.. Ennyi az egész. S az illetőt Gaspare Pisciottának hívják. — A Giuliano-banda alvezére? — érdeklődött Polacco. — Ismeri? — csillant fel az ügyvéd szeme... —, annál jobb. Csak legyen nagyon óvatos, mert ezekkel a szicíliaiakkal sosem tudhatja az em­ber, hányadán álL — Hírből ismerem a fickót. Ez volt az a hír­hedt szeparatista banda, ezek tették el láb alól Canepát, és a buliban a maffia is benne volt. — Nagyon helyes, és az értesülései pontosak.,. Szóval, vállalja? Mi mást tehetett Polacco? FérfiéVeiből eddig összesen húsz esztendőt töltött már börtönben. Tizenhármat Mussolini diktatúrája idején, és lassan het esztendőt, a kuztársaság foglyaként. A köztársaság börtönében, amely köztársaságért harcolt, és amelyért öt sebhelyet"visel a testén. Vállalta. Polaccöt orvosi vizsgálat ürügyevei másnap már át is szállítottak a viterbói börtönbe, ahol meglehetősen gyanakodva fogadták a börtön ve­zetői Coccia mesterkedéseit. Polaccót a röntge­nezés után azonnal vissza akarták küldeni So­rianóba. Ezt az igazságügyi minisztérium közre­működésével Coccia még különösebb nehézség nélkül megakadályozta. Az indok az volt, hogy hátha később romlik Polacco helyzete, es akkor legyen kéznél orvosi segítség. Így sikerült Po­laccót a viterbói fegyintézet beteg szobájában visszatartani. A viterbói államügyész azonban hallani sem akart arról, hugy a Pisciotta melletti üres cellába kerüljön. A kormány közbelépésére az államügyész és a fogházigazgató végül mégis engedélyezte Polaccónak a „nehéz fiúk" osztá­lyán. Pisciotta mellett történő elhelyezését. Így lett az egykori legendás partizánvezér a hírhedt szicíliai bandita cellaszomszédja. E machinációkról Pisciotta mit sem tudott. A megtört arcú, beteges rabtárs lassan megnyerte rokonszenvét, s mivel az napokig hallgatott, el­lentétben a spiclik közismert bőbeszédűségével, ösztönös gyanakvása is feloldódott. Annyi néma hónap után, a hallgatást a kárhoztatott hetek ke­gyetlen bénaságából kiszabadulva, most a sors kegyét látta Polacco megérkezésében, hiszen beszélgető partnere lett, mégpedig egy igazi sorstárs személyében. Polacco napokig mesélte saját életének ka­landjait. A politikát szidta, a ravasz pártvezé­reket, a kereszténydemokratákat — De Gasperit és Scelbát. Pisciotta úgy érezte, hogy sanyarú sorsát maga is Scelba szószegésének köszönheti... — Ne búsulj, pajtás — tört belőle a negyedik napon —, érted is' megfizetek annak a gazem­bernek, aki a hátunk mögött összejátszott Don Calő maffiájával. Én nem félek már sem tőle, sem mástól. Én egyedül csak az istentől félek És ezért az én poíámat földi ember nem tömheti be. — A maffia sem? — jegyezte meg csak úgy mellékesen Polacco. Pisciotta erre elhallgatott. Hosszasan mélázott. Végül, mintha egész életútját próbálná mérleg­re tenni, megszólalt: — A maffia nagy úr. Azzal még Giuliano sem tudott leszámolni. Pedig mi val-.ha meg akartuk szabadítani Szicíliát a maffia uralmától. — Hiszen ti magatok ls maffiamódszerekkel dolgoztatok — szólt köze Polacco, és úgy tett, mint aki teljesen tájékozatlan. (Folytatjuk.) ,

Next

/
Thumbnails
Contents